2012. május 16 szerda, 11:45

The End - Part 5

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A benyelt posztok egyik legjobbja következik:

Illúziórombolás (2011. Márc. 22.)

Nem, ez most nem egy Aurorával és velem megesett történet lesz, most másról lesz szó. És nem, nem ezért illúziórombolás a post címe :-) Amúgy ha már (megint) Auroránál tartunk, már gondolkodom, hogy lefoglalom a sztorikaurorarolesrolam.tumblr.com-ot, és akkor majd tudjátok, hogy a webnek azt a szeletét kell nagyon nagy ívben elkerülni. Nem, még okostelefonról sem szabad ránézni. Volt, aki két sort meglátott az oldal szövegéből - és hetekig kórházban kezelték.

Elkalandoztam.

Tehát amiről most szó lesz, az valami egészen más. Grááh! Nem nagyon tudok szabadulni a Repülő Cirkusztól... Tehát.

Nemrég a nyakamba szakadt rengeteg e-könyv, köztük sok régi nagy kedvenc sci-fi, egy vagon Galaktika (de még mindig sok kellene), Star Wars könyvek, stb, stb. Ami most lényeges, hogy gyermekkorom meghatározó olvasmányai közül is köztük volt egypár, történetesen ilyenek, hogy Üvöltő Bika, Föld Alatti Piramis, és még pár Lőrincz L. László könyv 1997 előttről, mikor még tudott jó sci-fit írni, és konkrétan minden könyv, amit saját nevén írt, időtlen klasszikussá vált - de ami lényegesebb, hogy Nemere Istvántól megvan a Titkok Könyve 1-2-4 (a 3-at és a 2010-es ötödiket még vadászom), illetve a Tények és Talányok és a Rejtélyes Elődök című művei.

Ezeket én annak idején csillogó szemmel olvastam, mindig is lételemem volt a rejtély, az érdekesség, az anomáliák. Mivel akkor még nem volt netem, nem tudtam utánajárni az egyes idézett eseteknek, és nem tudtam ellenőrizni a leírtakat, hogy egyrészt valóban úgy vannak-e, másrészt más források mit írnak róluk. Most azonban, hogy megvannak e-bookban, kényelmesnek tűnt, hogy az újraolvasások során néhány érdekes résznél utánanézzek legalább annak, hogy a könyv írása óta milyen új fejlemények történtek egy-egy eset kapcsán, vagy hogy mi a hivatalos álláspont. Szóval több ízben utánanéztem a dolgoknak, és most igazán csak egy dolgot emelnék ki: a Legújabb Titkok Könyvében (Titkok Könyve 4) (2005) szerepel a következő passzus:

Az Uránuszon nem találtak még rádióadót, sem más gyanús dolgot. Viszont van egy holdja, az Umbriel, amely roppant módon különbözik minden más égitesttől. A kb. 400 kilométer átmérőjű szabálytalan kis holdon nincs semmi! Úgy értem, egy karcolás sem. Vagyis míg a milliárd éve az űrben keringő égitesteken a kis holdakon is sok kráter, becsapódás, ütközés nyomait láthatjuk, az Umbriel szűziesen tiszta, érintetlen. Feltehetjük tehát, hogy ez egy mesterséges bázis? Amelyik irányítható is. Ha pedig lakói, a "személyzete" képesek azt irányítani, akkor kitérhetnek minden ütközés elől, hisz műszereikkel arról jó előre tudomást szerezhetnek.

A Naprendszerben jelenlegi ismereteink szerint már lassan hatvannál is több holdról tudunk (csak a Szaturnusznak eddig vagy 25 holdját fedeztük fel) és ezek között ez az egyetlen, amely így néz ki. Talán azért, mert ahol jár, az Uránusz körül, az még kívül esik a kisbolygók övezetén, kevesebb meteorral találkozhat? De akkor nézzük csak meg az Uránusz többi tizennégy (!) holdját! Azok tele vannak kráterekkel, ütközésnyomokkal. Pedig ugyanott keringenek, ahol az Umbriel.

Ennek kíváncsiságból rögtön utána is néztem, hogy mégis szkeptikus körökben (ismerd meg ellenséged) milyen magyarázatok vannak erre a jelenségre. És a következőt találtam a Wikipedián:

Covered by numerous impact craters reaching 210 km (130 mi) in diameter, Umbriel is the second most heavily cratered satellite of Uranus after Oberon.

Ami még ennél is rosszabb, az a kép a szócikk mellett: 1986-ban készült, és tisztán mutatja a krátereket, semmiféle szűzies tisztaságról nincs szó..

.

Ez a felfedezés kicsit megsújtott, mert azért ezt a tévedést tényleg nagyon egyszerűen el lehetett volna kerülni. Bár Nemere István saját bevallása szerint Internetet nem használ, de sokat búvárkodik archívumokban, könyvtárakban. Akkor most higgyem el azt, hogy nem látott egy képet sem az Umbrielről a könyvhöz végzett kutatása során? Hmm...

Ez nem jelenti azt, hogy a Nemere István könyveiben közölt összes tény ilyen volna, mert sok van, amelyik utánanézés után is megállta a helyét. Az egyik kedvencem például a Cleve Backster munkásságáról szóló rész az első Titkok Könyvében. Backster volt az a fazon, aki hazugságvizsgálót kötött növények leveleire, és mikor valami veszélybe kerültek a növények, például valaki égő gyufát közelített hozzájuk, a mutató kilengett, mintha a növény ordítana. Később olyan kísérleti eredmények is születtek, hogy amikor az égetéssel megbízott személy, mikor még csak rágondolt arra, hogy most meg fogja égetni a növény levelét, már akkor kilengett a mutató. Erre vonatkozólag csak olyan forrásokat találtam, ahol többé-kevésbé sikerült megismételni a professzor egykori eredményeit.

Az Új Titkok Könyvében található egy fejezet glozeli leletekről, és arról, hogy a helyi régészek, illetfve a Francia Tudományos Akadémia régészei milyen nagy harcokat folytattak azért, hogy hamisítványnak nevezhessék a tárgyakat. Erről az esetről szintén a Wikipedián lehet olvasni, és bizony remekül mutatja, hogy a hivatalos tudomány képviselői milyen elszántak tudnak lenni, mikor meggyőződésről van szó. (Ugyanakkor sajnos a másik oldal is képes erre...) S glozeli leletek nem hamisítványok, és bár tucatnyi észérv szólt emellett (például az, hogy hat év leforgása alatt összesen több, mint 3000 tárgy került elő), mégis évtizedekbe telt, mire belenyugodtak az akadémikus urak, hogy hát tényleg valódiak. Egészen elképesztő, hogy komolyan azt hitték, hogy lelkes hamisítók háromezernél is több hamisítványt képesek készíteni - Persze, ha magukból indultak ki, akkor érthető: ha a hamisítók csak fele olyan lelkesek, mint amennyire vehemensen a tudós urak támadták a leleteket, akkor még a mai napig vésnék a kőtáblákat azok a bizonyos ismeretlen elkövetők... :-)

Mégis muszáj leírnom még valamit. A Tények és Talányokban van szó arról a rejtélyről, amit mostanában mindenki a "Tunguz meteor"-ként emleget, pedig mindmáig nem tisztázott, mi okozta a nagy robbanást 1908-ban. Amint látható, még a Wikipedia is csak addig megy el, hogy

"The explosion is believed to have been caused by the air burst of a large meteoroid or comet fragment at an altitude of 5-10 kilometres (3-6 mi) above the Earth's surface." (kiemelés tőlem)

Szóval nem tudjuk, mi volt. A könyv ezt írja:

[A szemtanúk] sokszáz kilométerre egymástól - és természetesen egymástól teljesen függetlenül - látták a repülő objektumot! Méghozzá száz és száz kilométerekre egymástól azt látták, hogy ilyen vagy olyan irányban repül az. Nem lehetséges tehát - tették fel a kutatók a kérdést - hogy ugyan csak egy objektum volt természetesen, de az nem mozgott végig egyazon irányban, hanem pályát változtatott..? így hát az egyszerű tajgai emberek délnyugaton is és délkeleten is láthatták a "tüzes testet". Ziegel professzor, összehasonlítva a szemtanúk szolgáltatta adatokat a pusztítások térképre vitt adathalmazával, kijelentette: az objektum repülése közben egyszer csak irányt változtatott, leírt egy 600 kilométer hosszú ívet, vagyis: elvégzett egy "repülési manővert"!

Én mindig is ezt tartottam az egyik legerősebb érvnek, és mindig ezt citáltam, mikor valaki amellett kardoskodott, hogy biztosan meteorról volt szó. Hogyhát a repülési manőver. Viszont így az Umbriel után... sajnos megrendült a hitem egy kicsit ebben az érvben is. Részben azért is, mert effektíve ellenőrizhetetlen a neten - ezt tényleg csak úgy lehetne kideríteni, ha az összes beszámolót beszerezzük és összehasonlítjuk. Pár forrást átnéztem a neten, azokban nincs említés efféle manőverről, de ez nem jelenti azt, hogy nem igaz. Csak nagyon-nagyon nehezen ellenőrizhető...

Nem tudom, hova akartam ezzel kilyukadni. Az biztos, hogy ha meg tudom szerezni majd a Titkok Könyve 3-at, akkor ugyanolyan lelkesedéssel fogom olvasni, mint a többit (a harmadikat nem olvastam annak idején sem). Viszont akár szkeptikus az ember, akár nem, mindig érdemes utánanézni a tényeknek. Főleg most, hogy már minden infó pár kattintásra van tőlünk...

Én nem vagyok se szkeptikus, se fafejű, mint egyes főiskolai tanárok, szóval ha én azt mondom, hogy fontos a forráskutatás, akkor azt komolyan kell venni. Egy beadandónál vagy egy szakdolgozatnál viszont sokszor vonakodtam forrásokat keresni, mert nem akartam, hogy befolyásolja a témáról alkotott gondolataimat. John Carmack a következőt mondta erről:

"The idea that I can be presented with a problem, set out to logically solve it with the tools at hand, and wind up with a program that could not be legally used because someone else followed the same logical steps some years ago and filed for a patent on it is horrifying" (Forrás)

Tehát ha én saját erőmből végigtolok egy gondolatmenetet valamiről, aztán utánanézek és másnál megtalálom ugyanazokat a következtetéseket, akkor sem dolgoztam hiába, ahogy azt a tanárok mondják, hogy nem kell mindig feltalálni a spanyolviaszt. De én néha fel akarom, mert ha végigjárom az utat, akkor az enyém. Ha csak elolvasom előre, amit valaki más már kitalált, az csak magolás. Persze néha segíthet, és néha szörnyű (mint Carmack esetében) rádöbbenni, hogy nem új gondolat, ami eszembe jutott, de akkor is ott az érdem, amit nem vehet el senki, hogy én önerőből jutottam el eddig, és nem csak szajkózok valami olyasmit, amit olvastam valahol. Persze miután ezt megtettem, utána kell nézni, hogy más is rájött-e már erre, különben ugye plagizálás, stb.

A gondolkodást nem lehet megspórolni. Még akkor sem, ha itt az Internet és "minden rajta van". Aurora nap mint nap megcáfolja ezt egyébként, például a "hernyósodok" szó megalkotásával legutóbb (lásd előző poszt kommentjei). Ja, erről jut eszembe: ha Schmitt Pál hernyósodik, akkor már várom, hogy mikor lesz belőle pillangó. Hátha az majd tud helyesen írni...

Wow, most látom csak, hogy pont a plagizálással meg az önálló gondolatokkal foglalkozó bekezdés után került elő valahogy Schmitt Pál... pedig hol volt ekkor még az a bizonyos ügye. Mindjárt meg is teszem az egyes bekezdések karakterszámait a lottón...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Digitalism - Reeperbahn

2012. május 16 szerda, 11:40

The End - Part 4

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Van még pár technikai gondok miatt eltűnt poszt, úgyhogy itt is a következő máris:

New Horizons (2011. Márc. 19.)

Aurora éppen egy Spektrumon látott dokumentumfilmről mesélt, ami az afrikai kakaóültetvényeken dolgozó gyerekek(!) sanyarú sorsáról szólt. Hogy például nem tudnak iskolába járni, mert az állam nem támogatja, csak akkor, ha van 3 tanterem, és az iskolában csak egy volt. Konkrétan a következő párbeszéd zajlott le:

Aurora: Persze ha nagyon akarnának, akkor tehetnének valamit, mert volt ott jó sok fa. Építhettek volna akkor fából egy iskolát...
S@ti (felcsillanó szemmel közbevág): Faiskolát!
Aurora (szünet): Soha többé nem mesélek neked semmit...

Szóval már-már Polcz péteri* magasságokba emelkedtem. De talán még nem tartok ott.

*Nfol értette, de a többieknek: Polcz Péter volt az a GAMER magazinbeli cikkíró, aki a szerkesztőségben állítólag folyamatosan hülyébbnél hülyébb szóviccekkel fárasztott mindenkit ("Játsszunk Tekken kettőt, ketten, kettőt" - mondta PPéter, és kiküldtük a szobából)

cb.gif Hozzászólok! ()   › Mythematica - Vitam Vas

2012. május 16 szerda, 11:35

The End - Part 3

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Újabb elnyelt bejegyzés reposztja következik...

A fárasztás matematikája (2011. Márc. 18.)

Aurora egyik nap este már fáradt volt, én pedig kaptam az alkalmon, és random mondatokkal ("De a csimpánzoknak ne köss pulóvert!", "Az elefánt nem is azon a vonaton van") tovább fárasztottam, mire ő közölte, hogy felélénkült szellemileg, mert mínusszor mínusz az plusz, tehát ha fáradt és tovább fárasztom, akkor élénkebb lesz.

Ez érdekes módon ellentmond egy korábbi, szintén közös megfigyelésünknek, úgyhogy peer review-ra és kettős vak kísérletekre lesz itt szükség a kérdés eldöntéséhez. Tárcsázom is a brit tudósokat.

(Ez a post is elég fárasztó lett, de legalább van. Pont mikor már azt hittétek, abbahagyom a blogolást :-) )

Heh, ez de ironikus - most tényleg befejezem a blogolást. Igaz, csak itt, de akkor is...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Snow Patrol - Called Out in the Dark

2012. május 16 szerda, 10:58

The End - Part 2

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A blog lezárását az egyik olyan post ismétlésével kezdem, amit valami miatt ugye benyelt a xoo.hu rendszere. Ez rögtön rendhagyó is lesz, mert sajnálatos módon ezt a gigaposztot nem tudta feldolgozni a Reader cache-e, és így sajnos elnyíródik még a filmek és a játékok előtt. És mivel nincs belőle backupom sehol, már nem tudjuk meg, mit írtam annak idején a 2010-es évről úgy összességében...

NÉP 2010 (2011. Január 4-5 körül írhattam...)

Ez a post aztán valóban rendszeridegen lenne tumblr-en, ha ekkora szövegfalat tennék ki a dashboardra, akkor máris jönne legalább 7-8 unfollow. Azaz maradna 4-5 követőm - azok is azért, mert nem látták :-)

Node ennek is elérkezett az ideje, itt a Nagy Évzáró Post 2010-hez!

Kezdjünk némi személyes vetületekkel: 2010 volt a legjobb év eddigi életemben, hiszen ebben az évben lett barátnőm Aurora :-) Ugyanezen okból feltételezem, hogy 2011 még ennél is jobb év lesz. Azért mégsem hagyom abba a posztot itt még... :-))

Ebben az évben lettem Teamleader is, karrierem tehát töretlenül ível felfelé... Volt fociVB is, amit végigmikroblogoltam, bár sajnos nem az általam óhajtott végeredménnyel zárult - ugyanakkor sose gondoltam volna, hogy pont mire a döntőbe jutnak, addigra megy el a kedvem a Hollandoknak szurkolástól (még mindig egymilliószor jobban akartam őket, mint a Spanyolokat, akiket ki nem állhatok, persze). A németeknek kellett volna nyerniük. De ez teljesen egyértelmű, már le se írom. Vagy...

No, akkor nézzük a nem annyira személyes vetületeket, azaz albumok, filmek, játékok...

2010 általam meghallgatott albumai (totál összevissza sorrendben, ahogy jön)

LCD Soundsystem - This is Happening

A Sound of Silver albumot már 2008-ban hallottam, de az nem igazán érintett meg, nem is emlékszem már rá. Annyit viszont meg tudok állapítani, hogy ez jobb. Sokkal jobb, még emlékezetes számok is vannak rajta. A stílust magát nem szerettem meg, de pl. a You Wanted a Hit illetve a Pow Pow című opuszok bizony jók, pedig érdekes módon nem túl remarkábilisak sem zeneileg, sem szövegileg. Még csak kreatívnak sem nevezném őket, de mégis azok, hiszen megjegyeztem őket.

Gorillaz - Plastic Beach

A 2005-ös Demon Days után (amin 3-4 jó track volt és a többi meg értékelhetetlen volt körülbelül) egy elég konzisztens albummal sikerült előállniuk a fiúknak. Már nem annyira őrült a hangzás, mint korábban, akár a feltűnésük idején (Clint Eastwood ugyebár), de ez egyáltalán nem ártott meg. Jó album, meglepően jó. A Stylo nem üt akkorát, mint amennyire be volt hype-olva - Bruce Willis szerepe se volt olyan hűdehűde a klipben - de tökjó retro hangulatot teremt és egy elég szolid track. És a többi is hasonló színvonalú, végig. Szóval jó!

The Chemical Brothers - Further

Vesztettek a hangzásukból a fiúk, egész sokat. A Swoon még egész jó, de a korábbi cuccaikhoz képest a többi track kb. sehol sincs. Bár ez már a 2007-es We Are the Night albumnál elkezdődött, de bíztam benne, hogy visszafordul. Nem fordult... :-(

Disturbed - Asylum

Az Another Way to Die-on kívül nem igazán tudok róla igazán maradandó számot mondani. Ami azért nagy szégyen, mert az Indestructible albumról bizony több ilyen is volt, és két év alatt ekkorát zuhanni színvonalban... Persze ha azt nézzük, akkor már 2000 óta romlanak, hiszen a legjobb albumuk még mindig az első, a The Sickness. Azt akár még ma is kiadhatnák újként. És lehet, hogy mások azzal magyarázzák, hogy a Disturbed tulajdonképpen megkomolyodott és azért nincsenek rajta azok az üvöltések amiket már az előző album óta hiányolok, de én erre azt mondom, hogy az egyéni hangzás az fontosabb, mint a komolykodás, tehát engem ez a magyarázat nem érdekel, én igazi Disturbed-hangzást akarok!

Chicane - Giants

Ez az album nagyon jó, ez egészen biztos, de inkább háttérzenének, ugyanis a Where do I Start-on kívül nem igazán van rajta megjegyezhető szám. Persze azok is jók, amik nem azok, mert szeretem hallgatni őket bármikor. Csakhát nem mondhatnánk, hogy minden második track Saltwater színvonalat képviselne. Mindenesetre ajánlom!

Anima Sound System - Tedd a Napfényt be a Számba

Ez az album szerencsére szakított azzal a hagyománnyal, ami miatt az a veszély fenyegette az ASS-t (ez nem nézki jól...), hogy átalakul egy közepes Asian Dub Foundation klónná. Ezek már ismét zeneileg és szövegileg is kreatív alkotások. Nem tudom hányadán állok vele, mert nagyon a gagyi és az egész jó határán egyensúlyoz végig az album. A Switch Me On a legjobb track szerintem, aminek párszor láttam már a klipjét is, és... szerintem játékosnak szánták, de... Nem sikerült elérni ezt a célt. Pedig a látszattal ellentétben ez nem egy gagyi szám. Meg az album is tökjó úgy egészében is.

Lostprophets - The Betrayed

Már az előző 2006-os Liberation Transmission albumnál is gyengülést éreztem az örök klasszikus Start Something-hez képest, de ez most erősebb cucc, mint az előző. A 2004-es albumhoz képest viszont alulmarad. Nincs rajta olyan igazán ordító klasszikus mint anno a Last Train Home vagy a Last Summer voltak, de mindegyik szám jó. A legjobb szám messze a Dirty Little Heart, amire lehet még emlékezni is!

Armin Van Buuren - Mirage

A 2008-as Imagine albumhoz képest jócskán gyengébb dalokról beszélhetünk, ez egy erős közepes AvB-től. A legnagyobb probléma ismétcsak a jellegtelenség. Míg az Imagine tracklistáját szinte fejből tudom, itt talán egy-két dal címe maradt meg. A legjobb dal a Youtopia, ami az Owl City énekesének hathatós közreműködésével készült és a hallgatása közben azt fogod a legjobban sajnálni, hogy nem lett ilyen az összes többi szám. Mert sajnos nem lett ilyen...

Underworld - Barking

Nem csak a Trainspottinghoz írt dal miatt, hanem speciel a 2002-es A Hundred Days Off című album miatt is szeretem őket. Elképesztően kreatív hangzás, és megjegyezhető dalok jellemezték az együttest. Eddig. Merthogy ez az ugatás ez tényleg úgy hangzik, mintha csak ugattak volna valamit az alkotók tekintet nélkül arra, hogy a végeredmény mennyire lesz markáns, zeneileg konzisztens vagy akár csak megfelelő. Az első track még nem is annyira szörnyű (bár sokkal gyengébb mint az említett előző albumukon bármi), de mikor a színvonal nem akar javulni a harmadik-negyedik szám után sem, akkor komolyan pánikba esel. Nem ajánlom, főleg azoknak nem, akiknek tetszett a 2002-es album.

Maroon 5 - Hands All Over

A M5 első albuma egy egészen kiváló, szinte megismételhetetlen mestermű volt, nem is volt rajta egy gyenge szám sem. A hangzást megtartották a következő (gyengébb) albumon is, és most, a gyengülés eddigi legalacsonyabb létrafokaként kijött ez az album. Teljesen jellegtelen, megjegyezhetetlen, jellemtelen, stílustalan. Nagyon haragszom rájuk emiatt, mert sikerült pont olyan műanyag egyenhangzást kreálniuk a sajátjukból, amik közül annak idején 2002-3-4-ben (fene tudja ugye, hogy a Songs About Jane mikortól "számít") pont nekik sikerült kitörniük (persze többek közt azért). Nagyon gyenge dalkollekció, nem ajánlom! (Ezt az álláspontomat azóta már nem tartom fenn: elég tisztességes egy album ez, azért, csak több hallgatásra volt szükség, mire beérett. Aurora tett róla, hogy megszeressem :-))

Faithless - The Dance

A To All New Arrivals-t nagyon nem értettem 2006-ban, talán csak egy-két jó számot találtam rajta. A király még mindig az 1996-os Reverence album, ha a konzisztenciát nézzük. Egyébként vannak zseniális dalok a No Rootson is, meg a Sunday 8PM-en is, szóval egy best of összeállítás lenne talán a legjobb. Ezzel az albummal egyébként nincs semmi különös gond, a számok jóval hallgathatóbbak és jobbak, mint az előzőn, de kiemelkedő szám csak egy van rajta, a Sun To Me című opusz. Igen, a filozófiai és metafizikai implikációk ellenére szerintem van értelme annak a kijelentésnek, hogy egy albumon minden szám kiemelkedő. Ezen nem :-)

Linkin Park - A Thousand Suns

Ezt az albumot úgy vártam, mint a Linkin Park visszatérését a kicsit félresikerült Minutes to Midnight után, de sajnos csalódnom kellett. Nem is az elkészült dalokkal van baj igazán, hanem az el nem készültekkel. Az album tele van egyperces random hangokból összedobott maszatolással, tehát a 15 track közül csak 8 nevezhető tulajdonképpen zenének. Ami felháborító, főleg azért, mert az a nyolc azért nem annyira rossz. A Wretches and Kings a kedvencem, magasan, de a többivel sincs komoly gond - persze az első két album szintjét nem nagyon érik el. Ha mind a 15 dal igazi dal lenne, akkor most lehet, hogy egy 3. helyezett albumra emlékezhetnénk, de így nem..

.

Massive Attack - Heligoland

Végre, végre, VÉGRE! 2006-tól kezdve minden évben megígérték ugye, hogy végre kijön a MA 5. albuma, de újra és újra semmi nem lett belőle egy zseniális számon (False Flags) és némi "2007 tavaszán megjelenik és Weather Underground lesz a címe" típusú hitegetésen kívül. De most végre tényleg itt van. Az első, amit fülbetűnik (jaj) az album hallgatása közben, hogy a hangzás valahogy nyersebb, nincs annyira a végletekig finomítva mint mondjuk a Mezzanine (továbbra is a világ legjobb albuma!) vagy a 100th Window esetében. Ez nem jelenti azt, hogy visszatértek a 90-es évek elején általuk megteremtett trip-hophoz - épp ellenkezőleg, nagyon is újszerű, első hallásra számomra nehezen is emészthető audiális élményről van szó. A hivatalos magyarázat szerint:

I think it's got definitely a more organic feel,[9]" says Del Naja of Heligoland. "100th Window was very much about this amalgamation of everything joining, and eventually the process was so extreme that you couldn't tell if there was a string part if it was electronic or natural. [There were] lots of organic parts that ended up sounding very electronic.

Azaz:

"Szerintem érezhetően sokkal organikusabb" - mondja Del Naja a Heligolandről. "A 100th Window arról szólt, hogy hogyan lehet összehozni, összevegyíteni mindent, és maga a folyamat annyira szélsőséges volt, hogy nem tudta senki megmondani, ha például volt egy húros rész, hogy ez most elektronikus vagy természetes hangzás. [Volt sok] organikus rész, ami végül úgy hangzott, mintha az is elektronikus lenne."

Én azt mondom, hogy a 100th Window is mestermű, az is egy stílus, hogy minden elektronikusnak hangozzon (nem tudom azt feltételezni, hogy ezt csak utólag vették észre, nevetséges lenne ilyen zenei istenekről ilyesmit gondolni, koncepció volt az vastagon), és igaza van a MA-nak, nem kell arra törekedni, hogy saját előző albumaikat másolják, ők tényleg az az együttes, ami minden egyes új kiadott lemezen valami újat és nagyon durván átgondolt hangzásvilágot tudott felmutatni. Ez itt sincs másképpen.

Ha az előző albumokból indulunk ki, nehéz felfogni pl. az első és a harmadik tracket (amik már az album kiadása előtt is hallhatóak voltak), és én nagyon aggódtam, hogy miért ebbe az irányba mentek el, mikor ugye ott volt a False Flags meg a Live With Me, amik annak idején állítólag reprezentálták, hogy hogyan fog az új album hangzani. Namost nem úgy hangzik, és eleinte, pár hallgatás után én el is könyveltem, hogy a Rush Minute és az Atlas Air a legjobb, mert az kb. hasonlít az eddig megszokott MA hangzásra, a többi meg jellegtelen maszatolás. Azonban nem álltam meg itt, újra és újra meghallgattam minden tracket, mert egyrészt mégis MA, másrészt pedig tudom róluk, hogy mekkora zsenik, szóval próbáltam megérteni, mit is alkottak. És akkor jöttek a revelációk sorban.

Ellövöm a poént: ez az album 2010 legjobbja. Ugyanis 3 gyenge track (Babel, Psyche, Flat of the Blade) kivételével mindegyik kiemelkedő,zseniális és megunhatatlan. Megérte összességében 7 évet várni. A gyenge trackekkel az a baj, hogy nem elég kreatívak - bár ettől még hallgathatóak. A többi viszont zseniális, a Pray for Rain például annyira hipnotikus, hogy hiába lassú, nem tudtam eddig még soha elkapcsolni, ha elkezdődött. Ugyanez a helyzet a Splitting the Atommal. A Girl, I Love Youban van egy elemi erejű, elsöprő energia és dinamika - nem lehet nem szeretni. A Paradise Circus érdekes ritmusaival és átgondolt felépítésével szintén az örökké emlékezetes elektronikus szerzemények csarnokába emeli magát. A Saturday Come Slow egy picit unalmas, de azért komolyabb gond nincs vele. És végül az album két legjobbja jön, a Rush Minute és az Atlas Air, amelyekről annyit tudok mondani, hogy a Mezzanine tracklistájára bármikor beférnének. Ennél nagyobb dicséretet nem is tudok most így hirtelen kitalálni :-)

Blonde Redhead - Penny Sparkle

A zseniális 2007-es 23 után (amit ha már akkor ismerek, valószínűleg befér valahová a top3-mamba...) nem igazán sikerült nemhogy zseniálisat, de még maradandót sem alkotni. Meg fogom még hallgatni párszor, de négy-öt hallgatás után sem lett jobb, úgyhogy ez egyelőre ennyi...

Poets of the Fall - Twilight Theater

A PotF 2005 óta stabil meredekséggel gyengül. A zseniális Signs of Life után jött a már csak nagyon jó Carnival of Rust, aztán a közepes Revolution Roulette, majd most a kifejezetten gyenge Twilight Theater. Remélem, hogy a következő album újrakezdi a ciklust a SoL-szinttől és kihagyja az "értékelhetetlenül pocsék"-fázist... A TT tartalmaz pár jó tracket, de édeskevés ahhoz, hogy emlékezzek rá két év múlva. A RR-re se emlékszem. Abba kéne hagyni az alliteráló albumcímeket, fiúk...

Röyksopp - Senior

Természetesen a 2009-es harmadik helyezett Junior album nagytesójáról van szó, amit ez a két norvég úriember úgy értelmezett, hogy kicsit komolyabbra, ambientebbre veszik a figurát. Hát, két track kivételével ez a próbálkozás nálam nem jött be (konkrétan Moby albumainak második CD-jein is szétunom a fejem). Mondjuk attól, hogy valami lassú és szubtilis, nem kellene uncsinal lennie (lásd Air), de ez sajnos nagyrészt az lett. A The Alcoholic és a The Fear a két említett kivétel, ezeket ajánlom, a többit felejtsük is szépen el...

Janelle Monae - The ArchAndroid

Ha nincs a TvTropes Album Exchange Club, akkor nem jut eszembe soha meghallgatni ezt az albumot (nem is tudtam még a létezéséről sem annak az előadónak), és megbántam volna, mivel eléggé fura, de helyenként kreatív és összességében eléggé érdekes zenéről beszélünk. A Wondaland című szám például örökké fémjelezni fogja számomra a 2010-es évet :-)

Caribou - Swim

Sokak évzáró listáján mint 2010 egyik kiemelkedő elektronikus alkotása jelent meg, ezért meghallgattam. Az Odessa valóban nagyon jó, a Sun meg tisztára Berlin House-anyag, de itt kb. ki is fulladt a dolog. Van még két-három track ami megjegyezhető, a többi meg teljesen jellegtelen és erőtlen. Ha tényleg ez 2010 egyik legjobb elektronikus albuma, akkor baj van...

Kanye West - My Beautiful Dark Twisted Fantasy

Szinte minden "2010 top albumai" listán ez jött ki elsőnek, úgyhogy muszáj volt meghallgatni, mielőtt lezárom a posztot. És elég meglepő módon - ez egy jó album. Nem 2010 legjobbja, de jó. Mindegyik szám hallgatható és kreatív mind zeneileg, mind szövegileg (bár a sok trágárság néhol már zavaró lehet). A vége felé azért elgyengül, de még úgy is egy bizonyos szint felett marad. A kedvencem a Monster és a So Appalled

... és itt ér véget számunkra most tragikus hirtelenséggel ez a post. Még a top3-amat sem tudnám most felidézni, azaz hogy melyik két album zárkózott fel a MA új albuma mögé a dobogóra. Amiket a filmekről, sorozatokról, játékokról írtam, az pedig pláne elveszett az utókor számára. Most vigasztaljon mindenkit az a tudat, hogy az utólag visszatett posztok közül ez az egyetlen olyan, amelyik elnyíródik, tehát a következőkben közlésre kerülő régebbi bejegyzések már teljes pompájukban fognak tündökölni...

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Glitch Mob - Bad Wings

2012. május 15 kedd, 15:50

The End - Part 1

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ez a pillanat is eljött hát. Egy darabig még ámítottam magam, hogy posztolok én még ide, és nem veszi át a Tumblr-em teljesen a hatalmat, de átvette. Átvette, tehát ideje lezárni ezt a blogot. Annyit még megteszek, hogy azokat a bejegyzéseket, amiket a XOO rendszere valami miatt benyelt, azokat újra kiteszem (hála a Google Reader cache-ének, még megvannak, illetve van egy, amelyik nem teljesen, de azt is újra posztolom), utána pedig megírom a búcsúposztot.

Mozgalmas volt ez a hét(!) év, és ideje van a búcsúnak. Akinek még mindig feedben van a blog, az még várja ki, ezt a pár posztot, utána akár ki is veheti - csak addig ne, amíg örökre el nem hallgat...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Kasabian - Days Are Forgotten

2011. június 23

Pszichedelikus Twitter

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Pár hónapja találtam ezt a fantasztikus ötletre alapuló oldalt, amire csak be kell írni a twitteres felhasználónevedet, és az eddigi twitjeidből generál neked új bejegyzéseket. Sokkal többet szórakoztam volna én ezzel, csak sajnos volt olyan, hogy egy hónapig legalább nem működött, hiába nyomogattam a "get your next tweet" gombot, semmi sem történt. Most valami sugallattól vezérelve megint előtúrtam a könyvjelzők közül (valójában nincs is sok könyvjelzőm, a már látogatott oldalak címének töredékét gépelgetem a címsorba és enterezek), és most működik!

A következő halálos szövegeket sikerült (többek között) generálni vele:

A film tényleg nem kapcsolta fel a telet. Nem túl európai hozzáállás. Plusz egy karaktert is, azt a chair.

A telet most senki ne kapcsolja fel, hála istennek annyira rossz filmet azért nem láttam mostanában, amitől júniusban tél lenne. Amúgy éppen egy széken ülök, és karakter is vagyok. Azt a!

- ilyen szóviccek kiötlőinek egy kicsit minőségileg a tippet, csak remélni tudom, hogy gőgicsél?

Igen, volt az utóbbi időben pár olyan szóvicc, amitől majdnem gőgicsélni kezdtem. Ne kattintsatok a linkre!

Milyen okai lehetnek annak, ha a fehércsokival borított mandula az új Vastagbőr poszt a horror...

Na erről fogalmam nincs...

SPAM? A kijelentkezés-paradoxon: :O Ennél jobb FPS-engine-t még be se jutok keresztül, örömmel jelentem.

FPS-engine vásárlásáról beszélgettünk ma JonC-vel, ez talán arra utalhat. A kijelentkezés-paradoxon most nem rémlik, csak a vízforraló-paradoxon. Ennek ellenére, lehet, hogy valahol a tweetjeim dzsungelében tényleg volt ilyenről szó...

CM a válaszért :- Na, real-time jönnek a jégeső... Nemrég egy special hell...

Ezt a toolt egy profilikusabb twitter accounton remekül lehet használni művészfilmek párbeszédeinek legenerálásához.

Ez a csirip nem erre jön be. És awesome a külső hőmérséklettől is not available in the brown bear - ilyen.

Dadaista haikupoétánk újabb remeke.

És most nézzünk sok ilyet, folyószövegben:

Ha évente csak loading, loading, loading, végeláthatatlanul :S Teljesen kifogyott a spam... Süt a fejem... Én 25 fok februárban még szerencséd van... :D Update-elgetem a Top News a csiripen... Akkor jól állnak a cikkben! - höhö :D Az időkép szerint még a bírónak nincs konkrétan. Ez a site-on! Hallelúújjaaaaa!!! Ha tetszett az ébresztő beállítása? Biztos azért, mert minden szituációra van az egyetlen tudománág, ahol? Jah, én itt az egyik alapműve, ha a tegnapi csiripjeim meg is letölthető. Új poszt a chair gépén. Röhögés :-) Nekem egyszerűen nem volt zseniális, de most láttam meg senki nem lett? ... bár bevallom, nekem is zavarodtam pár másodpercre, hogy a meeting úgy kezdődik, hogy érdemes-e. Barnakabátosok, aki 25 fok alatt a Lotus Notes eszköztárait, mindig kétrét görnyedek a real-time a? Alvó kisbaba hogy a Foxnál vannak a felvételben szerepelnek... Tudtam, hogy nem működik?

Na, itt hagyom abba, még az "emberiség elleni bűn"-szint elérése előtt. Aki bírta aggyal, annak hatalmas respekt, a többiek szégyelljék magukat, nagyon nagy élményről maradtak le. Azt is elterveztem már, hogy ilyen szövegeket nyomtatok ki nagy panelekre, bekeretezem őket, egypár pöttynyi festékkel megmázolom - úgy, hogy még bőven olvasható marad - és kiállítom egy galériában. Profit!!!

Eljönnétek a kiállítás megnyitójára?

2011. június 23

Filmek mostanában

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Több téma is lenne, amiről írnom kellene, de valahogy nem visz rá a lélek. Úgyhogy most filmeket fogok értékelni :-)

Hitman (2007)

Szó szerint semmire nem számítottam, és azt is kaptam nagyjából. Egy pozitív meglepetés ért: amikor beharangozták (még régen) a filmet, akkor azt gondoltam, hogy Timothy Oliphant nem jó a 47-es szerepére. Tévedtem, vannak villanások, amikor látszik, hogy jó lenne. Csakhogy a karakterrel és a sztorival olyan szinten nem kezdenek semmit az égvilágon, hogy azon semmilyen színészi játék nem segíthet. A Hitman játékok nem álltak túl közel a szívemhez, szóval személy szerint ez nekem nem fáj annyira, de el tudom képzelni mit érezhetnek azok, akiknek a kedvenceik közé tartoznak a kopasz hős kalandjait elregélő játékok. 4/10, még egy decens akciójelenet sem akadt benne.

The King's Speech (2010)

Tipikusan észre lehet venni, hogy milyen húzásokkal, fogásokkal hajtottak az arany szobrocskára - azt viszont el kell ismernem, hogy a rendezés és a plánok nagyon rendben voltak, volt egypár olyan kameranézet, amire még most is emlékszem, tehát erre tényleg nagyon odafigyeltek. A sztori és a karakterek úgy félig-meddig rendben voltak, de semmi kiemelkedő. A hype-hoz viszont csak úgy tudott volna felérni, hogyha valami extrát hoz. Nem hozott, így lett a sokadik "annyira nem jó, mint amennyire hype-olják" típusú film. Pedig a téma megérte volna a figyelmesebb feldolgozást. 6/10, egyszernézős.

The Next Three Days (2010)

Azt írták róla, hogy érdekesen mutatja be azt, hogy hogyan süllyed bele egy tanár az alvilág mélységeibe, mikor feleségét gyilkossággal vádolják. A gond mindezzel csak annyi, hogy Russell Crowe arcszerkezete számomra eleve olyan, hogy ha kiszínészkedi a gőzölgő beleit az asztalra, számomra akkor sem tűnik úgy, mintha átélné a szerepét. Vagy ha nem tette, akkor meg az a baj. Mindenesetre végig indiszponált a játéka, és lehe, hogy ő próbálkozott, nem tudom. A történetben nincs szinte semmi új elem, úgyhogy ebből a rendezéssel és a színészi játékra való odafigyeléssel lehetett volna maradandót kanyarítani. Nem sikerült. Vonszolja magát a film, el-elveszik a feszültség, mintha a főszál sem érdekelte volna az alkotókat annyira. Más meg nagyon nincs ebben a filmben. Talán egy bónuszpont jár a nem hollywoodi befejezésért. 6/10

The Hangover (2009)

Igen, nekem csak most került sorra, közvetlenül a második rész előtt néztem meg. Nem fogok túl bő lére eresztve nyilatkozni róla: volt egy egyedi hangulata, volt benne némi marháskodás, volt benne egypár "na, ez nem hiányzott" típusú poén és hát körülbelül ennyi. Az ötletért mindenképp dicséret illeti a készítőket, a kivitelezés lehetett volna jobb, de nincs vele komolyabb baj. Egyszer érdemes. 6/10

The Hangover 2 (2011)

Eleve jön a kérdés ugye, hogy érdemes volt-e folytatást készíteni az eredetinek. Ha látatlanban még úgy is felelnék, hogy igen, a film megnézése után már határozott nemet üvöltenék, ugyanis a másodikban sikerült az első film legelőnytelenebb és leggusztustalanabb vonásait, poénjait, szituációit kiemelni és továbbvinni - ahelyett, hogy okosabban és kreatívabban álltak volna hozzá a feladathoz. A helyszínváltozáson kívül más, új, vagy legalább értékelhető humorforrás nem is nagyon van. Egy random összevisszaság az egész, amit az első rész felépített (ha csak 6 pont erejéig is), azt le is zúzta ez a második rész elég rendesen. 3/10 a verdikt. Csak ha nagyon nagy rajongói vagytok az első filmnek. Csak akkor.

Monsters (2010)

X évvel ezelőtt egy idegen űrhajó zuhant a Földre, egy fertőző zónát létrehozva. Két karakternek egy bizonyos helyzetben nincs más választása, mint keresztül menni a zónán. Ennyit a rövid összefoglalásról. A film maga unalmas, se egy tanulság, se egy üzenet, se egy igazán jól kidolgozott kontextus. Le is lövöm az egyik poént: a legjobban azon lepődtem meg, hogy a főszereplő fotós és a csaj, akit átkísér a zónán a film nagyjából felénél (tehát az első 30 perc rendben eltelik a semmivel) oda kerül, hogy komppal átmennek Mexikóból Amerikába (ne kérdezzétek), vagy át kell menniük a zónán. Namost mivel ez a film felénél történik, teljesen nyilvánvaló lesz, hogy valami gond lesz a komppal. A gond pedig az lesz, hogy amikor fel akarnak szállni, kiderül, hogy a csávó otthonfelejtette a csaj útlevelét. Öhh? Nagy szemeket kerekítettem, mikor ezt megláttam. Ez valami kifacsart, a film hangulatába egyáltalán bele nem illő realizmus vagy fekete humor akart lenni (nem igazán lehetett eldönteni). Utólag belegondolva, még tetszik is ez a megoldás, mert emberi - csak a karakterek gyenge kidolgozottsága nem indokolta a létjogosultságát egy ilyen megoldásnak. Uncsi, lassú, semmi akció. Szörnyek is alig, szóval a cím its felfoghatatlan. Még átvitt értelemben sem, olyan nagyon gonosztevő embereket sem szerepeltettek az alkotók. Szétfolyó, értelmetlen, 4/10.

Paranormal Activity 2 (2010)

Na, ez tetszett! Amúgyis szeretem ezt a műfajt, és az első rész is tetszett. Új elemként bekerült a biztonsági megfigyelőrendszer, amire egy egész jó in-universe magyarázatot is sikerült kitalálni. Az is nagyon jól sikerült, ahogy az első filmmel összekötötték az eseményeket. Az meg pláne bónuszpont, hogy még egy kicsit előrefelé is mentünk az időben, pedig ez technikailag végülis egy prequel. A hab a tortán pedig az, hogy sikerült ebbe is tenni egy emlékezetes pillanatot, ami talán nem volt annyira sokkoló, mint az első rész hasonló jelenete, de én biztos, hogy emlékezni fogok rá, és egyébként remekül fémjelzi a filmet. Komolyabb negatívumot nem is tudok mondani, talán a színészi játék néhol, de abszolút nem zavaró. Jó film, ajánlom! 8/10

Machete (2010)

Ha legalább akció lett volna benne kicsit több. De ebben a műfajban etalonnak továbbra is az Alkonyattól Pirkadatig és a Planet Terror tekinthető. Pedig ez is betalálhatott volna, de elszórakozták. Üresen telnek a percek, pedig mi akcióra szomjazunk. Megy a duma, pedig mi akcióra szomjazunk. A nyitószekvencia, az első 3 perc reményre adhat okot - aztán elunalmasodik, elhülyül. Graham Chapman azért joggal maradt ülve, annyira nem hülyült el, de majdnem. Egy-két említésre méltó jelenet van csak benne, de múlt héten láttam és már alig emlékszem valamire. Nem ajánlom... 5/10

TRON: Legacy (2010)

Az eredeti Tron 1982-ben azzal tarolt, hogy két újdonság is volt benne: gyakorlatilag az első film volt, ami élőszereplős módon mutatta be, hogy milyen egy számítógép belseje, valamint a képi világot is kitalálta ennek megjelenítéséhez. A renderelés minősége valami egészen elképesztő volt, főleg ha belegondolunk, hogy 1982-ben készültek a képsorok. És nem csak a vektorgrafikás részekre gondolok, hanem mondjuk a fénymotorokra is. Ehhez képest 2010-ben már csak egy 2.0-ás környezetre futotta. És nem is igazán sikerült korszerűsíteni az analógiát, Flynn fia még mindig diszket kap a hátára, mert ugye az néz ki jól vizuálisan. Ami nem baj, csak legalább legyen akkor valami más, ami változott. De nem, szinte ugyanaz minden a filozófiát tekintve, illetve kapunk egy kicsit homályos sztorit az ISO-król illetve a szokásos "a számítógép félreértette, és kinyírt mindenkit" szitut. Már nem is linkelem ezekre a TvTropes-ról a trope-okat, már annyit se ér. Ezerszer láttuk már, ironikus, hogy pont a Tron-sorozatnak lett volna esélye rá, hogy ezeket először (vagy legalábbis forradalmi vizualitással először) süsse el, de 28 évvel később erre már esélye nincs. Amire itt pontokat lehet még adni, az a Daft Punk zenéje, ami zseniális és egy sokkal jobb filmet idéz, illetve Flynn epikus jelenete az End of Line klubban. Az vitathatatlan, hogy ennél sokkal több kellett volna. 6/10 End of Line.

The Limits of Control (2009)

Jarmusch filmjeinek mindig is volt egy egyéni, lassú hangulata, ami ebből sem hiányzik. A sztorivonal nem túl jelentős, voltaképpen azt figyeljük, ahogy egy középkorú, fekete férfi bolyong. Céltudatosan bár, de bolyong. A végén valamilyen szinten megvilágosodik előttünk, hogy mi volt ez az egész, de a részletek persze hiányoznak. Nekem az elemek tetszettek is (a két eszpresszó, a hülye metafizikai utalások, a lassú hangulat), és az élmény is rendben lehetett volna, ha nem lett volna ennyire repetitív a film: azt azért nem kellett volna háromszor végignéznünk, hogy emberünk a lépcsőkön sétál illetve minden új helyszínen ugyanazt a rutint adja elő. Ez már sok. A végén Bill Murray zseniális, de mire odáig eljutunk, szénné unjátok a fejeteket. Így még lehet, hogy még jobban, hogy ezt olvastátok :-) Az egésznek az értelme persze nem derül ki, s ez valahogy még jól is áll a filmnek azon a ponton. Ennek ellenére csak 5/10-et tudok adni. Kacérkodtam, hogy megéri e a hatos csak azért, mert Jarmusch, egészen addig, amikor ezt magamban ki is mondtam, és rájöttem, hogy "csak azért, mert Jarmusch" nem. :-)

United 93 (2006)

A WTC elleni támadások napján eltérített egyik repülő sztoriját adja elő ez a film szinte egyáltalán nem túldramatizálva, kicsit dokumentarista, kézikamerás stílusban. Azért nehéz értékelni, mert egy emlékezetes karakter, jelenet, beszólás nincs benne, és mindezt ki tudják magyarázni az alkotók, hogy hát ők inkább a hitelességre és az életszerűségre törekedtek. És számomra akkor nincs értelme. Így mindenki az arctalan tömeg része volt számomra, és nem kínált fogást magán sehol a film. Sehol. És amelyik film nem ragadja meg a figyelmemet, azt nem tudom jobbra értékelni eleve, mint 4/10. Kár érte, a témát szerintem kicsit hagyományosabban, de odafigyelve sokkal jobban is fel lehetett volna dolgozni.

Ez volt most az utolsó, amint látjátok, megintcsak igen sanyarú idők járnak rám filmek szempontjából. Már elég régen nem láttam 9-10 pontosat, és ez 2008 körül még meglepett, de ma már nem tud. A következő post filozófiai jellegű témát fog feszegetni, talán holnap vagy a jövő héten valamikor, ezt most tulajdonképpen azért írtam, hogy írjak valamit.

2011. március 19

New horizons

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Aurora éppen egy Spektrumon látott dokumentumfilmről mesélt, ami az afrikai kakaóültetvényeken dolgozó gyerekek(!) sanyarú sorsáról szólt. Hogy például nem tudnak iskolába járni, mert az állam nem támogatja, csak akkor, ha van 3 tanterem, és az iskolában csak egy volt. Konkrétan a következő párbeszéd zajlott le:

Aurora: Persze ha nagyon akarnának, akkor tehetnének valamit, mert volt ott jó sok fa. Építhettek volna akkor fából egy iskolát...
S@ti (felcsillanó szemmel közbevág): Faiskolát!
Aurora (szünet): Soha többé nem mesélek neked semmit...

Szóval már-már Polcz péteri* magasságokba emelkedtem. De talán még nem tartok ott.

*Nfol értette, de a többieknek: Polcz Péter volt az a GAMER magazinbeli cikkíró, aki a szerkesztőségben állítólag folyamatosan hülyébbnél hülyébb szóviccekkel fárasztott mindenkit ("Játsszunk Tekken kettőt, ketten, kettőt" - mondta PPéter, és kiküldtük a szobából).

2011. március 18

Aurora egyik nap este már fáradt volt, én pedig kaptam az alkalmon, és random mondatokkal ("De a csimpánzoknak ne köss pulóvert!", "Az elefánt nem is azon a vonaton van") tovább fárasztottam, mire ő közölte, hogy felélénkült szellemileg, mert mínusszor mínusz az plusz, tehát ha fáradt és tovább fárasztom, akkor élénkebb lesz.

Ez érdekes módon ellentmond egy korábbi, szintén közös megfigyelésünknek, úgyhogy peer review-ra és kettős vak kísérletekre lesz itt szükség a kérdés eldöntéséhez. Tárcsázom is a brit tudósokat.

(Ez a post is elég fárasztó lett, de legalább van. Pont mikor már azt hittétek, abbahagyom a blogolást :-) )

2010. január 3 vasárnap, 9:39

TGYCP 2009

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Bár angolul egyáltalán nem hangzik jól a rövidítés, hogy ne mindig NÉP legyen, megváltoztattam a címet. És most nézzük, milyen is volt 2009:

Filmek

Avatar - Mindent elmondtam már erről a filmről, amit el lehetett. Az évtized moziélménye, ahhoz képest, amilyen a film, még kevés hype-ot is kapott :-) Egyszerűen elvarázsol. Varázslat. Ez az, amiért a mozit kitalálták. És én már tudtam ezt régebben is. Lehetőleg IMAX-ben nézzétek! 10/10, 2009 legjobbja, könnyedén.

District 9 - A másik film, amit nagyon vártam, és mindenki nagyon várt, és úgy hype-olták, hogy "újradefiniálja" a sci-fi műfaját. Hát nem sikerült. De ha ezt ki is vesem, akkor se lesz egy partikulárisan jó film, inkább csak erős átlag. A powersuit-os részek jók voltak - egészen az Avatarig. Sorry... 7/10

Ice Age: Dawn of the Dinosaurs - Én azok közé tartozom, akiknek még tetszett a második rész, de ennek a harmadiknak már frankón semmi értelme nem volt. Próbáltak még egy kis pénzt csengetni a kasszába úgy, hogy mindent összehordanak. Teljesen inkomprehenzibilis a film, de legfőképp az, hogy hogy kaphatott ez zöld lámpát? És miért mentem rá el moziba? 5/10

Inglourious Basterds - Moziünnepen néztem, és bizony ünnep volt, mert ez egy nagyon jól összerakott, perfekt tempójú, egyszerűen kemény film. Mestermű, sokaknak a Ponyvaregénynél is jobban tetszett. Én eddig azért nem megyek el, de mindenképp megadom rá a kilencest, mert óriási volt. Csak így tovább, Tarantino - akinek az elméjének az épségéért sokszor komolyan aggódom: "medve zsidó"...? Húhhhuhh... 9/10

Moon - Na, én ezt jobban vártam, mint a District 9-et, végre egy olyan film lehetett volna, ami az általam hőn imádott 2001 nyomába érhet... Dehát Duncan Jones nem Stanley Kubrick. Sajnos igazából semmi nem történik a filmben, és sajnos érezhetően. Mert vannak ugye kemény üres félórák a 2001-ben is, de annak minden kockájából süt a zsenialitás. Itt üres az egész. És az ember legalább a végére várna valami tvisztet vagy ilyesmit, de még az sincs. Így épp csak nézhető... 6/10

Partly Cloudy - A Pixar-rövidfilm, ami az UP! előtt ment. Már tavaly is azt mondtam, hogy ezeknek nem romlik a minősége, és tényleg. Aranyos, humoros, zseniális! Ha minden igaz, itt nézhető, de psszt... 9/10

Star Trek - Nem tudom megbocsátani a plot hole-t egyszerűen. A sztori legalább óvodás szinten legyen jól kidolgozva, utána jöhet a többi. A látvány nem volt rossz helyenként, de semmi, értsd 0 maradandó jelenet van benne. 5/10

Terminator Salvation - Ezt nagyon vártam Christian Bale miatt, merthogy ő még nem szerepelt igazán rossz filmben: na most megtette. Érdekes módon pont Sam Worthington történetszála ért valamit ebből a filmből, az még egész jó is volt (csak ne nevezzék Terminátornak). A jövőkép nem stimmelt, az akciójelenetek nem voltak jók, a kontinuitás arconköpve (már a harmadik rész által is, de itt aztán már teljesen)... Vártam Michael Ironside alakítását is, de igazából csak egy random parancsnokot alakítot, tényleg bárki lehetett volna... 6/10, de tényleg csak Sam miatt.

The Butterfly Effect 3: Revelations - Már a második rész se volt jó, de ez még katasztrofálisabb: igazából csak fogják az első film alapötletét és elsütögetik különböző sztorikhoz. Itt ilyen nyomozós-tvisztes lenne a dolog, de nagyon gyenge, a végén a tvisztnél még ásítottam is egyet, hogy "hát persze". Nagyon nem ajánlom: 5/10

The Proposal - Romantikus vígjáték, egyszer jó moziban, de legalább a jobbak közül való. Műfaján belül sok rosszat nem lehet róla mondani. Pont jó, semmi extra igazából. 6/10

The Taking of Pelham 1 2 3 - Azon kívül, hogy pont azt a metrót rabolja el Travolta, amit a legtöbbet használtunk New Yorkban (azon a vonalon volt a szállás), nem sok jót tudok róla mondani. Olyan semmilyen, már alig is emlékszem rá... 5/10

Transformers: Revenge of the Fallen - Az akciók sokkal jobbak benne, mint az első részben, ezt emg kell hagyni, amúgy a történet igen gyenge, meg a poénok is. Felejthető, ami sajnálatos, mert én bírom a Shia gyereket is, meg volt egy fantasztikus erdei csata, csakhát mivel nem sikerült megcsinálni a filmet rendesen, ezért senki nem fog rá pár év múlva már emlékezni. Van, aki már most sem emlékszik. Ami még különösen érdekes, hogy hogy lehet az, hogy Michael Bay egyik pillanatban még tud kamerarángatás nélkül akciójelenetet rendezni, legközelebb meg már nem. Most akkor tud vagy nem tud? Cameronnak azért a cipőfűzőjét se kötheti be, de nem is célja, az látszik is. Vesd össze még ezt és ezt. Ez volt az a film, amiből én messzemenő következtetéseket vontam le a filmművészet jelenlegi állapotáról. Ja, meg van már erről egy review-m is, ahol nem szidtam le olyan nagyon... Igazából a nagyzolás az, ami ebben a filmben a legtaszítóbb. MB effektekért felelős stábja büszke volt arra, hogy több mint hatvanezer részből áll egy-egy robot a vásznon. Namost ha emellé ilyen felfoghatatlan cselekményt hegesztenek, mint ami ebben a filmben van, akkor ne csodálkozzanak, hogy senki nem képes felfogni, hogy mi van. Higgyétek el, aki azt állítja, hogy ennek a filmnek van értelme, az hazudik.... 5/10.

Watchmen - Azt mondják a népek, akik olvasták a képregényt, hogy majdnem verbatim az adaptáció. Hát ha tényleg, akkor még kevésbé értem a hype-ot, mert a sztori nem annyira jó, hogy még valami irodalmi top100-on is szerepeljen egyetlen képregényként. Na neeee... A film meg egyszerűen szólva: béna. Uncsi, és egyszerűen nincs jól megcsinálva. Hiányzik az a képesség, amivel beszippant a saját univerzumába. Engem nem tudott. A soundtrack meg atrocitással egyenlő. Egyedül Rorschach karaktere említésre méltó, mert az egész jó volt. A többi kuka. 3/10

X-Men Origins: Wolverine - Egész jó a megvalósítás, habár a sztori helyenként nagyon nem jó. Valami sokkal sötétebb dolgot vártam eredet-sztorinak, így kicsit lightos a dolog. Viszont olyan nagyon nem tudok haragudni a filmre, mert van egyfajta varázsa. Na nem zseniális, távolról sem, de legalább még emlékszem rá... 6/10

Zene

Hoobastank - For(n)ever

Sajnos nem tekinthetek el attól, hogy az album címe milyen borzasztóan színvonaltalan szójáték, mert ugyan már a 2006-os albumuk sem volt jó, de ez már teljesen megbocsáthatatlan, hogy az egész albumon csak egy (1) emlékezetes (borderline zseniális) szám van, az pedig a The Letter. A többi az őrületesen felejthető... Én még várom, hogy mikor sikerül megismételni a The Reason album zsenialitását.

The Prodigy - Invaders Must Die

Sok zenekritikus kiröhögte szabályosan, mert a hangzás 10 évvel ezelőtti, vagy legalábbis a stílus a 10 évvel ezelőtti Prodigy-t idézi, mintha nem fejlődött volna az együttes. Erre két dolgot mondanék: egyrész nem feltétlenül baj az, ha valami működik és csinálunk még egy(pár) művet a működő formulára építve (lásd a New Order két legújabb albumát!), másrészt pedig azért vannak új elemek bőven a hangzásban. Harmadrészt: a Prodigy az előző albumával már egyszer próbált újat (nekem az is tetszett), de a meg le lett szólva azért, mert a hangzás túl experimentális. Szóval semmi se jó, mi? Dehogynem Ez az album jó!!! Nem tudok rossz számot mondani róla (talán a Black Smoke uncsi kicsit), egyszerűen végig zseniális! A legjobb számot egyszerűen képtelen vagyok kiválasztani, mert mind fantasztikus, úgyhogy hallgassuk meg a címadó dalt.

Röyksopp - Junior

Az albumcím az előzőekhez képest nem valami nagy, viszont a kontent az nagyon ütős. Eleinte annyira nem tudtam hová tenni, de a fejemre nőtt. Szinte mindegyik track emlékezetes valamiért, mind a zene, mind a szöveg zseniális annak ellenére is, hogy sok újdonságot hoz a hangzásban a duó. Ennek legeklatánsabb példája a Vision One című track, amit hirtelen ránézésre (izé... hallgatásra) meg nem mondana az ember, hogy Röyksopp, de fantasztikus olyan "na ezt nem gondoltam volna"-szerűen :-) Legjobbat nem nagyon tudok választani itt sem, de ha muszáj, akkor itt van a The Girl and the Robot.

The Lonely Island - Incredibad

Itt nem lehet haragudni a gyenge szóviccért, mert a szövegek egyébként is magukért beszélnek. Paródiaalbumnak jó, bár egy-két jobb tracket még el tudtam volna viselni. A legjobb track természetesen az örök klasszikus I'm on a Boat!

Static-X - Cult of Static

A Static-X-et mindig is bírtam, de most elmentek egy kicsit olyan irányba, amiről inkább azt tudnám elképzelni, hogy Dicskának tetszik. Egyébként nem rossz, kicsit pszichotikus, kicsit őrült, de határozottan hallgatható metál muzsikáról van szó. A legjobb track a Tera-Fied, a YouTube-on csak élő felvételek vannak róla, úgyhogy sajnos nem tudom linkelni.

Franz Ferdinand - Tonight: Franz Ferdinand

Új a hangzás, de a stílus a régi, szerethető, innovatív dalok, amelyek megmutatják, hogy a FF halad a korral, sikerült 2009-re aktualizálni az együttest. Minden dal hallgatható, a Ulysses a legnépszerűbb, nekem mégis a Twilight Omens tetszik a legjobban, nem azért mert annyira újszerű lenne, hanem pont azért, mert hibátlanul hozza a már ismert formulát.

Depeche Mode - Sounds of the Universe

A 2005-ös fantasztikus hangzású Playing the Angel után valami elképesztő minőségi visszaesésnek lehetünk tanúi. Lassú, álmos trackek követik egymást, sehol az update-elt hangzás, ami jelen esetben azért rossz, mert unalmas. Ha a 2005-ös hagyományok maradtak volna, akkor azt mondom, hogy jól hozták a színvonalat, így viszont sajnos nem tudok róla sok jót mondani. Amit tudok, az is rossz, hiszen a legjobb track a Wrong.

Placebo - Battle for the Sun

2004-2005 tájékán nagyon bírtam a Placebót, de most már egyre kevésbé. Ugyanis az akkor legújabb albumuk szinte végig zseniális volt, meg az előte lévők is. A 2006-os Meds című opusszal azonban mgindultak a lejtőn lefelé, és úgy tűnik nehéz lesz a megállás. A legjobb track a Breathe Underwater, ami tényleg nagyon jó, de nem sikerült ezt a dallamosságot végigvezetni az albumon. Kár érte...

The Crystal Method - Divided By Night

Sokaknak az a véleménye, hogy a TCM energiája hiányzik ebből az albumból. Én azt mondom, nem veszett el, csak átalakult: a fantasztikus basszus a Divided By Night-ban, a sodró lendület a Kling to the Wreckage-ben és a Sine Language-ben egyszerűen bizonyítják, hogy a TCM igenis ott van a háttérben. Az már más kérdés, hogy sok experimentális dolog került bele, de mindegyik ilyen elem úgy van megvalósítva, hogy látszik (hallatszik), hogy nem csak összedobtak valami újat, hogy bekajálja a nép, hanem tényleg odafigyeltek minden apróságra. Van rajta pár olyan track, amiről soha nem mondanám meg, hogy TCM (pl. Black Rainbows), de az album végére érve én azt mondom, örülök, hogy új oldalukról is megismerhettük a fiúkat, azzal együtt is, hogy azért 2-3 olyan igazi TCM-es szám igenis van rajta. A legjobb köztük a Drown in the Now, amiről sokan azt írják, hogy... mondjatok már egy rendes magyar megfelelőt az "overproduced"-re... Egyébként ez nem overproduced, hanem pontosan a megfelelő mértékben van behangolva, hogy összeálljon tökéletesen. Ha overproduced zenét akarnak hallgatni azok, akik erre ezt mondják, azok hallgassanak Ronald Jenkees albumokat. A két lassú szám közül pedig nekem a Black Rainbows a befutó, orrhosszal.

Kasabian - West Ryder Pauper Lunatic Asylum

Nekem már az Empire se tetszett annyira 2006-ban, és a srácok továbbra se tudják elérni az első albumuk hangzását. Próbálnak mindig valami újat, de nálam ez így nem klappol. Míg az első albumról szinte az összes tracket meg tudom nevezni, a másodikról már csak a Shoot the Runner és a Stuntman volt emlékezetes, erről már csak egy track, az Underdog fog beugrani. Van itt azért még potenciál, én bízom abban, hogy meglesz ez legközelebb!

MuteMath - Armistice

Elképesztően felemelő, lendületes, örömzenét játszanak a fiúk! Szinte semmi rosszat nem tudok elmondani erről az albumról! Talán egy-két gyenge szám becsúszott, de a legtöbb azért egyszinten van a legjobbal, ami természetesen nem lehet más, mint a zseniális Electrify. Még amikor elmennek a kicsit melankolikusabb, lassabb tempó felé, akkor is sikerül nagyon jót alkotni (No Response). Az év egyik meglepetése, bár nekem nem jött olyan váratlanul, mert a 2006-os albumuk is nagyon ott volt!

Daughtry - Leave This Town

A 2006-os zseniális azonoscímű album után itt a következő, ahol félig-meddig sikerült kiherélni a hangzást, ami naggyá tette az előadót. Itt már hagyományosabb dallamvezetés jellemzi az eddig sem sok kockázatot vállaló rádióbarát muzsikát játszó bandát, és ez bizony nem pozitívum. Olyan sok emlékezetes számot nem is sikerült összehozni ezúttal, a legjobb a Learn My Lesson, de ez is nagyrészt inkább olyan semmilyen. Nagyon kár érte, mert itt érdemes lett volna fejleszteni kicsit a dolgokon.

Client - Command

Ezt az albumot vártam nagyon, de most, hogy itt van, nem igazán tudok mit mondani róla... Jellegtelen, főleg ahhoz képest, hogy a 2007-es Heartland mekkora jó volt. Egyszerűen még kedvencet se tudok erről választani... Nem mondom, hogy rossz, de a Clienttől ennél sokkal-sokkal többet vártam!

Breaking Benjamin - Dear Agony

Nagyon az epikus hatásra megy ez az album, de valahogy nem jön össze. A BB egyébként se változtatott nagyon semmit a hangzásán, és ez nem is lenne rossz, ha jól hoznák amit tudnak, de itt ez nem jön össze. Valami hiányzik, valami eszenciális. Márpedig ha teszünk az albumra egy olyan című tracket, hogy Anthem of the Angels, akkor ennél sokkal jobban kéne ám csinálni. Sokkal jobban.

Ronald Jenkees - Disorganized Fun

Ahogy azt már kifejtettem, RJ-vel pont az a baj, hogy nem csinálja úgy, ahogy jön neki, hanem csiszolgatja és... overproducálja a műveit. A címmel ellentétben a rendszertelenség csak két trackben nyilvánul meg igazán, meglepő módon a Disorganized Funban és a Throwing Fire-ben. Amit a Guitar Sounddal művelt, az meg egyenesen megbocsáthatatlan. Így az albumon a Disorganized Fun a legjobb ebben a formában, de amúgy a Guitar Sound improvizált verziója veri. Le is rippeltem a YouTube-ról, és én inkább azt a verziót hallgatom :-) RJ-nek továbbra is azt üzenem, hogy csak üljél le és játssz és pörköld cédére ami kijön, gondolkodni nem kell.

Soilwork - The Chainheart Machine

Dicskának biztos tetszik, de nekem mindegyik track ugyanúgy hangzik. A Figure #5 az sokkal jobb volt, mert volt dallama is a számoknak. Ez így számomra nem jön be.

Tiesto - Kaleidoscope

Vannak rajta jók, de még a legjobbak sem érhetnek a 2004-es Just Be albumon tapasztalható fantasztikus magasságok nyomába. Egyszerűen fogyasztható és tizenkettő egy tucat dalokkal van tele ez az album, és Tiestótól egyáltalán nem ezt várjuk...

Air- Love 2

A Pocket Symphony után annyira nem vártam ezt az albumot, mert az annyira katasztrofális volt, hogy azt hittem, végleg elveszett az Air számomra. De nem: sikerült egy a Moon Safarira emlékeztető alkotást összehozni, és ez igazán kelemes meglepetés volt. Felsorolni felesleges, mik rajta a jók, mert egy-két kivétellel mindegyik az, de a közhiedelemmel ellentétben nem a Sing Sang Sung a legjobb, hanem a So Light is her Footfall. Nem TELJESEN Moon Safari színvona, de közel van és jó!

Wendigo - Audio Leash

Erről az albumról csak annyit, hogy magyar és csúcsminőség, de ezt már egy másik blogger sokkal jobb szavakkal bemutatta, mint én, úgyhogy inkább linkelem az ominózus postot, amiből az is kiderül, hogy az album hol tölthető le teljesen legális módon.

Owl City - Ocean Eyes

Wow! Ezek a srácok kialakítottak egy felismerhető hangzást (némi vokóder-segítséggel, dehát jó ez), és a szövegeik meg a "kellemesen bugyuta, ugyanakkor néha filozofikus magasságokba is eljutó" típusból vannak, a dallamok meg fergetegesek. Egyszerűen hallgatható! A legjobb szám természetesen a Fireflies, de elképesztő az egész album! A év meglepetése számomra, a Fireflies-ra azt találtam mondani, hogy 2009 legszebb száma. Hát, tartom...

Sok album kimaradt itt még, pl. a következő együttesek 2009-es művei: Basement Jaxx, Muse, Mew, Metric, Papa Roach, Three Days Grace, de ezeket még nem tudtam elégszer meghallgatni ahhoz, hogy adekvát véleményt tudjak formálni róluk. És nagyon haragszom a Massive Attackre, hogy csak egy EP-t adtak ki, és az se olyan jó, mint ahogy azt a False Flags-ből sejteni lehetett. Ejnye!

A 2009-es album TOP 3 tehát így néz ki:

1. Prodigy - Invaders Must Die

IMD

2. The Crystal Method - Divided By Night

DBN

3. Röyksopp - Junior

DBN

Az Owl City csak hajszállal maradt le a harmadik helyről!

Nem 2009-es, de jó dolgok

1. StarCraft (1998-1999)

Hát igen, én csak most estem bele így ebbe a dologba, igazából egy nagy-nagy problémám van vele, de ezt már mondtam is ezen kívül az egész játék tulajdonképpen varázslatos. A jobbklikk-problémáról pedig csak annyit, hogy életemben először érveltem az amúgy általam nem igazán szeretett Occam-borotvája elvvel. De igazam volt, ezt még a vitapartner is elismerte. Továbbra is értetlenül állok. Egyébként nem leszek benne nagyon profi, szeritnem online 1on1-ben kb. soha nem fogok tudni nyerni, de 3v3 meg 4v4 meccseket simán nyomok időnként. Mert jó.

2. PES 6 (2006)

A játékokkal kapcsolatban igencsak sanyarú a sorsom, amennyiben még mindig 2004 nyarán frissült utoljára a gépem, és így online játszani csak olyan játékokkal tudok, amik mennek is a gépemen. Mindenesetre a PES6-hoz még mindig van közösség, és egyszerűen zseniális a játék. A hollandokkal játszom, és általában úgy is kapok ki, mint ők. Fantasztikus 10%-os nyerési mutatóm van, de van PlayStation 2 kontrollerem, amit direkt ezért vettem magamnak karácsonyra. Azzal egy-két százalékot javult is a játékom :-) Az SC mellett ez az év online tevékenysége nálam (már az UT-t nem számítom ide, mert az örök)

3. Buffy, the Vampire Slayer (1997-2003)

Idén néztem végig, és azt mondom, érdemes mind a 7 szezont végigkísérni, de legfőképpen az első 3-at. A harmadik a legjobb, az végig zseniális! A legzseniálisabb epizód pedig a negyedik szezont lezáró Restless. Amúgyis tele van ikonikus, hisztérikusan vicces vagy abszolút könnyfacsaró momentumokkal (néha egyszerre a három), a vége felé pedig szerepel egy kicsit Nathan Fillion is. Aki nem találja túl darkosnak, az kezdjen bele és nem fogja megbánni!

4. How I Met Your Mother (2005)

Ezt a sorozatot idén sikerült felfedeznem, és tetszik! Eleve, hogy Whedon hősei közül ketten is benne vannak, az meg hab a tortán, hogy a többi karakter is jó. Egész jó 8-9-es epizódokat hoz a sorozat, ami feltétlenül kellemes meglepetés volt. Most vagyok a második szezon elején és tetszik a átívelő szál is, nem csak az egésznek a kellemes idiotizmusa :-)

5. Weekend Players - Pursuit of Happiness (2008)

Feltétlenül muszáj kiemelnem ezt az albumot, mert minden ízében zseniális kis chillout-muzsika. Kicsit poposabb, mint a Massive Attack, de ettől eltekintve rájuk emlékeztet valahogy. Nincs rajta gyenge track, és ha tudtam volna a létezéséről, akkor a tavalyi NÉP-ben kiütötte volna a Coldplayt a harmadik helyről simán!

Amit várok 2010-ben

- Massive Attack album! Igen, még nem adtam fel :-)
- Új Zagar album!
- Firefly Season 2 (ezt minden évhez ide fogom írni innentől kezdve)
- Érdekes módon filmet nem nagyon tudnék most mondani, amit várok, de majd lesz.
- Hmm, sorozatot se tudok mondani... Hajjaj... Persze Whedon új sorozata, ha a nem a már említett lesz, akkor azt, de...

... tényleg ennyi. Ez persze nem jelenti azt, hogy 2010 rossz év lesz ilyen szempontból, csak annyit, hogy jelenleg keveset tudok arról, hogy mi lesz. Úgyhogy erről többet majd a 2010-et lezáró nagy postban hallhattok (olvashattok). Addig is azt mondanám, hogy 2009 számomra a mikroblogging éve volt több szempontból is, úgyhogy 2010-ben is inkább a Tumblr-en és a Readeren leszek aktív.

Ígyhát mindenkinek BUÉK, ide pedig próbálok azért havi 1 postot legalább kanyarítani :-)

Ja, és még egy random dolog: az év szava a "ridiculous" volt számomra, csak keressetek rá, hogy hány postban szerepel a mikroblogomban...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Owl City - On the Wing

2009. december 30 szerda, 9:27

BUÉK

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Háát, már jó régóta nem volt blog, és a NÉP sem fog elkészülni 2010 előtt - bár vissza fogom természetesen dátumozni :-)

Mostanában ha van egy kis szabadidőm, akkor vagy PES 6-ozok, vagy StarCraft BroodWar, vagy UT (persze) vagy olvasom a világ legaddiktívabb site-ját, ahonnan megtudhatjuk, hogy a valóság barna, hogy működik Schrödinger pisztolya, vagy hogy hogyan lehet áttörni a negyedik falat.... És még ezermillió más dolgot. Általánosan elmondható, hogy tabosztódást fog szenvedni a browseretek, ha bármelyik linkre rákattintotok, és hogy a következmények akár katasztrofálisak is lehetnek. Soha többet nem fogtok ugyanúgy nézni egy filmre/játékra/sorozatra/könyvre...

Ez kb. el is veszi minden időmet, de sebaj, a NÉP-et azért megírom még január 4 előtt. Lesz benne sokminden, például az Avatarról is, amit MINDENKI NÉZZEN MEG! Cameron visszatért és a visszatérése egyszerűen fenomenális! Én 19-én láttam, de egyszerűen kész vagyok tőle. Az évtized filmje - és még sok más a hamarosan felbukkanó NÉP-ben.

Addig is, BUÉK!

cb.gif Hozzászólok! ()   › ATB - Communicate

2009. december 6 vasárnap, 2:26

Bölcsesség Vol. 127

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

"A virtuális valóság legegyszerűbb formája a hazugság."

Forrás, ahogy már megszokhattátok, én.

Persze most is szóljatok, ha.

Amúgy észrevettem, hogy a kollégáim nagy része rá van kattanva az ilyen "való életben is tökunalmas tevékenységet szimuláló" játékokra (étteremvezetés, farmozás, halak etetése stb.), és már várom, hogy mikor lesz olyan játék, amiben azt kell nézni, ahogy a festék szárad. Vagy ahogy a fű nő.

De olyan játékot is ki tudok találni, hogy a Masters of Horror című sorozat részeit kell nézni, és aki túléli, és nem hal bele az unalomba, az nyer.

Lenne, aki játszana vele.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Owl City - Fireflies

2009. november 5 csütörtök, 8:54

Bölcsesség Vol. 126

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

"Ha sok projekted fut párhuzamosan, egy idő után már nem kell dolgoznod egyáltalán. Elegendő számú projekt esetén ugyanis mindig mondhatod azt, hogy túl elfoglalt vagy a többi projekteddel ahhoz, hogy most ezzel a problémával foglalkozz."

Idézet innen (ez is én vagyok, höhöhö :-)), mint mindig, szóljatok, ha mégse én vagyok az értelmi szerző és már láttatok ilyesmit valahol.

Két hozzáfűznivalóm van még: az első, hogy bátrabbak kettővel is eljátszhatják ("... épp a másikon dolgozom"), a másik meg az, hogy matematikai-statisztikai módszerekkel ki lehetne számolni, hogy hány projektnél van az a kritikus pont, amikor a maximális munka hirtelen átcsap(hat) nullába. És ezt még grafikonon is lehetne gyönyörűen ábrázolni: függőleges tengely: munka mennyisége órában, vízszintes tengely: projektek száma. Úgy 5-6-nál már szépen lehet hivatkozni keresztbe-kasba, így józan ésszel ennyi már elégnek tűnik. De innentől átpasszolnám a dolgot a brit tudósoknak...

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Crystal Method - Black Rainbows

2009. november 3 kedd, 13:08

A zaj dicsérete

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Mikroblog tekintetében továbbra is pörgök, itt meg ez van, ami van. Néha van valami, akkor is mikroblogokról :-)

Mint ahogy most is. Bizonyos emberkék azt mondogatják folyamatosan (nem akarok ujjal mutogatni...), hogy a Tumblr az például nem kontent, merthogy zajos, a csiripen nagy a zaj, meg közkedvelt szófordulat az is, hogy "Le kellett iratkoznom erről a feedről, mert nagy a zaj."

Alapesetben a zaj a web 2.0 világában a minket nem érdeklő infókat jelenti. Pl. Facebookon is finomhangolni lehet, hogy milyen jellegű értesítéseket kapjunk és milyeneket ne kapjunk. Nekem az az alapfilozófiám, hogy "a szűrő a fejedben legyen", úgyhogy nekem minden mehetre van belőve, és egyébként ott még nem akkora az ismeretségi köröm, így is van, hogy órákig nem törénik semmi, senki sem virtuálparasztkodik, nem kapok értesítést arról, hogy XY szánt, ZX vet, YZ meg talált egy csúnya kiskacsát a farmján. (Sidenote: meg tudná mondani valaki nekem, hogy a farmozás az MIÉRT JÓ? Köszönöm.)

Mostanában a Turulcsiripről vettem észre azt, hogy követhetetlenné vált, mert amikor elkezdtem használni, akkor még nem voltak annyian a felhasználók, hogy folyamatos legyen a flow, még uncsiztam is, hogy negyed órák meg tízpercek teltek el csirip nélkül még úgy is, hogy mindenkinek az üzeneteit láttam. Na, ez mostanában már fordítva van, nyugton nem tudok ülni a csirip előtt, követni nem tudom, mert másodpecenként három csirip jön.

Ez a rendszer természetes fejlődésével jár, és nem feltétlenül zaj minden, csak ez így emberileg követhetetlen. Ezért kitaláltak a csiripen egy jó kis csúszkát, amivel lehet szabályozni, hogy a követett felhasználókon kívül még hány felhasználó csiripeit lássuk. Beállítottam +60-ra és most tartok ott, hogy kb percenként jön egy csirip, ami tökéletes.

Manapság, amikor van három-négy felület (ez a blog not included) amit követni kéne, meg oda kontentet szolgáltatni (akár rebloggal, akár saját anyaggal), fontos, hogy egy-egy felület menedzselése minél hatékonyabb legyen. Namost a "zaj" kifejezés azt feltételezi, hogy az ideális eset az lenne, hogy egy adott felületen (Reader, tumblr, csirip, stb) mindig csak azt a kontentet látom, ami engem ténylegesen érdekel. Ennek az a folyománya, hogy Tumblr-en mindent reblogolok, Readeren mindent megosztok, csiripen mindent retweetelek, ami elém kerül. Ez nyilvánvalóan nonszensz.

Fizikából is megtanultuk, hogy ideális körülmények nem léteznek. És szerintem egyébként sem lenne jó az, ha tényleg csak az kerülne elénk, ami érdekel minket és megvalósulna a 100%-os zajszűrés. Azt már Smith ügynök is megmondta, hogy az első Matrix tökéletes volt - és kudarc. Agyatlan reblogoló-megosztó-retweetelő-instantlájkoló zombikká válnánk, ha a zaj nulla lenne.

Zaj nélkül a reblogoló-megosztó kultúra lényege és értelme veszik el. A kritikai érzék. Sokszor éri az a támadás a mikroblogolást, hogy mások által kreált tartalmat böfög csak vissza. Nem csak erről van szó. Amellett, hogy én mindig fűzök megjegyzést a megosztásaimhoz meg a reblogjaimhoz, még ez sem feltétlenül kell. Egy mikroblog ugyanúgy reprezentálja az embert, mint egy saját blog, mert leképezi az illető belső szűrőjét. Hogy mi az, amit ő fontosnak tart megosztani a világból. Ez az ő birodalma.

Persze vannak tematikus mikroblogok is, ezekről most nem ejtek szót, azok úgyis egyértelműek, ott már jobban van értelme zajról illetve hasznos tartalomról beszélni. Nyilván nem fogok feliratkozni egy exchange szerverek karbantartásával foglalkozó mikroblog-feedre, mert nem érdekel és számomra sehogy sem releváns. De ennél finomabb szűrés is létezik, és ez a webkettő lényege. A kritikai érzék, a belső szűrő, amivel a megosztásainkon keresztül mutatjuk meg a világnak: ez vagyok én.

A másik hátránya a zajnélküliségnek, hogy semmi új nem fog elénk kerülni. Semmi új dolgot nem fedezhetünk fel magunknak, amiről eddig nem is tudtuk, hogy érdekel minket - mindig csak ugyanabban a körben (akármilyen nagy is ez a kör) tolnánk a posztokat, és egy idő után saját magunkat unnánk meg. Ez történik akkor, ha teljes mértékben gépekre bízzuk azt a feladatot, ami nem a gépek feladata. Jó dolog az automatizált szűrés egy bizonyos pontig, de egy idő után át kell vennünk a feladatot nekünk, embereknek.

Nem volt hülyeség és poén, mikor azt írtam, hogy "Embernek maradni Tumblr-ezés közben is". Mert igenis erről szól a Tumblr, a Reader és az összes webkettes szolgáltatás: az emberről. És mintahogy a barkochbában is sokszor egy nem válasz értékesebb, mint egy igen, sokszor Tumblr-en is megállok egy pillanatra egy-egy posztnál, eltűnődök, hogy akkor most reblog vagy nem reblog - s arra gondolok, hogy pont ezek a típusú kontentek az egész mikroblogolás legértékesebb jelenségei. Tágul tőle az érdeklődésed, és ki tudod rajzolni a saját korlátaidat.

Fantasztikus találmány.

Valószínűleg jön még erről post később is, kicsit más megközelítésből, de ide már nem merek ígérni semmit. JonC kollégával pont ma beszélgettünk el arról, hogy merre halad ez a blogolás dolog, meghogy neki még van energiája írni (olvassátok, mert jó a blogja!), nekem meg már nincs. Illetve csak néhanapján van. Ahogy van energiám, úgy jön ide a kontent, de ez észrevehető is... Addig is, kövessetek a megszokott csatornákon! :-)

cb.gif Hozzászólok! ()   › Air - So Night is her Footfall

2009. szeptember 16 szerda, 14:00

Művészet

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Pár napja néztem meg/hallgattam meg először ezt a zseniális számot, ami valójában nem is szám, csak egy random jam-session, amit egyszerűen felimprózott ez a srác. Nem megy ki a fejemből azóta, sőt, már be is szereztem az albumát is. Ennek kapcsán az SG Fórumra beírtam ezt a hozzászólást, mert már volt a srácról topic (ha nem lett volna, megnyitom):

RJ egy zseni. Ezzel szeretnék nyitni, mert én is most fedeztem őt fel a YT-videók alapján, és nem találok szavakat... És bizony nagyon jól csinálja amit csinál, megoszt egy csomó mindent, és valójában még többet tud - hiszen szó szerint VÉGTELEN számú dal megalkotására képes (improvizáció FTW!!!)

Szóval a marketing vonal is rendben van, szépen manageli magát. Ösztönösen, persze hisz nem azért jammel, hogy namost menedzselem magam, hanem a FUN miatt :-) Sőt, az egéset azért csinálja. Ezért ennyire szimpatikus, hiszen (tudtommal) nem sír a "kalózkodás" miatt meg sosem mondta, hogy veszélyben van a megélhetése azért, mert nem veszik a lemezeit, amely viselkedéstől herótom van már jó ideje. Nade elkanyarodtam.

Kis negatívum: én éppen most hallgatom a [i]Derty[/i] című albumát, amellyel az a legnagyobb bajom, hogy uninspiráltnak hangzik. Túl van csiszolva, és ezért UNCSI. Egyrészt lassúak a számok, másrészt korántsem olyan gazdag a hangzásvilág, mint az improvizációk során. Remélem, hogy az új album már mutat valami többet (ha meghallgattam, visszajövök és írok róla).

Szerintem jobban járna (meg mi is), ha kéthetente adna ki albumot 15-20 improvizált trackkel, esetleg minimális utómunkával, csiszolással. Ugyanis a jamjei tele vannak élettel, elképesztőek, zseniálisak és megmutatják, milyen az, amikor valaki nagyon-nagyon közel kerül magához a művészethez. Ahogy azonban csiszolgatni kezdik, korlátok közé szorítani, azonnal elveszt valamennyit a varázsából.

Illetve ne legyen igazam, el tudom én képzelni, hogy a második albumban mégis megmaradt a gazdag hangzás és kicsit pörgősebb trackek is felkerültek. Ezt remélem! Amúgy a Guitar Soundra vagyok a legkíváncsibb, hiszen az egy zseniális impró volt...

Teljesen komolyan mondom, hogy kis tinglitangli limonádénak hangzik ahhoz képest, amit csak úgy spontán művel. Tényleg nagyon-nagyon közel van a tökéletes zenei "kompozícióhoz" az, amit a fent belinkelt videóban alkot. Mert ez tulajdonképpen a tökéletes alkotási folyamat.

A nagy kérdés: valóban nem lehetséges az utómunka során úgy bánni ezekkel a dallamokkal, hogy egy albumverzió létrehozása közben ne vesszen el az egészből a lélek? Szerintetek?

Hadd hozzam fel példának a világ legjobb albumát. Abban (ha jól sejtem), semmi improvizáció nem volt, érezhető, hogy a MA-s srácok hatalmas zenei tehetsége nem úgy jön ki, mint RJ-ből, hanem teljesen másképp: ők pont a csiszolásban a legjobbak. A mai napig azt mondom, ha tökéletes zenei kompozíciókra kell példa, akkor pl. az Angel, a Group Four, a Risingson... basszus, hát az ÖSSZES track felhozható...

Ez tulajdonképpen ugyanaz a dolog (lásd a post címét), csak más megközelítésben. Mindketten eljutnak a forrásig, ahonnan ez az egész jön, csak a MA a csiszoláson és a tökéletesítésen keresztül jut el, RJ pedig akkor, amikor leül, és intuitíve játszik. A két megközelítés tehát: tudatos és tudattalan. Csiszolt és valós idejű. Precizitás és lélek.

Kétségtelen, hogy nézni zenélés közben RJ-t jobb, mert egyszerűen csoda történik, ezt nem lehet másképp mondani és a látvány terén is kompenzál utómunkával a MA - lásd az Angel zseniális videoklipjét, tegye fel a kezét, aki nem szeret bele rögtön :-))

Szerintetek melyik megközelítés a nyerő?

(BTW miért nem kapta még fel ezt a srácot egy zenei producer? Timbaland hol van ilyenkor? Mondjuk róla ezóta már sokkal lesújtóbb a véleményem - ez is megérne egy misét részemről is, de a Good Game Get!-es srácok már megírtak róla mindent (klikk!)... Ebből is látszik a különbség, hogy ki az, aki tényleg a művészetért, és ki az, aki csak a pénzért csinálja amit csinál...)

Ja, és nem vagyok hajlandó azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy RJ savant-e vagy sem. Akár a YT-kommenteket nézem, akár az SG Fórumot, mindenhol mindenki érvel, vitatkozik magyaráz, hogy most melyik, ahelyett, hogy hallgatnák a zenéjét és engednék, hogy elvarázsolja őket. Teljesen lényegtelen, felőlem csirkét darálhat otthon, engem csak az érdekel, hogy hogyan és mit zenél, aztán mikor albumra kerül a sor, hogy hogyan bánik azzal, amit alkot.

Közben már a második album megy, és az első két track jó lett, de a Guitar Sound albumverziója tökéletes példája a "túlrproducálásnak". Inspirálatlan, szétfolyó, uncsi... Én azt mondom, meg lehetett volna jól is oldani... Úgyhogy most lerippelem a videóból, és azt fogom hallgatni. Így most azt mondom, hogy egy olyan zenei producer jó lenne, ha felkapná a srácot, aki rendesen tud bánni egy ekkora kinccsel...

EDIT: Eszembe jutott, hogy mi furcsa még ebben a felvételben: az, hogy a srác teljesen mentes a sztárallűröktől. Látszik, hogy magának játszik, nekünk csak óriási szerencsénk van, hogy szorult belé némi exhibicionizmus, és bekapcsolja a kamerát és feltölti a YouTube-ra, amit csinál. De hány olyan tehetség lehet még, aki nem...?

A kompenzációról pedig annyit, hogy kreativitással akár a nulla zenei tudást is lehet kompenzálni. Itt egy példa :-)))))

cb.gif Hozzászólok! ()   › Ronald Jenkees - Guitar Sound

2009. augusztus 20 csütörtök, 16:23

Negatív visszacsatolás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A tegnapi nap tanulsága, amit Aurorával közösen fedeztünk fel:

Ha fáradt vagy, akkor az agyadnak csak fárasztó viccek kitalálására van kapacitása. Amiktől még fáradtabb leszel.

Think about it.

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Crystal Method - Blunts & Robots

2009. augusztus 20 csütörtök, 16:12

S@ti: Tisztelt fejlesztőcsapat, tudnak valami értelmes okot mondani arra, hogy miért jobb gombbal kell a játékban kiadni az egységek mozgatására szolgáló parancsot, miközben a bal gombnak olyankor amúgy sincs funkciója, valamint pl. építeni is a bal gombbal kell, s ez így iszonyatosan unintuitív és zavaró irányítást eredményez amit még egy hónapnyi játék után sem tudtam megszokni?
Blizzard Starcraft Developer Team (kórusban): Nem.
S@ti: Köszönöm az interjút!


cb.gif Hozzászólok! ()   › The Crystal Method - Sine Language

2009. augusztus 9 vasárnap, 20:31

This is what I do

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Jön be a workload, és paralel productionben* futtatom a processzeket.

Magyarul: dolgozom. Csak nem szabad úgy mondani.**

*Blogírói szabadság, ugyanis amit most csinálok, az a megszólalásig hasonlít a paralel productionre - technikailag ráadásul az is - viszont hivatalosan nem az, sőt, nem is fogok paralel productionben dolgozni, ha minden jól megy. Ha nem, akkor lehet, hogy fogok. FYI.

**Aurora és Nfol tudja, miért így írtam, meg még azok, akik unszolásom hatására bepótolták a Kazohiniát. Best Book Ever, holtversenyben a Christine-nel.

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Crystal Method - Divided by Night

2009. augusztus 7 péntek, 21:38

A top3-mam következik:

1. villantott
2. villantott
3. villantott

Falnak megyek tőle, basszus. A legelején még tetszett is, mikor egyes celebek exhibicionista rohamairól volt szó. Oda illett. Aztán már a nem szándékos esetekre is alkalmazták, amitől kicsit szívtam a fogam, de ám legyen. Még nem is emeltem volna szót, ha megmarad itt. Ha néhanap legörgetek az Indexen a Velvetig, akkor már 80%, hogy az épp aktuális főcím az az, hogy "XY (celeb) XY-t (testrész) villantott". Elfortyog ez a dolog a saját levében egy fél évig még, aztán (mint az EPIC) szépen kikopik.

Nade most... Megláttam a Homáron ezt a bejegyzést. És... most muszáj volt írnom egy megmondópostot. Mert gondoljatok bele, legalább ti, akik olvassátok, ha már az, aki írta, az nem tette: van értelme ennek a címnek így? Na majd villantok én neked olyan kisbuszt az arcodba (ingyenesen!)

Először akkor éreztem ilyet, amikor a Galaktika 3-ban (cirka 1992-3-ról beszélünk, amúgy maga a kiadvány 70-es évekbeli) olvastam egy olyan szösszenetet, aminek az volt a címe, hogy "Három történet". Egy oldalon elfért mind a három, a másik kettő nem volt rossz, de az egyik közülük annyi volt, hogy (megpróbálom parafrázisban előadni):

Miguel Velázquez egy nap munkába indulva kilépett a bejárati ajtaján, és kiesett az űrbe. Most föld körüli pályán kering.

Most ideírnám, hogy (sic!), ha szó szerinti idézet lenne (sajna nincs most nálam a példány, ezért nem tudtam kiírni, pedig érdekes volna).

Akkor gondoltam először, 9-10 évesen, hogy "sci-fi író leszek, bakker!", mert ilyet már akkor simán tudtam volna írni. Mint például:

Balázs Béla egy nap délután háromkor sétált az utcán, és hirtelen jelzőtáblává változott. Azóta is ott áll.

Zseniális, nem?

Villantanék akkor az Index jövőbeli főcímeiből:

- Az Apple új MacBook szériát villantott
- A Fidesz új törvényjavaslatot villantott
- A Windows 7 gyorsabb betöltési sebességel villant
- Az iPhone 25G itthon 400 ezer Ft alatt lesz villantható

Az utolsó két cím már előrevetíti azt is, hogy hamarosan az összes ige ki fog cserélődni a villant ige megfelelő alakjaira.

Na be is villantom ezt a postot.

Az új TCM album megvillantása Nfolnak kötelező. A többieknek villantott.

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Crystal Method - Drown in the Now

2009. július 7 kedd, 14:22

Circulus viciosus

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

(Igen, megint Tumblrről, Google Readerről és mikrobloggingról lesz szó)

A minap egy Share with note után lemaradt valami, úgyhogy kommentálnom kellett saját megosztásomat. Így jutott eszembe, hogy hogyan születhet(ne) meg az önmagát generáló kontentet generáló kontent. Dopergés, majd néma csend, íme a mutatvány:

Reblogolok egyet Tumblr-en, megosztom Readeren, aztán kommentálom a megosztást.

*

Csak nézzétek egy darabig. Garantált a fejfájás. Mint ahogy Stephen King is írja: "Ez a táblán végighúzott kréta csikorgásának vizuális megfelelője" (parafrázis, csak idézőjelekkel!)

*Tetszés szerint variálható: utána írok egy postot erről, amit megosztok, aztán kommentálok, stb...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Disturbed - The Night

2009. július 7 kedd, 14:18

Just chill out, man!

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Amíg még napjában többször is arra a következtetésre jutok, hogy az adott bejegyzést nem érdemes reblogolni, addig nem félek attól, hogy a Tumblr felesleges kontent-generáló dagállyá dagad.

Minden dolog annyira komoly, mint amennyire komoly emberek használják.

Embernek maradni Tumblr-ezés közben is.

Stb.

cb.gif Hozzászólok! ()   › ATB - L.A. Nights

2009. június 26 péntek, 15:58

Bölcsesség Vol. 2

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

"A szabályokat olyan embereknek találták ki, akik nem tudnak önállóan gondolkodni."

Forrás: legjobb tudomásom szerint még mindig én.

(A mondás először angolul született meg a fejemben, aztán fordítottam le magyarra, aztán először Tumblr-re került ki. Ha valaki mégis látta már máshol vagy látott hasonlót, akkor visszaszívom :-)))

cb.gif Hozzászólok! ()   › Pendulum - Slam

2009. június 24 szerda, 14:57

Nfol elszaladt vuvuzeláért a boltba, és amíg visszaér, addig gyorsan leírom az egyes netes események fokozatait, és hogy ezek horderejéhez képest milyen megörökítési módszert kell választani.

1. Megfogalmazódott, részletes saját gondolat vagy teljesen önálló, vagy valami kapcsán, amit a leginkább egy hosszú postban lehet megírni: Blog

2. Kép vagy apró sztori, ami teljes mértékben a blogger személyéhez kapcsolódik. Lehet rövid is, hosszú is a kifejtés: Blog

3. Cikk, ami megfog, vagy teljes egészében, vagy csak egy információ vagy egy sor belőle, és meg akarod osztani másokkal is: Google Reader. (Saját szabály: note nélkül nincs share, valahogyan akkor is belerakom magam, a személyes jelleg maradjon meg)

4. Egy kép, ami megfog egy rövid időre, és jó lenne eltenni valahova, hogy meglegyen későbbre is, de egy blogbejeyzést nem ér meg: Tumblr

5. Egy cikk, ami olyan helyen jelent meg, hogy nem tudod Google Readeren megosztani, vagy megosztod ott is, de egy releváns idézetet ki akarsz belőle emelni: Tumblr

6. Minden más (videó, hangklip, egyebek), amit jó érzés megosztani kis kommenttel, de blogpostot nem ér meg: Tumblr

Én Tumblr-ön is szoktam kommentelni legalább pár sort arról az adott dologról, amit épp kilökök. Sőt, néha írok saját tartalmat, hosszú könyv-review-kat, amik Nfol szerint "rendszeridegen"-ek. Már értem, miért emelte ki, és miért mondta azt, hogy a hosszú definíciója Tumblr-en az, hogy 4 sornál több :-)

Na, vissza is ért a vuvuzelával. És most... lecsapja vele a rovart, ami zümmög a meccs közben. Hmm...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Pendulum - Plastic World

2009. június 22 hétfő, 15:06

2010

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Egy futballmeccset sem tudunk elképzelni vuvuzela nélkül - mondta Bongani Ndlela, az Orlando Pirates szurkolója.

via Nemzeti Sport

Én most kimaradtam a Konföderációs Kupából mivel a gépem gyengélkedése miatt nem tudtam streamelni a meccseket - meg egyébként is, engem egy Brazil-Olasz meccs érdekel a legkevésbé a világon -, úgyhogy igazából nem tudom, miért annyira őrjítő ez a dolog, de el tudom képzelni. Meghát tévén keresztül nem is biztos, hogy átjön. Az viszont valami hihetetlen, hogy már kétszer is halálraítélték a 2010-es VB-t, először a meleg miatt (az most már nem aktuális? Mondjuk ha abból indulunk ki, hogy itt milyen "nyár" van...), aztán meg a vuvuzela miatt... Hát, vicces.

Igen, igen, tumblr-esedik a blog, de legalább van tartalom, nus pedig nagy igazságokat ír...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Andy Hunter - System Error

2009. június 22 hétfő, 9:59

Luminous beings are we...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Csináltam egy ilyet.

Úgy tűnik, a Win98 serkenti az igényemet, hogy webkettes legyek. Vagy csak unom, hogy azzal a géppel nem tudok mást csinálni, csak netezni, így új területeket fedezek fel...

A tumblr-nek abban van a létjogosultsága, hogy tényleg egy kattintással tudsz megosztani egy-egy dolgot. Ez amúgy a sima blogban is lehetséges, csak nem ilyen sebességgel. De nem csak a gyorsaság számít, hanem tényleg érezni, hogy más a filozófiája a dolognak. A blog az kb. web 1.5, a tumblr meg web 2.0, de tényleg. Érezhető a különbség.

A tumblr-em angol nyelvű lesz, oda a nemzetközi dolgokat fogom pattintani, a magyar cuccok továbbra is ide jönnek és a Google Readerre.

Csak még nem tudom, hovát tegyem a BÉTA feliratot...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Covenant - 20 Hz

2009. június 20 szombat, 15:32

Back to the Future

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Kedves olvasóim! Elképesztő transzdimenzionális jelenségnek lehettek ezúttal szemtanúi! Ezt a postot ugyanis... Win98 alól írom. Fantasztikus, igaz? Magyarázat következik.

Múlt hét pénteken kezdte el azt csinálni a gép, hogy látszólag random időpontokban újraindult. Aztán később megláttam a mintázatot: minél tovább pihen a gép, annál később indul újra. A legelején még a reakcióm eléggé laza volt ("Windows."), aztán később gyanússá vált, hogy itt hardverhiba van. Leginkább valami melegedésre gyanakodtam, meg is konzultáltam pár emberrel bent a cégnél és arra jutottunk, hogy tegyem fel az Everestet és nézzem a hőfokokat. Na, hát akkor ezt fogom tenni, gondoltam én.

A boot után volt kemény 10 percem a Windowsban, utána újraindult. Aztán újra. És újra. Meg se találtam még az Everestet, úgyhogy beléptem a BIOS-ba és néztem a hőfokokat. 42 fokos CPU-hőfoknál indult újra. Na igen, 42, hát persze, tudtam én mindig is...

Ennek hatására megszólalt egy sirály-kórus a fejemben: a táp lett tehát az elsődleges gyanúsított, amely a későbbi indításoknál elkezdte levágni az áramot az asztal alatti elosztókból. S mikor ez már úgy is megtörtént, hogy a gép be se volt kapcsolva, a bűnössége bizonyossá vált. Ekkor kezdődött el az az eseménysorozat, amit akár egy külön postban is megírhatnék "Táp-kanossza" címmel.

Mivel a tápot januárban vásároltam, megvannak a garipapírjai. Felhívtam az üzletet, ahol vettem ("Tájak-korok-múzeumok, gyűjtsünk Csepel-biciklire..."), és kedvesek voltak ugyan, de mondták, hogy nem úgy megy az, hogy csak beviszem a papírokkal együtt és kapok másikat ("... nem kapsz Csepel-biciklit, majd ha négyszázszor annyi lesz..."), hanem fel kell küldeniük Pestre, ahol bevizsgálják, és majd egy hét múlva kapok cseretápot ("... gyűlöltem az emlékházakat...").

(Megjegyzés: a zárójeles idézeteket nem tudtam linkelni, mert a YouTube felfüggesztette ("... processing") a kontómat.)

Három munkatársam is ígért nekem kölcsönbe tápot, amíg nem kapom meg a cserét. Az első srác rosszul emlékezett, hogy neki hol van az a tápja, amit adni akart, vagy hogy egyáltalán létezik-e. De ha volt is, hát nem volt ott, ahol gondolta, hogy volt. A második srác közben rájött, hogy amit ő hozni akart volna, az régebbi és nem lenne kompatibilis, így egy egész gépet hozott helyette, amin Win98 van... és hát végülis nélküle nem született volna meg a post sem. A harmadik kolléga tényleg hozott tápot, ám az a táp valószínűleg gyengélkedik, mert egypár másodperc működés után a gép leáll - még a BIOS-füttyig se jut el...

Így hát itt ülök most egy Win98-as gép előtt, és végignéztem azt a meccset, amit az USB-s lézeres egérrel vívott... Fergeteges volt, de megcsinálta és működik! Azóta turulcsiripeltem, RSS-t olvastam, és egyéb webkettes dolgokat műveltem, amikre még csak nem is gondoltak, amikor kitalálták ezt az operációs rendszert. Hihetetlen, szinte látom, ahogy a Win98 csodálkozik ezen a sok újdonságon (leginkább a "béta"-feliratokon :-)), és álmélkodik, hogy mivé fejlődött a net. Én utoljára öt éve használtam ezt az oprendszert, akkor is csak azért cseréltem, mert az akkor még újnak számító gépem már XP-re volt optimalizálva...

Remélem, egy másik tápot hamarosan szerzek, ha nem, akkor legkésőbb jövő hét szombatig időutazóként rovom a net ösvényeit. Ja, netezésen kívül mást nem tudok csinálni ezen a gépen, mert CD-meghajtó van csak benne és nem ismeri fel az 500 GB-os külső merevlemezemet. Így hiába tudnék rátenni zenelejátszót, filmlejátszót, nem lenne honnan venni a tartalmat bele... Még jó, hogy van Sansám, így tudok zenét hallgatni net közben...

De ha nekem valaki azt mondja mondjuk két héttel ezelőtt, hogy nemsokára 98 alól fogok postot írni a blogba...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Blonde Redhead - 23

2009. június 6 szombat, 21:57

Bölcsesség

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A világvége olyan, mint az Euró: mindig kell egy céldátum.

(A gondolat a 2012 trailerének megnézésekor fogalmazódott meg bennem)

cb.gif Hozzászólok! ()   › Dave Matthews Band - When the World Ends

2009. június 5 péntek, 18:11

*CENSORED*

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Erre. Már. Nem. Lehet. Mit. Mondani.

Dear Member:

This is to notify you that we have removed or disabled access to the following material as a result of a third-party notification by Screw Attack Entertainment, LLC claiming that this material is infringing:

AVGN - Back to the Future HUN: http://www.youtube.com/watch?v=5g-uI3-y-GQ

Please Note: Repeat incidents of copyright infringement will result in the deletion of your account and all videos uploaded to that account. In order to prevent this from happening, please delete any videos to which you do not own the rights, and refrain from uploading additional videos that infringe on the copyrights of others. For more information about YouTube's copyright policy, please read the Copyright Tips guide.

(Újabb 10 óra nonstop káromkodás után)

... és vegyük észre, hogy itt megintcsak nem James Rolfe kifogásolta az anyagok megjelenését, hanem a mű jogait birtokló cég, hogy a {&@@# /%/@&#!%! anyjukat már!

Arra pedig különösen allergiás vagyok, ha a kreatív tartalmaim közlését kötik gúzsba. Még valahogy, nagyon-nagyon nehezen lenyeltem, hogy az audio match miatt egypár klipemet törölték - bár ugyanúgy meghallgathatóak azok a számok hivatalosan feltöltve (pl. a What I've Done a Linkin Park hivatalos channeljén), tehát ez is illogikus, de oké. De ha a fordításaimmal szórakoznak, akkor B@SSZÁK MEG!

Részemről ennyi volt a YouTube, mint feltöltő nem fogom már használni. Ki tud ajánlani egy jó videomegosztót? Majd fél év múlva is ráér, ha már lehiggadtam...

*KÁROMKODÁSFÜZÉR*

("... ó, hogy mászna rájuk az összes bug, amit valaha elkövettek a motor írásakor és enné meg az agyukat a @&#@#&!%!-ba...")

*KÁROMKODÁSFÜZÉR FOLYTATÓDIK*

Ja, és a slusszpoén: ma amúgyis akartam blogot írni. Ez a Google ez már tényleg gondolatrendőrség.

Bazmeg.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Pendulum - Fasten Your Seatbelt

2009. május 7 csütörtök, 18:36

Sic transit

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Munkatársam tegnap, mikor megjegyeztem, hogy az Emlékmás című film felvet olyan kérdéseket, amelyek már az egzisztencialista filozófia témakörébe tartoznak:

"Egzisztencialista filozófia, az! Na, téged jól pofán kéne csapni egy Schoppenhauer könyvvel!"

Szeretnek engem ott.

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Lonely Island - I'm on a Boat

2009. április 22 szerda

Implementáció-függő

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ma egy újabb raklap hárombetűs acronymet tanultam meg a munkahelyemen, aminek a neve három hárombetűs acronymból áll.

Hát így telnek mostanában a napjaim.

(Ezt eredetileg Turulcsiripre írtam, de a kis hülyeségek a makroblogon is elférnek, ahogy erre Nfol nagyon helyesen rámutatott...)

cb.gif Hozzászólok! ()   › Lady Gaga - Poker Face

2009. április 18 szombat

Mikroblogging

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Mostanában megint nem nagyon foglalkozom a bloggal, de ennek most nem az az oka, hogy lusta lennék. Ellenkezőleg, nagyon is aktív vagyok, csak nem itt. Két alkalmazás uralja jelenleg a netes jelenlétemet: először is, a Google Reader, amit nemrég kezdtem el használni. Elképesztő találmány. Egy helyre gyűjthetek egy csomó jó tartalmat és a Share with note gombbal (én a sima share-t nem használom!), bármilyen megjegyzés kíséretében megoszthatok egyet-egyet azokkal, akik követik, mit osztok meg. Eddig Nfol, KTamas, nus ill. Dicska az, akit ily módon követek, aki szeretné látni a mikroblog-tevékenységemet, az jelezze/küldjön meghívót!

A másik ugye a Turulcsirip, de arról már volt szó. E kettő szintézise adja ki jelenleg a netes jelenlétemet. S most szemezgessünk egy kicsit a Readeren megosztott tartalmaimból, csak úgy ötletszerűen, plusz egypár G-talk beszélgetés is előkerül, meg az abban linkelt tartalmak. Egyszerűen teljesen más ez a mikroblogging, külön beállítódás kell hozzá, de vigyázat, ha elkezditek használni a Readert, akkor hipergyorsan addiktak lesztek. Én szóltam...

Erre a comic stripre a következőt írtam:

De jó, hogy nincs tévém! :D - mivelhogy itt az albiban nem köttettem tévét, csak netet. Ezt a kis képsort elnézve annak is örülök, hogy a főbérlő néni úgy döntött, hogy el is viszi akkor a készüléket :-)

Ehhez a cikkhez a következő megjegyzést tettem:

Friggin' awesome!
Mekkora király volt ezzel 88-ban valaki...
- és hát mást nem is tudok nagyon mondani. Hát tényleg azért 1988-hoz képest ez atomkirályság...

WillFreeman dobott egy klasszikust (ismét), és ezt ezen szavak kíséretében osztottam meg a nagyérdeművel:

AAAAAAAAAAAAAAAAAARGH!!!
Ez NAGYON fáájt!
- nektek is fog.

S most egy Double feature! Megjelent először ez a bejegyzés az Audi és a BMW plakátháborújáról, amire először csak annyit találtam mondani:

Pwnage!

... ám aztán mikor az addict blog tolmácsolásában is elolvastam a sztorit, a bejegyzés utolsó mondatától meglódult a fantáziám, és a következő note-tal share-eltem a postot:

Arra meg a BMW majd azt teszi ki a következőre, hogy "Ti kezdtétek!", amire az Audi azt, hogy "Nem is!"

BMW: "De igen!" Audi: "De nem is!"
BMW: "Hátpedig de!"
GM: "Bazmeg, mi már beadtuk a kulcsot. Két plakátnyi időtök van még, az autók jó, ha kisebbek lesznek rajta, mert mi azzal kúrtuk el, hogy még három SUV-t kihoztunk. Na good luck, mi elmentünk kekszet kapálni.."

Most pedig egy (két) fullextrás agyhalál (bár ilyenből még lesz, csak ez annyiban jobb, hogy ez KOMOLY(nak lett szánva)...): az ASVA új kampányfilmje az értékes filmalkotások védelmében, via Homár, amely postot megosztottam, és azt írtam hozzá:

Őő... most konkrétan ámulok. Arra azért nem számítottam, hogy az ASVA ENNYIRE mélyre süllyed. Komolyan.

Un-f****ng-believable.

... s ezen időzzünk is el picit. Noooooormálisak? De most komolyan, EZT, ÍGY? Élő ember ezt... komolyan... gondol(hat)ja...? Én tényleg azt hittem, hogy paródia, de NEM. Baaaaaazzeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeg! Már a huszadik másodpercben sírvaröhögtem, utána meg konkrétan sírtam, hogy volt még annál is lejjebb, ahol az ASVA amúgyis tartózkodott. Ha van ENNÉL is lejjebb, akkor azt már nem akarom látni. *FACEPALM*

Ráadásul a mai napra esett az is, hogy megszületett az elsőfokú ítélet a PirateBay perében, ami már tényleg kiakasztó (deeztígymostmégishogy?), valamint az ARTISJUS balfaszsága is soha nem látott méreteket ölt, ami ellen pedig Gery Greyhound kelt ki egy remekbeszabott postban. Amit a PC-X-es időkről ír, az spot on, és jogos minden kiakadás és csúnya szó, mert itt már tényleg nincs tovább... Nagy az isten állatkertje, de nagyon!

Most pedig térjünk át a G-talkon megosztott dolgokra. Ezt a klipet eredetileg a Turulcsiripen linkelte valaki, amikor megnéztem, teljesen padlóra tett, s muszáj volt továbbadnom Dicskának is, s e továbbadás folyamatát most ti is megcsodálhatjátok:

én:(link)
nézd, hallgasd!
na, mehet majd a WA?
Dicska: nézem...
én: héttől-nyolctól?
Dicska: Amúgy ja : )
13:50 én: sztem baromijó
elsőre én is csak néztem
de figyeld a szöveget baaazzz
Dicska: De most ez mire ?
én: csak úgy
a legviccesebb
Dicska: Azt oké, de én nem értem olyan szépen mindenhol, mint te ;)
én: hogy valaki ezt kommentálta rá
a lényeget érted
:D
szal jött a komment, hogy
13:51 Dicska: ?
én: "wow now this is just stupid whats so great about a boat whats gonna be next im on rocket or im on the moon man has rap fallen from grace from what it used to be"
aztán a következő kommentjében a srác: "Ja, ok, látom, hogy csak paródia volt"
hát ikszdé
Dicska: Jáááááááááj
13:52 én: tetszik, hogyaszondja
"What's so great about a boat"
:D
lol
Dicska: De ezen elsőre látszik, de akármennyire is észrevehető, hogy szándékosan szar, attól még jajbazmeg :D
én: amúgy az ilyen emberek kicsit túl komolyan veszik néha
a filmet/könyvet/játékot/zenét
ja, amúgy erről akartam mesélni
a múltkor
hogy Ninjával elképzeljük néha
13:53 hogy mi történik egy-egy játékban
Dicska: "this boat is real" :D
én: és az milyen lenne a valóságban
:D
jajaja
az :D
szal
a Red Alert 3-ról mesélt
Dicska: Például?
én: adva van
a tengeralattjáró
ami ugye a víz alatt lő torpedót
meg adva van
egy egység, ami a föld felett lebeg
pszichikus erők segítségével, ami amúgy lénygtelen, csak mondom
tehát
13:54 történt egyszer
hogy multiban
sikerült egy torpedóval megadni a kegyelemdöfést ennek a víz felett lebegő
egységnek
erre Ninja csak nézett
aztán kimagyarázta
hogyaszondja
"Biztos felcsapott a víz, és megfulladt"
hát megaLOL
13:55 Dicska: :D
én: az egység kinyiffant
és legalább nem mondta azt, hogy
Dicska: De ha teljesen életszerűre akarod megcsinálni, akkor bizony elég szar lenne bármelyik játék
én: "I'm on a Boat, motherf***er!"
Dicska: :D

A klipből tényleg csak annyit kell érteni, hogy "I'm on a boat", Dicskának a játékokkal kapcsolatban valószínűleg igaza van, de mondjuk én akkor is azt mondom, hogy a The Thing játék-feldolgozása sucks, és nem, nem veszem túl komolyan, hanem akkor is hülyeség :-)

Dicska visszaütött - nem kellett volna nekem ezzel a klippel jönnöm, mert utána ő is jött valamivel, méghozzá...

Dicska: :D
Link
NNézdnézdnézd
beteg

Hát... Néztem, néztem és néztem. Most tartok a hatodik résznél, és... Nem találok szavakat. Még annyit se, hogy ámonabót...

És most következzen valami egészen más. Bréking: már nekem is közel van "Életem alaplapjának egyetlen tápegysége" ((c) by Dicska!), meg "Életem interfészének egyetlen kompatibilis I/O eszköze" (ez már saját), meg "Életem adathordozóját egyedül írni képes eszköze"... Megtaláltam...

Többet később, megfelelő mennyiségű reader-megosztás felhalmozódása után...

Ja, és elárulom azt is, hogy ez a post zöldségleves készítése közben íródott. Tisztítás, darabolás - írás; felteszem főni - írás; Fűszerezés - írás... valahogy így. És most kész is van, úgyhogy eszem is :-)

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Music - Drugs

2009. április 12 vasárnap

Present Perfect Continuous

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Avagy sorozatok, I have been watching lately, avagy kis összefoglaló az összes sorozatról, amit abban az időintervallumban néztem, amit még megenged a folyamatos befejezett jelen igeidő használata (lately, recently, stb.)

24

Történetünk 2005-ben indul, amikor elkezdtem nézni a 24-et. Addig nem értettem, hogy mit esznek a sorozatokon úgy egyáltalán. Filmeket néztem, de a sorozataddikciót nem tudtam felfogni. De végülis Nándo és InGen annyit hype-olta a 24-et, hogy na, akkor nézzük meg. Elkezdtem szedni DC-ről úgy, hogy az első 12 rész lejöjjön. Már akkor tudtam valamit...

A történet többi része már ismert: az első évad első részétől kezdve kattant lettem, és nem értettem, mit nem értettem eddig a sorozatfüggésen. Elkezdődött a "csakmégegyrésztmegnézekaztánhajnalinégykorfekszemle"-időszak, meg a "Jack Bauer egy isten"-időszak. Jelenleg a hetedik évad végét várom tűkön ülve, hogy végre elkezdhessem darálni. De közben van mit néznem ;-)

Desperate Housewives

Hát, az emlékeim már egy cseppet ködösek, így nem tudom, hogy ez vagy a Prison Break volt-e a második sorozat, amit elkezdtem nézni, de nem is baj. Írói szabadság, úgyhogy legyen ez. Szóval DH.

Nem volt azonnali hatású nálam. Az első évadot úgy néztem végig, hogy "na és akkor?", nem tudott megmozdítani, nem tudott meghatni, nem tudott igazán involválni. De többek között birge annyira nyomta, hogy az első évad után maradtam a másodikra is, mondván, hogy jó, elkezdem, de ha... És a folytatás bennem ragadt. A második évadtól kezdve ugyanis olyan szinten beindult a dolog, hogy csak kapkodtam a fejem és ment a dara, dara, dara! És a színvonal azóta sem csökkent, jelenleg az ötödik évad végét várom, hogy elkezdhessem darálni, és itt az albiban nincs tévém, így el tudom kerülni a véletlen spoilereket is (mert a TV2 csodák csodájára elkezdte vetíteni a folyamatban lévő évadot!)

Prison Break

Na, itt van az első hullámzó teljesítményt nyújtó sorozatunk. Az első évad elején instant volt a hatás, nagyon bekezdett. A második évadban is voltak nagyon jó részek, de az iram alábbhagyott. A 3. évadban satufékezett, csak 6-7/10-et tartott, ami nem nagyon jött be. Viszont nemrég bekezdtem a 4. évadot, mondván, hogy biztos nem lett olyan jó, hogy ne tudjam kibírni, ha elfogy, és... de!!! Olyan szinten király a negyedik évad, hogy jelenleg tűkön ülök, hogy befejeződjön, hogy elkezdhessem (újra) darálni!

House M.D.

Ugye nálam most ez a top 1, de nem volt ez egyszerű dolog. Eleinte el se akartam kezdeni, merthát orvosi sorozat, nem érdekel az engem annyira. Már persze nem mintha nem érdekelne az orvostudomány, sőt! Csakhát az egyetlen példám a Vészhelyzet volt, és hát az finoman szólva nem a legjobb orvosos sorozat. Ja, és fogalmam nem volt róla, ki az a Hugh Laurie. Amikor végülis tényleg elkezdtem, az első 8-9 részt úgy ültem végig, hogy "na jó, érdekesek az esetek, nézzük tovább", viszont a 9-10. rész környékén olyan szinten felpörgött a dolog, hogy megintcsak nyomtam veszettül a darát, és azonnal szedtem a második évadot is, majd mikor az is hasonlóan zseniálisnak bizonyult - a világ legjobb TV-epizódjával végződött! - , olyat tettem, amit addig még soha: elkezdtem nézni a harmadik évadot, amikor még ment! Csak öt rész volt meg belőle, egy nap alatt elfogyott, és kész voltam teljesen. Járkáltam fel alá, szenvedtem, megőrültem, bediliztem. Még lupusom is volt szerintem, amikor megfogadtam, hogy na ezt soha többet!

MINDEN epizód 10/10, best series ever, és jelenleg az ötödik évad befejezését várom tűkön ülve, hogy végre elkezdhessem darálni. Ja, mostanában kering, hogy valami iszonyat nagy dolog történt, egyelőre sikerült elkerülnöm az orbitálspoilert (fél szemmel turulcsiripezek, hunyorogva IMDb-zek, stb.), úgyhogy aki lelövi, azt lelövöm.

Lost

Ez kicsit rendhagyó módon került képbe, mert a tévében kezdtem el hetente nézni, és nem is az elejéről. Az S01E08-cal kezdtem (azóta sem pótoltam az első hetet), és az első évad végéig még volt reményem. Illetve nem, a második évad negyedik részéig. Aztán mikor kiderült, hogy nem, nem lesznek itt válaszok kérem szépen, hanem a készítők igenis hagynk minket megfulladni a rejtélyek óceánjában, akkor nagyon betelt a pohár, és fél évre félretettem. Aztán Aurora közben továbbnézte, és emlegette állandóan, majd azt is hallottam, hogy a harmadik évad végén volt valami iszonyat nagy reveláció, és hogy azt látni kell.

Akkor adtam még egy esélyt, végigszenvedtem a második majd a harmadik évadot is. Egy kicsit elkezdett érdekelni, megnéztem a negyediket is, de igazából nem volt túl remarkábilis, olyan 6-7/10-es részek voltak, de most már elkezdem az ötödiket hamarosan, just to see where this is going... Most már csakazértis megnézem! Nem kedvenc.

BSG

Az első évad zseniális, a második évad dögunalom, a harmadik elvadult, a negyedik meg kicsit beerősített, aztán végülis annyira megkavarta a szálakat, hogy már nem tudtam azonosulni senkivel. Végülis érdemes volt, de csak épphogycsak...

ReGenesis

Már igazából nem is tudom, miről szólt. Nándo annyira erősködött, hogy meg kell nézni, hogy elkezdtem, de csak az első évad 5-6. részéig jutottam, aztán fel is adtam. Még azért lehet, hogy egyszer nekifutok megint. Mit lehet tudni?

Quantum Leap

Az IMDb-n olvasgatva futottam bele valakibe, aki a QL legvégét emlegette, valami okból felhozta. A tévében én elég sok QL-t néztem, és Scott Bakula és Dean Stockwell amúgyis zsenik, úgyhogy leszedtem mind az öt évadot. Kb. egy év alatt végignéztem, az első három részhez csináltam is feliratot, aztán elvesztettem az érdeklődésemet. Azért öt évad sok, ugyanarra az ötletre építve. Viszont volt pár rendhagyó rész, amit nagyon szerettem (az ördögös pl, nem csak Stephen King miatt :-)), meg az évadzárók általában bazijóra sikeredtek, úgyhogy midnenkinek ajánlom. A vége pedig... érdekes. Ja, ha lecancelezték volna és nem írnak neki rendes véget, akkor szerintem nem kezdem el nézni...

Scrubs

Ezt is sok-sok helyen láttam emlegetve, és a House-ból indultam ki, hogy mivel kórházas, ezért biztos jó lesz. Hát, szerintem nekem nem jön be ez a fajta humor. Illetve néha bejön, néha nem. Fenetudja. A lényeg, hogy két év alatt a 9. részig juttottam. De még fent van a külső meghajtón, épp egy hete is néztem egy részt. Még nem döntöttem el. Lehet, hogy végignyomom. Lehet. ("Dem! Ne! Talán!")

Family Guy

Tibi ajánlatára kezdtem el, és nem bántam meg, bár most kicsit megakadtam benne a hatodik évad közepén, mert mintha elfogyott volna az ötlet. Olyan 7-8/10-et azért tart a sorozat...

Firefly

Hát igen, a második a toplistámon, még mindig legyen mindenki átkozott a FOX-nál a cancelért! Igazán nincs mit mondani róla, látni kell! Joss Whedon zseni, meg az összes cast-member, Nathan Fillionnal az élen. Olyan jól kitalált karakterek vannak benne, hogy... Aurora elkezdte, de nem tudta végignézni a pilotot. Igen, az első pár rész nekem is a "semmi extra" kategóriába esett, ahogy azt már mondtam is, de tényleg tovább kell nézni, mert a cancellel egy olyan élményt vesztesz, hogy... Látni kell, na! Dicska, birge, Nfol, Rikaaaaa, MDL, Oscee, nus és még aki olvas és kihagytam - rátok is vonatkozik! KTamasról tudom, hogy neki nem kell mondani - ő majd a BSG miatt lesz rám mérges :D

The Office

Sitcom. Már jó ideje fontolgattam, hogy mit kéne elkezdeni ebben a témában, és Tibi javaslatára belevágtam az Office-ba. Elég egyéni humora van, de ami engem a legjobban megfogott, az a Pam-Jim szál. A harmadik évad közepén gondoltam arra, hogy "vazz, ha ez nem lenne benne, akkor már rég nem nézném!", és igen. Steve Carrell ide vagy oda, nem tudja elvinni a hátán. Pedig jó viccei meg jó stílusa van a srácnak, de akkor sem. Pam & Jim a nyerő. Jam. Haha :D

Terminator: The Sarah Connor Chronicles

Na, hát ezt azért kezdtem el, mert a T1 és a T2 óriási filmek, és kíváncsi voltam, hogy a sorozat képes-e kikalapálni azt az atrocitást, amit úgy hívnak: T3. Jelentem, az első évadnak még volt esélye (8-9/10-es részek!), a másodiknak már nincs. Az utóbbi 10-12 rész egyszerűen olyan szinten gyenge volt, hogy nem találok szavakat. Az évad elején legalább volt egy kis motivációm, hogy továbbnézzem, de most már nem nagyon van. Summer Glau ide vagy oda, már csak becsületből nyomom végig a második évadot (nemrég volt a finálé, úgyhogy jön a dara). Pedig imádom a téezernéni akcentusát...

Heroes

Itt van még egy hullámzó. Az első évad nagyon jó volt, úgy egészében. Voltak benne nagyon zseniális pillanatok mint például Hiro történetéből egy mozzanat (aki látta, tudja). A második évad már finoman szólva hagyott maga után kívánnivalót, és a harmadik évad meg visszazuhant a 4-5/10 szintre! Azért fogom végignézni, mert kíváncsi vagyok a végére, de ez most bűngyenge, fiúk...

Shark

Essentially ugyanaz, mint a House, csak ez ügyvédben. James Woods oltári király, szintén mindent el tud játszani (lásd: The Virgin Suicides!), és a sorozatban a magánéleti drámák is jók. Szóval bejövős. Egyelőre a 17. résznél tartok, remél/em, a második évad is tartja a színvonalat - már készülök az anyázásra a cancel miatt :-)

The Big Bang Theory

Na, ez az a sorozat, ami először nem nagyon jött be, az első nyolc részt megnéztem úgy, hogy hát jól van. Aztán elkezdtem a második évadot, és rákattantam. Ideális PSP-sorozat. Igaz, mostanában már nem fogok utazni annyit, úgyhogy már gépen nézem, de zseniális. Volt 10/10-es része is: nem álltam meg, hogy ne adjam meg a The Bath Item Gift Hypothesis című részre... :D

Dollhouse

Nagyon fel voltam rá pörögve, és nem is alaptalanul! A Firefly alkotójának kezei közül egy újabb remekbeszabott sorozat került ki, Whedon tényleg zseni! A Dollhouse rengeteg filzófiai kérdést is felvet, és a hatodik rész óta igazán bekezdett! Hajrááááááááá! Ha cancel lesz, felrobbantom a FOX székházát vagy valami... Ja, azért kezdtem el, mert ezt nem bírtam nem elkezdeni. És bizony, most is a falat kaparom a nyolcadik rész után, hogy mileszmáááááááááááááááár...

Castle

Két szó: Nathan Fillion. Ha nem ő lenne, vagy nem valami ugyanekkora kaliberű zseni, akkor nem néznék nyomozós sorozatot, nem én. És a genre miatt azt is mondom, hogy nem érdemes - de Nathan Fillion -elviszi a hátán az egészet. Miatta érdemes nézni - bár még mindig szívesebben látnám Mal Reynoldsként újra... Olyan 8-9/10-et tart a sorozat! Ja, ezt is azért kezdtem el mert Nathan Fillion, és nem bírtam várni...

Fringe

És a legújabb elkezdmény. Tegnap néztem meg a pilotot, hát, az X-Files árnyékából nehéz kitörni, és egyelőre semmi extra. Nézem tovább, és meglátjuk...

Na, jöhet az anyázás, egyetértés, meg ilyesmik, addig is boldog nyuszit mindenkinek!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Röyksopp - Tricky Tricky

2009. április 8 szerda

Job interview

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Kilencre voltam berendelve az IBM-be, ott megismerkedtünk az IBM egyik HR-esével aki celebrálta és konduktálta a mi kis kiválasztási folyamatunkat. Elmondta, hogy milyen részei lesznek a tesztnapnak, és hogy kb. meddig tart. Ki is osztotta az első tesztet az üdvözlő és általános infós szöveg után. Ez egy személyiségteszt-lap volt, amin minden sorban volt 4 tulajdonság, és ezekből jelölni kellett, hogy ezek közül melyik az, amelyik leginkább (I-vel jelölöd), illetve legkevésbé (K-val) jellemző rád. A másik két tulajdonság melletti jelölőnégyzet üresen marad. Erre nem volt időlimit, mondta a HR-es csaj, hogy nyugodtan közben lehet ki-be járkálni, mosdőba menni meg kint már van ásványvíz és süti, lehet fogyasztani. Én sem maradtam ülve, hanem járkáltam ki-be, lazán. Ezzel is szoktam, hogy ez most nem annyira kötött szitu. A többiek közül azért akadtak páran, akik ekkor még elég mereven csak ültek és írtak, de aztán ők is beleszoktak, mindenki laza lett a végére úgy nagyjából. Ez egyébként tetszett, mert tényleg oldott hangulatban zajlottak, még az időlimites tesztek is.

Tehát megcsináltuk ezt a személyiségtesztet, akkor háromfelé vált a dolog: elkezdett zajlani az angol szituációs gyakorlat, erre szólítottak folyamatosan egy-egy embert, közben a többiek írták az IT-tesztet meg egy bizonyos RAVEN nevű tesztet, aminek keretében folyamatábrákról kellett megmondani, hogy mi a következő darab bennük. http://tbn1.google.com/images?q=tbn:Vjxh5ALxeChMAM:http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/73/RavenMatrix.gif - mint például ez, de ennél sokkal bonyolultabbak :-)

Na, ez a kör, mire mindenki megírt mindent és szerepjátszott, ez eltartott délig. Közben folyamatosan járkáltunk ki-be, beszélgettünk, szendvicseztünk, ásványvizeztünk. Az IT-teszt Windowsos részét 60%-ban 100%-ra tudtam, utána meg már annyira átment a hálózatos részre, hogy ott csak tippelgettem, de szerintem az is jó lett. Az Unixos részt üresesen hagytam, mert azt a tippet kaptam, hogy inkább az, minthogy hülyeséget írjunk. A roleplay meg annyiból állt, hogy egymással szemben volt két laptop, egy csaj játszotta a külföldi ügyfelet, akinek valamilyen problémája támad a géppel, és meg kell oldani ezt a problémát angolul, telefonon keresztül távsegítve.

Nekem az volt, hogy Csehországból telefonált az ügyfél, hogy nem írja a gépe a cseh karaktereket valami miatt. Én először a Wordben próbáltam megoldani, aztán megnyittattam vele a vezérlőpultot, de ott nem találtam meg. Közben folyamatosan mondtam, hogy akkor próbáljunk meg mást, akkor eszembe jutott, hogy az óra mellett a tálcán szokott lenni a rendszer nyelvének a kétbetűs kódja, és ugyan a saját laptopomon nem láttam, de mondtam neki, hogy lát-e két betűt az óra mellett. Mondta, hogy igen, és "HU". Mondom, itt a gond, a rendszer nyelve tehát magyar, így a billentyűzet-beállítások is magyarok. Mondtam neki, hogy menjen rá jobb gombbal, erre mondta, hogy eltűnt. Ezeket direkt csinálják :-)

Mindegy, mondtam, hogy akkor vezérlőpult, billentyűzet, mert közben eszembe jutott, hog ezt amúgy ott kell előhozni, és... nem volt ott a laptopomon. De neki igen! Húh, akkor mondtam neki, hogy hát kell lennie ott checkboxnak vagy listának, vagy valami módjának, hogy kijelölje a Cseh nyelvet, mint rendszernyelvet és át tudja váltani. Erre elvesztette a fonalat, mondtam neki, hogy írja le nekem, mit lát a képen. Elmondta, mit, és akkor megmondtam neki, hogy katta a cseh-re és OK. És most térjünk vissza a Wordhöz, és próbáljunk cseh karaktereket gépelni. És voilá, thank you, you're welcome, stb. Ja, közben amíg gondolkodtam, megnézettem vele a Word verziószámát, bár felesleges volt, de addig is beszélek meg tartom a kapcsolatot meg stb.

Merthogy: ennek az egésznek nem az volt a lényege, hogy a problémát oldd meg, hanem hogy a segítséget szolgáltasd. Tartsd a kapcsolatot, csináltass vele dolgokat, dumálj, a problémát meg közelítsd meg több oldalról. Ha nem megy, nem baj, de próbálkozz, utasíts, segíts. Az első kieső srác pont egy olyan feladatot kapott, hogy az volt a gondja a csajnak, hogy nem tudja, hogy hogyan importálja Firefoxba a könyvjelzőket Explorerből. Erre a srác: Firefox, File, Import, aztán katt arra, hogy Explorerből, és kész. Őt ki is vágták azonnal. Aztán arról beszélgettünk, hogy hát nem tehet róla, hogy tudja, így nem tudja megközelíteni több oldalról és nem tud többet beszélni... Hát ja, ez egyrészről pech, deszerintem nem ez volt a fő gond nála, hanem inkább az angoltudás lehetett, mert amikor a HR-es csaj összegereblyézett minket a következő feladatokra, akkor mikor mindnyájan együtt voltunk, akkor mondta, hogy az a két ember, aki most kiesett, annak az angollal voltak problémái (így fogalmazott, nem az angol feladattal, hanem az angollal), így nekik nem érdemes. Mondta is, hogy "Akinek az angol nem megy, annak nem érdemes folytatni". OK, maradtunk tehát az első szűrő után 17-en, aztán mikor mindenki megírt mindent és volt bent angolon mindenki, akkor összeültek tanakodni az értékelő-emberkék, és kiszórtak még hét embert.

Az úgy zajlott, hogy összeültünk a következő fordulóra és a HR-es csaj mondta, hogy akinek most olvasom a nevét, az marad a csoportos feladatra meg a matekos és szövegértős tesztre. A többiek mennek. És utolsó előttiként (az ábécésorrend miatt :-) felolvasásra került az én nevem is. Huh, második szűrőn is átmentem.

Maradtunk ugye 10-en, két csoportra oszlottunk. Öten elmentek a csoportos feladatra, a másik öttel együtt én bennmaradtam írni a matekot meg a szövegértést. Kérdezte a csaj, hogy "Na, melyikkel kezdenétek?" Én mondtam, hogy a matekkal, mert az ugye nehezebb. Tök oldott volt a hangulat, mindenki arra szavazott, hogy matek. Ok, akkor matek...

... hát, izé. Nem hazudok: gyalázatos lett. Übergigamegaalfaomegaszánalom! A végére 8 feladatból meg tudtam oldani hatot úgy, hogy az első négyet becsültem (nem tudtam végülis értelmes eredményre jutni sehogy, nem tudtam kikukizni azokat az ánuszszaggató grafikonokat (ne tessék megütközni, ez a pornolize.com-ról van még mindig!), amikor meg számoltam, akkor nem olyan számok jöttek ki nekem eredménynek, amik a megoldólapon meg voltak adva!), a következő kettőt meg hasraütésre. Kicsit sandítottam oldalra is az egyik srácra, aki teleírta a lapot részszhalzámításokkal, én meg felírtam két hülyeséget, aztán inkább csak hasaltam meg becsültem. Nem tudom, hogy részszámítások nélkül elhitték-e nekem :-)

Na, ezután beparáztam nagyon, hogy jaj, most emiatt lehet, hogy kivágnak, és ilyen közel az interjúhoz, nemááááááááááár. De nem! De ezt majd később. Most jött a szövegértés-teszt. Eéggé trükkös volt, már nem tudom visszaidézni, de a 9 feladatból 8-ban 100%-ra biztos voltam, mert nagyon gyorsan olvasok, és hiába csak 12 perc volt rá, nem tudtak kifogni rajtam. A kilencedik meg baromság is volt szerintem, mert nem is szerepelt a szövegben egyértelműen. Mondjuk, kell ilyen is, na. Akkor kezdtem megnyugodni, hogy most már csak egy jót kell domborítani a csoportos feladaton, és akkor felhozom én ezt a kört is, nem esek ki, nem én. Na ez adta meg a végső lökést. Felszívtam magam.

Jött a csoportos feladat. Ötfős csoportban egy szerverfrissítés menetrendjét kellett megoldani, úgy, hogy kaptunk egy általános leírást meg öt specifikusat. Az egyéni leírásokban egy-egy részterület volt, az enyém az adatbázis frissítése lett. Ezek a frissítések részműveletekből álltak, és meg volt adva az is, hogy melyik másik frissítést kell előtte elvégezni, meg az is meg volt adva, hogy melyik művelettel melyik nem futhat együtt. Ki volt kötve, hogy a feladat során nem választhatnak csoportvezetőt, és nem dönthetnek szavazással a résztvevők. Végülis itt én beszéltem a legtöbbet, úgyhogy szerintem ezzel sikerült megnyerni őket :-)

Na, akkor a zsűri elvonult értékelni ezután a kör után is. Jó 10-15 perc, beszélgetés. Ketten vannak, akik Győrből jöttek, egy debreceni van ugye, a többiek a környékről, Újváros, Fehérvár. Ja, meg még egy veszprémi srác volt. Paráztunk, hogy ki mehet interjúra, és kit szórnak még itt ki...

Eljött az ítélet ideje. Jön a HR-es csaj, és így kezdi: "Hát, van egy jó meg egy rossz hírem." De nem választhattunk, kezdte a jóval: "Mindenki mehet interjúra - viszont a rossz hír, hogy akkor most sorba kell állni". Hmm, csak néztem. Soha rosszabb hírt egyébként (WTF? Mi az, hogy ez rossz?) Ezt kibekkelni... Akkor tényleg jó lehettem, ha ilyen szánalom matekkal nem küldtek el. Nade ok, akkor interjú. Én mentem be utolsónak végülis.

Az interjút egy tök kedves srác tartotta, de szinte teljesen érzelemmentesen (háromszor azért megmosolyogtattam), kifürkészhetetlen, hogy amiket mondtam, az jó volt-e vagy nem. Mindenesetre kérdeztem, érdeklődtem, és elmondtam, hogy amíg kell, addig megoldom a bejárást, de hamar fogok albérletet találni. És ennyi, mint mindenkinek, nekem is azt mondta a srác, hogy akkor két héten belül telefonon értesítünk, köszönöm szépen.

Na, ezek után úgy éreztem, meglesz. És talán egy hét se telt belé, már megmondták, hogy meglett :-)

Most pedig héderezek tovább :-)

cb.gif Hozzászólok! ()   › Röyksopp - The Girl and the Robot

2009. április 8 szerda

New Life

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Bizony, rengeteg változás történt, mióta utoljára hallottatok felőlem (a Quake Live egyébként ugyanaz, mint a Q3, csak egy kicsit még gagyibb). Közben Dicska megpróbálta feltenni azt a (hülye) kérdést, hogy létezik-e netfüggőség, és meg is jött rá a (nem hülye) válasz is: naná!!! Én ugyan csak vasárnap óta voltam net nélkül, de már a falat kapartam. Bár azért nem, mert eseménnyel bőven el voltam látva...

Történt ugyanis március elején, hogy részt vettem egy maratoni, hét órás állásinterjún az IBM székesfehérvári illetőségű telephelyére, és felvételt is nyertem! A procedúra egy blogra kozmetikázott leírását következő postként fel is küldöm mindjárt, addig legyen elég annyi, hogy örültem, mikor vége lett, és nagyon jól aludtam aznap este. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy felvettek...

S most, hogy felvettek, át is helyeztem székhelyemet Előszállásról Székesfehérvárra, albi, lakótársam csak 19-étől lesz, addig elvagyok, dőzsölök, héderezek, stb. Ma kötötték be a netet, úgyhogy hussanok, most látjátok, blogot is írtam. Dolgozni 20-ától kezdek, addig is, belakom a teret, és élvezem a lakótárs nélküli lét áldásait. Egészen addig, amíg össze kell ZIP-elnem a fürdőszobában pl. a cuccaimat, mert jelenleg öt polcon terjeszkedik el a pereputtyom.

Ejh, kezdek dicskás stílusban írni. Legyekmárgrafomán :D

And now for something completely different. Állásinterjú-post! :-)

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Prodigy - Omen

2009. február 26 csütörtök

Élő földrengés

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Állok a sorban. Igen, én. Beszámoló később.

Ja, és elkezdtem Twitterezni is újra. Rájöttem, hogy egyedül nem fun, ha vannak followerek és van kit followolni, akkor máris királyság a dolog, annak ellenére, hogy annak idején nem ezt mondtam. Egyébként kíváncsi leszek, hogy a QL kapcsán lesz-e ilyen :-)

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Music - Strength in Numbers

2009. február 21 szombat

And my album is...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A Webisztánon megjelent egy nagyon jó recept arra, hogy hogyan lehet saját albumot random elemekből összerakni, és miután szétszakadva röhögtem azon, hogy valakinek ez jött ki, eldöntöttem, hogy nekem is meg kell csinálnom. Szó, hír vi gó...

1. Tehát az első lépés, hogy random article-t kérsz a Wikipedián: így.

Nekem így ezt dobta a gép, tehát nekem nem is együttesem lesz, hanem egy szólókarrierbe kezdett futballedző lesz az előadóm... Alakul :-)

2. Most ugye választanunk kell egy albumcímet: kérnünk kell egy random idézetet innen, és a legalsónak az utolsó 4-5 szava lesz a végeredmény. Én a gondolati egység megtartása érdekében az utolsó hatot választottam ki, mivel a random quotations oldalon nekem a legalsóként egy George Bernard Shaw-idézet szerepelt: A lifetime of happiness! No man alive could bear it: it would be hell on earth.. Meg is van tehát az albumcím.

3. Most jön az albumborító! A Flickr-en az elmúlt hét nap legérdekesebb képei közül válasszuk ki a harmadikat, bármi is az. És voilá, itt a végeredmény a Picasa webalbumomban (a google translate által kínált fordítás tökjó :D), s nézhető verzióban pedig itt:

Rhunt

Hilarious, nem? Csináljátok meg ti is, Dicska, Nfol, nus, birge... Kíváncsi vagyok a tietekre :D

cb.gif Hozzászólok! ()   › Cut Copy - Far Away

2009. február 16 hétfő

A tudatlanság áldásos

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ha most értenék valamilyen képszerkesztő programhoz, akkor fognám ezt a képet...:

Alien

... és megcsinálnám úgy, mintha rajta ülne ezen...:

Neuron

... s a végén alírnám a következő versikét:

Idegen, Idegen,
Rajta ül az idegen.

Bizony, most nagyon hálásak vagytok a sorsnak, hogy ezt nem tudom megcsinálni.

...

...

Vagy így elmagyarázva még rosszabb? Boooooooooocs...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Cut Copy - Strangers in the Wind

2009. február 15 vasárnap

I heart movie studios...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Transformers - This Moment
Shoot 'Em Up - The Only
Aliens - Droppin' Plates

Ezt a három videómat aratták le már megint a lelkes copyright-huszárok, a nehézfejű filmstúdiók pedig a háttérben megint a tankönyv felett görnyedtek hosszú órákon át, én pedig erre a megoldásra megint csak bevésem a karót a naplóba. Még mindig nem tanulta meg a hülyegyerek, hogy ez R-E-K-L-Á-M, ráadásul I-N-G-Y-E-N-E-S? Jólvan, kisfiam, verd csak a fejed a falba. Attól még bukásra állsz.

Csak tanulnád már meg.

(Nem vagyok egyébként egyedül, és amint látható, nem csak a YouTube-on fordulhat ez elő... Ja, és írhatom át a banneremet '"Már ne keresd a YouTube-on!"-ra... F*szomnak sincs ehhez kedve már!)

cb.gif Hozzászólok! ()   › Soilwork - Departure Plan

2009. február 14 szombat

Pofa? Az van raktáron!

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Most olvastam nemrég Asimovtól az Ameddig a szem ellát című esszékötetet, és itt minden egyes esszét egy-egy anekdotával kezd. Ezek olyan kis történetek, amik vele estek meg. Az egyiknél leálltam öt percre fejet csóválni, mert arról ír, hogy brit tudósokat hallott a rádióban nyilatkozni, és megőrjíti az, hogy ők rosszul ejtik a szavakat. Merthogy az "e" és za "a" hangokat ugye másképp ejtik, mint az amerikaiak, és Asimov szerint az a helytelen, ahogy ők, és az a helyes, ahogy az amerikai angol kiejtés mondja. Aztán leírja ezt: "Dühítő, hogy ők nem hajlandók megtanulni a mi amerikai nyelvünket." (Nem szó szerinti idézet, de nagyjából pontos)... Hát ehhez már pofa kell, nem?

Asimov egyébként is egy figura, mert egy másik anekdotában meg azt meséli el, hogy egy színházi látogatása után odalépett hozzá egy hölgy, akinek csak egy hírességtől volt autogramja, és most elkérte Asimovét. Amikor aláírta, Asimov megkérdezte, hogy ki az a másik, mire a hölgy büszkén azt mondta, hogy Sir Laurence Olivier-ről van szó. Erre Asimov saját bevallása szerint azt akarta mondani, hogy nagyon szivesen adta az autogramot, és minden jót, stb., de a száján ez jött ki: "Bárcsak tudná Sir Laurence, hogy milyen illusztris társaságba keveredett!"

Asimov zseniális volt, én magam is sok művét szeretem, de abban szerintem konszenzusra juthatunk, hogy egy számmal nagyobb arca volt.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Prodigy - The Way It

2009. február 11 szerda

Google Translate VS Me

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ahogy a Webisztán már megénekelte, két jelentős webfordítási lehetőséggel élhetünk mostanában, az egyik a Webfordítás, a másik a Google Translate. Mivel ez utóbbi csak nemrég startolt, ma poénból én is nekiálltam tesztelgetni kicsit. A saját IMDb-s user commetjeimből szemezgettem pár bekezdést, és kábé a negyedikre jött be ez az irgalmatlanul hihetetlen darab. Az Alien: Resurrectionhöz írt kommentemből csak úgy találomra belöktem egy bekezdést, amikor...

Nade nézzük először az eredeti bekezdést:

"Cameron created memorable scenes using the aliens, while Jeunet failed to come up with anything that catches you off-guard. Even the swimming aliens were somewhat dull. You could see that from a mile and a half away... And we've now come to the most important aspect of this movie, which could've saved it completely. Characters. Having great characters in a movie is essential to the storytelling."

A Google Translate verizója pedig (VIGYÁZAT!!! NAGYON KIAKASZTÓ!!! VIEWER DISCRETION IS STRONGLY ADVISED!!!)

"Cameron teremtett emlékezetes jelenetek a külföldiek, míg Jeunet nem jön ki semmi, hogy a fogások leszopott-és vagyonőr. Még a fürdés külföldiek voltak kissé unalmas. Lehet látni, hogy az egy mérföld és egy fél-re ... És mi most a legfontosabb szempont az a film, ami már mentett meg teljesen. Karaktereket. Miután nagy betűkkel egy filmben elengedhetetlen a mesemondó."

Őőő... én is két percig kigúvadt szemekkel meredtem a monitorra, mielőtt öt percig az asztal szélét markolva ugattam a röhögéstől. Hagyok időt, hogy ülepedjen...

...

...

Na, hát a legnagyobb slusszpoén az egészben, hogy idáig minden ilyen gépi fordításos bakit be lehetett látni logikával, hogy "hát igen, a hülye gép azért érti félre, mert..." - legalábbis nekem sikerült megfejtenem őket. De mikor a röhögéstől szerteszét könnyezett szememmel kicsit jobban megnéztem a kérdéses részt, még 10 perc agyalás után sem jöttem rá, hogy hogy jött az oda...

És a végére akkor álljon itt a mondat helyes fordítása:

"Cameron emlékezetes jeleneteket alkotott az alieneket helyesen felhasználva, Jeunet viszont semmi olyasmivel nem tudott előállni, ami a nézőt készületlenül érné, meglepné."

A "to catch somebody off-guard" ugyanis azt jelenti, hogy váratlanul, készületlenül érni valakit. Azaz meglepni. Az odáig rendben van, hogy a "guard" szót "vagyonőr"-nek fordítja a GT. De hogy a másik mit keres ott... Aki tudja, jelentkezzen! Addig is, jó könnyezést kívánok azoknak is, akik nem a röhögéstől könnyeznek :-)

(Egyébként a "fürdés külföldiek" is aranyos "megoldás" :-)))

cb.gif Hozzászólok! ()   › Hoobastank - The Letter

2009. február 10 kedd

Az utóbbi időben megszaporodtak a filmeket szapuló postok, de ebből a mondatból már az a fele is igazi csoda, hogy "megszaporodtak a postok". Merthát tényleg, most így három és fél év után végre tényleg elkezdtem blogolni. Hű. Nade vissza a filmszapuláshoz!

Mai két áldozatunk a Benjamin Button különös élete és a Spíler. Azért ez a kettő, mert mindkettőt nemrég néztem meg (na jó, a BB-t még tavaly...), és nagyon bíztam bennük, hogy végre jók lesznek. Óriási expektációim voltak mindkét címmel szemben, és mindkettő nagyjából ugyanakkora csalódást okozott. ****** nagyot! :-) De nézzük őket külön, stílszerűen haladjunk az időben visszafelé, és kezdjünk azzal, amelyiket időben később néztem meg...

RocknRolla

Ahogy az az egyik előző postból kiderült, jó ideje tart már a küldetésem, amelynek keretében megpróbálok jó filmeket nézni, de valahogy sose sikerül. Hogy valójában milyen régóta, az majd a BB-elemzés elején jobban kiderül (akkor sem teljesen...), de ez a RocknRolla volt az utolsó film, amit jelenleg láttam, és direkt azért néztem meg, hogy "na most már végre egy jó film, hát GájRicsi, meg minden, hát nehogymár rossz legyen"... Pedig de. "Nem mondom, hogy nem lett rossz, de azt se, hogy igen. Pedig nem."

Szóval Guy Ritchie. A Blöff mestermű, ott csiszolta a legfényesebbre a gyémántot (haha), amit megmunkálatlanul a Lock, Stock and Two Smoking Barrels-ben ásott elő. Annak a filmnek minden eleme, a stílus, a cselekmény, a karakterek, a zene (egyik kedvenc OST-m még a mai napig, és hát hé... ha rajta van a Massive Attacktől az Angel, akkor az máris plusz egymillió pont az én számításaim szerint :-)). Igaz, mint film, nem volt teljesen oké, de frenetikus szórakoztatást nyújtott. Én 9/10-re taksáltam, bármikor szivesen újranézném. Egyszer (kétszer) tehát már megvolt GR-nek a recept, illetve séma, és ezeket az elemeket bizony újszerűen is fel lehet használni ismételten, így semmi akadálya nem lett volna elviekben egy hasonló színvonalú film létrehozásának. Viszont nem így lett. Hajaj, nagyon nem...

A RocknRolla első 20-30 másodperce katarktikus, és zseniális. Hadd idézzem is fel:

"People ask the question... what's a RocknRolla? And I tell 'em - it's not about drums, drugs, and hospital drips, oh no. There's more there than that, my friend. We all like a bit of the good life - some the money, some the drugs, other the sex game, the glamour, or the fame. But a RocknRolla, oh, he's different. Why? Because a real RocknRolla wants the fucking lot."

A narrátorhang tökéletesen hibátlan, és az utolsó mondat még mindig a fülemben cseng. A felütés tehát csillagos ötös, aztán később, első 5-6 percben még nem ül le a tempó. Pörgős, színtiszta GR-stílusban zajlik az introdukció, és ez bizony szép dolog. Olyannyira, hogy ha maradt volna ez a pörgés, akkor egy ponttal többet adtam volna a végén, mert úgy egy pörgős zagyvalékot láthattunk volna, ami épp megütötte volna az átlag szintjét.

Így azonban átlag alatti pontszám lett a vége, ugyanis a kezdeti felfokozott tempó iszonyatosan leül, és utána már nem is sikerül visszakapaszkodni az előző értékre. Több fundamentális hibája is van ennek a filmnek. Az egyik például a cselekmény: nem olyan nagy szám. A Blöffben sokkal jobb kavarodások, sokkal átélhetőbb helyzetek voltak. Itt a történet máza viszonylag egyszerű, ami nem lenne baj, de a cselekmény nem tölti ki azt a közel két órát, amit el kell töltenünk a képernyő előtt, és ezt így bizony a tempó sínylette meg. Unalmas, sokdumás részek váltakoznak kicsivel kevésbé unalmas, langyos "már majdnem történik is valami" jelenetekkel. Ez egy Guy Ritchie-től vérszánalom (még be akartam szúrni a szóba egy "gyász"-t is a szóba, és akkor biztos lett volna a googlewhack). És pont.

Következő hiba, hogy nincs benne egy értékelhető karakter sem. A címszereplő a legnagyobb csalódás, mindenki egy mindent ütő figurát vár, de ez egyáltalán nem így van, majdhogynem a lúzerszinten vegetál a csávókám. Aztán a 113. percben közli, hogy "Na jó, akkor innentől kezdve már igazi RocknRolla leszek". Hát, hogy egy klasszikust idézzek: "It's about goddamn time!"

A másik főkarakter, Archie figurája nem lenne rossz, de egyrészt nem csinál semmit az egész film alatt (összesen egy valamirevaló jelenet fűződik a nevéhez), másrészt meg méltatlanul keveset szerepel. Helyette valami kisstílű fazont próbál erőltetni a film, őt látjuk a legtöbbször, de ő meg egy szerencsétlen. End of story. Erről tényleg ennyit lehet mondani, és a legnagyobb gond még ezeken kívül az, hogy a poénok (ha egyáltalán léteznek) a karakterek gyengesége miatt bizony szánalmasak.

Mindent összevetve tehát: 4/10, és most már valaki tényleg ajánljon valami jót, mert...

The Curious Case of Benjamin Button

Ezt még tavaly néztem meg, mondván, hogy zárjuk már jól az évet, ugyanis egy ideje már nem láttam jó filmet. Hmm... Ezek szerint már tavaly óta tart az a sorozat, amelynek keretében nem láttam 7/10-esnél jobb filmet... Hajajjajjajajj... Na mindegy, most foglalkozzunk ezzel.

Ezt a filmet igazából egy ok miatt vártam igazán: az alapsztori, az alapfelállás nagyon tetszett, és kíváncsi voltam, mit lehet ebből kihozni. Bár David Fincher neve egy cseppet baljósan cseng - a Fight Clubon kívül szerintem nincs igazán jó filmje, viszont azt meg kell adni, hogy az zseniális - , én mégis bíztam benne. Hátha sikerül valami hasonlót letennie újra az asztalra, mint az FC volt 10 éve... Hát nem sikerült.

Egy visszafelé öregedő... izé, szóval egy fiatalodó ember élettörténetének feldolgozása számtalan lehetőséget teremt arra, hogy bizarr szituációkat tárjunk benne fel, az idő természetéről elmélkedjünk, vagy egyszerűen csak elgondolkodjunk, hogy mi lenne akkor, ha egy ilyen ember valóban létezne? Milyen konfliktusai lennének szűkebb és tágabb környezetével? Hát önmagával? Milyen életet vezethet? Hogyan éli életét? Kialakíthat-e szerelmi kapcsolatot egy normálisan öregedő emberrel? Nekem ezek a kérdéseim merültek fel azonnal, ahogy meghallottam, hogy miről is fog szólni a Benjamin Button.

Persze ez a legutolsó kérdés ez nem is igazán kérdés, mert a szerelem az jön. Inkább a feldolgozás a kérdés. De mielőtt erre rátérnénk, gyorsan elmondom, hogy a film az előtte szereplő kérdésekkel kapcsolatban semmiféle eredményt nem hoz. De a világon semmit. Nem gondolkodtat el, nem tár fel semmilyen helyzetet, s még csak érzéseket se vált ki belőlünk. Egy nagy üresség az egész. És ez a film legnagyobb hibája, és nem az, hogy úgy egyébként borzasztóan unalmas. Ahogy egy kommentíró fogalmazott az IMDb-n: "The Curiously Boring Case of Benjamin Button". Hát ez tényleg igaz. De mégse ez a legnagyobb baj. A legnagyobb baj az az ordító ziccer, amit Fincher kihagyott. Vagy a forgatókönyvíró. Vagy nem tudom, de valaki...

Visszatérve a szerelmi kérdésre: ez legalább szerepel a filmben, ha más nem is, de... annnnnnnnnnnyira bénán kezeli a film, és annyira béna a végkifejlete annak a szálnak, hogy csak pislogtam a képernyőre. Hogy ennyi??? Nemáááár... Hihetetlen. Nem lövöm le a poént, de amikor az a bizonyos mozzanat megtörtént, akkor már csak annyit mondtam magamban, hogy bár ne lett volna benne ez sem. Igaz, akkor megvalósult volna egy hatalmas teljesítmény: sikerült volna létrehozni egy teljesen üres, közel három órás filmet!

Egyébként az, hogy a történetet valaki a halálos ágyán meséli, az teljesen felesleges. Ez a narratív keret még egy filmet sem tett jobbá. Ezt sem teszi, csak hosszabbá. Ha lenyiszogatjuk (googlewhack!!!) a felesleget, akkor maradna kb... hát most nem is tudom, érdemes-e egyáltalán bármit is meghagyni ebből a filmből. Nem is emlékszem belőle már szinte semmire! Phh... Inkább hagyjuk is, ennyit se ér meg ez a film. Tökönszúrom magam, ha legjobbfilm-oszkárt kap!

Verdikt: 4/10 lenne, de a borrrrrrrzasztó unalom miatt le kell vonnom még egyet. 3/10

Az egyik következő postban az általam mostanában hallgatott zenét fogom lehúzni a változatosság kedvéért... És most már kifejezetten félve kezdek neki Aronofsky The Wrestler-jének. Csak nem valamiféle fordított Midasz-királyos szindrómában szenvedek? Minden film rossz filmmé változik a kezemben...? Heeeeeeeeeeeelp!!! Ajánljatok jó filmeket!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Hoobastank - My Turn

2009. február 9 hétfő

In Stereo

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Az ember azt hinné, hogyha az üvöltő szélben éppen egy épület mellé ér, akkor kell lennie egy olyan szögnek, amikor az épület elfogja a szelet. Persze, kellene, mint ahogy biztos van is minden más városban, de Dunaújvárost vagy direkt úgy építették, hogy huzatos legyen minden egyes pontja, vagypedig csak itt fordul elő az a kivételes légköri anomália, hogy a szél egyszerre két irányba fúj.

Lehet válogatni.

Amúgy meg egyetértek azzal, amit nemrég olvastam valahol*, hogy annak kellene a letört kezeit a hátába szúrni, aki ezt az éghajlatot "mérsékelt"-nek merte nevezni...

* Egyszerűen túl sok könyvet, blogot, fórumot olvasok mostanában, úgyhogy a pontos forrást nem tudom, plusz az eredetiben nem szerepelt a kézletörés-hátbaszúrás kombó. A többi stimmel.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Coldplay - Violet Hill

2009. február 7 szombat

Diplomaosztó után...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Mától már a kezemben van a papír hozzá.

Csak még azt nem tudom, mihez.

cb.gif Hozzászólok! ()   › VNV Nation - Kingdom

2009. február 5 csütörtök

Doubleplusunfunny

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

(Időközben elb@sztam a blogot, mert jelszót kellett változtatnom, és az Esszkjúell megőrült, mert nem tudta követni ezt a változást, én meg voltam olyan balf***, hogy nem tudtam, hogy hová kell beírni a jelszót. Nfol azonban megszerelte, úgyhogy nem vettetek észre semmit. Olvassatok tovább.)

Felsorolnám az utolsó 9 itemet az IMDb-s vote-listámról, kihagyva a sorozat-epizódokat. Ezek egyben azok a filmek, amiket idén eddig láttam. Egyébként most értem el az 1984 db címet :-)

1. Crank (2006) - Három szóval is lehet jellemezni ezt a filmet: Jason Statham bevadul. Több nem is nagyon történik a 90 perc alatt, de az legalább intenzíven: sok akciójelenet, és persze a valóságtól teljesen elrugaszkodott baromságok, mint például (SPOILER!!!) amikor a főhős szabadesés közben búcsúzik el kedvesétől mobiltelefonját használva. Erről az IMDb goofs szekciója azt írja:

In the end of the movie Chev is falling from the helicopter and calls his girlfriend, Eve, using his cellphone. When you hear his voice on her answering machine, it is perfectly clear. You shouldn't be able to hear him at all because of all the air that would be moving across the cell mic very fast.

Hát igen. Egy 6/10-et megér, mert legalább akció volt benne...

2. The Number 23 (2007) - Ezt még 23 évesen akartam megnézni, de kicsúsztam az időből, már 24 vagyok. De nem lett volna jobb a film akkor sem. Ez legnagyobb jóindulattal is csak egy közepes thriller. A végső megoldás pedig nagyon durván buta! A megvalósítás azonban helyenként azért kellemes, meg van azért pár jó pillanat. Ezért 5/10.

3. Final Fantasy VII: Advent Children (2005) - Én esküszöm, hogy elkezdtem játszani a sokak által a világ legjobb játékának tartott FFVII-t az emulátoron, bele is öltem jópár játékórát, de a végén azért adtam fel, mert utáltam, hogy az embernek gondolkodni nincs ideje, annyira sokat kell harcolni. Amikor el akarok jutni egyik pontról a másikba, akkor 5-6 másodperc mendegélés után BAMM! - harc. A huszadik alkalommal már azt mondom, hogy "nemár!". Különösen idegesítő ez akkor, ha próbálom megtalálni a továbbvezető utat, és mire vége a harcnak, elfelejtem, hogy merrefelé is nézek, meg merre is akarok menni, meg hogy merre is mentem az előbb. És mikor elindulok, hogy akkor jó, megyek arra, és észreveszem, hogy jaj, erre már voltam, fordulnék meg, de... - és jön a harc. Nemááááááár!

Ebből is látszik, hogy nem lett a kedvencem ez a játék. Ha már PS1, akkor Crash Bandicoot 3 és Gran Turismo inkább... Viszont a filmnek nekiültem, mert kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni belőle, meg amúgyis érdekelt, mert egyszer Oscee azt mondta róla PGO fórummeeten, hogy voltak benne fincsi harcok, és hogy "erre való a CG!'". Hát ezt a véleményét osztom: valóban erre való a CG és valóban istenül megoldottak benne egyes jeleneteket. Ha még szubsztancia is lett volna hozzá a filmben, akkor 9-10 körüli lenne a pontszám, így viszont a harcok szünetében vérszegény dialógust, zéró karakterfejlődést és a játék legvégének a béna újrázását láthatjuk. Ez így kevés, engem nagyon zavart, hogy a történet ilyen harmatgyenge színvonalon mozog, és ezáltal a harcoknak a dramaturgiai értéke is konvergált a zérushoz... Mivel viszont a technikai megvalósítás színvonala annyira jó volt, hogy a kontextusból kiragadva voltam képes értékelni az egyes jeleneteket, megkaphatja a hetest. 7/10

4. Speed Racer (2008) - Auh. A Wachowski-testvérek munkássága eddig egy 6/10-es (Bound), három 10/10-es (na, vajon?) és egy 9/10-es (V for Vendetta) filmből állt. Nem kis elvárásokkal ültem tehát ennek neki, bár az kicsit már előrevetítette a kudarcot, hogy ez végülis egy animéből készült. Ami egyébként nem lenne baj, ha komolyan feldolgozható lett volna a téma. De nem volt, ezért Wachowskiék egyszerűen egy gyerekfilmet csináltak belőle némi minimális morális üzenet hozzácsapásával. Sehol a kreatív vízió, sehol a géniusz, ami a testvérpárt eddig jellemezte. Maximum a látványvilágot lehetne egy kicsit kiemelni, mert az tényleg egyénire sikerült: szép színes. A történet viszont több, mint csapnivaló. Szánalom...! 5/10

5. Eagle Eye (2008) - Háááááááát... ez a film még jó is lehetett volna, ha nem lopkod elemeket három-négy másik filmből. Így annak ellenére is elhasalt, hogy Shia LaBeouf-öt egyre jobban bírom. Kinövi magát a srác nemsokára, csak legyenek is olyan filmek készenlétben, amikben tényleg érdemes is lesz nagyot alakítani, mert ebben nem volt! 5/10

6. JCVD (2008) - Van Damme így karrierje végén megpróbált önironizálni, és létrehozott egy filmet, amiben kvázi saját maga, az IRL-énje a főszereplő. Voltak benne jó pillanatok, de a legnagyobb baj ezzel az, hogy uncsi volt, és próbálta a film a saját alapdrámáját felfújni, miközben pont hogy nem volt annyira jelentős. Nem voltak benne közel sem olyan kaliberű karakterek, hogy ez a történet megálljon a lábán. Nem is állt meg. És ez ironikus, hiszen ha nem erőltette volna a film főszálának a nagyjábóli komolyanvevését VD, akkor talán most nem itt tartanánk. Az önirónia azonban csak pár jelenetben jelenik meg. Az viszont dicséretes, hogy nagyjából sikerült elkapniuk a valódi események atmoszféráját, így maga az alapszitu hiteles színben tűnik fel. Ezért 6/10, mert ez egy kicsit kiemelte a közömbösség óceánjából ezt a filmet.

7. Sleuth (1972) - SPOILEREK!!!Michael Caine és Sir Laurence Olivier kétszemélyes drámajátéka, eredetileg színpadra szánták. Ez meg is látszik az időnkénti már-már túljátszásba hajló előadásmódon. Egyébként korrekt kis film, szórakoztató volt nézni, csak az elején túl sok a felesleges expozíció, kicsit hamarabb is belecsaphattak volna a lecsóba. Az, hogy túl hosszú, az megintcsak súlyos bűn, még akkor is, ha a felétől már egyáltalán nem unalmas. Ezért 6/10...

8. Doomsday (2008) - Ezt a filmet ajánlásra néztem meg: Az IMDb-n nyitottam egy topicot, hogy ajánljanak nekem jó akciófilmeket ebből az évtizedből, és ezt ajánlották meg a The Covenant című förmedvényt (az lesz a következő item...). Ebben a filmben a rendező megpróbálta összetenni az Alien, a Menekülés New Yorkból és a többi áltla szeretett film legjobb pillanatait és legjobb elemeit. Csakhogy ezek kiragadva a kontextusukból nem igazán működnek. Főleg nem egy ilyen csapnivaló módon összefércelt forgatókönyvvel, aminél egy számítógép érdekesebbet lenne képes alkotni random módon összedobált sztoritöredékekkel - mert abban legalább lenne egy kis szokatlanság, ez meg így amellett, hogy értelmetlen volt, még klisés is... Borrrzalom! Ráadásul még akciójelenetek se voltak benne, vagy ha voltak is, lehet, hogy éppen pislogtam. Hogy ezt valaki hogy ajánlhatja megnézésre, az rejtély...

Kezdem azt hinni, hogy Malcolm McDowellnek a Mechanikus Narancson kívül nem is volt jó filmje egyáltalán. Ebben is megjelenik (várúrként!), természetesen szánnivaló a performansza. Illetve nem is az, hanem inkább a körülmények degradálják a munkáját közönséges ripacskodássá. A Heroes harmadik évadában újra megjelent, de abban sincs köszönet: ez az évad még az előzőnél is gyengébb. Így tehát most azt lehet mondani, hogy karrierje tökéletes egyensúlyban van: egy 10/10-es filmje áll szemben a sok 3-4-5/10-es förmedvénnyel :-)

9. The Covenant (2006) - Pffffff... Minősíthetetlen munka Renny Harlintól, aki egyébként a kiváló Die Hard 2 rendezője, és ebben az évtizedben is volt már jó filmje (Mindhunters), de ez... Szinte értékelhetetlen. Még akció se volt benne túl sok... 3/10

Na, ha ez így megy tovább idén, akkor komolyan el fogom veszteni a hitemet a filmművészetben... Valaki sürgősen ajánljon egypár olyan filmet, amire hajlandó leszek 8-9-10-et adni, mert tényleg megőrülök! A következő reménységem a The Wrestler, ami Aronofsky új filmje. Bár az előző (The Fountain) nem tetszett, azért a Requiem for a Dream és a Pi miatt igazán megérdemli, hogy ne mondjak le róla... Na az majd hátha meghozza az első 7-nél jobb értékelésű filmet ebben az évben. Ötleteket várok egyébként!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Nickelback - Just to Get High

2009. február 4 szerda

Becoming Insane

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Hozom haza a vadiúj USB-kábelt, hogy hátha tényleg elvitte az előzőt a táp. Bedugom (két portban is próbáltam), és ugyanazt a jelenséget produkálja, mint az előző: pendrive megy, semmi más nem. A PSP-vel próbáltam, és azt a hibaüzenetet dobta, hogy "Az XY fájl másolása nem lehetséges, paraméter nem megfelelő". Hah. Így továbbra is, ha Day Breaket vagy The Office-t akarok másolni rá, akkor bújok az asztal alá, szorgalmasan. Ja, és így az USB-hubnak sincs értelme, mert ugye azt is a hosszabbítóba dugnám. Mondhat bárki bármit, de ez SP1 alatt még működött...

Az ember esze megáll.

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Presets - My People

2009. február 2 hétfő

Aurorával a mai napon kipörgettük ezt a játékot. Ez a Tower Defense típusú játékok egyik kicsit rafináltabb példánya, ugyanis stratégiai érzéket is igényel, és kicsit más az alapállása. Nyugodt szívvel ajánlom annak, akinek van egy szabad félórája, és szeret kicsit pepecselni, aztán meg klikkelgetni jó sokat (ugye, Dicska* :-)). Merthogy azt is kell.

A játékban először tornyot kell építeni különböző minőségű és árú kockákból, aztán egy kardot a kezünkbe kapva kell csapdosni a várat serényen lebontani készülő seregek tagjait. A mókában szerepet játszik még egy szív is, amelyet stratégiailag célszerű az építményünk közepén elhelyezni, ugyanis amennyiben azt szétveri az ellen, küldetésünk elbukik. A kerettörténet szerint egyébként ez egy bizonyos sárkánynak a szíve, amelyet egy gonosz király annak idején gonosz célokra használt fel, de egy nemes harcos ezt nem tűrte, és elhozta a királyságból, és most rajtunk áll, hogy meg tudjuk-e védeni a torony építésével és a kardforgató (i. e.: klikkelj, mint a barom!) képességünkkel a király serege ellen - aki nyilván rossz néven vette, hogy a szív elkerült onnan, ahová őszerinte az való. Viszont annyira bedühödött a csávó, hogy ránk küldi mindenét, amije van: tehenek, parasztok, lovagok, zombik, páncélos idióták, öngyilkos merénylők, és a végén maga a király is felbukkan - bár kicsit elcs***hették a méretarányt a készítők, mert a srác majdnem fele olyan magas, mint a torony maximális magassága! Na mindegy. Egyébként nem picit szívtuk a fogunkat, amikor előszörre az utolsó, negyvenedik szint felé közeledve a harmincnyolcadikon elbuktuk a játékot.

A későbbi szinteken (30+, főleg) már olyan durva enemyk jönnek, hogy a legdrágább építőanyagot is szétverik két csapással. Egy tanácsom lenne még: nagyon vigyázzatok az egeretek épségére! Ugyanis olyan sebességgel kell a végén már faragni az ellent, hogy bár mi a világ legrosszabb egerével (Apple Mighty Mouse, ofkorz) nyomtuk, így nem volt baj, bele se merek gondolni, hogy hogy szét lehetne büntetni vele egy normálisat. Mivel ez eleve a legszutykabb szutyok, ezért ennek nem ártott - meg ezt nem is sajnáltuk, hogy megmondjam az őszintét... Aki már használt ilyet, annak nem kell bemutatni (birge, nus előnyben!), aki meg nem, az próbáljon meg elképzelni egy abszolút unergonomikus designt, párosítva egy teljesen sima felülettel, egy borzalmasan kukás trackergombbal, ami ilyen összirányú görgő akarna lenni, de iszonyatosan sz*r, és a gépek 90%-án egyébként az egyik irányba nem működik, valamint a slusszpoén az oldalsó két gomb elhelyezése - igen, igen, ezen van olyan, de nincs benne köszönet... - amelyek mindig benyomódnak egy-egy óvatlan fogásváltás során, és mindenféle nemkívánt funkciókat hoznak elő. Ja, és nincs jelölve a bal és a jobb gomb rajta, de ezen már ezek után ki lepődik meg? :-)

Nemrég egyébként megtudtam, hogy a Macintosh-os teremből valaki elvitte az egyik ilyen egeret. A tettes a tett elkövetésének pillanatában megbűnhődött a tettéért...

* Dicskáról még annyit, hogy ő a kilencvenes évek elején-közepén hosszú negyedórákat tudott elszöszmötölni egy-egy C64 játék beállításaival, mielőtt multiban egymásnak feszültünk volna. Mikor átmentem hozzá "komodorozni", akkor ez engem egy kicsit mindig zavart, hiszen én "az akciójátékok tején nevelkedtem, nomád módra" (őőő... ezt ki is mondta rólam? Höhö...). Aztán a C&C: Red Alert kipróbálásakor ráéreztem én a stratégiák ízére is, de olyanokhoz, mint a Heroes of Might and Magic, a mai napig se tudtam összegyűjteni magamban elég türelmet... Egyébként még mindig a kilencvenes években maradva, én is rászoktam a játék előtti aprólékos menükben és almenükben való turkálásra. És amikor 2001-ben elkezdtünk Worms Armageddonozni, akkor már teljes egyetértésben tartott minden játszma elején a beállítgatás fél óráig :-)) (Az meg megint más kérdés, hogy milyen cifraságokat mondtak játék közben a kukacok...)

cb.gif Hozzászólok! ()   › Seabound - The Promises

2009. február 2 hétfő

Idegtépő, sivító hang

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Amikor meghalt a tápom és újratelepítettem a Windowst egy darabig semmi baj nem volt, aztán most, pont a nagy vasárnapi internethalál idején az ADSL-modem elkezdte azt csinálni, hogy negyedóránként kikapcsolt, majd vissza. De ehhez kell egy kis előzmény.

A táphalál után közvetlenül vettem észre, hogy amikor a modem be van dugva, és a gép nem megy, akkor borzalmas, magas frekvenciás sivítás hallatszik, ami iszonyúan bántotta a fülemet. Ezért amikor nem volt itt a gép, ki is húztam a modemet. Zárójelben jegyezném meg, hogy amióta (2005 július) ez a modem itt van, idejének talán 1-2%-át tölthette csak kihúzva, 2007-ig szerintem egyszer se húztam ki. Emlékszem, mikor még az USB-s nettel szívtam, akkor javasolta InGen egyszer MSN-en, hogy próbáljam meg időnként kihúzni a modemet pár percre. Nekem az első reakcióm akkor is az volt, hogy "Megőrültél? Pár perc net nélkül?" - dehát az ehhez hasonló keményvonalas netfüggést bemutatni szerintem senkinek nem kell, aki e blogot olvassa.

Tehát ott tartottunk, hogy észrevettem a sivítást. Ekkor még semmi különös gond nem volt, csak ez. Aztán azon a bizonyos vasárnapon elkezdett ki-be kapcsolódni a modem. Nem, nem csak a telefonvonalat vesztette el pillanatokra, hanem mintha az áramot is. Egyszerűen resetelődött úgy negyedóránként. Aztán a zavartalan időszakok egyre rövidebbek lettek. Én úgy gondoltam, hogy ez valamiképp összefügghet az országos internethalállal, s bár a hírek főleg a T-területekről és elvágott kábelekről szóltak, én még hajlandó voltam megadni a benefit of the doubtot. Merthát mást nem is nagyon tehettem. Szerencsére akkor már megvolt a San Andreas, mint net nélküli elfoglaltság, maximum nem tudott közben menni a torrent (ó, hogy a Vuze új felületét hogy utálooom... De ez egy másik sztori).

Aztán eljött a tegnap este, amikoris úgy döntöttem, hogy ma estére pihenőt engedélyezek a gépnek, és most nem fog menni a Vuze éjszaka (a régi nevét is jobban szerettem...). Shutdown, a hűtőventik leállnak, és... mentem aludni. Csakhogy egy sivító hang majdnem az őrületbe kergetett. Még az ágyban fekve felrémlett bennem, hogy igen, ez akkor valószínűleg a modem hangja. De azért megpróbáltam aludni. 5-6 perc telhetett fel, amikor feladtam. "Hát, ez őrjítő b*zmeg" - gondoltam, és eldöntöttem, hogy én ezt nem bírom így egész éjszaka. A saját gondolataimat nem hallottam tőle, elaludni tökéletesen esélytelen volt. Mondanom sem kell, hogy nem hangos, csak olyan frekvencián szól, hogy az ember a falról lekaparja a vakolatot, ami miatt a körme végighúzódik a falon, amitől annyira kirázza a hideg, hogy a hátbőre le is ugrik, úgy ahogy van... Húzzuk ki hát, majd reggel visszadugom mielőtt bekapcsolom a gépet.

Csakhogy, mikor visszadugtam a modemet, elkezdte megint a kikapcs-bekapcs mókát (innen is üzenem, hogy nem volt vicces!), de ezúttal - kétpercenként. És bizony majdnem az egész nap kellett neki ahhoz, hogy visszaálljon a normál működésre, mert ma este 6 körül még bőszen ki-be kapcsolgatott. WTF?

Most egy ideje már jó, de nem tudom, hogy mi váltotta ki a jelenséget. A sivító hang valószínűleg ennek a hibának az első tünete volt, és most rosszabbodott a helyzet. Szerintem az adapterrel van a baj, és mivel sem a modemben, sem az adapterben nincs mozgó alkatrész, egyetlen magyarázatom van erre az egészre: mivel hosszabb ideig ki volt húzva, ezért kihűlt az adapter, így időnként ledobta a feszültséget, de most, hogy egész nap be volt dugva, úgy este 8 körül már elérte az üzemhőmérsékletet, és így most jó. Na, most jön majd valaki ilyen villamos dolgokban jártasabb emberke, és kommentben feltörli a hülye elméletemmel a padlót. I'm ready!

Szóval akkor a modemet kihúzni nem szabad, de a sivító hangtól meg megőrülök. Akkor most az lesz, hogy fellövöm a Vuze-t éjszakára, és a gépet reggel kapcsolom majd ki, mielőtt elmegyek, hogy azért pihenjen is. A modem meg sivíthat, amíg haza nem érek. Egészségére.

Valakinek esetleg van ötlete...?

A végére pedig egy súlyos videó, ami rímel is erre a történetre. Egy picit.

EDIT: Mielőtt kattintottam volna, észbekaptam, és külön tabon bejelentkeztem. Near miss.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Snow Patrol - Chasing Cars

2009. február 1 vasárnap

A horror... micsodái?

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ha bármilyen kontextusban is találkoznátok ezzel a sorozattal vagy akár csak egy epizódjával, nagyon komolyan ajánlom, hogy fogadjátok meg a tanácsomat, és ne kezdjétek el nézni, illetve ne nézzétek meg azt a bizonyos epizódot. Ugyanis már pár napja kínzom magam ezzel, és meg vagyok róla győződve, hogy ez a világ leggyengébb sorozata. (az argentin, perui, brazil és egyéb sorozatokat most hagyjuk ki ebből...)

Mivel karácsonyra vettem egy DivX-filmek lejátszására is alkalmas lejátszót, kijelöltem, hogy ezt a sorozatot akkor a lejátszón fogom nézni. A PSP-n Day Breaket nézek meg The Office-t, amikor úton vagyok. A többit meg gépen nézem, ha épp nem San Andreasozok, amelyben sikerült megoldanom, hogy mentsen a játék, így hosszú évek elteltével végre végigjátszhatom...

Ez a Masters of Horror ez annyira fájdalmasan rossz, hogy az már fáj. Az első szezon epizódjai közül talán kettő vagy három van, ami eléri a 3/10-nél jobb szintet. Nem viccelek! Amit most előadok, az spoilermentes, mert ebben a sorozatban aztán nincs mit elspoilerezni... Mindegyik epizódot másik horrorfilm-rendező rendezte (ők lennének azok a bizonyos "mesterek"), és mindegyik egy különálló történetet dolgoz fel. Legalábbis ha ezeket annak lehet egyáltalán nevezni. Mármint történetnek. Vagy feldolgozásnak. Ja, és hogy a kín teljes legyen: nem is a szokásos 42 perces epizódhosszt tartja ez a förmedvény, hanem 60 perces részeket láthatunk - már ha bírjuk egyáltalán... Ahogy már emltettem, most spoilermentesen végigszaladok az epizódokon, hogy megóvjalak titeket már annak a gondolatától is, hogy belenézzetek valamelyik részbe is...

S01E01 - Incident on and off a Mountain Road: Az alaptörténet annyi, hogy egy nő éjszakai vezetés közben elüt egy másikat véletlenül, aztán mindketten beleesnek egy szadista gyilkos csapdájába. Ezenközben flashbackekből megtudjuk, hogy a nőt a férje kiképezte közelharcra. Így a gyilkossal folytatott végső összecsapás kimeneteléről nem lehet kétségünk. Ebben a legjobb részek azok voltak, amikor a flashbackek során a férje fokozatosan megőrült. Azok a részek tényleg értek valamit. A többi nem. A legnagyobb baj az vele, hogy 60 perces, mikor ezt negyed órában meg lehetett volna oldani. Akkor talán adtam volna rá egy 5/10-et. Így 3/10, de amúgy 2 lenne a flashbackek nélkül...

S01E02 - H.P. Lovecraft's Dreams in the Witch-House: Ó, ne, ne, ne kezdjetek el reménykedni. Attól, hogy Lovecraft mester neve megjelenik a címben, attól ez még egy borzalmasan gyenge történet lesz. Egy szakdolgozatot író diák beköltözik egy fura házba, ahol mindenféle látomások törnek rá egy olyan patkányról, aminek arca van, és fel akar vele áldoztatni egy csecsemőt. Nem, tényleg erről szól. Ne nevessetek, ez komoly dolog. Hát "A horror mesterei", b@zmeg, nem érted? Na. Amit erről el akarnék mondani az csak annyi, hogy Lovecraft az ilyen emberarcú patkányos történeteit (mert tényleg volt neki ilyen, sőt, cifrább is) zseniálisan írta meg, és az ő műveinek a kulcsa a hangulat volt. Ami itt teljes mértékben hiányzik. Egyedül a patkánynak a designja hasonlít tényleg ahhoz, amit a Mester annak idején megálmodhatott, mert az tényleg jól nézett ki. De ennyi. Vontatott, iszonyú uncsi, borzasztóan hosszú, semmitmondó kameramozgásokkal, a kelleténél legalább 80%-kal hosszabb snittekkel, mindez a szokásos 42 helyett 60 percben. Mikor erre aztán még 20 is sok... Mindegyik résznek ez a baja végülis, és az egész sorozatnak ez a legnagyobb hibája... 3/10, de csak a patkány miatt.

S01E03 - Dance of the Dead: Ez az epizód a jövőben játszódik, ahol egy idióta azzal szórakozik, hogy egy bizonyos szert ad be hullákba, amitől azok elkezdenek konvulzálni, és az így létrejövő rángatózás olyan, mintha táncolnának. És ezzel keresi a pénzét. Van egy főszereplőnk is, akinek a testvére évekkel ezelőtt eltűnt, és a legvégén kiderült, hogy az anyja adta el őt ennek a baromnak, hogy táncoltassa. És az egész 60 percen keresztül tényleg csak ennyi történik. Mondtam már, hogy ez baj? Erre 10 perc is bőven elég lenne, sőt, mit szólnátok inkább a nullához? Annyira kritikán aluli már az alapötlet is, hogy erre csak kettest tudok adni. 2/10

S01E04 - Jenifer: Egy rendőr megment a kinyírástól egy torz arcú nőt, aki ezután elkezdi gyilkolni a családját, ő is ki akarja nyírni, de az utolsó pillanatban megjelenik valaki, aki megintcsak megmenti a nőt. És mindez iszonyú vontatottan zajlik a szemünk előtt. Már nem is mondom, mi vele a gond. Azon kívül, hogy borzasztó gyenge a történet egyébként. Kikkban szint! 2/10

S01E05 - Chocolate: Egy élelmiszermérnök elkezd összekapcsolódni az érzékein keresztül egy nővel, aki nemrég gyilkosságot követett el. Felkutatja, és a dolgok úgy alakulnak, hogy kinyírja. End of story. Közben húszperceken át semmi nem történik a világon! Plusz: nincs is benne horror! Egyáltalán semmi... Grááááh! Ez fááááj! 2/10

S01E06 - Homecoming: Az egyetlen olyan rész, aminek volt egy kis értelme, ráadásul még a megvalósítás sem volt olyan rossz. Egy tévében nyilatkozó kampányszakértő azt kívánja, bár visszatérnének a sírból a háborúban elesett katonák. Ez meg is történik, a zombisereget nem lehet elpusztítani, aztán kiderül, hogy csak szavazni akartak, és amint leadták a szavazatukat (a háborúellenes elnökre, természetesen), azonnal holtan (most már igazán) esnek össze. A helyzet annyira abszurd, hogy csak röhögni lehet rajta, és a készítők szerencsére nem követték el azt a hibát, hogy komolyan vegyék a saját művüket. Úgyhogy ez inkább egy szatírára sikeredett, és ezt már majdnem érdemes is megnézni. A sorozaton belül legalábbis zseniális, amúgy inkább olyan átlagos. De mivel lehet rajta még nevetni is olykor, ezért 6/10, de ne örüljetek, máris visszatérnek a borzalmasan gyenge epizódok!

S01E07 - Deer Woman: Szarvasok által összetaposott tetemeket találnak egy kisvárosban, de a helyi rendőrség tanácstalanul áll az esetek előtt, hiszen akkora szarvas nem nagyon létezhet, amelyik ilyen szinten szét tudna lapítani embereket. Az állattámadások ügyosztályát vezető, természetesen egy múltbeli szerencsétlen eset minden ódiumát magán cipelő nyomozó kezd el haladást elérni az ügyben: eljut egy régi legenda nyomára, ami egy szarvaslábú asszonyról szól, aki a szerencsétlen áldozatait először elcsábítja, majd széttapossa. Namost ebben a részben volt egy nagyon jó 10 perc, amikoris a csávó elgondolkodott azon (még a legenda előtt), hogy hogy is történhettek ezek a gyilkosságok. Első verzió: a kamionos bemászik a kamionba a lánnyal, amikor is az előkap egy szarvaslábat és szétveri a csávót. "Ez baromság" - mondja a nyomozó. Snitt. A kamionos bemászik a lánnyal a kamionba, mikor kívülről zajt hallanak. Kinéznek, és meglátnak egy szarvast, és elkezdenek sikoltozni. "Hja, valószínű..." - mondja a nyomozó. Snitt. A kamionos bemászik a lánnyal a kamionba, amikoris megjelenik egy tetőtől talpig szarvasjelmezbe öltözött gyilkos, aki kinyírja a kamionost, a lány elájul, azt meg beviszi az erdőbe. "Ennek sincs értelme" - morfondírozik főszereplőnk. Namost én ezt a 10 percet maradéktalanul élveztem volna, hogyha legalább 10-féle verziót látok. Így azonban kitaláljátok, mi a hiba? Úgyvan: 10 perc alatt három verzió, azaz mindegyik szcenáriót elnyújtották de iszonyúan. Olyan lassú és uncsi volt, hogy az hihetetlen... Fast forwarddal néztem inkább, úgy már elviselhetőbb volt, de... így tud kinyírni egy jó ötletet a megvalósítás. Pedig ez tényleg vicces lehetett volna. Ezért az ötletért kap egy 4/10-et az epizód, de akkor nagyon nagylelkű voltam. Nagyon.

S01E08 - Cigarette Burns: Az epizód rendezője John Carpenter, akit egyrészről nagyon szeretek ezért másrészről meg iszonyúan utálok ezért. Az előbbi az egyik kedvenc horrorfilmem, az utóbbi pedig a kedvenc könyvem borzasztóan félresikerült feldolgozása. A két pólus között meg csinált egy sereg átlagos filmet, amik se nem osztanak, se nem szoroznak számomra. Na ez is valahol itt helyezkedik el: egy műgyűjtő megbíz egy mozitulajdonost, hogy kutasson fel neki egy filmet, aminek az összes vetítésén mindenféle borzasztó dolgok történtek. A végén persze előkerül a film, és mi csak pár kockát látunk belőle, de mindenki megőrül, aki látja. Hűűű. Tisztára "Na und was?"-szituáció, ahogy Hajós is mondta az egyik előző postomban említett videóban. Carpentert sokan istenként tisztelik, szerintem a The Thing megrendezéséért megérdemli ezt a státuszt, de a többi munkája szinte nulla. Ez is... 3/10. Természetesen a 60 percből 55 azzal telik, hogy a főszereplő keresi a filmtekercset - unalmas párbeszédek és vontatott történetszövés jellemzi az epizód nagy részét. Meglepő, ugye?

S01E09 - The Fair Haired Child: Nem láttam, mert a lejátszó ezt az epizódot nem akarta beolvasni. Bele se merek gondolni, hogy vajon mennyit vesztettem...

S01E10 - Sick Girl: Iszonyatosan gyenge történet egy fura rovarfajról, ami belefészkel az emberbe, aztán mutációt idéz elő. A konkrét átalakulást természetesen csak az utolsó percben látjuk, ami legalább tényleg jól sikerült. De ennyi. 3/10

S01E11 - Pick me up: Ezt annyira meguntam már az első 10 perc után, hogy végig se tudtam nézni. Csak beletekergettem, aztán feladtam. Borzasztó! 1/10

Hááááááh... Szétgyilkoltam magam ezzel, már most. Ha úgy tetszik, a bejegyzés megírása intellektuális horror volt... Ráadásul még lenne hátra 3 rész, de az egyik 1/10-es, a másikat nem játszotta le a lejátszó, a harmadik meg... nem is emlékszem a harmadikra. Sőt, az egész sorozatot úgy ahogy van, szeretném elfelejteni. De még hátra van majdnem a teljes második szezon... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Megfejtettem egyébként, hogy miért ez a sorozat címe: azért, mert ebben nem a sorozat a horror, hanem azok a hatások, amik azt a szerencsétlen alanyt érik, aki nézi! Ez az igazi horror: gyenge sztorikat úgy elnyújtani, hogy még gyengébbé váljanak, és így szó szerint kínozva a nézőt. Ha szeretitek a horrorfilmekett, akkor semmiképp ne nézzetek meg egy részt se ebből a sorozatból! Végülis arról volt szó, hogy "Masters of Horror", nem pedig arról, hogy "Masters of Horror Movies", szóval teljes mértékben igazat kell adnom: aki a horrort csak úgy magában szereti, annak tökéletes, hiszen annál, hogy valaki ezt a sorozatot nézi, iszonyúbb élményt elképzelni most nem nagyon tudok...

És most megyek nézni a második szezont...*

*Ááá, dehogy. Most Sharkot nézek inkább, de csak miután San Andreasoztam. Így tehát én megfogadtam a saját tanácsomat. Igaz, hogy csak 13 rész megnézése után, de így tettem. Na és ti?

cb.gif Hozzászólok! ()   › Assemblage 23 - Let Me Be Your Armor

2009. január 30 péntek

Vontatott erőszak

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A cím Enid agyszüleménye a Dragon Ball Z kapcsán, és írtam is egy hosszú postot, de félrekattintottam és elszállt! Persze azért, mert a rendszer kiléptetett, és mielőtt visszát nyomtam volna, nem léptem be újra... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Mindegy, lehet, hogy nektek jobb így, mert ez egy tökéletes közösségi élmény volt, hogy Aurorával és Eniddel végignéztünk majdnem másfél Dragon Ball Z-t és emiatt meglódult az agyam és elkezdtem írni ezekről az RTL Klubon futott rajzfilmekről (na jó, a DBZ-n kívül csak a Pálya ördögeit említettem a postban, de akkoris). Szóval ezt most buktam. Meg sajnos (?) ti is :-(

A címhez még hozzátartozik Enid megjegyzése, amivel illusztrálni akarta, hogy milyen irgalmatlanul lassan történik minden ebben a rajzfilmsorozatban: "Én azért hagytam abba, mert egyszer egy héten keresztül futott a felhőkön!".

Ebből mindnyájan tanulhatunk.

Én legfőképp azt, hogy Gmailben kezdjek el írni minden postot, mert ha itt félrenyomok, akkor itt vissza nem szedem, de ha ott, akkor az automatikus mentés megmenti...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Three Days Grace - Never Too Late

2009. január 27 kedd

Államvizsga Vol. 2

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

"Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba", mondotta Krisztus előtt a hatodik század környékén Hérakleitosz. De ő nem államvizsgázott egy hét különbséggel művelődésszervezésből és kommunikációból is. Úgyhogy nézzük csak el neki, itt pedig álljon az én krónikám arról, hogy már megint sikerült ugyanabba a folyóba lépnem (i. e. sikerült a vizsgaelnök érzékeny lelkébe találni megint és - Hérakleitosz pwned - megint nem szándékosan...)

Izgatottan gyülekeztünk az államvizsga helyszínén, én már reggel hét harminckor megpróbáltam gyülekezni a fél kilences vizsgára, csak egyedül az nem ment. Az első évfolyamtársam 7:50 körül jelent meg, s pár perccel később már arról szóltak a hírek, hogy a vizsgaelnök hamarabb el akarja kezdeni a vizsgát. Ez 10 perc múlva realizálódott is, de addigra már lettünk ott kb 10-en a 20 vizsgázó közül, így az első ötösbe nem kerültem be névsor szerint. Így menetrendszerűen végighallgattam a 8:10 és 8:30 között befutó többi évfolyamtársam által előadott "Nem mondod, hogy már megy és benn is van már az első öt ember...!" című számot többször is, és ment a para, a para, a para. Ahogy azt már ki is fejtettem, a vizsganap előtt és az elején a legjobban a beszédtechnikától féltem, de aztán kiderült, hogy bár nem a mi tanárnőnk van benn, ez a másik tanárnő rendes, és nagyon laza. Úgyhogy hamarosan átváltozott a félelmem tárgya az elnökre, ugyanis róla szinte kivétel nélkül minden kijövő azt mondta, hogy belekötött a védésébe, és teljes mértékben szivatós, cincálós kérdéseket tett fel nekik, amire vagy csak pislogtak maguk elé vagy csak valami olyasmit tudtak válaszolni, hogy ez igazából a dolgozat témája szempontjából nem releváns.

Én csak reménykedni tudtam benne, hogy az információ szabadságáról írt dolgozatom fő témájában, a kalózkodásban nem talál majd kivetnivalót - tévedtem. Amikor odaálltam védeni, már-már azt hittem, hogy mindenféle komplikáció nélkül megúszom a dolgot, mivelhogy az utolsó előtti diáig végig tudtam mondani a prezentációt, és már épp kattintottam volna a bírálat kötözködéseire adott válaszaimból álló diára (ami után már csak a "Köszönöm a figyelmet!" dia volt hátra), amikor kirobbant az elnökből a mindeddig (ahogy láttam) emberfeletti erőfeszítéssel elfojtott meggyőződése: "Maga nekem jöhet itt mindenféle szabadságelvvel, meg akármilyen szövegekkel, de olyan isten nincs, hogy amit én alkottam, azt én ingyen feltegyem a netre! Ilyen nincs!"

Jól jegyezzük meg az "olyan nincs" kijelentést, mert még sokszor fog szerepelni. Szóval ahogy ti is, én is csak bután pislogtam erre a kijelentésre, annyira a kékből jött: én nem beszéltem semmiféle ingyen feltételről sehova. Amiről beszéltem, az a Nine Inch Nails illetve a Radiohead példája volt, amikor ők feltették legújabb albumukat a netre letölthető formában becsületkassza alapon (lehetett nulláért is vinni, de ez azért nem ingyen feltét mégse...), és sokkal többet kaszáltak rajta, mintha lemezt adtak volna ki a hagyományos módon. Én a dolgozatban felvázoltam a két üzleti modell közötti különbséget, és adtam egy ötletet arra vonatkozólag, hogy hogyan lehetne ezt a magyar viszonyokra adaptálni: lehetne egy központosított zenei hub, ami egybegyűjtené azokat a helyeket, ahová az egyes együttesek feltöltötték a saját albumaikat és a hubon keresztül az embereknek nem kéne külön-külön keresni az egyes együttesek anyagait, hanem ezek ott egybegyűjtve jelennének meg, majd becsületkassza alapon lehetne töltögetni közülük. Persze azt is hozzátettem, hogy a mai magyar társadalom lehet, hogy nincs még azon a szinten, hogy ez az ötlet nyereséget hajtson, de pár éven belül úgyis eldől, hogy az új modell életképes lehet-e, és akkor szóba kerülhet ennek a megoldásnak a kivitelezése is.

Az elnök a prezentációmnak erre a részére reagálva azt mondta (így, utólag), hogy: "Hát ebbe nem lehetne ám a magyar zenészeket belekényszeríteni! Hogy képzeli ezt maga!" - én persze már nyitottam a számat, mondtam volna, hogy itt semmiféle kényszerítésről nincs szó, sőt, értelmetlen is lenne ezzel foglalkozni, nem nekem kell itt kényszerítenem erre senkit, hanem majd valószínűleg a piac törvényei fogják a kényszerítést végrehajtani, illetve az sem, hanem egyszerűen csak az fog történni, hogy aki a régi modellt használja, az nem fog tudni érvényesülni, stb. Nade nem mondhattam, mert annyira belelendült a monológjába az elnök, hogy énnekem itt hallgatnom kellett. Így hát hallgattam. Ilyeneket, hogy: "Hát a szerzői jog az kimondja, hogy én azt csinálok a művemmel amit akarok, és joggal dühít, ha valaki felteszi azt ingyen a netre. Hát persze, hogy a felhasználó az azt mondja, hogy legyen minden ingyen, de a szerzői jog az igenis szabályozza azt, hogy én adhatom akármennyiért is a művemet, azt nem lehet csak úgy letölteni, semmilyen elvre hivatkozva, és mondhat innentől kezdve akármit Lawrence Lessig is!"...

Na, azért ennél a pontnál álljunk meg egy picit, mielőtt tovább folytatnám az idézetet. Az egy dolog, hogy neki magánemberként az a véleménye, hogy Lessignek nincs igaza. Ez egy szabad ország, lehet. De mint államvizsga-bizottsági elnök csak így lesöpörni az asztalról a Stanford Egyetem jogászprofesszorát, aki a témában a legjelentősebb publikációkat írta... hát azt azért ne. De menjünk tovább.

"... és azt ne mondja már nekem, hogy egy 200 millió dollárba kerülő filmnél én csak úgy megengedjem bárkinek azt, hogy feltöltsék és ingyen lehessen megnézni! Hát ha nem jön vissza az ára, akkor legközelebb, amikor én megyek a filmgyárba a következő filmem támogatására gyűjteni, akkor elhajtanak engem még a 20 kilométeres környezetükből is! Ha ez így megy, akkor nemsokára nem lesz ám filmgyártás, hanem mindenki majd a mobiltelefonjával baromkodik valamit, és felteszi a blogjára! Olyan nincs, hogy szabadság, a szerzői jog kimondja, hogy a film azé, aki megfinanszírozza!" - ezt csak azért idéztem így ide, hogy ha egyszer majd összeomlik az egész filmipar úgy, ahogy van, akkor tudjátok, hogy miattam volt ám. Én is csak akkor tudtam meg, mikor e bölcs szavakat meghallottam. Hajjaj...

"Hát ki lehet itt találni olyat, hogy az első fejezetet egy könyvből felteszem és ha tovább akarja valaki olvasni, akkor fizessen öt dollárt, ha meg tovább, akkor még ötöt, de én nem akarom, hogy egy diák beszkennelje a könyvemet és csak úgy feldobja az internetre!" - na, itt kezdtem el úgy érezni magam, mint Alföldi Róbert ebben a videóban 0:41-nél. Tényleg nem én voltam...

Ezen a ponton vált világossá számomra, hogy ez valószínűleg előfordult a bácsival, és ezért vette ennyire perszonálisan az összes pontot a dolgozatban, amit sikerült érintenem a prezentációban. A végén azért egy percre szóhoz jutva gyorsan elmondtam, hogy én sehová nem írtam semmi olyat, hogy mindenképpen az új modelleket kéne követni (csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért, mert aki lesz olyan hülye, hogy nem teszi, az hulljon is porba, mert megérdemli...), csupán felvázoltam a két modell között a különbséget, és pont azért tettem a dolgozat végére egy olyan részt, amiben felvázolom a lehetséges jövőképet, hogy látszódjon, hogy mi történik akkor, ha nem lesz jelentős változás ezen modellek hatására, és mi lesz akkor, ha lesz. Mindenki válogathat. Erre az elnök még gyorsan odaszúrta, hogy "Hátde olyan akkor sincs, hogy ingyen, hát hogy képzeli!", de ez már fel se tűnt addigra. Én mindenesetre mindent elmondtam, amit én akartam, úgyhogy mentem a tételekből felelni. Ami persze itt szóra sem érdemes, hiszen az már nagyon laza volt.

Ismétcsak akkor tudatosult bennem, hogy mi történt, amikor kijöttem a vizsga helyszínéről. Kérdezték többen is, hogy mi volt, én elmondtam, és mikor a zenei példáról beszéltem, akkor hárman is egymástól függetlenül mondták, hogy most megjelent Bruce Springsteen új albuma, és mit csinált? Feltette a netre. Én ezt tényleg nem tudtam. Azt nem értem még, hogyha az elnök írt médiagazdaságtannal foglalkozó művet, akkor nem tudja, hogy a piac törvényei kíméletlenül el fogják söpörni a működésképtelen médiaértékesítési modelleket? Hát nem egyértelmű, hogy a hagyományos lemezipar az teljesen ki fog halni pár éven belül?

És gyorsan tisztázzuk: ezt se én mondom, hanem a helyzet alakul így. Úgyhogy az elnök végülis nem engem, hanem a helyzetet osztotta ki az államvizsgán. Pontosabban: engem osztott ki, mert a helyzet fel se vette. Az alakul úgy, ahogy alakul - nem fogja magát attól zavartatni, hogyha még páran elkezdik skandálni, hogy "Olyan nincs, az nem lehet..."

Ja, csak egy plusz adalék: amikor az egyik korábban vizsgázott évfolyamtársam kijött, azt mondta, hogy az ő dolgozatában érintőlegesen meg van említve a digitális televízió, és erre azt mondta neki az elnök, hogy az hülyeség, erről nem érdemes beszélni, ezt hagyjuk. Hátőőő... 2009-ben nem érdemes beszélni a digitális televíziózásról, amikor 2012-ben meg már csak az lesz? Hmmm... itt már rosszat sejtettem, de így utólag hálát adok az égnek, hogy nem vagyok médiatudós.

Akkor ugyanis tuti, hogy én naphosszat kutatnék meg gondolkodnék meg írnék újabb és újabb publikációkat új technikai vívmányokról és arról, hogy ezeknek mi a társadalmi hatása; amikor pedig sokkal energiatakarékosabban is meg lehetne oldani ennek a munkakörnek a feladatait úgy, hogy hátradőlök és mindenre azt mondom, hogy hülyeség. Dehát a két modell között itt is eldőlne, hogy melyik a működőképes...

cb.gif Hozzászólok! ()   › MGMT - Time to Pretend

2009. január 24 szombat

Államvizsga Vol. 1

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Hát, sose felejtem el, hogy hogy kaptam négyest az első államvizsgámon (a második 26-án lesz, drukkoljatok!)...

Úgy kezdődött ez az egész, hogy kaptunk 20 tételt, méghozzá olyan tételeket, hogy a négy év alatt tanult anyagból jó, ha 10% benne volt, a többi tök új anyag, tök ismeretlen. Kis túlzással ha bárkit berángatnánk az utcáról mondjuk két héttel a vizsga előtt, ugyanakkora eséllyel ül neki a 20 tétel megtanulásának, mint mi...

Ezek között a tételek között volt kétszer öt rizsázós, ezekkel semmi baj nem volt, mert ezekről minden további nélkül órákat tudtam volna beszélni. Volt viszont kétszer öt halálos is, ami tele volt tényanyagokkal.

Térjünk most itt egy kicsit ki erre: tényanyag. Tizennyolc év tanulás alatt a legnagyobb ellenségem. My arch enemy, ha úgy tetszik. És még mindig nem adta fel az üldözésemet, hiszen most, amikor kommunkációs államvizsgára készülök, az ottani harminc tételből 10 megint erre épül... Sosem értettem, minek tényanyagokat tanulni, mikor ahhoz még ész se kell. Ha én ülnék az asztal másik oldalán, nem a tényanyagot, hanem a lényeget kérném. Én mindig úgy gondoltam, hogy nem az a lényeg, hogy mennyi lexikális tudásunk van, mennyi adat van a fejünkben, mert a könyvek (később az internet) úgyis nyernek a brute force-versenyben. És különben sem úgy kell használnunk a fejünket, hogy telerakjuk mindenféle haszontalan infókkal, miközben az egészből a rendezőerő hiányzik. Ma már különösen igaz, hogy nem az információmennyiség, hanem az információ felhasználása a fontos. Azaz nem az adatok, hanem a tudás. A tudás azt jelenti, hogy fel tudjuk-e használni az információt, tudunk-e gondolkodni az adott témakörön belül.

Én magam bármilyen anyagot el tudok mondani úgy, hogy egy név, egy évszám, egy adat nem szerepel benne, mert nem az a lényeg. Azokat bármikor megnézhetem a neten.

Tehát volt kétszer öt tétel, amiből nem igazán voltam felkészülve tényanyag szinten, és volt kétszer öt, amiből szintén nem, de abban nem volt eleve sem olyan fontos a tényanyag. Viszont aki rizsázni tud, az nem ijed meg egy teljesen tényanyagokra épülő tételtől sem, a kivonatolás nálam automatikusan működik: a memóriám a pozitív, a tényanyagok szintén pozitív pólusúak, úgyhogy semmiképp nem tudok megjegyezni semmit, az agyam taszítja az adatokat, csak a lényegre figyel. Tizennyolc év tanulás után pedig pláne hagyjanak engem ezzel békén, már elsőben is azt mondtam minden tényanyagos tárgy zéhája előtt, hogy "nem azért jöttem ide, hogy tényanyagot tanuljak".

Kihúztam egy olyan tételt a vizsgán, amiről először azt gondoltam, hogy maximum pár mondatot tudok úgy mondani, ahogy az szerepelt is a tételben, a többire ki kell majd találni valami rizsát. Aztán mikor elkezdtem a felkészülést, beugrott a tétel szövege szinte szó szerint (persze szigorúan adatok nélkül, csak a lényeg), és egyre inkább felderültem, és megszállt a basszus, hát én ezt tudom, kiscsákók!-érzés. És a végeredmény egy oldalnyi vázlatosan összeírt emlékeztető lett, amiből minden mondatot ki tudtam volna fejteni, hogy mit is kell alatta érteni. Merthát a lényeget ki tudtam volna bontani, csak az adatokat nem tudtam volna hozzájuk.

Amikor kimentem felelni, a szakdogavédésem felénél leállított az elnök, hogy "Akkor jöhet a tétel". Jöjjön hát. Leülök, és... az első sorig jutottam a leírt egy oldalamból, amikor az elnök már belekötött. Az elnökről annyit kell tudni, hogy 60 körül jár, és nem biztos, hogy észrevett bizonyos változásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben zajlottak. Ennél finomabban nem tudok fogalmazni :-)

Szóval elmondtam az első mondatot, ami úgy hangzott: "A művelődésszociológia vizsgálja többek között azt, hogy mit tekint a társadalom műveltségnek", és mivel éreztem, hogy nem elég, gyorsan hozzátettem, hogy a műveltség fogalma manapság már átalakult, hiszen most már beletartozik az is, hogy az ember képes legyen kezelni a digitális technika vívmányait és képes legyen az információkat megszerezni például internetről. És esküszöm, tényleg folytatni akartam a tételt, amikor az elnök rögtön lecsapott, hogy hát én ezt hogy értem. Elkezdtem magyarázni az információs társadalomról, meg arról, hogy ma már nem az a műveltség, hogy ki mennyi adatot tud, hanem inkább az, hogy az adatokat hol és hogyan kell keresni. Aztán szó szót követett, és az elnök ilyeneket kérdezett, hogy szerintem akkor egyenértékű-e egy regény kivonatának illetve magának a regénynek az elolvasása, illetve hogy ugyanaz-e a Mona Lisa Louvre beli megtekintése illetve egy digitális képen történő szemügyrevétele? Én csak pislogtam, persze tárgyilagosan válaszoltam, hogy nyilvánvalóan nem, de a mai társadalomban a szakadék már nem ilyen széles, az új generáció ezt már nem így fogta fel.

Tisztában vagyok vele, hogy így válaszoltam a lehető legrosszabbul, hiszen az elnök nyilvánvalóan pont ezért ütötte tovább a vasat, de tényleg olyan drukk-állapotban voltam, hogy nem fogtam fel, hogy hagyni kéne inkább, és válaszoltam folyamatosan. Pánikban nem voltam, mégcsak nem is éreztem, hogy izgulnék. Én még érdekesnek is találtam a vitát, bár azért mivel tudtam a tételt, szerettem volna továbbmondani... Ezek után az elnök párhuzamba állította a Körhinta című filmet a Star Wars-szal, és én meg azt mertem mondani, hogy a Körhintát a mai generáció már sokkal nehezebben nézi meg, mint a Star Wars-filmeket. Erre ő: "Miért, hát a mai fiatalok már nem szerelmesek?" Erre én mosolyogva(!): "Természetesen ez az alkotás tartalmaz egyetemes értékeket, de a stílus, a megvalósítás és a téma feldolgozási módja nem találkozik a fiatal generáció szükségleteivel, kultúrafogyasztási szokásaival." De tényleg így. Nem húztam fel magam, fel se fogtam, hogy mennyire szűklátókürő volt maga a kérdés, és hogy mennyire nem értette meg még most sem az érvelésem lényegét... Én akkor és ott, tényleg azt hittem, hogy hogyha tárgyilagosan válaszolok, akkor majd engedi, hogy továbbmondjam a tételt...

Az előbb említett feleletem után témát váltott: "Elég tudni bekapcsolni a számítógépet ahhoz, hogy digitálisan műveltek legyünk"? Erre én, kicsit meglepődtem, de hamar magamhoz tértem, bár akkor még nem esett le, hogy milyen ügyesen kerülte el, hogy beismerje a vereséget: "Nyilvánvalóan nem elég, alapismeretek is szükségesek". Elnök: "Nade mégis, hogyan tudná megkülönböztetni a csoportokat?" Erre én real-time gyorsan kitaláltam valamit: "Én úgy különböztetném meg mondjuk, hogy... az a generáció, amelyik még nem tanult számítástechnikát az iskolában, illetve az, amelyik már igen." Aztán sok-sok kör után (azokat már nem tudom felidézni) eljutottunk odáig, hogy konkrétan az elitkultúra és a tömegkultúra különbségéről kellett volna ám beszélnem. Amiről egyébként a tételben egyáltalán nem esik szó, a tétel az volt, hogy mi a művelődésszociológia fogalma és mit vizsgál...

Én azt mondtam, hogy az elitkultúrából a társadalom egy része ki van zárva, és erről megint elvitatkoztunk öt percet, majd egy nagyon-nagyon kegyes rávezető kérdést kaptam: "Mi kell ahhoz, hogy valaki be tudja fogadni az elitkultúrát?"Én zavartan kiböktem, hogy "Hát, alapismeretek, alapműveltség, kulturális alap..." - erre az elnök arca kicsit felderült, és láttam, hogy azt gondolja, hogy lám, még a legreménytelenebb esetekből is ki lehet ám hozni jó választ - én meg masszívan nem értettem semmit, mert pár perccel ezelőtt én ugyanebben az összefüggésben már mondtam az "alap" szót, bár szó szerint már nem emlékszem, hogy hogyan fejeztem ki magam. Valami olyasmit mondtam, hogy nyilvánvalóan szükség van alapokra ahhoz, hogy valaki felfogja egy-egy kulturális alkotás értelmét illetve tartalmát, de ezeket az alapokat már könnyebben össze lehet szedni a technika segítségével, mint pár évtizeddel ezelőtt. Ekkor elkezdtünk azon vitatkozni, hogy egy 50 éves illetve egy 15 éves ember számára hogyan alakul a kultúra befogadása, és én hiába magyaráztam, hogy teljesen más, valahogy nem sikerült ebben konszenzusra jutni...

Szóval a vége az volt, hogy én mondtam, hogy alapismeretek szükségesek, erre az elnök boldogan azt mondta, hogy "Na, hát erről van szó", majd utána rögtön: "Akkor végeztünk." - én meg egy tizedmásodpercig úgy értettem, hogy akkor mondhatom tovább a tételt, de aztán gyanús lett valami, és inkább felálltam a székből. Nem marasztaltak...

A végső érdemjegyem végülis négyes lett, az összes többi tanár ötöst meg négyötödöt adott, csak az elnök adott hármast, így jött ki a négyes.

Normál esetben, ha nem tudom a tételt, akkor tökéletesen elégedett lettem volna az eredménnyel, sőt, még én tettem volna meg mindent, hogy ne szakadjon meg a beszélgetés, nehogy tovább kelljen mondanom a tételt, inkább vitatkozzunk tovább, hát persze. Nade így, hogy tudtam a tételt és nem mondhattam el... Ó, az irónia! Ezt most jól megkaptam a sorstól. Egyébként a beszélgetés kritikus pontjai csak később estek le nekem, meg az, hogy pontosan mit is kellett volna válaszolnom ahhoz, hogy továbbmehessek... Na mindegy.

Hétfőn kommunikációs államvizsga, ott remélem, hogy a beszédtechnika tételek helyett inkább beszélgethetek a kérdezővel. Merthogy ott három tételt kell húzni, tantárgyanként egyet. Most készülök upgrade-elni a rizsaskillemet, hogy mindegyik tételben legyen olyan, amit ki tudok fejteni és tudok róla beszélni. Ez a beszédtechnikánál a legnehezebb, de valahogy meg kell oldani. Drukkolásaitokat szeretettel várom!

Ja, tegnap történt egy újabb csoda: Aurorával éppen beugrottunk az előző postban említett számtechboltba egy DVD+RW-ért, és az a srác adta ki a lemezt, aki javította a gépemet, és... felismert, és megkérdezte, hogy van-e azóta valami gond a géppel! Hát ez kész! Ilyen létezik? Csoda, ha mondom...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Ferry Corsten - L.E.F.

2009. január 22 csütörtök

Új év, új Windows

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Persze ha ez ilyen egyszerű lett volna, akkor nem lenne most itt ez a post. Merthát előtte tápot kellett cserélni, és csak utána romlott el az összes USB-s segédeszközöm... De kezdjük az elején.

2008 végén, az utolsó egy-két hónapban elég ritkán, de hetente átlagosan kábé másfélszer - és az azért mégiscsak sok, na - előfordult, hogy a gép minden ok nélkül egyszer csak zutty, kikapcsolt. Ezt a jelenséget én már képzeletben hozzátársítottam a blogban már korábban megénekelt jelenséggel, és először arra gondoltam, hogy valamit fundamentálisan el***hatott a Sansa a Windowsban, hogy most már csatlakoztatás nélkül is ezt csinálja néha. Dehát ahogy egyik ismerősöm szokta mondani: "Ezt dobta a gép". Ilyenkor bekapcs megint, aztán megvárom, míg 13-szor végigmegy a csík, és végre betölt a Win. Öreg, ha mondom...

Később kezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy tán mégsem az lehet a baj, amire eddig gondoltam (bár a Sansának az SP1 volt a gondja, az tutifix), és tekintve, hogy a tápot még 2005 elején kaptam, ráadásul javítva (azóta is hálás köszönetem Didymannek, a mágusnak!), hátha most kezdi beadni a kulcsot... Mindeközben pedig az SP3-as Windows telepítése is halogatás tárgyát képezte, hiszen az SP2-t nem tudtam feltenni, mert a művelet közepén egyszerűen egy szolid hibaablak feldobása után (szolid, mert se hibakód, se ok, se semmi, csak annyi, hogy "Leálltam, csákesz") vissza is vonult a vackára, hogy őt hagyják ezzel békén, az SP3 meg szétnézett a csatatéren és rögtön azzal kezdte, hogy neki márpedig SP1 kell. Miután háromszor próbáltam vele megértetni, hogy nekem márpedig az van, tessék megnézni, hogy még a programok telepítése és törlése részben is szerepel az SP1, én adtam fel, mert hajthatatlan volt a csávó. Az SP3 egyébként az SP2-t is tartalmazza, úgyhogy van egy tippem, ki lehetett az, aki a munkamoráljára hatással volt, de mondhatta volna akkor őszintén, hogy "Figyelj, nekem tetszik SP2 haverom ötlete: nem dolgozok én itt, szeva!", viszont amit így művelt, az már kimerítette a politika szó jelentését. Amely szót, igen, most káromkodásként használtam (lásd még: KoRn - Politics)

Hát akkor reinstall lesz, de az majd a szakdolgozat elkészítése után. Amely szakdolgozat el is készült és beadásra is került december 8-án, aztán meg azt találtam ki, hogy akkor majd államvizsga után. Amelyből egyébként a kettő közül egy már meg is volt (négyes eredménnyel, külön post jön majd róla!), a másik pedig 26-án lesz. Ha egyébként addig nem oldódott volna meg a dolog végülis, akkor nyilván az államvizsgák végeztével azt találtam volna ki, hogy akkor majd akkor, ha már lesz állásom. A sor vég nélkül folytatható ("Ha majd X Ft-ot keresek havonta.", "Ha majd kijön a Windows 8", stb.).

Külső szemlélő számára sejthető tehát, hogy az ilyen magatartásnak hardverhiba fog véget vetni, rövid úton. És lőn: feltevésem beigazolódott: mikor egy áramszünet után a bekapcsológomb hatására némi panaszos nyögésnél többet nemigen produkált a gép, beláttam, hogy itt táphalál esete forog fenn. De ez január 2-án volt, amikoris muszáj volt a harmadikát, meg a negyedikét eltöltenem gép nélkül, mivelhát semmi nem volt nyitva szombat-vasárnap. Már előre dörzsöltem a kezeimet, hogy milyen jól meg fogom írni ezt az egész tortúrát a blogban. Szerencsére, mivel mint minden karácsonykor, most is voltam antikváriumban az ajándékbeszerző körút egyik állomásaként, ezért volt mivel tölteni a gépnélküli időszakot. És persze dörzsöltem a kezeimet, serényen. Persze.

Ígytehát elvittem hétfőn a gépet a ***** számtechbolt szervizébe, ahol mindig is furák (értsd: borderline bunkók) voltak az eladók, dehát buszmegállóhoz az van emberi közelségben, és géppel a hónom alatt én nem sétálom keresztül a várost, az hótziher. Úgyhogy lélekben felkészülve bevittem a gépet hozzájuk, útközben viszont egyszer megálltam kezet dörzsölni, mert ha bunkóznak velem, annál szórakoztatóbb lesz a post, amit majd írok.

Egy fél csodát láttam, emberek. Az eladók közé felvettek egy normális, sőt, rendes és kedves srácot, aki odafigyelt arra, amit mondok, készséges volt és abszolút semmi probléma nem volt vele. Sőt, azt mondta, aznapra megcsinálják. Hát ez fantasztikus. És hogy miért fél csoda? Azonnal kiderül.

Viszem haza a gépet, és mikor itthon bekapcsolom, nem ismeri fel az egyik vinyót a gép. Méghozzá azt, amelyiket itthonhagytam, és később tettem be. Már-már megkérdőjeleztem a vinyószerelési skillemet, újrapróbáltam mindenféle jumpereléssel, amikor isteni szikraként bevillant a megoldás: a kábel. Igen. A kábel volt hibás, mivel a másik vinyó másik kábelről működött, azt látta, a másikat meg nem. Na, hát akkor jöjjön is a kábelcsere, és amikor ezt előadtam a másik srácnak a szervizben, aki korábban igencsak furán viselkedett, egy újabb fél csodát tapasztaltam: ez a srác is korrektül, mindenféle bunkózást és hasonló jellegű viselkedést mellőzve állt hozzá a problémához. Így tehát két fél csoda összeállt egy egésszé, amit kábé így tudnék megfogalmazni: a sok bunkó eladó közé tegyél egy rendeset, és a többi is rendessé válik!

Persze, persze, tudom. Azért nem neveztem szabálynak, hanem csodának. Így hát új táppal és új IDE-kábellel felszerelkezve jöhetett az új Windows telepítése, legfőképpen azért, mert közben kellett vennem egy új vinyót is, mert a bevizsgálás során mindkét eddigi vinyóm bad sectorosnak bizonyult. Ha már új rendszer, akkor BS-es vinyóra nem telepítjük, mert irgum-burgum lesz, ha kifekszik két hónap után...

Tehát Windows-telepítés. A szubjektummal kapcsolatban már megnyilatkoztam, sőt, a halogatás is ennek volt köszönhető. Ugyanis még most sincs minden program visszatéve még a rendszerbe, pedig lassan egy hónapja lesz már, hogy újraraktam... Erről most tehát nem lesz szó (akit mégis bővebben érdekel, katt, hiszen 2005 októberében képernyőre vetett gondolataim most sem vesztették aktualitásukat), viszont arról lesz, ami keresztségben tőlem a "Borzalmas USB-s események" nevet kapta.

Ezek úgy kezdődtek, hogy még talán egy-másfél éve vettem egy USB-s hosszabbítókábelt. Vagy kettő? Valahol asszem benne van a blogban, hogy szörnyülködtem az árán, de mindegy. Most ezt nem linkelem. Tehát USB-hosszabbítókábel, mert a gép lent van a földön, és asztal alá kéne bukni, és kotorászni a dzsungelben, hogy pendrive-ot használjak, ami elfogadhatatlan. Ja, meg most már van USB-s külső vinyóm és van gamepadem is. Ígyhát vettem nemrég egy USB-hubot is, amelynek négy kimenete van, így egyszerre lehet bedugva a külső vinyó, a gamepad, és még mindig marad két csatlakozó egy pendrivenak és mondjuk a PSP-nek. Amikor még a régi Windows működött, minden remekül ment. Mindig felismert mindent hubról is, hub nélkül is, hosszabbítóval is, hosszabbító nélkül is. Kivéve a Sansát, de az egy másik sztori.

Bezzeg az SP3! Namost az első gutaütést akkor kaptam, mikor gond nélkül beüzemeltem a netet, és aztán bekapcsoltam a külső meghajtót, ami ekkor HUB-on keresztül volt csatlakoztatva. Hallom, hogy kattant valami a gépnek, azt felfogta, hogy USB-s eszköz van csatlakoztatva és kezdeni kéne valamit. Aztán jött a paff: a vinyó felpörgött, de utána nem kezdte beolvasni az adatokat a gép. Mintha addig jutott volna csak, hogy "Jó, hát itt vagyok. És most mi van?" Én is ezt kérdeztem. Aztán kihúztam, és pendrive-ot csatlakoztattam a hubhoz. A pendrive felpörgött (jó, tudom, hogy abban nincs lemez, de a metafora fontos!), aztán megpihent és meg is jelent a meghajtók listáján a cucc. "Ollé!" - mondom, és kattintok. "Bazmeg." - mondja a gép, és kidobja, hogy "I/O eszközhiba miatt a művelet nem hajtható végre". Közben látom, hogy a pendrive vadul pörög (igen, én használhatom ezt a metaforát, és ne szakítsatok még egyszer félbe!), tehát mégsem az áramellátással van baj. Annál is inkább, mivel a külső vinyó meg külön 230-ról működik. Gyors próba a másik két pendrive-val és a PSP-vel is, az eredmény ugyanaz. Akkor ez lupus.

A hub így tehát kiesett a játékból, akkor próbáljuk meg a külső vinyót közvetlenül a hosszabbítókábelre dugni. Felpörög, éééés... a végeredmény ugyanaz! Hang van, de kép nincs... "No waaaaaay!!!" ordítom, és lendületből rádugom az egyik pendrive-ot, és... az meg működik!

Brrahh... BLDGLAMG... KRKRRKRRR#&@>vby$á;ła>#&#>&#>...................@#& .........

Totál zavar...

Összeszedtem magam, és előkapom a fehér táblát. A tesztek során kiderült, hogy a PSP-t sem olvassa hosszabbítóról, viszont mindhárom pendrive működik. A külső vinyó és bármi egyéb viszont nem. A differenciáldiagnózis során arra jutottam, hogy tökmindegy, mi a baj, jobb lesz, ha ez a hosszabbítókábel is nyugalomba vonul. Harddriveus externalitise és Playstation Portablitise is van egyszerre, szóval kapáltak a csávónak, mehetünk haza.

De azért mégse. Hátravan még egy dolog. Nézzük csak meg közvetlenül közvetlenül a külső vinyót. Éééééééés... Huhh... Micsoda dombormű! Nem romlott el, így működik. Tehát se hubon, se hosszabbítón keresztül nem ment (SP1 alatt tökéletes volt így is, úgy is), de közvetlenül most megy. Akkor tehát... a hub is, meg a hosszabbítókábel is pont most romlott el, mikor SP3-at telepítettem. Kicsit sok itt az egybeesés, nem?

Megnyugtató választ azóta sem találtam a problémára, viszont az USB-hub az asztali DivX-lejátszó esetében is ugyanazt a jelenséget produkálta: azon keresztül nem látta a pendrive-ot a masina, közvetlenül meg igen. Lupus, ha mondom.

Azt még lenyelem, hogy a hub elromlott, annál is inkább, mivel még garos. Nade a kábel is pont akkor adja be a kulcsot, amikor új a Win? Egyáltalán hogy tud elromlani egy kábel??? És hogy tud így elromlani, hogy az összes pendrive megy, de semmi más??? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Konklúzióként elmondható, hogy akkor fogom majd végképp nem érteni, ha majd az új hubbal és az új hosszabbítóval minden rendben fog menni. A nyomorúság garantált: vagy értem a szitut és nem működik semmi, vagy működik minden, és nem értem.

"Typical lose-lose situation. This is so you!" (Wilson)

U. i.: Jaj, majd kifelejtettem a slusszpoént: a Sansa működik, töltődik is, másolni is tudok rá. Hah!

Nem lupus

cb.gif Hozzászólok! ()   › Covenant - Bullet

2008. december 31 szerda

NÉP (Nagy Évzáró Post)

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

No, hát this has been 2008, ugyebár, és hosszú kihagyás után itt vagyok újra, ezúttal egy ultramegagigahosszú posttal, ahogy eddig mindig ugye.

Kezdjük hát az összefoglalásunkat a szokásos módon:

Filmek

10,000 B.C. - Mit is mondhatnék? Nagy felhajtás, jó sok történelmi pontatlanság, de itt nincs benne se modern kori szál, se Kurt Russell, amely tényezők esetleg egy kis értelmet csempészhetnének a dologba. Jó tudni, hogy mammutok erejével építették a piramisokat, ráadásul jó hat-hétezer évvel azelőtt, mint ahogy az ma "hivatalos". De végül ez a fantasztikus koncepció sem húzhatta ki a bágyadt középszerűségből a filmet. Camilla Belle legalább szép volt benne. 4/10

24:Redemption - Húh, Jack Bauer visszatért! És jól! Igaz, kicsit sablon sablon hátán, de Kiefer Sutherland bizonyos határig képes elterelni az ember figyelmét arról, hogy egypárszor már mintha lett volna szó az afrikai kisgyermekek sanyarú sorsáról... Sebaj, tényleg jó lett (a taposóaknás rész különösen rulez volt), plusz a cliffhanger a végén biztosítja, hogy a 2009 januárjában induló 7. szezon iránt minden rajongó elkezdjen édeklődni. Azért kellett ez a felvezetés, még ha nem is volt 24-szinten. Plusz egy pont Kieferért, így 7/10. Azért pár klasszist még kéne fejlődni, mielőtt belevágunk az S07E01-be...

27 dresses - Egyszer jó volt moziban, beülsz és jól érzed magad tőle. Aztán elfelejted. Én már nem is emlékszem rá. Azért a jó érzésért plusz egy pont, egyébként halál közepes 6/10

The Bank Job - Nem értem, miért kellett volna hanyattesni tőle. Tény, hogy Jason Statham jól hozta a londoni akcentust, meg a korrajz is rendben volt a film többi részében, de a cselekmény ettől még nem lett újszerű. Mégiscsak Jason Statham, és mégiscsak akcentus, úgyhogy egy ponttal jobbat kaptok, de ez így is harmatgyenre, fiúk! 5/10

Be Kind Rewind - Ó, a fájdalom, a fájdalom! Nagyon vártam Michel Gondry új filmjét az örök klasszikus Egy Makulátlan Elme Örök Ragyogása után, de nem tetszett. Na jó, persze volt neki 2006-ban is egy próbálkozása, de azt csak egy pillanatnyi kisiklásnak tartottam. Abban legalább még benne voltak a jellemző Gondrys elemek. De itt... Hú, hát hol is kezdjem. Mos Def még hagyján (őt szeretem az Italian Job óta, meghát aki a Massive Attackkel együtt rappel, az rossz ember nem lehet), de NEM Jack Black! Egyszerűen NEM. Az alapötlet idiotikus, és már bizony archaikus is. Tíz évvel ezelőtt még mosolyogtunk volna a VHS-videotéka megmentésére tett kétségbeesett kísérleteken, de ma már semmit meg se pendített bennem. Persze ha a hangulat, jellemek, karakterek, események jók lettek volna, akkor még talán belefért volna. De nem voltak! Óriási csalódás volt, úgy tűnik, Gondry csak rendezni tud, írni nem nagyon... Nagyon hiányzik Charlie Kaufman forgatókönyvírói zsenialitása! Remélem, ő azért tud írni is meg rendezni is, mert az ő következő filmjét nagyon várom (de erről bővebben a "Mit kínál 2009?" részben). Szóval ez a "Tekerd vissza, haver!" ez bizony csak 5/10

Cheung Gong 7 - A másik rendező-isten, Stephen Chow is elvesztette az ihletét a zseniális Shaolin Soccer és a csak hajszálnyival gyengébb Kung-Fu Hustle után. Ez a gyerekfilm túl gyerekes lett, és a dráma is röhejbe csapott inkább át. Azért kap ötöst, mert legalább nem tradicionális hollywoodi filmművészet, de egyébként nem ajánlom senkinek... 5/10

The Chronicles of Narnia: Prince Caspian - Az első részt nem láttam, ez meg így önmagában nem győzött meg. Bár azt sejtem, hogy az előzővel együtt se lett volna jobb... 5/10

Cloverfield - Na, ez betalált! Pörgős tempó, New York, szörny, kézikamera, stílus... Egyedül a karakterekkel nem voltam annyira kibékülve, nameg a végével. Egyébként közel hibátlan film! 9/10

The Day the Earth Stood Still - Ááá! Baromság baromság hátán, mindenféle logikai alap nélkül. A cselekmény megmenthette volna, de nagyon kevés izgalom volt benne, szinte az egész film abból állt, hogy Jennifer Connelly (veled meg mi történt a Requiem for a Dream óta? Miért adtad lejjebb a mércét ennyivel???) fuvarozza Keanu Reevest (veled meg mi történt a Street Kings óta? Ébresztő!!!) a kocsijával, ide-oda, a gyerek meg nyavajog a hátsó ülésen. John Cleese pedig matematikai képleteket firkál a táblára abban a két percben, amíg látjuk. WTF? 4/10

Deception - Na, hát ez egy hajszálnyival jobb volt, mert a cselekmény legalább ment előre, meg volt benne pár tviszt. De ennyi. 5/10

Definitely, Maybe - Ez is ilyen romantikus-életretanítós mozi lenne, amely a kiváló fordítás (Speier Dávid, ki más?) miatt kap egy pluszpontot, és így már majdnem jó film lesz belőle. 6/10

Four Christmases - Ugyanez, csak karácsonyi köntösben. A fordítás szintén fantasztikus volt (bár nem Speier Dávid!), szóval jár a pluszpont. 6/10

Hancock - Will Smith-t bírom, bár azért ennél jobb filmeket kéne csinálnia (hol van az I, Robot 2???), de ez még így is jó volt. Ahol kell, vicces, ahol kell, akciódús, meg még értelme is volt. Meglepő! 7/10

The Happening - Ultraszánalom! Próbáltam szeretni, de nem ment. Annyira ködösek voltak a szabályok, hogy egyszerűen felfogni se lehetett, hogy Mark bandája miért marad életben. A The Day After Tomorrow-ban már láttunk fagy elől menekülő embereket, most pedig láthattuk ugyanezt a szél elől menekülve előadva. Esetleg még egypár természeti jelenség? Mozgó földrengés elől? Az még látványosabb! Villámlás elől? Gáz lenne, ha sikerülne... Megvan! Eső elől! Olyan még nem volt!!! 4/10

The House Bunny - Csakúgy, mint az előzőleg említett remekművek, csak még azoknál is sokkal-sokkal hülyébb. Volt, hogy a falat kapartam... volna, ha nem lett volna összességében jó az élmény, mivel barátokkal néztem a moziban. Ti is csak így, mert egyébként nem vállalom a felelősséget. Ja, lehetőleg azért így se, mert egyáltalán nem ajánlom. 3/10

The Incredible Hulk - Edward Norton főszerepel és forgatókönyvet ír - persze nem ebben a sorrendben, bár lehet, hogy jobb lett volna a film, ha ilyen Adaptáció szerűen közelítik meg. De nem így lett. Ez azért jobb, mint a 2003-as változat, mert legalább jó a látvány. Amúgy... 5/10

Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull - A végső megoldás kicsit olcsó húzás volt, meg a hűtőszekrény utáni rész már teljesen elhülyült. Az első negyven perc viszont abszolút nem volt rossz. Kár, hogy nem sikerült fenntartani a színvonalat... 7/10

Iron Man - Robert Downey Jr., jó sztori, jó effektek, betalálós humor... Megy a nyolcas! 8/10

Kung Fu Panda - Sokkal jobb is lehetett volna, de tetszett így is, mindent összevetve. Csak még mindig kevés volt a Kunf-fu! 8/10

Let the Right One in - Pont ma néztem meg ezt a svéd filmet, amiről mindenki ódákat zengett. Hát tényleg durva a hangulat meg a történet meg minden, de azért nekem valahogy nem volt kerek a dolog. Sok helyen uncsi volt, kifejezetten. Kár érte, mert ha lett volna még benne valami különleges az alapálláson kívül, akkor lehetett volna jobb is! 6/10

Mamma Mia! - Tetszett. Igaz, kicsit olcsó megoldás ez a sikerhez, mert ABBA-zenével nem lehet melléfogni, /dehát ez van, működik. 7/10

Max Payne - Áááááááááááááááááááááááááááááá!!! Először is: NEM Mark Wahlberg. Semmiképp. Másodszor is: a Max Payne 2 a világ egyik legjobb művészi alkotása, helyből 10/10-es játék, és filmnek is az lenne, mert a hangulat verhetetlensége mellett a sztoriban is el van dobva pár "aztazeget"-pillanat. A hangulat meghát... beteg, de lebilincselő. Egyszerűen tökéletes. És ebből mi jött át a filmen? Talált: nulla. 2/10

Mirrors - Kiefer Sutherland igazán erőlködik, de nem tudja felmelegíteni ezt a langyos sztorit. Egy brutálisan brutális halál-jelenet azért van a filmben, amit megjegyeztem. Kieferért és a jelenetért +1 pont. Amúgy felejtős. 6/10

Presto - A Wall-E előtt lejátszott kisfilm. Szokásos Pixar-short minőség! Ezekneke a színvonala érdekes módon nem romlik! 9/10

Rambo - Nem, ez nem az 1982-es, nem kerültünk időhurokba, csak a magyar címadás esett bele egy jó csapdába így 26 év késéssel. Szóval Rambo 4, és a véleményem meg itt van róla. Pontszám azért van: 8/10

Resident Evil: Degeneration - Csatlakoznék az előttem szólókhoz: ez a CG-változat az eddigi három filmet oda-vissza körözi, fényévekkel. Még a tiszteletkörben is gyorsabb. Azonban pár dolog nem tetszett benne:
1. Claire-t egy kicsit leredukálták, hogy középpontba hozzák Angelát. Nem kellett volna!
2. Leon RE4-es kinézetével mi volt a baj? Így kicsit idegenül festett...
3. Összességében nem volt benne annyi akció, mint lehetett volna. Mondjuk ami volt, az legalább jó volt.
Konklúzió: így érdemes lenne folytatni a sorozatot. És mivel így akár az időben is visszamehetünk, igazán nagyra értékelnék pl. egy olyan filmet, amiben kiderül, hogy az RE2 Leon B küldetés végén mit is értett pontosan Leon az alatt, hogy "Now we're ready to take out Umbrella!" Tíz éve várok! Hallóóóóóó! Ez így most 8/10, legközelebb magasabbra a mércét, jó?

Star Wars: The Clone Wars - Spinoffnak vagy vasárnap délelőtti matinénak elmenne, komoly, mozibakerülős SW-filmnek nem! Ha már komputeranimálunk, akkor lehetne komoly grafikával mondjuk egy VII, VIII, IX trilógiát nyomatni. Így már nyilván nem mondhatjuk azt, hogy túl öregek a főszereplők, nem? :-) Ez így ebben a formában viszont nevetséges. "Skysrác"? Give me a break! 5/10, mert SW azért mégis...

Street Kings - Elég langyos kis zsaruthrillerre számítottam, de nagyon nagy durvulás lett belőle. És nem is tudtam, hogy Keanu ilyen kemény is tud lenni. Komor, kegyetlen film, óriási dumákkal és helyzetekkel. Hugh Laurie pedig hab a tortán. A sztori persze kicsit gyenge, de a megvalósítás és a színészi játék fantasztikus fordulatszámra pörgeti a motort, a lezárás pedig cseppet sem hagyományos! Kötelező darab! 9/10

Taken - Na, ezért mindenki odavolt, hogy milyen kemény meg milyen durva, hááát... Liam Neeson jól nyomta, de kevés volt az igazán brutális pillanat a filmben, pedig több kellett volna, ha már a sztori egyébként papírvékony... Ez így két szék közt a padlóra volt, de keményen. Főleg a Street Kings után kellett volna valami nagyobbat villantani. Dehát nem jött össze... 7/10, mert így is jobb volt a legtöbb nyámnyila "akciófilmnél".

Tropic Thunder - Tom Cruise és Robert Downey Jr. tényleg fantasztikus, de Jack Blacket továbbra sem bírom. És a viccek többsége nálam nem talált be. Csak a lead farm, de az nagyon. És persze Tom Cruise. De ennyi... 5/10

Vantage Point - Sigourney Weaverrel és Dennis Quaiddel remélem nagyon-nagyon keményen elbeszélgetett az ügynökük, miután ez a film a mozikba került. Én legalábbis nem szeretnék még egy ilyet látni tőlük... Forest Whitakernek mindegy, ő úgyis hullámvasúton ült már eddig is... 3/10

WALL-E - Tetszett az egyéni megközelítés, és bizony jobb volt, mint a Ratatouille. De még mindig nem éri el a korábbi munkák szintjét. És aggódva figyelem ezt az Up-ot is... A film első fele majdnem 10, de aztán kicsit elhülyült sajos... 9/10, bővebb vélemény itt!

Zene

Coldplay - Viva La Vida

Részletes vélemény itt!

Dido - Safe Trip Home

Kellemes, de kicsit tingli-tangli, mintha hiányozna az élet, az átütő erő az albumból, ami úgy is meglehetne, ha nem emelnénk a tempót. De valahogy nincs. És nincs emlékezetes dal sem...

Disturbed - Indestructible

Hú, ezt az albumot meddig vártam! Na, hát most, hogy megvan, kicsit lehetne jobb is, még mindig nem ér a The Sickness közelébe, de azt bármikor kidobhatnák új albumnak, egyszerűen nem avul el a hangzása. Itt már új hangzással kísérleteztek a fiúk, és pont a Disturbed védjegyének számító üvöltések tűntek el. Hééé! Mondjuk pár track így is hatalmas lett, de a többi meg szintén erőtlen. Van emlékezetes szám, nem is egy! Összességében szép munka!

Gnarls Barkley - The Odd Couple

Továbbra se értem, mi ez. Hova tűnt az átütő erő, ami 2006-ban még megvolt? Értetlenül állok, ahogy azt korábban is tettem.

Millencolin - Machine 15

A 2005-ös Kingwood után megmaradt a lendület, de a dalok már nem annyira emlékezetes, valahogy az egyéniség meg elveszett! Mindenesetre kellemes és határozottan hallgatható albumról van szó. Ajánlom.

Moby - Last Night

Az album egésze enyhén érthetetlen számomra, de az Every Day it's 1989, a 257.Zero és természetesen a fantasztikus Alice azért határozottan emlékezetes darabok. Szóval érzem én még itt a potenciált, csak jobban össze kéne rakni a dolgokat. Mondjuk kb. úgy, mint ahogy azt 9 éve a világ legváltozatosabb albumát (Play) összehozva tette a mester. Addig ez is szép, de kicsit már hosszú volt a bemelegítés, we want the real stuff!

Nickelback - Dark Horse

Egy nagy-nagy probléma van ezzel az albummal: a dalszövegek pár dalban már tényleg a 13 éves szinten rekedtek. Itt mintha már teljesen eltolódott volna az arány a poénszámok (Next Go Round) és a teljesen komoly, filozofikus hangvételű és zeneileg is tökéletes alkotások (I'd Come for You) között. Most az előbbiből van több. Mondjuk tudom, hogy azért csinálják, mert Chad Kroeger hangja nagyon megy ehhez a stílushoz, de a Shakin' Hands már egy kicsit tényleg gáz... Van egy ötletem! Adjanak ki egy Light Horse című albumot is mondjuk két héten belül, és arra meg írjanak még 7-8 komoly számot, és meg is vagyunk! Egyébként zeneileg csillagos ötös, a rock csak keményedett az előző album óta!

Poets of the Fall - Revolution Roulette

Hú, ezt az albumot hogy vártam... és mekkorát csalódtam benne... Sajnos Markóék elvesztették az ihletüket, ezen az albumon csak 2-3 említésre érdemes dal vánszorog csak, és még azokban is kevés az igazi PotF-spirit. Ébresztőőőő! Hol van a következő Carnival of Rust? Én még várom...

Portishead - Third

Részletes vélemény itt!

TV on the Radio - Dear Science

Itt is elveszett az erő, ami pl. a hihetetlen klasszikus Wolf Like Me-t jellemezte. Egyedül a Nickelback és a Coldplay tudott erősödni illetve szinten maradni? Nemáár...

... pedig de. Ezzel zárult a 2008-as zenetárunk, és akkor már nincs is más hátra, minthogy kihirdessem a top3-at, ami idén igazán nem nehéz:

1. Nickelback - Dark Horse

Dark Horse

2. Disturbed - Indestructible

Indestructible

3. Coldplay - Viva La Vida

Indestructible

Mi lett volna jó, ha van 2008-ban, de mégse volt?

Akkor fontossági sorrendben...

1. Massive Attack - Weather Underground - Vagy már nem is ez lesz a címe, ki tudja... De már 2006-ra is ígérték. Mondjuk akkor kaptunk is belőle ízelítőt (False Flags, Live With Me), de nagyon szeretném már hallani a többit! Mi lesz mááááááááár??? Nehogy az legyen a vége, hogy 3D azt mondja egyszer csak, hogy "F*ck it", és feloszlanak... Nenenenene...

2. Hiperkarma - Harmadik album

Már 2005-re is ígérték. Most legalább úgy tűnik, hogy tényleg lesz belőle valami. Fingers crossed...

3. Egy új Yonderboi albumot is el tudtam volna viselni...

4. Egy új Fort Minor album se ártott volna...

5. The Crystal Method? Hol vagytok?

Na, hagyjuk. Szóval ezeket akkor most mind várjuk 2009-re.

Nem 2008-as, de jó dolgok!

Na, most olyan dolgok következnek, amik ugyan nem 2008-asok, de számomra csak 2008-ban váltak ismertté és akkor szerettem meg őket. Fontossági sorrendben haladunk ismét:

1. Firefly (2002)

Áhá! Joss Whedon egy zseni, a Fox barmai meg b*sszák meg, hogy egy ilyen fantasztikus sorozatot képesek voltak cancellálni. Halál rájuk, remélem összefutnak Riverrel egyszer egy sötét sikátorban... Nathan Fillion azóta volt már a DH-ban, de az kevés (bővebben a "Mit várok 2009-től, de nagyon?"-részben), Jewel Staite eltűnt (nagyon kár), Summer Glaunak jól megy a Terminátorban, de azért az mégsem ugyanaz, Alan Tudyk sehol sincs, a Zoét játszó színésznő se, Morena Baccarin is kámfort játszik... Egyedül Joss Whedonban bízhatunk, mert neki lesz új sorozata (bővebben a "Mit várok 2009-től, de nagyon?"-részben). Varázslatos, zseniális sorozat, a legszebb az egészben pedig az, hogy nem azonnal hatott, kellett 5-6 rész, mire azt mondtam magamban, hogy "Hú, de jó őket újra látni!". Ugyanis a Firefly ereje a karakterekben rejlik. És mivel úgy vannak kitalálva, ahogy (i.e.: zseniálisan), ezért meg kell őket ismerni, mielőtt hiányozni kezdenek... Van egy kis learning curve, ha úgy tetszik. De ha ezen túl vagytok, kb. a hatodik résztől kezdve már előre lámpavasra aggatjátok azokat, akik lelőtték a sorozatot. Én szóltam!

1. Serenity (2005)

Amikor vége volt, én 10 percig levegőt se kaptam. Teljesen meg voltam rendülve. Ez egy esztelen nagy film, ha grafikont kéne rajzolni róla, akkor az egy olyan görbe lenne, ami sose ül le, mindig a felső egynegyedben tartózkodik. Pörgős, egy percre nincs megállás, közben drámai, humoros, és azok a karakterek szerepelnek benne, akikkel már átéltünk 14 részt és egy cancelt. Na? A végeredmény persze, hogy 10/10 és a gombóc a torokban, hogy 99%, hogy ez tényleg a vége, soha többet semmi róluk... Kegyetlen.

2. FIFA 07 (2006)

Régen játszottam már FIFA-val, az utolsó darab a 2003 volt, ami a kezeim között megfordult, úgyhogy most újult érdeklődéssel fordultam a sorozat felé. És nem csalódtam! Nagyon jó az irányítás, és a kapuralövés tényleg pont annyira nehéz, mint az életben, már majdnem fél éve nyomom és még nem sikerült teljesen elsajátítani. Három dolog nem stimmel vele csak: 1. A játékmódok szánalmasak, csak custom kupák vannak meg szezon, se világbajnokság, se BL... Mi ez??? 2. A profilt minden meccs után el kell menteni kézzel, mert a mentés nem automatikus! A meccseim felét elbuktam, a statomban most is csak 40 meccs van, pedig amúgy több, mint 100-at játszottam, csak nem gondoltam, hogy nem menti az eredményeket automatíce, de hogy még csak rá se kérdez kilépésnél... 3. Gáz, hogy ha gamepaddel játszom, akkor se fordul analóg módon a játékos, úgyhogy jobb a D-padet használni.

3. Mute Math - Mute Math (2006)

Nem hallottam még erről az előadóról semmit, de amikor meghallottam a Typical című számot, tudtam, hogy valami készül itt. És igazam volt. Sok-sok emlékezetes nóta található ezen az albumon, így nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.

4. Teddybears - Soft Machine (2006)

Dettó, csak itt nem a Typical a kedvencem (mert olyan nincs is rajta, ha-ha), hanem az Automatic Lover, ami a legszebb Kraftwerkes hagyományok keretében sikeresen egyesíti az elektronikus és a fullhülye hangzás erényeit. Check it out!

Persze itt még kitérhettem volna az Umbrellas illetve a Client munkásságára is, de ezt egyszer már megtettem...

Mit várok 2009-től, de nagyon?

Ömlesztve:

Dollhouse - A forgatókönyvíró-isten, Joss Whedon új sorozata. Kíváncsian várom, hogy sikerül-e a Firefly színvonalát megütni. És könyörgöm, nehogy ám ebből is cancel legyen...

Castle - Ezt Nathan Fillion miatt, mert nagyon ráférne már valami siker! Meghát ha jó lesz a sorozat, akkor az azt jelenti, hogy jó a sorozat! Izé... Ja, és az egyik író Stephen King lesz! Szóval ajánlom is, hogy jó legyen...

Avatar - James Cameron űrháborús filmet rendez Sigourney Weaver főszereplésével? Count me in! Mondjuk aggasztó, hogy a 3D-s technológia, amit Cameron már 11 éve fejleszt különleges projektorokat igényel, ígyhát kishazánkba akár már kb. 2019-re ideérhet a film. Vagy ha már Cameronról van szó, akkor legyen már egyenesen 2029!

Synecdoche, New York - Charlie Kaufman írja és rendezi. Van kérdés?

Terminator: Salvation - Christian Bale-nek nem volt még kimondottan rossz filmje, így nagyon nagy reményekkel ugrunk neki. A T2 ugyan verhetetlennek látszik, meghát nem Cameron rendez, de akkor is. Reménykedjünk...

+ vegyetek ide minden albumot, ami a "Mi lett volna jó 2008-ban, de mégse volt?"-részben szerepelt.

No, hát ez lett volna az idei NÉP, találkozunk 2009-ben, és mindenkinek nagyon Boldog Új Évet Kívánok!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Nickelback - I'd Come for You

2008. november 27 csütörtök

Láthatatlan másolás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Másoltatok már ti vakon? Nekem pont most volt részem ebben a fantasztikus élményben, és úgy gondoltam, jól meg is blogolom. Merthogy hiába tudok otthon másolni új zenéket az Alcorra, mivel azon el van cs*szve a véletlengenerátor, egyszerűen hiába tudnék rajta új zenéket is hallgatni és nem csak azokat, amiket Amerika előtt másoltam fel, a random funkció megfelelő működése még az új content varázsát is legyőzi egyszerűen. A pokol egyik bugyra, hogy ugyanabban a sorrendben kell hallgatnom a zenéket, és csak irtózatos pepecseléssel lehetne kézzel randomizálni a fájlokat, mivel dátum szerint rakja őket sorba. És mivel persze az egy albumból származó zenéket egyszerre másoltam fel, ezért tömbösödtek. Borzasztó, hogy The Crystal Method-számokból is meg Zagar számokból is van fenn vagy 15 és ezek mindig egymás után következnek... Ez tényleg iszonyatos! Szóval a Sansán működik a véletlen, meg most rájöttem, hogy az egyenhosszú zsinórú default fülessel milyen királyul szól (de tényleg!), így most mindig azt viszem magammal, Dark Horse ide vagy oda. Ötletként viszont bevillant tegnap, hogy viszem az USB-kábelt a suliba, viszek pendrive-on 900 MB muzsikát és átmásolom ott.

A Macintoshokkal szerelt teremben próbálkoztam ezzel, és majdnem megőrültem, amikor a mac ugyan felismerte meghajtónak a Fuze-omat, de a fájlok nem voltak láthatók a mappán belül! Na mindegy, hát akkor próbáljuk ki egy másolással, és áthúztam egy dalt, ami meg is jelent, amikor leválasztottam a playert. Tehát működik, csak az OS-en belülről nem látható az eredmény. Ez tök érdekes. Na mindegy, lényeg az, hogy fent legyen, de akkor is tök pszichedelikus élmény volt láthatatlanul másolni... Arról nem is beszélve, hogy ezzel a módszerrel nem lehet törölni a meghajtóról, mert eleve üres. Az embernek a feje belefájdul...

Lényeg az, hogy azóta már teszteltem is, és igen, tényleg felmásolta a számokat, és most már tudom hallgatni a Dark Horse-t a Sansán is. Így az Alcor viszont visszaminősült 4 GB-os pendrive-vá. Apropó! Az Alcort szervizelni kellett nemrég, mert ugye szétmentek a jackjei, meg nem is töltötte fel az USB AC adapter, hiába hagytam rajta sok-sok órán át, meg se nyikkant. Na, ugyanez volt a Sansával is, amikor próbáltam tölteni az adapterrel. Hát én nem tudom, hogy hogy romolhat el egy adapter, mikor nincs is benne mozgó alkatrész, de a jelek szerint megcsinálták, mert az Alcor feltöltődött vele. A Sansának viszont bikaerős az aksija is, úgyhogy még nem tudom, hogy feltöltődik-e majd. Meglátjuk, elvileg fel kell hogy töltődjön, mivel az USB AC adapterek univerzálisak (USB, értem?), szóval reménykedem. Viszont a Sansa emiatt is istenkirályság, hogy a battery life is rulez. Best mp3 player ever, szentelek is majd neki fejlécképet is, de majd csak akkor, ha a gépem felismeri. Mert jelen pillanatban tölteni se tudom, mert ugye kikapcsolja a gépet.

Aurora egyébként azt mondta, hogy kikapcsolt gép mellett viszont lehet tölteni. Na ezt majd kipróbálom, azért nem próbáltam meg ezt, mert nekem az volt elsősorban a célom, hogy felismerje a gép és tudjak rá anyagot másolni, ezt meg kikapcsolt gép mellett nem lehet. A töltésre meg ott van az adapter, gondoltam én. Nade amikor sok óra múlva úgy szedtem le az adapterről, hogy egy másodperc múlva gyenge akkura hivatkozva lekapcsolt, akkor már tudtam, hogy baj van... Na, talán majd most, és ha nem, akkor meg kipróbálom a kikapcsolt gép mellett töltöm verziót.

Na, a jackek és a hosszabb jobb csatorna történetének konklúziójaként annyit elmondanék, hogy iszonyat gáznak tartom, hogy az 1988-as (!) gyártmányú hifimen (istenien működik, a hangfalai fantasztikusak!) a jack-csatlakozó (nagy, ezért kellett vennem egy átalakítót) simán tudja kezelni a hosszabb jobb zsinóros füleseket is, meg a 2004-es discmanem is. Akkor most visszafejlődik a technika? Vagy mivan? WTF???

cb.gif Hozzászólok! ()   › Disturbed - Inside the Fire

2008. november 23 vasárnap

A Halott hálókártyák esetéhez hasonlóan újra Agatha Christie-regénybe keveredtem. Vagy pedig valamilyen filmes baki történik az életemben folyamatosan. Valaki nagyon elszúrt valamit fent...

Azért komoly dologra nem kell gondolni, annyiról van szó, hogy az összes hordozható hangképzésre alkalmas eszközömnek a jobb csatornája sokkal gyengébb hangerővel szól, mint a bal. Három device érintett ebben:

- Alcor Nun 4GB-os mp3-lejátszó, amit nemrég kaptam vissza megjavítva (mindkét jack-csatlakozója sérült volt)
- Sandisk Sansa 8GB-os mp3-lejátszó, amit imádok, de sajnos nem tudok jelenleg több zenét rátenni, mert a gépem nem ismeri fel :-(
- Az ezüst színű Sony PSP-m.

Az első dolog, amire gyanakodtam, hogy a fülhallgató rossz. Philips fülest használok, a zsinórja ilyen "átvetős", és a jobb hosszabb, mint a bal. Ki lehetne magyarázni azzal, hogy mivel a jobb zsinór hosszabb, ezért mire odaér a jel, elgyengül. Ez persze nevetséges magyarázat, de munkahipotézisnek megtette. Adtak azonban egy tökjó fülhallgatót a Sansához, aminek a csatornái egyenhosszúak, és ezzel is ugyanez a jelenség tapasztalható. A PSP-n is, a Sansán is, az Alcoron is gyengébb a jobb csatorna, mint a bal. Elképesztő. Ez 4 jack-aljzatot jelent, mert az Alcoron kettő van.

Most vagy az van, hogy mind a négy jack-csatlakozónak ugyanaz a hibája - ami azért elképesztő, mert a fent említett eszközöknek a jack-csatlakozó körülbelül a legegyszerűbb része - , vagy a két fülhallgatónak ugyanaz a hibája. Occam borotvájából kiindulva mondhatjuk, hogy a kettő egyszerűbb, mint a négy, úgyhogy mindenképp azt a verziót kell választani, amelyik kevésbé bonyolult. De meg tudom én emelni azt a kettőt háromra is, mert a Philips fülesből kettő van, egy a hordozható mp3-akhoz, egy meg a géphez (a Sansa fülest a PSP-hez használom, mert tökjó, de máshoz sajna túl rövid, vagy én vagyok túl magas, itt most nem tudom, melyik az egyszerűbb magyarázat...), és mindkét Philips-szel előáll a jelenség. A gépen viszont nem. WTF, de most már tényleg.

Van azonban még egy magyarázatlehetőség, amit meg kell vizsgálnunk, ha alapos detektívmunkát akarunk végezni. Ez pedig annak a lehetősége, hogy a jobb fülem rosszabb, mint a bal és ezért hallok halkabban. Ez a verzió már akkor kiesni látszott, mikor írtam, hogy a gépen nem gyengébb a jobb csatorna, mint a bal, de ez még megmagyarázható lenne azzal is, hogy a gépen meg a bal halkabb, mint a jobb, pont annyival, hogy a rossz jobb fülem miatt egyenlő hangosnak halljam mind a kettőt. Ígyhát elvégeztem az ultimate tesztet: áttettem a jobb fülest a bal fülembe, a balt meg a jobba, és bizony inverz eredményt kaptam, amivel bebizonyosodott, hogy a bal csatorna tényleg hangosabb, mint a jobb - egyébként sem észleltem egyébként az életben, hogy jobb oldalra kevésbé hallanék, mint balra...

Én már másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy az mp3-lejátszókban is, és a PSP-ben is valamiféle tudatos döntés eredménye, hogy a jobb csatorna halkabb, mint a bal. De mééééér, mire jó ez??? Más nem tapasztalt még ilyet? Ha meg nem tudatos, akkor meg Komolyan kifogtam volna három olyan eszközt, aminek pont ugyanez a hibája? Az Alcor jack-aljzatai még javítva is voltak!!! Hihetetlen!!!

Valaki oldja meg ezt a rejtélyt, mert tényleg megőrülök...

EDIT: Sajnos a rejtély részben megoldódott: most, mikor kimentem boltba (borzalmas idő van!), kipróbáltam a Sansát a saját fülesével, és kiderült, hogy tényleg az volt a baj, amire először gondoltam: a hosszabb jobb csatornás fülessel gyengébb csak a hang a jobb oldalon. Pedig esküszöm, hogy korábban a saját fülesével is rossz volt! Mindegy, most nem az, a lényeg, hogy a Sansát meg az Alcort így most tudom azzal hallgatni, viszont a PSP-n továbbra is ugyanez a hibajelenség. Akkor most az meg a hosszabbal lenne jó? Ezt nem próbálom ki, azért minden rejtélyt ne oldjunk már meg...

Egyébként baromira bosszant ez a dolog, hogy a hosszabb rézdrót ellenállása miatt halkabb a hang a jobb csatornában. Azért nevetséges, mert a 2004 októberében vásárolt Philips discmanemen olyan jack volt, aminél a hosszabb jobb zsinóros fülesek esetén sem volt ilyen probléma. Akkor most olyan bonyolult lett volna az Alcorra meg a Sansára is ilyet rakni??? Nemáááár. Annyira idegesítő... Egyébként a kabátomon van mellényzseb, így most ott fogom tartani télen a Sansát meg az Alcort, de tavasszal-nyáron sajnos lehet, hogy tényleg túl rövid lesz a Sansa fülhallgatója a használathoz... Kár érte. Majd meglátjuk.

A rejtélyért pedig nagyon kár, úgy élveztem volna, ha még fennáll egy darabig. Kellett nekem kipróbálni még egyszer...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Nickelback - I'd Come for You

2008. november 15 szombat

Trükk

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Tegnap volt a híradóban, hogy egy elektronikai üzletlánc üzletei bezártak, és a dolgozóknak 10 percük nem volt arra, hogy összeszedjék a dolgaikat, már gördült is le a roló. A dolgozók azóta sem kapták meg az utolsó fizetésüket, és nem tudnak mit tenni. Az üzletlánc fejesét próbálták elérni, de annyit sikerült csak belőle kicsikarni, hogy most nem, de jövő héten szívesen válaszol minden kérdésre. Nekem leesett az állam, hogy ez egy milyen egyszerű, és mégis milyen zseniális trükk!

"Nincs unalmasabb, mint a tegnapi újság" - hangzott el sok-sok újságírással foglalkozó kurzuson már, és tényleg. Olyan isten nincs, hogy a szóban forgó kereskedelmi TV visszatérjen egy egyhetes hírhez. A szóban forgó vezérigazgató vagy mi még ha a világ legnagyobb szemétségét is követte el a dolgozókkal szemben (ami egyébként valószínűnek is látszik így innen nézve), azt akkor sem lehet vitatni, hogy a média működési mechanizmusához nagyon ért. És aki ezt nem tudja, és csak bámulja a tévét, annak tök emberi gesztusként jön ez le a sok "Próbáltuk megszólaltatni a minisztérium illetékeseit is, de nem sikerült elérnünk senkit" után. Merthát ez az ember készséges, nyilatkozna ő, csakhát most éppen nem, merthát a nagybani helyzet, meg a válság meg a Fletó-Ficó találkozó, de jövő héten tényleg szívesen. Hát egy f***t. Ez kérem szépen egy zseniálisan gonosz trükk.

Persze ezt tényleg csak egy ilyen viszonylag mellékhír szereplője teheti meg, mondjuk ha már Fletót említettem, ő pont nem. Hiszen ha azt mondja, hogy a válság megoldására van egy ötlete, de most nem ér rá lenyilatkozni, csak holnapután, akkor őt ugyanúgy várni fogják a mikrofonokkal meg a kamerákkal, úgyhogy ez neki nem működik. Ha már a válság megoldásánál tartunk, Váncsa István mondotta azt a legutóbbi Heti Hetesben, hogy a csúcstalálkozónak az a lényege, hogy sok okos ember van az országban, aki tud egy csomó okos dolgot, és nem mondja, az istennek nem mondja, arra vár, hogy a miniszterelnök összehívjon egy ilyen csúcstalálkozót, ahol ott a többi ilyen okos ember is, és ott kinyílnak és mondják a sok okos dolgot és meg vagyunk mentve. Azt egyébként Hajós mondta ezzel kapcsolatban, hogy a Fidesznek ilyenkor ugye semmiképp nem szabad megjelennie, hanem nekik mindig azt kell kommunikálniuk, hogy bármi, amit a kormány csinál hülyeség, és mi egyébként ugyan ugyanezt tennénk, ha mi lennénk hatalmon, de ez akkor is vérlázító baromság és nem is értjük igazán, hogy Gyurcsány Ferenc ilyenkor mire gondol, hogy majd a válság majd szépen megvárja, amíg megoldják, vagy mi lesz, hát mondjon már le, és különben is előrehozott választás kell, dágádángdángdágádágádááááádááááá...

Ja, hogy velem mi van? Én jelenleg Windows XP SP2 telepítést halogatok. Azért kell, mert az amerikából hozott MP3-lejátszómnak SP2 kell, és nekem csak SP1-em van. Namost amikor az USB-kapcsolat létrejön, és inicializálni akarja a meghajtót, akkor a gép egyszerűen kikapcsol. Mintha elmenne az áram. Először tényleg arra is gyanakodtam, hogyhát lehet, hogy volt egy kicsi áramszünet, amit csak a gép érzékelt, hát akkor újra. És amikor még háromszor történt meg ugyanez, akkor jöttem rá, hogy a lejátszó az, ami kikapcsolja a gépet. Amúgy kísérteties, mert ez a hibajelenség elvileg azért van, mert szabálytalan művelet történik az inicializálás során, és úgy van beállítva a Windows, hogy a kék halál helyett elveszi az áramot. Igenám, de amikor utánakérdeztem, hogy hol lehet átállítani, hogy mégis inkább megnézném azt a kék halált, akkor átállítottam, hogy végzetes hiba esetén ne újraindulás, hanem hibaüzenet legyen - és azóta is ugyanez történik. Kikapcsol. Mondjuk ez egy harmadik verzió, mert nekem az ilyen se kép se hang az nem újraindulás...

Na, akkor jön a következő menetrendszerű kérdés, hogyhát miért nem teszem fel az SP2-t külön. Na, akkor meg is válaszolom: próbáltam, de a folyamat felénél egy hibaüzenettel leáll. Háromszor próbáltam, háromszor történt ugyanez. Utánakerestem a témának, azt írták, hogy az SP3 az tartalmazza az SP2-t is, és SP1 kell hozzá. Hát jó, akkor ugorjunk rögtön az SP3-ra. Annak a telepítője meg azt vágta a képembe, hogy neki SP1 kell ám. Nekem meg az van. Hiába hívják párbeszédablaknak a megjelenő panelt, sajnos nem sikerült megértenünk egymást. Azóta vissza se köszön...

Az integrált SP2-es Windows telepítése lesz tehát a megoldás, de még halogatom.

Egyrészt azért halogatom, mert az alaptételt már 2005-ben megfogalmaztam ("Soha, senki nem tud két ugyanolyan XP-t telepíteni saját gépére."), másrészt pedig egyszerűen vonakodok most átélni azokat az újratelepítés utáni pillanatokat, amikor csinálni akarok valamit, és bevillan, hogy "ja, az a program még nincs visszatéve" Rémálom. Iszonyat. Borzalom. Most azt fogom csinálni, hogy a szakdolgozatot még megírom az ismerős, otthonos környezetben, aztán ha azzal már nem kell törődni, akkor megküzdök azért, hogy újra kialakítsam az ideális környezetet.

Aztán pedig jöhet az államvizsga. Wháhá!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Nickelback - Never Gonna Be Alone

2008. október 30 csütörtök

Hátvazz, erre tényleg nem tudok mit mondani. Olyat égtem a múlt héten, hogy ez a blogba kívánkozik, de tényleg...

Történt ugyanis, hogy 2003 végén vásárolt A4Tech WOP-35-ös egerem elért abba a fizikai állapotba, hogy már nem volt vele kényelmes dolgozni. Egyrészt ugye az öt évnyi tapogatás után teljesen kifényesedett, lekopott róla a festék, de ezek még csak esztétikai nyavajgások, szóval nem olyan súlyos. Nade a kifényesedéssel együtt jár az is, hogy igen kellemetlen lett már a tapintása, csúszós, bizonytalan, duplaplusznemjó. A legfőbb ok pedig, hogy a bal gomb már "elgyengült", azaz nem volt annyira egyértelmű, hogy mikor mikrokapcsol és mikor nem, nem egyszer azt is megcsinálta, hogy egyszer kattintottam valamire, és duplaklikknek érzékelte a gép.

Ezen okokból kifolyólag új egér vásárlására szántam el magam. A szempontjaim a következőek voltak: vezetékes, optikai vagy lézeres és... legyen mind a két oldalán egy-egy gomb!

A4Tech

Ugye jól látható, hogy az egérnek mindkét oldalán van egy-egy nyomógomb, amelyek közül az egyik, a hüvelykujjam felőli arra szolgált, hogy a Windowsban az ablakokat teljes méretűre növeljem, a másik pedig be volt állítva, hogy az UT-ben váltson a shockrifle-re. Szóval e két funkcióhoz már hozzászoktam, és szerettem volna olyan egeret találni, amellyel mindkét akció továbbra is zavartalanul performálható. Ennek feltétele azonban a gombok megléte az egéren. Először egy számtech boltba mentem, ahol azt a választ kaptam, hogy csak egy van nekik, az is nyolcezerért. Mármint olyan, aminek mindkét oldalán van gomb ugye.

Ezen még elgondolkodtam, aztán hogy-hogynem, egy hülyeazértnemvagyok üzletbe vezetett az utam, ahol aztán végülis sikerült jó nagy hülyét csinálnom magamból!

Hosszas nézelődés után (tényleg eltöltöttem vele egy fél órát, hogy mindegyiket alaposan megnéztem) három egérre szűkült a kínálat az elsődleges szűrők alapján. Az egyik egy Logitech Gaming Mouse volt, amin ugyan volt oldalt nyomógomb, de 20k is volt emellé. Szóval be kellett hogy lépjen a másodlagos szűrő, az ár is. Így maradt két egér. Az egyik egy Trust márkájú modell volt, ki volt állítva és bár a nyomógombok megvoltak, maga az egér fogásra nem volt egyrészt kényelmes, másrészt pedig az alatt az idő alatt, míg ki volt állítva, majdnem ugyanolyan lötyögősre nyomkodták, mint a régi egeremet. Szóval what's the point? Egyébként sem tűnt az egér konstrukciója elég masszívnak, szóval dobtam ezt is. Így leszűkült a választási lehetőségeim köre egy ponttá: erre az egérre, itt ni!

Logitech LS1

No, akkor jöhet a találóskérdés: szerintetek hány gombja van ennek az egérnek?

Hatásszünet...

Wait for it!

Waaaaaaaaaaaaait...

És igen! Jól válaszoltatok! Kettő!!!

Hatásszünet.

Az egér oldalán található, simán gombnak nézhető képződmények nem gombok. Talán a gazdasági válság egérfronton megjelenő első jeleként ezek csak díszek! Ez azért csak otthon derült ki, mikor már hazavittem, mert ez az egér nem volt kiállítva fogdosásra, és annyira szorosan volt becsomagolva, hogy a műanyagon keresztül ha akartam se tudtam volna megpróbálni megnyomni az oldalsó gombnak látszó tárgyakat, a dobozon pedig semmi indikáció nem volt. Hittem tehát a szememnek, amikor leemeltem a polcról.

Azt azért el lehet képzelni, hogy öt percig leesett állal ültem, miután kibontottam az egeret és csak szórakozásból meg akartam nyomni az egyik oldalsó "gombot"...

Hát így csináltam én hülyét magamból az elkövetkezendő pár évre. Merthát új egeret most már nem veszek, az tutifix. Most jön a leszokás a hüvelykujjpöccintésről meg a sokkpuska-hotkeyről. Illetve arra próbálok találni még helyet a billen, de nem biztos, hogy menni fog...

What a sh*tload of f*ck!

Tanulság: ne higgyetek a szemeteknek! Kérdezzétek meg.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Mute Math - Typical

2008. október 21 kedd

This is serious...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Nem, nem fogok átmenni politikába, de ma is volt egy kis Orbán, és ugye most Gyurcsány felvetette, hogy nem kéne a devizahiteles emberkéknek a gatyájukat is elfizetni, valamit találjunk ki, hogy ne ismétlődjön meg az amerikai példa. OV erre adott válaszából véglegesen bizonyságot nyert számomra, hogy ezt az embert tényleg tekeri valaki.

Ugyanis azt mondta, hogy nem, ez mind lényegtelen, csak Gyurcsány menjen el. Szóval az emberek csak vesszék el a házukat nyugodtan, majd a híd alól szavaznak a Fideszre, világos. A miniszterelnökváltás a megoldás mindenre. Meg persze az adócsökkentés. Szóval valaki áll a színvalak mögött, és tekeri a kurblit, és minden egész fordulat megtételekor feljön egy-egy ilyen kulcsszó.

... dángdángdágádágádángdángdágádágáadócsökkentésdángdángádán
dángdángdágádágádángdángelőrehozottválasztásdágádágádángdángdágádágádádágád
ángdángdágádágádángdángdágádácsakgyurcsánymenjenmárelgádángdángdágádágádángd
ángdágádágádángdángdágádágádafideszleszkormányon2010-benángdáng
ngdágádágádángdángdágádágá...

And so it goes.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Hoobastank - Losing My Grip

2008. október 21 kedd

Crash

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

"Tíz forintot gyengült a forint" - mondja drámai hangon Pachmann Péter, és brutál módon bekancsalít hozzá. Hát igen, nekem is fájna, ha ilyen erővel szaladnék bele egy szembejövő tautológiába.*

Ez kicsit arra emlékeztet, amikor Amazonról megrendeltem ezt az 500 GB-s külső meghajtót (persze kint**, mivel itthonra ugye nem szállít az Amazon), és mikor bedugtam, akkor rögtön már csak 465 GB maradt az 500-ból. Jobban megnézve a dobozt, rá volt írva, hogy "... ahol 1 GB = 1000 MB-tal", és így máris világos a dolog. Majd én is gyártok olyan tízméteres mérőszalagot, ahol egy méter mondjuk 3,45 centiméternek felel meg. Fel fogom tüntetni a csomagoláson.***

Két gyors közlemény: egyrészt elkezdtem fordítani az Angry Video Game Nerd videóit, bátran kattintson az is, ki e nevet nem ismeri, a többieknek kötelező:

Első rész - Castlevania 2
Második rész - Jekyll & Hyde
Harmadik rész - Karate Kid
Negyedik rész - Roger Rabbit
Ötödik rész - Teenage Mutant Ninja Turtles
Hatodik rész - Back to the Future
Hetedik rész - McKids

Na, hát igaz, hogy a McKids a világ leggyengébb videója, de azt is le kellett fordítani. Azért a fordítás minőségével próbáltam dobni a hangulaton... Majd meglátjátok, mennyire sikerült, és majd ti megmondjátok.

A post lezárása előtt megkapjátok véletlenszerűen a Random sikátorkép - Fort Collins, Colorado című fényképet, amelyet ha jól emlékszem, még Aurora követett el egy kirándulás alkalmával. A kép érdekessége, hogy van rajta egy olyan üveghíd, amely összeköt két épületet. Egyébként teljesen random.

Fort Collins

Csináltam két fejlécet, már egy ideje láthatóak (akinek nem, az tenyereljen az F5-ön kicsit, amíg újat nem lát), és az egyikhez nem sok magyarázat kell, a másikról viszont azt szeretném mondani, hogy nézzetek Firefly-t, meg utána Serenity-t is. Most!


* Persze mindnyájan tudjuk, hogy ez a súgógépre szöveget gépelő kolléga hibája volt.

** Igen, kintről is jobban megéri inkább netről rendelni, mert a tax intézménye igencsak megkeserítheti a boltban vásárlás élményét. A PSP-m pl. $199 helyett $224-ért lett az enyém, mert ugye rádobják az adót. Kedvesek. Na, neten ez nincs, az Amazonon meg választhatsz ingyenes szállítást is a népszerűbb termékekre. Igaz, lassú, egy-másfél hét, de meglesz és tényleg annyiért. Amerikában ez a nagy szó: annyiért megszerezni valamit, amennyi az ára. Itthon csak szentségelünk, hogy "b*sszameg, ennyibe kerül". Ott jók az árak, csak nem feltétlenül tudjuk előre, hogy mennyi lesz a végösszeg. Ki-ki döntse el, melyik tetszik jobban neki...

*** Majd valahogy úgy, hogy "Két métert csökkent a méter".


EDIT: Jaj, istenem, hát pont a poént nem sikerült kifejteni, mert véletlenül igazat írtam, de már szerkesztve. Természetesen nem 1024 MB-ról van szó, az volt az igazság. De ők ugye 1000-ret írtak, hogy csalhassanak...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Teddybears - Automatic Lover

2008. október 19 vasárnap

Mi történt Amerikában?

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Na, most, hogy így bő egy hónap után akklimatizálódtam újra, most itt az ideje, hogy kicsit összefoglaljam az amerikai élményeimet amolyan pro és kontra stílusban most már, hogy konkludáljunk is. Viszont külön venném a tábort Amerikától, mert nem ugyanaz a kettő, egyáltalán nem. Szóval here we go:

Tábor PRO:

- Gyönyörű környezet, hegyek, miegymás. Ezt láttátok is a tábort bejáró videóimban, meg a képeimen. Nincs szükség további magyarázatra.

- Megtanultam automata váltós autót vezetni mindenféle barom terepeken. Buckák, szakadék, kövek, medve, minden volt. Fogadjunk, hogy ezután a rutinpályán meg azért nem fog menni, mert túl sima lesz az aszfalt, höhö. Namegpersze borzasztó lesz hozzászokni, hogy nem megy magától, hanem még váltogatni is kell közben. Meghogy mindkét lábat használni kell. Réééémes!

- Őőő... (kezd nehézzé válni) chipmunkok. Talán.

chipmunk

- Tudtam onnan is netezni, meg blogolni. Azért megér egy prót.

- Hát, mégiscsak Amerikában voltam. (Már nagyon erőlködök...)

- Ott szoktam rá a Facebook Pool nevű miniappjára. Na, az tényleg jó volt...

Pool

Tábor KONTRA:

- Nagyon hideg volt reggelenként, meg napközben is a legtöbbször. Kimaradt a nyááár! ÁÁÁÁ!

- A munkaidő rengeteg volt, 10-12 óra per nap, szünet két óra volt naponta, és este 8-kor végeztünk.

- Semmire nem volt időnk, ha nem dolgoztunk, akkor örültünk, hogy pihenhetünk. Ebből kifolyólag szinte nem is láttam semmit a hegyekből...

- A társaság eléggé fura volt. Mintha tudtunkon kívül fura mentális állapotban lévő emberek táborába kerültünk volna. Mindenki kattant volt valamilyen szinten. Na persze, én is az vagyok, de mégis, hát ha én tábort vezetnék, odafigyelnék, hogy mi zajlik...

- Hiába szóltunk, senki nem csinált semmit, ha valami panaszunk volt. Nem figyeltek oda ránk.

- Azt akarták, hogy katéterrel dolgozzak. Ez egyébként hosszú történet, lényeg, hogy egy egészségügyi probléma következtében egy gyógyszert vettem be, amiről már akkor sejtettem, hogy nem kellett volna, de mégis, és ez azt eredményezte, hogy katétert kellett alkalmazni rajtam. És fekszek becsövezve az ágyban, és a helyi probléma- és konfliktusmegoldó emberke odaül az ágyam szélére, és megkérdezi, hogy "miért is nem tudsz dolgozni?". WTF??? Az irritációtól lábra állni nem tudtam, nemhogy dolgozni. Ezt sokáig nem fogták fel, aztán még a legnagyobb nagyfőnök is azzal jött, mikor már rendben voltam, hogy "ezt nem csinálhatod meg még egyszer". Ezen annyira elszontyolodtam, hogy nem is csináltam meg még egyszer. Pedig mekkora fun volt már!

- Nem kaptunk segítséget a legelemibb dolgokban se néha. Azzal például nem nagyon törődtek, hogy a tábor után hogyan jutunk vissza Magyarországra, mire kibuliztuk, hogy hogy vigyenek el minket, addigra beleőszültünk.

- Nem csak az Amerikaiak voltak furák, de a többi nemzet fiai-lányai is. Még a finn és az ausztrál lány se szólt hozzánk kettőt se, mikor pedig egy géppel mentünk New Yorkig. WTF? 2

- Fizikailag elképesztően megterhelő volt a munka, nem is értem, hogy hogy fordulhatott meg a helyükben, hogy Aurorának ezt kelljen csinálnia lány létére...

- És mindezek ellenére senki nem vette észre, hogy itt nem stimmel valami, és mindenki oda meg vissza volt rajtunk kívül, hogy mekkora királyság ez a tábor. WTF? 3

- Nem kaptunk $200 bónuszt, pedig az amerikaiak kaptak. Aztán kimagyarázták azzal, hogy nekünk, külföldieknek rengeteget segítettek, mi azért nem kapunk. Mi próbáltuk kitalálni, mire gondolhattak, de fogalmunk nincs, hogy végülis mit segítettek. WTF? 4

- Senkire az ott megismert emberek közül nem tudnám azt mondani, hogy igazán a barátom lett. Pár ember megvan FB-n, de... értitek, na.

- Talán elég ennyi :-)

Amerika PRO:

- Kicsit más dimenzióban mozog ott minden. Az autó alap, szinte minden amerikai srácnak/lánynak volt autója már tizen-huszonévesen, szóval a személyes szabadság kicsit jobban áll ott.

- Minden műszaki cikk féláron van. Kamera, PSP, fényképező, külső 500 GB-s meghajtó. Ez mind nem lenne most, ha itthon kellene megvennem őket... Most biztos nem, később lehet, de nem most.

- Az árak amúgyis kedvezőbbek. Mondjuk azért nem minden féláron van, de pont rossz helyeken jártunk: Denver, Estes Park, New York - ezek mind olyan helyek, ahol nagy a turistaforgalom és ezért ugye felverik az árakat.

- Mindenki kedves volt, aki bármilyen szinten is a pult másik oldalán ült. Eladó, kórházi adminisztrátor, légitársaság-alkalmazott (már persze ha nem olasz az illető), metrójegyárus, stb. Egyszerűen ott tényleg a vevő az isten. Elképesztő.

- New Yorkban egy bottal járó idősebb bácsi segített nekünk csomagot cipelni. Ráadásul a Harlemben! Szóval mégse bunkók ott se az emberek. Ezen kívül, ha meglátják, hogy bénázunk a fényképkészítéssel, felajánlják, hogy segítenek, és ha belesétálnak a képbe, akkor bocsánatot kérnek, de ez nem nagyon fordul elő, mert megvárják, míg megcsinálod a képet és csak utána mennek tovább. Magyarországon azért ilyet még nem láttam...

- Az egész hangulat más ott, egyszerűen tényleg élhetőbb az az ország.

Amerika KONTRA:

- A legnagyobb no-no az az egészségügyi rendszer. Megtapasztaltam magam is: a szervezet, aki kiközvetített minket, biztosítást kötött ránk, de még így se tudták ott a kórházban megmondani, hogy kell-e fizetnem végül, vagy nem. A saját rendszerük működését se látják át! Borzasztó. Ráadásul neked magadnak kell felhívnod a biztosítót, mielőtt kezelnek, mert senki más nem járhat el az ügyedben. Nade ha vérbe fagyva fekszel az út szélén...? Vagy mielőtt katétereztek, én pl. félig eszméletlenül ájuldoztam és ezért nem tudtam felhívni senkit. Ja, és az ehhez hasonló esetekről már nem is beszélve. Nem akarok többet tapasztalni erről valahogy...

- Most úgy nem jut eszembe más...

Összefoglalva: a táborba biztos nem mennék vissza, esetleg egy másikba majd jövőre. Viszont Amerikában szívesen élnék pár évet, csak nem Coloradóban. Legalábbis nem azon a részén, ahol ilyen hideg van, még nyáron is... Brrrr!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Kraftwerk - Antenna

2008. október 18 szombat

Soundbite

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Azt mondja nekem a csávó a tévében: "Most egy meccsre többször is fogadhatsz! Rúgnak egy gólt, te újrafogadsz, és..." még több pénzt vesztesz! - mondom én.

Egyik nap a Tibivel beszélgettünk arról a legendáról, miszerint Kubrick rendezte a holdraszállást. Erről egyébként az a véleményem, hogy ha nem is igaz, de ez egy szép legenda. Jól ki van találva. Szóval a beszélgetésünkről eszembe jutott egy kis jelenet.

Időpont: 1968, de már majdnem 1969.

Helyszín: A NASA egyik szupertitkos vetítőterme (persze, tudom, hogy nevetséges, hogy egy vetítőterem titkos, maximum az lehetne titkos, amit vetítenek benne, de nem maga a terem. Ahogy Galla mondotta a híres jelenetben: a fantomképpel nem a bűnöző arcát, csak az arcának a képét lehet összerakni. De ez nem az Agony Booth, úgyhogy ezt most hagyjuk, így akkor is jobban hangzik!)

Kubrick bemutatja a holdraszállás eddig elkészült jeleneteit. A teremben magas rangú NASA-emberkék vannak, akik természetesen felhördülnek, sóhajtanak, illetve elismerően hümmögnek a film alatt. Amikor a film véget ér, a terem elsötétül, s mielőtt a fények felgyulladnának, a Kubrick mellett ülő magas rangú NASA-fejes azt súgja neki oda: "Jó lesz ez, Stanley, csak a klasszikus zenét most hanyagoljuk, jó?"

Függöny.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Snow Patrol - Shut Your Eyes

2008. október 18 szombat

Tekerőlant

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Most kaptam el Orbán Viktort a tévében, amint arról beszél, hogy a kormány megint meg fog szorítani, és hogy adót kellene csökkenteni. Nekem erről eszembejutott valami: ha ez az ember már 2006-ban is ezt nyenyerézte, akkor nem igazán látom az esélyt a megújulásra.

Mondjuk az is igaz, hogy egyik oldal ezt, másik oldal azt képes ad infinitum szajkózni. Szóval mégiscsak jobb lenne mindenkinek, ha Hajós forgatná a hangszert...

Ja, és bár hosszú idő óta ez az első bejegyzésem, még mindig nem felejtettem el a HTML-kódokat. Fejből linkeltem! Szóval annyira nem súlyos a helyzet. Persze, lesz megújulás, meg USA-konklúzió, de ahhoz még mindig kell valami inspiráció. Majd megjön. Mondjuk jó lenne, ha nem jövő augusztusban jönne meg...

EDIT: ja, és lesznek új fejléc-képek is, már tényleg uncsik.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Tiesto - Arcadia

2008. augusztus 10 vasárnap

Es vegre felkerult a masodik resz, amit hatszor probaltam feltolteni, de allandoan megszakadt.

Masodik resz

Enjoy!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Coldplay - Viva La Vida

2008. augusztus 9 szombat

Na, ilyen meg nem volt!

Az elso resz megnezesehez klikk ide!

A masodik resz mar toltodik felfele... De meg mindig nem alakulunk at videoblogga...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Coldplay - Cemeteries of London

2008. július 16 szerda

Nohat, amignem talalkoztunk, addig lezajlott az elso turnus, jelenleg eppen day offom van, meghozza zsinorban a masodik egymas utan, mivel turnusvaltaskor mindenkinek volt egy kozos day offja en meg kivalasztottam magamnak a kovetkezo napot. Smart, eh?

Ami a cimet illeti, a medvekaland meg Julius 4-en tortent, amikoris eloszor mentunk Auroraval ketten a trash runra. Az etelmaradekot mindig kulon taroljak meg az egheto es a nem egheto szemetet is, igy mindennek megvan a kulon helye. Az etelmaradekra kitalaltak egy ugynevezett "bear pitet", ami arra szolgal, hogy ha abba az uregbe ontunk bele minden etelmaradekot, akkor a medvek oda mennek mindig, ahelyett, hogy a taborban kolbaszolnanak. Szoval ez a bizonyos pit a taboron kivul van, az erdo szelen. Aki trash runon van, annak mindig el kell vezetnie oda es ledobnia az etelmaradekot. Ezt csinaltuk mi is aznap, eloszor igy ketten.

Eppen ledobtam a kukat, tele moslekkal, es Aurora probalt kiallni az ureg elol a truckkal, amikor meglatta a medvet mogottem. Ezert a truck egyik kereke lement az utrol, de sikerult megallitani. En megfordultam lassan, es meglattam a medvet, ahogy ott allt kb. 10 meterrel elottem. Nem estem panikba, emlekeztem, hogy ilyenkor nem szabad rohanni, csak setalni. Ugyhogy nyugodt tempoban odasetaltam a truckhoz, ami kozben sajnos elkapart, mert lent volt az egyik kerek. Igy ki kellett szallnia Auroranak es mindketten elbujtunk a truck mogott. Amugy ki tudtuk volna hozni, csak ahhoz kellett volna tolatni is, arra meg idonk nagyon nem volt a mar ismertetett okok miatt. Szoval a truck mogott varakoztunk, hogy na akkor most mi lesz: vegulis elmegy onnan vagy enni kezd, esetleg minket vesz uldozobe - viszont ami tortent, arra nem szamitottunk: a medve egy darabig korozott a pit korul, aztan az egyik olyan zsakot, amelyiket mar kiontottem, megfogta a szajaval, felkapta es berohant kicsit tavolabbra a fak koze! Tok vicces volt, hogy ott a pitben a sok kaja, meg ott egy kajaval teli kuka, es ot a zsak erdekli. Mondjuk az neki uj dolog lehetett, mert azokat normal esetben felrakjuk a truckra...

Szoval vartunk 10 egesz percet, de a medve csak nem akart tagitani. Igaz, enni se evett meg egy ido utan a zsak se erdekelte annyira. Viszont nekunk vissza kellett menni dolgozni, ugyhogy visszamentunk gyalog, otthagyva kukat, truckot, zsakot, es kesobb a transzportacios sracok kimentek es visszahoztak mindent. A kukat persze uresen. Ez volt az elso alkalom, hogy medvet lattunk az allatkerten kivul, nekem eleg jol sikerult, hogy rogton ilyen kozelrol...

Ez mar eleg regen volt, es mar elobb megirtam Facebookon egy note formajaban angolul, es rajottem, hogy a Facebook nem csak a fotoblog intezmenyet valtja ki, hanem a bloget is. Persze azert itt jobb az Nfol altal szolgaltatott motor, de ha valaki komolyabban rafekudne, csinalhatna egy blog applicationt a Facebookhoz. Mondjuk nem kerestem utana, hogy van-e.

Robbal egyik nap a tabortuz elott beszelgetve felmerult valahogy a PIN-kodok temaja a telefonokon. Kiderult, hogy Amerikaban szinte senkinek nincs PIN-kodja. Rob ezt azzal indokolta, hogy egyreszt ott nem annyira szoktak telefont lopni (olyan fizetesek mellett egy telefon nem tetel), masreszt meg ha valaki megis, akkor meddig tart egy toltot is lopni hozza es nem hagyni lemerulni? Ezen meg nem is gondolkodtam. Hiszen altalaban egy telefon ha nalam van, akkor be van kapcsolva, es ha valaki ugy lopja el, akkor tenyleg nem sokat er a PIN-kod... Velemenyek?

Most megyek es elvezem tovabb a day offomat. Idokozben az elso fizetesembol rendeltem egy ilyet ami biztos hogy merfoldekkel jobb, mint az Alcor Nun, mivel arrol meg kiderult, hogy ha tobb, mint 260 szamot toltok fel ra (jelenleg 527 van), akkor kezelhetetlenul lassu lesz. Szoval mindent 1 GB-re mereteztek, nem csak a veletlengeneratort...

Stay tuned!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Lostprophets - Last Summer

2008. július 10 csütörtök

Noshat elerkezett a pillanat, hogy kapjatok par kepet is.

Flickr
Facebook

Azert az megiscsak milyenmar, hogy a Facebook sokkal jobb kepszolgaltatast nyujt, mint a Flickr, ami pedig arra lett kitalalva? Gondolok itt arra, hogy milyen benan lehet csak lapozni az elobbin - vagy csak en vagyok a bena...?

Most ennyi, de van mit irnom, a masodik resz keszulget nagyon! :-)

cb.gif Hozzászólok! ()   › Disturbed - Indestructible

2008. június 18 szerda

Colorado - Part one

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Noh, kedves olvasoim, ennek is lehetett volna az elozo cim a cime, dehat ennyi erovel mindegyiknek lehetne az a cime, ugyhogy ilyet nem jatszunk.

A modern technika csodaja, hogy innen, a messzi Coloradobol is tudok blogolni, in fact az meg meglepobb, hogy ma van az elso olyan nap, hogy 10 percnel tobbet tudok ulni a gep elott, es maris irok. Azer ez ott van, nem? Otthonrol nem voltam ilyen lelkes blogugyben valahogy...

KillerT es Dicska mar aggodalmat fejezte ki, a vegtagjaimmal es a szerveimmel kapcsolatban, ugyhogy megnyugtataskeppen kozlom, hogy meg itt vagyok, csak irni nem lesz idom a szabadnapokat kiveve...

A repules jo elmeny volt eloszor, mikor Milanoba repultunk, tokjo volt a felszallas, gyonyoru volt, ahogy a felhok fole ertunk (igaz, a felszinbol legtobbszor pont ezert nem lehetett latni semmit). Ez csak egy masfel oras ut volt, ugyhogy nem valt unalmassa. Utana viszont megkuzdottunk az olasz repteri szemelyzettel, mert Ferihegyen a becsekkoltato holgy nekem es egy masik lanynak nem adta oda a boarding passt a NY-gepre. Volt 4 orank megoldani, viszont elkavarodtunk es be akartunk menni a tranzitba. Persze kertek a boarding passt, elkezdem magyarazni angolul, hogy nincsen meg, es mondja meg nekunk, hogy hol lehetne megkapni. De a hapi valami miatt csak olaszul hadovalt. Eltartott 3 percig, mire rajottem, hogy nem, bmeg, tenyleg nem tud angolul egy olyan ember, akinek naponta turistakkal kell erintkeznie. Orulet. Nem veletlen, hogy antifutballt jatszanak, hala az egnek, hogy a hollandok tonkrevrtek oket! (errol kesobb)

Az meg egy kulon tortura volt, hogy aztan meg kellett kulon kerdeznem egy embert, hogy hol is lehet akkor becsekkolni (vegulis a pofa beengedett a tranzitba, majd lazan az informacios fulkehez iranyitott, ami zarva volt. Vivat!), mutatott valami iranyba, aztan szevasz. De en utana mentem, es fel perccel kesobb megkerdeztem megint, hogy na akkor most merre. Es erre vegre odairanyitott ket nohoz, akik megcsinaltak nekunk a becsekkot meg a boarding passt. Es ott, ahol viszont kellett volna ulnie 5 embernek is, senki nem ult. "Olasz repteri alkalmazott akarok lenni, mert akkor nem kell dolgoznom egesz nap" - mondta Aurora, mikor mar megvolt a boarding passom. Igaza van. Kozben egyebkent, mikor kerestuk az alkalmazottakat es nem lattunk senkit, en mar azt akartam javasolni, hogy menjunk be egy "Staff only" feliratot viselo ajton, mert igaz, hogy kikuldenek, de legalabb talalkozunk valakivel, aki itt dolgozik. Orulet!

Aztan jott a 8 ora 50 perces ut NYC-ba, az mar kicsit uncsi volt, meg jo hogy volt a gepen interaktiv rendszer, amin lehetett filmet nezni, meg jatszani. Igaz, inkabb az mp3-lejatszot hallgattam, mint a kijelzovel szorakoztam. Az ut alatt kaptunk enni parszor ilyen miniadagokat, de azert jo volt. Volt pl. lasagne is, ami nem volt rossz.

A NY-i repter nem tul impressziv, azt is mondhatnank, nem nagy szam, de a denveri gepre nagyon egyszeru volt a becsekkolas, mert online jegyunk volt, igy egy automatanal csekkoltunk be, ami ket perc mulva ki is kopte nekunk a boarding passt. Na ezt nevezem! Semmi olasz sz*rakodas, csak a lenyeg. Raadasul a NYC-Denver jaraton voltak a legkedvesebbek stuvik meg a legtobb hely a labamnak. Pedig fapados volt. Az amerikai fapados jobb, mint az olasz nemzeti. Bezony!

Amikor megerkeztunk Denverbe, a taborbol Abbey es Jason jott ki elenk. Szinte mindenki jo fej, csak par fura ember van az egesz taborban. A magyar mentalitas kicsit se hianyzik itt. Senki nem nyavajog. De tenyleg. Vegre lehet a lenyegre koncentralni, vegre lehet csinalni dolgokat, ahelyett, hogy sohajtoznank. Igy kell ezt csinalni... Persze nem minden magyar ilyen, de otthon sokszor csak a nyavajgas megy...

A jetlag elegge lefarasztott az elso 4 napban, de mar kihevertem. Voltam bent a varosban is (Estes Park), ahol vettem egy SK-konyvet (Roadwork), amit Mo.-n meg nem adtak ki (legalabbis ugy tudom). $7.99 volt. Volt Duma Key is, amire meg legalabb fel evet kell varni Mo.-n, csak nem akartam elkolteni minden penzemet konyvre (az hardcover volt, kicsit dragabb mulatsag, de messze nem annyi, mint Mo.-n!). Mindenesetre eddig tokjo a konyv, ma is fogom olvasni a day offomon, kint ulve a gyonyoru kilatas elott. A hegyek bamulatosak, a taj hihetetlen. Kepeket lehet, hogy fogok majd mutatni, de ugyse adja vissza a latvanyt hatmillio MP se...

Az arakrol meg csak annyit mondanek, hogy egyik este volt egy szervezett kiruccanas az Estes Parkba (a legkozelebbi varos) egy pizzara mentunk el az egesz staffal, es $7-et fizettunk (alig tobb, mint 1000 Ft) egy haromfele vagott pizzaert, egy hatalmas pohar malnas limonadeert (baromi jo volt) - ketszer ujratoltottek a poharat ingyen -, kedvesek voltak, eloetel is volt csak ugy ingyen, meg desszert is, csakugy ingyen. Persze amerikaban szokas, illetve elvart "tippelni" (borravalot adni) a pincereknek, tehat a szamla vegosszege $18.58 volt, es igy jott ki $3 tippel egyutt a fejenkent $7. Magyarorszagon ezt 2000 alatt meg nem lehetett volna uszni, de inkabb 3000 ($20). Fejenkent. Es finom volt. Tehat semmi atveres. Es a pincerek KEDVESEK voltak. Mindenre odafigyeltek, mosolyogtak, semmi problema nem volt. Talan ez hianyzik legjobban Mo.-rol, hogyha mar ennyibe kerul valami, akkor legalabb jo szivvel adjam ki a penzt. De nem...

Egyik legnagyobb elmenyem a pickup truck vezetese volt, mert eloszor vezettem eletemben, es kb 2 perc alatt megtanultam az elinditast meg a fokozatokat, annyira egyszeruek ezek az automatavaltos kocsik. Persze probalom nem megszokni... Rob (a szobatarsam) felajanlotta, hogy megtanit, ugyhogy probalok minden nap gyakorolni, hogy legalabb a kormanyzas legyen kezsegszintu, mire visszajovok...

Az Euro 2008 eddig jol alakul, a hollandok tarolnak (elkentek az olaszokat meg a franciakat, a nemetek tovabbjutottak, ugyhogy orulok. Annak viszont nem, hogy a kocsog UEFA copyright-claimjei miatt nem tudtam megnezni a golokat. Anyatokat!!!!!!!!! Itt hogy nezzem eloben, mikor 14 orat dolgozom? Elment az eszetek? Meg jo, hogy meg nem irtam meg a masik szakdogamat, abban majd jol lehuzom a keresztvizet errol a bandarol is...

Nfolnak koszonom a tiszteletteli megemlitest, a csore toltott ironiatol azert odaat, a nagy vizen tul is van felnivaloja Bokor baratunknak, eleg, ha csak osszefut Nfollal... :-) Elvegre mar a cipoarus bacsik is menekulni kenyszerulnek, ha csak meglatjak diszes kompaniankat...

Ennyit mostanra, aztan pontokba szedett kerdeseket varok kommentekbe, mert ugy mindenkinek konnyebb lesz, ha tudom, mire vagytok kivancsiak!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Stephen King - Roadwork, mivelhogy az mp4-em lemerult es igy addig nem tudom feltolteni, mig nem szerzek konvertert... :-(

2008. június 4 szerda

Long time no see

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ezerrel készülődök a coloradói utamra, amit most jelentek be (éppen időben) a blog közönségének (pedig szerintem egyenként már mindenki tudta :-)). Szombaton indul a gépem, ma meg szerda van (még fél óráig).

Eredetileg az volt a tervem, hogy valamikor mondjuk két héttel az indulás előtt bejelentem, hogy mostantól a hátralévő két hétben mindennap lesz blog (ez lett volna az említett vállalás), de végülis ez esélytelen, mert már most nem tudom megígérni azt, hogy mielőtt kimegyek, egyáltalán lesz-e még. Onnan viszont legalább egyet megígérek, persze ekezetek nelkul (ezt is gyakorolni kell)...

Egy ideje boldog tulajdonosa vagyok egy Alcor Nun típusú mp3/mp4 lejátszónak. Ugye az tudható volt, hogy egy időben a Sandisk Sansa Clip 2GB-s változatához húzott a szívem. Az nem tud mp4-et, de az Alcor Nun nem azért nyert, mert mp4-et tud (meg még avit is egyébként), hanem azért, mert 4 GB-os kapacitást kínált éppen akciósan az infopatika.hu oldalon, 20k alatt. Nem sokkal, de alatta. A Sansa 14k körül volt kapható az ebolt.hu-n, de sajnos nincs belőle 4 GB-s változat. Pedig az is olcsóbb lett volna 20k-nál, az tutifix. De nincs :-(

No azért nem sír annyira a szám, noha azt tartom még mindig, hogy a Sansa egy kiforrottabb termék (külsőre is jobban néz ki - és nem csak azért, mert kék -, meg úgy amúgyis igényesebb, például érintőgomb (ha jól sejtem) nincs rajta), mégis, az Alcor Nun sem egy gagyi cucc. A Prohardver tesztje mondjuk nem túl informatív, inkább a képek miatt kattintsatok, mert a készülék kinézetét azért egész szépen bemutatják. Az apró, de annál bosszantóbb hiányosságokról azonban nem ejtenek szót.

Amikor mp3-lejátszót vásárolok, szem előtt tartok pár szempontot. Ezek:

- tudjon ID3-tageket
- legyen erős akkuja
- ne legyen túl fancy
- ne legyen benne technikai csökevény
- teljesen mindegy, hogy tud-e mp4-et, arra úgyse fogom használni

Az Alcor Nun nem nevezhető túl fancynek, szóval ez check. Technikai csökevényt tartalmaz: az érintőgombokat, amiket még lezárni sem lehet.

Az első problémám az volt a lejátszóval, hogy amikor zsebrevágtam, azonnal elnyomódott. WTF-fejjel obszerváltam a helyzetet, aztán rájöttem, hogy bizony itt az a baj, hogy a combom felé néznek a gombok. A probléma megszűnt, hogyha a playert úgy dobtam be a zsebembe, hogy a gombok tőlem elfelé nézzenek. És így máris jó, sőt, jobb, mint a discmanem, amit mindenképpen le kellett zárni, mert akkor is elnyomódott, ha nem felém néztek a gombok, és mikor nyomni akartam rajta a trackváltást, akkor mindig bele kellett bányászni a zsebbe és feloldani és csak utána nyomni és visszazárni - ez meg nadrágon keresztül is működik. Sweet...

A második nüansz az volt (nem is annyira apró dolog egyébként), hogy a kikapcsolásnál szépen elfelejtett a lejátszó minden adatot. Csináltam magamnak saját EQ-t - eltűnt. Beállítottam, hogy véletlen legyen a lejátszás - visszaállt. Beállítottam, hogy energiatakarékos legyen a kijelző - visszaállt. Minden visszaállt defaultra. A készüléket kétféleképp lehet kikapcsolni, és én intuitíve azt találtam meg, ami reseteli a kis drágát. Fantasztikus... Az infopatika ügyfélszolgálattal levelezve rávezettek, hogy nem úgy kell azt, hanem máshogy. Azóta örömbódottá. Pedig ezt a kifejezést utálom :-)

Node most jönnek az orvosolatlan problémák, ebből a második igen-igen érdekelni fogja Dicskát és Nfolt. De ne szaladjunk még ennyire előre.

Tehát a harmadik gond: ID3 kijelzés. Igen, jól olvastátok. Egy alapáron 27k-ba kerülő (akcióban volt ugye 20k alatt), 4GB-s teljesen multimédiás, képnézegetős, mp4-es, avis, txt-s (igen, e-bookokat is olvasgathatok rajta) lejátszónak gondot okoz az ID3 kijelzés. Na ezért akartam én inkább olyat, amelyik nem tud avit, mp4-et, mert a sok funkció között így elsikkadt ez. Mert szerintem tényleg nem tudja. Hacsak nem kell hozzá valami 16 gombos, Tekken 3-at megszégyenítő kombó, akkor nem...

Szóval a discmanem ezt alapból tudja. A mode gomb nyomvatartásával tudok váltogatni csak előadó kijelzése vagy csak cím kijelzése között. Ez ott oké volt, mert ott olyan volt a kijelző, ami max 10 karaktert tudott egyszerre megjeleníteni. Szóval én cím üzemmódban használtam, az mégiscsak jobb, mint az előadó. Sőt, még a directoryt is kiírta, meg persze vissza lehetett váltani a fájlnévkijelzésre is. Tiszta sor.

Ezzel szemben itt jószerivel csak fájlnév kijelzésre van lehetőség. Először nem hittem el, mondtam magamban, hogy ilyen nincs, hát ez lehetetlen, hogy nem lehet. Nyomkodtam mindent, de csak hangerőszabályzó gombok vannak, meg menü, meg trackváltás meg play. A Menü gomb hosszan nyomvatartásakor részismétlés céljából jelölhetünk ki szakaszt. Pedig én erre tettem volna az ID3-tag opciókat. Most komolyan: használja valaki a részismétlés funkciót? Én gondolkodtam egy darabig, de nem tudtam olyan szituációt mondani, amikor ténylegesen szükség lehet rá... Később rájöttem, hogy az albumcímet ki lehet íratni a play gomb hosszan nyomvatartásával. Szóval van valami ID3-adatunk, de az az album. Hmm... akkor biztos az van, hogyha nyomvatartom még a playt, akkor kiírja külön az előadót, külön a címet. Mondjuk a legjobb megoldás az lenne, ha egyszerre lenne előadó-cím (elférne), de egye fene... ajjaj: a play gomb újbóli nyomvatartására visszavált a fájlnévre! És ha megint, akkor megintcsak az albumcím jön elő! Help! Kriminális.

Ezt tehát az istennek se tudtam megoldani, és most akkor jöjjön a legnagyobb gebasz, negyedikként. Ezt AVGN-stílusban, a YNWIB-sorozat szellemében is elő tudnám adni, de nem teszem, majd képzeljétek el magatoknak. Aki nem lenne családias a sorozattal, az nézze meg a legújabb darabot itt, és szakadozzon össze a röhögéstől, majd térjen vissza ide (nekem egyébként nincs nyomtatóm, mert pofátlanságnak tartom, hogy a festékkazettákért mekkora összeget kell már fizetni. Ezt is bevehette volna a Nörd a pakliba...). Folytathatjuk? Jó.

Tehát. Említettem az előbb, hogy véletlenszerűre állítottam a lejátszást. Első körben 366 számot másoltam fel az mp3-lejátszóra. 10 óra alatt egyébként (és ez nem vicc!), mert az alaplapom 2004-es gyártmány és sajna nem 2.0-ás USB van rajta. Boooorrzasztóan llllllaaaaaaaasssssúúúú volt, úgy képzeljétek el, hogy az első hatvan szám felmásolása másfél óra volt. Mondjuk ez nem a készülék hibája, hanem az alaplapé, de akkoris, hát basszus, you know what's bullsh*t, stb.

366 szám. S egy idő után feltűnt valami. Először még csak körvonalazódott bennem a "jaj, neeee, már megint???!?!?" kérdés, mert a discmanemmel is pont ugyanez volt. De bizony, a sejtésem beigazolódott némi gyorsan elvégzett intenzív tesztelés során.
A lejátszó a bal felső sarokban kiírja, hogy hányadik szám/a hányból. Tehát ugye fenn van 366 szám, és mi mondjuk a 47-et hallgatjuk (nem ábécérendben, hanem a felmásolás sorrendjében történik a számozás, ami még külön idegesítő, mert lezárja a kiutat, de erről később), akkor az van ott, hogy 47/366. Stimmt? Namost, mikor gyanakodtam, akkor elkezdtem nagyon sűrűn tracket váltani. És amitől féltem, beigazolódott: van egy bizonyos határ, ami fölé a véletlengenerátor által generált szám nem megy fel!!! Értitek: véletlengenerátor.

"Hagyok időt, hogy ülepedjen." (Kőhalmi Zoltán)

Véletlengenerátor. Ha azt mondom valakinek, hogy 1 és 366 között ugyan mondjon már véletlenszerűen számokat, akkor ugyan biztos lenne benne valami pattern ("We're human after all" (Daft Punk)), de hogy határ nem lenne benne, az biztos. Mert akkor már nem 1 és 366 között lenne. A lejátszó úgy értelmezi ezt a kérést, hogy 1 és 260 között mondjon számokat. Merthogy az istennek nem megy 260 fölé. A legnagyobb véletlenül kidobott szám, amit eddig láttam, az 257 volt. És a discmanemmel is ez volt, mert ott meg 120 szám fért fel, és ott meg 100 fölé nem ment soha! What's up with that???

Prog(terv)matosok! Mondjátok már meg, hogy hogy lehet elb*szni egy véletlengenerátort! Én nem jövök rá az istennek sem!

Két kísérlet van még hátra, az egyiket már elvégeztem, a másikat még nem. Az első az, hogy ha ő magától nem hajlandó 260 feletti számot kidobni, akkor a lejátszó belső böngészőjéből ráváltok valamelyik 300 feletti számra, és vajon onnan hova vált? Érdekes kérdés, nemde? Nos, tapasztalataim szerint ilyenkor a következő történik: volt ugye mondjuk a 360-as szám. Utána a 260-as következik, majd egyenként felugrik 274 körülre, onnan ugrik kettőt, aztán megint egyesével 290 körülig (pedig végig véletlenszerűen kéne még mindig dobálnia a számokat!), aztán valahol ez a folyamat megszakad, és visszavált valami 74-re, és a rend helyreáll: megint nyomkodhatom ítéletnapig, soha nem fog 260 fölé menni! Na, ezt igazán megcsinálhatná egy kis videóban az AVGN...

A másik kísérlet (ami már semmi megoldással nem kecsegtet sajna) az lesz, hogy rámásolok még számokat (600-valamennyi ráfér), és megnézem, hogy akkor is 260 lesz a határ, vagy arányosan növekszik? Nem is tudom, melyik esetben furcsább a hiba. Maradjunk annyiban, hogy mindenképpen. Dicska még régen olyasmit magyarázott, hogy a randomgenerátorok óra alapján működnek, tehát a véletlenszám meggenerálására adott utasítás időpontjából jön ki valahogy a randomszám. Nade... azt nem hiszem, hogy olyan peches vagyok, hogy ezzel a módszerrel valahogy mindig csak 260 alatti szám jön ki. Hát na!

Ha nem aránylik, hanem marad a 260-as határ, akkor asszem egyébként tudom, hogy mi lehet a háttérben: valószínűleg az 1GB-s modell szoftját adták tovább a nagyobbakra is, és ott 260-ig volt kalibrálva a cucc, mert 1 GB-re annyi fér. Nadebasszus, ez igénytelen és gáz megoldás így, és különben sem véletlengenerátor? Meddig tartott volna már megprogramozni, hogy a határt mindig aszerint kalibrálja, hogy hány van fenn éppen? Vagy miért nem lehetett 999-ig kalibrálni, és amikor nem létező jön ki, továbblépni? Nem hiszem, hogy észre lehetne venni bármi szünetet, ha sok nemlétezőt kell átugrani - miliszekundumokról beszélünk, 2008 van, jhaaaaaj... De idióták...

No, most, hogy ezt kiadtam magamból, szerintem húztam el pihenni, mert közben már csütörtök van. És igaz, hogy csak szombaton megyek, de már pénteken elmegyek itthonról, mert 5:40-kor már ott kell lennem a 7:40-kor induló repülőre a becsekkolás miatt, és 5:40-re Dunaújvárosba is alig esnék be, nemhogy Pestre, úgyhogy muszáj voltam egy éjszakára szállást foglalni. De legalább találtam közel, és viszonylag olcsón.

A következő post már lehet, hogy onnan fog íródni. Scary...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Portishead - Machine Gun

2008. május 11 vasárnap

Hírek

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Csak amolyan összefoglaló jelleggel, ugyanmár mi is történt az elmúlt hónapban alapon.

Először is, tönkrement a Discmanem, és azóta is eléggé érzékenyen érint a hiánya. Illetvehát a tönkremenés még nem teljesen fedi le az igazságot, mivel működőképes, csak hordozhatóságát vesztette el azáltal, hogy eltört a kijelző fölött egy kis részen. Ez a törés egy régi repedésből indult ki (valószínűleg valamelyik leejtés után) még valamikor 2005-ben. Most jutott el odáig, hogy ebből elég volt, és azóta, ha hordozni akarom, akkor akadozik. Úgyhogy otthoni lejátszónak még jó. Helyette már 99%, hogy ezt fogom venni, mert ez kinézetre is tetszik, meg az ára is jó, ráadásul szinte csak pozitív review-kat olvastam róla az Amazonon. Ha valakinek van jobb ötlete, akkor szóljon, de a minimum 2 GB és lehetőleg 20k alatti tartományban mozgunk!

A Fry & Laurie fordítási projekt nem állt le, utoljára a Barbershop Sketchet linkeltem, azóta a következők születtek még:

- Tévés baki
- A párbaj
- Felelősségteljes televíziózás
- Hugh első csókja
- Ignorálás

Hát igen, ezek világosan mutatják, hogy Fry és Laurie bármit el tud játszani. De tényleg, absolutely, freakin' bármit. Közben pedig kaptam kívánságokat is, hogy milyen jeleneteket fordítsak még le! Valószínűleg a mai nap folyamán felkerülnek még jelenetek...

Eeken kívül nemrég megcsináltam egy nagyon régóta dédelgetett projektet is, mivel a Szörny Rt-ből már régóta akartam zenés klipet csinálni, csak nem tudtam hozzá megtalálni a megfelelő zenét. De végül meglett, s itt van hát:

Monsters, Inc. - What You Need

Mindenkinek ajánlom egyébként a What You Need című számot, ami Nic Chagall szerzeménye. Szerintem dallamában, ritmusában, hangulatában teljesen pásszol, egyedül szövegében nem, de ez már a legkevesebb. Véleményt várok ide is, oda is!

Nem tudom, hogy még mit akartam írni, úgyhogy egyelőre ennyi.

cb.gif Hozzászólok! ()   › OneRepublic - All We Are

2008. május 4 vasárnap

Zenés visszatérés

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

No, a tegnapi nap folyamán sikerült tényleg teljesen végleg befejezni a szakdolgozatomat (mármint azt, amelyiket még ebben a félévben leadom, mert lesz egy másik is, az meg szeptemberben...), úgyhogy most már tényleg itt leszek. Sőt, lesz majd egy vállalásom is (bár a legutóbb ez nem sült el valami jól...) - majd megtudjátok.

Addig is, lesznek hírjellegű postok, hogy mik történtek, amíg nem volt frissítés. Merthogy történtek dolgok. Először a zene jön!

Zseniális és nagyon jó albumok

Hallgattam sok-sok jó albumot. Meg rosszakat is, de azokról olyan sok szó most nem lesz. Tehát a jó albumok. Legelőször is az Umbrellas Illuminare című munkáját emelném ki, ez egy 2006-os album, és belekerült volna a top 3-ba, ha annak idején már ismerem...

illuminare

Iszonyat erősen indul be az album, a Boston White-nál amúgyis csak egy szám lesz rajta, ami ezt a fokú zsenialitást megközelíti - bár az lehet, hogy túl is lépi. Aztán kicsit elpoposodik a dolog, de még mindig van benne érdekesség. Kicsit felpörög a tempó is, ezáltal a hangzás kicsit mintha vesztene az okosságából. Ezután jön, már majdnem az album végén egy (nekem) szinte kibírhatatlanul lassú szám, amiben szinte semmi érdekesség nincs - Tests on My Heart, és utána jön az album fő attrakciója. Ha csak egy számot hallgattok meg róla valaha is, akkor az a Ships legyen! Az egyik legzseniálisabb szám, amit mostanában hallottam. És az all-time toplistán is nagyon esélyes. De az egész album beszerzése nagyon erősen ajánlott!

rising

Tovább is léphetünk a Fort Minor remekművére, a The Rising Tied-ra. Az album fele olyan számokból áll, hogy Feat. Styles of Beyond, és a Second to None (Transformers OST) és a Nine Thou-t (NFS: Most Wanted OST) ismerve ez már azért jelent valamit. És igen! Az album első trackjét már mindketten dicsértük Nfollal és azóta is emlékszünk a névre. S ezután sem áll meg a lendület, ugyanis vannak itt lassabb trackek is (Right Now például), amik nem azzal a brutálhangzással akarnak tarolni, de mégis érződik bennük, hogy ezek aztán tudnak. És tényleg. A két személyes kedvencem a Petrified és az In Stereo, ez utóbbi Nfolnak ideális, mert ideális vezetéskor. Pl. a GTA IV-ben, ha valaha is kijön PC-re ugyebár. A Petrifiedot már nem is kommentálom, mert abban annyi energia van, egyszerűen megunhatatlan. Just drop that... drop that... drop that... drop... ttthat...

drive

Hát, ha az előbb az In Stereora azt mondtam, hogy vezetésre ideális, akkor itt van egy egész album, amit direkt futásra illetve vezetésre írtak a Crystal Methodos fiúk. Saját albumuk az istennek nem akar születni a 2003-as Legion of Boom óta, pedig epekedve várom. Helyette kaptunk 2006-ban Londont, ami egy OST volt, és határozottan jó cucc volt, de mégsem egy új TCM-album. 2007-ben pedig a Nike felkérte őket, hogy írjanak egy 45 perces albumot futáshoz. Ez lett az eredménye. Itt van a nagyon jó albumok között, tehát tényleg nagyon jó, viszont kicsit rendhagyó, mert a számok teljesen egymásbafolynak, az átmenet tökéletes, tehát egybemixelt trackekről van szó. Mégis elkülönülnek azért, mert lehet kedvenc számot választani róla - csak minek. Az a baj ugyanis, hogy nagyjából azonos színvonalon van mindegyik szegmens, méghozzá egy olyan dal szintjén, ami egy igazi TCM-albumon mondjuk a top 4-ből lenne a negyedik... Ami nem azt jelenti, hogy nem kellemes hallgatni, csak annyit jelent, hogy nem akkora istenkirály, mint eddig mindhárom album volt. Ez van. Nfolnak viszont mindenképp beszerzésre ajánlom!

Lépjünk is tovább két első hallásra igen furcsa albumra, amelyeket most egyben fogok tárgyalni.

Blonde Redhead - Misery is a Butterfly (2004)

misery

Blonde Redhead - 23 (2007)

23

Na, már az elején látszik, hogy itt nagyon alternatív cuccról van szó. Első hallásra tényleg azt lehet hinni, hogy csak a dallamos számok emészthetők róluk, és igen, szerintem is sokkal jobb 23 borítója, mint a Misery-é, de hangzásilag a két album között nem tudok különbséget tenni. Mindkettő iszonyat nagyot üt, pedig semmi igazán nagy újítást nem tartalmaz egyik sem se a másikhoz képest, sem önmagán belül. A Miseryt felüti az Elephant Woman, és onnantól teljesen ezt a hangzásvilágot kapjuk végig - de ez már önmagában olyan beteg, hogy szokni kell, mire rámondjuk, hogy "húbammeg!". Mert ez tényleg az. Iszonyat okos és helyenként tényleg addiktív. El lehet lenni egy egész hetet úgy, hogy csak ezt a két albumot nyomjuk repeaten. Tényleg. És szakdolgozatírás közben tök megnyugtató. Ritka az olyan zene, ami háttérre is jó, meg akkor is, mikor odafigyelünk rá. Az előbb említett Drive például olyan túl sokat nem ad, ha odafigyelünk rá, de ez tényleg ott van. Mindenképpen ajánlott!!! És a 23-nak a borítója isteni, de tényleg. Szokni kell ezt is :-)

Nagyon jó albumok még mindig, de...

Nem, még nem értünk át a középszerűség földjére, itt is nagyon jó albumokról lesz szó, de már olyanokról, amelyekkel az a baj, hogy elindulnak zseniálisan, aztán három-négy szám után teljesen kifújnak és a további eredményük szinte nulla lesz. Négy ilyenbe is belefutottam nemrég, úgyhogy úgy döntöttem, külön kategóriát nyitok nekik.

Kezdjük is akkor a Three Days Grace One X címet viselő szerzeményével:

one x

Itt az a helyzet, hogy ez egy tökjó kis rockalbum lehetne, ha az első négy szám után nem történne valami megmagyarázhatatlan. Utána egyszerűen nem jók a trackek. És ez azért is érdekes, mert mintha lenne bennük potenciál, de nem jön ki. Van ugye az It's All Over ami annyira nem is jó, de még azért jó, aztán jön a Pain, ami tényleg nagyon nagy szám, aztán jön a hasonló színvonalú Animal I Have Become és a Never Too Late, ami szintén nagyon jó, de... itt a vége. Egy szám van még itt, az Over & Over, de annak is inkább a refrénje jó, a köztes részek a gyenge közepes szintet ütik csak meg. És az a fura, hogy tényleg érezhető, hogy a többi szám is jónak indult, meg már majdnem kijönnek, és valahogy mégse... Kár értük. Pedig ha így nézzük, az összes zseniális lehetett volna. A Pain-nek olyan durva riffje van, hogy tényleg érthetetlen, hogy a többiben miért nem sikerült hozni a színvonalat...

Továbbnyomulunk, a Client Heartlandje következik.

heartland

Ez egy jó kis alternatív album lenne, van is rajta két zseniális szám, az első kettő. A kettő közül a Drive a jobb, az tényleg sokáig megmarad még. Utána még a Someone to Hurt érdemel említést, és ennyi. Három szám. Pedig a többiben is lenne potenciál, ez a félig játékos, félig alternatív stílus nekem pl. bejövős - nemhiába egyik kedvenc albumom a 10,000 Hz Legend az Airtől... - de ez így nem. A Xerox Machine egyenesen poén, de nem tudok neki örülni. Így már nem... Ezért is kár.

OneRepublic - Dreaming Out Loud

dreaming

Az első három szám - All Fall Down, All We Are és Apologize - annyira hihetetlenül el van találva, hogy annál megdöbbentőbb, hogy a többi kilenc szám szinte a nullával egyenlő. De tényleg. Ekkora színvonalesést nem gondoltam volna soha. És mégis... Hihetetlen. Ezeke mindenképpen ajánlottak, de a teljes albumot nem tudom ajánlani jó szívvel senkinek.

Utoljára pedig: Syntax - Meccano Mind

mmind

Már az albumborító is, nem? Az ember tényleg azt mondja, hogy ez igen: itt valami zseniális van belül. És az első négy trackig az is. Tényleg, de teljesen. Utána kipukkad. És a Little Love-ban csillan még valami (bár szerintem az alap túlságosan Faithless-koppintás...) meg a Tower of Power jó még. Viszont ahhoz képest, hogy a Strange Days-ben a Massive Attackhez hasonlító (nagyon nagy szó!!!) vokál milyet üt, ez már semmi. Meghogy a Bliss gitárszerű hangzású témája mekkoramár... Hát miért nem lehet tartani azt a színvonalat, amit egyszer elkezdünk...? Na mindegy, azért jobb, mintha egyáltalán nem lenne jó...

És a végére még gyorsan végigszaladok az abszolút csalódásokon, címszavakban:

Faithless - To All New Arrivals - Úgy mégis, mi ez? Egyedül a Bombs című szám ér valamit, pedig a legtöbben a Music Matterst dzsanázzák. Az szinte nulla, a Bombs meg kicsivel több, mint nulla. Mi a frász történt itt?

Gnarls Barkley - The Odd Couple - Hát tényleg odd, ja. Például az, hogy hová tűnt az a tehetség és finesz, ami miatt az előző albumot 2006 legjobbjának választottam. He? Merthogy itt aztán semmi nincs. Pedig én aztán próbáltam. Legalább négyszer egymás után, hogy hátha bennem a hiba, de nem. Tényleg nem tetszik. Ami a legérdekesebb a dologban, hogy az összes review, amit olvastam róla, mind úgy dicséri, mint az előző albumot. Hogy semmit nem változott a stílus, ugyanolyan jó számok vannak rajta, ésígytovább. De szerintem ők véletlenül az előző albumot tették be a lejátszóba... Mert szerintem ez kb kikkban szint egy olyan előző album után, mint amilyen a St. Elsewhere. Ezt komolyan gondolták?

További hírek később!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Blonde Redhead - SW

2008. április 5 szombat

Writer's block

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Csak nem akar jönni az ihlet...

Addig is, nézzetek meg egy igazán kiváló filmet. Lemezkritika meg ilyenek hamarosan jönnek, meg van egyéb mondanivalóm is. Csak nem jön.

EDIT: ajjj, az a csúúúúúnya aposztróf... Mindegy, marad.

EDIT 2: Special thanks to Nfol!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Umbrellas - Boston White

2008. március 16 vasárnap

A kör bezárult

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Egy House M.D.-ről szóló bejegyzést találtam a freeblogon, és muszáj idevágnom az oldal tetején megjelent Google hirdetéseket. Figyeljétek csak (katt!):

adsense

Kannibalizmus négy lépésben.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Daft Punk - Face to Face

2008. március 16 vasárnap

John Rambo VS AvP:R

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A napokban láttam e két filmalkotást, ami nem arról szólt, hogy Rambo olyan Predatorokkal küzd, akik Alienek ellen küzdenek, bármennyire is összezavaró a post címe ilyen szempontból. Szóval a John Rambo az egy film, az Alien VS Predator: Requiem meg egy másik. És azzal, hogy bekanyarítottam közéjük a VS szócskát (rövidítésecskét), egy trendre óhajtok rámutatni a mai filmgyártásban, aminek az Alienek és Predatorok bedőltek, Rambo meg nem.

Őszintén megmondom, hogy Rambo eddigi munkássága nekem kimaradta az életemből. Illetve részleteket láttam mind a három Rambófilmből, de sosem vonzott annyira, hogy megnézzem a tévében vagy elkérjem valakitől vagy ilyesmi. Ezt a legújabb John Rambót viszont (illetve a film címe csak simán Rambo, mivel az első rész címe ugye nem az volt. De mindkét cím eléggé hülyeség, mivel egy negyedik részről lenne szó. Akkor miért nem lehet Rambo 4? A Rocky is Rocky Balboa lett tisztára ok nélkül... jaj, túl sok van már a zárójelben, már ez is össze fog zavarni mindenkit...) megnéztem, mert érdekelt, hogy ellen tud-e állni annak az egyre inkább észrevehető trendnek, hogy hiába van egy filmnek R-es ratingje, akkor sem mutatnak semmit, mindig elvágnak a megfelelő pillanatban (amikor pont a lényeg következne).

Az AvP:R-t úgy is megnéztem, hogy az előző rész borzasztóan közepes volt, ráadásul PG-13 ratinggel. Merthát okosan adagolt feszültséggel, okos történettel azért simán lehetett volna PG-13-as is egy AvP, csak akkor meg az lenne a baj, hogy hiányzik a cseresznye a tejszínhab tetejéről. De legalább a tejszínhabig stimmelt volna... Az AvP viszont jópár rétegnyire van a tejszínhabtól, nem sikerült eljutnia még annak a lehetőségéhez sem, nemhogy a cseresznyéhez. Hajaj... Ennek tudatában kicsit örvendeztem a ténynek, hogy ezt az alkotást már nem Paul W. Anderson jegyzi, hanem mások, így talán valamelyest növekszik a színvonal - egy csöppet növekedett is. Kb. fél rétegnyit, ha maradunk a torta/süti-metaforánál... Márpedig maradunk, mert House metaforákat használ, a sütit amúgyis szeretjük, meghát a Portal ugye, ami mostanában nagy hatással van rám. Most játszom végig másodszorra, de ne kalandozzunk el, megér az egy külön postot is ugye.

Az Alien-sorozat ugye abból az alapötletből indult ki, hogy egy B-filmet csináljunk meg A-minőségben. Meg is csinálták, ahogy azt már mindannyian tudjuk, hatalmas feszültséggel, egyedi hangulattal, zseniális rendezéssel, s akkor ismeretlen, de mégis kiemelkedő alakítást nyújtó színészekkel. Ami most minket ebből leginkább érdekel az az, hogy azért rendesen benne voltak a halálok is. Így a hatás hatványozódott, hiszen volt minden mellé, nem csak a kaszabolás volt a lényeg, ez egy igazi klasszikus, egy művészi értékkel is bíró film. Ezután jött James Cameron és újradefiniálta az egészet. Telitömte akcióval, de a hangulat megmaradt - ezzel újabb klasszikust hozott létre.

avp2

És jött 2007 és az AvP:Requiem. Hajjajjjajjajjajj... Ennyit tudtam mondogatni, miközben teljesen érzelemmentesen néztem, ahogy a szereplők halomrahalnak. "Azért jöhetne már egy kis történet is" - gondoltam úgy a 30. perc tájékán, amikor még az istennek nem akart elszakadni a történet a kliséktől. De persze annyira nem akart, hogy nem is szakadt el, maradt is ezen a vonalon. Az akciójelenetek közül nekem csak egy volt igazán emlékezetes, amikor (SPOILER!!!)a főszereplőcsajt a Predator a csillaggal (a Predator 2-beli korong Level 2-es változata) felszögellte a falra(/SPOILER!!!). De ez egyrészt összesen 2 másodperc, másrészt pedig véletlen volt... Szóval még itt is megmutatkozott a forgatókönyvíró inkompetenciája. A szkript tehetetlenségét ugyebár a rendesen és látványosan megkomponált és leforgatott akciójelenetekkel lehetne ellensúlyozni, de mivel ezen képsorok 90%-a este és esőben játszódik, az üdvösség ezen a téren is elmaradni látszik. Pedig annnnnnnnnnnnnnyi potenciál lenne ebben a filmben...

Egy rövid párhuzamot vonhatunk az esős-sötét akciójelenetek és az Aliens-beli első akciójelenet között. Aki nem gondolkodik, az azt is mondhatja akár, hogy ej, ej, kedves James, hát hogy néz ki ez az akciójelenet? Nem látni semmit, sötét, néhány villanás itt-ott, de nem is lehet kivenni, hogy az egy alien, már elkapva a kép, hát nem totál ugyanaz, mint az Avp:R-beli esős-sötét, nemlátomkihúzottbekinekmertannyiragyorsavágás típusú akció? A válasz természetesen: nem. Az ácsi ott van, hogy az Aliensben volt annak a jelenetnek célja és értelme. E két szót nem igazán ismerhette a Requiem forgatókönyvírója, ugyanis az ő sötét akciójelenetei a szó minden értelmében sötétek (háhá), és tönkre is teszik úgy a hangulatot, ahogy az meg van írva. A cameroni fészek-jelenetben át lehet érezni azt, hogy ezek a karakterek most pánikhangulatban vannak, hogy ez egy igazi, az életszerű kavarodás, amin nem látszik, hogy komponált, előre meghatározott vonalat követne. Mi éppen úgy nem tudjuk, hogy most mit csináljunk, mint Gorman, éppen úgy rettegünk, mint Hicks, hogy nem is fogom látni, mi kapott el, itt tehát a látvány hiánya még dob is a hatáson! Zseniális.

avp2

Ellenben amit az AvP:R-ben látunk, az valami fertelem. Az Aliensben azért izgulunk a karakterekért, mert tudjuk, kik ők. Igaz, még nem ismerjük őket annyira (az említett jelenet relatíve azért korán történik), mégis érdekesek, mert ki vannak találva rendesen, van személyiségük, szinte élnek. A Requiemben csak klisét kapunk klisé hátán, ha a karakterekről van szó, így rezzenéstelenek maradunk, miközben folyik az akció, amit nem látunk. Akkor talán össze lehetne rezzenni, ha valamit látnánk. De még annyit se képes kínálni ez a rettenet. Az első résznél egy kicsit azért jobb, mert itt legalább nem szenvedtek semmiféle föld alatti piramissal, hanem legalább azt beismerték, hogy nincs semmi kreativitásuk. Hah.

Azok a jelenetek, amikben próbálnak hasonlítani a régebbi filmekre, egy újabb trendet idéznek: a csináljunk meg mindent még egyszer, sokkal silányabban címűt. Senki nem lepődik meg a film közben, hogy "jéé, lándzsája van", "jéé, váll-ágyúval lőtte szét a fejüket!", vagy "jéé, körbeszőtték őket és most benne vannak abban a hálóizében". Ezen elemeket már rég bemutatták sokkal érzékletesebben az előző filmek. A másik gond, és a főtrend, hogy hiába R-rated az anyag, mégse látunk igazából semmit. Erre a legjobb példa az a jelenet, amikor az erdőben az elején a csávó meg a kisfia megtalálják az arctámadókat. Az egyiket megsebzik puskával, a kifröccsenő sav lemarja a csávó kezét - és alig látni! Ha már történet nincs, legalább lássuk, ahogy amputálódik az a kéz... Mivelhogy más csúcspontja nagyon nincs annak a résznek, jó lett volna, ha legalább ennyi örömünk van. A többi meg már kitalálható amúgyis. Jaj...

Komoly gondok vannak a film struktúrájával is. Az egyik fő jelenet egy olyan red herring, amikor két főszereplő eldönti, hogy megkeresik az egyikük kulcsát. A csatornában. És mi lesz? Persze arra számítanánk, hogy jól megeszik vagy megarctámadják őket, de nem! Olyan okos és meglepő a forgatókönyv, hogy végülis csak hallanak valami furcsa zajt - és ennyi. Na jó, az egyik talál egy Alien-bőrt, de ebből a szempontból Harry Dean Stanton alakítása verhetetlen (azt a fejet, amikor megtalálja...), úgyhogy ezt nem is említem a film érdekében. Hát ennyi. És ez akart egy drámai csúcspontja lenni a filmnek. Óriási a színvonal, mondom.

Még vég nélkül lehetne sorolni a logikai hibákat, kezdve ott, hogy minek kell kék nyomeltűntető szubsztanciával vitézkedni, ha egyszer elszabadultak az idegenek, most akkor nem fogják észrevenni az emberek, hogy páran meghaltak, vagy mi? A két perces kifejlődési időt nem is említem meg újra, azt már jól elszúrták az AvP 1-ben. Nem érdemes azt sem kommentálni, hogy a Ponyvaregénybeli Mr. Wolf alapján mintázták ezt a Predatort, aki szerepel a filmben. Kicsit mintha jobban kidolgozták volna az előbbi karaktert, de lehet, hogy csak én vagyok itt nagyigényű. Hja, a trendek már nem engedik meg ezt. Karakterek, pff... még mi kéne? Ja, és a halálok előtt elkapják a képet. Van egy olyan snitt, amiben a Predalien odatöröl a falhoz egy nőt. Na, ebből a snittből egyedül az "odatörli a falhoz" rész nem látszik. Pedig csak 3 tizedmásodperc kellett volna még, ha nem is mutatják telibe. De nem. Még ennyit se kapunk. Hiszen nem azért kapott R-ratinget, hogy mutassunk is valamit, éRted...

Szóval ez egy tipikusan nem érdekel hogy él-e hal-e film, ezért 5/10-re taksáltam. Az AvP-t meg megjelenésekor 6/10-re értékeltem, de az idővel nagyon megkopott, most már csak 4/10. Így egy picit jobb a Requiem, de nagyon-nagyon buta egy film....

Rambóról ezek után annyit kell csak nyilatkozni, hogy ott aztán beismerték rendesen, hogy a történet csak háttér és ürügy, a karakterek mégis sokkal jobbak, mint a Requiemben. Merthogy igaz, hogy alig van dialógus, és ott se mondanak ki direktben semmit (a végén még közhelyek lettek volna...), de mégis, a körvonalakból kisejlik a teljes kép, és bár az a teljes kép elég szegényes, ennyi elég is. Merthogy itt aztán az akciójelenetekre nem igazán lehet panaszunk - végre egy film, ami nem hódolt be a trendnek, visszanyúl a 80-as évekbeli gyökerekhez. Talán az utolsó ilyen film a Starship Troopers volt. Azóta semmi, de most végre igen. Sokkal jobb film, 8/10.

Konklúzió: igenis, vissza a múltba, és igenis, jó lenne egy ilyen reneszánsz. Mert hátha vissza lehet hozni azt a hangulatot, amit még mondjuk a RoboCop, és a Terminátor képviselt, mielőtt még túlságosan elpécésedik itt minden. Már várom, mikor látunk még egyszer egy olyan nyakonszúrást, amit még Svarci adott elő az Emlékmásban. Az lesz a reneszánsz igazi jele, Rambo még csak az első fecske. De jöjjön ám a többi!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Nightwish - Amaranth

2008. március 8 szombat

Az első film ever

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Sikerült két óra alatt három oldalnyi szakdolgozatot írnom a filmkalózkodásról, úgyhogy most, mielőtt UT-zni kezdenék, elmondom, hogy megtaláltam az első filmet, amit valaha készítettek. Megtekinthető itt, persze hol máshol, mint a YouTube-on. Én 8/10-re értékeltem, mert annyira megragadott a karakterek jellemfejlődése, hogy ihaj. Szóval hét pontot eleve kap azért, mert ez az első film, meg egyet, amiért... izé, csak úgy. 8/10, na! Már alig várom, hogy kijöjjön DVD-n...

Persze beindult a neten is a hasonló poéngyártás, az IMDb-s topicok is arról szólnak, hogy "the book was better", meghogy "the ending was disappointing", meg hogy "I did not find the plot twist statisfying", de a legidiótább és legkreatívabb feldolgozás ez volt, amit találtam: hihetetlen!. Nomeg az is, hogy mennyit fejlődött itt a technika 120 év alatt - bele se merek gondolni, hogy a következő 120 mit hoz, úgyhogy elég keményen kell gondolkodnom azon, hogy mit is írhatnék a szakdolgozat jövőről szóló részében...

Megtaláltam persze az első kalózmásolásnak áldozatul esett filmjét is, ez az Utazás a Holdba 1902-ből, és nem, nem azért mert feltették a YouTube-ra ezt is, hanem azért, mert Edison csinált másolatokat a tekercsről, és ő vetítette le azokat New Yorkban, így a rendező elesett a bevételektől és leégve, szegényen halt meg. No kidding...

Amit még érdemes megjegyezni ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy azért azt nem gondoltam volna, bazzeg, hogy egy rendezőnek speciális effekteket előbb jut eszébe alkalmazni, mint mozgatni a kamerát! Látszik, hogy itt még simán a színházhoz hasonlították a filmet, és bár tökjó kreatív dolgokat csinált Méliés, mégis azt gondolta, hogy ez egy színpad, amin a cselekmény játszódik és különböző színeket (jeleneteket) próbált alkotni. Az, hogy a kamerát mozgatni is lehet, nem jutott eszébe senkinek... (?)

Jó szórakozást ezekhez az alkotásokhoz, review-kat, észrevételeket várok kommentben! :-)

(Ja, a Facebookban még azt is szeretem, hogy feleslegessé teszi a fotóblogot, mint intézményt, mert végtelen számú képet enged a rendszer feltölteni, és ezekhez külön szerkeszthetők képaláírások, majd a képek a többi felhasználó által kommentezhetővé válnak! I love FB!!!)

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Crystal Method - London

2008. március 3 hétfő

Twitter el, Facebook rulz

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Netes aktivitásom tetemes százalékát mostanában a Facebook felfedezésével/belakásával töltöm. Istentelenül addiktív cucc, mindig van mit csinálni rajta. A TravelerIQ Challenge például egy sima kis flashjáték, ahol a térképen kell tippelgetni, hol van a kiírt helyszín. Másfél óra, aztán kicsit meguntam, hogy a World Challenge-ben állandóan a hatodik levelnél akadok el (azóta már volt a 8. is...), átváltok Flicksterre, aztán Music!, aztán Visual bookshelf, aztán Mesmo TV, kvízek, karakter-tesztek - és ezeket mind ki lehet pakolni a profilunkra!

Hallga csak! Íme, a legfontosabb rész. Az IWiW ilyen szempontból mehet kekszet kapálni, mert a Facebook lehetőségei már akkor tetszettek, amikor még egy mini appot se használtam. A profil ezerszer jobban néz ki appok nélkül is, mint ott. ráadásul sokkal interaktívabb, sokkal involválóbb, mert mindegyik beírt szóból linket csinál (vesszővel elválasztva), és ha rákattintunk, kidob nekünk egy listát azokról az emberkékről, akik szintén beírták azt a dolgot. Így lehet barátokat gyűjteni pl. egy kevés ember által imádott rétegegyüttes mentén is, vagy mint pl. nálam szerepel a The Iron Giant a kedvenc filmek között, és az összes regelt Facebook felhasználó közül csak két másiknak van ott! Nem vettem fel őket barátnak, de a lehetőség a lényeg.

A fokozhatatlant a mini appok fokozzák, ugyanis a Mesmo TV például automatán felismeri, hogy milyen sorozatokat írtunk be a profilunkra, így alapból bepakolja azokat a kedvencek közé. Aztán válogathatunk kedvenc karakterek, idézetek és képek közül, ezek mind megjelennek a profilunkon. Lehetőségünk van mindent egybegyűjteni, ami kedves számunkra!

Ezért szeretem én a zenés meg a könyves appot: az IMDb-n egybe tudtam gyűjteni minden filmet, amit csak láttam, értékeléssel együtt. Itt erre is lehetőség van (még visszatérek rá), plusz ugyanezt meg lehet csinálni könyvekkel és zenékkel! Már évek óta keresek egy Könyv-IMDb-t meg egy Zene-IMDb-t, és most végre megvan egyben mindkettő! Igaz, a könyves alkalmazás az Amazon adatbázisából válogat, tehát a magyar könyveket nem tudom összeszedni, de erre is lesz biztosan megoldás a későbbiekben. A Mesmo TV-ben azért emeltem ki a karakter-teszteket, mert ugyan a net tele van ilyen "Melyik karakter lennél az X filmben/sorozatban?" tesztekkel, de azokon két percet mosolygunk meg beírjuk MSN-re, hogy jé, ez lettem, de aztán el is felejtjük. Itt nagyon nextgen a dolog, mert nekem jelenleg így néz ki az accountom:

mesmotv

Most képzeljetek el valakit, aki Lisa Simpsonból, David Palmerből és Allison Cameronból van összegyúrva. Hát hogy nézne már az ki? Nem úgy, mint én... :-)

Szóval nem felejtjük el ezeket az eredményeket sem, bármikor láthatóak. Tudunk idézeteket is hozzáadni a profilunkhoz, én például a kedvenc A Bit of Fry and Laurie-idézetemet adtam hozzá, meg persze a House-ból is egy jellemző részt. A Fry and Laurie quote innen van, ez egyben legújabb fordításom is, szóval nézzétek meg!

Az utolsó videóm pedig jelenleg ez, ami egy régi projekt, ami végre megvalósult, csak a megfelelő zene kellett hozzá.

Aki ezt olvasva kedvet kapott az Arckönyvhöz és regelte magát, informáljon róla! :-)

Egy dolog zavar csak a Flicksterben: nincs megoldva az IMDb-kompatibilitás. Ha át lehetne onnan emelni a ratingeket meg a filmeket, akkor abszolút tökély lenne, így viszont újra le kéne szavaznom ott is több mint 1000 filmet... Ha apránként haladok, akkor egy év alatt meg is lesz... :-(

cb.gif Hozzászólok! ()   › Hugh Laurie - I'm in Love with Steffi Graf

2008. február 25 hétfő

It's happening again...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Postafiókomban a szokáos kommentözön mellett a már jól ismert notice fogadott tegnapelőtt:

Dear Member:

This is to notify you that we have removed or disabled access to the following material as a result of a third-party notification by The Cartoon Network, Inc. claiming that this material is infringing:

Robot Chicken - Zsiráf a futóhomokban: http://www.youtube.com/watch?v=Kcw2drr6iYs

Szóval a kártúnnetwörk miatt most megpróbálom akkor előadni én a haldoklás öt fázisát (most gépteremből vagyok, és nincs itt a videó, ezért puskázok a netről, és basszus, külön wiki cikke van mindegyik epizódnak, így ennek is... Hihetetlen.)

1. Fázis: Tagadás

"Talán nem is törölték le igazán, a szerveren még csak fent van az eredeti videó... Lehet, hogy meg lehetne őket győzni arról, hogy legalább a feliratokat hagyják fenn. Meg a képet, mert az fontos. A hang nélkül még érthető, de... a kép, igen. A kép és a feliratok. Ez az. Fent van még, biztosan."

2. Fázis: Düh

"*****ák meg! Mi a ****t képzelnek ezek? Fogalmuk nincs, mi munka volt feliratozni ezt a ki*******ott videót! Hrááááááááááááááááááááááááááh! Mindjárt pofán harapok valakit!!!"

3. Fázis: Alkudozás

"Cartoon Network Inc.? Igen, én vagyok, a zsiráfos videó ügyében. Figyeljenek, nem lehetne, hogy esetleg csak a képet és a feliratokat visszarakni? Mert a videó még gondolom... Aha, aha... Értem, de a feliratok akkor is az én tulajdonomat képezik, az az én kreatív al... Aha... Aha... Jó, azért köszönöm szépen. Persze...

3,5. Fázis: Düh megint

"********************!!!"

4. Fázis: Depresszió

"Vúúúúúúúúúúúúáááááááááááááháháháháháááááááááááááááááááá! Sosem fogok már tudni feliratozni semmilyen videóóóóóóóótáááááháháhhááááááááááá! *szipp*, *szipp*, báháháhááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá, nem fordíthatok soha többé, mert úgyis mindig leszedik, áááhahháhháááááááááááááááááááááááá..." (Na jó, ez most annak vicces, aki látta még a videót, mielőtt kiszántották...)

5. Fázis: Elfogadás

"Végülis igazuk van... Tényleg baromság volt azt gondolni, hogy majd az a tevékenységem, hogy én itt a kreatív munkámmal elérhetővé teszem a magyar emberek számára is a sorozat egy részét - ezáltal reklámot csinálva neki - zavartalan lesz. Le kellett szedniük. Semmi baj. Tényleg, hogy is képzelhettem?"

No, hát ezzel megvagyunk, valódi véleményemet pedig az alábbi, a videóból kiragadott képkocka minden szónál jobban leírja:

giraffe

cb.gif Hozzászólok! ()   › Disturbed - Fear

2008. február 19 kedd

Archív

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Rövid leszek: rájöttem, hogy egy jótékony manócska csinált nekem oldalra archívumot :-) Már csak azt kell tőle megkérdeznem, hogy a linktárat hogy lehet bővíteni, mert nus kollégát már régóta fel akarnám ugye tenni...

Böngészgettem is az archívumot serényen, visszaolvastam pár postot 2006 nyaráról, és belefutottam egy érdekes című postba, amit gyorsan meggugliztam (au...), és hát ez jött ki. Na, most mondjátok meg. Mondjuk lehet, hogy ennek csak én tudok ilyen gyermekien örülni, de azért az nem rossz, hogy így a magyar nyelv mmhhmmm százados fennállása után is tudok újat mondani. Igen, azért hümmögtem el a számot, mert nem tudom, de ez most nem fontos...

Ha már a magyar nyelvnél tartunk... aztadejól átkötöttem ezt most :-) Szóval akkor nézzétek meg ezt a Monty Pythont idéző rendőrségi jelenetet, aztán ismerkedjetek meg a haldoklás 5 fázisával. Szükségetek lesz rá, mert a röhögéstől ugye...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Mind One - Hurt of Intention

2008. február 16 szombat

És magyarul is...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Arra jöttem rá, hogy Vegassal még könnyebb is, mint az Overstreammel szöszölni. Na ezt ki gondolta volna?

Ezzel a lendülettel elkészítettem a jelenlegi kedvenc jelenetemet és feltettem a YouTube-ra a Censoredet is. Íme:

Irányelvek
... és a vonakodó riporter is megtanult magyarul... :-)

Legközelebb a This woman is very upset című szkeccset fordítom le. Addig is, vigyázzatok magatokra!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Nic Chagall - What You Need

2008. február 16 szombat

A Bit of Fry and Laurie

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Már ötödször nem tudtam megállni tegnap, hogy ráklikkeljek még egy related videóra a YouTube-on, és óriási iramban növekszik a kedvenceim száma. Valahogy egy ideje csak Fry & Laurie videók bukkannak fel közöttük...

Hugh Laurie nálam az Isten egy ideje. Már a House is elég hozzá, de hogy még egy a Monty Python's Flying Circushoz hasonló sorozatban is szerepelt '86 és '95 között, az kész... Aki nem vágná a témát, annak egypár klasszikus:

100% Python!
Felelősségteljes televíziózás
Állatorvosi jelenet
Egy kis nyelvészet...
Szerelmes dal Steffi Grafnak (Ezt majd discmanen is hallgatni fogom, zseniális!!!)
Felháborító oktatás
Vonakodó riporter (ÁÁÁÁÁÁÁ! Ezen tegnap annyit röhögtem, hogy még most is fáj...)
... stb.

Ezen videók hatására tegnap kipróbáltam, milyen is az Overstream. Ez egy olyan webes alkalmazás, amivel a legnagyobb videomegosztókon található videókat lehet feliratozni. El is kezdtem, és meg is csináltam az egyiket, de aztán rájöttem, hogy ennek az az oltári nagy hátránya van, hogy csak itt nézhető. Ugyanis a kész eredményt utána nem lehet visszatölteni a YouTube-ra... Ekkora hülyeséget... Pedig nagyon felhasználóbarát a kezelőfelület, meg minden, csakhát így...

Marad az a megoldás, hogy a Save2PC segítségével leszedem a videót, bedobom a Vegasba és megcsinálom a feliratot ott. Úgy már fel tudom rakosgatni a YouTube-ra a magyar feliratos jeleneteket, és még szélesebb közönséget érhetnek el a fiúk. Nem vagyok egy Galla Miklós, de szerintem a Censoredet sikerült azért rendesen lefordítani. A Tricky Linguisticset például nem is fogom vállalni, előre mondom...

Stephen Fry is zseni, viszont ez az Overstream dolog akkor is bosszant...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Lostprophets - Everyday Combat

2008. február 10 vasárnap

Negyedik szezon

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Hajnali 1:19 van, és már a negyedik részt néztem meg zsinórban a House negyedik szezonjából. Szerintem ez az addikció nevű betegség tünete.

Nosza, kezeljük, ha jobban leszek, tényleg az volt, és még találkozunk. Ha nem...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Lostprophets - Rooftops

2008. február 3 vasárnap

Volume 1

Volume 2

Volume 3

És most büszke vagyok magamra.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Massive Attack - Five Man Army

2008. február 2 szombat

Töredelmesen bocsánatot kérek Nfoltól, hogy még mindig bitorlom a Rosszmáj nyúzt, de kedvet kaptam írni egy hírt az előző mintájára. Íme:

Bankrablást hajtott végre egy 38 éves férfi Mátraszenthegyalja-alsón egy helyi bankfiókban. Az elkövető 168200 forintot zsákmányolt, és éppen a bejárat előtt találkozott szembe a rendőrökkel. A férfi ellen nem indult eljárás, mivel a pénztárosnő és hét másik tanú is egybehangzóan állította, hogy tépett sorszámot és csak akkor kezdte meg a rablást, mikor a szám kigyulladása után a megfelelő ablakhoz érkezett. "Az előtte lévő ügyfelek gorombák és kiállhatatlanok voltak, de ez a fiatalember olyan udvariasan kérte az összes pénzt a kasszámból, hogy először még a pisztolyt sem vettem észre, aztán mikor igen, akkor azonnal meg is bocsátottam neki. Hiszen olyan kedves..." - nyilatkozta a pénztárosnő.

Egyébiránt épp most renderelem a Hajós András Megamix Vol. 3-at, meg tegnap készítettem egy ilyet is.

A filozófiai fejtegetéseket viszont még mindig nincs kedvem leírni. Ójaj, nem kéne ígérgetnem. Már kezdem érteni a mindenkori kormányt: ha már egy blog eligazgatása is ilyen nehéz feladat, akkor... húha... Asszem át kéne váltanom olyan ígéretekre, amik kevésbé megfoghatóak, vagy túl sok energiába kerülne utánajárniuk az olvasóknak...

A következő évben 18%-kal fogom növelni a blog bejegyzéseinek számát.

(Megy ez. Megy ez...)

cb.gif Hozzászólok! ()   › Franz Ferdinand - Take Me Out

2008. február 1 péntek

(Aki a beígért filozófiai fejtegetésekre számított, az ellazulhat, most még nem az jön :-))

Éppen a Tévékettő Tények című műsorát néztem, amikoris a Fradi Szlovákiában játszott meccséről szóló hír után néztem annyira WTF fejjel, hogy abból azonnali internetes, webkettesblog-illusztráció lehetett volna. Merthogy a hír úgy ment le, hogy ugye volt a zavargás, ez még oké. Irredenta szövegek, oké. Semmitmondó védekezés Csanktól ("hát szélsőséges elemek őő izé mindenhol vannak hát na"), oké. Utána hazajönnek a szurkolók, oké. Passzióból bemennek az UTE jégcsarnokába és elkezdenek petárdákat dobálni a nézőkre, köztük nőkre és gyerekekre is, oké. Jönnek a rendőrök és kiterelik őket, oké. "Még szabálysértési eljárást sem indítanak senki ellen" (hmmmmmmmmmmm...) bevágás: "Minden szurkoló jegyet váltott, érvényes jeggyel mentek be a nézőtérre" (jhaaaaaaj...) a stadion nézőterén valaki magyaráz: "Volt jegyük, így nem lehet őket megbüntetni, hátizé, tehetetlenek vagyunk". Hogymiiiiiiiiiiiii???

Egy régi eset rémlett fel bennem erre, egy bizonyos pizzásdobozról és egy szökőkútról. Állítólag ott is készült filmfelvétel (n. b. azon csak annyi látszott, hogy a doboz felülről esett lefelé. Mindblowing). De ha tudjuk, hogy úgysem lehet eljárást indítani, akkor lehet, hogy mégis bevártuk volna a rendőröket...

Erre már csak Dicskát tudom idézni: "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ"

(Csak parafrázis volt, mert nem kontrolcé-kontrolvéztem, csak tenyereltem. Sry.)

Mervoltjegyükb*zmeg, nemérted??? Kusolsz, jogállam, mesefigura! Kusolsz!!!

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Crystal Method - She's My Pusher

2008. január 26 szombat

Miért?

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Miért csak most találtam meg a napirajzot, mikor Nfol már sokszor linkelte? Eh, efelett még elsiklok nagy nehezen, testületileg, dehogy rögtön túl is adagolom, az már sok.

De ezen egyelőre ki vagyok feküdve teljesen. És még tovább nyomkodom, mert van még jobb is, meg volt egy könyvtáros is, ami csak hajszállal volt gyengébb. Kicsi hajszál, de ott van.

Közben végignyomtam a Family Guy harmadik szezonját is. Egy konstans 8/10-et tart a sorozat, de van néhány másodperc, amikor nem lehet kibírni vinnyogás nélkül.

family

Ha már Nfol szóba került, akkor lenne számára egy újabb ajánlatom így Artillery meg Second to None után. Alul olvasható. Az eredményről értesíts! :-)

A következő postban filozófiai fejtegetésekre készülök. Ti is készüljetek. Fel.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Fort Minor Feat. Styles of Beyond - Remember the Name

2008. január 23 szerda

PTSD

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Éppen poszt-traumatikus stresszben szenvedek, mert a House második szezon újranézése közben (S02E18) belenéztem a TV2-n épp most adott részbe (a harmadik szezonból), és hidegrázást kaptam Kulka János hangjától.

Annnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnyira nem illik House-hoz, hogy az valami hihetetlen! Akkor már inkább lehetne Rudolf Péter, mert tőle legalább a cinikusabb poénok jobban jönnének. Ez így csak szenvedés. Úgy is az lenne, de legalább nem annyira.

Tanulság: szinkronosan továbbra is csak S1-et érdemes nézni, mert ugye Szakácsi (R.I.P.) zseniálisan hozta a karaktert...

Újranézve egyébként feltűnt, hogy House diagnoszta-teamjének tagjai állandóan, újra és újra bedőlnek House-nak és amikor felajánlja, hogy fogadjanak valamelyikükkel valamiről, mindig fogadnak is. És persze mindig elvesztik, mert a végén kiderül, hogy ez az anafilaktikus anterográd afázia azon ritka esetei közé tartozott amely nem járt a szaturáció graduális csökkenésével, és ezért nem lupus, nem autoimmun, és a toxikológia amúgyis negatív. Ja, és ha nem volt szó konkrét összegről, akkor is adja Cameron a pénzköteget, de lehet, hogy csak random. House meg szerintem ebből él, nem is a fizetéséből. Nem véletlenül vagdosnak egymáshoz ötezreket Wilsonnal...

A második szezon vége iszonyatosan hajtós. A 15. résztől nem lehet egyszerűen letenni a sorozatot, még a Family Guyt is felfüggesztettem miatta, pedig az sem kezdett hanyatlani, csakhát a House jobb. Ez van. A szezonfinálé pedig a legjobb tévéepizód ever. Már csak élményből is újranéztem már kétszer, most fogom harmadszor, ha végigjutok az előtte lévő részeken... Nekem már egy ideje a 24-et is veri a cucc. Aki figyelmes, az felfedezhet némi új, House-related tartalmat is az oldalon, mivel végre, hosszú idő után megint volt affinitásom kicsit csinosítani a blogon... :-)

Azér' figyelitek: sikerült rájönnöm így pár nap után, hogy nus valójában az évfolyamtársam... Mondjuk a "végre olvas valaki a nem közvetlen ismeretségi körömből is" kitételt az előző postból még mindig tartom, mert vele kábé négyszer beszéltem három és fél év alatt, akkor is olyanokat, hogy Te is fel akarod venni az indexedet? Kibalassan megy a sor itt a TO-n nem? Miért kell mindenkinek regényt mesélni szó szerint, aki bemegy...?, és nem pedig olyanokat, hogy Az én kedvenc trackem a Neighborhood #2 (Lad'ka), szerintem istenkirály ahogy végigvonul rajta az a beteg pengetés, meg az a beteg vokál, meghát hegedű is, b*zmeg, hát ez kész, neked is tetszik, ugye, na hát persze, még jóhogy... Elolvastam a top Iksz of 2007 című bejegyzést, és minimális az átfedés az albumok közt (az igazság keresztjén kívül nulla ugyebár), de a bejegyzés gondolatvilágát és megnyilatkozásait igen sok kredittel tudom értékelni. Olvastam egy Balázs-show-s beszámolót is tőle a ZéHában, hasonló volt, mint az enyém, szóval arra is aszontam, hogy váó. Tud a srác. Nem is tudtam róla, hogy ennyire tud. Azért, mert nem a közvetlen ismeretségi köröm tagja. Ezt nem győzöm hangsúlyozni.

Mondjuk azt egyre inkább érzem, hogy annak a Funeral albumnak újra neki kell ülnöm, mert az, hogy elsőre csak a Neighborhood #2 (Lad'ka) és a Neighborhood #3 (Power Out) fogott meg róla, az tarthatatlan mostmár. És hogy én is ajánljak valamit, szerintem nus tudna elaboráltan nyilatkozni a TV on the Radio - Wolf Like Me című számáról. Egyszer tán kiderül, hogy igazam volt-e.

Hej, de szépen kikúráltam magam ebből a Post-traumatic stress disorderből... és még fehér tábla se kellett hozzá. Igaz, pénzt se kaptam érte. Szóval 1-1.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Röyksopp - Circuit Breaker

2008. január 20 vasárnap

Nemár...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A Hellboy 2 forgatásáról annyi érdekeset tudok mondani, hogy Deviáns elbeszélése szerint a kocsikról a deret hajszárítóval olvasztották le a külön ezen a területen tevékenykedő stábtagok. Nyilván nagyon költséghatékony megoldás, nem mellesleg pedig a vége felé már bokáig vízben álltak, így egy hajszárító-elejtés után oda lett volna az egész stáb. Egyébként is: nem lehetne CGI-vel?

Ehhez képest kicsit más szinten, de érdekes az is, hogy amikor a már említett szörny elől való menekülés közben pár emberke röhögött a statiszták közül, ami miatt megintcsak újra kellett venni párszor, valamint volt egy öreg bácsi, aki még integetett is a szörnyeknek. Nyilván.

A vasutassztrájk-beszámolót már csak linkelni érdemes, mert közben megírtam már a fórumon. Igen, annyira régen volt. Tudom...

A Robot Chicken-jelenetnek meg nem akartam egy darabig még egyszer nekiülni, mert amikor elszállt a bejegyzésem, kicsit mérges lettem. De csak egy kicsit... Nade akkor most lássuk!

Ez egy 24-et spoofoló jelenet lesz, és nem kis mértékben kötődik a (még) nemlétező szakdolgozatomhoz.

(Click)

(Chloé a gép előtt, Jack kinn a terepen, bombát keresve és a jelenet elején meg is találva)
Chloé: Jack, have you found the bomb yet?
Jack: I got visual on the bomb, I repeat, I got visual on the bomb! Damn it!
(Mikor idevág a kép, már két centire van a bombától és bámul maga elé, úgy mondja ezt)
Chloé: Open the casing of the bomb! You should find two screws on each side. Remove the case completely!
(Jack megcsinálja, előtűnik a bomba bazibonyolult szerkezete, milliónyi drót, mindegyik piros)
Jack: I have a million wires here! Which one should I cut, damn it?
(A nagy piros LED-es kijelzőn 1:00 áll...)
Chloé: Wait a second, I'm searching for the image for this kind of bomb on the internet!
Jack: Send the image to my PDA! Damn it!
Chloé: OK, I've found it. You have to cut the wire: "C184", I'm sending the picture right n...
(Hibaüzenet ugrik fel a számítógépen)
Chloé: What the...? "This image is copyright-protected and you're not allowed to send it to..." What's this???
(Kijelző: 0:45)
Jack: Chloé, what's taking this long? I need the image now!!! DAMN IT!
Chloé: OK, Jack, I'm trying to do it another way!
(Pár klikk, új hibaüzenet)
Chloé: "This image is copyright-protected and you're not allowed to save..." What the hell...?
(Kijelző: 0:25)
Jack: Damn it, Chloé! Hurry up!
Chloé: I'm trying to find another image...
(Chloé őrülten gépel, keres, de nem találja. Kijelző: 0:10)
Jack: I have to cut one of the wires, damn it! I can't wait any more!
(Jack előrehajol és random kiválaszt egy drótot. Csippant. A kép visszavált Chloéra, aki hirtelen statikus zajt hall már csak)
Chloé: Jack? Jack???
(A lezajlott robbanás helyszínén Jack szerterepült darabjait látjuk egy pillanatra, aztán Chloéra vissza a kép)
Chloé: Oh, my god...! Damn it!!!
(Ráborul a billentyűzetre)

(Click)

Persze, ebben az a vicces igazán, ha el is képzeljük a sorozat stílusában a bábokat és a jelenetet magát. Én pl. szívesen látnám ezt egy szegmensként :-)

Akik nem tudják, milyen is a Robot Chicken, azoknak hirtelen itt egy kis ízelítő, de egyébként általános tanácsként az azonnali beszerzés javallott.

Ja, és hogy miért ez a cím? Hát ezért. Damn it!!!

(Click)

cb.gif Hozzászólok! ()   › Ayu - Connected

2008. január 20 vasárnap

Bye bye, Winamp!

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

És szia Foobar2000, folytathatnám rögtön a mondatot, ha nem lennék még egy cseppet bizonytalan ebben. Az biztos, hogy amíg az a gond meg nem oldódik, amiért lecseréltem, nem váltok vissza Winampra. De hogy boldog vagyok-e a Foobarral? Egyelőre nem 100%-ig...

De kezdjük az elején. Az úgy volt, hogy egyik nap csak dél körül kellett elindulnom, mondom magamnak 11 óra körül, hogy nosza akkor írjunk pár e-mailt, nézegessünk fórumot, olvassunk indexet, tehát a szokásos gép előtti rutin zajlott (nem, nem, a blogírás még mindig nem tartozik ezek közé...), amihez ugyebár hű társként mindig is a Winamp szolgált háttérül. Mit ad isten, éppen a Wings of Love-ot hallgattam volna (egyszerűen megőrülök érte mostanában, nem tudok róla lekattanni...), amikoris ahogy elindítottam, az első három másodperc után egy laza szabálytalan művelettel összeomlott szegény.

"Van ilyen, hát mellényúlt, meg amúgyis Windows" - nyugodtam le pillanatok alatt, és elindítottam újra. Ám ekkor teljesen ugyanez történt.

"Hajjaj" - gondoltam. Most már odafigyelve, óvatosan kattintottam újra az ikonra és még óvatosabban a playre. Ám minden hiába: újabb három másodperc, újabb crash.

"Restart" - mormoltam növekvő aggodalommal az orrom alatt. Mármint az aggodalom nem az orrom alatt növekedett... értitek.

A frissen újraindított rendszerben megint óvatos kattintások az ikonra, playre, és... ahogy az sejthető, ismét ugyanez történt.

"**********" - gondoltam, majd elkezdtem fogalmazni a hozzászólásomat a HWSW-fórumba, ahova mindenféle tyéhnyikai gondokkal találkozván szoktam fordulni. Azóta sem jött válasz, de nem érdekes, mert beírtam a Gamer Fórumba is, ott meg jött. De ez sem érdekes, mert amint a hozzászólásokkal kész voltam és fel is postoltam őket mindkét helyre, már 11:40 körül járt az idő, tehát lassan már készülődnöm kellett elfelé, amikoris egy utolsó kísérletet tettem éneztmárnemhiszemel-alapon, hogy hát mégis lássam már mégegyszer ezt, hátha rájövök valamire.

És, amint ez a twist is kifigurázható volt: tökéletesen működött a program. Teljesen paff módon indultam el itthonról, és mikor hazajöttem este, első utam megintcsak a Winamphoz vezetett.

Yep, ez tényleg megy... No, akkor sztornó a Gamer Fórumon - gyorsan új postban beírtam, hogy megjavult a Winamp és jelenleg ismét működik.

Másnap... na persze, ezzel sem mondok újat, főleg, hogy már az elején elspoilereztem a végső fordulatot: megint crash-áradat jött, csak most a változatosság kedvéért nem a harmadik másodpercben, hanem mondjuk három "next track" után. A lényeg viszont változatlan. Akkor váltottam a nézetemet It's official: this thing is seriously broken módba. S*** happens.

Ígyhát sürgősen szükségem volt egy új audiolejátszóra, és mivel Nfol házatájáról már rémlett ez a Foobar cucc, gondoltam, itt az ideje, hogy kipróbáljam. Már csak azért is, hogy lássam, hogy egyáltalán tud-e működni bármilyen audiolejátszó program a gépemen, vagy a reinstall XP lesz a következő lépés...

A Foobar nem fagy, rendesen játszik le mindent, de egyelőre még mindig visszaváltanék, ha lehetne. Elsőre elég sok problémám volt, ezek nagy részét már megoldottam némi testreszabással, egyvalami azonban még mindig gondot okoz, és ez a legfőbb ok, amiért még mindig a Winamp felé húz a szívem: ott a Q billentyűvel lehetett mini lejátszási listát csinálni, azaz ha rányomtunk egy számra, megjelent a duration mellett egy egyes, jelezve, hogy az lesz a következő. Aztán egy másikra nyomva megjelent annak a durationje mellett egy kettes, jelezve, hogy az lesz az azután következő, és így tovább. Ha már felpakoltál a listára egy csomót, akkor a Shift+M-mel feljött egy kis ablak, hogy mik szerepelnek a minilistán, ezeket tudtad rendezni, megváltoztatni a sorrendjüket, vagy törölni róla, ha mégsem kell valami - oltári kényelmes volt.

Ezt a funkciót részben megtaláltam a Foobarban is (Add to Playback Queue), be is állítottam a Q-ra, csak két dolog hiányzik még: a "megjelenik a duration mellett egy egyes" rész, azaz nem találtam meg, hogy hol kell beállítani azt, hogy meg is jelenjen valami jelzés, hogy az márpedig hozzá van adva a Playback Queue-hoz, és sehol nem találtam magát a Playback Queue-t. Szóval nem tudom megnézni, hogy mik szerepelnek rajta. Azt nem is merem feltételezni, hogy ezek a funkciók nincsenek, úgyhogy felszólítok minden a témában kompetens olvasót, hogy segítsen: hol kell előhozni azt a kis ablakot, ahol meg lehet tekinteni a PQ-n szereplő elemeket? Kommentbe jöhetnek a megoldások erre is meg az indikátor-problémára is!

A Robot Chicken-jelenetet megírom később, időközben óriási meglepetésként ért, hogy van olyan olvasóm is, akit nem ismertem máshonnan, ő nus, aki maga is blogger, és nem értékelte a tavalyi év legjobb albumának a Zagar albumot, sőt, a Splendid Isolation sem tetszett neki, amiről azért én egy cseppet más véleményen vagyok, de akkoris tökjó, hogy valaki más is felfigyelt a postomban közölt véleményekre, mint a már bejáratott ismeretségi köröm. Szóval üdvözöllek olvasóim népes(hihi) táborában, nus, remélem, olvasgatsz majd néha vissza is, én már el is kezdtem nálad :-)

Na, most már nyomassunk valami mást is, ne csak Zagart és ne csak Wings of Love-ot és ne csak Winamppal...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Deep Dish - Dreams

2008. január 13 vasárnap

2007

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

No, elérkezett a várva-várt pillanat, íme az összefoglaló post 2007-ről. Ennek a játék része lesz a legkönnyebb... :-)

Filmek

1408 - Hát, ezt a Stephen King novellát nem sikerült rendesen a vászonra átültetni. Nagyon sokat vesztett az erejéből a dolog, pedig az eredetin szerteszét féltem magam, ez meg egyáltalán nem ijesztő. Ja, és nem John Cusack. Egyszerűen nem. Sam Jackson még talán, de John Cusack semmiképp. 6/10

3:10 to Yuma - A Christian Bale és Russell Crowe közötti mentális küzdelem bemutatása jól sikerült, egyébként viszont átlagos a film. Egy pluszpont a két színész nagyszerű alakítása miatt, hogy még egy westernt is (pedig nem vagyok oda a műfajért) sikerült érdekessé tenniük. Azért annyira nem... 7/10

Because I Said So - Barátokkal együtt moziban elment. Egyébként semmi érdekes... 5/10

The Bourne Ultimatum - Az első Bourne még egyenesen jó volt. A második már óriásit zuhant színvonalában, de ez... Pfffff... Három film után az a slusszpoén, hogy ő egy ügynök volt és embereket kellett ölnie? Úristen... Hihetetlenül megrendültem... A másik poén meg az, hogy sokan ezt a filmet dzsanázzák, mint 2007 legjobb akciófilmjét. Hát egy épkézláb akciójelenet nem volt benne, ami meg lett volna, azt meg a hülye rángatós kamera miatt nem lehetett kivenni. Ennyit erről. Damn you, Tibi! Elspoilerezted a végét! :-))) Nevetséges... 4/10

Death Proof - Nfol véleményétől eltérően én nem dicsérném agyon a filmet, már csak azért sem, mert az expozíció szerintem túl hosszú, sok felesleges rész van az elején. Stuntman Mike tényleg jó karakter, meg az autóbaleset utáni rész is tényleg tökjó, de az eleje miatt nálam csak 7/10

Enchanted - Aranyos kis film, moziban barátokkal még jobb volt. Itthon azért elgondolkodnék róla, hogy érdemes-e még egyszer megnézni... 6/10

Evan Almighty - Hát, ennek masszívan semmi értelme nem volt. Morgan Freeman kb 2 percet van benne, és korántsem olyan vicces, mint a Bruce-os változat. Nem csoda, hogy Aniston és Carrey nemet mondott erre a filmre... 5/10

Fracture - Jó volt az alapötlet, meg jó volt a trailer. A film viszont már nem. Teljesen üres és közömbös. 5/10

Hairspray - Chris Walken és Travolta miatt már eleve kötelező, de a többi szereplő is tökjó. Meg a film is. Nem egy mestermű, de jó :-) 7/10

Hannibal Rising - Éppen a moziban voltam gyakorlaton, amikor ez ment, és így ingyen nézhettem meg. Hát, szerencséjük volt, mert ha ezt nekem pénzért kell megnéznem, akkor az hétszentség, hogy követelem vissza a végén. Dühömben még kommentet is írtam hozzá. Borzalmas. 3/10

Harry Potter and the Order of the Phoenix - Ujjuj... Jaj... A kedvenc könyvem az egész sorozatban, erre egy ilyen nullát forgatni belőle... Én nem tudom, hogy Rowling mit csinált, meg hogy ezt hogy engedhette, de... A dementorok hogy néznek már ki? És a csuklyát meg otthonfelejtették? A legpoénosabb akciójelenetek miért hiányoznak a filmből? Mi történik itt? Miért ennyire semmilyenek a legjobb jelenetek a könyvből? Miért hiányoznak meghatározó események? Van, ami már most ellentmond a hatodik könyvnek! Ha meg ilyen hosszú, akkor miért nem vették két filmbe? Az emberek úgyis megnézik a HP-filmeket, akármilyen hosszúak és akárhány részesek is... Eh, hagyjuk is. Inkább a könyvet olvassátok! 5/10

Hot Fuzz - Nem annyira jó, mint a Shaun of the Dead, de azért hozzák a formájukat itt is :-) Kicsit már idegesített a visszatérő poén, amikor minden gyilkosság után megkérdezik a főhőst, hogy szerinte gyilkosság volt-e, ezért, meg még pár apróságért nem 9, de megérdemel egy nyolcast: 8/10

Live Free or Die Hard - Azt hittem, elvesztette az erejét a Die Hard sorozat, de nem! Bruce Willisben még van jó 10 év, remélem, azalatt lesz még legalább két ilyen színvonalú folytatás, mert ez nagyon jó volt! A vadászrepülős rész az év akciójelenete! 9/10

The Man from Earth - Az év meglepetése! Minimális költségvetésből leforgatták, hogy pár ember beszélget egy szobában, de mégis annyira érdekes, hogy tapadsz a képernyőre/vászonra. Fantasztikus! 9/10

Next - Az ötlet is jó, meg a megvalósítás is, csak azt nem értem, hogy Nicolas Cage miért ugyanazt az arckifejezést használja az egész film alatt, amikor már jópárszor megmutatta, hogy amúgy ő egy jó színész... Érthetetlen. 7/10

Ocean's Thirteen - Az előzőt ugyan nem láttam, de az elsőnél határozottan jobb volt! Ezúttal kaszinó helyett hotel a célpont, és olyan érzése van az embernek, mintha jutalomjáték lenne az egész. Talán mert az is :-) 8/10

Planet Terror - Sose gondoltam volna, hogy a From Dusk Till Dawn után tudnak még annál is betegebb filmet forgatni Rodriguezék, de tévedtem. Tudtak. Tarantino szerepe pedig egyenesen... beteg! Oltári szórakozás! 9/10

Ratatouille - A tavalyi Cars után sajnos megmaradt a színvonal ott, ahol volt. Még mindig messze vagyunk a régi klasszikusoktól (és e tekintetben már a The Incredibles is kissé már hibádzott, de az még jó volt...) 7/10

Saw IV - A harmadik rész még vállalható volt, de ez már nevetséges. Illene már leállni ezzel a sorozattal... 4/10

Shoot 'Em Up - Whohohohóóó! Nem gondoltam volna, hogy létezik olyan film, ami után én megszeretem Clive Owent, vagy egyáltalán csak megbocsátom neki a gyalázatos Children of Ment, de ez kész! Talán egy kicsivel még a Planet Terrornál is jobb! Fantasztikusan kreatív akciójelenetek, elképesztően papírvékony cselekmény és óriási színészi alakítások. Mert alakítani akkor is kell, ha nem veszem komolyan magam. Meg a film se önmagát :-) Folytatást! Most! Kettőt!!! 9/10

Shooter - Au, ez a film fájt, főleg a vége. Hány főgonosz fog még bedőlni a diktafon-trükknek? 2007-ben...? Nanemár... 5/10

Shrek the Third - Az első résznél még mindig jobb volt, de a másodiknak nyomába nem érhet... 7/10

Sicko - Érdekes téma, kitűnő megvalósítás. Hogy mennyire igaz, az most nem játszik, szórakozásnak kitűnő volt! 9/10

The Simpsons Movie - Mostanában a Family Guy, a House és a Robot Chicken szüneteiben az ötödik szezont nézem, és valahogy nem tetszenek a részek. De a film óriási volt! Mintha sikerült volna kivenni a részekből a legjobb elemeket és egybeönteni. 9/10

Spider-Man 3 - Az előző két film színvonalát hozta. Ráadásul Tobey Maguire óriási performanszot dob csuklóból, amikor Venom megszállja a karakterét :-) 9/10

Sunshine - Maga a kiindulópont olyan, mint az Armageddon meg a Mag, de a megvalósítás és a hangulat egész jól keveri az Alient meg a 2001-et. Szóval mindenképp érdemes meglesni, hátha valakinek még jobban bejön, mint nekem... 7/10

Transformers - Shia LaBeouf tökjól hozza a karakterét, a robotok meg az effektek klasszak, a sztori nem sokat számít, de a hangulat nagyon ott van! A filmzene is tökjó, csak pont az egyik legjobb szám hiányzik a filmből. Mondjuk ezt a hibát már kijavítottam, de akkor is... Az akciójeleneteket sajnos időnként tönkreteszi a rángatózó kamera meg az ultrahiperszupergyors vágás, de egy nyolcast azért megérdemel... 8/10

Zenék

12 Stones - Anthem for the Underdog - A 12 Stones nekem a The Scorpion King című film Soundtrackjének meghallgatása után tűnt fel először, ott a My Life című számukkal szerepeltek, és mostanában eszembe jutott, hogy lehet, hogy akkor van nekik albumuk is és lehet, hogy jó. Tavaly is kijöttek egy albummal, és azt az általános trendet tudom ez alapján megrajzolni (ez a későbbiekben is érvényes lesz), hogy az összes olyan együttes, akit pont a keménysége miatt szerettem, kezd poposodni. Ez az album például egynéhány eltévedt gitárszólamtól eltekintve tökolyan hangzásvilággal bír, mint Daughtrytól a Daughtry című album, ami egyébként nagyon jó, de ha 12 Stonest hallgatok, akkor tán nem Daughtryt várnék... (ami egyébként szinte kiköpött Nickelback, szóval...). Sok jó szám van rajta, az Adrenaline például szinte megunhatatlan, de mégis hiányolom a vadságot...

Adema - Kill the Headlights - Ez az album is poposodik, de itt annyira nem súlyos a hatás, mint az előbb említett album esetében. Az Adema azonban a 2005-ös Planets album óta nem képes visszatalálni az első két album színvonalára, ugyanis ezen is csak három-négy olyan szám van, amit el-elhallgat az ember. Emlékezetes trackeket egyszerűen nem sikerült alkotniuk. Pedig bíztam bennük... :-(

Air - Pocket Symphony - Air-ék pedig nem kettő, de három fantasztikus albumot adtak ki karrierjük kezdetén, ezért iszonyat nagy várakozással néztem a Pocket Symphony megjelenése elé. Sajnos ez lett belőle...

Belga - Zigilemez - Nincs igazán emlékezetes szám rajta. Eddig a Jön a Gólem! a verhetetlen release tőlük, azon van tán a legtöbb olyan, amit akármikor meghallgatnék. A Bokorpusztán is volt legalább két jó track, az Egy-két-há és a Nagyarc. De itt... Én nem találtam semmi különöset :-(

Chemical Brothers - We Are the Night - Kellemes, kellemes, három kiemelkedő szám, de sajnos nem éri el az előző, Push the Button színvonalát. Pedig a számcímek igazán sokat ígértek, úgy értem, Battle Scars, meg Harpoons, de ezek sajnos fantáziátlan, élettelen trackeket fednek :-(

(Ide jönne az új Coldplay album, ha lenne... Grrrr!)

(Ide meg az új Disturbed album, de az sincs... Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!!!)

Groove Armada - Soundboy Rock - Na, ezt a cuccot nem tudom hová tenni. Én a Groove Armadát még annak idején a Superstylin' és a My Friend miatt szerettem meg, ezek tényleg zseniálisak voltak (katt!), de ez az album valahogy teljesen elüt ezektől. És nem jó irányba. Valahogy se füle, se farka és szinte alig is emlékszem rá, és most újrahallgatva is olyan semmilyen. Kár érte, nagyon. Még az album húzódala, a Get Down is csak közepes... :-(

(Ide jönne a már 2005-re megígért harmadik Hiperkarma album... Hol van???? GRRRRRRRRR!!!)

Infected Mushroom - Vicious Delicious - Furcsa stílus, olyasmi, mintha a The Crystal Method és a Chemical Brothers összeülne és zenélne, de előtte még megnéznének egy David Lynch-filmet. Szóval nem egyszerű eset, ennek ellenére az album színvonala végig egyenletesen jó, és még egy csúcs is van benne a második track helyén: az Artillery az év egyik legnagyobb dala!

Justice - Cross - Ezt sokaktól hallottam, hogy a dance műfaj megreformálói, meghogy a D.A.N.C.E. című trackjük az év egyik legjobbja, yadda-yadda-yadda... Sajnos korántsem annyira jó ez a hangzásvilág, mint amennyire dzsanázzák. Nekem kicsit kuszának és átgondolatlannak tűnik. Van, ahol már annyira effektezve van, hogy már nekem sok. Pedig ez nagy szó... Időnként jó, de még van mit tanulni a Chemical Brotherstől. Nem egy rossz album, de még csiszolni kéne ezen a dolgon...

KoRn - Untitled - Részletes vélemény itt!

Kosheen - Damage - Na, ők hozták a színvonalat! Az első két albumtól semmiben nem marad el a Damage, ami dicséretes! Körülbelül annyi jó szám van rajta, mint az előzőeken, és bizony vannak rajta olyanok is, amikre évek múlva is emlékezni fogunk, mint pl. ez itt ni. Kitűnő!

Lifehouse - Who We Are - Egy track kivételével szinte az egész album kis tinglitangli, tizenkettő egy tucat popalbumnak titulálható, de a második track olyan szinten emelkedik ki a középszerűségből, hogy az valami kész. Nem találok szavakat. Az a hihetetlen ebben, hogy még csak megközelíteni se sikerült a színvonalát a többivel...

Linkin Park - Minutes to Midnight - Részletes vélemény itt!

Maroon 5 - It Won't Be Soon Before Long Részletes vélemény itt!

(Ide jönne a Massive Attacktől a Weather Underground, csak nem készült el, pedig ezt vártam egész évben a legjobban!!! GRRRRRRRRRRRR!!!!)

Nine Inch Nails - Year Zero - Ezt még jó sokszor meg kell hallgatnom, hogy tudjam hová tenni...

Puddle of Mudd - Famous - Semmi emlékezetes...

Rascal Flatts - Still Feels Good - Kellemes, de nem kiemelkedő. A Life is a Highway-t eddig nem tudták überelni...

Saliva - Blood Stained Love Story - Emlékszünk még, mit mondtam a vad bandák poposodásának trendjéről? Hát a Salivát se kímélte ez az irányvonal, a legtöbb dal ezen a korongon tényleg szinte popnak hangzik, de ez az album még ezzel együtt is jó tud lenni. A három abszolút kedvenc van már az albumról: Ladies and Gentlemen, King of the Stereo és Twister, de a többi is nagyon-nagyon jó. Még a poposodással együtt is hozták a színvonalat nyálék (pardon...), csak nekik meg ugye az előző albumuk nem lett jó. Hát, valami mindig van...

Seether - Finding Beauty in Negative Spaces - Már a túlságosan elaborált albumcímnél is gyanús volt a dolog, pedig a Seether a Karma and Effecttel a 2005-ös év egyik legjobb albumát tette le az asztalra. Azért ekkora visszaesésre nem számítottam. A poposodás hagyján, de egyszerűen nem jók a számok! Mi történt? Egyedül a Like Sucide jó, de az sem zseniális. Hajaj...

Sevendust - Alpha - A Sevendusttal én először a The Scorpion King soundtracken találkoztam, ott Corrected című számuk tűnt fel. Zseniális volt, gondoltam, egypár albumot beszerzek, meghallgatni, hogy amúgy mit tudnak. Hát... Három albumról egy árva szám sem volt, amire emlékeznék sok hallgatás után. És erről sem. Pedig mekkora atomdurva címe van már az első tracknek (Deathstar)? És mégis, mit kapunk tőle? Szép kövér semmit... És ez az egész albumra igaz. Még rajtuk érezhető legkevésbé (i. e.: egyáltalán nem) a poposodás, de ők így sem tudtak értékelhetőt alkotni... :-(

(Ide jönne az új The Crystal Method album. Dehát nincs... Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!!!)

(Ide meg egy Yonderboi albumot vártam, de hiába... hát nem GRRRRRRRRRR? Na ugye...)

Zagar - Cannot Walk Fly Instead - És íme, az abszolút győztes! És még csak nem is hatáskeltés miatt hagytam utoljára, hanem hát a Z-betű ugye. Végig zseniális, talán ha három gyenge szám van rajta, akkor sokat mondtam. A cím benne van a világ legjobb albumcímei között is nálam! Az év legjobb albuma, végre először magyar előadótól! Nagy tapsot neki! Íme, itt az egyik legzseniálisabb track az albumon, de ennél is van jobb: Wings of Love

2007 legjobb albumai tehát:

1. Zagar - Cannot Walk Fly Instead
2. Saliva - Blood Stained Love Story
3. Kosheen - Damage

Huhh... Azért a mennyiséggel sikerült talán az időbeli hiányosságokat pótolni... A Trailerben beígért dolgok legközelebb!

Ja, és a játékokról szóló rész elmarad, mert egy 2007-es játékkal sem játszottam. Egyedül a Portal érdekelt volna, de nem jutottam el odáig...

20thcent

cb.gif Hozzászólok! ()   › Zagar - The Snob

2008. január 9 szerda

Éveleje

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Lesz majd hosszabb is, de most legalább induljon már el végre 2008, ugye? Na ugye.

Ebben az évben volt (január harmadikán) az ötödik fórumszülinapom a GAMER-fórumon, ami azóta már nem is azon a helyen van, ahol volt, de még van. Ha nagyon szigorú vagyok, akkor volt kihagyás, mert a régi fórum ugye nem engedett be. De az új már beenged.

Témáim azok vannak, elég sok. Csak idő és motiváció hiányában jelenleg képtelen vagyok hosszabb szövegeket alkotni. Ma délután talán még lesz időm, és akkor nem egy, de rögtön két bejegyzéssel indítom 2008-at! Oltári lenne, nem?

Addig is:

- Nyuszis-csengős-ugrálós
- Ütős-csavarós-pingpongozós
- Papírgalacsin-dobálós

Ha ma délután nem lesz, akkor majd ha megdöntöttétek a rekordok rekorjainak rekordjait, biztosan lesz.

A következőkben szó lesz 2007 legjobb albumairól és filmjeiről is. És nagyon hosszú lesz.

De tényleg.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Linkin Park - Nobody's Listening

2007. december 31 hétfő

Évvége

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek, és Boldog Új Évet Kívánok a blog kitartó olvasóinak, akiket nem rettentett el semmi ebben az évben és tervezik, hogy velem tartanak 2008-ban is.

Ami a következőekben várható: az év búcsúztatása film, zene és játék terén, ezek közül a játékos részt akár már most megírhatnám, de legyen meglepetés :-)

Szóval terjedelmes 2007-búcsúztató post várható még, de majd csak jövőre, top prioritása van a témának, még a trailerben beharangozott témák előtt fog felkerülni. Azt úgyis pihentetni kell egy kicsit, mire megírom őket...

Sokmindent jelenleg nem tudok írni, túl terjedelmes ahhoz az évértékelő post, hogy most elkezdjem írni, amikor nincs kedvem. De január első hetében meglesz, ezt garantálom!

Addig is, búcsúztassuk az óévet a Hajós András Megamix hosszú idő után, de még idén elkészült második részével, amely alatt az év talán legremekbeszabott magyar felvételét hallhatjuk!

BUÉK!!!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Zagar - Rock 'N' Roll Goes to the Girls

2007. december 23 vasárnap

Jaj

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Kiléptetett a blogmotor és véletlenül rányomtam a küldésre, így kukába került a mai bejegyzés. Pedig előtte mindig újra be szoktam lépni, nehogy ez megtörténjen. Most elfelejtettem, úgyhogy majd később jön a Trailerben említett dolgok részletezése. Most nincs kedvem újraírni...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Zagar - The Prophet is a Fool

2007. december 17 hétfő

Trailer

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Következő adásunkban...

- Egy hilarious Robot Chicken jelenet a copyright-sértésről!
- Bennfentes infók a Hellboy 2 forgatásáról!
- Beszámoló a vasutassztrájkról!

... és még sok más!

This trailer was brought to you by the Before I Forget Ltd.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Kosheen - Chances

2007. december 16 vasárnap

A kreativitás visszatér

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Hosszú kedvetlenség és kelletlenség után végre megcsináltam a Transformers-videómat, tehát most már mégiscsak kereshetitek a YouTube-on ezt:

Transformers - This Moment

Az új accountomat is kockáztatom ezzel, de nem érdekel, úgyis csak 5-6 copyright-sértés után fognak újra felfüggeszteni (értsd: törölni). Ráadásul ez még mindig egy tökjó példa a szakdolgozatomba, hogy azóta mennyi idő telt el, amíg egyszerűen megbénultam, hiszen saját magam szórakoztatására nem fogom megcsinálni.

De most már nem érdekel. Ha leszedik, vagy valamelyik következőt, akkor leállok tényleg. De addig nem.

Következőnek egy Die Hard 4 videót gondoltam már hónapokkal ezelőtt, csakhát hogy is kezdődik az a film? Valahogy így:

20thcent

Frack.

Persze ez ellen is van védekezés, mondjuk az, hogy csak magyarul írom le a descriptiont meg a tageket, de az úgy nem poén. Ha leszedik, hát leszedik. Annál több példa lesz a szakdogámban. Há-há!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Zagar - The Snob

2007. december 14 péntek

Hideg indítás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A közelmúlt fejleményei röviden:

1. A Family Guyban itt tartok, egyre jobb és jobb lesz, főleg a random bevágások.

2. Elkezdtem a Robot Chickent is, az meg olyan, mintha a random bevágásokat vennénk ki a Family Guyból, és a mixtúrát megbolondítanánk egy kis South Parkkal (ez a nem bejövős része) plusz azzal a hangulattal, ami Terry Gilliam hihetetlenül kreatív kis szkeccseit jellemezte a Monty Python Repülő Cirkuszában (ez meg a nagyon-nagyon bejövős része). Volt olyan összesen két másodpercet sem kitévő bevágás, amin fél percig agonizáltam. Nagyon állat!

3. Sok-sok 2007-es albumot hallgatok, köztük van a Saliva, a Within Temptation és a KoRn új szerzeménye is. Nemsokára lesz részletes beszámoló az összes 2007-es albumról és filmről, ahogy ez már lenni szokott :-)

4. Most jön az a két pont, ami miatt ez lett a cím. Ami egyébkén három, mivel a blog szokásosan 10 napra leállt, így erre is vonatkozik, szóval tényleg legyen inkább három.

5. Szóval az első aközül a két pont közül, ami a cím lényegi megszületését eredményezte: a Gamer Fórum átköltözött egy sokkal kékebb, ám legalább általam és Nfol által is használható környezetbe. Internetes létem a zöld fórum megbolondulása óta valahogy nem teljes, nincs olyan magyar nyelvű fórum, ahová rendszeresen írnék. Egy ideig az SG Fórummal próbálkoztam, hogy betöltse az IPMA-fórum szerepét, de sajnos ott nincs meg az a közösség, ami miatt a másik fórumra jártam. És persze azt hiába is kerestem volna máshol. Most, hogy egy új címen számomra kvázi újraindult a dolog, végre újra otthon érzem magam. Például vitatkozhatok Leonnal a zenéről újra, meg most már rendesen lehet regisztrálni is, de nem akarok Aurorára és Dicskára ujjal mutogatni, szóval ezt a mondatot nem folytatom.

6. Sikerült az ütött-kopott, viharvert discmanem akkumulátorait teljesen elhasználnom három év alatt. Most például rendszeresen elköveti azt, hogy hideg időben csak másodszori bekapcsolásra indul, teljesen feltöltött állapotban is úgy indul, hogy egy vonás már hiányzik a töltöttségi szintet jelző kis elemből (három van összesen), random kikapcsol trackek közepén és hidegben még ha sikerül bekapcsolnia, néha akkor sem jut el a lejátszásig, hanem háromszor-négyszer eljátssza, hogy beolvassa a CD-t és aztán, pont mikor már éppen elkezdené játszani az aktuális tracket, kikapcsol. Mint amikor a motor nem kapja el, és újra meg újra el kell indítani. Ki tudja, hogy hol lehet hozzá kurblit rendelni? Az Amazonon nem találok... :-)))

Ha már belinkeltem az Amazonos oldalt, akkor érdemes egy pillantást vetnetek a review-kra is, mert van egypár, pont, amivel nem értek egyet. De haladjunk sorban:

Az első reviewer 3 csillagot ad a készülékre. A pozitív dolgokról nincs mit mondani, én is így tapasztaltam, de az utalás a California Heatre azért meglepett. És én még aggódtam, hogy rá is van írva, hogy nem hőálló, és hogy mi lesz így nyáron. Mondjuk tényleg semmi baja nem lett, pedig tavaly nyáron azért közelítettünk itt is a California Heathez :-)
Nézzük inkább a kontrákat:

1. No fast forwarding for mp3 songs (same issue with last year's models, mp70, mp80). Therefore, this is not an ideal player for mp3 audio book listening.

Hát egen, ez így van. Zenéknél nem hiányzik nekem a funkció (kivéve talán a Clubbed to Death 2 esetében...), de hangoskönyvet tényleg nem hallgatnék rajta soha...

2. Slow/awkward, non responsive controls; you can forget about getting to the songs quickly. The controls looks ipod-ish, but are truly the most non responsive design I've ever seen.

Most, hogy az akkuk feszültsége nem igazán akar a megfelelő szintre beállni, tényleg kicsit non-responsible lett, de előtte semmi gondom nem volt vele. Egy pöttyet viszont tényleg lehetne gyorsabb a műveletvégzés, de még így sem zavaró. A "non responsive design" kifejezést meg őszintén szólva nem értem: a design hogy lehetne az oka a problémának? Ha már az előző tagmondatban az ipodot említette referenciaként a srác, akkor hogy magyarázza meg, hogy az ipod meg nem "non responsive", annak ellenére, hogy a design ugyanolyan? Hülyeség...

3. Display has no backlit, this saves battery life, but it's a major inconvenience at darker condition.

Igen, ez tényleg eléggé kényes pont: eleinte, amikor csak olyan számokat hallgattam rajta, amiket ismertem, még nem volt baj, de most, hogy újonnan szerzett albumokat is kiírogatok, és van, amit discmanen hallok először, néha a telefonnal kell világítanom, hogy ez most melyik szám. Tényleg kár.

4. The player doesn't like CD-RW disk; somtimes it takes a very long time to load when using CD-RW disk. CD-R and regular CD work just fine.

Na, ez nem igaz. Lehet, hogy én fogtam ki egy szerencsés példányt, de sokat teszteltem egyszer írható és újraírható CD-kkel is, és nem volt eltérés sem a beolvasás, sem a trackváltás sebességében.

5. Awkward profile, the side with the batteries is thicker than the other sides, but this is minor gripe, overall, the player is relatively slim.

Itt inkább az övcsíptető hiányát kellett volna kiemelni, mert ha valami bajom van a designnal, akkor az inkább az :-)

Az egycsillagos review-ra nem vesztegetnék sok szót, mert egyrészt nekem a leghevesebb mozgás közben sem szaggatott a lejátszás, másrészt mi az, hogy "he sound was fine, and it picked up radio, like normal"? Nincs is benne rádió funkció...

A 12 Stones új albuma másodszori hallgatásra sokkal jobban tetszik. Ez volt a Saliva új lemezével is, szóval bíztató, bíztató.

Többet később.

cb.gif Hozzászólok! ()   › 12 Stones - Anthem for the Underdog

2007. december 4 kedd

The Twitter Dance

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Eredetileg úgy volt, hogy az előző postot fogom update-elni, de aztán mégis inkább újat írok: a tegnapi nap eseményei közé még az is hozzátartozott, hogy meghallgattam a Chemical Brotherstől a The Salmon Dance című opuszt, és totál rákattantam. Az album eddig nem annyira jó, mint a Push the Button volt annak idején, legalábbis más ütős szerzeményt nem találtam rajta, csak ezt, de már ezért megérte az egész... A YouTube el is indított egy kontesztet, hogy ki tudja a legjobban megközelíteni koreográfiájával azt a feelinget, amit a klip és a szám magából áraszt. Az alábbi videoszüretben láthatjátok az én három kedvenc próbálkozásomat is...

Eredeti klip - Szokásos ChemBros minőségben :-)

Fekete srác - Ő az volt, aki a szöveg szerint nyomta a táncot, de pont ezért lehet könnyesresírvaröhögni magunkat a lényegi részen. A művészi hatást az is növeli, hogy apparently, a webcamnek kicsi volt a sávszélessége, ezért a művelet kb. 16 fps-sel valósult meg...

Művészi srác - A koreográfia nem túl kreatív, de az effektek legalább jók. De akkor sem ez a legjobb...

A trió - ... hanem ez! Rajtuk percekig csak röhögtem, ahogy ők is ezt teszik a videóban. Kreatív koreográfia és hihetetlen arcok. Nálam ez a nyertes...

... és hivatalosan meg nem találtam meg, hogy ki nyert, úgyhogy az igazi nyertest nem tudom prezentálni. Meg kell elégednetek ezekkel :-)

És hogy miért twitter szerepel a címben Salmon helyett? Hát azért, mert kreatív vagyok. Nameg azért is, mert a tegnapi nap egyik másik korszakalkotó eseménye az volt, hogy regeltem a twitterre. Sose értettem, mit esznek rajta, és egynapi használat után azt kell mondjam, most se értem, de időnként jó nézegetni a public timeline-t. Meg ha van kedvem, majd felírom, épp mit csinálok. A profilomon látszik, hogy eddig mit volt kedvem leírni.

Nfol, szerezd be a számot és kattanj rá te is, nameg nézz szét a twitter körül is, hátha érdekes.

P.S.: Kedves Olvasóm, Aki Nem Vagy Nfol! Azért szól neki név szerint, mert ő az egyetlen, aki kommentel. Asszem egyértelmű, hogy tudsz ezen változtatni... ;-)

cb.gif Hozzászólok! ()   › KoRn - Love and Luxury

2007. december 3 hétfő

A (múlt) hét vicce

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Lezajlottak a TDK-előadások, köztünk a mienk is, aztán lezajlott a díjátadó is, ahol megtudtuk, hogy jelölve lett a dolgozatunk az OTDK-ra, ahol előadhatjuk majd kibővítve újra.

Aztán jött a hidegzuhany, pár nap múlva: ez majd 2009-ben lesz... WTF??? Akkor majd biztos mindenkit nagyon érdekelni fog a 2007. október 11-ei híradó... Jhaaaaaaaaj...

Addigra már át kell doloznunk hologramos projektorra! Lehet, hogy egyenesen neurális projekcióval a résztvevők agyában jelenik majd meg! Addigra már az unokáimtól veszi el az időt! Addigra már a nyugdíjamból kell fizetnem az antigravitációs taxit, hogy elvigyen a helyszínre! Addigra már a TDK-űrállomáson rendezik majd meg, és akkr még az űrhajójegyet is ki kell valahogy gazdálkodnom! Túl sok lesz a macera, mert errefelé még akkor sem fog működni az online jegyrendelés...

Őrület.

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Chemical Brothers - The Salmon Dance

2007. november 28 szerda

Makes sense now...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Önismeret ROP-os képzésre márpedig érdemes járni. És most ezt nem azért mondom, mert megoldottuk újra ugyanazt a tesztet, amiről a mentálhigiénia c. kurzus kapcsán már postoltam egyszer, hanem azért, mert igazán értékes információkat tudhatunk meg azokról, akik már három és fél éve az évfolyamtársaink.

Volt egy olyan feladat a mai foglalkozáson, hogy a Tau Ceti harmadik bolygójáról kiderült, hogy lakható és űrhajóval a csoport telepesként fog odamenni. Adtak egy szabálylistát a feladathoz, amelynek alapján törvényeket és szabályokat kellett hozni bizonyos kérdésekben. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a szabályzat egyik pontja az volt, hogy "Az olyan újszülötteket, akik várhatóan nem érik el a felnőttkori önellátás szintjét, fájdalommentesen meg lehet szüntetni"

Én azt gondoltam, hogy erről a pontról nem lesz vita a véleményegyeztetésnél (a végső listát közösen kellett meghozni), mivelhogy ez egyértelmű: ilyen törvényt nem szabad hozni, ki kell húzni a listáról. De nem addig van a'...

Ugyanis két évfolyamtársam azt mondta, hogy ők bizony tényleg megölnék azt a babát...

Sokat lehet vitatkozni azon, hogy mikortól számít valaki embernek, mármint az a kérdés is megérne egy misét, hogy az abortusz pl. gyilkosságnak tekinthető-e (szerintem igen), de itt még csak nem is erről volt szó. Aki már megszületett, az a Föld minden államának törvényei szerint (tudomásom szerint) ember, és mint ilyen, rendelkezik az élethez való joggal.

És mégis ezt mondták.

Azt mondták, nincs értelme, hogy éljen, ha csak szenvedés vár rá és nem élhet teljes életet. Én azt mondtam, hogy pont ezért vagyunk emberek, hogy ne így gondolkozzunk. Ők erre felhozták, hogy "a bolygó benépesítése a cél". Én erre azt mondtam, hogy nem, nem az. A cél az és mindig is az lesz, hogy emberként éljünk.

"A benépesítés a cél". És ez a szólam elég az évfolyamtársaimnak ahhoz, hogy ennek égisze alatt újszülötteket öljenek. Most már értem, hogy Hitler miért tudta az egész német népet a zsidók ellen uszítani. Hogy miért nem gondolt bele senki, hogy mit is csinálunk, héló, álljunk már meg egy percre itt... De senki nem mondott ilyet és senki nem gondolt bele. Szerintem Hitlernek elég lett volna, ha annyit mond, hogy "Azért, mert Habakukk", és akkor is lesznek követői. Nem kellett volna túl bonyolult ideológiát felépítenie.

Én megkérdeztem, hogy mi ad nekik erkölcsi alapot ahhoz, hogy döntsenek egy másik ember életéről, de erre a kérdésre nem voltak képesek választ adni. Mindig a benépesítéssel jöttek, és azzal, hogy olyan életet nem érdemes életben tartani, ami nem lesz normális és teljes. Én mondtam, hogy az orvostudomány célja az, hogy az emberi életet fenntartsa. És nem tesz különbséget élet és élet közt. Én sem teszek és senkinek nem lenne szabad.

Akkor nem jutott eszembe, de mondhattam volna azt, hogy "Én meg most kinyírlak téged, mert szerintem nem érdemes olyan életet élni, amiben nem keresel havonta minimum 15 millió forintot, szóval sajnálom", de itt a lényegi kérdés mindenképp az alapelv kell hogy legyen. Hogy senkinek nincs erkölcsi alapja arra, hogy egy másik ember élete felett rendelkezzen. (Lásd még: Kazohinia. Nfol fogja tudni, melyik részre utalok itt...)

Akárhonnan nézem, ez gyilkosság. És lehet, hogy az évfolyamtársaimnak csak a szája jár, és ha valóban ott lennének a helyzetben, akkor nem tudnák megtenni, de akkor is ijesztő volt látni, hogy ilyen lelkesen érvelnek a "benépesítés" mellett. Egyedül Auroráról tudtam, hogy teljesen és pontosan érti, miről beszélek én, meg persze birge is szerintem hasonló véleményen volt.

Csak annyi kéne, hogy valaki kiálljon az utcára és elkezdjen szónokolni valamelyik népcsoportról, hogy őket ki kéne írtani. Bármiféle vélt vagy valós előnyöket ígér meg valaki, lesznek rögtön követői. Fél óra után 20, egy óra után 150, egy nap után már 800 ember fogja követni, akárhová is megy. És tényleg el fogják hinni, akár van előnyük belőle, akár nincs. Az egész csak illúzió.

A történelemkönyv szépen megmagyarázza, hogy Hitlernek a gazdasági válság miatt volt könnyű dolga, de szerintem nem kellett ahhoz az. Elég volt, hogy szónokolt valamiről. Hogy miről, az teljesen mindegy, mondom, ha folyamatosan a Habakukkra hivatkozik, senki meg nem kérdezte volna, mi az. Elég nekik, hogy az az, amitől nekünk jobb lesz, ha kiirtjuk a zsidókat. Pont. Jelentés nélküli szavakért képesek gyilkolni az emberek. Mert birkák és manipulálhatók. A legjobb példa erre szintén a Kazohinia - Nfol ismét tudja, mire gondolok, de az a könyv valami annyira esztelenül zseniális, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek. Szintén ajánlom Szathmári Hiába című művét is, amelynek utószavát már az egyik postban közöltem. Ebben található az a gondolat, hogy a marhákat vágóhídra lehet terelni, de arra csak az ember képes, hogy zászlókat lobogtatva, önként menetelve menjen oda, és erre még büszke is legyen. A főszereplő megkérdez egy fiatal elvtársat, hogy miért kell menetelni, de állandóan csak körkörös válaszokat kapott, és egy idő után nem mert többet kérdezni. Én is pontosan ezt éreztem ma.

Egy idő után nem mertem többet mondani.

cb.gif Hozzászólok! ()   › New Order - Turn My Way

2007. november 27 kedd

Sztrájk-opinion

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Az előbb elkaptam egy beszélgetést a HírTV-n, amelyben a mai Volán-sztrájkról volt szó. A műsorvezető fejtegette, hogy hát ez a sztrájk eléggé észrevehetetlen volt, mire a sztrájkolók képviselője azt mondta, hogy semmiképpen nem volt elhanyagolható. Ez után két percig visszasüllyedtünk a középső csoportba ("De igen!" - "De nem!" - "De igen!"), aztán végülis kisütötték, hogy egy bizonyos kitételt követeltek volna a dolgozók, de erre nem kaptak ígéretet. A mai sajtótájékoztatón meg bejelentették, hogy ezt ők márpedig felajánlották, de a sztrájkolók nem fogadták el azt, amit még ők követeltek, és azért sztrájkoltak, mert nem ajánlották fel nekik. Igen, ez pont olyan WTF, mint amilyennek hangzik, de mit ad isten, ezt sem sikerült feloldani a műsorban. A műsorvezető mentő kérdése az volt: "Akkor a mai sajtótájékoztatón hazudtak?" Mire a nő: "Nem mondanám ezt". Mindig ez van. Amikor végre ki lehetne mondani valamit, akkor ebben az országban valahogy sose mondja ki senki. Pedig eléggé nyilvánvaló volt ez a dolog ebben az esetben... De azt amúgyis megszoktuk a hírműsoroktól, ahogy azt már korábban is kifejtettem, hogy mindig pont a legérdekesebb résznél, amikor végre kiderülne valami érdemleges - na, akkor van vége az összeállításnak. Tehát magát a műsort is értékelhetjük úgy, mint a sztrájkot: "Sikeres, ám eredménytelen."

A forgatókönyvírók sztrájkjáról (a továbbiakban: WGA-sztrájk) meg nemrég olvastam azt, hogy:

A Family Guy utómunkálatai annak ellenére folytatódnak, hogy a négy karakterhez is hangot kölcsönző showrunner/készítő/író Seth MacFarlane nem hajandó melózni rajta, és múlt héten konkrétan "faszságnak" titulálta a FOX szándékát.

Először is: azért nem volt kicsillagozva, mert idézet (sőt, ők is idézték valahonnan, ahol Seth Macfarlane-t idézték).
Másodszor is: teljes cikk, már csak a kontextus végett.

Hogy ezeket letudtuk, jöjjön a saját reagálásom erre: nem hiszem el. Nem. Hiszem. El. I can't believe this. I. Can't. Believe. This.

Nem hiszem el, hogy a Family Guy alkotója és atyja ilyet csinálna. Ilyen hozzáállással hogy lehet ilyen frankó sorozatot készíteni? Vagy most tényleg higgyem el, hogy csak a pénzért csinálja? Ezt? Stewie hangját? Ezeket a random kis bevágásokat, amiket a legjobban szeretek az egészben? Lehet ezt pénzért csinálni? És lehet ezt egyik pillanatról a másikra f****ágnak titulálni?

Nemhiszemel.

Annak ellenér mondom egyébként ezt, hogy nem vagyok egy nagy FG-rajongó, egyszerűen csak jónak tartom a sorozatot, mivel igazán jó vígjátéksorozatot nem találtam még az MPFC-n kívül... Még a Simpsons-részeket is csak közepesek tartom (a film baromijó volt, de az ötödik szezon, ahol most tartok, valahogy nem...). Viszont a FG legalább egy üdítő színfolt és van benne némi MPFC-beütés, szóval érdemes tovább nézni, akár még csak Stewie miatt is.

Akkorsehiszemel.

Mondjuk az is igaz, hogy a comment.com cikke olyan jól van megfogalmazva, hogy fogalmunk sincs arról, hogy a Fox végülis pontosan mit követelt, hiszen ha mondjuk azt mondták, hogy arra kötelezik Seth komát, hogy fejenállva, gördeszkán írja meg a scripteket, és a hangfelvételek alatt csak Slice narancsot ihat, akkor én állok először mellé egy EZ TÉNYLEG F***SÁG táblával, elvégre mit lehet tudni...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Linkin Park - Figure

2007. november 27 kedd

Csak szólok

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Nem azért nincs bejegyzés ilyen sokáig, mert sztrájkolok.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Hyper VS The Crystal Method - Fire to Me

2007. november 23 péntek

Íme:

Success

1 view, 1 comment, 1 rating, a komment ömleng és áradozik, a rating 5 csillag... mi kell még? 100%-os teljesítmény. Jobb már csak akkor lehetne, ha ugyanez az ember linkelte és honorálta is volna, nomeg video response-t is nyomott volna róla (persze pozitív hangvételűt!). De innen a határ már csak a csillagos ég lenne, mert még ezzel is lehetnék elégedetlen, sírhatna a szám, hogy miért csak egy video response van, miért nem küldött mindjárt kettőt? Vagy harmincat? Jaaaaaaaj...

Egy pici kis csalás is van a dologban, ugyanis ez a videó második felbukkanása a YouTube-on, az elsőt is kitörő örömmel fogadta mindenki, csakhát most újra fel kellett, mert egy icike-picike account-törlés közbeszólt. Node sebaj, fő az, hogy újra sikeres, here we go again, meg ilyesmi.

A torrentrazzia kapcsán a Szólás szabadsága című műsorban közöltek egy rövid kis beszélgetést Hajós Andrással (link a torrenthez itt, egy remek post egyébként), amiben ő azt mondta, hogy az Emil.RuleZ! nem fog több albumot kiadni, mert azt úgyis mindenki csak letöltené. Azt is mondta, hogy ő arra vár, hogy majd az mp3-lejátszókat és a DVD-lejátszókat gyártó cégek fogják eltartani azokat a művészeket, amelyek az ő technikai eszközeikre alkotásokat termelnek.

Én ezt a véleményt majd idézni fogom a szakdolgozatomban és azt fogom róla írni (csak persze azért tudományosabban), hogy nem igazán építő, konstruktív hozzáállás felülről várni, hogy változás történjen, az még a régi rendszer volt, ahol hátra lehetett dőlni, hogy "majd az Állam megoldja", őszintén nem értem, hogy egy ilyen kreatív és életrevaló ember hogy nyilatkozhat ilyesmit, ahelyett, hogy ezerrel szervezné a kitörést új ötletekkel, elképzelésekkel, akciókkal. Bár az is lehet, hogy ezt a szöveget csak altatásnak szánta :-) Egyébként az ErZ! vehetne példát mondjuk a Radioheadről, akik ugye becsületkassza alapon feltették a lemezüket a netre. Az igaz, hogy ez a módszer Magyarországon lehet, hogy úgy működne, hogy "Akkor én most letöltöm nulláér'", de lehetne próbálkozni, akár mással is. Csak ne üljünk passzívan, hogy "jajmostmilesz". Ez már csak azért is érdekes, mert Hajós egy korábbi mondatában azt mondta, "keressük a fórumot, hogy kapcsolatba kerülhessünk a rajongóinkkal". Erre meg azt mondom, hogy hát ott van, ott van az, az internet az, és lehet azt úgy is használni, hogy jó dolgok süljenek ki belőle akár anyagilag is. Ehhez elképzelés, kreativitás és bátorság kell. Hajós András egyiknek sincs híján.

Amint az látható, a hétvégén komolyan elkezdek dolgozni mindkét szakdolgozatomon, habár a külső konzulensemtől továbbra sem kaptam válaszokat, dehát ami késik, nem múlik, megaztán 99%-ban úgyis önállóan fogom írni az egészet. A torrentrazzia megint tökjó anyag, és így is szerintem sokminden fog az utolsó pillanatban bekerülni, hiszen ez a háború folyamatosan zajlik.

Harmadik napirendi pontunk pedig természetesen az írósztrájk lesz. Aki nem lenne familiáris a terminussal, annak elmondom röviden, hogy a hollywoodi forgatókönyvírók kérnék az internetre a Viacom által feltett sorozat-epizódok után járó jövedelmüket, amelynek folyósítását a Viacom CEO-ja azzal tagadja meg, hogy "Az internetre feltett anyagok értéktelenek". Ezt mindenképpen idézni fogom majd a szakdolgozatomban (citation needed!!!), mert ezzel most a bácsi vagy azt mondja, hogy a vállalata szemetel a webre, vagy azt mondja, hogy maga az internet egésze szemét, hiszen ha az interneten lévő anyagok szemetek, akkor maga az internet is csak szemét, hiszen az interneten lévő dolgok rajta vannak az interneten. Érthető, vagy mondjam el még egyszer szájbarágósabban? :-)

Amitől viszont a falnak mentem e téma kapcsán, az ez, főleg a House M.D.-re vonatkozó része. Persze a Hősök is aggasztó, meg a DH is, de én mégis a House-t sajnálom a legjobban. Sajnos csonka szezonokat nézünk májusban :-((( Borzasztó, de örülhetünk, hogy nem a cancel lett a sorsa ezeknek a sorozatoknak...

És akkor most háromra mindenki:

1
2
3
K*csög Viacom!!!

Najólvan, ez kellett.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Donkey Konc Country 2 - Kannon's Klaim

2007. november 21 szerda

Spamszüret

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Laza tíznapos szokásos kihagyás után két újdonsággal térünk vissza, ami lehet, hogy három, ha azt is belevesszük, hogy ez itt egy post... Először a legszembetűnőbb dolog, hogy belilult a blog háttere. Ez az árnyalat nem teljesen az, ami a régi blogon volt, sőt, nagyon is különbözik tőle, már csak abból az okból is kifolyólag, hogy ez itten lila, az meg kék volt. Kicsit közelíteni fogom még a régihez, tehát ez mindenképp le lesz cserélve kékre, mert olvashatóság szempontjából tökjó, mégsem az igazi valahogy.

A második dolog az új fejléc, amihez most már adott esetben elég derekas mennyiséget kell frissíteni, hogy előjöjjön, de megéri. Mert nagyon oximoronikus és droidisztikus. Látszik, hogy ki tervezte... A kép minőségéért pedig ezúton bocsánatot kérek töredelmesen, de egyszerűen muszáj volt ebből csinálom, és utólag derült ki, hogy nem volt megfelelő minőségű a kép...

A post pedig a freemailes címemre érkezett magyar spamek gyöngyszemeiről fog szólni, ugyanis a gmailes címemre nem kapok, csak angolul, pedig a legviccesebbek a magyar nyelvűek. Egyszerűen bájosak, de tényleg. Mindjárt meg is látjátok őket, egy képgalériában elbeszélve.

Spam

Az első kedvéért vagy regeltek ezek az idióták egy freemailes címet, vagy valakiét maszkolják, ami még borzasztóbb. És ugye igen hihető a dolog, hiszen mindennapi levelezésében mindenki tük sűrűn használ szöveges linket, ugye? A joggal felmerülő két kérdésre a válaszok sorrendben: a link egy ftp-sitera akart volna elvinni, és igen, szándékosan nem hibajavítóztam ki a címemet, mivel azt a fiókot már úgyse használom, mióta két gmailes címem is van, szóval ez pont spamszüretre ideális :-)

Spam

Ennél meg vagy a g-portál gmail-klónját használták, vagy maszkoltak egy hülye mailcímet, de ebben az igazi finomság a tárgy. Mert ha ilyen tárgyat ír valaki egy spamnek, akkor legalább az elejére költhetne egy kis magánlevélre hasonlító szösszenetet (sose gondoltam volna, hogy még visszasírom Ritti Annát...), de nem, itt bele a közepébe, zene, film, játékok, etc. Hát jólvan. Hála az égnek, hogy ez nem a gmailes címemre jön, mert abban még mindig nem vagyok biztos, hogy az ottani spamszűrő ezt átengedi-e. Kipróbálni nem óhajtom, akármennyire is aranyosak (értsd: szemétség) ezek a fakemagánlevél-spamek...

Spam

Az utolsó drágkő pedig messze a legadvancedebb darab: az inboxból úgy tűnik, mintha a feladó maga az Electronic Arts volna, és szöveget nem, csak egy hi-res képet tartalmaz a játékról. Nyilván azzal a célzattal, hogy vegyem meg. A levél végén pedig közlik, hogy "Ezt a levelet azért kaptad, mert tagja vagy a myVIP közösségi rendszernek." - khmm... Az IWiW mikor kezd el spammelni? De hogy még büszkék is rá, az nem fér a fejembe.

Ja, és MyVIPre már vagy 4 hónapja nem léptem be...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Daughtry - Crashed

2007. november 11 vasárnap

Balázs

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Azt hiszem, ennél kifejezőbb cím ehhez a bejegyzéshez nem szükséges. A műsor által okozott helyrehozhatatlan mentális károk, az okozott sebek még most sem hegedtek be teljesen. És esküszöm, fizikailag is kimutatható lenne az agyamon néhány elváltozás...

... pedig nem is volt annyira rossz, mint amire számítottam! I mean, kifoghattunk volna egy sokkal borzalmasabb adást is. De nem. Pluszban nem volt borzalmas, csak egyszerűen a műsor szerkezete, hangvétele in general annyira agydaráló és szánalom, hogy egyszerűen nincs menekvés. No escape. De komolyan.

Mindenekelőtt azonban szót kell ejtenünk a hangulatfelelős intézményéről. Azaz, kicsit egyszerűbben szólva a tapsoltató emberről. Ő az, aki 60-70 ezret keres egy nap (3 adás felvételén) azzal, hogy megtanult egy igen bonyolult köröző mozdulatot, amivel azt jelzi, hogy folytassuk csak a tapsolást. És persze ő mondja azt, hogy kezdjük el és hogy fejezzük be. A srác egyébiránt hentes. Ez hozzá tartozik a teljes képhez. Az ilyen insider-infók egyébként csak növelik a műsor mentális károkozó faktorát...

Node, térjünk a lényegre. Az első adás három kis epizódból állt, amelyek közül rögtön az első volt tán a legagyhalálosabb. Bejött egy lány, aki állítása szerint hat éve volt együtt már egy sráccal, aki most mondani akar neki valamit. Node nem úgy ám, hogy megmondja neki, ááá, nem. Akkor nem is lenne szükség a showra. A srác azt a megoldást választotta, hogy ő bizony Balázzsal fog 3 képet megmutatni a lánynak, aki ezek után találja ki, hogy melyik kép az aktuális. Balázs megmutatta a képeket, közben ő maga is próbálkozott feldobni őket, mert úgy csinált, mint aki nem látja, mit ábrázol a kép. Itt kicsit ki kell hogy térjek rá is: Balázs egy jóeszű, okos srác, csak a műsor színvonala eleve determinálja a róla kialakult képet. Ami nem egy pozitív dolog, mert sokkal többre lenne képes. De ezzel megint bemennénk a "Vajon erre van igény, vagy ezt nézik mert ez megy?"-kérdés utcájába, ahova márpedig most nem.

Tehát ott tartunk, hogy a lány nem tudta kitalálni, melyik kép lehet. Ez a szerencsétlenkedés egyébként szintén in general jellemző a műsorra meg a szereplőkre, szóval ez egy feature, nem bug, ne tessék aggódni, nincs itt semmi látnivaló. Csak tudnám, hogy akkor miért show... Na mindegy.

Tehát a fal mögé rejtik a lányt (a falat az operatőr húzza hátulról, mielőtt bárki is azt hinné, hogy az automatizmus egy ismert fogalom lenne a XXI. században, Magyarország egyik vezető televíziójában), bejön a srác, és 4 perc alatt akadósan, döcögősen elmeséli, hogy hat éve vannak együtt a lánnyal. Hmm... nekem itt kezdett gyanús lenni a dolog.

Elhúzódik a fal, óriási meglepetésre ott a lány (wow!!! I never would have guessed...), és a srác elkezdi mondani a Balázsnak(!), hogy hát szeretném megkérni a kezét. Egy eléggé leharcolt állapotban lévő vörös rózsával indul neki ennek a questnek, miután Balázs finoman figyelmezteti, hogy akkor tán a lánynak kéne mondania, nem neki. Node sebaj, a srác máris adjusztálja az irányt, 90 fok balra és átadja a virágot. Balázs megpróbálkozik azzal, hogy valami értelmeset kiszedjen belőlük, de együtt sem képesek adekvát válaszadásra, úgyhogy mindannyiunk örömére elengedik őket...
... és akkor két olyan dolog történik, amit a tévénézők már nem látnak.

1. Amikor a srác és a lány egymás mögött kimegy, akkor a gyártásvezető (aki a kellékes is egyben és egyébiránt autószerelő), kisnatcheli a virágot a lány kezéből, mert az még másnak is kell!!! Ha ezt videón látom, visszatekerem, de így csupán arra hagyatkozhattam, hogy majd felvétel után megkérdezem Aurorától, hogy jól láttam-e. Később ezt ő is megerősítette, ami után 5 másodpercig egymásra bámultunk hitetlenkedve.

2. A mikroportok levétele egyesével történik. Tehát először a lányról szedte le az erre kijelölt munkatárs (aki tán pincér lehet akkor, bár erről nincs információm, csupán deduktívan próbálok hozzáállni a problémához) a mikroportot, aki ezután vissza se nézve, meg sem várva a srácot kisietett a helyiségből. Így viselkedik az, akinek nem egészen másfél perce kérték meg a kezét?

Mindezek után csak arra tudok következtetni, hogy az a hat év az körülbelül hat perc lehett, de a látottak alapján lehet, hogy még annyi sem. Az ezután következő történet is hasonló mederben zajlott: bejött egy szerencsétlen (erre nincs jobb szó...) 14-15 éves lány, aki nagy nehezen előadta, hogy szeretne többet egy sráctól, aki aztán szintén bejött és ő meg azt mondta, hogy ő meg nem. Erre a lány azt mondja: "Jó." Balázst is meglepte, hogy ilyen gyorsan elfogadta a döntést, úgyhogy ezzel még nyúzta őket 5 percig, és higgyétek el, nem sok fájdalmasabb öt perc volt az életemben eddig ennél... Persze mindezt úgy, hogy a két idióta egymásra se néz, még el is húzódik egymástól. Ez kb. úgy lehetett, hogy 1 perccel a műsor előtt bemutatták őket egymásnak, mire a srác vállat vont: "Ja, veled fogok szakítani? Oké." Ha még az előző jelenetet valami óriási, tejútméretű jóindulattal még csak-csak valósnak lehetett volna értékelni, akkor ehhez az egész, táguló világegyetemben lévő jóhiszeműség sem elgendő, hogy ezt valaki bevegye. Nincs olyan naiv ember az univerzumban, aki tényleg elhiszi, hogy ezek közt volt valami, annyira hiteltelen volt az alakítás. Így már érthető, miért nem próbálkoztak azzal, hogy nem fogadja el a döntést elsőre a lány: mert ha még ezt se tudták rendesen eljátszani, akkor majd biztos egy vitát sikerül... Eh, hagyjuk is.

Még két epizód érdemel említést a három felvételből, ezek közül az első szintén több okból hihetetlen volt.

Először bejött egy anyuka, akinek problémái voltak a 11. osztályos gyerekével. Elmondta, hogy lóg az iskolából, meg hasonlók. Ezzel még nem is volt baj. Utána elrejtették a fal mögé és bejött a gyerek.

Belazázik a srác, ledobja magát a székbe és elkezdi két pofára mesélni, hogy suli után ő bizony ki szokott állni a térre és összetört gyógyszereket árul drogként, meg néha a haverjai is hoznak ilyeneket, amiket szintén árul.

Balázs: Mi van, ha valaki ebbe belehal? Mi van, ha olyan gyógyszert adsz neki, ami ártalmas? Vérnyomáscsökkentő például.
Gyerek: Á, nem, az nem lehet, mindig megnézem, mit adok el.
Balázs: Mindig megnézed?
Gyerek: Ja, persze. Biztos nem lesz baja senkinek.
Balázs: És amiket a haverjaid hoznak? Azokat nem nézed meg, ugye?
Gyerek: Hát azokat nem.
Balázs: És mi van, ha attól lesz baja valakiek?
Gyerek: Á, nem. Biztos nem lesz.
Balázs: Nade amiket ők hoznak, arról tudod, hogy mik?
Gyerek: Nem.
Balázs: Hát akkor lehet belőle baj, nem?
Gyerek: Háát... lehet.
Balázs: És akkor mi lesz, ha ebbe valaki belebetegszik, baja lesz vagy meghal?
Gyerek: Hát... akkor így járt.

Ezek után azt is elmondta ez a tinédzser géniusz, hogy ő bizony néha szokott füvezni is.

Namost ez legalább két büntetőjogi kategóriába simán beleesik, mondjuk az persze nem számít beismerő vallomásnak, ha valaki ezt így a tévében bemondja, mivel bárki mondhat bármit, de a rendőrség helyében ráállnék a srácra, mert ez egy alapos gyanúra minimum okot ad. Balázs megvitatta vele jövőbeli terveit, majd szembesítették az anyukájával.

Az egyik ok, amiért ez a történet hihetetlen, az az, hogy ki az a barom, aki ilyet tényleg bemond a tévében, hogy ő ilyeneket csinál. A másik ok meg az, hogy annyira minimális intelligenciahányadossal rendelkező ember szintén nincs a világon, aki rá nem jön, ki van a fal túloldalán. Ááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Ez még most is fáj, ahogy most írom. Tehát két eset lehetséges: vagy tényleg létezik ilyen hülye ember és idáig csak nekem maradt ki az életemből ez ilyen szinten, vagy ez is megjátszott volt. A kérdés eldönthetetlen, mert sajnos azt már Einstein is megmondta, hogy az emberi hülyeség végtelen. És mondjuk, ha belegondolok, egy olyan embertől, aki összetört gyógyszereket ad el drogként, bizony, az is kitelhet, hogy ezt kétpofára elmondja a tévében...

Az utolsó történet valódinak tűnt, de eléggé kavarós volt. Bejött egy anyuka, akinek a 22 éves lánya már elköltözött otthonról, a 16 éves még nem, és állami gondozásba fog kerülni, ha nem csinál valamit a nővére, mert a nagymama úgy döntött, hogy a ház haszonélvezeti jogát kihasználva kirakja az utcára a lányát és az unokáját, aki lévén kiskorú, így megy az intézetbe. Húha, ez már itt meredek volt, de még bonyolódik a helyzet. Egy hónapja már elindult a folyamat, de az anyja és a lány nem úgy tűntek, mint akiknek nincs hol lakniuk... Többszörös összekavarodások után oda jutottunk, hogy a 22 éves lányt próbálták meggyőzni az anyja és a húga, hogy hasson valamit a nagymamára, mert "őrá hallgat". Aurora eközben beszélgetett az egyik hátsó operatőrrel, akivel közösen kikövetkeztették, hogy ez valószínűleg nem teljesen így van, mert nagyon gonosznak akarják beállítani a 22 éves lányt (aki mondjuk a modora alapján simán megérdemelte, de ezt csak zárójelben), és sok helyen hibádzott a sztori. Ezeket most már nem tudnám részletezni, de akkor sem érdekelt már annyira. Mindenesetre a szereplők itt valódiak voltak, az látható volt, csak hogy a történet mennyire volt valós... Ez nem derült ki.

Jaj, belefájdult a fejem, mire ezt mind leírtam. Mindjárt UT2004-ezek kicsit, hogy lenyugodjak. Illetve ááááááá!!! Miket beszélek... Mondom én, hogy jaj. Az UT2004-ről is jön majd blog, de ennek most legyen vége. Mindenkinek jobb lesz így.

Nfol reakcióit megnéztem volna a történtekre, főleg az elsőre meg a drogárus gyerekre... Ha Pákó átváltozását túlélte, akkor bizonyára ezzel se lett volna probléma. Ugye?

cb.gif Hozzászólok! ()   › Infected Mushroom - Suliman

2007. november 6 kedd

Enter Google

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Az első találat a licsire. Azért nem mertem eddig megcsinálni, mert pont ettől féltem.

Most demisztifikálódott az egész. Így már nem ér semmit, hiányzik a lényeg, a misztérium, a titok, nomeg azon emberek zavartan való S@tit hülyének nézése, akik tudják, mi az a licsi.

Sajnos most, hogy már én is tudom, már nem tudom nem tudni. Arra nincs valami netes szolgáltatás? Jó, most speciel nem erre gondolok, csak... eh, nevermind, előbb-utóbb úgyis jön újra a Google, és akkor megint demisztifikálódik a licsi-jelenség.

Hát ez van. Pedig én próbáltam húzni a dolgot, amíg csak lehetett :-)

Inkább hallgassunk Transformers soundtracket. Nfol, ugye ez megvan? És nem untad még meg? Ugye?

cb.gif Hozzászólok! ()   › Styles of Beyond Feat. Mike Shinoda - Second to None

2007. november 6 kedd

And now, Blog continues...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Kicsit megint hosszú volt a reklámszünet, s ez nagyban köszönhető volt annak, hogy az Aurora-Enid66-S@ti koprodukcióban készülő TDK-dolgozat munkálatai lekötötték minden energiámat. Viszont a készítési folyamat során történtek olyan események, amelyekről érdemes beszámolni.

Például arról, hogy a TDK-ra nagyjából a szakdolgozat formai követelményei vonatkoznak. Azaz, négyszeres mélységű alcímezés tilos, tehát 1., 1.1 és 1.1.1 lehet, de 1.1.1.1 már nem. Elképzeltem, ahogy őszes szakállú akadémikusok olvasnának egy olyan dolgozatot, amiben van négyszeres mélységű alcímezés. A beszélgetés valahogy így zajlana:

Őszes szakállú akadémikus 1 (morfondírozva): Ezt nem értem... Megnéznéd nekem, kedves Őszes szakállú akadémikus 2?
Őszes szakállú akadémikus 2: Rendben. (szünet) Sajnos, én sem értem. Hívjuk ide Őszes szakállú akadémikus 3 kollégát, ő biztos tud segíteni!
Őszes szakállú akadémikus 3 (elolvassa): Hát, én ezt nem tudom felfogni. De ne hívjuk ide Őszes szakállú akadémikus 4-et, mert az már túl bonyolult lenne.

Függöny.

A TDK-dolgozat megírásának céljából Enid66 otthonában gyűltünk össze, s kezdtük el az alkotási folyamatot. Mivel az ő gépükön már Vista van, először csodálhattam meg az MS e remekművét testközelből. Három észrevételt tennék a következő sorokban, mert négy az már túl bonyolult lenne.

Először is, az előnézet, mint funkció. A Mac OS-ban ugye már benne van, és ott már kellően le is szedtem a keresztvizet erről a feature-ről, mivel az iMac képernyője hiába akkora, mint egy ház, sajnos még ott sem látszik a gyufásdoboz méretű preview-ből, hogy mi is van a programablakban, mindenképp rá kell kattintani. Ráadásul, a képen szerepel a program logója is, ennyi erővel meg aztán tényleg elég lenne csak az ikon... Amikor hallottam róla, hogy a Vista ezt integrálni fogja (Nfoltól anno), könyörögtem magamban, hogy ne így - és könyörgéseim meghallgattattak! A Vista csak akkor mutat előnézetet, ha rávisszük az egeret a tálcán az elemre. Így ez opcionálissá is válik rögtön, és ez így már tényleg jó. Igaz, mi a TDK írása közben nem tudtuk használni egyáltalán, mert 3 megnyitott Word dokumentum 20*15-ös előnézeti képét földi ember nem különbözteti meg egymástól...

A második észrevétel már designjellegűbb az előzőnél: átlátszó fejlécek. A Vistában az egyes ablakok címsorai szép effekttel sejtetik a mögöttük lévő képernyőtartalmat. Ilyen vizuális csillivillikre tehát nagyon figyelnek, de (és itt jön leheletfinoman a harmadik észrevétel!) nem tudják továbbra sem megoldani, hogy az "tálca elrejtése" funkció ne unja meg egy idő után, és ne szűnjön meg működni a funkció. Croissant (Enid öccse) szerint: "Hihetetlen, hogy már a negyedik operációs rendszerben nem tudják megoldani..." Szerintem meg ezzel az otthonosságot akarják megőrizni, mintegy kohéziót és konzisztenciát teremteni az egyes OS-ek között, mivel az embernek az ilyen jellegzetes, évek (évtizedek!) óta ismert hibák viszontlátásakor egyből nem lesz annyira idegen az új oprendszer, ezek mintegy jelzőtáblaként mutatnak az ismert területek felé, melgegséget varázsolnak az ember szívébe és kialakítják az "Igen, ez egy MS termék!"-érzést. Nem bug az, feature!

A TDK alkotási folyamata közben még szó esett a Harry Potter-sorozat kapcsán a Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsékról, amelyek között az egyik könyvben volt kísértet-ízű. Ez Aurorának szöget ütött a fejébe, és megkérdezte, az milyen lehet. Croissant válasza: "Kóstolj meg egy kísértetet, és megtudod." A kísértetek mindig körülöttünk vannak, szóval az is lehet, hogy ez már megtörtént, teszem én most hozzá. Dacára annak, hogy ami mindig körülöttünk van, azt nem feltétlenül esszük meg.

Enid megkínált minket alma-licsi ízesítésű ásványvízzel is, amin ugyebár éreznünk kellett volna a licsi ízét is, de mivel többszöri gondolkodóba esés után sem tudtuk megfejteni, hogy mi lehet az a licsi, ezért azt sem tudtuk megállapítani, hogy érezzük-e az ízét. Amikor a második napon már cítrom-lime ízesítésű ásványvízre került a sor, az nem adott fel ilyen jellegű feladványokat, de bölcsen megállapítottam: "Ebben nincs licsi."

A Mindenízű Drazsék között lehetne akár tanulmány-ízű vagy Vista ízű drazsé is. Ezt most csak úgy.

Vagy licsi-ízű!!! Hát persze, hogy nem lehet kihagyni ezt a poént...

Na jó, félre a licsivel, más: egy filmfeladathoz kellett storyboardot szerkesztenünk, a téma: "Mozgás". Erre Aurorával összedobtunk mindenféle agyament ötletet, és a többiek elé tártuk. Ők megkérdezték, hogy akkor mi legyen a sorrend (ami egy storyboardnál azért nem elhanyagolható szempont), mire mi azt mondtuk, azon nem gondolkodtunk még. Pedig kell valami koncepció, kötötték az ebet a karóhoz. "A koncepció csak hátráltat! Haladjunk!" - jelentettem ki, és sajnos nem kerültem be a Ki mondta? Miért mondta? című könyvbe, pedig nagyon igyekeztem. Ráadásul a szituációhoz egyáltalán nem illett, mert sajnos a storyboardhoz tényleg kell koncepció - ami végülis az lett, hogy random beszámoztuk az egyes kitalált jeleneteket. Azt viszont már kezdem érteni, amit egysze a kreatív igazgató jegyzett meg MSN-en (akkor még nem WLM volt) a híres mondásokról. Valahogy így hangzott: "Valaki egyszer valamiről mondott valami csacsiságot, és ezt valaki megjegyezte. Az illetőnek nem állt szándékában híreset mondani, de mégis az lett belőle." Ha úgy vesszük, most ugyanez történt, csak fordítva: mondtam valami egyáltalán nem csacsiságot, híreset akartam mondani, de senki se kapta fel, és nem lett belőle az. Jobb híján most a blogban leírtam, most pedig ez már a köztulajdon része. Mivel a blog teljes anyaga PD :-)

Találkoztam egyik ismerősömmel, Deviánsnak hívják és jelenleg demonstrátorkodik a DC2-ben (a volt EISZ). Azt mesélte, hogy statisztáskodik a Hellboy 2 forgatásán. Ezt egyébként LG nevű cimborájával együtt teszi, akivel egyszer filozófia órán a következő eset esett meg:

Filozófiatanár: "Fejezze be legyen szíves a beszélgetést ott hátul."
LG: "Bocsánat tanár úr, csak ma még nem ettem és éhes vagyok."
Filozófiatanár: "Hogy hívják magát?"
LG: ""******** ********, de a barátaimnak csak LG"
Filozófiatanár: "Hmm.... LG... Még jó, hogy nem evett, mert akkor most aludna az órámon."

Szóval nekik az volt a feladatuk a forgatáson, hogy az egyik jelenetben egy gödörből előjövő szörny elől meneküljenek, lehetőleg hitelesen. Magát a szörnyet majd a post-production során beteszik CG-vel természetesen, tehát a semmire kellett reagálni és a semmi elől kellett menekülni. A statiszták közül sokaknak meghaladta a képességeit az ilyen fokú absztrakció, ugyanis azért kellett újraforgatni a jelenetet sokszor, mert a rendező észrevette, hogy a statiszták közül jópáran röhögnek, miközben futnak a szörny elől. Volt egy srác, közvetlenül LG előtt, aki a legjobb narrátoros filmek vénájában merev mozdulatokkal, teljesen kijelentő mondatokban kiabálva ("Jaj. Jaj. Úristen. Meneküljünk Jaj..."), maga elé meredve futott. Ilyesmiről Dicskával hülyéskedtünk még annak idején, de nem gondoltam, hogy a "Jaj. Nem akarok meghalni." effektus tényleg létezik a valóságban is. Szegény Guillermo Del Toro meg szerintem magában megfogadta, hogy soha többé nem fog Magyarországra jönni ennyi idióta közé. És még meg se tapasztalta, hogy LG és Deviáns mire képesek úgy általában... Hajaj... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a két úriembernek sikerült a szörny elől való menekülésben lefutnia magát, Hellboyt is, úgyhogy Deviánsnak rögtön javasoltam, a Gyorsabb vagyok, mint Ron Perlman! személyes üzenet használatát WLM-en. Azt mondta, még gondolkodik.

Valami miatt eszembe jutott, Dicska egyik régi idézete, csak mivel nem írtam le azonnal miről, ezért nem tudom, miről. Mindenesetre álljon itt az idézet, mert önmagában is érdekes, és a post zárásának tökéletes. Figyelem! Szószerinti idézet következik 2001-ből!

"... aki Linuxon futtatott Win98-at, és azon belül ablakban a Quake 2-t hálóban."

Ebből mindnyájan tanulhatunk.

cb.gif Hozzászólok! ()   › P.O.D. - Boom

2007. október 30 kedd

Akadályozó tényezők

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

[20:33:36] Aurora: írod az elemzést?
[20:33:39] S@ti: igen
[20:33:45] S@ti: most jön az elemzésünk második részében
[20:33:47] S@ti: című rész
[20:33:50] Aurora: akkor én is folytatom
[20:33:52] S@ti: első része

Bizony. Így jár, aki botor fejjel bevállalja, hogy TDK-zik, és ezért most még blogot se tud írni.

*szipp, szipp*

Most ti is, jó?

cb.gif Hozzászólok! ()   › Thievery Corporation - Warning Shots

2007. október 28 vasárnap

Hihi, most lőttem az indexen:

Topics

Azért a második topic nyitójának a neve is már predesztinálja a topic értékét. És mégis, közel annyian írnak oda is mint az eredetibe :-)

Jójó, tudom, hogy valószínűleg a magyar című topicban a szinkronos verzió sajátosságait tárgyalják ki. Én is szóltam már hozzá az egyik kedvenc topicomban a sorozathoz, emígyen:

Ha már a Prison Break Season 2-nél tartunk, az egyik részben T-bag egy szóviccet mond, és az a srác, aki a "barkácsolt" subot készítette (zseniális lett egyébként!), nagyon jó megoldást talált rá. Ha már úgyis ekkora késéssel adják a kérdéses szezont, akkor a fordító akár ki is indulhatott volna a már létező, nemhivatalos fordításból. Egyes esetekben sokkal jobban sikerülnek, mint a hivatalosak...

A kérdéses rész tehát így hangzik:

Eredetiben:

Susan: I'll make us some more popcorn.
T-Bag: Honey. If any of us could eat any more corn, I'd be a-maized. See how I did that, Gracey? The Indian word for corn is 'maize', and I just said 'a-maized'.
Gracey: I don't get it, I'm corn-fused.

Susan: Csinálok még egy kis kukoricát.
T-Bag: Édesem, ha ennék még kukoricát, megkukulnék. Hallottad ezt, Gracey? Milyen ügyes szóviccet csináltam a kukorica-megkukul párosból?
Gracey: Sajnos nem értek egy "kuk"-kot sem.

Bár nem kellett volna idézőjellel megtörni a szó lendületét (maradhatott volna simán "kukkot", úgy is érthető lett volna), mindenképpen kiváló megoldás! Félek tőle, hogy a hivatalos fordítótól csak sokkal gyengébb fordításra fog telni. Ezt a részt szivesen megnézném majd, hogy sikerült lefordítani, csak ahogy ismerem magam, tuti lemaradok róla...

Erre a következő választ kaptam az emsworth nevű felhasználótól:

Popcorni Zoltán nevével is előállítható lenne a szóvicc.

Ezt csak most vettem észre, amikor újranéztem ezt a topicot, hogy idézni tudjam itt :-)

Tehát van azért létjogosultsága a topicnak, de akkoris vicces. Random thought: újra kéne nézni a Pillangó-hatást...

This post is Powered by the Nemédekelakkorisháromposztleszma Company and the Confuse-A-Cat Limited

cb.gif Hozzászólok! ()   › Chemical Brothers - My Elastic Eye

2007. október 28 vasárnap

Wé-elem

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

WLM

Mindent elkövetek, hogy ne kelljen elkezdeni...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Nightingale - Still in the Dark

2007. október 28 vasárnap

Brief comeback

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Nem, nem haltam bele a Balázs-showba, csak egyszerűen megint meglátogatott a "mostnemírok" nevű rém. Méghozzá ez lehet a Régi Nagyok egyike, mert nagyon makacs és erőszakos. Bár elmebetegséget és épelméjűségpont-vesztést nem okoz, de blogkihagyást igen, amint látjátok.

A Balázs-show beszámoló hamarosan jön (hiába volt 11 napja, a történtek beleégtek az agyamba, úgyhogy lesz mit olvasni), plusz feltettem újra a gépemre az UT2004-et, amelyről szintén lesznek itt majd dolgok. Persze ezek megintcsak az Egyszer és a Majd birodalmába tartoznak.

Jelenleg Thievery Corporationt hallgatok (lazulós, időnként keleties elektronikus) és meg kéne írnom a TDK-dolgozat rám eső részét meg mindkét szakdolgozatom vázlatát. Ja, és kicsit módosítom a (c) by S@ti feliratot a láblécben, mert ez itt Public Domain, megaztán eddig is csak poénból volt ott, mert a copyright, mint olyan, egy elavult intézmény. Ezt persze a szakdolgozatban nem szabad majd így kimondani, de érzékeltetni lehet...
Amint látjátok, a (c) ott maradt, de érzékelhető, hogy csak poén, viszont nem volt szívem kitörölni, mert olyan jól néz ki :-)

Ennyi volt hát rövid visszatérés rovatunk, stay tuned. Meg új fejléceket is csinálok. Majd.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Thievery Corporation - Lebanese Blonde

2007. október 16 kedd

Overkill

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Vigyázat, technoblabla veszély! Aki nem nagyon familiáris az Unreal Tournament sorozattal, vagy nem érdekli a téma, az nyugodtan skippelheti a következő gondolati egységet! Én szóltam...

Végülis mégis írok az Unreal Tournament 3 gépigényéről, amely a Wiki szerint a következő:

- Windows XP SP2 or Windows Vista or Linux with advanced 3D processing or Mac OS X 10.4
- 2.0+ GHZ Single Core Processor
- 512 Mbytes of System RAM
- NVIDIA 6200+ or ATI Radeon 9600+ Video Card
- 8 GB of Free Hard Drive Space


Én egyértelműen a videokártya tekintetében nem maccsolom a kritériát, de nem erről akarok most értekezni, mivel az UT3 engem valahogy hidegen hagy. Ami harsány kacagást váltott ki belőlem, az az "512 Mbytes of System RAM" volt. Hátmajd persze... Már el is képzelem, ahogy az álomgép tulajdonosai csodálkozó tekintettel néznek ki a fejükből, hogy miért kaptak diavetítést pergő multimóka helyett. Hát azért.

Egy részt még kiemelnék a Wiki-cikkből - a játékmódok között találhatunk egy újat is, amely...

Unreal Warfare (formerly known as Conquest): New to the UT series, maps will be potentially as big as three Onslaught maps, and will have objectives similar to Assault maps. A limited form of resource management will exist in the form of tarydium mines or fields that must be captured; the more a team captures, the faster it can build vehicles and turrets, and the more bunkers it has the more tarydium it will need. Bunkers will possibly serve a similar purpose to power nodes in Onslaught. This type of game play mode was also in the game Command & Conquer: Renegade. A significant amount of details regarding Unreal Warfare have changed since "Conquest" was first announced, so it is possible that this form of resource management no longer exists.

Az elég nice, hogy az ásvány neve tarydium (régi, Unreal 1-es fegyver volt a Stinger, azaz a tarydiumvető, aminek a hangját ma is használják UT-szerverek találati hangként), de a kellemes dolgok itt véget is érnek. Úgy érzem, a játékfejlesztők most már hivatalosan is árepültek a ló túlsó oldalára, megkerülték a földet, és ismét a ló innenső oldalán értek földet nagy nyekkenéssel. Olyan elemeket akarnak belevinni a multi-FPS-be, amik egyáltalán nem illenek bele. Erőforrás-menedzsment? Az ONS-mapokhoz képest háromszoros méretű pályák? Na, azt biztos bírni fogja az 512 MB RAM :-) Overkill, ha mondom...

Túlnőtt önmagán már ez is. Még jó, hogy a DM és TDM maradt, meg a CTF is. Úgy vettem észre, hogy ez lett a trend, hogy minél nagyobb, minél multibb legyen egy játék, minél hosszabb játszmákkal. Először ugye volt a DM. Fraglimittől függően, hipp-hopp vége lett. Aztán jött a CTF. Ez már jóval hosszabb játékmenettel járt. Aztán jött az ONS. Én ezt ott adtam fel, amikor az UT2004 demójában egyszer másfél órán keresztül játszottam a kipróbálható mapet 12 bot ellen, és még mindig nem akart vége lenni. Most mi lesz? Hat órát kell a monitor előtt tölteni az eredményért? Nekem ez már nem való...

Persze, lehet, hogy én tévedek, és a változás nem csak mennyiségi, hanem minőségi lesz. Meglátjuk. Most rászántam magam, hogy egy pár hét erejéig újra kipróbálom az UT2004-et, hátha most ráérzek az ízére, hátha most megszeretem. Beszámoló természetesen majd jön. Egyébként azért se szerettem az ONS-t, mert szerintem a járművek nem illenek az UT-ba...

Ja, egyébként SP2-t se akarok telepíteni, csak ha nagyon-nagyon muszáj. Valószínűleg nem az UT3 lesz az indok...

Más: Aki a kommentekben lemaradt volna róla, idéztem kettőt Oscee-tól az account-törlésem kapcsán. Mikor először mondtam neki, akkor bölcsen bólogatva azt mondta, hogy "Hát igen, amióta a YouTube-ot megvette a Google, azóta ott rendnek kell lenni.". Aztán két perccel később valami más kontextusban kerültek szóba a videomegosztók, és lelkesen így szólt: "Próbáld meg megnézni Google Videón, ott egész filmek vannak fenn!". Én megszólalni se tudtam, csak annyit gondoltam: "Őőő..."

A GV-t egyébként megnéztem, nem kizárt, hogy oda fogom feltenni a klipjeimet, aztám megvárom, hogy leszedik-e őket. Ha igen, akkor a keresés tovább zajlik...

Elkezdtem olvasni Para-Kovács Imrétől az A Mamut Dala című könyvet, nem kizárt, hogy ismét jön egypár szösszenet az ő stílusában, úgyis régen volt már.

Az Infected Mushroom Artillery című számát meg nem lehet megunni. Nfol, neked sikerült már?

cb.gif Hozzászólok! ()   › Infected Mushroom - Artillery

2007. október 16 kedd

Agydaráló

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Először is, lenne itt néhány adalék a Kistérségi kormányzati intézmények c. post kapcsán felmerült dolgokhoz. Dicska úgy reagált a kommentekben, hogy:

gazság szerint valahol megértem a Volánt. Nekem is jól jönne némi járatdúsítás, de mit csináljon az ember egy olyan faluval, ahol az emberek 80%-a ([i]oder mehr[/i]) műszakban látogatja hazánk legszebb koszvárosát. Valóban van pár ember, akinek érdeke egyéb időpontokban látogatni a helyet, de ezek az emberek túl kevesen vannak, és túl "nagy szórású időpontban" szállnának buszra ahhoz, hogy ki lehessen mondani: "Igen, van ötven ember, aki 20:25-kor szeretne RENDSZERESEN Dunaújvárosba utazni". Ami sajnálatos. És nekem is kényelmetlen. De lássuk be, kicsiny falunk nagy része a Dunaferrben, Ferrobetonnál, Aikawában dolgozik, ahová ezen időpontokban kell indulni. Ha nem kellene műszakos járat, sajnos még ennyi busz se lenne:(

Ez mind igaz, de hat erre a problémára a munkanélküliség is. Mert ha lenne bármi esélyük elhelyezkedni az ittenieknek máshol a városban, akkor máris több buszra lenne igény. Csakhogy részben pont a buszok miatt nem képesek elhelyezkedni - így kialakul egy negatív visszacsatolás, ami teljes romlásba viszi majd a községet. Ezt néhány éven belül muszáj lenne megállítani, mert nagyon nagy baj lehet belőle. Csakhogy ahhoz lépni kéne a Volánnak, vagy nőnie kéne a munkahelyek számának. Lehet találgatni, melyik a valószínűbb... Félek, hogy egyik se :-((

Particularly a 20:30-as buszról pedig annyit jegyeznék meg, hogy mind az előtte lévő busz, mind az utána lévő busz 100%-ig tele szokott lenni. El ne felejtsük, hogy a 22:30-asnak van egy nagykarácsonyi verziója is, ami szintén tele van. Ha lenne 20:30-as, akkor az biztos, hogy legalább 70%-ban tele lenne. Nemcsak műszakból lehet hazajönni ugyanis, hanem pl. iskolai programól, moziból is. Ha az emberek tudnának róla, hogy van ilyen, akkor sokkal kényelmesebb lenne nekik tervezni is. Mert így pl. a 18:30-kor kezdődő mozik is simán kuka kategóriába esnek az utána következő két és fél óra méla unalom miatt. Én azt mondom, egy próbát megérne. Ha legalább egy hónapig van a busz és tényleg nem hozza azt a számot, amit kell, akkor megadom magam. Csak történjen már valami...

Vidámabb vizekre evezve, Nfolnak itt az ígért kiegészítés Liuna és a GAMER-magazinok viszonylatában:

Liuna

Amint látható, még aludni is tud rajtuk! :-)

Holnap pedig Balázs-showba megyek. Don't ask... Anyukám szerint ez a műsor egy "életkép". Hát... Ha tényleg az, akkor Magyarország szellemi színvonaláról már nem tudok a jóízlés határain belül nyilatkozni. De szerencsére azért mégsem ennyire siralmas a helyzet: az életképet a műsor készítői szabályozzák - s ez valahol még rosszabb. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem, a helyzet nem ennyire rossz, de ők azt akarják velünk elhitetni, hogy az ország lakosságának nagytöbbsége egyszerű idióta.

Bár lehet, hogy csak én képzelek a színvalak mögé túl sokat, és csak annyiről van szó, hogy ezt lehet eladni, erre van igény. Erre pedig a következő összeállítással tudnék reagálni:

Egy ideális(an buta) médiafogyasztó egy napja:

Felkel reggel, szörfözik a neten 10-15 percet a gumicsizma.hu-n, aztán megy munkába, ahol produktivitása a legalja.hu böngészésében merül ki, és elfojtottan kuncog, miközben már hatvanhatodszor nézi újra az "Ez itt a könyvtár" című örökbecsűt. Hazafelé a tömegközlekedési eszközökön mp3-lejátszóján egyes ismétrésle állítva megy a Nefürgyéle (Extended Mix), amelyet pontosan negyvenkétszer hallgat meg, mire hazaér - éppen időben, hogy megnézze a Balázst és a Mónikát. Kiválóan szórakozva e műsorokon, leül az internethez ismét és éjfélbe nyúlóan nézegeti a hasonló szellemi színvonalú lapokat, pl. a Subba blogot. Aztán kezdődik minden elölről...

Az RTL Klubot amúgyis csak a Foma 1, a Heti Hetes és a fociközvetítések miatt érdemes nézni, mást nem nagyon. Ja, a XXI. század szokott még érdekes lenni, de slussz. A TV2-n meg a Naplón kívül semmit nem tudok mondani, ami bármiféle szellemi értéket képviselne.

Balázs-showra egyébként épeszű ember nem jár, főleg nem úgy, hogy még a fizetett tapsolásért se kapja meg a megfelelő összeget, dehát csak így lesz ötösöm Hálózatos adatbáziskezelésből, úgyhogy ám legyen. Borzalmas szellemi gyepálásnak leszünk kitéve, már előre félek, hogy vajon hány épelméjűség-pontot fogok veszteni...

Agy

Ebben csak egy pozitívum van: többet nem veszthetek, mint amennyi van.

Igazság szerint még szerettem volna egy kicsit írni az Unreal Tournament 3-ról is, de az legközelebbre marad. Stay tuned!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Radiohead - Paranoid Android

2007. október 11 csütörtök

Arkham Horror

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A tegnapi nap folyamán előszór játszottam a Rettegés Arkhamban című táblás és mütyürös szerepjátékos kooperációs játékkal (Ninja szerzeménye). Ebben a játékban kicsiny karton agyak jelképzeik az épelméjűséget, valamint ugyancsak hasonló szívek jelképezik az életerőnket. Ezeket a karakterlapon kell kipakolni magunk elé. Ha vészesen fogynak az agyaink, akkor baj van, ha a szíveink, akkor úgyszintén. A játék maga abból áll, hogy minden körben történik valami rossz, és rengeteg szörny jön, aztán jön az újabb kör, valami új szívással, aztán még annál is több szörny jön. Aztán felébred a főgonosz, és mivel Chocho szerencsés kezével olyat húzott ebből, amivel nem lehet harcolni, ezért mindannyian meghalunk.

Miután ilyen frappánsan összefoglaltam a szerdai nap nagy részének eseményeit, két szolgálati közlemény következik.

1. Azon szerencsések, akiknek berandomizálta (háháháá! Nincs taláálaaaaaaat!!! - persze SztupY biztos lenyúlja majd ezt is...) az engine az új fejlécet - amely a Transformers-videómat reklámozza, illetve a blogot reklámozza, felhasználva a videót - már észrevehették, hogy ez egy új fejléc (hmm... az Országházban érzem magam...), a többiek nyomkodják párszor az F5-öt, hátha kidobja nekik fejlécroller (jíí-háá! Sziporkázok ma, ez is 0 találatos...), és akkor majd ők is észreveszik jól. Na, szóval ezzel kapcsolatban mondanám, hogy felesleges eleget tenni a felszólításnak, miszerint keressétek a YouTube-on, mivel egyrészt a videó még mindig nincs kész - kicsit elvette a kedvem az account-mizéria... - másrészt pedig ha kész lesz se valószínű, hogy feltöltöm, mert védem az új accountomat, ami teljesen támadhatatlan lesz, bár ez némi unalommal fog párosulni. De azt majd Hajós enyhíti. Meg a szakdolgozatomat, amiben majd jól egyet fogok érteni Lessig bácsival, aki azt mondotta volt, hogy a copyright-jogok léte akadályozza a kreativitást. Erről kicsit későbbi értekezés ebben a postban, és még bővebb egy másikban.

2. Egy ideje már új macskám van (special thx to Aurora), íme tehát Liuna két eddigi legsikerültebb képe (amelyek közül a másodikon találkozik egy idegen lénnyel!):

Liuna

Liunamantis

Visszatérve a Transformers-videóhoz, képzeljétek el, hogy jogtisztán akarok eljárni. Akkor két eset lehetséges (a példában nem a Transformers, hanem az Alien-videóm szerepel):

a) hiába motoszkál bennem az ötlet, nem kezdek hozzá a megvalósításhoz addig, amíg a jogtulajdonosok engedélyét nem kértem meg. Tehát a 20th Century Foxtól (... most mondjuk, hogy mondtam valami csúnyát. Mondtuk, hogy mondtam? Jó, akkor mondom. Tovább.) és a lemezkiadótól, aki a Crystal Method Vegas című albumának kiadója volt. Itt kétfelé válik a dolog, mert vagy megkapom a jogokat, vagy nem. Ha nem, akkor vagy azért nem, mert nem adnak rá engedélyt, vagy azért nem, mert nincs annyi pénzem, hogy kifizessem a felhasználási díjat. Mindkét esetben akadályoztatva vagyok a klip elkészítésében. Ha kifizettem a jogokat, akkor megcsinálhatom a klipet, és mindenki boldog - bár lehet, hogy mivel ennyit kellett várni az elkészítéssel, nem lesz az eredmény teljesen olyan, mint amikor még friss volt az ötlet.

b) Megcsinálom a videót, nem várva meg, hogy mi lesz jogi síkon az eredmény. Ahogy az ötlet megszületik, rögtön meg is valósítom, így megszületik a kreatív víziómnak leginkább megfelelő verzió. Aztán megkérem az engedélyeket, és ha megkapom, akkor mindenki teljesen boldog. Nade ha nem kapom meg (ismét pénztárcavastagság vagy egyéb okok miatt), akkor borzasztóan leszűkült az a kör, amiben terjeszthetem a kész alkotásomat, mivel akárhova feltöltöm a netre, már kapom a nyakamba a büntetést. Ridiculous! Ígyhát megcsináltam szépen a videót magamnak, mosolyogva nézhetem otthon, meg megmutathatom egy-két (akár tíz vagy húsz) barátomnak és csókolom. Ja, de ha kiderül, hogy látta pár barátom, akkor ismétcsak jön a büntetés... Ez esetben vesztek két épelméjűség pontot. Eldobom az agyamat! (A szóvicc arra vonatkozik, hogy mivel az épelméjűség-pontokat agyak szimbolizálják, stílusosan el kell dobnunk az agyunkat, amikor ilyet vesztünk. Oltári, nem?)

Blogírás közben időnként keresgélek a neten, és az rph.hu fórumán, az Arkham Horror topicjában találtam egy hozzászólást, amiből muszáj ideidéznem egy részletet::

... amúgy hány nyomozóval/játékossal játszatok? csak mert ez nagyon erősen befolyásolja a nehézséget. két nyomozóval esélytelen a dolog, hárommal már jó esélyeitek vannak, ennél többel meg már nem sok kihívás van benne...

LOL, hát mi tegnap öten úgy bebuktuk, hogy öröm volt nézni...

A bejegyzés végén pedig köszönöm a két kommentet az előző posthoz, majd reagálok rájuk később, Aurora kedvéért pedig megemlítem, hogy az előző előtti postban voltak olyan gondolatok, amelyek tőle származtak, mivel tegnap már ott tartottunk, hogy majdnem a nyílt utcán vádolt meg plagizálással... Na, most meg én vicceltem áááám ;-)

Mennem kell, nem bírom tovább, muszáj kihasználnom az állólámpa olvasólámpával actiont. Ti meg addig vegyetek garanciális elektromos orgonát!

Action

cb.gif Hozzászólok! ()   › Lovestern Galaktika Projekt - Move for Freedom

2007. október 9 kedd

Na, az ilyen címmel jól meg lehet szűrni az olvasókat, remélem, maradt itt még valaki, és nem hajtott rögtön tovább az internet egy másik lapjára, mondván, "holérdekelezengem".

A mai és a tegnapi nap a címben olvasható című képzés keretében telt, bár a tegnapi napon csatlakozott

még hozzá egy ismeretlen eredetű fejfájás is, ami miatt nem láttam még mindig a Spartacus második felét. E fejfájás a bal szemem mögött helyezkedett el, és az egész napomat végigkísérte, hol erősebben, hol gyengébben és fogalmam sincs, miért. Voltak olyan két percek, amik teljesen kiestek, de volt, hogy utána rögtön annyira jól voltam, hogy még kérdezni is tudtam... Elképzeltem, ahogy House lehülyézi a teamjét az eset kapcsán. Negyedik szezonba kívánkozó tünetegyüttes!

Szóval Kistérségi kormányzati intézmények. Elsőre nekem is jajnemár érzésem volt vele kapcsolatban, de ez azért hamar megváltozott, ugyanis a kistérség keretén belül valóban arról a kistérségről volt szó, amiben élünk, és ezen belül is, Előszállásról. Persze voltak azért EU-pályázatos részek is, amikről annyit kell tudni, hogy amikor rendben megy, akkor borzalmasan unalmas téma, de szerencsére mi egy olyan országban élünk, ahol még ez se működik, úgyhogy volt itt rengeteg érdekesség. Kettőt emelnék ki in particular, konkrétan.

Az egyik az, hogy a megnyert pályázatokhoz kapcsolódó pénz 90 nap alatt jön meg, vagy lehet, hogy még akkor sem. Márpedig a három hónapos átfutás, főleg annak ismeretében, hogy Brüsszelből megjön a pénz in the blink of an eye, teljességgel elfogadhatatlan, unacceptable. Hazánkban ugyanis 7 helyen megy keresztül a pénz, mire eljut(hatna) a rendeltetési helyére, mindez azért, mert a magyarok annyira biztosítani akarják, hogy nehogy véletlenül rossz helyre menjen, hogy ennyi helyen átvezetik, lekönyvelik, iktatják, besorolják, lefűzik és ülnek rajta ad infinitum. Szerintem az már a rendszer hibája, hogy végül eljut valahová is, nemhogy oda, ahol a projekt megvalósítása miatt szükség van rá. A késés pedig azt jelenti, hogy amíg meg nem jön a pénz, addig gyakorlatilag, practically, ingyen dolgoznak három hónapig a projektben résztvevők, és mivel ez az összeg, amiről itt beszélünk, csak az egész összegnek a 20%-os előlege, utána is. Az előadó konkrétan két és fél hónapja várja a 20% utáni folytatást, addig pedig ingyen épül-szépül a projekt, és teljesen megértettük, hogy kicsit már unják a benne dolgozók ezt a helyzetet. Nemrég kicsit megreformálták ezt a rendszert, és már csak 3 helyen megy keresztül a pénz, de a magyar bürokrácia csodája révén a három helyen áthaladás is ugyanannyi időbe telik, mint a hét helyen. De mit is várunk egy olyan országtól, ahol még egy sima bankszámláról a neptunos gyűjtőszámlára utalás is három napot vesz igénybe, amikor pedig ott nem is történik igazi pénzmozgás! Egy kattintás tart három napig...?*

A másik, hogy egy költségvetés-módosításnak az átfutási ideje 6 hónap, persze ez is csak nálunk van így. Azaz, ha bármilyen okból, bármennyit is változik a költségvetés, akkor jobb, ha kukázzuk az adott projektet és módosítva újra beadjuk, mert mire átírjuk az elszámolást (ami magában is már óriási (enormous) munka), addigra pont szembetaláljuk magunkat azzal a problémával, hogy a költségeket pedig mostantól hogy számoljuk el: a régi szerint, ami már nem érvényes, vagy az új szerint, ami még nincs elfogadva? Az előadó azt említette, hogy nemrég volt egy ilyen, ahol elszámoltak a régi szerint, aztán hat hónapra rá kiderült, hogy elfogadták az újat, és mindent újra át kellett futtatni az új költségvetésen is. Ez duplaakkora munkát jelentett. Borzalom.

Szó volt továbbá arról, hogy a kistérségi fejlődésnek milyen vonzatai, tényezői vannak. Én például felháborítónak tartom, hogy Előszállásra a városból nincsen a 18:30-as és a 22:30-as busz között semmi, és így a 6-tól, 7-től, 8-tól kezdődő programok eleve kiesnek számomra, mert utána ugye alsó hangon is két és fél, három órákat kell várnom a buszomra. Ez azóta így van, amióta én a városba járok, azaz 1999 óta, de ez csak a biztos, mert szerintem előtte sem volt. Az előadó azt mondta, hogy ő pont ott volt akkor, amikor az előszállásiak tárgyaltak a Volánnal a járatsűrítésről, és... a Volán válasza az volt, hogy ők felmérték az igényeket, de nincs ilyen járatra szükség.

...

Akárhogy próbáltam is, én egyszerűen nem értettem meg a Volán indoklását. Olyanról már hallottam, hogy egy létező járatra rámérnek, hogy mennyien utaznak rajta, és ha nincsenek elegen, akkor megszüntetik. Ám, legyen. Node hogy mértek fel egy nemlétező járatot? Honnan tudják, hogy mennyien voltak rajta, ha nem volt? Persze, ez egyszerű kérdés, hiszen ha nem volt busz, akkor nyilván senki nem volt rajta, ez esetben pedig jogos, hogy nincs rá igény... Izé, én itt már teljesen összezavarodtam...

Szóval lássuk, jól értem-e, let me get this straight: ők most vagy azt csinálták, hogy tényleg felmérték ezt a nemlétező járatot, vagy körbekérdeztek, és az emberek azt válaszolták, hogy "ááá, nem, jó ez a négyórás szünet a két járat között, hiszen ilyesmivel nem sok környékbeli település rendelkezik, nehogy feladjuk már az egyik olyan szimbólumot, ami kiemel minket azok közül, akik felé óránként megy buszjárat, höhöhö, lúzerek". Egyrészt nem ismerek olyan épeszű előszállásit, akinek ne lenne érdeke egy 20:30-as, másrészt engem sure as hell, hogy nem kérdeztek meg.

Ehhez a témához jött az adalék ma, hogy a második előadót is megkérdeztem erről, aki azt mondta, hogy Előszálláson augusztus hónapban jártak a közlekedésfejelsztők, és felvették, hogy milyen buszjáratokra van igény. Ezt a polgármesteri hivatal adta le nekik. Hát... Cseppet szkeptikus vagyok ebben a témában, három okból is. Egyrészt: képzelem, miféle igény lehetett az, amit az itteni polgármesteri hivatal leadott, de ne legyen igazam, tegyük fel, hogy normális igénylést állítottak össze, amiben mondjuk szerepelhetne az is, hogy befelé meg 12:25 és 16:25 között nincs busz, nameg 16:25 és 20:25 között sincs. Másodszor: ezt még ugyanúgy elutasíthatja a Volán, még ha egyáltalán el is jut addig. Végül pedig, harmadszor: szerintem már úgy másfél hónapja nincs augusztus, és mintha semmiféle előrelépést nem látnék ebben az ügyben...

A kistérség fejlesztésével kapcsolatban, még az első előadót kérdeztem arról, hogy hol jelenik meg itt a telekommunikáció például. Ő azt mondta, hogy megjelenik. Én felhoztam Nfol példáját, hogy ott még mindig nincs szélessávú internet lehetőség, ahol ő lakik, csak mobilos, mert a DSL még mindig nem tudott odáig elmászni, meg a kábelnet sem. Erre az előadó két okot említett: az egyik a polgármester, hogy ezért neki kéne elsősorban harcolnia (asszem, ezt kipipálhatjuk...), illetve hogy a szolgáltató csak akkor kezd el szolgáltatni ezügyben, ha elég embernek van rá igénye. Ezt is igényfelmérés útján valósítják meg. Nfolhoz fordulok a kérdéssel: volt ilyen arrafelé...?

Belefáradtam, mire ezt a sok baromságot leírtam... Már csak egy csillag van hátra, és mehetünk aludni (tessék visszanézni, hogy hol is volt az a csillag, mihez csatolom én most ezt a gondolatot, ami túlságosan elterelt volna a témától, ha ott írom le):

*Én esküszom, már ott tartok, hogyha majd valaha megvalósul az, hogy neten keresztül tényleg mindent lehet intézni (~5-6 év múlva...), akkor annak az lesz az eredménye, hogy csak a benzin- és a papírpénz fog megspórpolódni, ugyanis a folyamat időbeli lefolyása változatlan marad. Hazánkban akkor majd hirtelen az e-mailnek is lesz átfutási ideje, vagy nem tudom...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Nightingale - Still in the Dark

2007. október 5 péntek

Egy új és egy régi téma következik most. Fordított sorrendben az első még abból az időből eredezik, amikor vártam, vártam, vártam és vártam, hogy legyen végre újra netem, legyen végre újra blogom is akkormár és tudjam végre folytatni is már. Ekkor fotóztam ezt a hármat:

Film

Music

Sport

Mindezek egy chips csomagolásán találhatók, amelynek az a különlegessége, hogy az oldalán nyitható. TV-packnek hívják, és én azért vettem olyat annak idején, mert 1. csak ilyenben volt csípőspaprikás 2. csak ilyenből gyártanak extranagyot, illetve ha a Lay'snél valami extranagy, akkor már rögtön az oldalán is nyitható.

Namost: a chips nem is volt annyira csípős after all, ráadásul amíg ettem, addig rengeteget tűnődtem azon, hogy vajon én mit gondoltam volna ki egy ilyen hülye ötlet népszerűsítésére, mint kreatív. Adva van ugyebár ez a baromság, hogy a zacskó nyitható az oldalán, nekem erre viszont nem azt kell mondanom, hogy baromság, hanem azt, hogy ez a legkirályabb dolog a világon, sőt, csak ilyet érdemes venn - egyenesen odáig el kell menni, hogy a többi a baromság, nem ez...

Nos, a valóságban létező kreatívnak a fent látható szösszeneteket sikerült kigondolnia, de szerintem a TV-pack elnevezésnél meg kellett volna állnia, ugyanis az még valahogy talán elmegy, igaz, teljesen értelmetlen, hogy miért pont TV-zéshez kéne oldalt nyílnia a zacskónak, de efölött még azért elsiklottam volna quite easily. Amikor azonban a csomag hátoldalán észrevettem ezeket, rögtön nyúltam hűséges K310i-m után, hogy megörökítsem nektek e remekműveket, és blogpostoljak róla egyet. Emellett ugyanis nem lehet szó nélkül elmenni (kb. olyan ez, mint a Praktis képregény egy régi-régi postból... :-)).

Ezek közül a rajzok közül egyes-egyedül a sportosnak van valami köze ahhoz, amit reklámozni akarna. Az még tényleg egész jó, hogy három fanatikus meccsrajongó őrjöngve tömi magába az oldalt felbontott zacskóból a ropogtatnivalót. Tényleg semmi gond, csak azért kicsit karakteresebb is lehett volna az a grafika, mert még a középső emberkéről el lehet hinni, hogy meccset néz, de a két szélsőben semmi nem utal a sportra at all... De persze nem kell mindig túlzásba vinni ezt se, meccset nézni nem csak kifestve és zászlókkal meg sálakkal lehet, szóval ez rendben is van, így legalább megvan az az előnye is, hogy nem túlozták el.

Nézzük akkor a filmeset, mert az van relevancia szempontjából a második helyen. Ez próbálja párhuzamba állítani a horrorfilmben történteket a való életben történő eseményekkel. De miért követelmény ehhez, hogy az oldalán nyissuk ki a zacskót? Mert persze a kép úgy ábrázolja... Semmi összefüggés nincs e feature és a rajz között, ugyanis az előbb még ki lehetett magyarázni azzal, hogy egyszerre három ember tud belőle venni, ha oldalt van nyitva (egyébként én úgy néztem, hogy csak kettő, hogy miért nem tudom biztosan, az kiderül mindjárt). Szóval a relevancia az elég gyenge, de legalább a rajz hangulatos.

És íme az a pont, ahol a kreatívnak teljesen elfogyott minden ötlete, vagy szorított a határidő, de még valószínűbb, hogy minden agyi kapacitását elvette az előző két ötlet kitalálása, ugyanis a Musicnak már semmi de semmi köze nincs semmihez. Ugyanis se a tévéhez, se a zenéhez nem köthető a rajzon semmi. Sok kéz nyúl a zacskóért, és ennyi. Ez bárhol lehet. Akár levágott kezek is lehetnének.
Ez önmagában még elmenne, de ne nevezük el Musicnek, mert ne.

For the record, én ezek után fogtam magam, és kibontottam a hagyományos módon, in the orthodox way. És még sokáig sajnáltam szegény kreatívot...

Az offline spamming jegyében fogant mai második kandidátusunk, aki csak egy képből áll, amely azonban annál velősebb:

High End

Ez egy szórólapról van, ami nyilvánvalóan jelenleg, 2007 vége felé, sokak álmai számítógépét véli ajánlani. E fantasztikus attribútumok azért megérnek egy misét. Egyrészt ugye itt van a legszembetűnőbb, legagyrémikusabb feature, a 256 MB RAM. Hátvazz, pont ma este keresgéltem magamnak MP3-lejátszót (aggasztó számban növekednek a betervezett interjúim, úgyhogy muszáj lesz beruháznom egy diktafon funkcióval is rendelkezőre a közeljövőben), és azoknál 1 GB-nél húztam meg a határt... Szóval ez nevetséges, főleg egy 3000+-os, 64 bites processzor mellé. Aki ezt a konfigot összeállította, annak biztos zsírúj hifije van otthon, és egy régi, recsegős hangszórón hallgatja a kedvenc zenéit monóban.

CD-RW meghajtó. Erre inkább idéznék az Igénytelen PC Játékok Sorozatból: "Jhaaaaaaaaaaaaaaaj...". De most komolyan: mennyiben lehet ma egy olyan? 2000? 3000? És nem tudtak volna bele valami gagyi DVD-RW-t venni legalább azért, hogy azt írhassák oda? CD-RW-meghajtóval akarnak villogni 2007-ben? Kicsit kilóg itt a "falura jó lesz ez is" mentalitás...

Aztán van nekünk egy olyan alaplapunk mindez alá, amiben mind a hangkártya, mind a videokártya integrált. Hát, kéremszépen, ez nekem nagyon gyanús. Igaz, az integrált hangkártya az akár meglepetésszerűen jó is lehet, az én gépem ASUS-lapkájában egy nVidia hangkártya muzsikál, és bár nem éri el az SBLive! szintjét sem, a profig hangkártyáktól megaztán fényévekkel le van maradva, mégsem egy kutyaütő equipment. Amikor viszont már a videokártya is integrált, ott már lehet sírás-rívás később... Persze biztos olyanokhoz kerül majd később, akik futtattatni akarják vele a legújabb játékokat, és csodálkoznak, hogy valahogy csak a 2004-ig bezárólag készült játékok hajlandóak rajta elfogadható sebességgel száguldani (256 MB RAM-mal meg még azok közül is elég derekasan be fog szaggatni némelyik...).

Egy szó, mint száz: irritál, ha valakik az általános fogyasztói tudatlanságra bazíroznak. Mert van, akit el lehet varázsolni a CD-RW-vel is, mint varázszóval, és nem fogja tudni, hogy miért lenne előnytelenebb az integrált hangkártya meg a videokártya, dehát istenem, nem mozog ilyen körökben, ez érthető. De hogy aki egy kicsit is ért hozzá, az nem fog egy ilyen konfigot így chapter and verse megvenni, az is tuti. És ezért nagyon buta ez a hirdetés, mert látszik, hogy olyan a célcsoportja, akik minimálisan sem tájékozódnak, mielőtt megvásárolnak valamit, azaz, precisely: az olyan birka fogyasztókat célozza meg, akik nem nagyon értenek a számítástechnikához. Mindjárt indítok is egy Igénytelen PC Hirdetések Sorozatot a YouTube-on...

SIDENOTE: A képek azért nem látszanak, mert egyelőre nem tudtam rájönni, hogy mit szúrtam el. A javításhoz 1 db Nfol szükséges, felbukkanásáig tessék kattintgatni...

UPDATE: Végül mégsem kellett hozzá Nfol, csak egy kis szöszmötölés (szándékosan nem mókolást írtam :-)). Nfol persze ettől még required, csak jelenleg nem annyira sürgősen.

UPDATE 2: Mp3-lejátszó ügyében jelenleg itt tartok. Ha valakinek van más javaslata, várom!

cb.gif Hozzászólok! ()   › Tiesto Feat. BT - Love Comes Again

2007. október 4 csütörtök

Azért megy ez...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Létrehoztam a Szakdolgozat.doc fájlt a gépemen. Cím (bár ez már kiderült máshonnan...): Az információ szabadsága

Ezen kívül volt némi probléma itt a postok szerkeszthetőségével, de Nfol jött to the rescue, és megmentette a blogot. Így mostmár van címe az előző postnak. Hurráá!

Egyébként pedig még jobban pissed off vagyok, mert már tervezgetek egy csomóféle headert a mostani 3 mellé, és az egyik már kész is volt, ami a Transformerses videoklipemet hirdette volna szép formában, csak az a @>!%@&#> YouTube törölte az accountomat, így azt a klipet már nem fogom feltölteni, még ha hamarosan elkészül, akkor sem. Majd tájékozódom a Google Videóról, hogy oda talán. És akkor max átírom a szöveget. Mondjuk addig meg lehet, hogy most már kiteszem így, ahogy van (a szöveg: "Keresd a YouTube-on" :S :S), legfeljebb, aki tényleg rákeres, az nem talál semmit. Big deal, viszont a fejléc meg szép. Hamarosan be is teszem a rotációba.

További részletek még jönnek, avagy a blogra leginkább jellemző igeidő: később.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Slam Jr. & Blueboy - Sorted

2007. szeptember 29 szombat

Minden azzal kezdődött, hogy elkészültem az Igénytelen PC Játékok Sorozat legújabb darabjával. Egy "epikus", kétrészes videó, majdnem 20 percnyi anyag. Ezt a Sony Vegasnak 3 és fél órájába tart lerenderelni - részenként. Ígyhát tegnap este benthagytam éjszakára az első rész kódolását, hogy majd holnap reggel, mielőtt elpályázok PC Guru Fórummeetre, elindítom a másik videó kódolását is, és mire hazaérek, kész lesz. Ez így is történt. Ám az elindítás előtt megnéztem az e-mailjeimet...

Nem, pontosítsunk kicsit: azzal kezdődött, hogy regisztráltam a YouTube-ra...

Nem, ez még mindig nem elég jó...

Ez az - ... már kisgyermekkoromban is arról ábrándoztam, hogy jogsértő anyagokat teszek majd fel az internetre. Már akkor meg akartam károsítani az összes hollywoodi filmstúdiót és az összes lemezkiadót. Amikor 2005 februárjában elindult a YouTube, tudtam: eljött az én időm!

Na jó, térjünk inkább vissza oda, hogy megnéztem ugye az e-mailjeimet. A YouTube írt nekem. Ez már magában megható. Az meg aztán pláne, hogy Copyright-dolog volt a levél tárgya. De amit olvastam, attól tényleg elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában:

Dear Member:

This is to notify you that we have removed or disabled access to the following material as a result of a third-party notification by Twentieth Century Fox Film Corporation claiming that this material is infringing:

Alien - Bad Stone: http://www.youtube.com/watch?v=0vXMisPcDqI

Húha! Maga a magasságos 20th Century Fox foglalkozott a videómmal! Igaz, csak arra az időre, hogy "bazzegezazalienbőlvantöröltessükmá", de akkor is. Az internet lehetőségei korlátlanok...

De, ez még nem lett volna baj, történt már ilyen Palikos videóval is, meg Takács gólját is leszedették valami barmok, szóval túlélem, gondoltam. Időközben jött egy komment valamelyik másik videómra is, úgyhogy gondoltam, megnézem. Amikor rákattintok a linkre, kiderül: hogy-hogynem, ez a videó is áldozatul esett valami copyright-kaszálásnak. Nofene... A Star Wars III-mas music videómról volt egyébként szó, ami szintén a mindenható filmstúdió tulajdona, úgyhogy ezt még értettem. Szöget ütött a fejembe azonban, hogyhát hogyhogy nem kaptam én erről értesítést? Miért csak az Alienest írták nekem ide?

Egy pár perc múlva megvilágosodtam: mindegyik videómra ugyanez volt az üzenet. Ígyhát vagy az történt, hogy az összes videómat törölték, vagy az, hogy... Your account has been suspended. Ahá!

Nagyon kedves a YouTube-tól, hogy az ilyen videótörlési notifikációk végére nem nagyon írják oda, hogy még hány dobása van az embernek, mielőtt jön a suspended meg a terminated. Ráadásul google-oltam ezt a dolgot, hogy ez a felfüggesztés végülis mennyi időre szól, mikor tudom újranyitni az accountot, és azt találtam három forrásban is, hogy a felfüggesztés YouTube-nyelven azt jelenti, hogy végleges. Legalábbis az esetek legnagyobb részében.

Még azt se tudják, hogy mit is akarnak. Felfüggeszteni avagy törölni? Megnéztem ELDERPREDATOR adatlapját is újra, az ő munkássága teljes egészében abból állt, hogy 20th Century Fox filmekből (Predator, az összes Alien, Star Wars OT, stb.) vágott össze videókat különböző zenékre, és már kb. 60-at csinált. Az ő accountja is teljes egészében megsemmisült. A filmstúdió vajon tudja, hogy mekkora hardcore Predfan volt a gyerek? A 60 videójából legalább 20 a Predator 1-ről szólt... Eh, hülyék. Idióták. Aki az ingyenreklámot letörölteti, annak úgy is kell....

Ez a YouTube részéről is tipikusan a baby és a bathwater esete. Sok-sok bébit kiöntöttek ezzel a fürdővízzel, mert sok-sok legális videót is hozzáférhetetlenné tettek. Royal04 szerint így a YouTube 70%-át törölni lehetne. Szerintem meg 80, talán egyenesen 90!

Szóval itt állok, a törölt accountommal, amely 108 videót tartalmazott, majdnem elértem az egymilliós nézőszámot (950k-nál jártam), és 120 subscriberem is volt. Most mindent kezdhetek elölről, ráadásul már a Sati1984 nick is foglalt, úgyhogy Sati19840827 lettem. Kreatív, mi? Látszik, hogy milyen lelkiállapotban találtam ki...

Azt fogom csinálni, hogy a Hajós-videókat visszateszem, meg az Igénytelen PC Játékok Sorozatot folytatom (ugyebár). Ezzel eddig nem volt semmi probléma - legalábbis se a magyar jogtulajdonos, se a videojátékgyártók nem találták még ki, hogy ezeket is tilos - mondjuk ha az utóbbiak ezt kitalálnák, akkor az Angry Video Game Nerd teljes munkásságát (inkluzíve a Bible Gamest, amit Chochóval és Wake-kel unisono idéztünk ma, dőlve a röhögéstől), HrutkaPal Rossz PC Játékok Sorozatát és az én Igénytelen PC Játékok Sorozatomat is a kukába pöccintenék egy elegáns(?) mozdulattal. Ezt most Ninjával elképzeltük Skype-on:

Valahol a Metal fejlesztőcégének főhadiszállásán...
(Főnök: Graham Chapman, Alkalmazott: Michael Palin)

- What does "rossz" mean?
- I'm afraid, Sir, it means "bad".
- What??? Who uploaded that video? Who dares to say that our game is "bad"? I want to terminate his whole account! And... I want a name! Find out who he is!!!
- I think, his name is Hrutka Pal, Sir.
- Right. Then... Bring him here! I want to torture him... I want him to play Metal all day long!!! Hrrrrrrrr...

Szóval valahogy így.

Az én esetem pedig így történhetett (szintén Ninjától származik az ötlet): a Q3-as videómon annyira felbőszültek a Quakerek, hogy telefonáltak John Carmacknak. Carmack meglátta a videómat és higgadtan felemelte a vörös telefonkagylót.

- This is Twentieth Century Fox, can I help you?
- John Carmack speaking.
- Hi, John! What can I do for you?
- Well, there's a YouTube user, you know. I think he uploaded some parts of Alien. To make things worse, he even mixed the sequences with a music, which perfectly fits the atmosphere of the movie. You just can't let it happen!
- What? Someone took the courage to make something creative out of our movies??? You're absolutely, hundred percent right, John! We definitely can't let this happen!!! We will force YouTube to remove this guy immediately! Thanks for the notification, John. I owe you one.
- Anytime, bro. Anytime... By the way, there's this ELDERPREDATOR guy, who also...

Szóval valahogy így.

Csak azért örülök ennek, mert így most végre van még élőbb példa a szakdolgozatomhoz...

cb.gif Hozzászólok! ()   › Daughtry - It's Not Over

2007. szeptember 27 csütörtök

Újjászületés

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Nohátakkor, lazán 4 hónapnyi kihagyás után szülessünk csak újra, persze.
A brutális, majdnem halállal végződő leállás a furcsa kérdőjelek miatt és a WordPress szintén furcsa "karakterkorlát-hibája" miatt következett be. A kettő együttes fellépése teljesen ellehetetlenítette az UW-s működésemet, úgyhogy ott maximum az FTP-t fogom még használni, osztán csókolom.

Aztán több kísérlet történt arra, hogy az egész engine-t az archívummal együtt átvigyük erre a címre, csak aztán ez egy hónap alatt nem nagyon akart összejönni az első probléma miatt. Az egész SQL-adatbázis kérdőjelekkel fertőzöttnek látszott. Ez ügyben köszönöm ThomAce segítségét, mert rengeteget szívott vele, de végülis nem sikerült sehogysem megreparálni. A tetejébe még volt egy kis összetűzésem az Invitellel is - hűségidő lejár, de közben díjhátralék, így telefonvonal-megvonás, sokáig nem köthető új szerződés, aztán mégis... megérne egy postot, csak nincs kedvem ezt megírni.... Szóval augusztus 28-áig nemzeti gyásznapok voltak folyamatban, ugyanis nem volt otthon netem. Így nem is blogoltam, bár persze megtehettem volna - ha működik ez a cím. De nem sikerült ezt se fellőni, mert az SQL-verziók nem passzoltak az UW-n és az Extrán. ThomAce, az SQL-szerverek lelkivilágának nagy ismerője is kapitulálni kényszerült egy idő után, úgyhogy az eset Nfolhoz került át.

Ő először egy teljes archívumot készített, amelyet aztán az követett, hogy csinált nekem egy felhasználót az ő saját blogjában, itt tehát négy poston keresztül vendégművészkedtem (részletek később), aztán Nfolközben elkészült az archívumommal és még az általa fejlesztgetett motort is megosztotta velem, hogy ide folytassam gondolataim áramlásának megörökítését. Kicsit más, mint a WP, de én négy post alatt már megszoktam, úgy pézek és perpézek, mint a kisangyal... (Insider-poén alert!!!)

Ez történt tehát a bloggal, további fejlemények egy következő postban, addig is egy kis linkgyűjtemény, ami hasznos dolgokat tartalmaz, mind akkorra datálódik, amíg nem találkoztunk...

Klipek:
Equilibrium - 2 Worlds
Aliens - Droppin' Plates
Toy Story 2 - We Are
Alien - Bad Stone
The Star Wars Trilogy - What I've Done

... és jön még, hiszen két újabb is van a fejemben, az egyiknek elárulom a címét: Transformers - This Moment. Link azonnal, amint kész lesz...

És, persze, az utóbbi napok legnagyobb aktualitása, az a két videó, amivel szinte túlzás nélkül magamra haragítottam fél Magyarországot...

Igénytelen PC Játékok - Quake 3: Arena
Igénytelen PC Játékok - Q3 Kilövő Speciál

E videók fogadtatása többek között arra döbbentett rá, hogy egyesek menniyre nincsenek 2007-ben tisztában azzal, hogy szólás- és véleményszabadság van, és hogy bárki közölhet bármilyen formában véleményt. Az egyik fórumon még arra is megkértek, hogy tegyek a videó elejére egy captiont, amiben az van, hogy "szubjektív véleménnyilvánítás következik". Esetleg fahangon még fel is olvashatnám. Ezt persze nem csak azért nem teszem meg, mert akkor a videó már túllépné a 10 percet, hanem azért sem, mert egyrészt, aki nem tudja, hogy ez az, az teljesen reménytelen eset (mégis, mi más lehetne???), másrészt meg hiszem, hogy az Internet nem az a hely, ahol vigyázni kéne arra, hogy hol és mit mondok és ahol előre magyarázkodni kell minden megmozdulás előtt. Hát álljon meg a menet!

A link-rész végére pedig itt a négy vendégművészként megtett postom. Egy kis szerény kárpótlás a kimaradt csaknem 4 hónap miatt...
Post 1
Post 2
Post 3
Post 4

Az oldal kinézete egyelőre természetesen nem fix (a szemkiégetős fehér semmiképp nem maradhat háttérnek!), ezügyben Nfollal még konzultálok, s a fejlécbe is már vannak képötletek, ezek is a megvalósulás rögös útjára lépnek.... hamarosan.

A végére pedig, kihasználva a Now Playing szekció áldásos létét, még a számmal, amit hallgatok, azzal is utalok arra, ami most történt... - természetesen ez eddig is bevett gyakorlat volt, de akkoris felhívom rá a figyelmet, mert végre újra van hol! :-)

cb.gif Hozzászólok! ()   › The Crystal Method - Comin' Back

2007. május 30 szerda

Szolgálati közlemény

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Valószínűleg az extra.hu-ra költözöm. További részletek később...

Update: még nem volt időm és alkalmam rá, hogy kutakodjak, mert végignéztem az S6-ot, és... bár nem a legjobb szezon volt, de a szokásos színvonalat simán hozta. A végétől meg majdnem szívrohamot kaptam... S7-et akaroooooooooooooooooook!!!

Meg blogot írni is... I'll get back to you as soon as I know something.

Update 2: az extrán már sikerült megcsinálnom az alap WordPress blogot, de az adatbázissal apró probléma van: nem tudom, hogy kell átültetni oda. KTamasnak tettem fel a kérdést MSN-en, de masszívan away a srác, úgyhogy meg kell várnom Nfolt. Akire elég kis esély van, hogy elkapható MSN-en ma, de ki tudja...
Addig is, érdemes ide ellátogatni, ha mást nem, verziószámnövekedést már most tapasztalhattok...

Stay tuned, meg ilyenek.

2007. május 28 hétfő

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Egyszer határozom el, hogy napi frissítés lesz, erre...
ÁÁÁÁ!!!

I don't even want to comment that... I just don't.

Most még komment-linket se teszek ki.
Tessék az előzőre kommentálni.

2007. május 27 vasárnap

Rózsás Nyest

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Nem tudtam ma kitalálni semmi címet, úgyhogy lenyúltam Auroráét. Sajnos nem ez az egyetlen véleményes hír mostanában a bloggal kapcsolatban, ugyanis a tegnapi postot nem tudtam feltenni tegnap, ma meg ezt nem tudtam, a sorozatos Proxy Errorok miatt nem tudott megvalósulni valós időben a naponta való frissítés. De itt van, ha csak virtuálisan is, de nincs semmi hiba, mivel a tegnapit visszatimestampeltem tegnapra, ezt meg mára. Mert csak holnap fog felkerülni, pedig ma van. Micsoda igeidőket kéne nekem most használnom...?

Ez lenne a tegnapi (26-a) post preview-ja, ugyanis sajnos ha megszakadok sem tudok a karakterkorlát fölé menni. Ha csak egy betűvel is többet írok, már Proxy Error az eredmény. Mi ez???? :-( :-(

HELP!!!

Komment-link

2007. május 27 vasárnap

Proxy Error

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Nem tudom, mi baj van, de egy bizonyos számú karakter felett egyszerűen nem teszi fel a postot a rendszer. Hogy ez a WordPress vagy az UW hibája, azt nem tudom, de a napi frissítés meghiúsulni látszik, hiába vannak készen a postok :-( Fogalmam sincs, mikorra tudom megoldani a problémát... Addig is, legyen ez a mai post, aztán majd visszatimestampelem a többit. Ha ugyan valaha is megoldódik ez az izé :-( :-(

Ötleteket, észrevételeket kommentbe, könyörgöm, oldjuk meg ezt valahogy, mert így nem tudok blogolni...

Komment-link

2007. május 24 csütörtök

Orrvérzésig

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Most jut eszembe, hogy ti nem is láttatok tihanyi képeket, úgyhogy most egy picit átmegyünk fotóblogba, azt pedig majd zseniálisan kötöm át egy másik témába. Just watch it...
(Közben megy felfelé a Rézsűs Nyüst a post végén linkelve lesz!)

Víz Vol. 1:



Víz Vol. 2, bár ezen már ég is van...



Ezt kellett a nyakunkban viselni, hogy beengedjenek mindenhova (bár Aurora nem tette):



Ez volt az épület a vízpart felől (bár mi nem itt voltunk elszállásolva, hanem pont a másik oldalon...)



ég, amin már látszik, hogy jégeső lesz, ami majdnem el is kapott, engem pont nem, de volt, akit igen...



Egy merengés a vízparton:



és íme a kép, amit kötni fogunk tovább. Az első nap éjszakai bulijának szórólapja:



Azt hiszem, ahogy olvassátok bétóth és dévényitibibácsi rettegett nevét, ti is képet tudtok alkotni a buli zenei "igényszintjéről". Hát nem minden másfeledik szám a rockmenzáról volt...? Ezek után ugyebár már nem kétséges, hogy itt a világméretű zenei (illetve inkább: zeneellenes) összeesküvés bizonyítékát szemlélhetjük.

Mert, Tisztelt Bíróság, az nem lehet, hogy mindenhol, de tényleg és hétszentség, hogy mindenhol csak ezek a szörnyedvények menjenek. Kell lennie valahol egy helynek, ahol nem csak szökőévenként egyszer fordul elő olyan szám, ami igényes és még az Úr 2000. esztendeje után íródott. Ilyen nincs.

Szóval Tihany sem volt elég, hogy elmeneküljek ezek elől a borzalmak elől, bár azért annyira nem bántam, mert jól éreztem magam ettől függetlenül.

Zeneileg pediglen újabb viharfelhők gyülekeznek, ugyanis egyszer még régen megígértem a Laceknak, hogy elmegyek "kontikibe", ami egy másik szórakozóhely, mint a Rockmenza, amit egyébként is lebontanak, és átköltözött a Kon-tikibe, de van egy másik terem, ahol állítólagosan "más zene megy". Ami egyelőre nálam azt jelenti, hogy másképp lesz borzalmas. Talán mulatós lehet...? Istenem... Hát nincs menekvés ebből a csapdából? ÁÁÁÁÁÁ!

Na mindegy, előre azért még ne temessük a dolgot, legfeljebb tényleg rettenetes lesz, és akkor legalább jól megírom a blogban. A Lacek elmondása szerint van még egy harmadik terem is, ahol aztán meg még másabb zene megy, szóval őszerinte valahol azok között biztos találok nekem tetsző zenét. én erre azt feleltem, hogy én igen könnyen el tudok képzelni három különböző zenei irányvonalat, ami közül egyik se tetszik, de ezt már úgy láttam, nem fogta fel. További beszámoló jövő hét kedd után valamikor, de jól leszek ott is, a zenétől függetlenül...

Most pedig:

Palik László - Rézsűs Nyüst

S mivel azt ígértem, hogy a post végén lesz, ígyhát most ez a post vége... Most pedig kezdjük el a 24 S6-ot :-) :D

Now Playing: Linkin Park - Bleed it out
Iszonyít zúúúúúzóóóóóóóóós! Ha csak egyszer menne le bármelyik bulin, amire valaha is hivatalos leszek életemben, már nem panaszkodnék zeneileg semmire soha többé.

Komment-link

Ja, és Nfolnak egy megjegyzés az élethű gyerekekről: háromdé, ááááááááááááááááá! Ez fájt...

2007. május 23 szerda

Tárgyalástechnika

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Most csak Zsebszimfónia lesz, mert a Percek éjfélig-re nem volt annyi időm, hogy hallgassam, ezért arról még nincs kialakult véleményem.

Air - Pocket Symphony review (track by track analysis stílusban)

01 - Space Maker - Egy elég álmos és lassú ujjgyakorlattal indul az album, amit a két francia srác, ha álmában keltik is fel, két perc alatt összedob. Nekik ez semmi... Sajnos nem ér nyomába a Moon Safari egyik hasonló nótájának sem.

02 - Once Upon a Time - Eleinte nem tetszett, aztán fokozatosan megszerettem. Itt kezd éledezni az a játékosság és átgondolt felépítés, ami az együttes eddigi színvonalát jellemezte. Határozottan jó, már eléri a Talkie Walkie gyengébb trackjeinek szintjét. Mondjuk szerintem telibe lőtte azt a sávot, ahol nekem az Universal Traveller helyezkedik el.

03 - One Hell of a Party - Eléggé disturbing a vokál, a track meg összességében jellegtelen, és nem az a baj, hogy végig downtempo, mert a Massive Attack például tud jókat csinálni ebben a vénában (lásd Three), de ez most mellé...

04 - Napalm Love - Amikor még csak átfutottam a tracklistát, már akkor láttam, hogy ez lesz az album legjobb trackje. Nem vicc. és tényleg ez az: az igazi Air, a kellemesen beteg, mégis dallamos, játékos soundscape-pel. A 10,000 Hz Legendről a Radio #1-ra emlékeztet.

05 - Mayfair Song - Az előző track után nagyon megörültem, hogy hátha fennmarad végig ez a színvonal, de ez szinte minősíthetetlen. Azonnali visszazuhanás a legmélyebb pontba. Jellegtelen és elkeserítő...

06 - Left Bank - Van benne egy könnyed kis csavar, egy szép dallamfutam, de sajnos nem elég...

07 - Photograph - A Nickelback zseniális azonos című dala után nem gondoltam volna, hogy ilyen című számot még el lehet rontani. De el lehetett :( Sajnos ez is jellegtelen...

08 - Mer du Japon - Ez sem közelíti alulról sem az eddigi albumok leggyengébb számait sem, de legalább kicsit pörgősebb, mint az előzőek... De ha már Japán, akkor belegondolni se érdemes, hogy hol van ez egy Alone in Kyoto-hoz képest... Jaj!

09 - Lost Message - Lehangoló és kísértő, ami nem feltétlenül baj, mert valahol a Playground Love is az, de ennek se kifutása, se teteje, se füle, se farka. S ez megint mit eredményez? Talált: jellegtelenséget...

10 - Somewhere Between Waking and Sleeping - A cím mindent elárul. Az álom és az ébrenlét határán járni eléggé jellegtelen. és bizony, a számot is sikerült zseniálisan jellegtelenre alkotni, hogy minél jobban tükrözze a... áh, hagyjuk... :(

11 - Redhead Girl - Ismét sejtelmes női vokál, de megintcsak nem sikerült semmi maradandó. Jellegtelen! Grrrr!!!

12 - Night Sight - Na, ennek meg már a címéből is látszott, hogy semmi remény. Kel-e még mondanom, mi a baj vele...?

Összesítve: fogalmam nincs, mivel foglalkozott egyik kedvenc elektronikus popduóm az alatt a 3 év alatt, ami eltelt a zseniális Talkie Walkie és eközött a borzadály között. Merthogy egy Air-albumon csak két olyan track legyen, ami csak halványan is tükrözi, mire képesek a fiúk, azt nem tudom másképp nevezni. Nem érem fel ésszel, gyerekek...
Csak abban tudok reménykedni, hogy amikor a Massive Attack remélhetőleg még idén kijön a Weather Undergrounddal, akkor nem követi el ugyanezt a hibát - na, az lenne az igazi tragédia...

A Sorozatidőszakban kifejtettem, hogy mi a baj a politikaelmélettel. Ehhez most egy adalék: Aurorával ma be kellett mennünk a karrier-irodába, mert kaptunk egy ejnyebejnyét, hogy a tárgyalástechnika képzés utolsó foglalkozására nem mentünk be, nem voltunk rajta a jelenléti íven (egyébiránt azért, mert a Média Hungary 2007-re készítettünk egy filmet és azt vágtuk), és különbenis, hogy képzeljük mi, hogy csakúgy semmibe vesszük a szervezők áldozatos munkáját. De legalább az ottlévő ügyintéző lány kedves volt és mindent megértett, sőt, revelálta, hogy az egész dolog nem is olyan komoly, csak írjunk egy tesztet és kész. Sikerült ahogy sikerült, most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy erről újfent eszembe jutott egy bizonyos mondat, amit az előadó mondott még az egyik olyan előadásán, amin bent voltunk, és erről eszembe jutott, hogy kötődik ez a már említett postban előadott fejtegetésemhez.

Említettem volt ugyebár, hogy a rendszer túlnőtt önmagán, és már rég nem az a cél a fontos, aminek az elérésére a módszereket kitalálták. Ennek egy emberi oldala a politikai tárgyalás: amikor a pártok viselkedéséről ordít, hogy nem az a fontos, hogy egy jó szociálpolitika valósuljon meg, hanem hogy az övék. Ezt mondta a tanár, én meg még hozzáteszem, hogy néha még tovább megy a dolog, és az attitűd egyenesen az lesz, hogy "Mindegy, hogy milyen, csak ne az övék legyen..." A pártoknak azon csoportok érdekeit kéne nézniük, akiket az adott döntés érint, de ezzel vagy az a helyzet, hogy emberekkel nem működik, vagy valaha működött, csak valahogy túlhaladtuk. Jöhet kommentben, hogy ki szerint mi a megoldás :-)

Erről még lesz később szó, ha össze tudom magamban állítani rendesen azt a gondolatot, ami már régóta itt motoszkál in the back of my head, most legyen szó egy kicsit az egyik tanárról, akinek beadandót kellett készíteni. én nem ismerem, mert nekünk nincs vele óránk, de tiszteletbeli keresztlányomtól hallottam, hogy az ominózus tanár sorra dobálta vissza a beadandókat úgy, hogy el se olvasta őket - már a címre pillantra megmondta, hogy ez márpedig nem jó. A probléma lényege, hogy a társadalmi kommunikációról kellett szólnia a beadandóknak, és annak nem felel meg sem a személyközi, sem a szervezeti, sem a közvetlen emberi kommunikáció. Itt szólaltam meg az elmesélés közben: "Miért érzek tautológiaszagot?", mert a történet csak úgy folytatódhatott, hogy a tanár hatalmas intelligenciájával a következőképp magyarázza meg, mit vár: "A társadalmi kommunikáció az nem szervezeti kommunikáció, nem is személyközi kommunikáció, nem is ... (tegyünk be tetszés szerinti kifejezést) ... hanem a társadalmi kommunikáció." és majdnem igazam is lett: a tanár végül nem mondta meg, szerinte mi a társadalmi kommunikáció. De ha mondott volna valamit, hát tutira ez lett volna.

Róla eszembe jutott egy olyan tanár, aki tartott nekünk órát, méghozzá Információszerzés, forráskezelés címmel, s az első órán lediktált 15-20 információ-definíció közül csak 2-3 nem volt tautologikus. Nodehát nembaj, négyes lettem belőle, annyi baj legyen, legfeljebb majd megmagyarázom otthon, hogy azért lettem négyes, mert négyes lettem...

Jelen pillanatban tökjól érzem magam, mindösszesen annyi sirámom van, hogy a BSG S2 nagyon-nagyon lassan jön lefelé... :-( A Palik-videókkal kapcsolatban úgy döntöttem, hogy jobbabékesség alapon nem teszem fel újra ugyanazokat még bújtatva sem, hanem csak ide. Maximum 3 post múlva linkelve lesz mindkettő, stay tuned!

Nfol has subscribed to your videos.

Hűha! Aztán kommentálj is, kolléga! Ugyanez Dicskának is szól, van még egypár olyan videó, ami ordítva követeli a kommenteket :D

Now Playing: Linkin Park - Given Up
Visszavonom, amit eddig mondtam, egyre jobbnak tűnik az album... Teljes elemzés nemsoká :-)

Komment-link

2007. május 22 kedd

200

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A következő postba csúszik a Zsebszimfónia és a Percek éjfélig elemzése, mert elfelejtettem az előző post zárásánál, hogy a következő (azaz ez), a kétszázadik post lesz.
Örüljünk hát együtt, meg annak is, hogy a napi átlag 12 látogatóm az előző laza kis csaknem egyhónapos kihagyás után sem csökkent: maradt ennyi, töretlenül.

Köszönöm kitartóan hűséges olvasóimnak, hogy jelenlétükkel támogatják e S@ti-agyszüleménygyűjtemény (ezt muszáj volt lenyúlnom Aurorától, hihetetlen :D) létezését. Köszönöm mindenkinek, aki kisebb-nagyobb rendszerességgel olvas! Aki kommentál, annak is...

Jelen pillanatban nincs kedvem statisztikát készíteni, de egymást érik itt az évfordulók: alig két hónap, és máris itt van július 20... Amit ugyebár nem kell magyaráznom, hiszen hűséges olvasók, vagy mi a szösz :-)

Lett volna mára filozófiai fejtegetésem, meg több témám is, de toljuk őket holnapra, most örülünk...

Komment-link

2007. május 21.

Ahogy egy bizonyos dicska8 subscrierré válásáról tudósító mailt és az előző postom kommentjeit nézem az EISZ-ből, történt valami olyan, amiről muszáj volt lőnöm egy screent. Viszont csak otthonról tudom majd bepakolni rendesen, mivel itt nem akarom létrehozni a blog FTP-kapcsolatát, elég baj lesz az nekem, ha elfelejtek kilépni az adminból...

Nomegha kérdőjelesen megy fel megint a post...

Ezek a kérdőjelek kiszámíthatatlan csirkefogók! és akkor most következzen az a bizonyos kép:



Na, ehhez fűztem én az Edit 4-et a post alján. Amúgy meg a tököm tele van már ezzel, mert amit a kép mutat az e tekintetben a legnagyobb agyhalál... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Erre a témára még visszatérünk itt, addigis következzen valami egész más:

The Larch.
The Larch.

Végignéztem a Battlestar Galactica első szezonját, amely nagy-nagy kedvencemmé nőtte ki magát. A sci-fi és a dráma mesteri keveréke, Gaius Baltar karakterétől pedig időnként tényleg hangosan felnevettem. Volt néhány olyan priceless pillanat, ami eddig a legjobb volt akármelyik sorozatban :-) Mind közül az S01E07-ben nyújtott meglepődése a legjobb. Az egyszerűen kész. John Cleese-t tudtam volna hirtelen hasonlóképp elképzelni abban a jelenetben, ami azért nem kis dicséret...

Vannak bizonyos adósságaim is, amelyeket még nem róttam le. Volt például egy olyan kósza mondatom, még 2007 üdvözlése közben, hogy 2006 filmjeiről és játékairól majd később karcolok valamit. S lőn a pillanat...

Filmfronton épp most hoztam be egy nagy lemaradást, ugyanis megnéztem a The Science of Sleep-et, amelyet mindenki jobbra-balra agyondicsért, overhype-olt, s én is csaknem megelőlegeztem magamban előre neki egy 8/10-es minimumot, merthát Michel Gondry ugye. A képi világ stimmelt is - tiszta Eternal Sunshine, ami ugyebár 10/10 volt. A többi viszont lehet, hogy pont ezért nem tetszett. Charlie Kaufman írói géniusza hiányzott - Gondry egyszerűen nem tudott annyira magával ragadó karaktereket életre álmodni (no pun intended), mint amikor Kaufmannal karöltve dolgozták ki Joel Barrisht és Clementine Kruczynskit. Szóval 2006 egyik nagyon nagy reménysége filmfronton csak 7/10-et tudott begyűjteni, azt az egy pluszt is a látvány kapta, amúgy simán hatos lett volna csak...

Április elején indítottam egy topicot az IMDb-n, hogy ajánlhasson a többi felhasználó nekem jó filmeket 2006-ból. Ez itt található, de csak regisztrálva lehet megnézni a további diszkusszió alakulását, ide csak az elejét rakom be, mert szerencsére beleírtam az összes 2006-os filmet, amit láttam, és hogy hogy értékeltem. Íme tehát a lista, rövid angol értékelésekkel:

16 Blocks - 7/10 (Only because it had Bruce Willis and Mos Def)

Arthur et les Minimoys - 5/10 (Too chidish...)

Babel - 5/10 (Disappointingly empty. There isn't anything involving in it...)

Basic Instinct 2 - 5/10 (Too complicated plot, contrived twist ending)

The Butterfly Effect 2 - 6/10 (A vague shadow of the 2004 original (which scored 10/10 of course))

Cars - 7/10 (After those long years of 9/10 and 10/10 movies, Pixar failed it. I hope it was the one and only time, and not the first...)

Children of Men - 5/10 (The saddest surprise for me. This movie was recommended to me by a few people, they all said it was great, but all I've seen was an empty movie. It's sad, because the topic deserved much much more, but this film failed to deliver anything beyond cliché after cliché. Even the ending is a cop-out, for christ's sake...)

Click - 5/10 (You either make a drama, or you make a gross and disgusting comedy. But in this case the creators tried forcing both ways into one movie and they obviously missed the mark. By far...)

Date Movie - 1/10 (Speaking of gross and disgusting comedies, here's one. Although, I don't think that it deserves the genre "comedy" listed on its page. "Catastrophe" is more like it... See my comment: http://imdb.com/title/tt0466342/usercomments-314)

Final Destination 3 - 6/10 (Uninteresting thriller that tries to be interesting but fails. Above average, but only becuse of the cool deaths. The series came to a screeching halt after two excellent 9/10 movies. Pity...)

Happy Feet - 6/10 (Average animated movie with a message about globalization and the power of media.)

Ice Age 2 - 8/10 (Excellent Sequel to the 2002 original, but this installment fails to deliver the perfection on many levels. But it's really funny, not like Over the Hedge, which wasn't.)

John Tucker Must Die - 4/10 (Nothing worthwile, just your generic teenager movie. And it's not funny...)

The Lake House - 9/10 (This movie cleverly plays with time travel and alternate realities, and I had to do a little research to fully get what happens at the end, but the mood of the film is almost perfect. Very very good movie!)

Lucky Number Slevin - 8/10 (Clever movie about revenge with great cast. Extremely entertaining!)

My Super Ex-girlfriend - 2/10 (Horrible. Just horrible. I stopped watching it after 20 minutes at the first time. I don't know how coud I watch it 'til the end at the second time, but I sure as hell was suffering during this mess. Avoid it!)

Night at the Museum - 7/10 (Ben Stiller is not one of my favorites, but it's his best movie I've seen yet, and the jokes are most times actually funny.)

Over the Hedge - 6/10 (Plotless and mostly humorless movie with wasted potential. This could have been so much better...)

Pirates of the Caribbean 2 - 5/10 (Booooo-ring... I never thought they can make a bore-fest of this after the 9/10 first part, but they did. I don't want to see the third one in the theater...)

The Prestige - 9/10 (Great cast, great story, great execution. Just great! The best movie of 2006 IMO)

A Scanner Darkly - 6/10 (Confusing and distracting, but not bad. I expected more though.)

Scoop - 8/10 (Amazing comedy with Hugh Jackman and Scarlett Johansson. Go and see it, you won't regret it!)

The Sentinel - 7/10 (Only because of Kiefer Sutherland. He saved this otherwise mediocre movie)

Silent Hill
- 7/10 (Only because it captured the look and feel of the games at times, but I think the plot wasn't too good. I think they should make a movie from the second game.)

Slither - 4/10 (Just a lame attempt to copy The Thing and various other horror movies. Skip this one, it's not worth watching...)

Superman Returns - 5/10 (Nope, this Superman doesn't fly. It's boring. A Superhero movie without a single second of intense combat? Give me a break!)

The Wild - 5/10(Mediocre. See my comment here: http://imdb.com/title/tt0405469/usercomments-113)

X-Men 3 - 5/10 (My comment tells you everything about this one: http://imdb.com/title/tt0376994/usercomments-1054)

Ide vehettem volna a Szabadság, szerelmet (7/10) meg az Üvegtigris 2-t is (2/10), ezek szintén nem voltak kiemelkedőek. Amint látszik, csak a The Lake House és a The Prestige tudott zsenialitást felmutatni, a többi közül néhány csak maximum a "nagyon jó" minősítést érdemelte ki.

Azóta már láttam a Pan's Labyrinth-et is, ami megintcsak nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (6/10). Itt tartunk tehát most. Viszont a The Fountain még hátravan, és nagyon-nagyon remélem, hogy minimum 9/10 lesz...

Itt tartunk tehát most. Játékok terén a helyzet rosszabb a siralmasnál: egyáltalán nem játszom mostanában, csak két játékkal, s ez már 2006-ban is így volt. Akkor a két játék a FlatOut 2 és az Unreal Tournament (miért, te mit gondoltál...?) volt. Ezek közül csak a FlatOut 2 a 2006-os, de az sem tett rám akkora benyomást, hogy végigjátsszam. Pedig már a végéig eljutottam, már csak pár verseny volt hátra, csak egyszer azon kaptam magam, hogy már 3 hónapja nem indítottam el. Ígyhát az uninstall szomorú sorsára jutott szegény...

Mostanában sehol nem látok olyan játékokat, amelyeket szívesen kipróbálnék. Valahogy nem. Marad az UT és az ISSD (SNES-emulátoron, persze...

Volt egy olyan próbálkozásom, hogy feltettem a Project 64-et és vadásztam hozzá ISS64 ROM-ot, hogy kipróbáljam, milyen is az, de a fáradozásomat nem óhajtotta sikerrel koronázni valami felsőbb erő, mivel a művelet ugyan sikerült, de a program valami miatt iszonyat lassú és borzalmasan ronda volt. Odáig jutottam, hogy megnéztem pár screenshotot, hogy ennek tényleg így kéne-e kinéznie, dehát perszehogy nem. De az istennek se tudtam úgy beállítani, hogy jó legyen, úgyhogy most szegény program ugyan ott maradt a gépen, de igazából semmivel sem játszom N64-emulátoron, úgyhogy... Juteszembe, szegény PSX-emu is már jórégen nem futtatott Tekken 3-at...

Úgy belejöttem a linkelésbe, hogy teljesen elvette az eszemet a hypertextualitás (ahogy azt itt a fősulni nagyon szépen tanulgatjuk), szóval most nem tudom már, mit akartam ide a post vége felére írni, de biztos valami jót.

Air - Pocket Symphony és Linkin Park - Minutes to Midnight elemzés a következő postban, ami mikor is lesz...? Bezony! Holnap!!! :D

Most pedig nézzük csak meg Dicska YouTube-os accountját...

Komment-link

Edit: Ezt nem hiszem el... Csak a Sorozatidőszak kérdőjeles most. Megáll az ember esze... De én kiszúrok vele: szerkesztem, kijavítom kézzel és elmentem. De ha most az egész bekérdőjelesedik, akkor... Ja, a screenshoton még ennél is kiakasztóbb dolog látható, szóval stay tuned...!

Edit 2: Javítva... Fhúú, mennyit egerésztem vele. S most az lesz, hogy innen az EISZ-ből jó lesz, otthonról meg megint nem. és akkor majd jöhet a frack...

Edit 3: Rájöttem egy vicces aspektusára is a karakterkészlet kiakadásának. Amikor még úgy elszúródott az egész oldal, hogy minden ékezetes karakter helyén a "??" volt látható, akkor a Rézsűs Nyüst a következőképp nézett ki: "R??zs??s Ny??st". Erre Aurora az eredeti művet nem ismervén azt találta kérdezni: "Rózsás Nyest?", s én majdnem megöleltem ezért. Ettől a pillanattól kezdve tudom, hogy nem szabad kérdőjelesen fennhagyni semmit, mert ha rossz kezekbe kerül az oldal, akkor ezt akár fel is használhatja valaki: gonosz céljaik érdekében úgy is kiegészíthetik a magánhangzókat, hogy az jöjjön ki belőle, hogy én uszító szöveget írtam ide. Vagy bombareceptet. Vagy blogot. Lehet választani...

Edit 4: ÁÁÁÁÁ! Szétrobban a fejem! Valaki mondja már meg, hogy miért jó az egyik esetben és miért romlik el máskor teljesen az egész? Öntudatra ébredt a karaktertábla, gondolt egyet és elkezdte random váltogatni magát? Vagy mi...?

Now Playing: Hajós András - Barlang
E szekció most rendhagyó módon a post végére került, mert annyira nem értem ezt a kérdőjeles mizériát, hogy muszáj volt Hajóssal pihenni... Megtekinthető itt.

2007. május 20.

Sorozatidőszak

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

24 S6 finálé: május 21.
House M.D. S3 finálé: május 29.
Desperate Housewives S3 finálé: május 20.

Jééééé, ez ma van :-)

Amint az a fentiekből is látszik, a vizsgaidőszak helyett a sorozatidőszak kezdődik el hamarosan. én mindig csak akkor kezdek el egy új szezont, ha már teljesen készen van, és lement minden rész. Ez alól egyedül a House M.D. tudott kivétel lenni nemrég, amikor a második szezon befejezte után elkezdtem nézni a harmadikat, annak ellenére, hogy abból még csak 4 rész volt meg. Hiába, Hugh Laurie zseniális, és Szakácsi Sándor is. Apropó: a TV2-n nemrég elkaptam egy részt, és mintha más lenne már a hangja kedvenc doktoromnak. A hideg is kirázott...

Dicska a régi fényében tündökölve zseniális postot postolt, amelyből szeretnék idézni egy részletet, amelyben a szerző magát így jellemzi:

...aki feleslegesnek tartja a filozófiaTÖRTéNETet, mivel a tudomány már mindent bebizonyított...

A tudományos részét most elhanyagolva, jómagam a politikaELMéLETet tartom feleslegesnek, ugyanis már maga a politika is hasonlít az idézett post által felvetett problémára (további infók ott, tessék a linkre kattintani és elolvasni, mert tényleg hatalmas!): létezik-e egyáltalán? és ha nem, mi értelme, hogy elmélete is legyen? Vagy nincs? Vagy van? Vagy ez az egész csak álom?

A politikaelmélet kurzust magamban végig fájdalmamban hörögve éltem meg, ugyanis csupa olyan evidens dologról volt szó, ami vagy egyáltalán nem, vagy csak papíron létezik. Egyszer valakik megálmodták, hogy ez így lesz, illetve ami még rosszabb: amikor valaki olyasmit álmodik meg, aminek "így kéne lennie". Ilyet nem érdemes. Ha már álmodok, akkor már legalább valami olyat, ami így lesz. és pont. Nem azt ?lmodom, hogy "hááááát, egyszer majd talán", hanem ha már álmodok, akkor határozottan: "az lesz".

De nem. A politikaelmélet újra és újra elmondta, minek hogy kéne lennie, és akkor döbbentem rá, hogy nem az a baj, hogy akik fent vannak és döntenek bizonyos dolgokban, azok ezt nem tudják. Hanem pont az a tragikus, hogy tudják, és mégis...

A politikával foglalkozni tisztán is hülyeség, nemhogy elméletben. Ha valaminek, hát inkább ennek lenne érdemes a gyakorlati részével foglalkozni. Erről pedig az 1998-as év fizikai Nobel-díjasának nyilatkozata jutott eszembe, aki azt mondta, hogy nagyon szomorú, hogy ő kapta ezt az elismerésst, mert kutatása csak egy érdekes részterületére korlátozódik a fizikának, az ő munkássága révén tehát senki a világon nem evett meg egy árva zsíroskenyérrel se többet. és egy ideje már így van ez a fizikában, kémiában és egyéb, a racionalitás mellőzésével nemigen vádolható tudományágakban.

Egyik évfolyamtársam említette egyszer, hogy valamelyik évfolyamtársunk az egyik párt színeiben valamilyen tevékenységet fog folytatni lakóhelyén. Kérdeztem tőle (mármint attól, aki mesélte), hogy "és tényleg fog tudni tenni valamit"? Nem értette a kérdést, mert azt kezdte részletezni, hogy "be fog járni a közgyűlésre, meghallgatja és szavazni fog", stb. De én arra lettem volna inkább kíváncsi, hogy fog-e valaki is ezért több zsíroskenyeret enni. Azt hiszem, ezt így meg is kérdeztem, de ezt sem értette. Itt lett elegem.

A rendszer túlnőtt önmagán. Már rég nem az a cél a fontos, amire kitalálták, hanem a rendszer maga. A bürokrácia is hasonlóképp - oppá, most jut eszembe, hogy ezeket állandóan kéz a kézben látják együtt - hát persze, hogy a politika is ilyen. Az egyik tele van a másikkal. Csak abban reménykedhetünk, hogy a rendszer önmagát is felemészti, és akkor talán ismét emlékezni fogunk, miért is találtuk ki...

Addig is, a bürokrácia és a politika fontosnak fog tűnni az emberek szemében, függetlenül attól, hogy álmodjuk-e ezt az egészet vagy sem. és még fejlődést sem lehet elérni ezen belül, nemhogy összeomlasztani a rendszert: a papírmunkák egy részét már régesrég interneten lehetne intézni, de a legtöbb szervezet és intézmény számára ez még a jövő század regénye...
(Ajánlott olvasmány: Parkinson törvénye - a Kazohiniát már meg se említve ugyebár...)

Viszont örömmel jelenthetem, hogy a BSG beindult. Nagyon! Felküzdötte magát 9/10-ig, azaz a Prison Break szintjéig...

Now Playing: Linkin Park - Collapsing the Unit
Emésztgetjük ezt a Minutes to Midnightot, eddig azt vettem észre, hogy mindegyik szám úgy hangzik, mintha élő felvétel lenne, ami nálam nem igazán jó pont. Node még lehet bármi...

Komment-link

Csak valaki mondja már meg, hogy mi okozza a fracking kérdőjeleket???

2007. május 19.

Rézsűs Nyüst

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Évekkel ezelőtt említettem még, hogy a mozigépésznek csöngetni kell, hogy elkezdje a vetítést. Nos, azóta beszélgetve az alant említett mozigépésszel, rákérdeztem a csengő issue-ra, és azt felelte, hogy azért nem szokott néha időben kezdődni a film, mert két lehetőség van. A trailerek vagy külön tekercsen vannak, és akkor azért, vagy egy tekercsen vannak a filmmel, és akkor azért nem tudja sürgetni a kezdést. Magyarán szólva: a rejtély ugyan megoldódott, a mozigépésznek van órája, sőt, le is tudja olvasni, csak nem rajta múlik az egész mégsem. Így aztán még nagyobb elismerésem a csengő feltalálójának, mert ez így még pluszban idegesítő is lehet... A postot tehát utólag nem szerkesztem át, mert csengetni ugyan nem abból az okból, amit alant írtam, de továbbra is felesleges...

Közben odáig fajultak a dolgok, hogy a 24 S6-jának fináléja holnapután kerül levetítésre, végignéztem a Prison Break S2-t (féltettem, hogy kifullad, de nagyon tetszett végig, T-Bag rulez!), a Quantum Leap S5-öt (jó nagy csalódást is okozott a sorozat legvége :-( ), megpróbáltam elkezdeni a ReGenesist (aztán fel is adtam 4 rész után: uncsi!) és elkezdtem a Battlestar Galactica S1-et (ezt még nem tudom hová tenni, eddig egy szolid 8/10, remélem, még javul felfele, de most a pilot utolsó félórája nagyon beindult, szóval van remény), voltam a Média Hungary 2007 konferencián, ahol Uj Péter bemutatta, hogy a mobiltévé haszontalanságát úgy kell bemutatni, hogy átesünk a színpadon mellettünk ülő újságíró kollégánkon, majd kijelentjük: "A mobiltévé ezért hülyeség, tessék már megtanulni" (bár szerintem csak azt sikerült bemutatnia, hogy mobiltévét sétálás közben nézni hülyeség...), egy éves lett a YouTube accountom, nem felejtettem el linkelni és baromi hosszú, ráadásul követhetetlen (zárójeles megjegyzésekkel sűrűn tarkított) mondatokat alkotni sem...

Szóval vivát, újra van blog, sőt, most bevállalom, hogy május végéig naponta lesz a nagy kihagyásra való tekintettel. A nagy kihagyás azért következett be, hogy olyan szinten nem volt időm semmiféle kreatív alkotó munkára az utóbbi időben, hogy ha leültem a gép elé, akkor vagy UT, vagy valami sorozat vagy ISSD, csak ne kelljen írni. Holtfáradtságra hivatkozom, hogy egy klasszikust idézzek.

Most pedig YouTube-rant következik.

2006. május 9. A dátum, amikor csatlakoztam a világ legnagyobb videomegosztó portáljához, a nap, amikor észrevettem, hogy Etienne de Crecy - Am I Wrong című száma még nincs fent és fel tudnám tölteni, ezért fel is töltöttem. Most már tehát fent van, sőt, a Scratched sem volt fenn, de nemsokára az is felkerült. Azt nem gondoltam, hogy magyar nyelvű videókat valaha is feltöltök, de aztán nem tudtam megállni és elindult a Hajós-dömping...

Gondolom, már mindenki kitalálta, miért fontos ez most: nemrég volt az egyéves évforduló, ígyhát összedobtam egy jubileumi videót, amely keresztségben a Sati84's One Year Megamix! nevet kapta, s amelyet most mindenki megnéz, Nfol pedig azonnal letölt és majd otthon megnéz. A descriptiont meg majd nézi hozzá, mert az is fontos.

Azt hiszem, ehhez további kommentár most nem szükséges, inkább legyen szó arról, az aranyos kis levélkéről (kettőről, actually), amit a kedves "máranevüktőlisfalramászok" DMCA nevű szervezet küldött számomra:

Levél 1:

Dear Member:

This is to notify you that we have removed or disabled access to the following material as a result of a third-party notification by Formula One Management claiming that this material is infringing:

Palik László - Áááu ua ááá óóóóóóh!: /watch?v=9b5x8k1xfuk


Levél kettő:

Dear Member:

This is to notify you that we have removed or disabled access to the following material as a result of a third-party notification by Formula One Management claiming that this material is infringing:

Palik László - Rézsűs Nyüst: /watch?v=sBXvpudt_0k


Igen. Jól olvastátok. Valakiknek nagyon fájt, hogy Palik Áááu ua ááá óóóóóóh! című számát előadta, és azt sokan megnézték (két nap alatt ezer felett) a neten. Számomra sokkal fájóbb, hogy a Rézsűs Nyüst elveszett, mert azt több, mint háromezren látták már a két nap alatt.

Most majd vagy azt fogom csinálni, amit szoktam, hogy ide felteszem és letölthetővé teszem hamarosan mindkét videót, vagy pedig azt, hogy elbújtatom e két videót egy random videóba, és odaírom a descriptionbe, hogy benne van a Rézsűs Nyüst és az Áááu ua ááá óóóóóóh!. Így a "jogvédők" (*a blogger hegyeset pök a levegőbe*) nem fogják megtalálni, mert a videót nem fogom rendesen feltagelni. Hiszen most is azért találták meg, mert benne volt, hogy milyen sportág, melyik nagydíj, stb. Nade így majd jól elkenjük ezeknek a "mivel nálam van a közvetítési jog, ezért senki nem nézheti meg" séma szerint gondolkodó köcsögök száját. én szóltam!

Az Nfol házatáján zajló eseményeket is követem mostanában, bár a TeCső-értékelések második fordulója még késik, de nem múlik, a The Prestige-et láttam, a Minutes to Midnight pedig már nekem is megvan, csak még nem hallgattam. It's about goddamn time...

és ne felejtsétek el, ó, drága hű olvasóim, kik mind arra gondoltok, hogy akkor most elég lesz két hét múlva elgondolkodni azon, hogy idenézzetek-e, hogy van-e már új post, hogy május végéig naponta lesz post.
én szóltam...

Now Playing: Dave Matthews Band - When the World Ends (Oakenfold Remix)
Egy finom, könnyed klasszikus a The Matrix Reloaded OST-ről.

Komment-link

2007-04-20

Ezt is megértük

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Igen, végre megértük. A Linkin Park legújabb klipjét, a What I've Done címűt nem fogják leszedni a YouTube-ról a vérben forgó szemű, habzó szájú, őrjöngő, reakciós, első blikkre levághatóan hótdilis félkegyelmű "jogvédők" (tudjátok, akik szerint az Üvegtigris 2 azért nem lett sikeres film, mert sokan letöltötték...). Nem fogják, ugyanis az user, aki feltette, accountja szerint "musician", tehát a Linkin Park hivatalos képviselőjeként járt el. és bizony, van ott a videó mellett egy hirdetés is, hogy a Minutes to Midnight május 15-én jön ki.

Végre valaki felismerte, hogy az ilyen dolgokat, mint a YouTube, nem ellehetetleníteni, hanem használni kell. Végre rájöttek, hogy nem az a jövő, hogy az új technikai berendezések már nem játszanak le dolgokat, ha felvételre alkalmas eszköz is csatlakoztatva van a rendszerbe... Majdnem hülyét kaptam, amikor ezt olvastam valahol (már nem emlékszem, hogy hol). Ez hasonló ahhoz a tévéhez, amit reklámblokk alatt nem lehet elkapcsolni, az internetre, ahol bizonyos tartalmakat letiltanak, és egyéb 1984-et idéző módszerekre is lehet itt gondolni.

Olyan esetekben, amikor levesznek egy videoklipet, vagy valakik büntetést kapnak azért, mert nyilvánosan levetítettek egy filmet, minden értelmes ember lelki szemei előtt bizonyára élénken felvillannak azok a jelenetek, amikor az együttes tagjai rémülten összenéznek: "Úristen, valaki meghallgatta a zenénket! Most mit tegyünk???", illetve az, amikor a rendező otthonában maga elé motyogva tördeli a kezét: "B*sszameg, megnézték a filmemet! én nem ezért csináltam... én nem ezt akartam... én...".

A témához további kommentárként már csak annyit fűznék hozzá, hogy amikor levették a Magyarország - Málta meccsen rúgott 2005-ös Takács-gólról készült klipet, akkor elképzelni nem tudtam, mire kell az nekik még. Mert videoklipek esetében még el tudom képzelni, hogy az adott szám maxi-CD-jéből befolyó további bevételt féltik, rendben van. De hogy egy két évvel ezelőtti meccs felvételeit hol tudnák még értékesíteni, azt soha nem tudtam volna kitalálni, egészen addig, amíg nemrég kikaptunk Máltától. Akkor megvilágosodtam: a magyar labdarúgás színvonalcsökkenését brilliánsan előrelátó jogtulajdonosok a legzseniálisabb pillanatban léptek akcióba, töröltették a staffal az általam szégyenteljesen és aljas módon ellopott felvételt, hogy aztán bársonyszékből, morális high grounddal rendelkezve fogadhassák az RTL Klub térden csúszó sportműsorokért felelős háttérembereit, akik esedezve könyörögtek, hogy a vesztes meccs helyett hadd adhassák le inkább a két évvel ezelőtti győztest újra...

Az elmúlt napokban az is kiderült számomra, hogy hogyan működik egy mozigépész. Ugyanis jelenleg szakmai gyakorlatomat a Dózsa Mozi Centrum keretei közt folytatom (juj, de kellemesen idióta egy tagmondat ez... :-)), és megtanultam, hogy mielőtt az előadás elkezdődik teszemazt fél hétkor, akkor szépen be kell húzni a függönyöket, lekapcsolni a lámpákat, becsukni az ajtókat és... csöngetni kell a mozigépésznek, hogy kezdje el a filmet. Igen, jól láttátok. A mozigépész olyan állatfajta, hogyha nem jelzik neki, hogy kezdje el, akkor ő bizony nem kezdi. Az istennek sem.

Két dolgot kell tudni a mozigépészről ebben az esetben:
1. Nincs órája, sőt, időérzéke sincs, ugyanis fogalma nincs arról, hogy mikor van fél hét.
2. A saját jószántából soha nem kezdené el a filmet vetíteni, csak csengőszóra működik. Ha magára hagynák, vagy legalábbis nem csöngetnének neki, ő szépen a film runtime-ja alatt vetítgetné a trailereket és a reklámokat ad infinitum. No kidding.

Kicsit komolyabbra fordítva a szót: a kulcs az összedolgozás és a team-munka félreértelmezésében keresendő. Csöngetni azért kell a mozigépésznek fél körül, mert a lenti stáb (akik beengedik az embereket, jegyet szednek, lámpát oltanak, függönyt húznak, stb.) így jelzi fefele, hogy ők itt lent készen állnak. Viszont, ha jobban belegondolunk, ez teljesen felesleges dolog, hiszen ha csapat van, akkor a csapatban van felelősség egyes dolgokért. és ha én a lenti csapatba tartozom, akkor mindent megteszek azért, hogy én fél hétre teljesen készen álljak a vetítésre, és ne kelljen még csöngetgetni is. Mert a csapat összerázódik, és a mozigépésznek pont azért kéne szívfájdalom nélkül simán és magától elindítania fél hétkor a filmet, mert bízik a lenti csapatban. A lenti csapat meg a mozigépész órájában. Vagy időérzékében. Vagy whatever. De csapatmunka bizalom nélkül nincs!

Az ehavi StatGép termésből kettő érdemel különösebb figyelmet, úgyhogy lássuk most ezeket a szokásos formában:

boncolás megnézése - Remélem, még sokáig nem történik errefelé ilyesmi...

ergo kukk - Na erre aztán nem tudom, hogy találtak rám, mert a találatokat végiglapozva nem voltam, aztán a google már csak a hasonló találatokat tudta felajánlani. Számomra rejtély, hogy mit kereshetett valaki ennyire. és hogy megtalálta-e nálam...? A következő részben sem derül ki!

Now Playing: Watergate - Heart of Asia
Azért majd karcolok legközelebb valamikor egy kicsit a Pocket Symphonyról is, merthát mégiscsak.

Komment-link

2007-04-13

A felfedezés

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Bejelentem, hogy Erával tegnap megtaláltuk azt a Hajós-videót, ami félkézzel leveri az összeset, amit eddig feltöltöttem. Hihetetlen, bámulatos, felülmúlhatatlan. Legyetek hát tanúi a csodának ti is, de előbb kössétek fel, amit fel kell és kapaszkodjatok meg, mert ez nem lesz egy egyszerű dolog...

Hajós András - Orbán Viktor Országjáró Körútja 2006 (Folk Remix)

ÁÁÁÁ!!!

...

...

Hatásszünet...

én komolyan 10 egész perce ezen szakadok össze meg vissza...

Jujj... Huh...

Na, miután ezen így túlvagyunk, a nemrégi események közül még az a fontos, hogy birge meglepett egy Mechanikus Narancs-kitűzővel, még nem tudom, hol fogom viselni az Alexfej-sziluettet, de köszönöm neki!

Akkora mértékben vagyok fanatikus, hogy áttettem gyorsan mp3-ba is, és megírtam a szövegét is. Közben folyamatosan szidtam a magyar nyelvet, hogy miért nem lehet ebbe a nyelvbe egy rövid á-betűt tenni, azt fel nem foghatom...

Lehet, hogy akartam még valamit írni, de ez a videó teljesen elvette az eszemet. Úgyhogy akkor zárjuk le a blogot mára, dángdángdágádágádádáááááá...

Now Playing: Hajós András - Orbán Viktor Országjáró Körútja 2006 (Folk RMX)

Belinkelem a kommentlinketadángdángdágágdágádáádáááááá.

2007-04-10

Bárcsak megvehetném...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Az előző post záróakkordját továbbgördítve születik meg ez a post, ami a Windows Vistáról fog szólni. Illetve nem is arról, hanem egy kis füzetecskéről, amely bemutatja a program képességeit és ezzel annak megvásárlására buzdít. De a gyakorlatban csak parasztvakítás az egész...



"Az igazi szabadság most kezdődik!" - hirdeti a felirat. No nézzük...

Már az első pont is, amibe pedig csak szubjektíven lehet belekötni, hibádzik. Az első oldalon ugyanis a design méltatását találjuk.

"Az első dolog, amit észreveszel a Vista megpillantásakor, hogy milyen lenyűgözően modern hatást kelt."

Well... not exactly...
Ez valahogy nem így van. Bármikor szebb az XP Silver Skinje (ami pedig alap...), amit jelenleg használok, mert megfoghatóbb és konkrétabb. Ez a kinézet, amit a füzetben folyamatosan szerepeltetnek, szétfolyós, lebegős hatást kelt. Nem mintha alternatív lenne, hanem inkább bizonytalan. Ami a szó rossz értelme... A kis méret, előző méret és bezárás gombok meg egyenesen randák. Továbbmegyek: borzalmasak!

Itt más nem érdemes szóra, úgyhogy hajtsunk is egyet. A második oldalon a zenelejátszási kvalitásairól esik szó az új Winnek, és lááám... Ezek a funkciók már az XP-ben is megvoltak, ráadásul az egész pofátlanul az iTunest másolja, ami egyébként sok tekintetben átlátható, de pár funkciót nem találok az istennek se benne. és amúgyis: van teremtett lélek e földön, aki zenehallgatáshoz MP-t használ? I can't help but pity them, hogyha van...

"Fényképek és videók egyszerű rendszerezése"

Come on! Ilyenkor az előnézet engem inkább zavar, mint segít. Egyértelmű nevekkel és átlátható mappaszerkezettel simán megoldható Total Commanderben is. Csak annyi kell hozzá, hogy a képeket is meg a videókat is tudjuk, hova másoltuk... (hűűűű!) Nem hiszem, hogy van olyan felhasználó, akinek nem az az első dolga, hogy feltegyen egy kompetensebb filemanagert. Nehogymár az legyen a Vistában a legjobb funkció, hogy a Sajátgépet használhatom, mert eldobom az agyam...

A következő részek a Windows Media Centerről szólnak, amely egy TV-néző, DVD-lejátszó és zenelejátszó center egyben. Háááát... TV-t optimális esetben TV-tunerkártyával néz valaki, annak meg saját programja van, szóval ez első körben bukó. A DVD-lejátszásra ott van egy sereg program ami sokkal jobban ki van hegyezve rá, mint egy mindentudó gadget, szóval ez is úgy tűnik, hogy bukókör. A zenelejátszásra megaztán... Erre már csak SztupYt tudom idézni: "Szopó."

A biztonság és az IE 7 méltatása már szót sem érdemel: nem hiszem, hogy van olyan épeszű ember, aki tényleg és komolyan megbízik a wines tűzfalban...

Összességében egy kettes alát kap a Vista eddig (marketingből is meg funkcionalitásból is), ami igencsak nem a "rohanok megvenni" kategória, hanem a "legyünk vele nagyon-nagyon óvatosak, és lehetőleg csak akkor váltsunk rá, ha valami nagyon fontos XP-n már nem indul el"...

Now Playing: Placebo - Black-Eyed

Komment-link
Aki látott már élő-lélegző Vistát, nyugodtan cáfolhat :-)

2007-04-09

Válogatás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

(Dedicated to Nfol)

Ne hajtsatok, rendszeres olvasóim! (A StatGép napi átlagként 13 olvasót közöl, szóval feltételezem, vannak ilyenek...) A zárójelben található felirat ellenére ez a post legalább annyira szól a többieknek is, csak perszonális örömömet szeretném kifejezni azzal kapcsolatban, hogy Nfol megtalálta azt a metódust, amelynek segítségével a YouTube-ról immáron képes videókat nézni. Így jött az ötlet, hogy az igazán figyelemreméltóakat a kedvenceim közül kiválogatom, s ennek akkor is van értelme, ha ő már végignézte esetleg mindet. Merthát egy "a krémek krémje" típusú lista sosem árt... Következzen tehát most ez, ami már csak azért is hasznos lesz, hogy Nfoltól külön véleményt kérjek majd egynéhánnyal kapcsolatban (ahol ez az eset forog fenn, ott külön jelzek...)

A könnyebbség kedvéért kategóriákra osztottam ezt a "Best of my Favorites" válogatást:

Komolyságok

A kvantumfizika és a két rés - Hihetetlen, hogy ilyesmi megtörténhet, és mégis tényleg megtörténik... Erről tisztelettel külön véleményt kérnék a blogba Nfoltól, kíváncsi vagyok, mit gondol róla...

Alien videó a Rammstein legalternatívabb számával aláfestve - Mestermű...

Terminator 2 videó az Edgecrusher remixére - Egyszer ugyan már szerepelt, de sose árt az ismétlés ugyebár...

Humorságok

John Cleese reklámoz egy izlandi bankot 1 - Nem igazán érdemes kommentálni, halálos, akárcsak a következő...

John Cleese reklámoz egy izlandi bankot 2 - Nem igazán érdemes kommentálni, halálos, akárcsak az előző...

Hogyan akasszuk ki az embereket a repülőn? - Ami az MPFC-ből kimaradt... Cleese-ék ismét kitesznek magukért ebben a rövid kis szkeccsben.

Kérjünk segítséget angolul! - Bármikor jól jöhet, ha az ember tud angolul, ahogy azt a mellékelt ábra mutatja...

Az egyik legjobb reklám ever - Ja, hogy Kiefer van benne? Akkor azért... (Erről szintén külön véleményt kérek tisztelettel a blogba Nfoltól!)

The Hitman - Rövidfilm Mary Lynn Rajskub főszereplésével. Kicsit szürreális, kicsit elborulthumoros, kicsit MPFC-s jóság.

Káromkodós játékelemzések
(a.k.a.: Kincsesbánya :D)

Angry Nintendo Nerd - Back to the Future - Kimerítő review a Vissza a Jövőbe NES-változatáról a filmből összevágott részletekkel. Perfection.

Angry Nintendo Nerd - Top Gun - Ever wondered, hogy milyen nehéz lehet leszállni egy vadászgéppel? Ez a játék ezt tökéletesen szimulálta! Oltári.

Angry Nintendo Nerd - Double Dragon III - A srác figyelmét ebben a reviewben még a spelling errorok sem kerülik el. és hogy erre hogy reagál? Hát ezért van ő mindig orrhosszal a többiek előtt... Hihetetlen.

Angry Nintendo Nerd - Friday the 13th - A dramaturgiai szerkezet tökéletes ebben a review-ban, és a színészi játék is. Kötelező, és kérek róla véleményt is :-)

Angry Nintendo Nerd - Nightmare on Elm Street - Az előző folytatása. Szintén kötelező.

Angry Nintendo Nerd - Power Glove - Az eddigi legátfogóbb review, talán azért, mert ez egy hardverről szól. Még Ninjának is tetszett :-) Plusz egy érdekes adalék is van benne a Top Gun review-hoz - you won't believe your eyes...

Angry Nintendo Nerd - Bible games! - A leghosszabb és legviccesebb review ever! Erről mindenképp kérek véleményt, én majdnem meghaltam alatta, és ez teljesen komoly!

Fat Mann - Terminator 2 - Az ANN nyomán tevékenykedők között az első srác, a hangja valami halálos, és a poénjai is ülnek... :D

Fat Mann - Indiana Jones 3 - Oltári, ahogy fel tud idegesedni azon, ahogy meghal :D

Fat Mann - NHL Stanley Cup (SNES) - A kedvenc Fat Mann videóm, és nem azért, mert nekem is SNES-em volt anno... Erről mindenképpen kérek véleményt!

Armake21 - Shinobi - Egy újabb ANN-imitátor, de szerintem mindegyikük külön stílussal rendelkezik, csak éppen ugyanazzal foglalkoznak. Anyways, ennek a videónak a legvégső része a legjobb. Sajnos később le lett lőve a poén egy reveláló videóval, amit most szándékosan nem linkeltem be [sátáni kacaj]. Erről is mindenképp kérek véleményt!

SpoonyOne - Samurai Zombie Nation - Újabb review-srác, talán a legeredetibb stílussal ő rendelkezik. Ez a szamurájzombis agyhalál meg totálkész... ÁÁÁÁÁÁÁ!!! :D

SpoonyOne - The Thing Part 1 - A kedvenc horrorfilmem nem kicsit, nagyon nem jól sikerült játékváltozatának brilliáns elemzésének első része.

Spoony - The Thing Part 2 - A kedvenc horrorfilmem nem kicsit, nagyon nem jól sikerült játékváltozatának brilliáns elemzésének második része. A játék egyébként már ott el lett b@#>&@$Ä?ÂĽva, hogy a "dolgok" odajönnek hozzád és csak megütnek. Nem asszimilálnak, nem imitálnak, hanem ütnek. Ez így már eleve komolytalan és amúgyis wétéef. Véleményt kérek!

Ebeeto - AVGF - MOTOE Part 1 - Ez a srác szándékosan parodizálja ANN-t, és baromi jól csinálja! Ebből a két rövidke videócskából is látszik, hogy érdemes lesz rá odafigyelni...

Ebeeto - AVGF - MOTOE Part 2 - Merthogy ez itt a másik. Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy Iwodex!!! Höhöhö... :D

Randombaromságok

HL2 dominó - Hát igen, ez a belépő az agyrémikus övezetbe. Hogy valakiknek mennyi idejük van...

Whole Life - Ez a videó már meg volt egyszer énekelve, de nem álltam meg, hogy ne tegyem be megint. Ennek a bejegyzésnek a végén olvasható, mi volt róla akkor a véleményem. Ez azóta sem változott, csak most már Nfol is meg tudja nézni és tud róla írni. Már ha akar... :D

Awesome human beatbox! - Az emberi ütemdoboz diadala. Hűb*zmeg...

és a végére egy fullextrás agyhalál - No comment :D

Vélemények minderről természetesen kommentbe is jöhetnek, sőt, akinek van blogja, az ott is írhat, csak azért emlegettem külön Nfolt, mert örülök neki, hogy talált rá módot, hogy ő is meg tudja nézni ezeket egyszer majd végre, ha lassan is, de csakcsak.

Now Playing: Air - Napalm Love
Az új Air-album negyedik trackje. Az eddigiek nem fogtak meg túlságosan, de ez már ígéretesebbnek hangzik. A magam részéről remélem a legjobbakat vele kapcsolatban, nagyon remélem, hogy nem lesz csalódás ez a Pocket Symphony, mert jelenleg nagyon félek ettől. De bárhogyis, legalább megírhatom a blogban! :-)

Komment-link
Hmm... a belső counter szerint ez volt a 200. post. Nem mondom, hogy nem ez volt, de azt se, hogy igen. Pedig nem.

2007-03-22

Kontextus nélkül

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Alternatív post következik, reader discretion advised...

Először egy nemlétező jelenet nemlétező részlete egy nemlétező filmből. Ez csak úgy random beugrott...

- Ha valaki megkérdezné, milyen a világnézeted, mit felelnél?
- én? Nekem erről egy vicc ugrik be két emberről, akik egy buszon utaznak, és az egyik megkérdezi a másiktól, hogy hol kell leszállnia ahhoz, hogy ide és ide eljusson, a másik meg azt mondja, hogy "Figyelj engem, kettővel azelőtt, ahol én szállok le".
- Jaja, ismerem a viccet.
- Na látod. Szóval, én mindig bunkónak tartottam a pasast: ha már úgyis ott van, akkor miért nem mondja meg neki? Egy olcsó poén kedvéért nem segít embertársának? Hova jut így a világ?... Szerintem mindenki világnézetét az ehhez a vicchez való hozzáállása határozza meg.
- Őőő... aha...


A második rész következik, szintén kontextus nélkül, az űrben lebegve:

Kisgyerekkoromban sokat hallottam az "autóbusz" szót, és sokáig izgalomban és lázban égtem, hogy mikor utazhatok már végre olyannal, hogy nézhet ki, meg mi lehet az egyáltalán. Buszt már láttam, autót is, s elképzeltem egy különleges hibridet a kettőből összegyúrva, és vártam, mikor bukkan már fel az életemben ez a tünemény.

Embertelen csalódás volt, amikor kierült, hogy a busz és az autóbusz ugyanaz...


Megjegyzés rovatunk következik

Az első fél esetében, mint említettem, nemlétező filmről van szó, nemlétező színészekkel, stb. De ha valakinek van ötlete, ki lehetne a két beszélő, elő vele! Annál is inkább, mivel most jelöltem meg 963 kommentet spamként (hála az égnek, mégis be tudta tölteni, igaz, hogy kilométer hosszú lett az oldal, még jó, hogy van olyan gomb, hogy "Mark all as Spam"), és lehet, hogy volt közte véletlenül valahogy hasznos is... Olny time will tell.

A második fél is totál random módon ugrott be. A totál random nem tévesztendő össze a totál minimállal, mert az birge reklámfilmje, amin szakadtam a röhögéstől is, meg brutálisan jó az ötlete is.

Now Playing: Massive Attack - Risingson
Alternatív posthoz alternatív muzsika dukál alapon, nomeg ez Aurora reklámfilmjének zenéje is. Már csak ezért is kötelező darab, meghát ugyebár ez a Világ Legjobb Albumának második trackje.

Komment-link

2007-03-18

Still Alive Vol. 3

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A billentyűzetemért letéve az óvadékot, máris itt vagyok. Persze csaknem egy hónapos szünet után tényleg csak arra hivatkozhatok, hogy...

(ha valaki tudja, mire, az most szóljon...)

Szóval mindenre volt időm az utóbbi időben, csak a saját blogomra nem. De mielőtt a barbár hordák elkezdenének dörömbölni a kapumon, gyorsan írok postot. Egy hónapnál már biztos elkezdtek volna, de sajnos nincs kapum, ezért lehet, hogy az én fejem lett volna a dörömbölés alanya. Ami barbár hordák esetén... Ezt a képet inkább nem folytatom most.

There are comments in moderation (951)

Khmm... Ez a felirat fogadott az adminfelületen. Namármost, ebből lefogadom, hogy legalább 950 spam, ugyanis mostanában egyszerűen rohamok jönnek rá a spamgépre (asszem van egy ilyen valahol), amikoris különböző postokhoz 2 perc alatt 30-35 spam érkezik. Egypárszor tanúja voltam egy-egy ilyennek a nyitott Gmail előtt ülve, és volt, amikor gyorsabban jöttek, mintahogy törölni tudtam őket. Ennek következtében, hogy nem cselekedtem azonnal a blogom adminfelületén, lehet, hogy tönkrevágtam az adatbázis komment-részét, mert most a hatalmas mennyiség miatt állandóan Proxy Error az eredmény, ha hozzá akarok férni a tényleges moderációs felülethez. Persze akkor sem én tettem tönkre, hanem "ők". Hát b*sszák meg.

Amióta nem találkoztunk, a következő dolgok történtek:

Hajós kifejtette, hogy nem hisz a répákban
Gálvölgyi utánozta Dolák-Saly Róbertet
Hajós bevallotta, hogy nem érti, miért kell szöveges feladatokat adni
Hajós előadta a Hóvirág című dalt
Hajós elmondta a véleményét a sármos férfiakról
Hajós András Feat. Alföldi Róbert - Panka (közben rájöttem, hogy ezekhez nem igazán kell kommentár. De majd lesz, amihez igen, úgyhogy majd akkor lesz.
Hajós András - Március 15
Hajós András - Időmegállító gomb
Hajós András - K. Gertrúd

Ezek egytől egyig kötelező darabok!

Megnéztem továbbá a Kamera által homályosan című filmet, amely annak ellenére, hogy tökjól volt megcellshadingelve (na, erre rákeresve találja meg valaki a blogomat!) Keanu Reeves feje, nem tartogatott túl sok újdonsgágot, meglepetést, vagy akár valamit egyáltalán. A forradalmi képi világ miatt kapott csak 6/10-et.

A Children of Men azonban nem kap 6/10-et, mert semmi nincs, ami az átlag fölé emelné. Idézném a Csapnivalón írt hozzászólásomat a filmhez:

3,3-at nem érdemel, de 5-nél többet sem...
Felfújt hülyeség az egész, semmi eredeti, semmi átütő, semmi kreatív. Csak szomorú bámulás, erőltetett párbeszédek, lövöldözés-futás-jajistenemmostmilesz, ami ráadásul nem is izgalmas, mert evidens, hogy ki az, aki nem hal meg...

Semmi az égvilágon. Csak egy tökátlagos hollywoodi bénaság...

Tavalyról talán a The Prestige-et tudom mondani, hogy jó volt, mást nem nagyon - persze azt is lehúzta a CSPV :-)

5 pont


A "tökátlagos hollywoodi bénaság"-ot talán így utólag már kihúznám, de a tökátlagos akkor is marad. Felfoghatatlan, hogy hogy lett ennek 8.1-es ratingje, és főleg, hogy Dicska mit lát benne... Bár ezt már kifejtette a blogjában a kommentek között válaszolva, de akkoris. Illetve akkorsem. Vagy mi...

Közel egy hónap szünetnek azért megvannak a jó oldalai is. Például azok az oldalok, amelyeket a StatGép "kifejezések" menüjében a naptár egyes napjaira kattintva lehet elérni... Jöjjenek tehát a szokásos rámkeresések! Előtte azonban meglepődésemet fejezem ki afelett, hogy még mindig maradt a napi átlag 12 látogató, annak ellenére, hogy nem frissítek rendszeresen (khmm...): Ejha! Mi lenne itt, ha rendesen blogolnék? Húha...

Általánosan elmondhatjuk, hogy mindennap megtalálnak a "tekken" és a "tekken 3" kifejezésekkel. A Tekken 3 továbbra is egy jó game, bár nagyon régen nem játszottam már vele komolyan, mert mostanában a ZSNES emulátoron játszok az International Superstar Soccerrel, egy régi klasszikussal, amit Dicskával oly sokat nyúztunk, hogy kívülről tudjuk benne a focisták kamuneveit, de elkalandoztam...

Matyi és a hegedüs - Remélem, azt akartad olvasni róla, amit találtál - a te érdekedben...

t%C3%A9kken - Tákken? Tékken? Tükken? Tökken? Tűkken? Tókken? Tőkken? Túkken? Ez annyira Dicskára emlékeztető találgatós session volt, hogy tök büszke vagyok magamra :-)

146 - Miéééééééért??? Ezt most már komolyan magyarázza meg valaki! Az előzőekben ezt írtam erről:

A 10. oldal után feladtam, hogy az 1 220 000 magyar találat között rátaláljak, hányadik is vagyok én, de azért érdekelne, hogy aki ilyet beír, mit keres pontosan, hogy nálam reméli megtalálniâÂ?Ĺą?

Most már kezdem azt hinni, hogy aki kereste nálam, az meg is találta, amit keresett. De MIT, for crying out loud???

ingyen letölthető gyűrűk ura paródia - Ilyesmivel nem szolgálhatok, mégis a 16. találat vagyok rá. Talán ha idézőjelekkel tetszene keresni, kérem tisztelettel...

pancsolo kislány letölt - A google-ban a következő szövegrész van kiharapva a blogból erre való találat gyanánt:

Aki csak egy pancsoló kislány értelmi szintjével rendelkezik, az már tudja, ... és ha tetszik, a teljes gyűjtemény letölthető innen (RAR, 36 MB).

Hát persze, hogy azt hiszi a szerencsétlen, hogy azt... és fogadjunk, hogy nem töltötte le a Palikgyűjteményt, amire végülis vonatkozott, de sebaj. Eh, minek is töri magát az ember, minek is...

hülyét kapok - Igen! Ilyesmire érdemes rákeresni, ha jó blogot akar találni az ember. Remélem, visszatérő olvasót köszönthetek személyében, mert ha nem, hát hülyét kapok...

mortal kombat trilogy mit csinál - Most éppen pihen.

zeneg%C3%A9p 1980 - Itt most evidens a kérdéses ékezetes betű, de a rákeresésnél a 10. oldal után feladtam. Hogy erre hogy képes valaki órákat szánni, hogy aztán megtaláljon engem, az beyond me. Bár lesz még durvább is, just you wait...

logika gyakorlatvezető - Büszkén feszítek a 118. találatként, várva az ilyen pionírok kattintását, akik időt és fáradságot nem kímélve megtalálnak. értük is blogolok, elvtársak! Követendő példa!

izom games - "... de fontos kérdés az izom- és idegsejtek működése szempontjából. ... Chat spam can occur in any live chat environment like IRC and in-game multiplayer ..." - állítja a summázat, de persze nem hiszem, hogy aki ilyesmit keres, az valójában tudja mit. Mindenesetre elszállt az előző ünnepélyes hangulatom :-)

%22El%C5%91sz%C3%A1ll%C3%A1s%22 - Előszállás. This is easy. Legközelebb valami nehezebbet!

tekken 31 - Úgy tudtam, még az ötödik résznél tartanak csak, de mivel 2 találat is született erre a kifejezésre, azt hiszem, én tudom rosszul...

pandóra porno sms előfizetés - De most komolyan: robbanjon már az arcába a monitor az olyannak, aki ilyet beír és rám talál vele! Még ha csak simán beírja, az oké, mert vannak ilyen emberek - de így... leave me alone, goddamnit!!!

szarvasbogar szarvanak hatasa - Első találat vagyok rá. Special thanks to Hajós András. Aki nem hiszi, járjon utána.

A horrorisztikus szünet után arra kellett ébrednem, hogy Wéber Gábor és Czollner Gyula unisonóban találgatják, hogy ott van-e a fehér pötty vagy nincs...

Now Playing: Andy Hunter - Wonderful
El is felejtettem már, milyen jó. Engedjünk teret néha a klasszikusoknak is!

Komment-link

2007-02-23

Zavart

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Mindenekelőtt egy bejelentés: elkészült a nagy mű! Mindenki azonnal kattintson ide ni (Nfolt sajnos kivéve, és ha vannak, más modemeseket is... Sorry, folks :-(), ahol megtekintheti annak a három és fél órás munkának az eredményét, amelynek során összevágtam a Disturbed Down with the Sickness című számára a Star Wars Episode III-ból jeleneteket. Így meg máris fény derült a címre is, ugyebár...

A héten egyik nap tanúja voltam annak, ahogy a sofőr éppen kiegészítőjegy megvételére kényszeríti az egyik utast, akinek annyi bűne volt csak, hogy nem ott szállt fel, ahol lakik. Mivel én ott kapcsolódtam be a beszélgetésbe hangilag, hogy "... nem elég a 30 km-es bérlet" (addigra bogoztam ki a discman fülhallgatóját), először azt hittem, hogy nekem is azt kell majd vennem, mivel a busz másik útvonalon ment, mint az eddigiek és hát biztos azért nem elég. Amikor én kerültem sorra, illedelmesen megkérdeztem, hogy hát akkor most nekem is kell-e kiegészítőjegy, és már nyúltam volna az apróért, amikor a sofőr azt válaszolja, hogy ha itt lakom, akkor nem.

Időzzünk el ennél a problémakörnél egy pillanatra. A probléma forrása, hogy két település van egymástól 5 km távolságra. Az egyik Daruszentmiklós, a másik Előszállás. Régebben Daruszentmiklóson laktam, amit akkor még Daruhegynek és Kisszentmiklósnak hívtak, de ez a történet lényegének szempontjából jelenleg irreleváns. Nekem eltartott egy darabig, hogy észrevegyem, hogy nem Daruszentmiklóson lakom (már 2005 júliusa óta), mivel most fedeztem fel, hogy mehetek Dunaföldváron keresztül is Dunaújvárosba reggel (ezért mentem most először ezzel a busszal. Lassú vagyok, na...). Tehát a szegény lánynak azért kellett kiegészítőjegyet vásárolnia, mert ő Daruszentmiklóson lakik még mindig. Az agyhalál ott kezdődik, hogy amikor a busz visszafelé jön, akkor előbb érinti Előszállást, mint Daruszentmiklóst, és úgy már kicsúszik a 30 km-ből az utazás hossza. Ezért kell kiegészítőjegyet venni egy olyan utazáshoz, ami bőven belül van a 30 km-en, mintha bármi köze lenne ahhoz bárkinek, hogy ki hol száll fel... Ááááááááá! Ha ilyen lesz majd egyszer velem is, akkor lehet, hogy visszakérdezek a sofőrnek, hogy ő hol lakik... Kíváncsi vagyok, mennyire válaszol majd szívélyesen.

A héten (közelebbről szólva: tegnap) tanúja voltam Orbán Viktor nyilatkozatának is a HírTV-ben, ami enyhén szólva is agyrémikus volt. Amiben igaza volt, az az volt, hogy az orvosnak választania kell az erkölcs és a törvény között, ha olyan emberrel kerül szembe, akinek nincs 300 forintja vizitdíjra. A többiben nem annyira.
A kérdésekre adott válaszaiban többször is említette, hogy a kormány kezdődő elmezavarra utaló jeleket mutat, miközben arról beszélt március 15-e kapcsán, hogy "Mi itt, a polgári oldalon tudunk békésen ünnepelni". Hát, szerintem a békés ünneplésbe a macskakő-felszedés és a tévészékház-ostrom nem fér bele, de ez lehet, hogy csak én vagyok.
Ha meg már itt vagyunk a témánál, OV megjegyezte, hogy a kormány a békés tömegre rávezényelte a rendőröket, akik gumilövedékkel tömegbelőttek, és hogy ez milyen csúnya dolog, merthogy ezek a rendőrök egyébként nem erre vannak kiképezve. Amikor pedig kérdezik őket, akkor - idézem - : "összevissza beszélnek, mert ők nem politikusok"... Asszem ezt nem kell magyarázni. Nem is tudnám amúgysem megmagyarázni, mert mivel én nem vagyok politikus, ezért összevissza beszélnék csak.
Ezek után nem kétséges, hogy az elmezavar jeleit hol keressük...

Akár kereshetjük a Fókuszban is, ugyanis az imént bejátszottak egy riportot, ahol egy hardcore filmrajongó magyarázta el, miért nem jó az Alien helyett a Nyolcadik Utas a Halál cím: a filmhez hozzátartozik a címe is, és Ridley Scottnak megfelelt, nekünk miért nem. Namost én erre még mindig azt mondom, hogy az Idegen cím "naésakkormivan?" hatást kelt, míg a Nyolcadik Utas a Halál azt váltja ki, hogy "hűvazz, ezt meg kéne nézni...".
A műsorvezető a bevezetőben a Racing Stripes című film Pata Csata címre való magyarítása ellen emelt szót, szerintem szintén nem jogosan. A Versenycsíkok ugyanis még mindig lehetne egy autós film címe is akár, az égvilágon semmit nem mond a filmről. A magyar cím sokkal kifejezőbb és magyarabb, mint a sima tükörfordítás. én támogatom ezt, ha jól sikerül. Mintahogy a Clerks is találó, hogy Shop Stop lett magyarul, mert a pattogós cím utal a film szegmentáltságára is. Ha nem is zseniális, mint a Nyolcadik Utas..., de mindenképp körözi a Eladókat...
Van persze, mikor én is idegrohamot kapok egy ilyentől: aki a The Iron Giant magyar címét elkövette, azzal még mindig minimum hatszor egymás után végignézetném az általam azóta is a világ legrosszabb filmjének tartott Félelem.comot, félsebességgel...
(Megjegyzés: a The Iron Giant magyar címét továbbra sem árulom el, csak akkor, ha már láttátok a filmet. és mivel nem tudhatom biztosan, hogy hányan láttátok már és hányan nem, ezért nem árulom el. De ha valaki nagyon akarja tudni, ráguglizik, és kiesik az agya. én szóltam...)
Egy szó, mint száz: a Fókuszriportban inkább azokat a címeket kellett volna támadni, amik valóban borzalmasan sikerültek, nem azokat, amik zseniálisan...

A végére pedig jöjjenek az elmaradhatatlan rákeresések! Az elmúlt napok termése a következő:

tekken 3 - Ebből mindennap van egypár

146 - A 10. oldal után feladtam, hogy az 1 220 000 magyar találat között rátaláljak, hányadik is vagyok én, de azért érdekelne, hogy aki ilyet beír, mit keres pontosan, hogy nálam reméli megtalálni...?

gyűrött zászló effekt - Ehhez nem értek, de legalább mosolyogtam egy jót :-)
michael ende momo kritika - Kritikát azt nem írtam róla, de nagyon király könyv. Eddig Ende és a Tekken 3 a sláger errefelé :-)

hóvirág - Valaki nagyon meg akarta találni, mert én a 118. találat vagyok erre a kifejezésemre az Ötletszerű hóvirág című postommal.

kanossza - Igen, olyan is volt. A negyedik találat vagyok...

tanuljunk kínaiul - Ezt Aurora írta még az egyik kommentben. Megtalálták őt nálam :-)

Dzurják Csöpi - Róla is volt szó, méghozzá igen érdekes kontextusban, az egyik kedvenc postomban. Tessék visszakeresni, aki még nem olvasta!

konfabuláció agresszió - A 24. találat vagyok erre. Jéé :-) Mondjuk elég érdekes egy keresés így egymás mellett a kettő...

K750 T%C3%A9m%C3%A1k - Gratulálok.

Mátrix kijelző elkészítése - Negyedik találatként még úgylátszik, beleestem a böngészéshatárba...

más fajta smiley személyes üzenetbe(msn) - énekeljenek is?

wake me up when magyarra forditott szövege - Kelts fel, amikor megvan.

üvegtigris 2 cover - Pfuj. Már egyszer elmondtam, miért volt az egyik legrosszabb film, amit valaha láttam...

Telt porno video megnézése - Csak azért, mert a "telt" és a "megnézése" még egymáshoz képest is más kontextusban szerepel itt, attól még nem kéne ezt...

kutatásmódszertan, népszerűségi index - Úgy látszik, van, aki még nem teljesítette a kurzust...

rockmenza képek Dunaújváros - Képekkel ugyan nem szolgálhatok, de van egy beszámoló, ami annyira érzékletes, hogy utána már garantálom, hogy képek nem fognak kelleni! :-)

gyerekzsúr meghivó - Az úgy volt, hogy Hajós szövegelt itt a gyerekzsúrról én csak linkeltem...

Differenciáldiagnózis - A House-ban szemléletesebben is megvan, mint itt...

Now Playing: Faithless - Why Go (Lange Remix)
A klipje az egyik legötletesebb, amit valaha láttam (köszönet Nfolnak, aki felhívta rá a figyelmet), ez a remix pedig tökjó.

Komment-link

2007-02-18

Quickpost

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Na, ha már sikerült beüzemelni a StatGépet Nfolnak köszönhetően, akkor örömködök kicsit, és közlöm az összes eddigi eredményt, mert nem bírom ki :-)

Maradj Massive Attack - Igenis, maradok! Hát persze :-) Csak valahogy azt nem tudom megérteni, hogy aki ilyet beír, az pontosan mit szeretne megtalálni?

quantum leap magyar felirat - Ehm... Szégyellem magam, de még mindig ugyanott tart a projekt, ahol tavaly abbamaradt: az első két részhez van kész. De ígérem, valamikor tényleg végigcsinálom az első szezon fordítását, csak nem tudom megmondani, mikorra. De ígérem.

Michael Ende:Varázslóiskola - Írtam róla, valóban.

"birge" - Egyszavas keresőkifejezést ugyan nem tudom, minek idézőjelezni, de előfordult ő is itt néha, mivelhogy a nejem.

ingyen letölthető korntól a twisted transistor című szám - Tényleg?

red hot chilli peppers dalszövegek magyarra fordítva - Na, olyan itt nincs.

"Nomen est omen" fogalmazások - Emiatt nem bírtam ki, hogy ne postoljak: ez kész! Hangosan felcsuklottam rajta. Ellenőriztem: a 18. találat vagyok erre én. Még Dick Advocaattal kapcsolatban írtam le a nomen est omen kifejezést a VB idején...

Now Playing: semmi, ugyanis saját magam által összevágott videoklipet renderelek, és nem merem ráindítani a Winampot... Az eredményt viszont láthatjátok majd a következő postban (iletve az ügyesebbek már rég subscribe-oltak a YouTube-os accountomra, és akkor ők még előbb :-))

Komment-link

2007-02-16

Miután a legutóbbi találkozásunk óta Hajós Andrástól megtudtuk, mi történt az állataival, tőlem megtudhattátok a kommentemből, miért közepes film a The Wild annak ellenére is, hogy Kiefer Sutherlandet szerepelteti mint oroszlánt, a Fókuszban pedig kiderült, hogy a legújabb kutatások bebizonyították, hogy a csokoládé tulajdonképpen mindenre jó, végre eljutottam ismét idáig, hogy írjak. Méghozzá olyan mondatokat, amikre a Word rendszeresen kiírja, hogy túl hosszúak ahhoz, hogy elemezni lehessen őket, illetve egyrészt csak kiírná, ha nem egyenesen a WordPress-ablakokba írnám a postot, másrészt meg mégha ki is írja, ez akkor is csak az ő egyéni szociális problémája, nagyon sajnálom...

én ilyenkor arra gondolok, hogy akkor már csak egy év kell hozzá, hogy legközelebb pedig a csokoládé legyen a szív és érrendszeri betegségek, valamint a leggyakoribb rákfajták okozója egy még újabb kutatás szerint. Az emberek pedig újra és újra elhiszik, hogy most meg már Keletázsiával állunk hadban, a csokoládéadagot (nem szándékos poén :-)) pedig 25 grammra növelték az eddigi harmincról.
Bár ilyenkor az illendőség kedvéért mindig hozzá kell tenni, hogy az ilyen hírek olyan embereknek szólnak, akiknek csak nagyon-nagyon nehezen lehet elmagyarázni, hogy az internetre való előfizetés nem azt jelenti, hogy a lakásába be fog gördülni egy forma-1-es autó, ami két másodperc múlva átváltozik vadászrepülővé.

Az azért mégiscsak kiakasztó, amikor arról számol be szintén valamelyik naponta jelentkező agyrém, hogy egy angol tudós kétéves(!) kutatómunkával megállapította, hogy egészen pontosan 7 másodperc az az időtartam, ameddig a kekszet célszerű a kakaóban tartani. Erre már tényleg nem tud mit mondani az ember, csak azt, hogy vétéef...

No, akkor a címről egypár szót, mint a régi szép időkben: Aurorával a mai napon heves kérvényleadást folytattunk, és újfent hihetetlenül elcsodálkoztam azon, hogy 2007-ben is még egy egyszerű kérvény leadásához mennyi igazolást, fénymásolatot, anyakönyvi kivonatot és más kitudjamiket kell beszerezni. Ez így magában még nem is lenne probléma, merthát ha kell, hát kell. A dolog ott kezdődik, hogy a mai ügyintézési rendszer mindezt kizárólag fénymásolt papír formátumban képes elképzelni. Ezek az információk egyszerűen nem léteznek más formában. Megismétlem, igen, 2007-ről van szó.

Már rég meg kellett volna oldani, hogy a hivatalok és intézetek egymás közt mailben kommunikáljanak, és ezt megengedjék az ügyfeleknek is. Eszméletlen mennyiségű papírt és benzinpénzt lehetne ezzel spórolni, és nem halna meg ennyi fa értelmetlenül...

... gondoltam én hirtelen, de aztán rájöttem, hogy ha meg mail, meg virtuális ügyintézés, akkor meg áram és energia és erőművek és környezetszennyezés, tehát a fák ígyis-úgyis meghalnak... :(

El is terveztem azon nyomban, hogy indítok egy depressziós blogot és teleírom hasonló gondolatokkal, a fejléc-szöveg pedig ez lesz, de aztán letettem róla, és inkább címnek írtam be ide, és most jól megmagyaráztam. Hát ugye.

Már csak egy pszichedelikusan agyrémikus momentum van hátra a mai napból: a buszon két, intellektuális téren felzárkóztatásra érdemes egyén beszélgetését hallottam fél füllel, amelyben pedig arról volt szó, hogy az egyik a másiknak bizonygatta, hogy ha az mp3-lejátszót egyes ismétlésre kapcsoljuk, akkor - idézem - "nem fogyasztja az elemet, mert mindig ugyanazt játssza". Gondolom, azóta is ütögeti és rázogatja, hogy miért romlott el, hisz le nem merülhetett...
Bár az ilyen emberek tárt karokkal és elmével(?) fogadják Kiszel Tünde heti eseményekről szóló értékelését a pénteki Fókuszokban, aki most például a rendőrség épületére leadott sorozat kapcsán eljutott odáig, hogy egy műanyag utánzat M16-ost drámaian célratartson a kamerába. Szóval illik is rájuk Dicska megállapítása, akinek halhatatlan szavai mindig előtörnek elmém mélyebb bugyraiból, ha hasonló eset tötrénik: "Mit vársz tőlük? Semmit, de még azt se tudják teljesíteni..."

A magyar televíziózás sötét napjai ezek...

Now Playing: Groove Coverage - Remember

Komment-link

2007-02-10

X-Akták

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Mulder és Scully praxisába vágó események történnek mostanában, kezdve azzal, hogy még elsején előkészítettem a viteldíjat (134 HUF), hogy most jól bemegyek a városba, bérletem még nem lévén. A sofőr a "ma volt áremelés" kifejezés kíséretében 143 Ft megfizetésére kötelezett. Ez még nem lenne X-akta, mivel ez maximum Gyurcsány és Kóka praxisába vágó esemény, de az már annál inkább, hogy amikor végre vettem bérletet, annak az ára viszont csökkent. Hívom is az FBI-t...

További furcsaság, hogy Aurorának Scarlett Johansson elvágta az ujját két helyen is. Hogy fokozzuk a fokozhatatlant, egy X-aktát idéznék Nfoltól is:

Arról nem is álmodok, hogy a Neptun megbízhatóan működik majd egész héten, legalább írhatok helyette a Gamer fórumra. Arra a Gamer fórumra, amelyik a frissítés óta nagyon érdekesen működik. Bejelentkezek, ahogy kell. Megjelennek a kedvenc témáim és a legutóbbi aktív témák, jobboldalt pedig az olvasható, hogy Nfol be van jelentkezve jól, ahogy kell. Innen akármerre indulok el, a fórum következő oldalbetöltésekor már nem vagyok bejelentkezve. Annyira nem, hogy ha bejelentkezés után rögtön a kijelentkezés gombra kattintok, akkor azt írja, hogy ez a funkció csak regisztrált felhasználók számára elérhető, ebből pedig az következik, hogy aki nincs bejelentkezve, az ki sem tud jelentkezni (eddig oké), aki pedig be van jelentkezve, az nem tud kijelentkezni, mert nincs bejelentkezve, miközben nagyon is be van. Ráadásul ezt nem mindenkivel játssza el a fórum, mivel a többség gond nélkül tudja használni, míg S@ti és én ezzel a dologgal szenvedünk. Úgy kell nekünk.

Nos, ez tényleg így van. Ki érti ezt?

érthetetlen továbbá, hogy a StatGép miért is nem mér semmit, pedighát tartalmazza az oldalam most már a kódját is, és még mindig semmi...

De még nincs vége a rejtélyeknek! Feltettem a Sony Vegas 7.0a-t, és képtelen megnyitni az XviD-es videókat! Pedig gondoltam, poénból összedobok egy videót a Star Wars Episode II-ből és/vagy a Star Wars Episode III-ból a Poets of the Falltól a Locking up the Sun című számra, csakhogy gyakoroljak a fő projektre, amit már évek óta dédelgetek: Star Wars Episode III + Disturbed - Down with the Sickness

Na ez nem sikerült. De a HWSW-fórumon feltettem a kérdést, meglátjuk, mikor kapok választ.

Hihetetlenül furcsa, hogy ez a bejegyzés még mindig tart.

Now Playing: Soil - Butterfly
Ez a szám annyira nem fogott meg tőlük, mint a 2004-es Redefine albumon található művek (különös tekintettel a Cross My Heart-ra és a Remember-re...), de azért jó.

Komment-link

2007-02-03

Önkeresés

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Sokat nyavalyogtam már a StatGép hiánya miatt, ugyanis ott sajnos nem lehet regisztrálni bizonytalan ideig még, ígyhát nem tudtam még a mai napig megnézni, hogy milyen keresőszavakkal jutottak el bizonyos egyének hozzám. Pedig jó móka, mert postot lehet belőle írni. Na persze ez nem csak placeholdernek jó, bizonyos hihetetlenül elementáris erejű revelációk is származhatnak ebből. Hogy enyhítsem egy kicsit a fájdalmat, ami abból fakad, hogy én ezt nem tudom megtenni (még), Aurora enyhítette azon ötletével, hogy keressek rá a "sati" szóra a weben. Namost én erre már gondoltam korábban is, de mindig "S@ti"-t írtam a keresőbe, amely sajnos azzal az eredménnyel járt, hogy a kereső kivette a kukacot és a "S ti" kifejezésre keresett rá...

Aurora azonban forradalmasította ezen gondolatomat zseniális húzásával, mert nekem komolyan nem jutott volna magamtól eszembe a-ra cserélni a @-t, annyira hozzászoktam már, hogy így írom, hogy el is felejtettem kis időre, hogy honnan is jöttem... No, akkor nézzük is, először a magyar webet:

1.
Az első találat... Nos, ez én lennék. De csak azért, mert az oldal címében is ugye szerepel a sati... Ha lenne egy www.sati.hu, akkor bizonyára az lenne. Így egyelőre marad a legrelevánsabb találat...

3.
... hiába is szól a harmadik találat a megvásárolható Satikról:
A rendkívül széles Sati kínálat Magyarországon az itteni piaci ...
A Sati egy példaértékű családi vállalkozás, melyet 1959-ben több partner közösen ...

Közelebbről megvizsgálva a dolgot, kiderül, hogy a Sati valószínűleg szaténből készült bútorhuzat lehet. Legalábbis a szatén angolul satin, tehát szerintem erről lehet szó...

17.
A megszámlálhatatlan myspace-es, SG Fórumos, és Index Fórumos nicktolvajt átlépve a tizenhetedik találatként találunk rá egy olyan blogra, amelynek szemlátomást van egy Sati nevű szereplője is:
Szóval, Satinak nem sikerült a mechanika. Egyes, kampó basszó. Most majd nem tudja felvenni a szerkezeti elemek c. tárgyat jövőre...én szurkoltam, végig...
Na, ez nem én vagyok. Nekem soha többé nem lesz közöm a mechanikához. Sajnos valaha volt...

23.
A Sati kollekció idén két új termékkel bővült. Da Vinci âÂ?Â? ez az anyag a klasszikus ... Sati termékeinket vágó-vágó programunk keretében vásárolhatják meg...
Ez megint a bútorhuzatokra vonatkozik, ugyanazon az oldalon van...

26.
Sati a sörrel áll. Kezébe nyomom még a félig rágott nápolyimat, besietek...
Ez megint az előbbi blog. Ebből is látszik, hogy nem én vagyok :-)

44.
B. valami klipes, köbö mint ahogy Sati kívánja. ... Meg azért, mert sati midnenáron rám akarta tukmálni a Star Guitar klipjét, ami mellesleg még jó is :)
Ez SztupY blogján szerepel, és a Star Guitar klipje azóta is jó, nézzétek meg ti is. A nevemet kisbetűvel írni viszont nem szép dolog!

46.
A sati igen. Az fájt. Az ajtók mögött általában van szörny. ...
Doom 3 teszt a Cloneshiten. Hát... én nem tudtam rájönni, mit ért a szerző sati alatt, de valószínűleg valamelyik fegyvert, ugyanis ilyesmiket találhatunk a postban:
A főhős nagyon nyomin néz ki. Képzeljük el Christopher Walkent páncélban és satival a kezében. Eeee., és
Meg nincs meg az a klasszikus satifeeling, hogy mellkasonkapod az impet fél méterről és ő engedelmesen hátraröpül. A sati igen. Az fájt.
Azért remélem, hogy itt megvan a klasszikus satifeeling :-)

102.
Az album legjobb száma és csúcspontja a Sati. Ez a legpopulárisabb dal, szerintem a legjobban kidolgozott is: folyamatosan, jól felépítetten rakódnak...
Hát, ha már van egy olyan album, amin van egy Sati című szám, akkor tényleg az a minimum, hogy az legyen a legjobb :-) Egyébként erről az albumról szól a kritika. Meg kell hallgatnom majd egyszer.

128.
Aztán mikor sati, az asszony máglyán elégette magát...
JUJ!

152.
... ki. a. csinaljak szurot ami a sorok vegere rak CR b. van valami szebb megoldasa: lehetoleg az RTFM nevet kerem, de ha a megoldas az se baj Koszi Sati ...
Igazán nincs mit. De tényleg.

171.
Sati nem fix bőgős nálunk ezért kéne basszeros, a gitáros meg a zenei változatosság, színesség miatt indokolt. Na, meg hogy dögösebben szóljon a METAL!" ...
Sajnálom, fiúk, nem vállalhatom...

195.
Jön el Sati mellettünk erre ránkköszön, ami még nem is lenne furcsa,na de hogy úgy, hogy CSÓKOLOM!!!!! Ezkész.
Ez tényleg kész...

Ezek után a keresés a magyar találatok között is indiai és amennyire meg tudom állapítani, lengyel és horvát nyelvű találatokat dob ki.

birgének például egyszer valaki talált egy birge nevű nemzeti parkot, Ragannak pedig anno meglepő volt, hogy mennyi Ragan nevű település létezik szerte a világban...
Nekem ugyan ilyet nem sikerült, de azért igazán tanulságos volt, nem? Na ugye :-)

Now Playing: Rob D - There's only Me
Stílszerű...

Komment-link

2007-02-03

Múltidézés

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ha már ennyire belejöttem tegnap, akkor bizony ma is duplapost lesz. A mai első darabban múltidézünk, azaz kevéssel a blog indulása előtti időpontba látogatunk. Egészen pontosan 2005 nyaráról van szó, ami most azért fontos, mert az egyik átmásolt TXT-ben, amivel kipróbáltam a telefont, ez az entry szerepelt. Akkor még persze nem a blogomba, hanem csak a gépre írtam magamnak TXT-be naplót, tehát most be is idézném azt a bejegyzést, amelyiket először olvashattam el szövegesen a telefonomban. Nfolnak, azt hiszem, nem fog az újdonság erejével hatni...

20:06 2005.08.12. (Péntek)

Hazajöttem, most a gépre felmászott spyware-eket takarítom a gépről, eddig 23 volt...

Az előző pár napot heveny kereskedelmi és királyi televíziózással tölöttem, lévén keresztanyukám netje 500 MB havi korlátos, ezért nem nagyon kéne piócaként lógni rajta. Ígyhát megnéztem egy helyszínelők-epizódot, megnéztem, hogy vág egy laza hármast a Manchester a Debrecennek és megnéztem egy Magyar-Brazil kézilabdameccset. Ennyi értelmes műsor volt összesen ebben a 3 napban, most essen szó egy kicsit a többiről, mert szeretek dühöngeni semmiségeken... Na jó, inkább azért, mert emberemlékezet óta nem volt értelmes entry, és most legyen.

Volt egy Viasat3-as játék, amit egy VV3-ból szabadult ismerős, a Marcsi vezetett. A feladvány a KÁRTYA szó volt, de istentelenül összekeverve, így: KÁRATY. Marcsi az értelmi színvonalának megfelelő feladatot kapott tehát, ugyanis még a VV3 idején volt egy teljes holdfogyatkozás, amelynek alkalmából élőben kapcsolták a jelenséget figyelő villalakókat, és ott azt találta mondani ez a ragyogó intelligenciájú ember, hogy "Ez azért van, mert a Hold a sötét oldalát fordítja felénk!" Hogy kinek a sötét oldala fordult akkor és merre, annak a megfejtésében ezek után többet nem segítek, tessék hívni a 06-90...

Aztán elkaptam én még egyik reggel egy Mokka című műsort, ahol cigányokról meg románokról volt szó, először nagy lendülettel berohantam a szobába, mivel arra számítottam, hogy Tomcat lesz a vendég. Hát nem ő volt, hanem egy másik hasonló korú srác. Arra értem be, hogy a srác egy félmondatában közli, hogy "... román fiatalok is voltak a Szigeten, akik románul beszéltek és..." - a mondatot Havas nem hagyta folytatni, mivel halálosan komoly ábrázattal közbekérdezte: "Mi ebből a tanulság?" - a folytatásra már nem emlékszem, mert annyira ledöbbentem. Hát mi a f@$zér kell ebben tanulságot keresni? és valószínű, hogy Havas talált is benne tanulságot. és nem, nem azt, hogy a román fiatalok is emberek és érdeklődnek a Sziget programjai iránt és ezért jönnek el. Ez egyáltalán nem igaz. Emögött más van. Barom.

Nyomtattattam magamnak Mezzanine-os pólót, felvenni először a holnapi fórummeeten fogom, sztupY biztos értékelni fogja. Keresztanyukámmal bejártuk Fehérvárt, ahol először érdeklődtem, hogy hogy lehetne megcsinálni ezt a dolgot. Kezdődött ott, hogy horror áron (majdnem 4000 HUF) vállalták volna, de mivel nekünk azonnal kellett volna, megkérdeztem, hogy a képet nem vadászhatnám-e le a netről ott gyorsan. Az eladó a legnagyobb természetességgel közölte, hogy "itt nincs net", szóval ez a dolog felejtős. Végülis miért is lenne ott net, ahol képeket kell nyomtatni különféle dolgokra? Nem is értem magam, komolyan... A következő állomás Veszprém volt, ahol találtunk egy ilyesféle üzletet, csak ott pólóra nem. Komáromban találtunk egy olyat, ahol pólóra is, de csak holnapra csinálták volna meg. Pedig 2-kor mentünk oda, tehát még ha 4-kor zárnak is, megcsinálhatták volna, mivel ez másnap volt, és taktikusan kiírtam CD-re a képeket, hogy ne legyen a nettel se gond. Tudom, nagy munka összehajtogatni normálisan a pólót, betenni a nyomtatóba, rányomtatni a képet, megfordítani, még egyszer nyomtatni és azt mondani, hogy kész... A következő állomás Győr volt, ott találtunk olyat, ahol megmondták, hogy hol van ilyen, és arra a biztonsági kérdésre, hogy "és mára vállalják?", azt a választ kaptuk, hogy "rugalmasak". Mentünk tehát, és valóban nagyon kultúrált, fiatalokból álló társaságról volt szó. Elmagyaráztam, mi kéne, megmutattam, hol vannak a CD-n a képek, és persze azt mondták, holnapra lesz meg. De aztán tényleg rugalmasak voltak, mert azt mondták, jöjjünk vissza zárásra, úgy megoldható. Ez volt 3-kor, a zárás pedig az 5 órát jelentette. Tehát visszamentünk és tényleg kész volt.

Most a SOAD album megy, amit láttam is a fehérvári MediaMarktban, ahová direkt azért mentem be, hogy megnézzem, mennyiért vesztegetik azokat az albumokat, amiket mostanában hallgatok. Láttam a Mezmerize-ot 4500 feletti összegért, láttam az új Coldplay albumot szintén 4200 HUF körül, láttam Tiesto - Just Be-t 4800-ért. Ami érdekes volt, hogy láttam Röyksopp - Melody AM-et 5120-ért, míg az új The Understandinget alig 4200 forintért dobják utánam. Csak el ne ugorjak előle. Massive Attacket nem találtam (nem tudtam rájönni, hová sorolták be, az M-betűknél meg sehol nem volt - na jó, a "Mulatós" feliratú polcot akkora ívben kerültem, hogy az már kör, szóval ott még lehetett). Egyébként egy Mezzaninet akartam volna magamnak keríteni (mi mást...), mert annak az albumnak már tartozom annyival, hogy megvegyem, és amúgyis kíváncsi voltam rá, hogy mennyiért adják manapság. Még a leárazott régi CD-s halmokba is beletúrtam (később a veszprémi TESCO-ban folytattam az akciót), de ott sem volt. A DVD-k között viszont találtam Félelem.com VHS-t 990-ért, ami még ha nekem fizetnek 990-et, amiért elviszem, akkor se kéne... Egyébként a Tiesto albumnak, meg a SOAD albumnak meg a Coldplay albumnak meg a Röyksopp albumnak is tartozom annyival, hogy megvegyem, de valahogy nem volt most kedvem 15k körüli összeget otthagyni értük, nem is tudom miért. és egyesek még háborognak, hogy nem fogynak a CD-k. Hát ezek az elemek akár be is k@ph@tják. Ez egy szabad ország.

Na most restartolnom kell, mert a virusscan befejeződött, úgyhogy zárom is az entryt és visszamászom a fórumra...


No, akkor keressünk is ehhez valami időben passzoló zenét, mondjuk olyat, amelyikről volt is szó a bejegyzésben. Nézzük csak... Á, megvan!

Now Playing: Coldplay - The Hardest Part
Hú, de hihetetlenül zseniális! Azóta sem untam meg. Egyáltalán.

Komment-link

2007-02-02

Ugyanaznap, később...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Miután ilyen tökjól felcsaptam a februárt, folytatom is azzal, hogy jelenleg az UW eléggé megbízhatóan működik nálam. birgével megbeszéltük, hogy ez lehet, hogy annak köszönhető, hogy túl ritkán olvasom a saját blogomat, vagy túl ritkán akarok bejegyzést alkotni, mert ő mindennap próbál feljönni a blogomra, és az UW szerinte hagy kívánnivalókat maga után.

A probléma többrétű azért ennél. Ha én most költöznék, a counter elölről kezdené a számolást, márpedig azt nem szeretném. Az egész adatbázist egy az egyben áthúzni úgy tudom, sehova nem lehet, de jöhet kommentbe a cáfolat. Ha költözöm, akkor olyan helyet keresek, ahol működik az FTP (hogy tudjam hova átírni a régi postok kép-linkjeit). Amit birge említett, hogy úgy költözzem, hogy tartsam meg a régi blogot, valahogy nem tűnik számomra élhető alternatívának. Nem szeretném elölről kezdeni a számolást. Ez a dilim, úgy látszik...

Ja, csak közbevetésként: nem felejtettem el, hogy az "5 dolog, amit eddig nem tudtatok rólam"-konteszt stafétabotját megkaptam Nfoltól, valószínűleg élni is fogok a lehetőséggel, de még nem most, mert egyelőre gyűjtöm magamban, hogy miket fogok írni, csak nincs meg még minden. De "ami késik, nem múlik el soha", ahogy azt Theodore Roosevelt viaszbábuja mondta az éjszaka a múzeumban című filmben...

Mivel immáron képrögzítő eszközzel gazdagodott blogger lettem, a január 29-ei nyílt napon már megörökítenivalóra éhes szemmel érkeztem, s mikor felragasztottuk kreatívan a "DF FILMKLUB" feliratot a falra, amelyre vetítettük a Hairt, azonmód le is fényképeztem a képződményt, hogy ti is lássátok, mennyire kreatívak is vagyunk valójában:



Mikor Nurulhoz mentem felfelé, a 35-ös koli liftjében megakadt a szemem egy kiíráson, amelyben az ablakokkal való problémák mielőbbi jelzésére szólítja fel a bentlakókat egy felirat:



érdekes nyelvtani egyeztetési hibára lehetünk benne figyelmesek, ha közelebbről megnézzük...



No igen. Akkor tényleg igazán nagy baj lehet már, ha "az ablakok befúj a szél"...

Bár a régi klasszikussal nem versenyezhet, amit most újra ideidézek, úgyis régen volt már:



Ebből mindnyájan tanulhatunk.

Most pedig örömömben szaladok is az e-bookjaimból txt-ket gyártani.

Now Playing: Darkel - My Own Sun
Mivel az Air Pocket Symphony című albumára még várni kell, ezért addig az egyik tagjuk szólóalbumát hallgatom, amely határozottan nem rossz. A Darkel álnév mögött megbújó tag zenéje lendületesebb, mint az eddig ismert Air-melódiák, de az együttesre jellemző furcsa, mégis megragadó és ellenállhatatlan dallamvilág itt is megmutatkozik. Az egész azonos című album imádnivaló!

Komment-link

2007-02-02

Relief

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A mai post a megnyugvás postja. Rendeződött ugyanis két nagy-nagy probléma, amely a telefonom zavartalan birtokbavételének útjában állt. Eleddig.

Az első ugyebár az előző postban megénekelt ún. Kábel-kanossza volt, amely Aurora segítségével megoldódott, miközben Nfol és Dicska is kétségbeesetten távhelpelt. Aurora azonban a helyszínen tartózkodott, mikor sokadszorra említettem meg, hogy "hát, márpedig ez a kábel nem érintkezik", s egy határozott mozdulattal... De kezdjük csak az elején!

Amióta nem találkoztatok hűséges narrátorotokkal, azóta ő megjárta még egyszer a GSM-szaküzletet, ahol a srác beütötte a zinternetbe a kábel típusjelét, s nekem is láttatni engedte, hogy bizony, a hiba az én készülékemben van, mert a K310i is szerepel a támogatott típusok között. Ígyhát lehajtott fejjel kullogtam el a tett színhelyéről, megfogadva magamban, hogy "na, most már tényleg kipróbálom otthon is". A rádióba visszaérkezvén azonban nem hagyott nyugodni a kérdés, és megint csatlakoztattam a kábellel az ottani géphez a telefont, s újfent semmi. Aurora eddig csendben hallgatott a háttérben, de ebben a pillanatban akcióba lépett.

Elkérte az eszközöket, s első kísérletre is sikerült csatlakoztatnia a kábelt rendesen a telefonhoz. Igen, kiemeltem a rendesen szót, mivel kiderült számomra, hogy nem, nem volt véletlen, hogy amikor én dugtam be a kábelt a csatlakozóba, akkor lötyögött és úgy általában is gyanús volt, hogy ennek nem így kéne kinéznie. Mikor Aurora tette ugyanezt, akkor a kábel egy határozott csattanással került a helyére, ami tényleg a helye is volt, s így már felismerte a gép is.
Ez a pillanat hihetetlen megnyugvással töltötte el szívemet.

Itt kell megjegyeznem, hogy szeretem ezt a telefont, ugyanis a fájlmásoláshoz és egyéb buherákhoz nem kell feltelepíteni a PC Suite nevű programot, hanem egy egyszerű pendrive-ként ismeri fel a gép automatikusan a telefont, és máris szabad a vásár. Ily módon otthon villámgyorsan átmásoltam magamnak a Weapons of Mass Distortiont csengőhangnak, s ármásoltam az eddig készített képeimet a gépre. Ezekről kicsit később, most még ott tartunk, hogy relief.

További megnyugvás következett a TextEditor kapcsán is. Korábban kifejtettem azon nézetemet, hogy milyen jó lenne, ha a telefon képes lenne egyszerű txt-állományokat kezelni. Itt a végéről kezdeném a történetet: a TextEditort nem egészen egy órája próbáltam ki - nem működik. A telepítés után az elindításkor egy "Kis türelmet" üzenet fogad, s tartódik ki a kijelzőn ad infinitum. Legalábbis, mivel 5 és fél perc után sem változott semmi, bátorkodhatom kijelenteni, hogy ez már nem fog elindulni a telefonomon. Hogy hogyan lesz ebből is relief?

(Ami még mindig nem dombormű, mert azt úgy is ejtik, ezt meg [rilíf]-nek kell mondani, s most szándékosan használom a magyar megfelelőjével együtt vegyesen, mert ez hogyúgymondjam megnyugvást szolgáltat azok számára is, akik nem tudták eddig, hogy ez mit jelent. Most már tudják, s megnyugodhatnak.)

Hát úgy lett ebből is relief, hogy mielőtt a TextEditort kipróbáltam volna, egyszerűen látni akartam azt a hibaüzenetet, ami egy txt-fájlra ráenterezést követ, s ezért találomra ráböktem az egyikre a próbaképpen átmásolt 3 txt közül. S hihetetlen megnyugvás következett: a beépített böngésző zokszó nélkül megjelenítette a fájl tartalmát!

Mivel nekem a TextEditorból is inkább a megnyitás (majdnem megnyugvást írtam...) funkció kellett volna, meglepődve vettem tudomásul, hogy nem, nem kell ahhoz TextEditor, hogy tudjak olvasni txt-t a telefonon. Tehát mikor elindítottam a TextEditort, azt már megnyugvással a szívemben tettem, s így tulajdonképpen nem is nagyon érdekel, hogy működik-e. Maximum akkor venném így most hasznát, ha telefonról akarnék blogolni...



Ő itt Nurul Aman, a bangladesi diák, aki itt tanul a DF-en, és jó fej. A képen éppen egy általa főzött étel társaságában látható. Most végre meg tudtam mutatni vizuálisan is őt, mert... igen, igen. Ezt a képet a telefonommal készítettem...
Nurul egyébként a napokban küldött nekem egy e-mailt, amely alkalmat adott számomra, hogy megcsodáljam angoltudását írásban is, és... Hát, még a legelnézőbb hangulatban lévő spellchecker programot is szabályszerűen rázná a hideg a szavait olvasva, de a szöveg összességében érthető, ha az ember elképzeli hangban, hogy hogyan is hangzana kimondva az adott szó. Ettől eltekintve persze jó srác, amint az az eddigiekből is kiderült, csupán érdekességként jegyzem meg. Ma birgével is sikerült összefutnom a társaságában a mai nagy plakátolás közepette, és Nurul kíváncsi volt, hogy mi van a táskámban. én erre azt válaszoltam, hogy "All kinds of weird stuff: heads, hands... Various parts of dead bodies, you know", mire ő megjegyezte, hogy ha kellene még hulla, akkor vigyem ezt itt (az egyik asztal alá mutatott), mert még egészen friss. Mondom én, hogy jó arc!

Ma duplapost lesz, mert van még mondanivalóm. De nem akarok belezavarni a post hangulatába, mert ugyan nyugtalanító dolgokról nem lesz szó a későbbiekben sem, mégis annyira jó ez a relief, hogy őrizzük is meg az örökkévalóságnak.

Now Playing: Mauro Picotto - Proximus
Egy régi VIVA-s klasszikus...

Komment-link

2007-01-31

Kábel-kanossza

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Nfol már járt egyszer kliens-kanosszát, now it's my turn...

Ugyanis ma úgy volt, hogy megveszem a kábelt. Megyek be a Pannonba, egy új eladócsaj próbál kiszolgálni, mondom neki, hogy én volnék az, aki rendelt egy K310i-hez egy kábelt. Látom rajta, hogy nagyon nincs képben, bemegy hátra, és előhozza ugyanazt a dobozt amiről a másik kolléganővel már szerencsésen egyszer megállapítottuk, hogy nem az. Azért is kellett a központból rendelni...

Mondom neki, hogy próbáljuk már meg, mert nekem ez gyanúsan ugyanannak tűnik, ami egyszer már nem volt jó. Megpróbálja, majd rádöbben: "Jéé, ez tényleg nem ehhez való."... Jó reggelt kívánok.

Végre a másik kolléganő is felszabadult, aki megállította előbbi emberünket, aki már térült-fordult és kihozott nekem egy Nokia adatkábelt. én kicsit összehúzott szemmel már éppen mondanám, hogy "Nehogymár azt mondd nekem, hogy ezt küldte a központ", de a képben lévő kolléganő szerencsére már tereli is vissza szegényt a raktár felé, hogy "Nem, ez sem jó, ez Nokia...", és megy inkább ő is be, hiszen partnere most meg kétségbeesetten kérdezi: "Akkor most nem jött meg?"... Mármint az a rendelés, amiről ő az eddigiek alapján nem is tudott, hogy egyáltalán létezik. Teccikérteni.

A kolléganő egy másik doboz alól (tökjó, hogy pont belátni a raktárhelyiségbe...) bányássza elő azt a kábelt, amit a központ küldött. Szándékosan fogalmazok ilyen kínosan pontosan, hiszen akkor jött a mai nap első sokkja: a zacskóban látnivaló, hogy nem USB-kábel van, hanem egy soros kábel. Erre aztán tényleg megszólaltam összehúzott szemmel, kicsit elnyújtva a szavakat: "Hááát... ez nem egy USB-kábel..." Esküszöm, még kacsintottam volna is, ha a csajból nem sütött volna a jószándék, dehát sajnos ő se ért ahhoz, amit el akart volna adni. De legalább megértette elsőre, hogy nem, ez tényleg nem az a kábel, ami kellett volna. Viszont, ami ezután következett, az megintcsak egy kisebbfajta sokk volt. Nade ha már kanossza, legyen kövér...

... a csupajószándék eladó kolléganő ugyanis azt mondja, sajnos nem tud mit tenni, hiszen ők ezt a központtól rendelték, és a központ ezt küldte... Ezen a ponton hirtelen elkezdett érdekelni, hogy vajon hogyan rendelhették ezt a kábelt? én ugyanis kifejezetten USB-adatkábelt kerestem, a másodszor előhozott eredeti doboz is egy USB-kábelt tartalmazott. Tehát akkor vagy ők nem USB-kábelt rendeltek, vagy a központban sem tudják megkülönböztetni a soros kábelt az USB-től. Áááááááá! Fáj a fejem, már csak ha belegondolok is...

Az utolsó tanács úgy szólt, hogy próbáljam meg más szolgáltatóknál(!), mintha attól, hogy ez a kis üzlet nem tudott szerezni, már az egész Pannonnál nem lenne ilyen kábel; aztán az is előkerül, hogy menjek független GSM-szaküzletekbe. Jó. Megyek.

Aurora szerencsére tudott egyet a közelben, úgyhogy körülbelül fél óra múlva már ott is vagyunk. A srác szimpatikus, mikor mutatom a telefonomat, hogy ehhez szeretnék USB-s adatkábelt, azonnal mondja is, hogy 2500-ért tud adni. A biztonság kedvéért rákérdezek, hogy "Biztosan jó ehhez a telefonhoz?", s a srác még majdnemhogy engem néz hülyének, hogy hátpersze. Ok, hát ha ennyire profik vagyunk, akkor elviszem. Kicsengetem az árát (ami papírpénzzel nem kis teljesítmény! Azért érzitek...), és mikor a rádióban próbálgatom és nem nagyon hajlandó felismerni a gép, akkor döbbenek rá, hogy a For SYER K750 felirat nem véletlenül van a csatlakozó alján egy fekete matricán fehérrel feltüntetve...

DAMN IT!!!

Hát igen. Így jártam. A blokk viszont megvan, holnap megyek visszacserélni egy most-már-tényleg-jó kábelre, vagy visszakapom az árát, és próbálkozom megint máshol. Ha addig nem őrülök meg...

A sztori slusszpoénja az lenne, hogyha az eredetileg mutogatott kábel tényleg jó lenne a telefonomhoz. Na, akkor őrülnék meg, de akkor aztán tényleg nagyon.

Időközben elolvastam Robin Cook Mutáció című könyvét is, amit random lekaptam a polcról a régi könyvei közül, hogy lássam, vajon elfelejtett-e írni, vagy már eleve nem tudott. A kísérletből az derült ki, hogy ez a könyv annyira nem katasztrofális, mint a Válság, de azért azt se nagyon lehet mondani, hogy bármi extrát tartalmazna. Az alapötlet jól ki van gondolva, de egyszerűen túl lassú a történetszövés, és mikor már mindenki kitalálja, hogy ki áll az egésznek a hátterében, akkor is képes még további három "rejtélyt" bedobni és még 150 oldalon keresztül örömködni rajtuk, már majdhogynem azt nem írva a szövegben, hogy "Ugye, hogy ezt milyen jól kitaláltam?", ami egy idő után - pláne, hogy én akkor már 200 oldallal azelőtt rájöttem, hogy mi lesz - nagyon-nagyon idegesítő. Végülis, ha innen nézzük, igazából csak egy probléma volt ezzel a könyvvel: okosabb voltam nála. A Válsággal azért több probléma is volt ezen kívül, mert ebben legalább nem voltak akkora ordító plot hole-ok, hogy az embernek jojózzon tőlük a szeme... Így viszont azt is el tudom képzelni, hogy akik nem voltak okosabbak a könyvnél, azoknak még tetszhetett is. Mármint a Mutáció, mert nem akarom senki emberfiát megvádolni azzal, hogy tetszett neki a Válság - bár a Bookline-on 4 csillagot kapott az ötből, szóval... Ehhez most nem tudok további kommentárt fűzni, mert hirtelen nagyon elszomorodtam.

Now Playing: The Crystal Method - Weapons of Mass Distortion
Pedig már hogy elterveztem, hogy végülis ez lesz a csengőhangom - előbb is eszembe juthatott volna, hogy ezt a számot szerintem eleve annak is írták a fiúk :-)
Őőő... már persze ez is lesz! [elszánt arcú smiley]

Komment-link

2007-01-26

Könyv- és telefonkritika

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ne olvassátok el ezt a könyvet! Már persze akkor, ha jó könyvet szeretnétek olvasni. Ha rosszat, aminek a hibáit jól ki tudjátok vesézni, mint én most majd fogom tenni, akkor csak tessék, lökjétek a kosárba nyugodtan. Aki ezt tervezi, ne olvasson tovább, mert lelövöm a """"""poént"""""". Igen, négyszeres idézőjelben. Ugyanis szégyen lenne poénnak nevezni egy ilyen antiklimatikus könyv utolsó oldalán kiderült információt...

A könyvet akár egy mondatban is össze lehet foglalni, de ezt inkább majd később. Azt nem tudom, hogy Robin Cook előtte mennyire tudott írni, de hogy most nem tud, az tuti. Ajánlom figyelmetekbe a fülszövegből a következő mondatot:

A tárgyalás során dr. Jack Stapleton, neves igazságügyi orvos szakértő tanúként idézi meg a halott asszonyt: exhumáltatja és felboncolja, hogy sógora, Bowman doktor ártatlanságát bizonyítsa.

Ez a könyv 496 oldalas. Mondjuk, hogy 500. Nem tévedünk sokat, azt is a magunk kárára, ugyanis ebből a könyvből 100 is sok. Illetve kevés. Ahonnan nézzük...

A lényeg: az 500 oldalas könyv 400. oldalán még mindig nem történik meg a boncolás! Pedig a fülszöveg azt sugallja, hogy az ezután történő dolgok lesznek az igazán lényegesen a könyv cselekménye szempontjából:

Vajon sikerül-e megtudni, mi lappang a rejtélyes haláleset mögött, vagy a sikeres orvos életét végképp tönkreteszi a koholt műhibaper?

De ha ettől a félrevezetéstől eltekintünk, a könyv még simán lehetne jó, ha nem is arról szól. Hát akkor ne arról szóljon, csak szóljon valamiről. De ez sajnos nem sikerült. Az alaptörténet szerint a főszereplő az igazságügyi orvosszakértő, Jack (nem, sajnos nem az a Jack, mert akkor már 24 óra alatt vége lett volna a könyvnek, és sokkal izgalmasabban...), aki exhumáltatni akarja a holttestet. és akarja. és nagyon akarja, 400 oldalon keresztül. Közben különböző nevetséges red herringekkel próbál az író valamiféle gyanút vetíteni az elhunyt férjére és az ügyvédjére, akinek természetesen olasz neve van, és egyszer bevet hősünk ellen egy gorillát. Hű. Baromi izgalmas.

és amikor végre megtörténik a boncolás, az egész semmit sem ér, mert a legvégére valami akkora címeres ökörség jön ki az egészből, hogy a sztori lyukain (plot hole-ok) akár három egymás mellett szellősen hajtó kamiont is át lehetne vezetni.

A beperelt orvos, Craig a sejtek nátriumcsatornáinak működésével foglalkozik. Ezekről eddig csak kevés tudományos munka született, de fontos kérdés az izom- és idegsejtek működése szempontjából. Ezek a nátriumcsatornákról szóló publikációk többször is előkerülnek a könyv során, és Jack mindannyiszor "elvontnak" és "misztikusnak" találja Craig erre irányuló tevékenységét. Lehet, hogy velem van a baj, de én nem igazán látom, mi olyan misztikus abban, hogy valaki tudományos lapba publikál, valamint a nátriumcsatornácskákat sem tartom elvontnak. Dehát én nem is vagyok igazságügyi orvosszakértő, az is igaz...

Már itt kilóg a lóláb, hogy Cook "hé, te idióta olvasó, figyelj oda, mert ez fontos lesz ám később, csak mivel túl bonyolult ez a te fejedhez, hogy megjegyezd, ezért leírom százszor is" módba kapcsolt. A megoldás pedig a következő: Craig ölte meg a betegét, olyan méreggel, ami pont a nátriumcsatornácskák működését befolyásolja! Ezután pedig a tárgyalás vége felé egyszerűen elmenekül, aztán pedig Jack Kubában találkozik vele, de nem biztos benne, hogy ő az, az illető pedig egy másik néven mutatkozik be, akiről kiderül, hogy Craig egy régebbi betege volt, aki szintén meghalt.

Az egész annyira erőltetett, hogy az valami hihetetlen. és most következzen a beígért egy mondatos összefoglaló: ez a könyv egy orvosról szól, aki kinyírta az egyik betegét, hogy segítse a tudományos munkájában, aztán elmenekült Kubába, és nevet változtatott.

Ha valakinek ennyit mondunk, elkerekedett szemekkel fogja kérdezni: MI VAN???
és igaza lesz.

Mi értelme elmenekülni és nevet változtatni? Azon a néven már nem publikálhat, annál is inkább, mivel az illető halott. Ráadásul a cselekmény annyira llllllaaaaaassssúúúúú, hogy legalább lenne valami épkézláb csattanó a végén... De nincs. Csak ez. Ninja szavaival élve: "Mi ez a hülyeség?"

és most pedig pár sort a telefonról akartam nyavalyogni, de egypár pont megcáfolódott, amivel kapcsolatban akartam, úgyhogy kicsit kevesebb lesz a nyavalygás, de lesz.
Nem tetszik az új telefonomon az, hogy a régi az SMS-ek időpontjául azt írta ki, amikor az az üzenetközpontba beérkezett, ami logikus is. Az új viszont csak azt az időpontot jegyzi, amikor a telefonra megérkezett az üzenet. Az pedig evidens, hogy abban a pillanatban történik, amikor bekapcsolom reggel. Merthogy éjszakára ki szoktam. Így elég gyanús szokott lenni, amikor valaki reggel hétkor kíván nekem SMS-ben jóéjt. További mókás dolgok fognak akkor történni, ha valami határidős dologról szóló üzenetek kapcsán esetleg majd fel kell hívnom az üzenetküldőt, hogy "bocs, ezt mikor is küldted?"... Viszont lehet, hogy én vagyok béna és ezt valahol be lehet állítani, csak nem találtam. Aki tudja, jelezze! Mindenesetre, ha így van, akkor tökrenemértem, miért nem az a default és miért ez a használhatatlan lett inkább az.

Eredetileg nyavajogni akartam amiatt, hogy energiatakarékos módban a telefon nem értesít semmilyen módon arról, ha üzenetet kaptam. Ha például otthon letettem a régit az ágyra, elég volt megfigyelni a villogójának a sebességét. Ha gyors, kaptam, ha normális, nem kaptam. Tiszta sor. Most meg... - nem jelzi sehogy! - akartam volt mondani, de ma reggel észrevettem, hogy mégis. Méghozzá pont azon a módon, ahogy én azt gondoltam, hogy jó lenne: az energiatakarékos óra fölé kirajzol egy borítékot. Ez tehát tökjó.

Az már kevésbé, hogy maga a színes kijelző ennyi energiát fogyaszt. Persze valamit valamiért, de mégis. A régi telefonokat az akku teljes lemerülése után is még vissza lehetett kapcsolni némi pihentetés után egy(pár) vészhívás/vészSMS erejéig, ezeket a színeseket meg már nem. Ez kéremszépen meg se nyikkan nekem, ha egyszer magától kikapcsolt. Ez viszont nem tökjó.

Egyéb keservek viszont jelenleg nem jutnak eszembe. Mindennel együtt azért elégedett vagyok. Persze az USB-kábel és a texteditor még hiányzik, de rajta vagyok az ügyön. A kábel például jövő héten úgy néz ki, meglesz.

és most következzék valami egészen más.

Most jutott csak el a tudatomig, hogy ezek az idióta magyar filmforgalmazók lefordították a Shaolin Soccert Üsd, vágd, focizzál!-ra. Üsd, vágd, focizzál!. Nem, ez nem vicc. Mi a grapefruitcseppes tea bajuk volt a Shaolin foci címmel? Megmondaná valaki? Nem, ez nem vicc. Tényleg káromkodásnak használtam a "grapefruitcseppes tea" szókapcsolatot.

Now Playing: Dirty Vegas - Roses
A Pandora netrádión keresztül hallgatom, ami oltári ötlet egyébként. Innen tudtam meg, hogy a Dirty Vegas kiadott egy One című albumot 2004-ben... Mik vannak.

Komment-link

2007-01-23

Közjáték

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ittatok már cukor nélküli feketeribizlis teát grapefruit cseppekkel? Szerintem fel kéne venni az emberiség elleni bűnök listájára.

Hálás köszönet Aurorának, akinek ezt a páratlan élményt köszönhetem.

Now Playing: Gnarls Barkley - Smiley Faces

Komment-link

2007-01-20

Hajnali gondolatok

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Miközben egyre jobban tetszik WillFreeman blogja, rájöttem, hogy a péntek hajnal igazán alkalmas magvas gondolatok megfogalmazására.

Ilyenkor jut eszébe az embernek az például, hogy egész héten nem hívták fel a megrendelt USB-kábel ügyében, amelyről tehát in advance megállapíthatjuk, hogy nem csak drága, de legalább lassú is. Remélem, a tetejébe még jóformán használhatatlan is lesz.

Ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat is, hogy milyen jó is lenne, ha a telefon tudna kezelni egyszerű TXT-s állományokat, és azok tartalmát képes lenne megjeleníteni a képernyőn. Így ugyanis akár e-bookokat is olvashatnék a buszon, bár a kijelző égetése komoly fenyegetést jelent az akku állapotára nézve, de ezt a kockázatot még vállalnám is pár alkalommal. Meg persze akkor, ha nincs nálam analóg formátumú könyv. Visszatérve a lényegre, a telefon "fájlkezelő" menüpontjában láttam az "Egyéb" fájloknak mappát, tehát a kábel kézhez kapásának napján ki fogom ezt is próbálni. Nem, nem nézem meg a neten. én akarom megtapasztalni, és én akarok refrént énekelni, ha nem megy. Aki esetleg nem érti az előző mondat lényegét, kattintson ide.

Az előbb töröltem egy olyan spamet, amiben cialis vásárlására buzdítottak, ám vannak már kifinomultabb formái is a blogkomment-spameknek, amelynek keretében egy bizonyos "John" jelenti ki oldalamról, hogy "great site!", de a megadott URL-nél kilóg a lóláb, ugyanis valamiféle reklámoldal. Delete. Ugyanerre a sorsra jutott Greg is, aki két link kíséretében közölt valami hasonlót, csak ő úgy fogalmazott, hogy "great work!". Hát igen. Igen nagy munkát végzek, miközben még innen is spameket kell irtanom. Ma is négyet kellet spamként megjelölnöm... Ej, ej.

Ha már itt tartunk, következzen egy érdekesség, amelyet Nfol figyelmébe is ajánlanék. Szerintem nagyon cool.

Chat spam can occur in any live chat environment like IRC and in-game multiplayer chat of online games. It consists of repeating the same word or sentence many times to get attention or to interfere with normal operations. It is generally considered very rude and may lead to swift exclusion of the user from the used chat service by the owners or moderators.

The application of the name "Spam" to unwanted communication originates in Chat-room spam. Specifically, it was developed in the chat-rooms of People-Link in the early 1980�s as a technique for getting rid of unwelcome newcomers. When someone would enter a chat-room full of friends who were in mid-conversation, and the newcomer tried to turn the conversation in an unwelcome direction (usually trolling for cybersex), two veteran members of the room would begin typing in the Monty Python �Spam� routine at high speed. They would fill the screen with �Spam Spam Spam eggs Spam Spam and Spam� etc, and make all other communication impossible. The other members of the room would just wait quietly until the newcomer got disgusted and moved on to a different room.


Forrás: Wikipedia.

A péntek hajnal továbbra is rulez, főleg az nagyon pszichedelikus olyankor, amikor rájössz, milyen hülyén is szól a RHCP-től a Dosed első 20 másodperce, amikor még csak a bal csatornát hallod, mert még csak az a fülhallgató van a füledben.

Now Playing: Nickelback - Where do I Hide
Ezennel szeretném hivatalosan is bejelenteni a rajtam az utóbbi időben hevesen jelentkező Nickelback-mániát. Elkezdett szinte mindegyik számuk nagyon tetszeni. Igen, még a Next Contestant is.

Komment-link

2007-01-14

Let's do this now

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Era says:
te mennyit tudsz?
S@ti says:
háááááááát...
S@ti says:
most per pill
S@ti says:
eleget ahhoz
S@ti says:
hogy ha szerencsém lesz, akkor hármast kapok
Era says:
nem akarod átteni jövő keddre?
S@ti says:
de, jó ötlet
S@ti says:
áttettem


Ennyit az EU intézményeiről. Sőt, követelem, hogy monnyon le.

Now Playing: Lasgo - Something
Nem mintha illene ehhez a posthoz, dehát a Winamp villámkeze egy bűvészt is megszégyenítő módón tud keverni (shuffle).

Komment-link

2007-01-14

Kábel nélkül is sikerült fotóznom magamnak jókis UT-s háttérképet, de ezt most még kábellel se tudnám megmutatni, hogy hogy mutat, mert a telefonnal nem lehet lefényképezni saját magát. Majd megkérek valakit, hogy fényképezze le a telefonjával a telefonomat. Végtelenített kép. Most pedig képet fogok linkelni, miközben az In Search of Sunrise 5-öt hallgatom.



Szóval amikor utoljára linkelni akartam ezt a képet, akkor az UW nem tudott feltölteni. Most már tudott, amikor az előző postot írtam, de akkor nem linkeltem be, mert kiakasztott a kábel.

Tehát így nézett ki a régi telefonomon a háttérkép. Egy egész napom ráment középiskolában, mire megcsináltam. Pixelenként kellett megrajzolni, és a nap legelején direkt felrajzoltam egy vázlatot négyzetrácsos füzetbe, hogy milyen legyen a vonalak meredeksége, hogy kijöjjön középre. és amint látható, még árnyékot is rajzoltam neki, ezért kétszer addig tartott, mint amúgy tartott volna. 2004 márciusában készült el, amikor már csak egy hónap volt hátra a Kill Bill: Vol. 2 bemutatójáig. Az első részt btw nem láttam moziban sajnos. Aznap minden órán ezzel szórakoztam a pad alatt, rajzoltam a vonalakat pixelenként.

Ma meg már csak megnyomok egy gombot és kész. Ez a fejlődés. és képernyőről fotózva nem is néz ki olyan rosszul. Lehet, hogy meg is tartom.

Vasárnap van, azaz pont egy hete annak, hogy a Heti Hetesben Hajós elmondta, miért nem érdemes barlangba menni, amiből aztán egy egész beszélgetés kerekedett a barlangokról. A műsorban még azt is megtudtuk Hajóstól, hogy hogyan is kell darált húst vásárolni, valamint hogy mi is az a rádióújság tulajdonképpen.

Mindezekből kiindulva, azt hiszem, a mai műsor után is lesz mit linkelni...

Nemsokára átpofozom az oldalt található linkeket kicsit rendesebbre, mert már annyi Hajós-videó van, hogy nem érdemes mindet közvetlenül linkelni. Lehet, hogy teljesen meg is szüntetem a "Multimédia" kategóriát és valami más lesz helyette. Még megálmodom. Mindenesetre, nagy-nagy változások lesznek. és ez fenyegetés!

Now Playing: Photek - Ren 2
Klasszikus és nyugtató. Össze kéne vágnom rá valami klipet, hogy legyen már hozzá valami jó képanyag is a YouTube-on...

Komment-link

2007-01-13

Filozofikusság

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Igen, filozofikusság. Ez az, ami arra sarkallja az embert, hogy blogbejegyzést írjon, ha történnek olyan dolgok, amelyek ezt kívánják meg. A filozofikusság az egy blog számára vitális jelentőséggel bír. Hiába vannak az embernek sirámai, örömei, ha nem filozofikus alkat, akkor halálunalom lesz a blogja, és senki nem lesz arra kíváncsi, hogy "jajistenem, ma nem volt valami meleg, ezért fáztam", vagy éppen arra, hogy "tökjó volt, mert ma vettem hamburgert és finom volt". Ugye nem.

Ezérthát most, itt, ahogy mindig, a filozofikusság kedélyes vizeire evezve, közös erővel, összefogva, egy csodálatos unityt alkotva fogjuk elküldeni a *****-ba az összes mobiltelefon-kiegészítőgyártó céget. Igen, még akkor is, ha azonosak a mobiltelefongyártó cégekkel. Mert így igazsgágos.

Történt egyszer egy ezen a héten vala volt napon, hogy Aurorával bementünk abba az üzlethelyiségbe, aholis én nemrég vásároltam egy Sony Ericsson K310i-t, és kértünk hozzá egy USB-kábelt is, amely kapcsán belső hangom a hosszabbítókábel-vásárlás tapasztalait felelevenítvén 1000 Ft körüli összeg elhangzására való expekcióját fejezte ki felém. Belső fejemmel bólintottam, s mentálisan fel is készültem a traumára, ugyanis fent nevezett termékre annak idején 150 Ft körüli összeget jósolt már említett belső hangom, s a 600 Ft-os végösszeg hallatán joggal esett le belső állam. De ez már a múlt, most taktikusan szinte irreális összeget mond, okos, okos, gondoltam én. Megismétlem: gondoltam én.

Az eladó barátságosan közli, hogy adjam kezébe készülékemet, s nem is vettem zokon, hogy bekapcsolt állapotban, csakúgy on the fly kikapta belőle az akkut. Már finoman figyelmeztettem volna, hogy nem, nem kell kivenni ahhoz az akkut, hogy megnézzük, milyen az interface, de ez neki is hamar leesett, és a "Ja, ezt most miért is csináltam?" mondattal vissza is zökkentünk az ilyenkor szokott kerékvágásba. Egyúttal én, mint vásárló, láthattam, hogy az eladó is ember, tehát csak nem mond egy ezresnél tényleg nagyobb összeget, merthát az alapjaiban csapta volna agyon az előző jelenet ebben a tér-idő kontiniumban való megtörténtének létjogosultságát, hiszen egy olyan párhuzamos univerzumban, ahol egy ilyen USB-kábel az említett összeg feletti árkategóriába esik, az akku kivételének szükségtelenségére való rádöbbenéses, sokkoló reveláció hatására bizonyára úgy vágta volna földhöz még testre sem szabott telefonomat, hogy menten tönkremegy, kártérítés pedig nincs. Gondoltam én, felépítve az emberi üzletkötés és emberi árkategóriák minden ízében kívánatos koncepcióját fejemben.

Csupáncsak azt hagytam ki a számításból, hogy nem a kedves eladótól függ az, hogy milyen összeget mond. Belső világom kártyavárként omlott össze (ej, ej, de köznapi és közhelyes hasonlat ez ebben az egyébiránt oly finoman cizellált textusban... nade a következő tagmondattal javítok ám!) annak a pszichedelikus élménynek megtapasztalásakor, amikor a kedves eladólány a gonosz, inhumánus telefonkiegészítő-gyártók szócsövévé átlényegülvén közölte a belső hangom által már gondosan kikalkulált összegnél négyszer nagyobb árat.

Mindezt úgy, hogy a kezében tartott kábel nem is volt jó a K310i-hez, s emiatt aztán abban maradtunk végül, hogy a szükséges kábelt megrendelés útján fogom megkapni, s felhívnak, ha megérkezik.

Nade térjünk csak vissza az előző előtti bekezdéshez itt egy pillanatra, feleim. 4K 2007-ben azért, hogy újonnan vásárolt telefonom minden multimédiás funkcióját kényelmesen ki tudjam használni. Ilyenkor vesz erőt az emberen az a bizonyos határtalan filozofikusság. Ez az a pillanat, amikor az ég összeszűkül, köd telepszik a környező világra, amely olyan áthatolhatatlan, mint az adásszünet szemcséi a tévében, amelyek mindenhol ott vannak; s egyszerre egy olyan területen találod magad, amely hasonló ahhoz, amit a Tizenharmadik emelet főszereplője látott a film egyik kulcsfontosságú jelenetében. Akkor az üzletből kilépve önmagadból is kilépsz, tudatot szabadon lebeg a térben, ahol nincs más, csak a légréteg, messze a füstöt ontó gyárkémények felett, nincs USB és nincs soros port, nincs átviteli sebesség, csak örök béke és nyugalom. A csodálatos beteljesülés élménye, amikor rádöbbensz: célbaértél.

Azután mindez fokozatosan elmúlik, visszaszippantódsz testedbe, amelyet ebben a létidóben használni vagy kénytelen, s ezzel együtt visszatérnek az emlékeid, hogy tudniillik ha a testedet használni vagy kénytelen, akkor a telefont is használni vagy kénytelen, és gúzsba vagy kötve, ha használni kívánod rendesen, ha már úgyis használni vagy kénytelen, mert te igenis át akarod tölteni a New Ordertől a 60 Miles an Hour refrénjét csengőhangnak, de ismét a válladra nehezedik az összeg súlya és nincs appelláta, nincs esély, nincs kompromisszum és nincs kiút, s kétségbeesetten emlékezel és kapkodnál két kézzel az előbbi lelki béke után, de nem marad más, csak az aztakurvaeget.

Azt hiszem, rá fogok kérdezni az árra a telefonban, ha felhívnak, hogy megérkezett, nehogyaztán rádobjanak még pár ezrest az csak azért, mert ez a kábel már jó a telefonomhoz.

Now Playing: A blog történetének első kicsillagozatlan csúnya szavának tiszteletére néma csend.

Komment-link

2007-01-11

Levesgyöngy és WLM

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Hosszú kihagyás után ismét blog, a szokásos összefüggéstelen címmel. Here we go again...

Ezen a héten az egyik nap Aurorával és Erával egy levesgyöngy nevű produktum vadászatára indultunk a helyi P**** M****-be. Jómagam a mai napig nem tudom, mi az, mert sajnos nem jártunk sikerrel a vadászat során. Ami azt jelenti, hogy nem sikerült levesgyöngyöt találnunk. Bad luck.

Ezután felmentünk ügyködni egy kicsit Lorettán, akinek heveny Messenger-problémái voltak, ugyanis birge leszedte a WLM-ről a plust, mert a fősulis nethálózat folyton ledobálta őt a WLM-ről. birge a WLM-et akarta volna leszedni, de a Plust szedte le. Ezért Era megkért, hogy szedjem le a WLM-et, és tegyek fel MSN 7.5-öt. én leszedtem a WLM-et és feltettem az MSN 7.5-öt.

Ezután vissza kellett raknom a WLM-et, és rá a plust. Ugyanis kiderült, hogy nem a WLM volt a probléma, hanem az, hogy nem volt rajta plus. Tehát újra felraktam a WLM-et, és feltettem hozzá a plust.

Ha valaki csak ennyit tud a történetről, és valahogy átsiklott a tekintete azon a tagmondaton, hogy mindez Lorettán zajlott, akkor nem érti, miért meséltem ezt most el. De aki tudja, az érti, és szabadon alkothat halovány fogalmat arról, hogy ez kb. mennyi időbe telt...

(Nem, birge, ne is próbálj azzal vádolni, hogy szidom Lorettát. Csak tényeket közlök. én egyébként tökjól éreztem magam közben :-))

A mai nap folyamán pedig vettem egy Sony Ericsson K310i-t, amivel eddig nagyon elégedett vagyok. Előtte Ericsson T65-öm volt, amire saját háttérképet is szerkesztettem, emígyen nézett ki:

Au. Most mutatnék képet, ha működne az UW-n az FTP. De a feltöltés műveletét képtelen elvégezni jelenleg, úgyhogy majd később megmutatom.

Az új telefonon egyelőre minden tökjó, előre elterveztem, hogy ébresztőhangnak a Quantum Leap főcímzenéjét fogom használni, amit minden reggel végig fogok hallgatni (1:12, legalább nem alszom vissza addig, és tényleg felébredek...), csengőhangnak meg még gondolkodom, hogy mit - csakhogy ehhez USB-kábelt kell vételeznem, de ezt meg szándékozom tenni a holnapi nap folyamán. Ha sikerül, akkor jut a blogba is ezáltal anyag...

Ez az FTP-ügy lesz a záróakkordja a mai postnak, egy kötelező dolog van még hátra. éspedig az, hogy Nfolt szándékozom megdicsérni, mivel olyan szépen jósolt médiajövőt a #604-ben. én mindig is tudtam, hogy képes rá. Meg is jósoltam, csak még nem gyártottam le visszamenőleg az erre vonatkozó bizonyítékokat...

Now Playing: Nickelback - Just for
Csak azért.

Komment-link

2007-01-04

Még mindig aktuális

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Az előző postban tárgyaltak a mai nap is aktuálisak, ugyanis a mai Eszmecsere a HírTV-ben hasonlóképp zajlott, mint a tegnapelőtti: a telefonálók között csak két olyan néző volt, aki a témákhoz akart hozzászólni, azok is inkább a vége felé. A témák egyébként a következők voltak:

- Vagyonvizsgálatok indulnak
- Megalakul a Rendészeti Minisztérium
- Gyurcsánynak Szili Katalin lesz az ellenfele az MSZP elnöki székéért folyó harcban

A műsorvezető az első három telefonáló után azt mondta, hogy "A következő nézőnk legyen szíves szóljon már hozzá a témákhoz, mert ezekkel mi készültünk..." - hát, mit lehet ehhez hozzáfűzni? Nem sokat. A nézők viszont megszánták szegény jó Szilvesztert (így hívják a műsorvezetőt, utólag is boldog névnapot neki :-)), és pár szóban tényleg értekeztek a kiírt témákról is, nem csak arról a vezető napi hírről, hogy a legszélesebb körben használt fájdalomcsillapítók vénykötelesek lesznek februártól. Ha már ennyire készültek Szilveszterék, hát miért nem ezt írták ki? Akkor nem kéne kérlelni a nézőket, hogy szóljanak hozzá a többihez...

Az egyik telefonáló pedig igen kereken kimondta véleményét a kiírt témákról: Szilveszter megkérdezte, mit szól a vagyonvizsgálatokhoz. A nő azt mondja: "Ezeknek én már nem hiszek el semmit." Aztán kérdezte, hogy mit szól Gyurcsány ellenfeléhez, mire a nő: "Semmi nem fog változni itt, ha ő lesz, ha nem ő lesz..." Elgondolkodtató, mindenesetre.

A HírTV szerkesztői nem képesek változtatni elavult szemléleteiken, abszolút nem tudom elképzelni, hogy mi lehez az a szűrő, amin fennakad az a bejelentés, hogy az Algopyrint már csak receptre lehet kapni - és még örüljünk, hogy ki nem vonják a forgalomból -, és átmegy az, hogy Gyurcsánynak talán mégis lesz egy ellenfele az MSZP elnöki székéért. Ha már nagyon akarnak ezzel foglalkozni, akkor elég lenne akkor is, amikor mág biztos, hogy lesz-e vagy nem lesz. Addig teljesen felesleges, legalább ahelyett jöhetett volna az Algopyrin. De nem...

Úgy nézem, itt számottevő változás 2007-ben sem várható. A január 16-ára vonatkozó jóslatomat még mindig tartom.

Now Playing: Fatboy Slim - Praise You
Klasszikus...

Komment-link

2007-01-04

A média kudarca

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

BUéK mindenkinek az év első postja alkalmából!

Az év első postja pediglen két részből fog állni, az első rész pediglen a tegnapelőtti nap egyik HírTV-s műsoráról értekezik.

Január 2-án fél hat körül kapcsoltam a HírTV-re, ahol az "Eszmecsere" című fantáziadús címmel (Palik-klasszikusra való leheletfinom utalás!!!) megáldott műsor folyt éppen. A szomorú arcú műsorvezető a nézők hívásait várja folyamatosan, ebben az adásban éppen a babakötvény bukásáról és arról lett volna szó, hogy a FIDESZ alkotmánybírósághoz fordul a már-nem-tudom-mi-de-akkor-se-nagyon-érdekelt ügyében. A többi témára, ha voltak, már nem is emlékszem, ugyanis aznap a néezők megcsodálhatták a média teljeskörű kudarcát. Illetve a HírTV kudarcát, ezen belül is a műsor szerkesztőinek csúfos fiaskóját. Ez flat on the floor volt a javából...

Az történt ugyanis, hogy az első telefonáló a témák felett szívfájdalom nélkül átsuhanva rögtön az öszödi beszédről kezdett értekezni két percben. A következő telefonáló a témák felett szívfájdalom nélkül átsuhanva az október 23-i eseményekről, és ezzel összefüggésben Gyurcsány Ferencről beszélt. Ekkor a műsorvezető, ha lehet, még világfájdalmasabb képpel szinte könyörgött a nézőknek, hogy valaki ugyan szóljon már hozzá azokhoz a témákhoz is, amikről itt szó kéne hogy legyen. A harmadik telefonáló pediglen a témák felett szívfájdalom nélkül átsuhanva a gyógyszerárak aktuális változásáról prezentált egy személyes jellegű beszámolót.

A félórás műsor műsorideje pillanatok alatt leolvadt úgy, hogy egy árva telefonáló nem sok, annyi sem bagózott oda a FIDESZ alkotmánybírósághoz való fordulására, vagy a babakötvényre. Mindenki emberből van ugyanis és január 2-án ebben az országban, aki betelefonálós műsorban végre szóhoz jut és a TV-n keresztül az emberekhez szólni tud, persze, hogy ignorálja a babakötvényt úgy ahogy van, mert az érdekli, ami neki előző nap a nyakába szakadt: adóemelés, gyógyszeráremelés, újfajta adók, gázáremelés...
A műsorvezetőn pedig látszott, hogy emberileg tökéletesen megérti azt, hogy nem lesz itt olyan ember, aki nem ezekről fog beszélni, de hivatalból mégis szinte már tényleg térden állva azért kellett hogy könyörögjön, hogy valaki ugyan legalább köhögje le az egyik témát...

Ezt nevezem én a média kudarcának. Mert ha valaminek, hát a médiának kéne tudnia azt, hogy az emberekhez kell szólnia, és így bele kell tudni gondolni az emberek helyzetébe a Naprendszerben, a Földön, Magyarországon, 2007. január 2-án. Ezt bukták el, de nagyon szánalmasan, mert ha az utcáról berángatnak valakit a szerkesztők, hogy ugyan már mondja meg, milyen témák legyenek, azonnal rávágja, hogy január 2-án akármilyen témát is írunk ki, ha a nézők telefonjait várjuk, akkor biztos, hogy csak az áremelkedésekről és Gyurcsányról lesz szó. De az hétszentség, hogy csak ezekről. Bárki megmondta volna.

Ehhez képest a szerkesztők kiírták az aznapi témákat, mintha előző nap mi se történt volna, és elavult hozzáállásukkal nagyon megjárták: bebizonyították, hogy műsoruk egy idealizált emberiségnek szól, akikkel bármit meg lehet tenni január 1-jén, mert ha a tévében szóhoz jut január 2-án, akkor is szolgalelkűen a képernyőre kiírt témákról fog értekezni...

Tanulság: a néző úgyis arról beszél, amiről akar. A média nem diktálhat. Illetve úgy nem diktálhat, ha közben nézői telefonokat, véleményeket is vár. Ennek persze úgyis az lesz a vége, hogy arról fognak beszélni, amiről akarnak, és nem engedik a nézőket telefonálni. Aztán majd szerelhetjük a teleképeket fel a falunkra...

Kis jövőbetekintés gyanánt pedig ezennel kijelentem, hogy ugyanez meg fog történni január 16-án is, amikor a szekersztőknek addig nem fog terjedni, hogy a jauár 15-én életbe lépő változásokról írják ki a témákat, mégis minden telefonáló a vizitdíjról és ehhez hasonlókról fog beszélni, és tökre nem fogja érdekelni, hogy Kóka Jánosnak van-e új nyakkendője vagy nincs.

A bejegyzés második része pedig Dicska egyik kommentjének hatására születik meg, ugyanis kicsit magam is meguntam, hogy az uw az utóbbi három hónapban... hmm... hogy is fogalmazzak, hogy a szalonképesség határain belül maradjak... nem volt éppen a megbízhatóság mintaképe. Az 502-es "A PHP-script átlépte a futtatására szánt időkeretet"-től elkezdve a "Proxy Error"-ok végeláthatatlan során át még a "404"-re is volt időnként példa. A december 31-i downtime-ról már nem is beszélve.

[20:49:27] S@ti: mert dec 31 alkalmából nem működött az UW
[20:49:37] nfol: és BUéK, nem?
[20:50:53] S@ti: hogyne
[20:50:55] S@ti: :D
[20:54:27] nfol: "az év utolsó napján nehogy már a hülye blogoddal foglalkozzál, vazz!"
[20:54:48] nfol: kitalálták a kreatívok
[20:55:04] S@ti: hűűű
[20:55:12] S@ti: ezzel mennyi ember életét tették jobbá
[20:55:24] S@ti: aki ezért más, sokkal-sokkal fontosabb dolgokkal tudott foglalkozni
[20:55:25] S@ti: such as
[20:55:37] S@ti: gázáremelkedés, diákkedvezmény-eltörlés...
[20:55:41] S@ti: öröm az élet :D


Egy darabig tűrtem, és még most is adtam magamban egy hónapot az uw-nek, hogy hozza rendbe magát. De Dicska kommentjének hatására ezt most hivatalosan, itt is bejelentem: ha február 4-ig nem változik jelentősen a helyzet és nem lesz nagyságrendekkel megbízhatóbb a rendszer, akkor költözök. Period.

Now Playing: Yonderboi - Soulbitch
Az Nfol által említett Splendid Isolation egyelőre nem ragadott meg túlságosan, de azt be kell ismernem, hogy ez egy frankó szám. A többi még feldolgozás alatt. és tényleg hasonló a hangzásvilág a Neo első albumáéhoz. No hiszen.

Komment-link

2006-12-31

Annyira megtetszett az előző postban saját elmélkedésem és "A nap tanulsága", hogy végülis ezt tettem meg 2006 legutolsó bejegyzésének címének.

Jöjjön egy kis visszatekintő, először csak a tegnapi délutánra, aztán 2006-ra és a blogra. A tegnap délután interkulturálisan telt, ugyanis Aurorával meglátogattuk Nurult, a már említett bangladesi srácot, aki 25 évesen a másoddiplomáját készül megszerezni itt. Beszélgetve vele, kiderült, hogy Bangladesben jelenleg olyan kormány van, aki tesz is a népért. Erre mi csak a Gyurcsány-botrány részleteivel tudtunk volna felelni, úgyogy inkább passzoltuk volna a témát, ha ő engedte volna, ugyanis hangosan elkezdett elmélkedni és számolni. Azt mondta, hogy amelyik kollégiumban lakik, ott 100 eurót kell fizetnie a szállásért havonta, plusz élelmezésre szintén 100 eurót, végösszegként némi számolgatás után 70-80 ezer forint jött ki havonta, hogy neki annyira van szüksége. Ez a világ másik feléről származó ember elgondolkodott: ha neki ennyi kell havonta, akkor ilyen nevetségesen alacsony fizetésekből errefelé hogy tudnak megélni az emberek? Mi meg erre csak annyit tudtunk válaszolni, hogy "Well, it's very hard to survive in this country..." De utána is még sokáig kísértett az az ártatlanul naiv arc, amivel meg tudta kérdezni, hogy "... but if their income is so low, how can people in this city survive?"...

Szóval ilyen hangulatban telt a tegnapi nap, ahol birge is ott lett volna, de végülis a Mátrix miatt nem volt. Illetve nem tudta kideríteni, hogy lesz-e Mátrix és azért nem volt. Vagy majd megmondja egyszer, hogy miért nem volt. De nem volt. :-(

Térjünk rá akkor az ilyenkor szokásos... (Statisztikára!!! - dörgi a tömeg)

Nos... igen. No, milyen jó látni, hogy figyeltek! :-)

Tehátakkor statisztika. Ami úgy néz ki, hogy:

2006-ban 108 post született, ez napi átlagban (365 nappal számolva) 0,295 bejegyzés megírását jelenti.

Csak képzeljétek el, milyen hihetetlen melós dolog mindennap leülni és megírni egy bejegyzés 30%-át! és nem írhatod tovább, így nem ritkán egy gondolatot szakítasz meg írás közben és... Huh. Nehéz a blogger élete, tudjátok...

Amióta kommentálni lehet, 248 komment született, és ezek mindegyike 2006-ban! Hogy mi mindennek lehet örülni...

Zenei szempontból sajnos már nem sok örülnivaló van. Íme azon albumok listája, amik 2006-osak is és meg is hallgattam őket idén - némi megjegyzéssel mindegyikhez:

Anima Sound System - We Strike! - Sajnos nem sikerült olyan nagyot csapniuk Animáéknak. A Technotoys Blues kellemes betegségét sikerült csak felidéznem magamban, mikor véleményt akartam írni erről az albumról így fejből, és a másik értékelhető tracknek már a playlisten kellett utánakutakodnom. A World at War-ról lenne szó egyébként, ami ugyan erősen Asian Dub Foundation koppintás, de attól még jó. Az album viszont sajnos nem az.

Breaking Benjamin - Phobia - 2006 egyik legjobb száma, a Breath kivételével sajnos csak a Diary of Jane mondható átlagon felülinek. Általában viszont persze az összes track átlagon felüli tőlük, de önmagukhoz képest átlagon felülit viszont csak ebben a két esetben sikerült alkotniuk. A Breath-ről lesz még szó ebben a postban...

(Egyébként az is riasztó, hogy amikor a tavalyi Az év albuma 2005 című bejegyzést írtam, akkor kapásból szinte az összes 2005-ös albumot fel tudtam sorolni, amiket hallgattam és nagyrészt fejből írtam azokat, amik odakerültek. Most meg... nézegetnem kell az Albumok könyvtáramat a Commanderben! This is insane!
Anyways, megtaláltam a következőt. Menjünk tovább...)

Enigma - A Posteriori - Mikor először hallottam erről az albumról, azt mondtam magamban: "Hééé, új Enigma album? Az tökjó lesz!". De nagy csalódás ért, mert erről az albumról egészen egyszerűen hiányoznak azok a csavarok és hangzásbeli hangulatelemek, amelyek naggyá tették a 2000-ben megjelent The Screen Behind the Mirror albumot. Ráadásul annak még a címe is sokkal-sokkal jobb volt...

Gnarls Barkley - St. Elsewhere - Na, végre! Itt az év Albuma, úgy illő, hogy dicsérjük egy kicsit:

A zenei kirándulást az R&B, elektronikus zene, valamint néhol a rap területére a játékos Go-Go-Gadget Gospellel kezdjük, amely már rögtön az elején megragadja a figyelmünket, aztán a sodrás nem veszít lendületéből. Egy merő poén például a The Boogie Monster című szám, játékos bohóckodás ezzel a stílussal, mégis elképesztően szórakoztató hallgatni, valamint könnyű azon kapni magunkat, hogy dudorásszuk. A címadó St. Elsewhere még majdhogynem a leglassabb és legálmosabb az összes közül, de a hangulata leírhatatlan, csakúgy, mint a konvencionálistól igencsak eltérő ritmusokkal operáló Storm Coming, amely hangulatában valóban hasonló egy viharhoz. A klipjében Dennis Hoppert és Dean Stockwellt is szerepeltető Smiley Faces garantáltan mosolyt csal arcunkra, a Transformer pedig elképesztően rövid idő alatt elképesztően sok energiát képes adni - ajánlott például egy nehéz nap kezdetén reggel ezzel indítani! A Just a Thought meg egyszerűen remekmű. Period.

Ahogy az album is az. Az év Albuma 2006. Tapsoljuk meg Gnarls Barkley-ékat!

Kasabian - Empire - A Kasabian 2004-es azonos című albumánál ez az új release egy kicsit halványabbra sikerült, de határozottan nem rossz. Klasszikusok azonban sajnos nincsenek rajta. A By My Side és a Shoot the Runner érdemel különleges említést róla...

P.O.D. - Testify - Hááát... Sokban hasonlít a 2001-es Satellite albumhoz, sőt, ha úgy nézzük, nem sokkal gyengébb. De ott valahogy mégis találtam több kiemelkedő dalt is, mint az itteni három: Roots in Stereo, Teachers és Lights Out!. De legalább ez a három tényleg tökjó.

Placebo - Meds - Hát a srácok tényleg jól tették, hogy bevették a gyógyszereiket. De ezzel együtt is csak három igazán jó számot sikerült erre az albumra applikálniuk. A Post Blue még szóba fog kerülni ebben a postban, a másik két szám pedig a Drag és az Infra-Red

Poets of the Fall - Carnival of Rust - 2006 második legjobb albuma. Csak kicsit marad el a Signs of Life-tól, de rajta van 2006 legjobb száma, amiről még lesz szó...

The Crystal Method - London OST - Bár OST és így félig nem számít, mégis idevettem ezt az albumot, mert nagyon-nagyon jó. Tényleg nem nagyon tudok róla rosszat mondani, kiemelkedő TCM-anyag. Jó lenne most már egy folytatás azért a 2003-as Legion of Boom albumhoz is...

Zagar - Szezon OST - Hááát... Ez, mit szépítsük, nyomába nem ér a Local Broadcastnek (2002). Szóval jó lenne, ha a fiúk sürgősen kidobnának egy új albumot! :-)

Akkor most azért mégiscsak ideteszem az első három albumot, bár gyenge volt a felhozatal...

1. Gnarls Barkley - St. Elsewhere (Az év Albuma!)
2. Poets of the Fall - Carnival of Rust
3. The Crystal Method - London OST

Most pedig a számok tekintetében következik eredményhirdetés...

1. Poets of the Fall - Carnival of Rust (2006 legjobb száma!)
2. Breaking Benjamin - Breath
3. Placebo - Post Blue

Egy kis nyavajgás következik a végére (a negyediken...), mivel most átadom a szót a "Jó lett volna, ha..."-szekciónak:

- Jó lett volna, ha kijön 2006-ban a Weather Underground. Új Massive Attack albumot akarok most már végreeee!
- Jó lett volna, ha a Portishead is kidob egy albumot...
- Jó lett volna, ha van 2006-ban új Air-album is
- Jó lett volna, ha 2006 egyben egy új Hoobastank album éve is. Annyira jól sikerült a The Reason album 2004-ben, hogy alig várom a folytatást...
- Jó lett volna, ha a Within Temptation is kijön egy új albummal ebben az évben...

Még tudnám folytatni, de hagyjuk, mert senkit nem érdekel :-) Van még két album 2006-ból, ami már megvan, de még nem hallgattam őket: Incubus - Light Grenades és Evanescence - The Open Door.

Figyeljétek meg, hogy senkitől nem kívántam lehetetlent, mert olyan együttesektől, amelyek 2005-ben albumot adtak ki, nem kértem újat. A Prodigy-től sem követeltem új albumot, tekintettel arra, hogy a The Fat of the Land és a Always Outnumbered, Never Outgunned album között mennyi idő telt el...

A filmekre és a játékokra később kitérünk egy újabb 2006-ról szóló postban, ahogy azt már tavaly megszokhattátok...

Most pedig nincs más hátra, mint azokat az egyéb zeneszámokat megemlíteni, amik ugyan nem 2006-osak, de 2006-ban fedeztem fel őket és zseniálisak:

FC Kahuna - Hayling
Motorcycle - As the Rush Comes (Gabriel & Dresden Remix)
Fear Factory - Edgecrusher (Urban Assault Mix)
Rammstein - Nebel

Ennyi jutott eszembe most hirtelen. Kiegészítés még lehet, hogy jön...

Now Playing: FC Kahuna - Hayling
Bezony. Az évet megkoronázandó :-)

2007-es edit: az uw hibájának köszönhetően, dec. 31. második felében nem volt elérhető egyetlen uw-s oldal sem. Így vissza kellett TimeStampelnem ezt a bejegyzést...

Komment-link

2006-12-29

Nyavalygás a köbön

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Technikai okok miatt a mai hosszú blogbejegyzés elmarad. A YouTube stábja ugyanis kijavította a hibákat, amikről írni akartam, amik valószínűleg csak a karbantartás következményei voltak. A feltöltöt Hajós-videókat ugyanis később át tudtam írni ékezetesre, valamint a rendszer descriptionbe is engedte az eredetileg tervezett szövegeket beírni. Tehát megkövetem YouTube-ékat, még mindig ők az IMDb.com mögött a kedvenc oldalam a neten...

Ej, ej, pedig már olyan jól elterveztem, hogy milyen jót is fogok én nyavalyogni majd a visszafejlesztésről meg a karakterlapokról meg különféle összeesküvésekről, de... Két dolog maradt ebből meg, az egyik az, amit MSN-en műveltünk Nfollal. Ebből láthattok most egy pár részletet:

[22:47:45] S@ti: hogy mondod azt angolul, hogy ékezetes betű?
[22:48:08] nfol: ismeretlen kifejezés?
[22:48:35] S@ti: szeretném leszidni a YouTube-ot, hogy levették az
ékezetes betűk támogatását
[22:48:52] S@ti: így most azt írja a videofeltöltésnél, hogy "please
check your video description"
[22:48:58] S@ti: és ha úgy hagyod, akkor kicseréli kérdőjelekre
[22:49:00] S@ti: szemét!
[22:49:03] S@ti: eddig működött!
[22:49:05] S@ti: barmook
[22:49:09] S@ti: visszafejlesztették a rendszert
[22:49:41] nfol: a szótár szerint az ékezet az "accent"
[22:51:07] S@ti: sőt, úgy látom
[22:51:19] S@ti: bevezettek egy durva korlátot is a descriptionre
[22:51:21] S@ti: húha
[22:51:25] S@ti: egy mondat nem fér ki...
[22:51:28] S@ti: már checkelni kell...
[22:51:31] S@ti: és nem fogadja el!
[22:51:32] S@ti: úristen


(...)

[22:53:11] S@ti: valaki mondja már meg, mit vétettek az ékezetes betűk
[22:53:15] S@ti: mit?
[22:53:30] nfol: egyszerű
[22:54:05] nfol: ami nem az angol ábécé betűje, az fúj, arab varázslat, kickban


Még jó, hogy Nfol épp fent volt és nem járt kliens-kanosszát abban a pillanatban :-)

(...)

[23:04:14] S@ti: igaz, a YT gépház-blogot nem olvasom, de szerintem
egy kukk nem volt ott sem erről
[23:04:17] S@ti: szóval whatever
[23:04:26] S@ti: mindig csak ez a vatevör
[23:04:27] nfol: most az van, hogy írom össze a hibákat,
javítanivalókat, aztán holnap elkezdem őket áthidalni
[23:04:33] S@ti: ez marad nekünk, kisembereknek
[23:07:26] S@ti: basszus beírtam két sort egy videóhoz kommentnek
[23:07:28] S@ti: erre
[23:07:34] S@ti: "Your comment is too long."
[23:07:37] S@ti: anyáááááááááádbamááár
[23:07:46] S@ti: ezek kirántják az életet az oldal alól
[23:07:54] S@ti: szerintem tulajdonosváltás volt
[23:08:01] S@ti: szövetségi kapitányváltás
[23:08:07] S@ti: szövetségikapitány-váltás
[23:08:14] S@ti: vagy whatever
[23:08:16] S@ti: már megint
[23:08:35] S@ti: hát erről írok egy külön blogbejegyzést
[23:08:38] S@ti: azt már most megmondom


Na, ebből a helyre kis konklúzióból jól látszik, hogy miről szólt volna a mai blog. Sorry, folks, pedig igen szórakoztató lett volna. De whatever... Izé...

SIDENOTE: A bejegyzés eredeti címe Nyavalygás a négyzeten lett volna, de amikor felmerült az MSN-log idézés ötlete, akkor vettem észre, mennyi nyavalygás van az idézetben. Ráadásul most meg azon nyavalygok, hogy mégsem tudok bejegyzést írni, mert mégsincs téma... Whatever...

[23:04:26] S@ti: mindig csak ez a vatevör
[23:04:27] nfol: most az van, hogy írom össze a hibákat,
javítanivalókat, aztán holnap elkezdem őket áthidalni
[23:04:33] S@ti: ez marad nekünk, kisembereknek


Lesson of the day... :-)

Now Playing: Breaking Benjamin - Breath
A Next to Nothing és a So Cold mellett a legkirályabb Breaking Benjamin szám! Hihetetlenül zseniális. As usual :-)

Komment-link

2006-12-25

ScreamDesert

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Tőlem szokatlan aktivitás figyelhető meg Dicska blogján, már ami a kommenteket illeti. A fent nevezett helyre ugyanis regisztráltam, és még mindig nem értem, hogy hagyhat bizonyos címeket megmagyarázatlanul az oldal gazdája. Egy ilyen bloggernek, mint én, aki a fél blogot a címek megmagyarázásával tölti, ez egy minden frontot átölelő támadás, amely elképzelhetetlen károkat okoz a műélvezetben. Megmagyarázott címeket követelek!

és most azért se magyarázom meg a címet. Mert itt kell ilyen is. Változatosság ugyebár.

Egy nemrégen keletkezett kommentben Dicska indítványozta, hogy ha már regeltem a bétizenháromra, akkor indíthatnék egy külön Spam-blogot, ami az előző bejegyzésekben szóba került Ritti Annákkal és Nagy Alexandrákkal foglalkozna. Namost azért annyi ilyet nem kapok, hogy egy blogot érdemes legyen ezért indítani, ezekről meg amúgyis írok, ha jönnek ilyenek. A hagyományos spamekről meg nincs nagyon mit írni, maximum ha találnék valami érdekeset, de no way, hogy átnézzem mind a 150 spamet, amit hetente kapok a gmailes címemre...

Most pedig nézzétek meg, hogy karácsony alkalmából a kedvenc szerveremen milyen helyre kis fenyőfákra cserélték a zászlókat. Először is egy olyan kép, ahol a kék zász... illetve fát láthatjátok:



Aztán itt van ez, amin a pirosak fája háborítatlanul áll a pirosak bázisán. Ez bizonyára heves vitákat fog kiváltani arra nézve, melyik a szebb fa...



Ezen a következőn megnézhetitek, milyen szép hóesés is jár a fákhoz:



Itt pedig az látszik, milyen hilarious is, amikor valaki viszi éppen a fát:



Végül pedig egy olyan kép, ahol én is benne vagyok a fában:



Azt egyébként tudtátok, hogy Krisztus Kr. e. 3-ban született? You never would have guessed...

Now Playing: Fear Factory - Slave Labor
Az Edgecrusher (Urban Assault Mix) révén rákaptam a Fear Factoryre, és vannak tökjó számaik is, mint például ez. De vannak gagyik is, például az Edgecrusher eredetije szerintem gáz...

Komment-link

2006-12-23

Közgyümölcs

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Aurorával egy nagy-nagy élelmiszerboltban jártunk, ahol mindenből rengeteg volt, és az üdítők borzalmasan nagy mennyiségét elnézve azt mondtam, hogy ha ez most mind kiborulna, akkor a helyiség teljesen megtelne a plafonig üdítővel, és mi belefulladnánk. Aurora azonban figyelt, és ezen kijelentésemet egy sokatmondó kézmozdulattal kommentálta, és azt mondta, hogy nem telne meg, és nem fulladnánk bele, hiszen ami most elfér ekkora helyen, amekkora helyen van, az akkor is el fog, ha a hely nem az lesz már, de attól még lesz. Meg az a hely is lesz még, amelyik nem az, ahol van, dacára annak, hogy már nem ott van. Ami van. De az van.

A gondolat szörnyűsége csak nőtt, amikor megpillantottam azt a hat raklap Slice narancsot, amiből már - ó, borzalom!!! - négy palackot el is vittek valakik (remélem, a fogyasztóvédők, és legközelebb kamionnal jönnek...). Erről már volt szó az egyik régebbi bejegyzésben, szóval a linkre kattintva megérthetitek, hogy miért is nevezem most a Slice narancsba fulladást sokkal szörnyebb halálnemnek, mint a szintén egyik régebbi postban említett babacipőkbe fulladást...

(Jézusom, a Slice-os posthoz két oldalt kellett visszalapozni! Már ekkora a blog.? Ez ijesztő...)

Előre látom (previzionálom, kérem szépen...), hogy ennek, hogy ennyit emlegetem a Slice narancsot, az lesz a vége, hogy az olvasóim elmennek a boltba, és vesznek, hogy most már végre lássák, mi ilyen rossz, és fogyni fog belőle sok, és azt hiszik, sikere van, és még több Slice lesz, ami aztán piacvezető lesz és aztán nem is lehet majd kapni másmilyen és iszonyatos lesz!!! ÁÁÁÁÁ!!! Bár, ha jobban meggondolom, én hozom fel ennyiszer, ráadásul még linkelem is... Opsz, lebuktam :-)

Az ominózus élelmiszerüzlet nevét egyébként ki lehet találni a címből, de ha valakinek nem megy, tessék a kömmentek közt abajogni, és tudok még adni segítő szókapcsolatot, amiből nagyobb valószínűséggel rá lehet jönni. Már ha egyáltalán érdekel valakit is :-)

A Slice-ba való fulladás rémképe után egyéb rémképekkel szórakoztattuk magunkat, amelyek között döntően az szerepelt, hogyha a boltban minden egyszerre borulna ki, akkor abból mi lenne, ami szintén szörnyű...

Hogy ne csak szörnyűségekről legyen szó, bejelentem, hogy használt a kreatív igazgató számára kiutalt legalább egymilliárd gyógyulást serkentő üzenet, ugyanis ránézésre immáron tünetmentesnek mondhatóvá vált, bár saját bevallása szerint csak annyiról van szó, hogy a folyamatos betegségének egy enyhébb szakaszába lépett legutóbbi találkozásunk óta. Jelenlegi egészségi állapota is bíztatóan hangzott, ahogy azt éppen másfél perce MSN-en elhangzott (kép... őőő... hangzavar... illetve... mi is ez...?) válasza is tanúsítja.

Most pedig ismét szörnyű dolgokról lesz szó. A múltkoriakban panaszkodtam Ritti Annáról, s most ugyanezt meg fogom tenni Nagy Alexandrával is, ugyanis ő is küldött nekem levelet. Szegény vipmailt most már annyira bemocskolják, hogy ha valaki ismeretlenül küld onnan levelet, lehet, hogy csuklóból törölni fogják már páran - én persze nem, mert még ha marketingfogásról van is szó, imádom ezeket nevetségessé tenni a blogban... Kezdjük is:

Szia!

Megvan végre a Britney porno a ********** (na persze...) weboldalon. Durva, nézd meg! (Mutatok én durvábbat is, ha nem állsz le a spamekkel de rögtön...) Ez tényleg Britney és nem fake!!! (Ez tényleg láncfűrész és nem fake!!!)
Nem akartam elhinni, de tényleg igy van. Mik vannak manapság... (Azért a "kreatívoknál" előkerült a közhelyszótár is a komódból...)

Ja igen, meg még érdemes a *********-t (CENSORED) is megnézned, mert a ketto kb egy oldal és filmeket is lehet szedni egy smsért. Imádom az smswebeket :) (Ezek komolyan azt hiszik, hogy ilyen mondatot élő ember leír?)

Amúgy mi ujság van veled? Rég nem találkoztunk! (és azt gondolják, hogy ezek után még ezt elhiszi valaki?) Nagyon el vagy tunve mostanság, sok a meló? (Jó sok hülye marketingest kell még megbérgyilkolni, igen...)

Majd kérlek irj ha van idod! (Imádkozz, hogy ne legyen rá időm...)

Pussz,

Lexa


Na, ezzel meg is volnánk.

Nurul (tudjátok, a bangladesi srác...) mesélt a nemrég béke Nobel-díjat kapott Yunus professzorról, aki kitalált egy egészen újszerű bankkölcsön-rendszert, és ezzel sok szegény emberen segített, akik amúgy nem kaptak volna a banktól pénzt. Ez nagyon jó dolog, sok infót lehet róla találni a neten és szerintem fantasztikus, hogy ötletekkel meg lehet menteni az embereket a szegénységtől. Ehhez képest nem gáz, hogy ezen az oldalon a bal oldalon a szöveg rálóg a zöld sávra...? Hihetetlen. Nobel-díjas a srác! Egy olyan webmastert tessék odaültetni, aki képes erre a minimálisan elvárható mutatványra. Sőt, az egész motort át kéne írni ez alatt az oldal alatt, úgy, ahogy van. Nfol, merre vagy?

Ezt a bejegyzést 3 óra alatt írtam meg, mert MSN-eztem közben, UT-ztam közben és Aurorával Skype-oztam közben. Becsüljétek tehát meg.

Now Playing: Rammstein - Nebel
Tartozik hozzá egy csodaszép Alienes videó is... Remekmű!

Komment-link

2006-12-16

Tetszélő

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A cím szorosan összefügg szerencsétlen Ericsson T65-ösöm állapotával, amely sajnálatos módon tetszélő állapotba került, amennyiben se bekapcsolni, se kikapcsolni nem lehet, miközben ő maga se bekapcsolt, se kikapcsolt állapotban nincs. Konkrétan az akkumulátor töltöttségi szintet jelző ikonja van kint a kijelzőn, és ha megnyomom a bekapcsológombot, akkor kigyullad a kijelző, de nem reagál semmit. Akárhogy tenyerelek rá, semmi...
I figured, hogyha az akkut kiveszem és visszateszem, talán magához tér ebből a Schrödinger macskáját idéző állapotból, de nincs olyan csavarhúzóm, amivel a hátlapot rögzítő két darab csavart ki tudnám csavarni. Tehát most vagy telefont veszek, vagy csavarhúzót. A helyes megfejtők között apple-egereket sorsolok ki (ezekről később...)

A cím megszületésében tevékeny részt vállalt az a hűséges olvasóm, aki a fenti gondolatmenetet mélyértelműen végighallgatta, ezzel bábáskodva a tetszélő kifejezés megszületésénél. Bár a google hozott rá 16 találatot, de nekem ezektől függetlenül és éppen abban a pillanatban jutott eszembe.

Voltunk ismételten a külföldieknél, méghozzá múlt hét szerda este, amikoris eredetileg be akartuk jelenteni nekik, hogy a telefonom szolgálatteljesítés közben hősi halált halt, de nem lett belőle semmi, mert mielőtt találkozhattunk volna akár csak egy olyan emberrel, akinek megadtam a számomat, és ebből kifolyólag ez az infó fontos lehetne neki, leragadtunk egy az egyik kínai lánynál, aki éppen magyart tanult, és a belépő Desperadót rögtön letámadta azzal a kérdéssel, hogy az "egy" szót hogyan is kell kimondani. A "gy"-hanggal voltak kisebb problémái, aztán mikor Desperado kiment, tőlem kérdezte a többit. Ígyhát ottmaradtunk, amíg végig nem mondta az összes számot százig (azért voltak benne ugrások, 31 után rögtön 40 jött, és hasonlók - hálisten...), aztán meg pár kifejezést, mint például Jó reggelt!, Jó napot!, meg ilyenek. Ez utóbbiak közül a Milyen a ...? kérdésnél kétségbeesetten mutogatott az "ly"-ra, hogy na az most miféle szerzet. Hilarious...

Erről az jutott eszembe, hogy valamikor 1999-ben az 576 KByte-ban CoVboy kapott egy olyan levelet, amiben szerb nyelvű idézet is volt, és amikor közreadta, voltak benne értelmezhetetlen karakterek, mire CoVboy azt írta róluk, hogy azok helyén valami istentelen szerb hieroglifa volt, amit nem tudott feldolgozni a Word, és amúgyis látni kéne a helyesírásellenőrzőt szabályszerűen rázza a hideg...

További érdekesség, hogy például a "harminchárom" kifejezést a lány a következőképpen ejtette ki: "ha_minchá_om". A "_" helyén egy a "j" és a semmi közötti hang található, és mikor felszólítottuk, hogy pörgesse meg azokat az "r"-reket rendesen, akkor megtudtuk, hogy "Chinese people can't say _"... Ami plusz érdekesség ebben, az az, hogy ezek után minden olyan szó kimondásakor, ami "r" hangot tartalmazott, a "sorry" kifejezés használatával kért bocsánatot azért, amiért ez neki nem megy, de egyrészt nem haragudtunk, másrészt meg talán mégiscsak meg kellett volna tanulni a "bocsánat" kifejezést inkább, mert így a helyzet csak súlyosbodott a "so__y" révén... Egyébként tényleg aranyos lány, még a folyosóra is utánunk jött, és a "gy" hangot sikerült egész expert szinten elsajátítania, mire mennünk kellett. Merthogy egy idő után mennünk kellett és sajnos nem találkoztam Martinnal, aki elmagyarázta volna nekünk a zuhanyzók történetét (mellesleg meg is lincselt volna minket ott össznépileg a többiekkel, hogy miért nem tudtuk megoldani...); Nurullal sem futottam össze, aki ugyanezen okok miatt már hülyét kapott, hogy 26 ember nála zuhanyzik, a szobatársához képest pedig mellesleg egy zombiban is több élet van; S Ivant sem tudtam üdvözölni, hogy megkérdezzem, hány embert sikerült elvernie netsakkban...

Ennyit a nemzetközi kapcsolatokkal, ugorjunk át most a dokumentumfilmes és egyéb iMovie használatát igénybevevő feladatokra, ugyanis készen vagyunk a harmadik dokumentumfilmünkkel is, amelyben rejtélyes módon hanghibák keletkeztek. Azaz talán azt is mondhatnám, hogy egyáltalán nem rejtélyes módon, sőt, ha továbbmegyek, azt is kijelenthetem, hogy a rejtélyestől mi sem áll távolabb, hogy mi okozta a hanghibákat: a bűnös az iMovie nevű csoda, amely teljesen össze meg visszakavarja a hangsávokat, amiket mi azzal a csodálatos egérrel precízen odahúzkodtunk a megfelelő képsorok alá. A folyamat úgy néz ki, hogy mi megtervezzük, hogyan legyen, kidolgozzuk és megcsináljuk, az iMovie pedig nemes egyszerűséggel összebarmolja, és a végeredmény olyan lesz, hogy egy-egy képsornál néhol két hangsáv van egymásra keverve, máshol meg ebből kifolyólag két-három másodperces néma csendek keletkeznek. Ha ezután csúnyát akarok mondani valakinek, felszólítom, hogy csináljon videót az iMovieval, ugyanis az előző dokumentumfilmünk hangsávjait is összekuszálta, igaz, ott valami miatt csak az első 10 másodperccel tette ezt, de hogy az örömöm teljes legyen, csak akkor derült ki, mikor már kipörköltem DVD-re. Hát anyád.

A DVD-írás egyébként még egy aranyos feature ezeken a csodálatos (sőt, csudálatos) iMaceken, merthogy a szokásos sajátgépet idéző ablakban kell megnyitni az üres DVD-t, hogy bele lehessen húzni az asztalra kitett írnivaló avikat. Namost egyrészt még ekkora képernyőn sem mutat jól meg nem nagyon lehet elférni az ablakokkal, másrészt meg az egér érzéketlensége miatt néha meglepetésszerűen elfogy az asztal, miközben még a kezedben van a fájl, és különböző kézbalett-mozdulatokkal kell operálni, hogy fel tudj tenni valamit a pendrive-odra, de ennek a tetejébe még, ha DVD-írásról van szó, még ez sem elég. Ha ugyanis a fájlokat húzod bele az üres DVD ablakába, akkor rejtélyes módon kis nyilak jelennek meg az immáron ott szereplő ikonokon. Nekem ez először gyanús lett, és odahívtam az egyik gyakorlatvezető tanárt, hogy ugyan nézze már meg, hogy én látok-e rosszul, vagy ez az idióta tényleg csak a fájlok parancsikonjait óhajtja nekem DVD-re írni, és tényleg igazam volt. Azt kell ugyanis csinálni, hogy másolni kell az X darab itemet és beilleszteni a másik ablakba. Ezt már nem is kommentálom, mert még az iMovie szónál is csúnyábbat találok mondani...

Ami miatt viszont ezt az egészet előhoztam, az ez a werkfilm, amit birge készített az eddigi három beadandó filmecskénk forgatásainak bakijaiból és felemelő pillanataiból, elég sok helyen featurál engem is, valamint egy jó adag emberi hülyeséget. Nfolnak is a figyelmébe ajánlom, bár 70 MB-s a fájl, de mindenképpen látnia kéne... Meg persze mindenkinek, aki most olvas, természetesen.

Most pedig dobpergés következik (nem, fenyőfák nem...), mert jön a mai bejegyzés két fő témája közül az egyik. Az IWiW üzenőfaláról már értesülhettek róla páran, hogy ezt a videót levették a YouTube-ról, mivel panasz érkezett rá (a link már nem a YouTube-ra mutat, mert dühömben feltöltöttem a videót a saját tárhelyemre...). Bővebben nézzétek csak ezt:

Dear Member:

This is to notify you that we have removed or disabled access to the following material as a result of a third-party notification by SPORTFIVE claiming that this material is infringing:

Fantastic Goal: http://www.youtube.com/watch?v=xLzSSLOnoWk


Takács gólja tehát nem tekinthető meg többé a YouTube-on. A videót 3554-en látták, a ratingje 3,5-en állt az 5-ből, volt hozzá emlékeim szerint 4 komment is. Egyik sem arról szólt, hogy milyen kár, hogy ezt meg lehetett nézni itt. Ez valami hihetetlen, hogy valaki ennyire reakciós legyen... Az üzenőfalon fel is szólítottam mindenkit, hogy jelentkezzen az, akinek fájt, hogy fent van a videó a neten - director jelentkezett, de az nem érdekes :-)

Egyre kétségbeesettebb rohamokat produkálnak az internet információszabadsága ellen ágálók, és egyre kétségbeejtőbb az, hogy sok esetben sikerrel is járnak. Most már csak arra várok, mikor távolítják el Torghelle szenzációs megmozdulását is az oldalról (már majdnem 10000 néző látta), és mikor törlik az accountomat végleg. Ezt érdemlem, bizony...

Aurorával megtapasztaltuk pénteken, hogyan működik a netes vásárlás. Nekem eddig erről csak jó tapasztalataim voltak, hiszen a BookLine-on rendelt könyveim valóban megérkeztek akkorra, mikor mondták, de ez most egy teljesen más eset. Az Unitel WebShopból rendeltünk egy 160 MB-s Seagate vinyót, ami így olcsóbb, mintha a boltban kérnénk el. Személyes átvételt választottunk, kattintottunk egyet a megrendelésre, és azt hittük, hogy már lehet is átvenni. A boltba betérve az egyik eladó srác revelálta nekünk: az két nap, hogy a WebShopból leküldjék az üzletbe és ott átvehessük. Hát hogy is gondolhattuk, hogy az internetes vásárlás arra való, hogy meg tudjuk vásárolni a választott terméket??? Hol élünk mi? A jövőben??? Már már beleérünk 2007 fülcimpájába, és még mindig két nap az átfutási ideje egy személyes átvétellel megrendelt terméknek. Hát gratulálok! Nem lenne ám egyszerű megnézni, hogy van-e raktáron az adott termék, aztán majd azzal feltölteni a készletet, ami jön - nem. Azt nem lehet.

Ezek után Aurora felhívta a pesti központot, ahol a WebShop található, és a segítőkész női hang mondta, hogy hétfőre talán, de keddre biztosan odaér, mert ebben a pillanatban indult el a szállítmány. Hát 2007 ide, 2007 oda, meg kellett volna kérdezni tőlük szerintem, hogy "Bocsánat, tessék mondani, hányadik században élünk?", mert a válasz az lett volna, hogy "Hát, a tizen..." - jó, majd értesítjük. Aurora szerint, ha adnánk nekik egy teleportert, akkor is két napig eltökölnének rajta, mert azt úgy nem lehet, hogy csak betesszük, megnyomunk egy gombot, és már ott van, mert előtte ki kell tölteni ezt, alá kell írni azt, személyesen be kell jönni egyeztetni... Tanulság: attól, hogy interneten fut be a rendelés, még rendelés marad. Semmivel nem lesz gyorsabb!

Így a végén azt árulja már el nekem valaki, hogy hogy került körkörös (!) karcolás a discmanemben hordozott CD-RW-mre? Először a lejátszó hibájára gyanakodtam, mikor egyes trackeknél elkezdett "nyökögni", ami egyértelműen azt jelenti, hogy értelmezhetetlen adatokba ütközött az olvasófej, és a digitális-analóg átalakítás során ezek éles hangokként jelennek meg. Ez még mindig jobb, mint az, amit a számítógép művelt vele a rádióban, az iMac meg követte: egyszerűen leállt a másolással. Rájöttem, hogy a discmanem csak azért nem fagy le ezeknél a trackeknél, mert nincs neki esze, azaz nincs rajta operációs rendszer. Ez egy érdekes filozófiai vita tárgyát is képezhetné akár, hogy az OS mennyire felel meg az ész fogalmának, de tény, hogy a discman vért izzadva pörgeti a lemezt és olvassa a hülyeséget is akár, az operációs rendszer viszont a hülyeséget látván karba tett kézzel hátradől, hogy ő ezzel nem hajlandó foglalkozni. Melyik az okosabb?

Ja, és arra jöttem rá nemrég, hogy az Apple-egereken is van jobb és bal gomb, mert ha jobb oldalon nyomod meg, akkor jobb gomb, ha bal oldalon, akkor bal. Csakhogy ez az égvilágon sehogy nincs jelölve rajta, ezért tartott egy félévnyi iMacezésbe, mire rájöttem. Vivát.

Így a bejegyzés végén pedig szolgálati közlemény következik:

Jobbulást a kreatív igazgatónak! X 100000000000.

Szolgálati közleményünket hallottátok.

Now Playing: FC Kahuna - Hayling
Új kedvenc: gyönyörű vokál, megnyugtató dallam, elektronikus klasszikus. Itt megnézhetitek és meghallgathatjátok - amíg le nem szedetik azzal, aki feltöltötte...

Komment-link

2006-12-08

It's the Mind

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Annyira nem rossz ötlet az It's the Mind, hogy le is nyúltam blogcímnek. Bővebb információért lásd az előző post kommentjei közt Nfol elsőjét.

Annyiban szerencséje van az eddig történtek ellenére is hűséges olvasóimnak, hogy nem a post maga, hanem amiről szól, az lesz It's the Mind jellegű. Pedig ide most bevághatnám a post legelejét, és-

Na jó, just kidding.

A mai nap az interkulturális kommunikáció jegyében telt, ugyanis meglátogattuk a 35-ös koli negyedik emeletén lakó mintegy 26 kínai és mintegy 1 bangladesi tanulót, valamint az ötödiken lakó mintegy 20 ukrán hallgatót, akik mind három évre jöttek ide. A főiskola annyira okos volt, hogy erre a 47 emberre egy (1) darab kapcsolattartót nevezett ki, aki Desperado, az IAESTE Helyi Bizottságának elnöke. Az előző gyűlésen megkért minket, hogy nem lenne rossz, hogyha aki tud angolul, az segítene már egy kicsit, mert egy embernek azért a 47 egy kicsit talán sok. Mi pedig mentünk Aurorával, aki saját bevallása szerint egy kukkot nem tud angolul, mégis egész sokmindent megértett a lezajlott párbeszédekből, meglepően kevésszer kellett "játékba avatkoznom", azaz fordítani, ami elhangzott az imént. Szóval ezúton is elismerés neki - az már egész biztosan nem igaz, hogy egy kukkot sem :-)

A kínaiakkal azért nehéz megtalálni a közös hangot, mert csak kettőjük tud angolul, a többiek eléggé katasztrofális szinten állnak a nyelvvel, és én egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy hogy fognak ők itt tanulni, mivel az oktatásuk elviekben angol nyelven folyik. Hogy most akkor folyik-e, vagy mindent Ericről és Martinról másolnak (a két srác, aki tud angolul közülük - mindenkinek van egy amerikai neve), azt nem tudom, mindenesetre érdekes. Nomeg az is, hogy ők itt angol nyelvet is tanulnak, és alig hiszem, hogy itt lenne olyan angoltanár, aki tud kínaiul. Márpedig valamilyen közös nyelv ahhoz is kell, hogy valakit angolul tanítsunk, szóval... Na, itt már erősen kezd It's the Mind jellege lenni a dolognak, de van még tovább...

A kínaiakhoz még visszatértünk később, a Martinnal való találkozásunk után gyorsan felmenekültünk az ukránokhoz, akik már sokkal közvetlenebb, talpraesettebb és nyelvtudóbb népség - mindegyikük tud angolul, egész jól! Ivan ráadásul óriási arc (a srác, akinek megadtam a számomat - mindegyik külföldi tanulónak van egy magyar mobilja), nagyon jól tud angolul és remek kiejtéssel tudta kimondani, hogy "táska", amikor kiderült, hogy Desperado a táskáját hogy-hogynem a kettővel odébb lévő lányok szobájában hagyta. éppen interneten sakkozott, amikor megjelentünk nála, és a "Now, I'll beat some people on the internet!" mondattal búcsúzott tőlünk, valami utánozgatatlanul ördögi kifejezéssel az arcán. Spot on!

A kellemes rész után újra körbejártuk a kínaiakat, elsősorban Eric megtalálása céljából, de az valahogy nem sikerült, úgyhogy megnéztük a konyhát, ahol a következő kis szkeccs zajlott le: Desperado bement, és látta, hogy főzőcskéznek éppen bent úgy hárman. Megkérdezte tőlük, mit főznek, mire a válasz így hangzott: "Yes." Desperado kijön, és azt mondja: "Na, látjátok, ez a társaság teljesen reménytelen, most kérdeztem tőlük, mit főznek, és annyit mondtak, hogy yes. De talán azt hitték, azt kérdezem, hogy hogy vannak..." - morfondírozott el talán már félig magának, de én közbeszóltam: "Nade arra a kérdésre is milyen válasz már az, hogy yes?" Ezt a mai napig nem értem. It's the Mind, mondom...

A körbejárás során találkoztunk még Leóval, aki azért még Ericen és Martinon kívül nagyjából értelmes arcnak néz ki, elfogadható szinten tud angolul, szóval vele sok probléma nem lesz. Aztán benyitottunk egy olyan szobába, ahol az egyik srác egy izometrikus nézetet használó, szemlátomást shareware szintű hack 'n slash játékot futtatott negyed képernyőn egy laptopon, jöttünkre fel sem nézett. Desperado kommentárja: "Ez egész nap ezt csinálja. Átjön a lányok szobájába, és ezzel játszik." A srácon nagyon látszott, hogy most az a kb 400*300-as ablak neki a virtual reality, szóval nem is zavartuk tovább. Ehhez hozzá kell még tennem, hogy It's the Mind? Na ugye...

Kiderült közben, hogy a szinten egy zuhanyzó sem működik. Martin ezt élénken elmagyarázta nekünk kétszer is, aztán hatalmas ide-odamagyarázások után sikerült összeraknunk a képet, ami a következőképpen néz ki: a koliban most újítják fel a zuhanyzókat oly módon, hogy kicserélik a zuhanytálcákat. Ez azzal jár, hogy egy napig hagyni kell száradni a szilikont, amivel lekenik. Az alapötlet az volt, hogy nehogy az legyen, hogy senki nem tud zuhanyozni, csak minden második szobában fognak szilikonozni. A kis tekerőt minden második szobában kivették a foglalatából, hogy ne tudja senki megnyitni a vizet és újra összevizezni mindent. Csakhogy ezek az okos kínaiak azt csinálták, hogy levették a tekerőket, és átvitték a szomszéd szobába. Így azokat a zuhanyzókat is használták, amiket nem szabadott volna nekik. A slusszpoén most jön: a karbantartók erre az összes zuhanyzóban elzárták a vizet. Így a kínaiak jelenleg nem tudnak zuhanyozni; csak abban a szobában működik a zuhanyzó, ahol a bangladesi srác lakik egy másik kínaival, mert ott nincs zuhanytálca, nem volt mit szilikonozni... A bangladesi srácot egyébként Nurulnak hívják, baromi jól tud angolul, elképesztően barátságos és oltári jó arc. Meg a kínaiak szerint is, mert Martin kérésére beleegyezett, hogy jó, akkor az a 26 ember, akinél nem működik a zuhanyzó, zuhanyozhat nála.

Mi próbáltuk rábeszélni Martint, hogy próbáljon egyezkedni az egy szinttel feljebb lévő ukránokkal (vagy az egy szinttel lejjebb lévő magyarokkal, for that matter), de azt mondta, ő nem akarja, mivel az egy "másik kultúra". Mikor a magyarokat kérdeztük, ugyanez volt a válasz. Ilyenkor meg az ember hiába akar segíteni, mert ezzel, hogy ő nem akarja, nem tudunk mit kezdeni. Aztán Martin még háromszor elmondta a problémáját, és rájöttem, milyen furcsa érzés kettő után harmadszorra is elmondani, hogy "I'm sorry, we'll do everything to solve this problem". Na, szerintetek milyen érzés? Talált: It's the Mind...

Aztán Martin még háromszor elmondta a problémáját, és rájöttem, milyen furcsa érzés kettő után harmadszorra is elmondani, hogy "I'm sorry, we'll do everything to solve this problem". Na, szerintetek milyen érzés? Talált: It's the-

Hmm... I have a terrible feeling of déja vu...

Na, a végére azért csak It's the Mind jellegű lett a post maga is, nem úsztátok meg. Mindenesetre én szeretnék beszélgetni majd valahogy a többi kínaival is, hiába totál kakukk az egész társaság angolból, majd csak megoldjuk valahogy. Az meg aztán különösen érthetetlen, hogy miért nem nyitnak jobban legalább az ukránok felé, akikkel még ráadásul egy cipőben is járnak, mert Ukrajna hiába szomszédos ország, mégiscsak idegenek ők itt mindannyian. Az meg, hogy "más kultúra" nem érv, mert ennyi erővel csinálhatnak kínai negyedet az egész emeletből, de akkor meg minek jöttek ide...? Mindegy, ezen nem idegesítem magam, az idő talán megoldja ezt a problémát is. Az ukránokkal meg semmi probléma nem lesz, mert három lány tőlük például Budapestre utazik önállóan vasárnap repülő- és vonatjegyeket venni haza, és nem ez az első eset.

IíN
IíN


Úgy látszik, a busz is igazodott a mai nap általános It's the Mind hangulatához.

Now Playing: Franz Ferdinand - Tell Her Tonight

Komment-link

2006-12-05

Poroszlán

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Vajon most Nfol fogja megénekelni Bácsó tanárúr okosságainak a valóságra gyakorolt erőteljes hatását? Vagy birge bocsátkozik élénk értekezésekbe a japántanulástól elkezdve Torres Danin át a káromkodások művészi értékéről? Esetleg Dicska kápráztat el minket az aktuális kötprogi forráskódjával, hangullattrackként pedig közben a Take This Life simogatja lelki füleinket?

Nem. Az előbbiek közül egyik sem igaz, most csak S@ti gagyog valamit a buszokon található világító kijelzők érthetetlen feliratairól. Tehát igen, igen, el szabad hinni: frissítés következik! Nem kizárt, hogy még az oldalt található linkek közt is rendet vágok, valamint arról is lehet vitatkozni, mennyi értelme van az embernek a saját blogjában a saját blogját belinkelni...

A tegnapi napom két beadandó megírása mellett (illetve közben) azzal telt, hogy a következő videókat feltöltöttem a YouTube-ra:

Palik László - Igen, igen, igen!
Palik László - Elmélet
Palik László - Alonzóóó, ho-ho-ho-hóóóóó!
Palik László - Jön a japán!
Wéber Gábor - Az óra visszafelé pörög
Palik László - A szemét kinyomják az autónak
Palik László - Satóé a nap jelenete!
Lilu - Vicc

Ezek már régóta a gépemen tartózkodnak, csak eddig megkíméltem a nagyközönséget tőlük. De nemrég eszembe jutott, hogy ha már Marton Szilárd és Jóna Zsolt is fel van töltve, akkor... akkor már mindegy :-)
(Előbbit 1048-an, utóbbit kereken ezren látták a view counter tanúsága szerint. Mindezt a 2048 embert külön nagyon-nagyon sajnálom...)

Ez tehát a tegnapi nap hiteles krónikája, a mai nap hiteles krónikáját pedig egy kis mozzanattal indítanám: reggel kilenc előtt tíz perccel, mikor az Öntevékeny körök börzéjére készültünk a DF Filmklub és az IAESTE színeiben, Aurora egy papírvágó alkalmatossággal Filmklubos szórólapokat gyártott. Ezt a megmozdulását úgy kommentáltam, hogy Era felé fordultam ragyogó szemekkel, és azt mondtam: "Papercut!". Era csak pislogott pár másodpercig, majd megismételtem: "Papercut!" - de csak hozzá kellett tennem, hogy Linkin Park, hogy leessen neki és beszédüljön a legközelebbi sarokba az agyi lefáradástól. és hangsúlyozom, mindez reggel 9 előtt! Igazán kockázatos volt tehát a mai nap a közelemben tartózkodni - lám, még bejegyzés írására is vetemedem, veszélyes, veszélyes... A nap további részében ezt a veszélyességet inkább Aurora tapasztalhatta meg. De ha már itt tartunk: Linkin Park - Papercut - mostanában rá vagyok kattanva erre is.

A Filmklub keretein belül ma az A Tanú című klasszikust tekintettük meg. Hogy ez a Virág elvtárs mekkora egy arc... A Szocialista szellem vasútjáról meg már nem is beszélve. Bástya elvtárs egy szövegét pedig még lehet, hogy ki is írom MSN-re egyszer:

"Ha én valamit szeretek magamban... az a szerénység"

9/10

Ahogy a filmről kijöttünk, birge ecsetelte, hogy Loretta sajnos válságos állapotban van, illetve az egyik winchester, jobban mondva a rack. Szóval annyira poros, hogy portigrisek garázdálkodnak arrafelé - ezt ő jelentette ki így, mire én gyorsan rávágtam, hogy poroszlán, és annyira örültem neki, hogy még kétszer elmondtam, mire Era kijelentette, hogy ő aggódik, mert én most ezt fogom ismételgetni három napig, hogy poroszlán, poroszlán, poroszlán, én meg ezúton is kikérem magamnak, én igenis nem fogom ismételgetni a poroszlánt, merthát ha ismételgetném azt, hogy poroszlán, akkor a bejegyzésben már több mint négyszer szerepelne az a kifejezés, hogy poroszlán, valamint még a címe is az lenne. Hát ugyehogy nem így van...?

éé
éé


... deklarálta a busz, amivel hazajöttem. Az éjszaka hátralévő részét azzal töltöttem, hogy fontolgattam magamban, hogy mit is fog ez a bejegyzés tartalmazni, valamint az is eszembe jutott, hogy morcos vagyok.

Morcos vagyok, mert a kreatív igazgatóval lehet, hogy holnap sem fogok tudni összefutni. Már több hete nem volt ülés ilyen-olyan okok miatt - hát hova jut így a blog...?

Now Playing: Motorcycle - As the Rush Comes (Gabriel & Dresden Chillout Mix)
Újabb Gabriel & Dresden remix-remekmű, amely Massive Attacket idéző hangzásvilágával és nyugizós elektronikus stílusával elsőre belopta magát a szívembe. Erre tökjól lehetne aludni. Apropó, alvás-

*holtfáradtan beszédül az ágyba*

Komment-link

2006-12-02

Pingvinkivágás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Most minden valószínűség szerint blogot fogok írni.

Jééé, tényleg! Node komolyra fordítva a szót, ma volt a PC Guru fórummeet, már nem tudom, hogy negyedik avagy ötödik alkalommal-é, de hasonlóan jó volt, mint eddig már háromszor. Vagy négyszer. Whatever.

A legkiemelkedőbb esemény az volt a találkozón, amikor felszólítottak minket, hogy ne fényképezzünk már többet a Lurdy házban a moziszinten a mozi területén. Pontosabban csak engem, mivel én indultam el a mosdó felé, és akkor jön ki a srác a pult mögül, ahol popcornt meg egyebeket árult, és onnan látta, hogy párat már fényképeztünk. Ja, hogy mit voltunk mi képesek fényképezni? Hát ezt:



Igen, ez az, aminek látszik: egy kartonból kivágott tünemény, amely a Happy Feet című topfilmet reklámozza. Erről készítettünk pár képet többek közt úgy is, hogy én is rajta vagyok egy idióta vigyor kíséretében, de ettől az olvasókat megkímélném. Elég az hozzá, hogy sehol nincs kiírva a területen, hogy tilos képrögzítő eszközt használni, szerintem csak a nézőtérre, de mindegy, nem csináltunk több képet. Gondolatban azonban sok módozatot kitaláltunk más tevékenységekre, többek közt konkrétan szerettük volna kisollóval kivágni a nekünk tetsző pingvineket és hazavinni őket. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt akár meg is tehetnénk - csak közben ne fényképezzünk!

Egyébként felfogni nem tudom, hova kerül egy ilyen kartonlapból kivágott reklámszobor miután a film kifut a mozikból... Talán van valahol ezeknek egy raktár? Ez a Happy Feetes ez amúgyis csak olyanoknak szól, akik emésztő vágyat éreznek arra, hogy olyan animált pingvineket nézzenek 108(!) percen keresztül, akik táncolnak és Robin Williams vagy Hugh Jackman hangján szólalnak meg. Hmm... én nem tartozom közéjük, de a kartonpingvinek mindenesetre jobbára aranyosak voltak, nem véletlenül akartuk őket kivágni. Viszont, akik az említett csoportba tartoznak, azoknak még mindig van választási lehetőségük: vagy rohannak a moziba és megnézik a filmet, vagy beülnek egy sarokba és megvárják, míg elmúlik.

Úristen, most mi lesz: közzétettem itt egy fényképet, amit olyan helyen készítettünk, ahol nem szabad fényképezni! Jaj! Sőt: az iWiW-en is az alapértelmezett fényképem ott készült! Sőtsőtsőt: MSN-en is azt használom!!! Nemsokára berontanak az ajtómon a rendőrök, de addig is még van annyi időm, hogy a Publish gombra kattintsak. Sőt, még mesélni is tudok előtte valamit még...

éNIíé
éNIíé


Ez volt felírva annak a busznak a fényújságjára, amivel a napokban az egyik napon hazautaztam. Emberek, ez egyre súlyosabb lesz...

Now Playing: Fear Factory - Edgecrusher (Urban Assault Mix)
Most erre a számra vagyok rákattanva, de kegyetlenül. A YouTube-on találkoztam vele először, mikor gyanútlanul megnéztem egy Terminator 2-es videót. Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Kötelező darab!

Inflict strain upon the structure
Collapsing below my pressure...


Megunhatatlan!

Komment-link

2006-11-23

Tautológia

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ez a post azért van itt, mert itt van.

(... meg azért, mert ezt a poént már régóta el akartam sütni, de ez most lényegtelen :-))

Now Playing: Prodigy - Girls
Még mindig.

Komment-link

2006-11-23

Barma

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Két ultrarövid post következik.

Aurora talált a rádióban egy olyan barackot, ami almának nézett ki, és még az illatáról sem lehetett biztosat mondani, hogy az most melyik. én meg rögtön rávágtam, hogy akkor ez egy "barma". Csak azért, mert az "alrack" nem hangzik túl jól.

A buszokon nemrégiben felfedeztem, hogy a sok-sok posttal ezelőtt említett fényújságot immár használják is. No nem túl értelmesen, legalábbis én nem túl sok értelmet tudtam felfedezni az eddig látott feliratokban. Ma például a buszunkra ez volt kiírva szép aranysárgán világító pontokból összerakva:

élél
élél


Egy másik buszra pedig a roppant szellemes

NíNí
NíNí


feliratot applikálta az ismeretlen szerző. Még egy gyöngyszemet ismertetek még, ami szintén a mi járatunkra volt egykoron kiírva:

NéNé
NéNé


Többféle magyarázat lehetséges:

1. Hülyék a buszsofőrök
2. Ez valami titkos kód, amit csak az ért, aki hülye
3. én vagyok hülye, hogy nem értem

Lehet válogatni...

Now Playing: Audioslave - Man or Animal
Hazafelé menet a Béke tér közelében a 3K-ból a Prodigy-től a Girls hangjai szűrödtek ki, ahogy elhaladtam előtte, és ettől nem kicsit szorult ökölbe a kezem, ugyanis hallottam én már máskor Daniel Powter halhatatlanul klasszikus Bad Day-ének foszlányait is onnan szólni szintén egy olyan alkalommal, mikor nem mentünk be. De ha bemegyünk, akkor mindig (de az hétszentség, hogy mindig!) reménytelenül reménytelen hulladékot vagyok kénytelen "hallgatni". Ha három órán keresztül vagyunk ott, akkor három órán keresztül játszik a zenegép csak hulladékot (megtörtént eset!), ha fél órát, akkor addig. Lásd a hétfő estét (kedd hajnalt...). én a 3K-ban zenét még nem hallottam...
Váltott a winamp: Prodigy - Girls
Persze, hogy én voltam.

Komment-link

2006-11-10

Lassú

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Azért előfordulnak ebben a blogban bejegyzések is néha, de főleg akkor, amikor végre hazaértem így a hét mind az öt napját magam mögött tudván. Illetve a pénteket még nem teljesen, de akkoris. Ami pedig lassú, az az, ahogy a beígért dolgokkal haladok (haladni látszok, hogy pontosabban fogalmazzunk...), ugyanis a múlt postban beígért "kiderítése annak, hogy a KAC-ban mennyi memóriája van a gépeknek" című beígért akció még nincs kész, valamint a YouTube-bal kapcsolatban is beígértem bizonyos filmrészletek felkerülését, de ezekkel szintén nem haladtam semmit. Pedig az is beígért volt. Úgyhogy most jól beígérem, hogy nem ígérek be semmit.

Lassú továbbá az, ahogy például Nfol blogjával haladok, ugyanis mivel a sajátomat nem írom, valószínűleg nincs időm ezzel foglalkozni, ergo az övét se tudtam olvasni, ergo most egyszerre vagy négy post zúdult a nyakamba. Ami jó. Mert Nfol blogját olvasni nagyon jó, akár az IE6 és a stíluslapok érdekes és pszichedelikus (jajdekár, hogy kezd ez a jelző már elcsépelt lenni eme oldal hasábjain...) viszonyáról, akár az Index-birodalom stílusának uniformizálódásáról van szó. Utóbbi jelenséget magam is észrevételeztem egy ideje, és szerintem ebben a kategóriában a nemrégen indult Subba nevezetű szekció viszi a pálmát. Ezt most belinkelhettem volna, de számomra ez még annyit se ér meg... Aki nem hiszi, járjon utána, aztán pórul, de nagyon. Aki leragad ott olvasgatni, az vagy engem nem fog tovább, vagy engem eleve nem is olvasott...

Mostanában olvastam Végh Antaltól a Gyógyít6atlan? című könyvet, ami Magyarország labdarúgó válogatottjának azon veresége után íródott, ami legalább 35 évre visszavetette a magyar labdarúgást. Ami 1986-ban Mexikóban történt, azt sokan próbálták megfejteni, de tudomásom szerint ma sem tudjuk, mi volt a szovjetek elleni 0-6 igazi oka. A Végh Antal-könyv húsbavágó őszinteséggel kérdez és mutat rá olyan dolgokra, amit mindenki lát, csak nem vesz észre - az Index írói gárdájára (tisztelet a kivételnek!) jellemző orbitális arcoskodás nélkül (kitérő: egyébként sokáig nem tudtam, miért nem visz rá a lélek engem mostanában, hogy bármit is olvassak az Indexről (pedig a zavargások, tüntetések időszakában elsődleges hírforrásnak használtam őket, csak úgy egy hét után már csak a főcímeket olvastam el), és erre pár perce, Nfol sorait olvasva jöttem rá...). Persze megszületett az ellenkönyv is, szinte azonnal, ahogy ez akkoriban még szokás volt. A Ki beszél itt már Mexikóról? alcíme a következő: "Válasz(ok) Végh Antalnak". Szerintem eleve már a címe is félrevezető, mert Végh a maga könyvét 1986 júliusában írta, amikor a Mexikói VB emléke még nem halványodott el, nem vesztette aktualitását. A másik meg az, hogy a '86-os 0-6-ot a magyar labdarúgás a mai napig nem látszott kiheverni. Más kérdés, hogy azóta volt egy '97-es 1-7 is a Jugoszlávok ellenében, meg egy 2006-os 1-4 a Svédek ellen... Tekintve, hogy a kontra-könyv 1986 novemberében jelent meg, Mexikóról még igenis kellett beszélni.

A Ki beszél...-t még csak elkezdtem, de már az első 10 oldalon akkora leckéket lehet kapni csúsztatásból és kontextusból kiragadásból, hogy abból egy komplett érvelési technikák című kurzus tananyagának összeállítását vállalnám. Ebből kifolyólag elolvasni ezt a két művet még annak is érdemes, akit nem érdekel egyáltalán a foci...

Ami igazán érdekes a Mexikói vereségünkben, az az, hogy a játékosok már az első percben képtelenek voltak fizikailag megmozdulni. A Ki beszél...-ben szerepel egy Esterházy-interjú, amelyben a válogatott játékos elmondja, hogy az egész mérkőzésen valami olyan szintű fáradtságot és rosszulétet érzett a csapat minden tagja, hogy az egyszerűen elmondhatatlan - maga Esterházy a 60. percben hómezőt látott a pálya helyén (!), mindez a 40 fokos mexikói hőségben... Itt valami történt - ezt figyelembe véve nem csoda, hogy a 4. percben már 0-2-re álltunk.

A Gyógyít6atlan?-ban Végh Antal idézi Mezey Györgynek, az akkori szövetségi kapitányunknak azt a kijelentését, miszerint nincs az a csapat, amelyik 4. percben már kétgólos hátrányban van, és nem roppan össze. Erre Végh azt mondja, emlékezzünk a magyar labdarúgás másik, ugyanennyire, vagy talán még sokkal jobban fájó kudarcára, az 1954-es 2-3-ra az NSZK ellen a svájci VB-döntőben: ott hogy kezdődött a meccs? A mieink bevarrtak gyorsan 2 gólt. Összeroppant az NSZK...? A mieink nemhogy folytatták volna a gólgyártást, hanem még kaptak hármat...!

Saját megjegyzésem mindehhez: na, körülbelül ennyi értelme van az 1954-es NSZK válogatottat összehasonlítani az 1986-os magyarral...

Ami nekem erről az egészről még eszembe jutott, hogy mi lesz itt még a 2010-es Dél-Afrikában rendezendő VB-n? Merthogy, ha visszaemlékszünk, már Németországban is több csapat panaszkodott a hőségre... Mégis, mennyi esélye van arrafelé az európai csapatoknak? Persze így előre nyilatkozni, stúdióbeszélgetni csak a futballszakértők tudnak, én nem írhatok most itt olyanokat, hogy nem lehet előre jósolgatni meg a labda gömbölyű, ha bemegy gól, a focit gólra játsszák és nyerni csak úgy lehet, ha berúgjuk - nem. Bár azért tisztelem és becsülöm azokat, akik a tévében ezeket a közhelyeket képesek egylevegőre elmondani. én sajnos csak két dologban vagyok biztos: Világi Péterben és Urbán Flóriánban - nélkülük egészen egyszerűen nem lehet majd megrendezni azt a VB-t sem...

De hagyjuk is a focit, foglalkozzunk inkább velem, az én karrieremmel, ugyanis átigazoltam a TT-ből a HSC-be, mivel nw-t már a CB óta nem játszottam. érthető volt mindenkinek? Akkor jó... Ha esetleg mégis akadna, akinek nem világos, annak szintén egy rövidítést ajánlok figyelmébe: UT :-)

Ezzel ismét brilliáns utalást tettem a címre, ugyanis ez a hír is már több hetes, mégis csak most ért ide a blogba. Ugye, milyen lassú?

Számottevő gyorsulást a postok születési sebességében nem ígérhetek, de hétvégén még megpróbálok valamit alkotni. Mondjuk pont bejegyzést lehet, hogy nem fog sikerülni...

Now Playing: Nature One Inc. - SummerSoundSystem
Novemberben...

Komment-link

2006-11-04

Van képem...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

... folytatni a blogot ekkora szünet után is. Azonban a cím zseniálisan kétértelmű, ugyanis a mai post döntően képekről fog szólni.

Ezen vonatkozásában kísérteties konnekciókat mutat Nfol blogjával is, ugyanis ő szokott nyakló nélkül asztalfotókat közölni folyamatosan - s mint bizonyára kitaláltátok, most én fogom ugyanezt tenni. én viszont ésszel :-)

Történt egyszer, hogy elhatároztam, milyen érdekes lenne, ha a fősuliban minden gépteremből hoznék egy reprezentatív képet az asztalokról. Ezt a projektet az utóbbi időben a megvalósítás rögös útjára helyeztem, és 3 helyről már tudtam is hozni egy-egy asztalfotót. Ígyhát most én is használhatom azt a kifejezést, amelyet Nfol előadásában már oly sokszor megcsodálhattunk: Deskshot-time!

Első áldozatunk a KAC:



Az itt található gépekről annyit kell tudni, hogy 650-es procival és 16MB-s Riva TNT2-kkel rendelkeznek. Sajnos nem emlékszem már, hogy mennyi RAM van bennük, de utána fogok nézni, ígérem. Az asztal érdekessége, hogy idéntől már van Skype is, amelynek hangszolgáltatásait nem igazán lehet kihasználni, révén nincs hangkártya a gépekben, de a Winamp már időtlen idők óta ott van, valamint a hangerőszabályzó is tökjól ki van téve a tálcára. Fő a látszat...

Második kandidátusunk az általam leginkább szeretett EISZ:



Örömmel tapasztaltam, hogy a default XP-kinézetek közül az általam is használt ezüstöt preferálták itt, Firefox mindenhol van, és még a gyorsindítás is hasonlóan néz ki, mint nálam itthon. A háttérképen még van mit javítani (tavaly a régi rendszer miatt még egy a használat utáni kijelentkezésre figyelmeztető wallpaper volt kifeszítve, de ez már nem aktuális, így maradtaka a felhők...), de ebből is látszik, hogy nemhiába ez a gépterem a kedvencem :-)

Vizsgálódásunk utolsó tárgya a könyvtár... Ami tulajdonképpen egy könyvtár, de található benne soksok számítógép is, tehát hiába nem gépterem, akkor is hoztam nektek deskshotot és kész:



A felbontás és a böngészőválaszték itt a legnagyobb, és bár a Win98-as kinézetet nem szeretem, mégis eséllyel pályáztak az itteni gépek gyorsaságukkal, billentyűzetükkel, egerükkel, monitorukkal és hangkártyájukkal együtt arra, hogy a kedvenceim legyenek, ezt sajnos elbukták a hangkártya elülső zöld kimenetével történt incidenssel... Bad luck. Viszont ha azt a hibát valahogy sikerül kijavítaniuk az ottani demonstrátoroknak, akkor a könyvtár jó eséllyel az E-klub (R.I.P. :-() utódja tud majd lenni (ahonnan hoztam volna deskshotot szívesen...). Bár ezen esélyeit ismét könyvtár volta rontja le szignifikánsan, ugyanis az E-klubban a gépeknek külső hangszórói voltak a monitorokon (ezek ugyanúgy megtalálhatók a könyvtárban is, csak azok se szólnak...), és az In Flamestől az Only for the Weak bömböltetésében ott nem akadályozott meg semmi, de egy könyvtárban talán nem kéne. De mi lesz már azzal a Front Green Innel...?

és most következhetne egy kép az asztalomról, de nem következik. Helyette a bejegyzés vége következik. How about that? :-)

Now Playing: Gnars Barkley - Transformer
Óriási ez a St. Elsewhere album!

Komment-link

2006-10-24

Ha nő a vágy

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A címről nem tudok túl sok értelmeset nyilatkozni, mert a kreatív igazgatóval szokásos (újabban) keddig sétánk alkalmával szúrtuk ki e szavakat a Széchenyi István Gimnázium ablakában papírból kirakva, ami még pluszban kölcsönzött némi pszichedelikusságot a dolognak. Ezáltal ezt a kifejezést ketten nem értettük, hogy hogy jön oda, de később egy teljesen más témában a kreatív igazgató tett egy olyan kijelentést, amit meg csak én nem értettem. Ez nyilvánvaló, hiszen érdekes is lenne, ha ő a saját kijelentését nem értené... A kijelentés így hangzott: "... de mi levesek vagyunk". Ezzel kapcsolatban szerintem én ma felállítottam a nemértés rekordját csak úgy hirtelen, mivel én nem csak a kijelentés érdemi részét nem értettem ("levesek"), hanem azt sem, hogy kire is vonatkozik ez igazából ("mi"). Akárhogy figyeltem, a kreatív igazgatóból nem lett több, miközben ezt a mondatot mondta, tehát végképp nem értem. Dehát ez ilyen.

Ma MSN-en két embernek is valami olyasmit mondtam, hogy ma ilyen hisztérikusan idiotikus napom van, ami úgy jött, hogy a sulikönyvtárban, ahol megújulása óta először jártam, MSN-en rámköszönt az egyik volt osztálytársam egy hülye flash-animáció linkjével, és abból indult ki tulajdonképpen a beszélgetés, hogy sajnos nem tudtam a hangját meghallgatni, mert itt ezeken a gépeken valami gond van a hanggal, pedig hangkártya is van, meg minden, de erről később. Aztán egyre hülyébb és idiótább és hisztérikusabb poénokat kezdtem írni - ez a mód néha tényleg csak úgy spontán rámjön és akkor általában elég nehéz engem leállítani. Kicsit később a KAC-ból MSN-ezve ugyanez történt egy másik állandó és hűséges kontaktommal (aki viszont egyáltalán nem olvas blogot, ezúton is ejnye-bejnye ("... Zidukám") neki!), annyi különbséggel, hogy abban az esetben én köszöntem rá...

Ha netán nem futunk bele ebbe a feliratba a kreatív igazgatóval, akkor a Hisztérikus idiotizmus cím meg is felelt volna a mai bejegyzésnek. Ez a kifejezés egyébként először akkor ötlött fel bennem, amikor Jack Lemmon színészi teljesítményét figyeltem az alkalomból, hogy másodszor néztem meg a Van, aki forrón szereti című filmet. Ennek apropóján ma egy alkalommal még JL hisztérikus vigyorát is próbáltam utánozni, de eléggé haloványra sikeredett. Az viszont teljesen biztossá vált számomra, hogy ebből a filmből rengeteget merített a Monty Python-csoport, mivel Jack Lemmon egyes részekben kiköpött John Cleese, Tony Curtis pedig egy jelenetben tisztára Michael Palin - és ott még a szöveg is tiszta MP-féle abszurd... Ennek ellenére Pythonék zsenik, csakhát Curtisék is :-)

Ja, igen: a könyvtárba hozott tökúj-tökszép-tökgyors gépek és azok hangkártyájának története. én nagyon örülök annak, hogy ezercsillió dologgal felújították a sulit - ezek közé tartozik egy tökúj épület, benne ezercsillió teremmel (amik között van egy nagyelőadó, ami kétezercsillió forintba kerülhetett, és kényelmetlen. Gratulálok), benne ezeregycsillió számítógéppel, ami tökjó, de tényleg. A könyvtár is all-new és Eukonform meg Eukompatibilis meg hasonló jók, és még hangkártya is van ott a gépekben. Ami egyébként tökjó ötlet, hisz hol máshol lehessen a hangot bömböltetve honfoglalózni, mint a könyvtárban. Bloody logikus, nem? Anyways, ha már van hangkártya, használjuk is - adtam ki az ukázt magamnak, és elkezdtem turkálni a zsebemben a discman után. Beraktam a lemezt a meghajtóba, bedugtam a fülhallgatókimenetbe a fülest - a kimenet előzékenyen a gép előlapjára van kivezetve, szóval előre dörzsöltem a kezem, hogy milyen kulturáltan fogom én itt úgy hallgatni a Y'all Want a Single-t, hogy közben még a discmanem akkumulátorát se fogyasztom. Nade nem eszik olyan forrón (pedig én úgy szeretem, hahahahaha (és ez most igenis Jack Lemmon-féle hisztérikusan idióta kacaj volt! Higgyétek el!!!), ugyanis a gép meg se volt hajlandó nyikkanni, pedig a Winampon rendbenlévőnek tűnt a lejátszás. Hosszadalmas barangolás következett a hangerőszabályzók rengetegében, sikerült elővarázsolnom egy olyat, hogy "Front Green In", de ezen a ponton végzetes csalódás ért: nem volt elnémítva... Pedig olyan szépen kitaláltam, hogy ugye ahova dugtam a fülest, az elöl is van, zöld is, meg be is, tehát biztos azzal volt a gond, dehát nem. A gépnek úgy se volt hangja, hogyha kivettem a fülest. érthetetlen...

Mint ahogy az is, hogy hogy képzelem én azt, hogy így éjnek idején, fél egykor én még blogot írok. Hát mi ez? Abba is hagyom gyorsan...

Now Playing: Air - Playground Love
Végigértem a Metallica-diszkográfia nálam lévő albumain (egy hiányzik a teljesből, tudom, tudom...), úgyhogy most újra a Shuffle az úr. és milyen jól válogat...

Komment-link

2006-10-20

Nemlétező nemlétezők

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A Prodigy-től a Narayan szól, mert azt olvastam Nfol blogjában az utolsó post alatt az ottani Now Playing rovatban, miközben azon gondolkodom, hogy Nfol nemlétező albumokat hallgat, ugyanis a CDDb nem ad ki Chicane-től Saltwater című albumot. Egyébként mindegy, tőle ez is kitelik. Mindenesetre ajánlom az Easy to Assemble albumot tőle - mármint nem Nfoltól, mert az nemlétező album lenne...
Most belemehetnék kicsit elvontabban ebbe a témába: a nemlétező albumok nemlétező számainak nemlétező meghallgatása után írhatnék létező szöveget, de jelenleg ez nem telik ki tőlem, mert én nem tudok mostanában olyan frankó elvont postokat alkotni, mint újabban Nfol, aki tökjó designt dobott össze (immár 576-odszor, hogy finoman utaljak az egyik recent kommentre...), csak kicsit csíkosnak láttam utána a saját adminfelületemet, dehát valamit valamiért.

Most éppen az idegesít, hogy már kommentben is kaptam spamet. Nem, egyáltalán nem veszem bóknak, hogy a "discount furniture store" nevű idióta bolthálózat nálam óhajtja reklámoztatni magát. Még azt se veszem bóknak, hogy a "kommentjük" a Thanks for your great site! mondattal kezdődik. Ha a Monty Python-csoport a Repülő Cirkusz S02E12-ben meg nem alkotja a "spam" kifejezést a kéretlen reklámra, akkor most kénytelen lennék valami nagyon csúnya szót használni.

2 comments are waiting for approval
2 comments marked as spam


*leporolja a kezét*

Ezzel meg is volnánk.

A mai nap a buszon elolvastam a Médiakutató 2006. őszi számát, amelyben volt egy Hajós-cikk, és az újsággal kapcsolatban arra kellett rájönnöm, hogy ezek az emberek, akik bele cikket (illetve tanulmányt) írnak, akkor is képesek teljesen érthetetlenül és szétfolyóan fogalmazni, amikor az alaptéma konkrét. Ami nem kis teljesítmény. Amikor meg nem konkrét, akkor meg aztán az ember már azt sem érti, mi akart lenni itt az alapgondolat.

Valamelyik nap hallottam fél füllel a rádióban, hogy egy csoport valahol félpályás útlezárással tiltakozik az országban folyó események ellen, követelésük szerint pediglen az egész magyar politikai elitet le kéne cserélni. Namármost én most tenném kötelezővé mindenkinek a Kazohinia című könyv elolvasását, amiből kiderül, hogy még ha ez meg is valósulna, jönnének helyettük ugyanolyanok, akik ugyanazt mondanák, mint a régiek. Persze az ugyanazt alatt azt értem, hogy más szavakkal, de ugyanannyira nem lehetne velük semmire menni. Aztán, amikor megint veszélyben lesznek, akkor megint változtatnak a szavakon, hogy egy darabig ne tűnjön fel, hogy soha nem történik semmi. Ahogy azt Szathmári Sándor (a Kazohinia szerzője) írta a Hiába című könyvében: "Az embereket nem lehet folyamatosan becsapni - ugyanazzal." Ja, és szociológiai tanulmányaimból valahogy az rémlik, hogy a politikai elit nem azért "elit", hogy csak úgy hagyja magát lecserélni. A többi stimmel.

Az utóbbi napok eseményeiből kettőt emelnék még ki ebben a postban: az egyik, hogy birge blogjában megjelentem, mint félkegyelmű blogger, aki túró rudit eszik (ennek örültem), a másik, hogy Lacek megint előjött azzal, hogy én menjek Rockmenzára (ennek nem örültemi). Igaz, hogy lehetne belőle talán egy jó post, de korántsem lenne annyira zseniális, mint az előző, ami felülműlhatatlan. Az egészhez sincs kedvem amúgyse... Hogy lehet azt elérni, hogy az embert ne hívják el többször? Már anélkül, hogy alkoholos filccel ki kéne írnom a homlokomra, hogy MTVB 5.... Illetve bocsánat - ez egy az alkoholos filc és a homlok kapcsolatáról azonnal beugró mental image volt... Szóval anélkül, hogy kiírnám a homlokomra, hogy Nem akarok Rockmenzára menni soha többet!, el lehet érni, hogy ne hívjon a Lacek többször? Valaki mentsen meg!

Most találtam rá arra a számlálóra az Indexen, amelynek segítségével folyamatosan nyomon lehet követni, hogy a Kossuth téren éppen hányan vannak. 3 másodpercenként frissül. De hogy a bánatban?

Ez nekem magas, megyek is túró rudit enni.

Now Playing: Red Hot Chili Peppers - This is the Place
Nem végeztem még a Metallicával, csak most pihentetem.

Komment-link

2006-10-17

Ahogy felküldtem az előző postot, megint eltűnt a Kedvezményes tujavásár. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! - de most már tényleg...

Now Playing: KoRn - Make Me Bad még mindig, illetve még mindig NEM, mivel még mindig csak a felét töltötte le...

Edit: ez most egy teszt - az EISZ-ből küldöm fel ezt a posteditet, hogy megnézzem, változik-e ettől valami. Mivel birgééknél megcsináltam jól, miközben Era telefonálgatott a háttérben, aztán meg törvénytelenül röhögtünk. A poén az, hogy még amikor meg is volt a post, akkor is elnyíródott valahol a vége előtt, és a végeszöveget újra kellett írnom - ami nagyjából sikerült is majdnem ugyanúgy - de az mégsem ugyanaz. Viszont most már mindegy.

Időközben pedig találkoztam a kreatív igazgatóval is, aki ecsetelte az életnek azt az oldalát, amikor képesek vagyunk megkerülni a Napot.

Komment-link, bár még nem értem haza, de az EISZ-ben nem iMac-ek vannak :-)

2006-10-17

Nem érvényes az előző post, mivel amint azt felraktam, azonnal megjelnt az előző is. Azért remélem, az UW vagy a WordPress a továbbiakban tartózkodik a szupernaturális jelenségektől, mert ez most hirtelen nagyon nem esett jól az idegeimnek...

Now Playing: KoRn - Make Me Bad
Illetve ez menne, ha nem lassult volna be megint a net... De a gyakorlatvezető srác már reverálta, hogy "... ja, biztos azért, mert FTP-zek...". Aham :-)

Komment-link majd ide, ismételten csak akkor, ha majd hazaérek.

Edit: Komment-link
(Mégis inkább ide :-))

2006-10-17

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Szőrén szálán eltűnt az a post, amit tegnap írtam! Pedig volt tegnap post, direkt azért maradtam fenn éjjel egy óráig, hogy megírjam és ellenőriztem is, hogy felkerült-e, de mégse került fel!!! ÁÁÁÁÁ! Pedig az volt a címe, hogy "Kedvezményes tujavásár", és sokmindenről volt benne szó... Még jó, hogy a legfontosabb részét nagyjából újra tudom írni, de az mégse ugyanaz!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Ezt most dühömben a gyakorlati órán az iMacről írom, mert birgének akartam mutatni a tegnapi bejegyzést és ő mutatta most, hogy mégsincs fent!!! Pedig tényleg felkerült!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Now Playing: Massive Attack - Teardrop

Komment link nem lesz, amíg haza nem érek, mivel nem találom a relációjelet az Apple-billentyűzeten... Ezért nincs félkövér meg dőlt se. Meg tegnapi post se. Grrrrrr...

Edit: Komment-link
Félkövér és dőlt továbbra sem lesz, mert nem illene a post hangulatába. Ez így hiteles :-)

2006-10-17

Kedvezményes tujavásár

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Igen, megtörtént a csoda, emberek: hétfőn post. Méghozzá úgy, hogy most éjfél után 15 perccel járunk, és mégis ideültem és mégis írok. Jó hogy nem már blogot írok, nem?

Ma küzdöttem egy kicsit az A24-es teremben a szokásos iMaceken a fősulis nettel, mert először még tökjól fél perc alatt lestreamelte a teljes Nickelback - Savin' Me klipet, de aztán a Metallica - I Disappearnél leakadt a net és körülbelül negyed órába telt, mire sikerült letöltenie a háromnegyedét. Annak a netnek, amelyiknek délelőtt 20 percbe telt letöltenie 3 GB-t... Megjegyzem, ezt a klipet most épp itthon is elindítottam, és lazán streameli folyamatosan és szól a szám miközben ezt gépelem - mindezt egy lousy 1 Mbites netkapcsolattal úgy, hogy megy a torrent is közben 2 downloaddal és 4 uploaddal. Ennyit a fősulis hipergyors extrahűdeszuper aztaelolvadokolyangyors netről.

Azért voltam bent az A24-es teremben, mert a gyakorlati feladatba adott riportunk majdnem elkészült (végülis már csak a lényegi része hiányzik...), és Hi8-as kazettáról birge kamerájának segítségével egy darab FireWire kábellel megtámogatva azt digiztem be az egyik gépen. A mellette lévőn meg elindítottam a Safarit (ez az ottani IE megfelelője) és YouTube-oztam... Illetve akartam, de már a második klipnél megakadtam az imént olvasottaknak megfelelően, meg amúgyis, közben azzal szórakoztam, hogy két képernyős e-mailt írtam egy hűséges, ám annál rendszertelenebbül olvasó olvasómnak, aki biztos nagyon örül neki. A levél egyébiránt közel másfél óra alatt született meg, és most, ahogy a kimenő postafiókban nézem először így egybe, hogy mégis miket voltam képes én összehordani, észrevettem, hogy van ez három képernyős is. Így bizonyára mégjobban örül...

A kedvezményes tujavásár egy leendő rádióreklám lesz, amelyben kedvezményes tujavásárról lehet majd hallani, és én erre írtam ma egy Megállapodás Reklámspot Sugárzásáról-t, ami egyébiránt WordPadben készült el mintegy fél óra alatt, amíg rájöttem, hogy ott hogy lehet úgy írni, hogy ne fusson le a lapról a szöveg (a program ugyanis szívfájdalom nélkül enged írni a margón kívülre is, de azt ugyancsak szívfájdalom nélkül le is fogja hagyni a nyomtatás során a lapról...), viszont legalább jó lett. Vagy nem. De ezt majd Aurora megmondja.

Időközben eszebe jutott megint egy hét után ránézni a freemailes címemre, és találtam 36 levelet (egyelőre, ameddig néztem, mind spam, de ez már nem lep meg - oda már fél éve nem kaptam rendeset), és köztük volt egy, amelynek a szerzője egy bizonyos Ritti Anna (r.anna@vipmail.hu), a subject pedig: "tegnapi talalkozo" volt. én ugyan semmiféle Ritti Annával nem találkoztam tegnap (másmilyennel sem), de azért elolvastam a levelet, mert ez legalább moderately értelmesnek tűnt a sok perfect stock meguse this to your advantage meg order drugs online között. A levelet most változtatás nélkül közre is adom, miközben én kérek bocsánatot a benne olvashatókért, de ezt most tényleg muszáj. Aztán majd értekezek kicsit még róla:

Szia!

Köszi mégegyszer ezt a kis összeröffentést, jó volt végre beszélgetni egy kicsit. Kicsit vicces Ĭť˻ meg szomorú is -, hogy 5-en nem tudunk ugyanakkorra szabadidot szervezni. Kár, hogy Móni nem tudott jönni, de majd legközelebb.

Annyit leszögezek, hogy az a marhahús eszméletlen jól sikerült!!! Nem szeretem a marhát Ĭť˻ eddig nem szerettem - , mert azt hittem mindig rágós, de ez hihetetlen finom volt, köszi!
(Idáig még azt lehet hinni talán, hogy egy sima félrement levél, de most jön a sokk...)

Figyu!
Az erotikashow katalógust Ĭť˻ amit kölcsönadtál Ĭť˻ Ildi elvitte, félek, örökre
(Uhh, én is félek attól, hogy itt fogyott el a levél kiötlőinek kreativitása...). A lényeg, felhívtam oket és kértem tolük új katalógust (Aha, fogtam. Annácskám, te ennyi voltál, mész is a kukába.). Mondták, hogy semmi gond, küldenek, illetve ha Neked is kell, akkor a **********-es számon (Ezek után elfelejtheted azt is, hogy ezt benthagyom. Nevetségessé tevés közben sem kaptok ingyenreklámot) nyugodtan kérhetsz Te is újat. Meg kell hagyni, ez a 2007-es katalógusuk sokkal jobb, mint a tavalyi. A weboldalukon (a ********-n (Még mit nem?) Anikó megrendelt két pillangós tangát, bement érte és mesélte, hogy tényleg ok a hazai beszállítók, nagy raktáruk van. Két kis tangát vett, de kapott egy csomó ajándékot mellé, pl. egy vibrációs péniszgyurut ((sic!) - Esküszöm, nem én találtam ki! Ha kell valakinek, szívesen továbbküldöm a levelet :D) is. Ha ok hozzák ki, kb. ******* ([sátáni kacaj]) Forint a szállítás.

Anikó látta a neten, én is megnéztem, tényleg fut egy nyereményjátékuk ahol pénzt meg robogót sorsolnak ki az év végén. Csak 12 kérdésre kell bejelölni a válaszokat. A poén az, hogy ez inkább olyan felvilágosító jellegu játéknak tunik nekem. Robogót sorsolnak ki azok között, akik elolvasnak 12 felvilágosító kérdést??? Na mindegy, ez nekem vicces
(Az a baj, hogy én sajnos el tudom képzelni, hogy másnak is az...). :-) Itt a játék, nézd meg:
(Aszitted, mi?)


Ja igen, most jut eszembe. Beszéltünk néhány tételrol, abban maradtunk, az elso felét én, a másik felét Te dolgozod ki. én kb. csak következo hét péntekre készülök el, rosszabb esetben szombatra, de még úgyis beszélünk addig.
(Shut up already!!!)

Na puszi! Meg jó marhaemésztést! :-DD

Heninek is!
(Jól van, csak tűnj már el!)

Anna


Ezzel sikerült a "kreatívoknak" megalkotniuk a legnagyobb patkányságot (és ezzel máris megsértettem sokmilliárd aranyos kis állatot): íme a magánlevélnek álcázott spam. Ha egyszer a kezeim közé kaparinthatnám azt, aki ezt ki merte találni, nem kéne sokat gondolkodnom rajta, hogy kreatívan kitaláljam, hova is tűnjön el most egy időre (lehetőleg örökre) a vibrációs péniszgyűrűivel együtt. Ebben a döntésemben még mindig több kreativitás lenne, mint amennyi a szövegben fellelhető. Sokan viszont még ezzel együtt is viccesnek fogják találni és ezzel a kitalálóknak tényleg sikerülni fog összegyűjteni jó sok kattintást meg oldalletöltést, amiből jól arra következtetnek majd, hogy sikeres volt ez az akció, és ezért továbbra is számolatlanul fogják gyártani az ilyeneket. Ami engem miért is zavar, kérdezhetnénk, de máris válaszolok: képzeljétek el, hogy amikor távoli jövőben betöltitek postafiókotokat, egy alkalommal konstatáljátok, hogy érkezett 6 leveletek, amelyek közül kettőnek ismeretlen ugyan a feladója, de a subjectből úgy tűnik, hogy akár értelmesek is lehetnek. Azt hiszem, tovább nem kell magyarázni a dolgot. Azért is különösen veszélyes az ilyen ocsmányság, mert egyelőre szerintem nincs olyan spamválogató engine, ami ezt képes lenne kiszűrni (Istenem, add, hogy a Gmailes postafiókom Spam mappájában találjak egy ilyet!!!).

De hogy még egy vipmailes címet is képesek voltak ezért regelni... ÁÁÁÁÁÁÁ... na jó, tényleg hagyjuk az egészet...

Now Playing: Metallica - One
és most eljutottam már az ... And Justice for All albumig is. Jójó, hát ez nekem eddig kimaradt. Most viszont pótolom - egy hűséges, ám annál rendszertelenebbül olvasó olvasóm jóvoltából.

Komment-link

2006-10-11

Ötletszerű hóvirág

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Jééé, van nekem blogom is? Akkor alkossunk már bele valamit - adtam ki az ukázt magamnak, mert írni még lenne is miről, csakhát idő meg alkalom meg effélék nem nagyon akadnak mostanában.

Időközben volt Magyarország-Törökország meccs, amit nem láttam, de Nfol úgy jellemezte, hogy már magam előtt láttam azt a Dárdai-helyzetet, amit természetesen fölérúgott a neves magyar futballista. A témában egyébként ajánlom az Index fórumon a Magyar válogatott topicot, merthogy az jó.

Hétvégén voltunk Bodajkon a hagyományőrzőkkel, és hatan megalakítottuk a Béemjébétét, ami a Bodajki Mocsárjárók Baráti Társaságának betűszava, illetve rövidítése, vagy mije. Az úgy volt, hogy volt egy túra, amelynek során a társaság eleje nem várta meg a társaság végét, amelynek következtében hatan elkeveredtünk a csoporttól, ráadásul pont egy útelágzó... útegálzaó... útelágazódásos szituációban, amikoris tippelni kellett, hogy melyik ösvényen is mentek tovább a többiek. Hát nem azon, amire Rómeó mutatott. Aztán letértünk az ösvényről azért, hogy rá tudjunk térni arra az ósvényre, amelyiken ők mentek tovább, de az se sikerült.

(Időközben ebben a pillanatban kapcsoltam be a SportKlubot a TV-tuneren, és most megy a Málta-Magyarország, ami jelenleg éppen 2-1-re áll és Léderer Ákos közvetíti éppen, amint Bozsik Péter kiabál a pályára a széléről, Döme pedig okosan néz a háttérben)

Valahogy aztán mégis kilyukadtunk egy ösvényen (többszöri patakátkelés után), ahonnan kiértünk egy tisztásra, ahol gyors népszavazás után arra szavaztunk, hogy menjünk ki a víztározóig, ahová a többiek is feltételezésünk szerint tartottak. Elértünk az országútig, ahonnan egy ösvény vezetett az erdőbe. Aminek egyszercsak vége szakadt (mármint az ösvénynek, nem az erdőnek), de ez minket nem akadályozott meg abban, hogy úgy tegyünk, mintha még ott lenne. Konkrétan belegyalogoltunk egy olyan sűrű erdőbe, hogy folyamatosan törni kellett magunk előtt az utat.

(Torghelle lesen)

Egyszercsak kiértünk a rengetegből, és más jellegű rengetegben találtuk magunkat: ezúttal a szürke, száraz és halott fák helyett egy élő és zöld növényekből álló sűrűbe sikerül bejutnunk. Ahogy haladtunk tovább, Rómeó hirtelen hátraszól: "Ez lápvidék."

Itt kezdődött a megközelítőleg háromnegyed óráig tartó mocsárjárásunk, melynek keretében próbáltuk továbbra is közelebb küzdeni magunkat a víztározóhoz, miközben fásszárú növényekre lépkedtünk, hogy ne süllyedjünk bele a mocsárba. én ezt annyira nem tartottam poénosnak, mert lehettek volna ott gyorsabbansüllyedős részek is, de végülis nem voltak. és amíg nem tudtuk pontosan, merre menjünk, addig is legalább röhögtünk rajta, hogy nem tudjuk.

(Dárdai kötényt kapott)

A mocsárból kiérve úgy ünnepeltünk, mintha már visszajutottunk volna a táborhoz. Pedig még nem voltunk ott, bár az ezután következő terep már nem volt annyira nehéz, mert itt már végig ösvényen mentünk, sőt, egy darabon még országúton is. Ekkor eszünkbe jutott egy tábla, amit még idefelé menet láttunk, és amely szerint 16 órától azon a területen vadászat folyik és golyós fegyverekkel lőnek, és ott ebből kifolyólag nem szabad tartózkodni. De nekünk át kellett mennünk visszafelé azon a területen mindenképpen, úgyhogy elkezdtünk találgatni, hogy vaddisznót vagy golyót kapunk-e a nyakunkba. Végül megúsztuk mindkettő nélkül.

(Gera volt szabálytalan)

Végülis a BMJBT fél hatkor ért vissza a táborba, aholis megtudtuk, hogy a többiek nem is mentek el a víztározóig (amelyet mi távolról bár, de láttunk a mocsár közepéről), mert sokan elfáradtak a csoportból és elkezdtek nyavalyogni, hogy forduljanak vissza. Elfáradnak és nyavalyognak a kiépített ösvényen, tetszikérteni? Ez bizonyára jópár olvasómnak déja vu-élményt okoz, szóval nem is részletezném, mire gondoltam ekkor.

A címet pedig a Kommunikációs és etika nevezetű óra ihlette, amelyen az a mondat hangzott el, hogy "Nem érdemes irreális célokat kitűzni magunk elé, hiszen sokminden jó lenne, mégsem tehetjük meg - nem változhatunk például ötletszerűen hóvirággá." Felhívnám a figyelmet arra, hogy a cím nem "based on", hanem "inspired by" jellegű. Pont, mint az I, Robot esetében, amelyet sokan szidtak azért, mert nem hű a könyvhöz, de egyrészt nem is állította róla soha senki, hogy az lesz, másrészt meg az könyv, ez meg film. What's wrong with you, people? [szemforgató smiley]

Hú, kicsit alternatív lett ennek a bejegyzésnek a vége, de legalább van :-)

Now Playing: Adema - Needles
Iszonyat keméééééééééény...

Komment-link

2006-10-04

Ütemdoboz és gumipók

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A gumipókot Klementinnek hívják. Ez annyira fontos információ volt így egy hét kihagyás után a blogban, hogy muszáj is volt ezzel kezdeni. és nem, nem az lett a következő cím, amit birge javasolt az előző postban kommentként, és igen, szándékosan nem az lett. Most mondhatnám azt is, hogy véletlenül lett nem az, de nem mondom, mert nem.

Mostanában így szerda esténként van rá éppen affinitásom, hogy bővítsem a blog postjainak számát, ebben szerepet játszik az is, hogy a többi napon háromnegyed 12-kor érek haza. De múlt hétvégén például nem, viszont affinitásom akkor se volt. Ezért mondom, hogy szerepet játszik. Hogy mekkorát, az helyzetfüggő... A most következő hétvégén pedig akár lesz affinitásom, akár nem lesz, mindenképpen az lesz, hogy nem lesz post, mert nem leszek itthon egész hétvégén.

Jó (?) hír, hogy az előző postban említett kisfilmemhez forgattam egy folytatást, ami még művészfilmesebb lett, mert abban már vannak effektek. Még jobb (???) hír, hogy az első filmből részletek és a vágott anyag fel fog kerülni a YouTube-ra (!), és majd belinkelem, jól. Készült még körülbelül 120 torzkép is, amiket ha most mind feltöltenék és látszó képként betennék a blogba, akkor elérném azt, hogy ennek az oldalnak, hétszentség, hogy többé egy megveszekedett látogatója sem lesz; de szerintem még az Ultraweb is csődbe menne, pusztán azért, mert hostolta az akciómat. Persze önkéntelenül, dehát ez ESzP (Egyéni Szociális Probléma, hihihi). Persze ehhez tudni kéne, hogy elég tárhely áll-e még rendelkezésemre egyáltalán ehhez, de nem fogok leállni, hogy ezt számolgassam... Legyen elég annyi, hogy azon erős idegzetűek, akik rákattintottak a linkre múltkor, azok a kapott eredményt szorozzák meg 120-szal, és akkor körülbelül a közelében fognak járni annak, amit még ezután meg kell szorozni az én hülyeségemnek megfelelő természetes (vagy inkább lehet, hogy irracionális...) számmal. Szóval jobb nektek, hogy nincs itt. Az igaz, hogy az olvasók között vannak olyanok, akik végignézték az egész kollekciót és még túl is élték, és még csak le se szúrtak a saját pendrive-ommal, amin ezek a képek jelenleg is még tartózkodnak, de ez nem téveszt meg engem. Még mindig tisztában vagyok egy esetleges ilyen akció esetleges következményeivel :-)

A címben említett két dolognak semmi köze egymáshoz, és a blogbejegyzéshez sem, mert ezekről pont nem lesz szó, sőt, meg se magyarázom őket (ugyebár most amúgysincs csütörtök). A gumipók neve Klementin. Ennyit tudok most így erről mondani.

Tulajdonképpen a mostani blogbejegyzésről is ennyit tudok csak elmondani, mert nemrég döbbentem rá arra, hogy most, hogy ennyire besűrűsödött a napirendem, nekem egyszerűen szükségem van egy PDA-ra, hogy ami ötletem támad a bloghoz, azt rögtön leírhassam valahová. Persze, ha igazán akarnám, akkor leírhatnám egy füzetbe is, de az annyira túl egyszerű lenne, hogy... ugyan már, csak nem képzelitek.

Tehát a következő post ismét csak egy hét múlva várható, hacsak nem nyílik alkalmam valamelyik gépteremből egyszer ha sok időm lesz (bár ez a tagmondat mostanában eléggé le nem állítható kacagásrohamokat szokott belőlem kiváltani) bejegyzést írni. Kedden, mikor egy kicsit (de csak egy időre) kiszórakoztam magam a torzképkészítéssel, majdnem elkezdtem az iMacekről blogot írni, de végülis nem kezdtem el. Azt viszont megnéztem, hogy azon a nagy és késéles (nem tűéles, mert a tűnek hegye van, ugyebár) monitoron hogy néz ki a blogom, és hát... Rá kellett döbbenjek, hogy húha. A torzképeken és a videókon kívül van már még egy okom arra, hogy én egy olyan gépet egyszer haza akarok vinni pár napra...

Ja, igen, erről a tűéles VS késéles kérdésről eszembe jutott egy mai (tehát véraktuális) nyelvészeti autofejtegetésem (ez nem azt jelenti, hogy magamat fejtegettem, hanem azt, hogy a fejtegetés magamban zajlott), amelyben bebizonyítottam egy egyszerű példán keresztül, hogy a magyar nyelv optimista, az angol pedig pesszimista. Tessék figyelni: van ugyebár egy olyan kifejezés az angolban, hogy trial and error, mi ezt magyarul úgy mondjuk, hogy próba szerencse. Tehát az angol nyelv arra számít, hogy amit próbálunk az úgyse sikerül, a magyar meg inkább arra számít, hogy szerencsénk lesz és sikerül. Namost erre is érvényes a Magyarázatok című postban említett alapszabály, hogy mindent el lehet magyarázni bármerre, tehát én most mondhatnám azt, hogy az angol optimistább, mert a hibákból adott esetben többet lehet tanulni, mint a sikerekből, valaminthogy az, hogy a magyar változatban a szerencse szó szerepel, az csak arra utal, hogy próbára tesszük a szerencsét, tehát a kifejezés után még odatehetnénk, hogy "vagy nem". Szóval most tulajdnonképpen mindent elmondtam úgy, hogy nem is mondtam semmit. Szép kis ellentmondás, nem? De nem oldjuk fel, mert az ellentmondásban olykor több az igazság, mint a rendezett és logikus dolgokban.

Az iMacekről még annyit, hogy még csak négy ment tönkre közülük, tehát jó vásárt csinált az iskola... A gyakorlatvezető tanár viszont felfedte, hogy a Macek régebben voltak megbízhatóak, ezeket a tönkremenőket már Intel-procikkal szerelik. Hmm...

Tehát most megint előre bejelentett eltűnés következik, mint már annyiszor, következő post egy hét múlva. Ha ugyan.

Now Playing: Saliva - Always

Komment-link

2006-09-27

Egyre szűkebben csak pék

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A mai postban betekinthettek kicsit főiskolai mindennapjaimba. Behind the Scenes formában nem, de amennyire igen, az is elég lesz ahhoz, hogy... mindenki másképp reagáljon, mivel ez személyfüggő ugyebár (kezdem felvenni a fonalat...). Ez most egy real-time mondat, ugyanis nem tudom, pontosan mit fogok még írni ebben a bejegyzésben.

Reggel-hajnalban, 6:10-kor keltem, azonnal konstatálva, hogy a nátha középső stádiumába érkeztem, azaz elértem a csúcspontot és ma számíthatok a leghevesebb támadásokra. Előrelátó blogger révén szedelőzködés közben tökre random módon találtam egy recently kinyitott 100-as csomag cébéaa zsepit, amiből hatvanat leválasztottam, hogy azok itthon maradnak, mertazért 40-nél több csak nem kell. Ahogy az einstand megtörtént, tudatosult bennem, hogy dejó, pont ma van a legtöbb órám, és dejó, pont ma ülünk három órán (háromszor másfél!) keresztül ugyanabban a teremben, mert pont ott lesznek az óráink. Megembereltem kicsit magam és valahogy sikerült annyira felajznom (felajzanom...?) az idegrendszeremet, hogy egész jól oda tudtam figyelni az első kettőre (Az EU Intézményei, EU jog és jogharmonizáció), és csak a harmadiknál fogytam el, de akkor nagyon.

A Művelődésgazdaságtan óra egyébként is egy elég pszichedelikus élmény minden alkalommal, mert a tanárnő eleve legalább hét vonással hangosabban "mondja" az anyagot a Volume skálán, mint ahogy azt egy egészséges ember el tudná viselni. Ehhez vegyük még hozzá, hogy egy órán minimum hatvanszor (ma 65-öt számoltunk) mondja el a "történet" szót, és így nagyjából talán képet alkothatunk erről az eseményről. Ma viszont ezen az órán jutottam el odáig, hogy az óra folyamán végig egy-két percekre belesüllyedtem egy "nézek ki a fejemből és nem értek egy szót se, néha még azt sem, hogy történet"-jellegű állapotba. Közben folyamatosan fújtam az orromat, az otthonról hozott 40 db zsepiből az óra végére maradt 6, szóval a mondatok nagy részére már csak emiatt se tudtam figyelni.

Mindezek ellenére nagyjából tudom, miről szólt az óra: megemlítettünk egydimenziós embereket, fogyasztói társadalmat és szűk pékeket. Ez utóbbiakról később. A tanárnő szerint a fogyasztói társadalomnak pont az egyén a középpontja, és nem a cégek mondják meg, hogy mire van szüksége az embereknek, hanem maguk találják ki. Hááát... Voltam olyan elmeállapotban még azért, hogy magamban ellenvéleményt nyilvánítsak, mivelhogy a mai világban pont az megy, hogy a cégek próbálják sulykolni mindenkibe, hogy igen, ez az, erre van szükséged, és pont hogy tömegesedik az egész az egyéniesedés helyett. Persze a kreativitás nem tűnt el, köszöni az, jól van, csak nem az a jellemző a piacra, és ha már úgy beszélgetünk erről az egészről, hogy az embereket is elnagyoljuk fogyasztókká (magyarul: zombi :-)), akkor nem értem, hogy jön össze ez az egész.

és elhangzott az az idézet, aminek a része a cím is. A teljes idézet így hangzik: "Ha valaki egyre szűkebben csak pék...". Hogy mire volt példa, nem tudom, de az egyre szűkebben pék fogalmát nem úgy kell érteni, hogy tegnap még sütött zsömlét és kiflit is, ma meg már csak zsömlét és kenyeret és holnap meg már csak kenyeret - nem. A következő mondatban valami olyasmi szerepelt, hogy "... és nem tud énekelni, csak pék", tehát ezek szerint régen még úgy volt, hogy egy kenyérvásárlás még akár egy óráig is eltartott, mert a pék elénekelt a vásárlónak egy egész albumot, aztán később már csak három-négy számot adott elő, aztán eljutottunk a mai állapotig. Pedig a progresszió sokkal logikusabb lett volna úgy, ha ma teszemazt CD-t árusítanának a pékáru-boltokban, ezzel megvalósulhatna az árukapcsolás is. Esetleg fordítva is elképzelhető, hogyha a KoRn nyitna egy pékséget, Jontól vehetnénk kenyeret, és ha elég korán érkezünk, talán még egy live performanszra is kapható lenne. Hú, de belegondoltam most ebbe: ha lenne Dunaújvárosban ilyen, mondjuk szerdánként biztos, hogy a Twistet kérném tőle, hogy adja elő. Az az egész napra erőt adna :-)

Még nem említettem, hogy a főiskola tegnap átadott "A"-épületében milyen frankó kis iMac gépek találhatók a 24-es (véletlen!) teremben, amikkel kicsit dolgoztunk az előző gyakorlati órán (ami már végre tényleg gyakorlati volt...), így némi fogalmat tudtam magamnak alkotni a MacOS-ról és az Apple-ről úgy általában.

Szemre tetszetős gépek, bár az egér designjával nem vagyok kibékülve. A billentyűzet meglepően nehéz ahhoz képest, amilyen könnyűnek tűnik, de nagyon szép, és nagyon jó ötlet a hátsó oldalán szerepeltetni egy USB-portot, ahová sokkal egyszerűbb bedugni a pendrive-ot, mintha a monitor hátoldalán kéne vakon matatni - ráadásul úgy nem is látszik rajta a LED, hogy dolgozik-e még. Az ismerkedést úgy kezdtük, hogy elindítottuk a Photo Booth nevű programot, amivel csodálatos dolgokat lehet csinálni, a bejegyzés végén meglátjátok (már aki rá mer majd kattintani a linkre :-)). Miután ezzel kiszórakoztuk magunkat (én még korántsem, de csak 5 perc volt rá...), elindítottuk az iMovie nevű programot, amivel egy pár perces bemutatkozó filmet kellett készítenünk. Illetve a határozott utasítás csak annyiról szólt, hogy egypár klipet vegyünk fel magunkról, amiket aztán tudunk effektezve összefűzni meg ilyenek. én próbáltam művészfilmesre venni a figurát és egymástól totál független, valamint külön-külön is és egymás kontextusában egyaránt totál értelmetlen és értelmezhetetlen szegmenseket alkottam. Ezt egyszer lehet, hogy feltöltöm a YouTube-ra - még gondolkodom, hogy érdemel-e ekkora csapást az emberiség.

Az első, ami szembetűnt a gép működésével kapcsolatban (nemhiába vagyok UT-s :-)), hogy az egér érzékenysége borzalmasan kicsi, óra végén meg is kérdeztem, hogy át lehet-e állítani, de a "lehet, hogy neked nincs jogod hozzá" válasz nem hangzott túl bizalomgerjesztően. A MacOS egész szép stílust használ alapból, az alkalmazások ablakainak felépítése a QuickTime-ra emlékeztet (nemhiába persze), ami alapból nem gondoltam, hogy jó pont lesz, de abban a környezetben nem tűnik fel. Jó pont persze ettől nem lett, de rossz sem. Egy korrekt fájlkezelő nagyon hiányzik a rendszerből (vagy csak nekem nem mutatták meg, hol van), ugyanis az asztalon jelent meg a bedugott pendrive és a "Macintosh HD" ikont kellett ahhoz használni, hogy egyikről a másikra tudjak másolni. Végülis csak pár képet és a videót kellett átmásolni, de a Sajátgép-szerű ablakoktól, amelyekkel a műveleteket végezni kellett, nem voltam elájulva. érdekes, hogy a bezárás, kis méret és az átméretezés gombok a bal oldalon helyezkednek el, de pillanatok alatt meg lehet szokni. Az is szembeötlő, hogy a kis méret van középen, azzal kell száműzni az éppen nem használt alkalmazást a tálcára. Apropó, tálca: a futó programok a parancsikonok mellé sorakoznak fel, ami kezdetben kicsit zavaró volt. A kis méretbe parancsolt ablak engedelmesen leúszik az alsó sávra és az ablak előnézeti képét veszi fel. Ami szerintem hülyeség, mert így még ekkora képernyőn sem lehet látni, hogy mi az, másrészt ha sok olyan program van megnyitva, aminek hasonló a felépítése, akkor ugyanezen okból lehet, hogy nem fogjuk azonnal megtalálni, nekünk mi is kellett. Ha jól vettem ki Nfol írásából, akkor ezt a Vistában is megjelent, csak ott az ALT+Tab váltáskor mutogatja a preview-kat nekünk a rendszer. Szerintem ezt nem volt érdemes átvenni... Ja, és aki az üzembiztonsága miatt dicsőíti az almát, annak csak annyit, hogy nekem kétszer fagyott le az iMovie az óra alatt, pedig a gép tökúj... Szóval vagy a Mac züllött le ennyire ezen a téren, vagy az XP-vel a Microsoft felzárkózott :-)

Most pedig következzen a Photo Boothból egy kép, ami azt demonstrálja, hogy a program képes real-time effekteket végrehajtani (mondjuk az, hogy real-time az pont nem látszik :-)) a kamera lencséje előtt lévő dolgokon (a kamerák bele vannak építve a monitor keretébe felülre, ami tökjó), de most direkt nem látszó képnek teszem be.

Csak erős idegzetűeknek!

A végére pedig két nyavajgás következik:

1. Miéééééééért szórakozik az UW ennyit mostanábaaaaaaaan?
2. Miééééééért nem lehet az egész neten kompetens Prison Break vagy House M.D. háttérképet találniiiiiiiiiiiiiiiááááááááááááááááááááááááááá!!?

Now Playing: The White Stripes - The Hardest Button to Button

Komment-link

2006-09-24

Retorika

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Igen, most tanúi lehettek annak, hogy ebben a blogban is szó lesz az országban uralkodó helyzetről, azaz a tüntetésekről, utcai zavargásokról, meg egyéb kellemetlen satöbbikről.

Ezen eset kapcsán (is) megtudhattuk a szóvivőktől és politikusoktól, hogy hogyan lehet hosszú körmondatokban semmit mondani úgy, hogy mindvégig fenntartjuk a látszatát annak, hogy mondtunk valamit, hovatovább, az a mondanivalónk valami olyan elképesztően újszerű és okos volt, hogy nem is értjük, miért is nem mi vagyunk a miniszterelnök. Kivétel ez alól az az eset, amikor a miniszterelnök mondja a semmit, mert akkor ő az elhangzott mondat után sokat sejtetően bólogat, hogy "Ugye, ugye...".

Nfol-blogreakció jön:

és most az jutott eszembe, amikor S@ti és én közösen néztük valamelyik vasárnap este az "A szólás szabadsága" című műsort az m1-en, amelyben mindenki Ferije magából majdnem kivetkőzve válaszolt a riporter direkt bulvárosra vett kérdéseire. Na, a felvételen is körülbelül ilyen a hangnem. Mit is állapítottunk meg akkor, S@ti...?

Máris mondom, máris mondom... (logot visszakeres) Nézzükcsak, aszondjahogy:

[21:06:45] S@ti: hát ez durva túlzás volt
[21:06:56] S@ti: "Miniszterelnök úr, köszönöm, hogy válaszolt a
kérdéseimre"
[21:06:58] S@ti: hát nem válaszolt...
[21:07:51] Nfol: nem hát


Ezt állapítottuk meg, és a következő sorban már tértünk is át más témára. Egyébként, ha már ennél a logrészletnél tartunk, a beszélgetés így kezdődött:

[20:30:40] S@ti: üdv
[20:30:46] S@ti: Dancefloor Charts megy az MTV-n
[20:30:55] S@ti: Justin Timberlake - Sexyback című száma a 4.
[20:31:10] S@ti: összehozott egy gyenge ütemet, és azt loopolja az
egész szám alatt
[20:31:14] S@ti: és ezzel negyedik helyet ér el
[20:31:18] S@ti: hát congratulations
[20:31:20] S@ti: :S
[20:31:23] Nfol: üdv
[20:31:37] Nfol: legalább elért vele valamit
[20:31:43] Nfol: és nem kapott négy gólt
[20:31:50] Nfol: hazai pályán


De most már kíméletes leszek az Nfol-S@ti logok adagolásával, tehát ebben a bejegyzésben nem lesz több.

Lesz viszont retorika még egy kicsit, ugyanis Áder Jánosnak a tévében sikerült megmutatnia, hogy néha az is baj, ha mondunk valamit. Főleg akkor baj, hogyha amit mondunk az valami olyan bődületes nagy hülyeség, hogy bekerül a HírTV-n a Kommentár nélkül szekcióba. Hát ez bekerült, szabad nevetni. Sírni is...

Most pedig képek következnek Kitanáról, special thanks to birge, aki kölcsönadta a kameráját hétvégére. Persze nem ebből a célból, de én gátlástalanul felhasználtam arra is, hogy felvegyem a macskámat :D









Az utolsó képen a háttérben látható virágok petúniák. Ezt most külön a kreatív igazgató kedvéért írtam ide, mert ő bizonytalan időn belül (ahogy az nála lenni szokott :-)) meg fogja érteni, hogy miért tartottam fontosnak ezt a tényt kiemelni.

Now Playing: The Crystal Method - Now is the Time

Komment-link

2006-09-20

Evidenciák

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Mostanában hosszú kihagyások lesznek a blogban, mivel kicsit besűrűsödött az órarendem az előző félévekhez képest, és egyre többször kapom azon magam, hogy fél tizenkettőkor érek haza, és még egy FlatOut 2 versenyt sincs kedvem lenyomni, annyira fáradt vagyok. Pedig a Derby class versenysorozatait már mind végigcsináltam, most készülök váltani a Race kategóriára - ha eljutok odáig...

A blogírásig például most eljutottam, de ez evidens, ha ezt olvassátok. Ilyen evidenciákból mostanában nem volt hiány. Például mostanában is rákényszerültem valamilyen szinten (kényszer egyébként nincs, de ez egy másik evidencia :-)), hogy tévét nézzek. Na, ennek megint nem lett jó vége (ez is evidencia...), mivel egy, a tüntetések és az utcai harcok során a rendőrség munkáját értékelő "szakértő" azt találta mondani két és fél perces körmondatával, hogy "A rendbontókat meg kell fékezni!". Háááááát, ha ők mondják... Komolyan mondom, erről már tényleg tévévetélkedőt kéne szervezni (oda is való az ilyen), amire mindenki nevezhet, aki mindent tud, ami teljesen nyilvánvaló (evidens). Ez az ötlet egyébként a Waczak Szálló egyik részéből származik, nem pont így ugyan, de ezt nem lehetett kihagyni.

A winchesterprobléma egyébként magától megoldódott, most változatlan formában működik a rendszerem, még csak helyreállító telepítést sem kellett végezni rajta. érthetetlen...

Végignéztem a House M.D. második szezonját is, amely talán egy kicsit gyengébbre sikerült, mint az első, de az utolsó rész határozottan kellemes volt...

SPOILER-veszély, továbbolvasás csak saját felelősségre!!!


én szóltam!


De tényleg!



... tehát nekem az Egy csodálatos elme című film jutott róla eszembe, pontosabban az, hogy azt a filmet kellett volna így megcsinálni. Mivelhogy azt a filmet anno az egekig hype-olták, hogy milyen zseniális ötlet, hogy a nagy matematikus logikát használva lesz úrrá hallucinációin. Na, ehhez képest egy mondat volt a filmben arról, hogy a képzelt emberek nem öregszenek, ezért nem valódiak. és ennyi! Ez volt a beharangozott "nagy küzdelem" meg "brilliáns logika".
A House S2 utolsó epizódja viszont elég korrektül ki volt bontva, és volt benne logika is, amint kedvenc (?) doktorunk saját elméjének termékeivel küzd, közben meg apró jelekből rájön, hogy mi az a Mátrix. Teljesen korrekt, bár örök kritikus szemléletem nem hagy nyugodni, és azt mondatja velem, hogy még ezt is lehetett volna tovább bontogatni, még több apró részlettel, még több belső drámával. De hát ez van. Fellépett a DH-effektus itt is: S3-at akarooooooook...


SPOILER-veszély vége - továbbolvasás ugyan szintén saját felelősségre, de ez már csak a szokásos...

Keretes szerkezetünk teljessé tétele érdekében térjünk vissza az elejére: nem tudom, milyen időközönként tudok frissíteni, tehát kéretik türelmesnek lenni, az idő úgyis csak illúzió, nekem meg sok a dolgom, többek között a kreatív igazgatói ülések fonalát is igyekszem felvenni :-) Egyelőre ez a folyamat is evidensen az AS-szabvány szerint működik (Ahogy Sikerül).

Now Playing: The Crystal Method - Roboslut
Merthát ez is evidens. Bár nem, de mindegy :-)

Komment-link

2006-09-13

S@ti ma estétől kezdve meghatározhatatlan ideig minimálwindowsról van jelen a neten, ugyanis a rendszervinyója úgy néz ki, meghalt. S@ti most egy kicsit átment Nfolba, mert éppen harmadik személyben ír saját magáról, de ez a jelen helyzetben tökéletesen érthető, bocsássuk meg neki.

Történt egyszer, hogy S@ti letöltötte a Quantum Leap című zseniális sorozat második évadját. Ezt az Azureus nevű programmal átlagban 4 KB/sec-os letöltési sebességgel másfél hónap alatt sikerült abszolválnia. Tegnapelőtt.

Tegnap S@ti hazaér, bekapcsolja a gépet, amiről ugyan tudta, hogy előzőleg szabálytalanul állította le, de azt gondolta, ennek nem lesz komoly következménye. Nagyot tévedett azonban, ugyanis bekapcsolás után szegénynek a gépe bootolás helyett az "UNMOUNTABLE_BOOT_VOLUME" nevű igen népszerű hibaüzenettel örvendeztette meg S@tit, aki már majdnem úgy döntött, hogy formázni fog, amikoris eszébe jutott a másfél hónap és másképp döntött.

Ma lett ideje S@tinak arra, hogy kitalálja azt a megoldást, hogy a vinyót elviszi hű cimborájához, Ninjához, és majd nála megpróbálják bebootoltatni a sérültet. Ugyanis S@ti, okos gyerek révén, rákeresett az iskolában az interneten erre a hibaüzenetre. A jelenségre három okot talált, amelyek közül az egyik egyáltalán nem lehetett igaz, a második esetében elromlott a vinyó teljesen, a harmadik pedig azt a lehetőséget csillantotta fel S@ti előtt, hogy csak a fájlrendszer passzolta a további működést - ilyenkor elképzelhető ugyanis, hogy bizonyos esetekben egy másik gépről sikerül működésre bírni a pórul járt adathordozót és akkor a másfél hónapnyi letöltés sem megy kárba és Ninjánál ki lehet írni DVD-re az adatokat. Mindeközben S@ti sűrűn hálálkodott az égnek, hogy nem a másik vinyó szállt el, amin nem csak letöltések vannak, hanem pótolhatatlan, illetve nagyon nehezen újra beszerezhető adatok is.

Ezérthát S@ti összepakolt egy halom DVD-t a holnapi akcióhoz, majd elővette 2002 októbere óta hűséges társát, a 30 GB-os Maxtor vinyót, beszerelte, majd kellemes meghökkenéssel tapasztalta, hogy betölt a Windows. Ugyanis a vinyón volt rendszer, ami ráadásul annyira nem is minimálwindows, mint ahogy azt először gondolta. Úgyhogy S@ti most a lehetőségekhez képest egész kellemes körülmények között tud blogot írni, ráadásul a House M.D. S2-t is tudja folytatni, mivel azt pont kiírta DVD-re, mielőtt megtörtént a baj...

Now Playing: Daft Punk - Face to Face
Mivel a zenék is a másik vinyón voltak, S@ti ajkairól újabb hálálkodó szavak röppennek fel az égbolt irányába, mivel veszettmód örül annak, hogy a teljes playlistjét sikerült retrieve-elnie.

Komment-link

2006-09-11

Differenciáldiagnózis

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Lezajlott a 2006-os gólyatábor, és én csak most jutottam úgy géphez, hogy rávisz a lélek a blogírásra. Például tegnap este is jutottam géphez, de akkor inkább Duke Nukem Manhattan Projectet játszottam blogírás helyett, ami egy kváziháromdés platformjáték egyébiránt. Még egyébirántabb pedig, egyik nap délután is jutottam géphez, de akkor meg House M.D.-t néztem, amire nemrég kaptam rá. Tegyetek így ti is. Ninjánál már ott az első szezon, hamarosan Eránál is ott lesz, meg birgénél is. Nfol már korábban rákapott. Szóval terjed ez, terjed... A cím is ebből a sorozatból van: a differenciáldiagnózis az a folyamat, melynek során Dr. House felírja egy fehér táblára a tüneteket, a munkatársai próbálkoznak mondani valamiket, aztán a végén House-nak lesz igaza. Tulajdonképpen az egész sorozat is ennyiből áll, de elképesztően szórakoztató.

Gondban vagyok, mert nem tudok kiakasztó dolgokat írni az új elsősökről... Pedig a gólyatábor előtt már úgy rákészültem, hogy most segítőként majd átélem ezeket az elképesztően stresszelő és idegfeszültséggel teli pillanatokat, amikről a blog indulásakor volt szó, de nem. Az új elsősök nem voltak nyavajgósak, nem fáradtak el hirtelen és nem kérdeztek hülyeségeket.

Az első napon a Semmelweis úti kollégiumba voltunk Ninjával beosztva, hogy kísérjük be az ide költöző kommunikációsokat, vegyük fel az adataikat, vigyük fel a csomagjaikat, etc. Aztán este következett a tankörünkkel való megismerkedési est, amin végülis nem ismerkedtünk meg senkivel. A saját tankörünkből teljes biztonsággal még most is csak egy-két embert ismernék meg, szóval jól odafigyeltem :-)

Másnap a "csónakház" nevezetű eseményre kerül sor értelemszerűen a csónakházban. Illetve -nál... Mindegy. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy nagy tér, ahol mindenki nyüzsög, közben két hangfalból ütemesen árad ugyanaz a vérgyász ((c) by Nfol) zene, mint ami a RockMenzán, aztán egy idő után a sok ember rájön, hogy nem igazán tudnak ennyien együtt semmit csinálni, akkor gyorsan kitalálják, hogy legyen valami vetélkedő, aztán annak is vége és marad a semmi. Namost erről lemaradtam, mivel sikerült megtalálnom az egyik lányt, akit beköltöztettünk előző nap (az ő szobájukhoz külön kellett kulcsot gyártani oly módon, hogy a pótkulcsot lemásoltattuk), meg ott volt vele egy srác, és velük beszélgettünk egész éjszaka, amígnem hajnali egy felé közelítve úgy döntöttünk, hogy megyünk. Időközben Ninja kifejtette a "Milyen az a Soxak?" kérdésre, hogy "Ugyanez, csak nappal"...

A Soxak vetélkedő pedig tegnap volt, és tényleg majdnem ugyanaz volt, mint a csónakház, de volt egy óriási különbség: igazi zene volt, nem RockMenza féle fertelmek!!! Először hallottam ezen a főiskolán zenét!!!!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Erával azonnal petíciót akartunk írni, hogy az a srác legyen a DJ a menzán, aki a Soxakon szolgáltatta a zenét. Volt például a Kosheentól a Wish!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Még mindig nem tértem magamhoz...

és elérkeztünk a mai naphoz, amikoris két óránk lett volna, de nem volt, és én poénból magamon hagytam az első hétre a gólyatáboros karszalagot. és most is úgy gépelek, hogy még rajtam van. Ezzel is bővült legalább a Kulisszatitkok rovat...

Most pedig megyek végre UT-zni, folytatni a DNMP-t, meg tovább nézni a Dr. House-t. Már hiányzott...

Now Playing: Coldplay - Low

Komment-link (mostantól nem új ablakban nyílik, birge kérésére)

2006-09-04

Déja vu

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Igen, ilyen elcsépelt címmel ünneplem a blog első évfordulóját, de reggel 8 óta már fent vagyok (hűűűűűűűűhaaaaaaaaa), és a tárgyfelvételbe meg általában is majdnem bele lehet őrülni. Szóval mentségeim azok vannak...

Mondanivalóm viszont nem sok, már ha azt nézzük, hogy egy év, meg évforduló, meg ilyesmik. Hát igen, eltelt egy év, itt van ez a blog már azóta, és vissza lehet olvasni, hogy milyen. Úgy körülbelül ennyit tudok elmondani. Ja, és ez a 147. post.

Na, azért két dolog hátravan. Ugye ilyenkor, mikor itt valamiféle évforduló van, akkor én mindenféle statisztikákat szoktam készíteni, és ez most sincs másképpen. Most azt találtam ki, hogy azt közlöm, hogy az egyes évszakokban mennyit írtam. Kreatív, nemde? Íme:

Ősz: 55 post
Tél: 34 post
Tavasz: 27 post
Nyár: 30 post

Ez a post nincs benne a számolásban, és az idei ősz eddigi postjait is a nyárhoz számoltam. Most pedig szakkommentár következik:

Ebből most az látszik, hogy S@ti ősszel 55 bejegyzést írt, télen 34-et, tavasszal 27-et és nyáron 30-at.

Köszönjük, Flóri.

Van még egy adósságom az egy éves évforduló kapcsán, Ninja kérésére ezt most törleszteném. Tavaly nem írtam bele a blogba azt, amikor ott álltunk a TO előtt, bőven nyitás előtt, merthogy mi elsők akartunk lenni, és odajött két elsős srác (sidenote Ninjának: azóta se láttuk őket sehol!), és egyszerűen megpróbáltak benyitni. Mikor nem nyílt az ajtó, az egyik rángatta kicsit a kilincset, majd a következő szállóige hangzott el:

"Na, mi a f*sz van ezzel az intézettel?"

Ninjának azóta is nagy kedvence ez a mondat, és bár neki nem szokása idézgetni (nem úgy, mint nekem...), ő mégis sokszor előhozza ezt, és addig-addig erősködött, hogy milyen kár volt nemmegírni tavaly, hogy megígértem neki nemrég, hogy majd az egyéves évfordulón beírom. és most beírtam. De Ninja, ha erre nem kommentálsz, akkor lerendezzük Tekken 3-ban... :-)

Ma találkoztam legújabb hűséges olvasómmal, aki meglepett azzal, hogy ma rámért. Ez alkalomból pedig tanúja lehetett annak, hogy veszek egy USB-hosszabbítókábelt. Az eladó srác kimondta, hogy 600 Ft, én elmormoltam, hogy 150-re számítottam, és nem vettem észre az egyértelműen adódó szituációt, amit legújabb hűséges olvasóm azonnal le is csapott, ugyanis ő mondta azt a boltból kilépve, hogy "Most már van rákellenszerünk", és először nekem le se esett, hogy mire gondolhat, de aztán mégiscsak.

Now Playing: Franz Ferdinand - Tell Her Tonight

Komment-link

2006-09-03

Az 1-4 helyett...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

... 16-10! Ennyire vertük meg ugyanis a horvátokat vízilabdában tegnap.

No persze mégis a norvégmeccs volt a viccesebb, főleg a közvetítés szokásos "minősége" miatt. Az elején jól beharangozták, hogy "Új csapat épül az új szövetségi kapitány kezei alatt", Flóri jól bemondta, hogy "Most végre az történik, ami az utóbbi két évben nem", azaz egy félmondatban bravúrosan negligálta Lothar MatthÄ?¤us tevékenységét, akinek egyébiránt a cipőfűzőjéhez sem érhetne hozzá. A meccs valahol már itt eldőlt.

Az első gólról sokaknak Gyepes Gábor horvátok elleni hibája jutott eszébe két évvel ezelőttről, és biztos nekem is az jutott volna eszembe, ha emlékeztem volna rá. De itt tapasztaltam meg újra, hogy mennyire hihetetlenül hasznos képessége agyunknak a felejtés. (0-1)

A második gólnál Király gurította ki balra a labdát, amivel a védő kerek két másodpercig szerencsétlenkedett, mire Strömstad megszabadította a nézőket a szenvedésüktől egy időre, és végre focit mutatott be vele. Ezt a jelenetet, ha nagyon akarnám, most bedigizhetném, feltölthetném és belinkelhetném ide, de nem teszem. (0-2)

A harmadik gól egy gyönyörű, Van Basten szellemét idéző találat volt Pedersentől. Dárdai meg lemaradt, mint magyar védő a bolgár fejesről. (0-3)

A negyedik gól Király Gábor óriási kapushibája révén született, már csak azt nem értem, hogy Solskjaer miért nyilatkozta a meccs végén, hogy "A magyarok kemény ellenfelek voltak"? érthetetlen. (0-4)

Ja, meg volt itt egy valószínűleg szánalomból megadott tizenegyesünk, amikor Torghelle feldobta magát Gera szélről bepasszolt labdája után. Teljesen egyértelmű volt, hogy akkor lett volna valóban büntető, ha összezárnak előtte, de hozzá sem értek. Gera biztos lábbal varrta be a jobb alsóba, de ennek valahogy már senki nem tudott örülni... (1-4)

A meccs végén Flóri azzal foglalta össze a pályán történteket, hogy "A norvégok nem csináltak semmit, mégis megnyerték a mérkőzést"(amire én csak annyit tudok most mondani hirtelen, hogy a magyarok se csináltak semmit, ők mégse nyerték meg a mérkőzést), Kokó meg már a Szusza Ferenc stúdióban látta a meccset. Mondjuk ez az elszólás még hiteles is lehetett volna, mert néha valóban úgy álldogáltak a fiúk, mint valami reklámfilm-forgatáson. Azért csak sikerült kimondani a stadion szót. Ahogy Nfol mondotta: "Kokó megküzd a stadion szóval és a harmadik menetben győz". Ezt meg azért nem rakom ide audiovizuális formában, mert pont akkor kezdett el beszaggatni a UPC-n a kép, amikor a stúdióelemzésre került a sor, meg egyébként sincs most ehhez kedvem.

A második gólról most olvasom a leírást az Index cikkében, ide is idézem:

Újabb negyedóra elég volt azonban az újabb norvég gólhoz. Igaz, ehhez is védelmi hiba kellett, ezúttal Király Gábor hagyott ki. Egy norvég szabálytalanság után gyorsan akarta elvégezni a szabadrúgást, ez sajnos sikerült is neki, mert oldalra passzolt, Lőwhöz, akit meglepett a gyors Strömstad, elvette tőle a labdát és a gyakorlatilag ismét üres kapuba helyezte a labdát.

Nos, ez nagyon jól hangzik, csak kicsit nem így volt... Lőw átvenni sem tudta a labdát, a mozgásán úgy tűnt, fel se fogta, hogy egyáltalán mi gurult hozzá, Strömstad pedig teljes két másodpercig tanulmányozta a helyzetet, mire úgy döntött, hogy ettől a játékostól elvenni a labdát körülbelül annyira lesz nehéz, mint amennyire Solskjaernak volt nehéz begurítani az elsőt.

Az Indexen nyílt a meccs után egy olyan topic, hogy "Betiltani a magyar focit!", de nekem jobb ötletem van: kitiltani kéne inkább - a nemzetközi porondról.

Most annak kéne következnie, hogy pontról pontra elemzem az összes gyönyörűszép magyar gólt, amiket a horvátok elleni meccsen követtek el Kásásék, de azért nem teszem, mert ők anélkül is tudnak játszani, hogy valaki hülyeségeket nyilatkozna róluk. Ma fél ötkor és fél hétkor lesz meccs (női és férfi), mindenki nézze azt és felejtse el a focit.

Now Playing: Three Drives on a Vinyl - Greece 2000
Ez a szám tiszta nyáááááááááááááááááááááár! Holnap pedig tantárgyfelvétel reggel nyolctól, előre örülök, hogy milyen jó lesz felkelni és kalapálni az entert...

Komment-link

2006-08-31

Mindenekelőtt óriási hírrel szolgálhatok: elkészült a két YouTube-os link Jóna Zsoltra és Marton Szilárdra! Remélem, marad még annyi agysejtetek ezek után, hogy fel tudjátok fogni a további bejegyzések értelmét... - bár tekintve, hogy átlagban mennyi szokott lenni abból errefelé, annyira azért nem aggódom. Nade mégis: Marton Szilárd... háááááát...

A tegnapi nap folyamán kísérletet tettem arra, hogy sűrített levegős palackkal kitakarítsam a gépemet belülről, és újfent realizálnom kellett, hogy milyen nagy sikere lenne a PC-nek, mint takarítóeszköznek is, ugyanis a PC nem más, mint egy porszívó, ami lassan ugyan, de rendkívül hatékonyan működik. Ráadásul csendesebb is, mint a porszívók. Igaz, látszatja nem nagyon van ezirányú tevékenységének, mert mögötte és körülötte is ugyanúgy ott marad a por, dehát valamit valamiért ugyebár.

A gép oldalának levétele után elképesztő dologgal kellett szembesülnöm: egy póknak actually sikerült hálót szőnie a gépben a 120-as winchester alá (!), ráadásul eléggé meg is lehetett elégedve a kiszolgálással is, mert a fent említett hálóban találtam egy általa elfogyasztott legyet is (!)... Persze a Sűrített Levegős Palack VS PókHáló (mondom, hogy az agyamra ment...) meccs eredménye fix kettes volt, úgyhogy kénytelen voltam a saját kezemmel kisöpörni az építményt a gépből, az alja egyébként az USB-portnál végződött (mármint az elülsőnél). Magát a pókot nem találtam, de ezen események meggyőztek arról, hogy legközelebb nem kéne fél évnek eltelnie a következő hasonló akció előtt...

Now Playing: Kasabian - Processed Beats

Komment-link

2006-08-29

A mai napon Ninjával járkáltam a városban, és összefutottunk Dicskával is, akivel pedig nem terveztük. De ha már így alakult, akkor Dicska elkísért minket venni nekem egy 1 GigaByte-os DataTraveler PenDrive-ot, és ez a NagyBetűsítés már KeZd az AgyaMra MenNi. RáaDásul NyelvTanilag HelyTelen is, MivEl ElvIleg CsAk ÖsSzetett SzavAk HatáRán LeheTne AlkalmaZni...

... és nyelvtanilag még úgy is helytelen. A cím egy része tehát már MegFejtődött (jaj), de a másik fele, ami keretes szerkezetet alkot, még nem. Ez pedig úgy keletkezett, hogy Dicskának különböző okok miatt csörgőt kellett volna vennie ajándékba valakinek. Ezért beromboltunk hárman egy "BabaÁruház" feliratú helyiségbe, ahol bár babát nem, de babacipőt és egyéb dolgokat lehetett kapni. A cipőket azért emelem ki, mert minden fal tele volt velük a helyiségben, szóval ha azok a polcok mind egyszerre borultak volna le, akkor pedig bele lehetett volna fulladni csak a babacipőkbe. és babacipőkbe fulladni nem túl kellemes halálnem. Már ha egyáltalán létezik olyan, hogy kellemes halálnem... De eltértem a tárgytól.

Tehát csörgőt akartunk venni. Az eladó egy piros polchoz irányított minket, de mi egy másikat találtunk meg. Mind a kettő egyébként piros volt, úgyhogy megnéztük mindkettőt. Kiszemeltünk egy szimpatikus darabot (a lehetőségekhez képest), és nem találtuk rajta az árat. Előtte elmeséltük Dicskának, hogy amikor sokalljuk valaminek az árát, akkor Ninjával általában nagyon hülye megjegyzéseket teszünk, mint például BKV-jegy vásárlásnál, mikor 500 Ft-ból nem jött ki három: "Nem repülőjegyet kértem...", vagy például AlgoPyrin (izé...) vásárláskor, mikor már nem emlékszem, mennyi is volt, de nagyon sok, szóval akkor meg: "én nem a rák ellenszerét kértem...". Szóval ilyen vénában kérdezi Dicska, hogy akkor ő most kíváncsi erre, hogy "Ez vajon jó rák ellen?". én találtam meg először az árát, és azonnal örömmel jelentettem: "Igen, jó rák ellen is: 2780 Ft...". Hát, kicsit ledöbbentünk mindahárman voltunk. Úgyhogy végülis csörgőt nem, de Kulcsos Rágókát sikerült vennünk, bár elősz9r azt hittük rá, hogy csörgő. De nem az. Rák ellen sem jó, mert csak 530 Ft volt, viszont szerintem csörögni lehet vele, mert amivel nem lehet csörögni, az nincs is.

Maga a Kulcsos Rágóka egyébként úgy néz ki, hogy van egy karika, amire fel van fűzve három "kulcs", de énnekem elsőre abszolút nem esett le, hogy ezek kulcsok, mert a kulcs az számomra egy kis valami, de ezek meg jó nagyok voltak. Kicsi volt a felbontásuk, mondhatni. Vagy ez túl kocka egy beszólás lett volna...?

Az AdatUtazó kifejezés egyébként jobban belegondolva nekem valahogy sántít, mert nem nagyon van értelme. Ez a szó valami olyasmit feltételez, hogy az adat az csak úgy magától utazik valahová. értelme akkor már úgy lenne, hogy AdatUtaztató, de az megintcsak pontatlan, mert az adatok utaztatója az én vagyok, nem a PenDrive... Egyelőre még nem találtam megoldást erre a problémára (Miért, volt probléma? Lemaradtam valamiről... - ami tekintve, hogy a saját blogomról van szó, igen nagy teljesítmény! Dicsérjetek meeeeg! :-)).

Now Playing: Prodigy - Pheonix

Komment-link

2006-08-27

Catch 22

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Annak ellenére megemlítem itt a blogban a születésnapomat, hogy a Búcsú a biztonságtólban Bach leírja, hogy miért nem szabad számolni az éveinket. Többek között azt a részt sem idéztem a könyvből, mert végülis visszavittem a könyvtárba anélkül, hogy idéztem volna belőle, pedig azt írtam. Most az Illúziókat vettem ki, amiből ismét sokminden olyat tanultam, amit már eddig is tudtam. Bámulatos, nem?

Az éveket egyébként azért nem szabad számolni, mert akinek magas szám van a tudatában önmagával kapcsolatban, az törvényszerűnek érzi, hogy hamarosan meghal. Ezt kisgyerekkorunkban belénk nevelik, hogy milyen jó is ünnepelni a születésnapot, de a könyv azt írja, hogy minden szülinapi tortában egy-egy horog rejtőzik, és aki mindegyiket benyeli, az megfizet érte.

Szóval ennél azért igazán több eszem is lehetne már, hogy most még itt is bejelentsem, hogy egy évvel idősebb lettem, de ehhez kapcsolódik egy idézet az Illúziókból (igen, igen, most tényleg idézni fogok! :-)):

Bizonygasd saját korlátaidat, s bizony, szert teszel rájuk.

Ez eddig a legjobb megfogalmazása egy olyan dolognak, amit már eddig is tudtam.

Now Playing: Kosheen - All in My Head

Komment-link

2006-08-26

Sorozatgyilkos

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

PGO Fórummeet V5.0, bár már majdnem egy éve nem írtam semmit a PGO-fórumra, az első négyen ott voltam, így az ötödiken is. Egyébként is elég szerény számban jelentünk meg, mivel rajtam kívül Chocho, Ninja, Cerleus, Royal04 és Oscee képviseltette magát. Saját magával.

Ahogy azt a GAMER-fórummeeteken is megszokhattuk (Nem, nem... ezúttal nem landolt semmi fountainben vagy mellette, mielőtt birgének, SztupYnak és más arra alkalmas emberkéknek felcsillanna a szemük. Nem...), a konverzáció igen széles spektrumot érintett, az animéktől kezdve a tüzijátékon át a Superman Visszatérig bezárólag. Persze én inkább állandóan a Superman IV-et hoztam fel, és mindenkinek serényen ajánlgattam, mivel az annyira rossz, hogy már majdnem jó. De csak majdnem. Látni mindenesetre mindenkinek kell :-)

Ja, meg közben arról is volt szó, hogy Chocho állandóan arab kontaktokkal találkozik MSN-en, csakúgy, mint Nfol, úgyhogy ez itt most egy emlékeztető arról, hogy ("... rádiójukat éjjelre hagyják bekapcsolva") mindketten keressék meg a másikat.

A cím pedig Chocho egyik felvetéséből indult ki, mikor a beszélgetés közben egyszercsak semmivel nem összefüggően bekérdezte, hogy "Azt milyen, amikor valaki csak azért öl meg sok embert egymás után, de nem sorozatgyilkos, csak azért öli meg őket, hogy kipróbálja, hogy milyen?". Oscee erre úgy reagált, hogy szerinte ez csak egy emberrel működik, mivel "... a másodikat már nem próbából öli meg, mert akkor már tudja, hogy milyen...", és még egy-két percen keresztül erről volt szó, mikor én is megmondtam erről a véleményemet: "Nem sorozatgyilkos, hiszen a sorozatgyilkos az az, aki megöli a 24-et..." - bár már nem emlékszem pontosan, hogy alakult a kontextus, higgyétek el, csattant. Mint ahogy ez a vicc is:

- Minek megy Hófehérke az erdőbe?
- ???
- Fának.


A szó mindkét értelmében. és szerintem is. Ez a vicc már akár egy kategóriában is említhető Marton Szilárd és Jóna Zsolt vicceivel, bár utóbbiak azért még mindig egyszerűen verhetetlenül megközelíthetetlenek. Majd ha kész leszek a YouTube-ra való feltöltésükkel (valami kimondhatatlan érzés ebben a cselekedetben valahogy még most is meggátol, mert belegondolok, hogy ezzel hány embernek okoznék kiheverhetetlen agyi károsodást... De mégis... Egyszerűen muszáj! Ezeket nem lehet kihagyni!), akkor lesznek linkek is, itt, az adott bejegyzésben és ott oldalt is. Bár akkor a Jóna Zsoltos videóhoz (mert az már itt oldalt megvan linkelve, csak nem YouTube-os, és úgy mégiscsak jobb lenne) írt descriptionöm már nem lesz helytálló, de maximum átírom. Mindent a közönségért! Bár hogy aztán ki hogy reagál, abba Marton Szilárdot ismerve belegondolni sem merek...

és most pedig a nickem története következik, mivel rádöbbentem, hogy neten már legalább négy embernek elárultam, meg itt a blogban ráadásul még be is ígértem, hogy leírom, úgyhogy akkor leírom. Még 2000-re nyúlik vissza a történet, amikor is egyik osztálytársam be akarta írni a telefonszámomat a karórájába (mivel akkor még nem volt mindenkinek mobilja, mint manapság), és mivel az IRL vezetéknevem nem fért ki oda, ezért be akarta írni angolul. Ám a Saturday sem fért volna ki, megakadt ott, hogy "SAT", mire hirtelen felderült az arca, és kitörő örömmel deklarálta: "SATI!". Ez nekem annyira megtetszett, hogy megjegyeztem, és mikor 2001 októbere körül (ezt már nem tudom pontosan), első ízben regisztráltam fórumra, ezt a nevet használtam, persze közben annyit cifráztam rajta, hogy mivel nemesi származású vagyok ("I lied." - Arnold Schwarzenegger), ezért @-cal írom.

birge (Még mondatkezdésnél sem! Nem!!!) nemrég Olaszországban járt, és fényképezett nekem párat, ezek közül egyet be is mutatok most itt, mivel a magyarázat szerint ez a kép "... csütörtök kedvéért készült":



A fórummeetről visszafelé menet egyébként megfigyelhettem, ahogy Ninja és Cerleus legalább 10 percen keresztül arról vitázik, hogy a paintballben a fegyverrel lehet-e célozni, éshogy mennyire lehet. Amikor Cerleus meséli, hogy ő egyszer harminc méter távolságra adott le célzott lövést, Ninja azonnal felveti, hogy biztos sniper-paintballfegyvert kaphatott, mert az lehetetlen, hogy azzal így lehessen célozni. én mondjuk azonnal aimbotra gyanakodtam volna, dehát én ilyenkor mindig UT-ban gondolkodok. Ráadásul ez most azon kevés alkalmak egyike volt, hogy nem mondtam ki azt a hülyeséget, amit gondoltam! Hihetetlen, tudom... - főleg a blogban szereplő bejegyzések számát és terjedelmét nézve.

Anyway, vissza a vitához: Ninja szerint 15 méterre nem lehet azzal a fegyverrel jól célozni, mert ide-oda mennek a lövedékek jobbra-balra, úgyhogy Cerleus biztos egy Delta force-os fegyvert kapott. A vita ezek után még folyt volna tovább is, csak Cerleus inkább hazaindult, mert éppen Dunaújvárosba értünk, és ő meg az ellenkező irányban lakik. Ez egyébként nem egyedi eset, arról is jókat el tudtak vitázni még a buszon, hogy a másik miért nincs, mikor van, miért van és mikor nincs Skype-on és MSN-en. Meg is jegyeztem, hogy a vitáikról írok egy kicsit a blogba.

Fontos bejelentés következik: az új billentyűzettel is tökjól megy a Tekken 3.



Xiayou még mindig rulez.

Now Playing: New Order - Jetstream

Komment-link

2006-08-23

Na, majd most...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

... írok kickbant is, mert Nfol meg Nabkcik-et írt, de ő már bőven túlvan az 500. poston, tehát ő már megteheti. Egyébként teljes joggal gyanakodott Nfol, mert valóban beleillett volna a kickban az előző bejegyzésbe, mondhatni témába vágó lett volna, hiszen az RTL Klub most valóban kickban minősítéssel zárt nálam. Azonban nemhogy a címbe, de még a bejegyzés szövegébe sem írtam bele a kickban kifejezést.

Az eredeti, mielőtt bárki összezavarodik (talán már késő, de sebaj) PastheLod blogjában található, ha valaki rákeres a "kikkban" szóra google-lal akkor jelenleg a második találat, de most ki is linkelem, hogy meglegyen maga a blog is, meg hamarosan oldalra is. Meg most ide is idézem a szöveget, mert ez megintcsak egy kihagyhatatlan, halhatatlan klasszikus:

Például ki a f***t érdekel az "A legyező" című színdarab. Ami nálam a Jóban & rosszBAN szintjét ütötte meg, tehát kikkban eredménnyel zárta a minőség ellenőrzést.

Apropó, oldalra: a Sikolysivatag is kikerült oldalra, mivel gazdája engedélyt adott rá. Ezen kívül volt egy nagyon jó észrevétele is az egyik posthoz, szóval amióta komment-linkeket rakosgatok ki, azóta bírnak történni dolgok errefelé. Ami módfelett örvendetes.

Végezetül pedig mindenképpen reagálnom kell az Nfol által az utolsó postban felhozott "figyeljük meg mindenki netforgalmát egy évre visszamenőleg a terrorizmus ellen" című amerikai kezdeményezésre, ami már az első négy szó után kikkban minősítéssel távozott, és távozik is minden jóérzésű embertől elfele. Hát kellett nekem itt emlegetnem Orwellt. Egyébként ehhez hasonló hír volt pár hónapja az is, hogy valamelyik cég piacra akart dobni olyan TV-t, amit a reklám alatt nem lehet átkapcsolni más csatornára. "Ha ilyen ütemben haladunk, elvtársak, örömmel jelenthetem, hogy prognózisaink szerint 2016-ra már minden lakásban ott lehet a TeleKép!" - hát csoda, ha kikkbant emlegetek?

Egyszerűen nem tudok elszakadni az agony boothtól, ez abból is látszik, hogy már másodszor linkelem be. Csak azt sajnálom, hogy nincs sokkal több review, bár ahogy nézem, akármennyi se lenne elég. Akkor legalább frissülne kicsit sűrűbben... sajnos úgy számolom, hogy leghamarabb október körül számíthatunk egy új review felkerülésére. Már ha érdekel még valakit rajtam kívül ez az egész, ha nem, akkor vegyétek úgy, hogy királyi többes volt, na. Addig is, olvassatok review-t egy ufós dokumentumfilmről. Ezen borulok tegnap óta, de tegnap csak a feléig volt időm eljutni.

Now Playing: Breaking Benjamin - Medicate

Komment-link

2006-08-20

A TV mindent tud...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

... ami teljesen nyilvánvaló! - fejezhetnénk be a mondatot tegnapi tapasztalataim alapján.

Nemrégiben az a vád ért engem, hogy "antiszoc" vagyok a tévékkel, főleg a TV2-vel. Na, ehhez a partikuláris eseményhez nincs semmi köze annak, hogy én tegnap leültem megnézni a Híradót és a Fókusz Pluszt. Ehhez más események vezettek, de senkinek semmi köze hozzá, aki most olvas, még annak sem, akitől a vád jött. Illetve nem is vád volt, de így jobban kijött a mondanivaló. Már ha kijött. Meg persze, ha egyáltalán volt minek kijönnie. Mindegy.

Tehát Híradó. Híradó, amely mindent megtesz azért, hogy az emberek azt higgyék, történik valami, de mindig szánalmasan elbukik. Nálam legalábbis. A fél óra alatt nem történt semmi az égvilágon. Ez azért pozitív, mert 24 óra eseményeit brilliánsan össze tudták foglalni a fél óra alatt, ami hatalmas bravúr. Tényleg. Másrészt, a kis bevágásokat sikerült pont úgy összeállítani, hogy még véletlenül se derüljön ki belőleük semmi több, mint amennyit a beharangozóban két mondatban elmondtak az esetről.

Nézzük például a barlangbalemászó férfi esetét, aki egy elhagyott telefonkábelt és egy barlangot meglátva úgy döntött, hogy akkor ő most lemászik és lentrekedt és felhozták. Namost ezt elmondták ugye a beharangozóban, váltunk a helyszíni képekre. Az egy dolog, hogy a nyilatkozók sosem mondanak semmi többet, mint amit eddig is tudunk már, de hogy ebben az esetben legalább egy decens képet nem lehetett felvenni az ominózus barlangról és a semmi alá odavágni, az valami elképesztő. Viszont ezt lehet pozitív dolognak is felfogni, mert így megmaradt a műsor konzisztenciája: a kép illeszkedett a szöveghez.

Egy másik hír arról szólt, hogy valahol tönkretettek egy focipályát úgy, hogy a helyi önkormányzat bérbe adta azt egy jégrevü-társulatnak, akik tönkretéve adták vissza a gyerekeknek, és így 150 gyerek futballkarrierje került komoly veszélybe, mert nincs más pálya, ahol gyakorolhatnak. A helyszíni kisriport 95%-a semmi információt nem tett ehhez hozzá, bár itt meg kell adni, hogy legalább a képek érzékletesek voltak: főleg az, amikor egy gyerek egy buckában elesett, és ezt még lassított felvételen is megcsodálhattuk. Hűha! A Belga együttes szerintem serényen veregette egymás vállát, amint látták, hogy az "A Gabesz utolérte volna a Gullitot, csak megbotlott egy vakondtúrásban" azóta halhatatlanná vált soruk milyen élénken valósult meg, és hogy ezt nekünk az RTL Klubos kollégák micsoda zsenialitással voltak képesek prezentálni. Szerintem egypár könnycsepp is elmorzsolódhatott a fiúk szemében a látványra. Node vissza a riporthoz. A maradék 5% abból állt, hogy az egyik interjúalany eléggé szubtilisen utalt arra, hogy az önkormányzatból "valaki" áll emögött a háttérben, hogy ő döntötte ezt el, és még nem tudják, ki az. Erre száguldó riporterünk még mindig a pálya előtt állva jelenti, hogy a mai napon a polgármestert nem tudtuk elérni. Stúdió. De pont akkor, amikor már kezdett volna érdekes lenni a dolog, és még akár egypár új információt is szerezhettünk volna. Hát igen, a rutin, a rutin... Egyébként is megfigyelhető, hogy amikor valami ilyesmi van, ahol hivatalos köröket kéne megkérdezni arról, hogy akkor ez és ez itt hogy is van (például véletlenül pont szintén a tegnapi Híradóban volt egy riport a koraszülött-ellátás támogatásának akadozásáról és ezzel összefüggésben az Országos Mentőszolgálat létszámleépítéséről), akkor valahogy mindig az a riport vége, hogy a tudósító egy hivatalos épület előtt állva azt mondja, hogy az illetékesek nem voltak elérhetők/nem nyilatkoznak/nem is léteznek. Így az egész riport olyan, mint egy vicc poén nélkül. Az embernek a második után már remegnek a kezei...

és ez még nem a legrosszabb, amit egy Híradó megnézése közben elszenvedhetünk, ó, nem, barátaim, ó, nem. Ennél a riportfajtánál csak egy rosszabb van: az, amikor teljesen nyilvánvaló dolgokról csinálnak egy 4-5 perces (tehát a normálnál kétszer hosszabb!) "összeállítást". Hogy pontosan mit állítottak össze, az mindjárt kiderül. Először is, kijelenti a két műsorvezető közül az egyik, hogy ez a bejátszás a strandszezon végéről fog szólni. Merthogy ez az utolsó nyári hétvége, és ezt sokan igénybeveszik a strandokon. Aki csak egy pancsoló kislány értelmi szintjével rendelkezik, az már tudja, hogy miről van szó, oké, ugorjunk, lapozzunk, vágjunk, csak csináljunk már végre valamit, de nem. Jön a riport. Random vágóképek egy vonatállomásról, aztán strandról. A szöveg közben arról szól, hogy a vonattal utazni, a strandon meg strandolni lehet.

("Hírértéke van!" Sikoltják hisztérikusan a háttérben azok az "újságírók", akik ezekért a szövegekért felelősek. Hagyjuk is őket békén, hiszen erre való a hangmérnök, aki bölcsen benyomta az ő hangsávjukra a MUTE gombot, és így mi nem halljuk. Ez itt egy "mental image" volt csak, nem akartam elterelni a dolgot, bocsánat.)

Vágás után egy strandtulajdonos következik, aki elmagyarázza, hogy ez bizony a nyári szezon utolsó hétvégéje. Aztán pedig random bevágások olyan emberekről, akik épp most indulnak vonattal a strandra. A kérdés nyilvánvalóan az volt, hogy "Na és tessék mondani, mit fognak ott csinálni?", hiszen a zavart arcú (együttérzek velük...) riportalanyok azt mondják "Hát... fürdeni, meg kikapcsolódni". Hasonló kaliberű újdonságokkal szórakoztat minket az a huszas éveiben járó nő is, aki már talán éppen mondana valami újat (de tényleg) is, amikor hirtelen egy döccenéssel... elindul a vonat. Eh, a rutin, a rutin... Szerintem a stáb egyeztetett a mozdonyvezetővel.

Aztán bevágás a strandra, ahol random fürdőzőket látunk, majd egy obskurus mondat következik (természetesen parafrázis, mint ahogy eddig minden, csak nem képzelitek, hogy megjegyeztem...?): "A nagy forgalomnak csak a büfések örültek, de erről nem nyilatkoztak nekünk." és aki még próbálta követni ezt az egészet, annak most gördül le végleg a függöny. Erre már nem tudtam annál értelmesebben reagálni, minthogy kerekre tágult szemekkel felnyögtem: "Eh?". Ha ez most egy film lenne, ideje lenne beküldeni egy csinos lányt, aki egy nagy táblán felmutatja a "PLOT HOLE" feliratot, de így sajnos be kell érnünk az IRL szörnyülködéssel. Ez tényleg olyan, mint mikor a film bedob egy olyan elemet, ami úgy tűnik, hogy később fontos lesz (ekkor még "plot point"-nak hívják, sőt, jobb helyeken "important plot point"-nak), aztán az egész elfelejtődik és semmi nem lesz belőle (magyarul kilyukad, és így (is) születik a "plot hole"! Varázslatos, ugye?).

Azaz, végre körbeértünk: semmi lett abból, ami semminek is indult. A műsor végén pedig hét és fél másodperc alatt elsorolják azt a hat eseményt, ami ma tényleg megtörtént (hat arany a kajak-kenu világversenyen), majd a "fontos hírek még egyszer, röviden", de sajnos too little, too late, ugyanis a semmi az akármilyen hosszúra elnyújtva vagy röviden átfutva is semmi marad...

De hogy pontosan mennyire hosszúra lehet elnyújtani a semmit, arról csak a Fókusz Plusz megnézése után lehet fogalmunk.

Két riport kapott helyet a műsorban, így most mindkettőt ismertetném részletesen. Első riportunk a parlagfűről és az allergiáról szól. A kedvcsinálóból megtudjuk, hogy a parlagfű egyre nagyobb területeken burjánzik, és aki nem irtja, annak büntetés lesz az osztályrésze, valaminthogy folytatódik a tendencia, és egyre többen lesznek allergiásak. és máris jön a riport, amiből...

... ugyanezen nyilvánvaló tények derülnek ki, csupán annyi különbséggel, hogy ezeket egy allergiaszakértő mondja el, aki már a 60-as évektől kezdve kutat. én azt gondoltam, hogyha már ilyen expert a csávó a témában, akkor igazán mondhatna valamit az okokról is, hogy ez miért is van így, hogy növekszik az allergiások száma, legalább nagy vonalakban, de nem. Ha voltak is új információkat is magukban foglaló mondatai, azokat a riportot készre fésülő kollégák szemlátomást gondosan kivágták. Igen, hát a rutin, a rutin...

A riporternő allergiatesztre vállalkozik, miközben bemutatkozik egy olyan idegesítő feature ezekben a Fókusz-riportokban, ami vagy nagyon új lehet, vagy csak én nem vettem észre annak idején, amikor még néztem tévét: többször is olyan képeket vágnak be, amin látszik, hogy a stáb filmez. Az éppen történtektől távolabbról felvéve látjuk, ahogy a stáb előállítja azokat a képeket, amik ugye közelebb vannak, és látjuk a srácot is, aki tartja a mikrofont, és ugyebár mi ezért halljuk, hogy ki mit mond éppen. Na ez már önmagában is egy vétéefre minimum okot ad, mivel igazából nem hiszem, hogy a televízó most már jóval több, mint 50 éves fennállása óta bárkinek is el kéne magyarázni, hogy hogy készülnek ezek a riportok. Egy stáb kimegy egy kamerával és egy mikrofonnal és felveszi a dolgokat. Nagy ügy. Nadehogy még egy kamerát kivinni (!) azért, hogy be lehessen vágni, hogy a másik filmez, az nekem valahogy már magas. De lehet, hogy csak a mikrofonállvány-srác akart már végre szerepelni. Ki tudja. Ugyanez egyébként megismétlődött egy bevágás erejéig a másik riportban is, erről majd külön megemlékezem ott, érdemes lesz.

A riporternő tesztje negatív, tehát nem allergiás. Végre valami új információ! Talán még mindig nem eléggé rutinosak a szerkesztők? Nem baj, ha több nem lesz, akkor oké a dolog, ez az egy annyira nem fájt, mert végülis senkit nem érdekel... No, menjünk akkor tovább.

Random felvételek egy hatalmas mezőről, ahol persze burjánzik a növény, ide szállt ki a riporternő az ellenőrzőfiúkkal, akik jól megmondják, hogy "itt bizony ez nő", és körbejárják a terepet, dokumentálnak, majd megkeresik a tulajdonost, és jól megbüntetik. Namármost, az ellenőrzőstáb több tagja is majdhogynem kapitulálni kényszerül a pollenkoncentráció szervezetükre gyakorolt káros hatása miatt, a riporternő pedig egyelőre még szinte közönyösen mondja az egyik bevágásban Ellenőrfiú #1-nek, hogy "Te is tüsszögsz", amivel sikerül az érzékeny egyensúlyt helyreállítani, hiszen olyan információt sikerült közölnie, ami egyrészt nyilvánvaló és nem új (az eddigi vágóképekből látszott a srácon, hogy ő is allergiás), másrészt a tetejébe még senkit nem is érdekel! Brilliáns! A rutin, a rutin...

Tulajdonképpen már nincs is sok hátra a riportból, még néhány random vágókép a tüsszögő stábtagokról, ahol már Ellenőrfiú #2 is igen ramatyul bír kinézni, majd jön a lekonferáló szöveg, amit a riporternő láthatóan szinte sugárzó örömmel mond el, mert most, így az egésznek a végén nagyon örül annak, hogy ő nem. Mármint nem annak, hogy nem közölt új információkat, hanem annak, hogy ő nem tüsszög és nem könnyezik... Illetve várjunk csak: lefogadom, hogy 50%-ban annak is örül, hogy új információ véletlenül sem hangzott el. Hát persze, a rutin, a rutin...

A következő riport arról szólt, hogy megkerestek három nagy magyar futballcsillagot a múltból, hogy most mi van velük. Dzurják Csöpi, Détári Lajos és egy harmadik csillag szerepelt a riportban, akinek sajnos elfelejtettem a nevét, és még a neten sem tudtam megtalálni, olyan béna vagyok... Ez van. Namost új információ ebben a riportban sem volt, hiszen amit eddig is tudtunk (hogy ezek hárman nagy játékosok voltak anno), ahhoz valahogy megint nem sikerült hozzátenni semmit. Nade ennyi tapasztalattal már igazán tudhatjuk, hogy pont ezen dolgozik keményen a stáb, hogy így legyen. S ebben segítségükre van a rutin, a rutin...

Azonban az utolsó kérdés mindegyik riportalanyhoz (igazából nem mindegyikhez, mindjárt megtudjuk, miért, türelem) az volt, hogy mitől jutott el idáig a magyar futball, és hogy mi a baj a maiakkal. Erre az ismeretlen harmadik volt futballzsenink azt mondta, hogy "Sokkal több pénzért játszanak, mint annak idején mi, ezért nem követelik meg tőlük ugyanazt"... A kijelentésben már önmagában is logikai ellentmondás van, amit mindjárt feloldunk, de először nézzünk egy kicsit nyugatabbra, ahol ugyebár még több pénzért játszanak, és... Szóval értitek. A logikai ellentmondást pedig úgy fogjuk feloldani, hogy nem oldjuk fel. Ugyanis még lehet, hogy igaza is van, méghozzá azért, mert a "több pénzért kevesebbet követelni meg a focistáktól" annyira magyar módszernek hangzik, hogy hajlok rá, hogy azt mondjam, ennek az embernek nemcsak futballtudására, hanem helyzetelemző értékeléseire is bátran számíthatunk a jövőben.

Vágás, ezúttal Dzurják Csöpi válaszol... ehm... próbál válaszolni a kérdésre, ő a következő mondatot mondja: "Annak idején minden gyerek futballozó akart lenni, és nekik volt magyar példaképük. Ma már csak Ronaldinhót, Ronaldót meg Beckhamet lehet látni a gyerekek mezein, magyar nevet nem." Erre én meg azt mondom, hogy with all due respect, akik idejuttatták a magyar focit, azoknak még volt magyar példaképük is...

és íme Détári Lajos, aki ugyebár mostanság a magyar válogatott edzője, és a riporter állítása szerint "őt volt a legnehezebb elérni". Maradt még annyi agysejtem így a vége felé, hogy ki tudjak préselni egy "Wow!"-t magamból. Kellett nekem itt jellegzetesen magyar dolgokat emlegetnem... Node itt az interjú, amelyben őtőle persze nem kérdezik meg, hogy mi a baj a maiakkal, nem. A végén még válszolna. Ehelyett a régi időkről beszéltetik, de még így is csak olyan gondolatokat tudhatunk meg, amik teljesen irrelevánsak. Például most komolyan, kit érdekel, hogy Dömét felismerték-e a boltban vagy nem. Akkor már inkább meghallgatom ugyanezt Hajóstól, ő ezt (is) zseniálisan elő tudja adni. Ez a videó egyébként erősen alap, hihetetlen klasszikus már most. De elkalandoztam. Tehát megy az interjú, és közben megint bevágnak egy pillanatra egy olyan bizarr képet, amin két másodpercig az látszik, hogy a stáb interjút készít Détári Lajossal. Erre szokták a filmeket ízekre szedő site-ok azt a kifejezést használni, hogy "mindblowing, eh?" Erre én se tudok mást mondani.

A két műsor között a reklámok alatt pedig ismételten azon kaptam magam, hogy a saját fejemet ütögetem a 100%-os narancslé dobozával. Úgy látszik, azokra már én is csak heves autoagresszióval tudtam reagálni...

A kaput pedig az tette be nálam, amikor a Matyi és a Hegedűs nevű "együttes" új albumát kezdék promotálni, Duj duj desuduj címmel. Abban a borzalmas pillanatban szó szerint fizikai fájdalmat érezve dőltem hanyatt az ágyon és másfél percig mozdulni sem tudtam. Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című könyvéből már idéztem ezt a mondatot (illetve nem idéztem, megemlítettem), de most ideírom még egyszer: agysejtek tekintetében mindeni multimilliárdosnak mondhatja magát. és azt is ideírom még egyszer, hogy én nem érem be milliókkal. De lehet, hogy inkább a Jedi Visszatérből kéne idéznem azt a mondatot, hogy "Nekem már késő, fiam"...

Ezt a postot nagy mértékben az Agony booth inspirálta, ahol ízekre szednek rossz filmeket, és a Híradó közben végig azon gondolkoztam, hogy miket mondanának erre ők - a Fókusz Plusz alatt meg már fogalmazgattam a bejegyzést. Egyébként ők azok, akik megemlítik Superman egyik ritkán használt szuperképességét: "Kimondani a nyilvánvalót", és ez a rész a Superman IV review-ban még direktebben ihlette ezt a kis szellemi ámokfutást. Az eredeti szöveg így hangzik:

As random firemen and rescue workers rush out of nowhere, Superman declares, "I think he needs a doctor!" You see, this is his little known superpower of Stating The Obvious.

Azt hiszem, Urbán Flórián is a Krypton bolygóról jött.

Now Playing: Bodyrockers - Round and Round


Komment-link

2006-08-19

Random

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Mostanában sokszor használom ezt a szót, bár a bejegyzéshez sok köze nem lesz, hacsak nem írok benne majd ilyeneket, hogy: "gnjtrnéfienfgagi8so84n gjksén" vagy "gnkjdngéagkljeánb", de nem írok. Bár persze ez tulajdonképpen nem random, mert a tudat bizonyára valamilyen szabályozási folyamatot gyakorol még efölött is, és mindenféle ismétlődési minták lennének a hasonló kalimpálásokban megtalálhatók, ha valaki venné a fáradságot és elkezdené ezt vizsgálni.

Ha relevánsabb címet akartam volna adni, talán azt írtam volna most így hirtelen, hogy "Az élet van", ugyanis Richard Bachtól a Búcsú a biztonságtól című könyvet olvasom most újra ötödszörre másfél hónap alatt, merthogy majd nemsokára vissza kell hogy vigyem a könyvtárba, és abban van ez a mondat. Képzeljük el, hogy ezt tekintjük valóságnak, és minden más tulajdonképpen illúzió. A könyv egyébként sokmindent tárgyal kérdésekről és válaszokról is: valójában nem a válaszok a fontosak, hanem a kérdések, mivel a válaszok állandóan változnak. Majd idézek is a könyvből pár részt, mielőtt visszaviszem.

Tegnapelőtt értesültem róla, hogy milyen veszély fenyegeti az internetet, és bizonyos részeket elolvasva a honlapon, megállapítható, hogy Orwellnek egyszer csak igaza lesz... Eddig ugyebár mindenki saját magának teremtette meg a saját internetjét, maga döntötte el, hogy milyen lapokat látogat, mit tölt le, stb. Röviden annyi a lényege a fenyegetésnek, hogy odaát pár telefonos cég eldöntötte, hogy ők kontrollálni fogják, hogy egyes oldalakhoz hogyan lehet hozzáférni. Az oldal kábeltévéhez hasonlítja a netet:

"But without Net Neutrality, the Internet will look
more like cable TV. Network owners will decide which
channels, content and applications are available; consumers
will have to choose from their menu."


Eddig nagyrészt a felhasználókon múlt, hogy a net ilyen lett, mint amilyen most. A felhasználók alakították ilyenné. Most a nagy cégek akarják alakítani a netet, ez körülbelül olyan lesz, mint ami már itt is előfordult, hogy az Origóról néhány tartalom csak T-online-osoknak volt elérhető egy darabig (vagy tán most is), csak nagyban. Az egész netre ki fog terjedni az, hogy csak olyan tartalmakat nézhetünk, amit a cég megenged. Ez pedig a szólásszabadság, véleményszabadság, információszabadság és az egyéb hasonló fogalmakat tiporja agyon egy idő után... ha megvalósul.

Ezt tegnapelőtt Nfollal alaposan kitárgyaltuk, miközben ő reménytelen küzdelembe bocsátkozott az arab kontaktjaival, akik úgy is tudják zaklatni MSN-en, hogy ő nem vette őket fel kontaktnak. Velem még sose történt ilyen, szóval nem értem a dolgot, úgy látszik, Nfol vonzza az ilyeneket. Később meg arról volt szó, hogy a fórum azért haldoklik, mert Nfol linkel, mások meg pókembert néznek. Ahelyett, hogy fórumoznának. Tetszikérteni...

és most csakazértis Sikolysivatag, ugyanis akármennyire is lehetséges még jelen pillanatban, hogy a projekt visszavonódik, az eddigi két bejegyzés akkoris megéri a linkelést. Már most. Másrészt pedig, ha olvassák, akkor ugye az illető rá van kényszerülve valamilyen szinten, hogy írjon, mert tudja, hogy olvassák. Ez birgénél is bejött, hátha bejön most is. No persze a Bach-könyvben le van írva, hogy nincs olyan, hogy kényszer, mert az is csak illúzió, de ezt csak olyannak vagyok hajlandó leírni és/vagy elmondani, aki már eddig is tudta. Hihi.

Now Playing: Coldplay - Speed of Sound

Komment-link

2006-08-17

Magyarázatok

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Van egy logikai szabályféleség, amit még régen hallottam valahol, így hangzik: "Megfelelő kiindulópontból indulva logikailag akármit be lehet bizonyítani."

Mostanában, hogy Richard Bach könyveit olvasgatom és egyéb hatások is érnek, jöttem rá, hogy ez így nem teljesen igaz. Még megfelelő kiindulópontok sem kellenek hozzá: akármiből kiindulva akármit be lehet bizonyítani logikailag, csak sok-sok kreativitás kell hozzá... Ugyanez van az összefüggéstelen dolgok összefüggővé tételével is, amiből az derül ki, hogy összefüggéstelen dolgok nincsenek, minden összeköthető mindennel, legfeljebb sokáig kell hozzá magyarázni adott esetben, de nem okoz problémát. Ezt, ahogy múltkor is említettem, leginkább a politikusokon figyelhetjük meg. Ők annyira tökélyre fejlesztették ezt a technikát, hogy nekik már kreativitás se kell hozzá...

Ezt most egy tudományból vett példán is bemutatnám. Mostanában olvastam Joseph P. Forgastól a Társas érintkezés pszichológiája című könyvet, amiben egy eléggé meglepő állítást olvashatunk (124. o.):

"Több mint száz évvel ezelőtt William James feltételezte, hogy az érzelmek két összetevőből állnak: az érzelmi izgalomból, és az izgalom ezt követő kognitív minősítéséből és értelmezéséből. Az érzelmek tehát nem az okai, hanem a következményei a fiziológiai reakcióknak. Köznapi példával, ha éjjel egy erdőben hirtelen zajt hallunk, azonnal izgalmat élünk át, és valószínűleg futni kezdünk. A fiziológiai izgalmat azonban csak később azonosítjuk mint "félelmet", miután a lényeges körülményeket figyelembe vettük."

Igazán tetszetős, nem? Szép, kerek és egész - azonban sokmindent nem vesz ám figyelembe. Például, hogy a fiziológiai reakció a félelem esetében valóban inkább ösztönös, és egészen könnyen mérhető. Mi a helyzet mondjuk a jókedvvel és a dühvel? Hopp, épp szerencsénk van, mert a bizonyítás pont erre a kettőre vonatkozik (125. o.):

"Schachter és Singer (1962) elvégeztek egy klasszikus kísérletet, amely ezt a folyamatot szemlélteti. Kísérleti személyeiknek egy izgalmi állapotot növelő gyógyszert adtak (epinephrine-t) (adrenalin, csak a fordító lusta volt megnézni a szótárban - S@ti). A kísérleti személyek egyik csoportjának azt mondták, hogy a gyógyszer szapora szívverést okoz, míg egy másik csoporttal azt közölték, hogy ártalmatlan vitamininjekcióról van szó. Egyes kísérleti személyek tehát "értesültek" a bekövetkező izgalmi tünetek okairól, míg mások "nem tudtak" ezekről. Ezután a kísérleti személyekhez csatlakozott a kísérletvezető egyik betanított megbízottja, aki egyik esetben kirobbanó örömmel, más esetekben pedig dühösen, idegesítően viselkedett. Amikor a kísérleti személyeket később megkérték, hogy számoljanak be saját érzelmeikről, a "nem informált" csoport tagjai, akiknek nem volt kéznél lévő magyarázatuk saját izgalmi szintjük megemelkedésére, az "informált" csoport tagjainál inkább hajlottak arra, hogy olyan érzelmekről számoljanak be, amelyek összhangban álltak a kísérletvezető beavatottjának érzelmével, vagyis haragról vagy örömről."

Először is, ha én valamit bizonyítani akarok, akkor az eredményeket persze, hogy úgy magyarázom, hogy az nekem legyen előnyös. A kísérletet tervező tudósok eleve azt akarták bizonyítani, hogy az érzelmeket a magyarázat során azonosítják az alanyok. Csakhogy erre semmi nem utal ebben a kísérletben. Még ha 100%-os lett volna az arány, akkor sem mondhatnánk ki e kísérlet alapján világosan, hogy sikerült bizonyítani az érzelmek eredetét. Ugyanis még mindig többféleképpen lehet értelmezni ezeket a tényeket.
A másik, ami egyből szemet szúr, az annak az abszurditása, hogy az alanyokkal "elmagyaráztatták" a saját érzelmeiket. Ez egy kicsit fából vaskarika dolog, mert szerencsétlen alany is csak a fiziológiai reakciókra támaszkodva tud magyarázni, hát persze, hogy úgy tűnik, mintha más nem lenne a háttérben. Hát körülbelül ennyi értelme van ennek a kísérletnek. Csakhát a tudósok nagy része az Occam borotvája-elv mentén gondolkodik, amely kimondja, hogy ha valamire van egyszerűbb magyarázat, akkor mindig azt kell választani. Ígyhát a tudomány kizárja, hogy itt még legyen valami a háttérben, mert az plusz tényező lenne, ami csak feleslegesen bonyolítaná a magyarázatot. De attól még lehet.

Egy másik kísérletben szintén ezt "bizonyították", méghozzá úgy, hogy különböző képeket mutogattak az alanyoknak, amelyek közül később ki kellett választaniuk a leginkább kívánatosat. A nézegetés közben pedig szívdobogást játszottak be nekik, amiről azt mondták, hogy az övék, de közben manipulált volt. Az alanyok azt a képet választották, amelyiknél a felgyorsult szívdobogást hallották. A tudósok szerint azért, mert akkor tényleg át is élték azt az izgalmat, mintha tényleg felgyorsult volna a szívverésük, ezt ők jól elhitték. Szerintem azonban ez sem bizonyít semmit, ez inkább a tudatalattira való hatás lehet. Ha bármi más megkülönböztetett inger járt volna együtt az adott képekkel, akkor is azt választják az alanyok. Na jó, talán bármi nem, de értitek :-) Ez szerintem csak arra utal, hogy a huzalozás megzavarható. és mivel a tudat is nagy mértékben a huzalozásra támaszkodik (lásd: Mátrix), ezért úgy tűnik, mintha a tudat is megzavarható lenne. Ez egyébként személyfüggő is.

Az előzőekben én sem csináltam mást, csak megmagyaráztam a tényeket úgy, hogy az én igazamat támasszák alá. Ők azt akarták hinni, hogy ők gondolják jól, ezért ők úgy csavarták a szavaikat, hogy azt mondják. én meg nem akartam elhinni azt, amit ők magyaráztak, ezért én újramagyaráztam a tényeket úgy, hogy nekem legyen jó. Namost a politikusok köszönőviszonyban sincsenek a tényekkel, mert ők az újabb és újabb magyarázatok megalkotásánál nem mennek vissza a tényekig, hanem a másik magyarázatát magyarázzák. Könnyen belátható, hogy ennek az lesz a következménye, hogy két-három keresztbemagyarázás után a szavaknak már annyi közük sem lesz a tényekhez, amennyi eredetileg volt. Pedig már az sem volt sok. A látszat viszont, hogy itt fontos és releváns dolgokról van szó, kitűnően fenntartható. Csak sokat kell hozzá magyarázni.

Végezetül pedig jöjjön egy igazán idevágó idézet, ami mostanában MSN-en is megtalálható nálam:

"Rettenetes, hogy a valóságot nem lehet megismerni a tények miatt." (Rilke)

Now Playing: Franz Ferdinand - Jacqueline

Komment-link, ami most már mindig lesz, még ha utólag szerkesztettem ide most is...

2006-08-14

Akinek első pillantásra összefüggéstelennek tűnik ez a három dolog, az most jegyezze meg, hogy összefüggéstelen dolgok nincsenek, ezek sem azok. Rögtön meg is világítom a dolgot: mostanában is sűrűn hallom a Kossuth Rádió Déli Krónika című műsorát, amelyben ma például arról volt szó, hogy Izraelben úgy volt, hogy abbahagyják ezt a háború nevű tömegeseményt egy időre, aztán az a mondat hangzott el kisvártatva, hogy "Ez volt az első tűzpárbaj a tűzszünet életbelépése óta. Az ENSZ biztonsági tanácsa..." - a többi tulajdonképpen nem is érdekes, mert én már itt nem értettem, hogy itt bárki hogy tud bármit is kezdeni.

A hazánkat érintő események között egy ellenzéki politikus foglalta össze a Gyurcsány-csomag csapásait, amivel igazából nem mondott semmit, csak annyit, hogy mi fog történni. A kormány válasza pedig az lesz, hogy ugyanezeket a dolgokat elmagyarázzák úgy, hogy pozitív színben tűnjenek fel. Igaz, sokat kell hozzá magyarázni, de simán megoldható, ráadásul ők erre készülnek és ezt gyakorolják, nem azt, hogy hogy kell rendet tenni az országban. Mert azt mondjuk meg lehet tanulni politikaelmélet-órán, de ez tényleg egy találó tantárgynév: politikaelmélet...

Máris jön az 1984 is, türelem, türelem: szintén hazánkat érintő hír volt ma, hogy a Központi Statisztikai Hivatal közzétette, hogy mennyivel nőtt a termelés tavaly óta. Amikor elkezdték sorolni, hogy a növényi és állati termények hány százalékkal lettek többek/jobb minőségűek, azonnal az 1984 ugrott be. Meg az egyik fórumtalálkozó, amikor álltunk a metróra várva, és a teleképeken ((c) by SztupY, 2005) kiírták, hogy 2%-kal nőtt a termelés. Szó szerint. A körülöttünk álló emberek nem nagyon értették, hogy mi ezen ennyire nevetséges... Egyébként szintén SztupY hívta fel a figyelmet egy másik jelenségre, szintén a teleképekkel kapcsolatban: amikor abbamaradnak a hírek, és felvillan a "Kérjük lépjen hátra, szerelvény érkezik" felirat, az emberek nagy része önkéntelenül is hátralép, még ha öt méterre is állt a fehér vonaltól...

Még valamit okvetlenül meg kell jegyeznem a Kossuth Rádióról, méghozzá, hogy minden bizonnyal olvassák a blogomat, hiszen már egy jó ideje nem volt szó a határon túli magyarokról! [vastaps]

Nfol egyre inkább vakarhatja mostanában a fejét, hogy melyik által legyen előbb függő, a Prison Break első avagy a 24 ötödik szezonja okozzon-e neki három-négy órás sessionöket, de közben még arra is van ideje, hogy hatalmas progressziót mutasson tehetsége az F1-közvetítés tekintetében. én már nem aggódom, ki lesz Palik utódja, ha visszavonul. Hogy ezt mire alapozom?

F1. Volt. és megint tök unalmas lett volna, hogyha nem jön elő a semmiből egy Raikkönen meg egy Button nevű figura, akik szépen kavartak egyet szegény Alonso ribizlilekvárjában, a kicsapódó cseppeket meg a jól helyezkedő Schumacher darázs szépen felcsipegette Massa méhecskével a nyomában.

Nekem erről saját gyűjteményemből Palik ı°rutazás című száma jutott eszembe, amit a linkre kattintva tessék meghallgatni, és ha tetszik, a teljes gyűjtemény letölthető innen (RAR, 36 MB). Vannak még megamixek és cenzúrázott változatok (RAR, 1,5 MB), valamint a többi kommentátor (RAR, 2,5 MB) sem maradhatott ki a jóból. Megtudhatjátok többek között, hogy a Nürnburgringre mikor építettek még 40000 lelátót, hogy mi az a pöckölődés, és hogy mit jelentenek a "gyüszmételik" és "gyöszmötölik" szavak. Ez utóbbiakat nem lehet megtalálni egyetlen szótárban sem, és bár itt a DF-en pont lehetne tenni ez ellen, mégsem fogok. [sátáni kacaj]

A bejegyzést egy a kispad.hu-n olvasott reakcióval zárnám:

Fantasztikus, hogy napi 6 és fél K-t spórolok.

Mondotta a katmandu nevű felhasználó a Szigetről.

Now Playing: Hiperkarma - Rock 'n Roll 2000
Erről jut eszembe, SztupY nem említett meg engen a Karmakoncerttel kapcsolatban... Ejnye :-)

Edit: közkívánatra (birge és Dicska jelenti a közt :-)):

Komment-link!!!

és ez működik. Innentől tessék ám kommentelni!

2006-08-09

Erőnyerő

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Új billentyűzetem van, és ez az első hosszabb lélegzetű szöveg, amit írok vele, eddig csak némi (minimális) MSN-ezés van benne, meg három-négy UT-játszma, de azok sem mind végigjátszva. Ez rögtön világos lesz, hogy miért van így.

Tehát a régebbi billentyűzetemet azért cseréltem le, mert az előrekurzor meg a jobbrakurzor elkezdett beragadozni, ami UT-ban nem a legkellemesebb (meg egyébként sem), mivel a dodge nevű művelethez gyors egymásutánban kell kétszer lenyomni valamelyik kurzorbillentyűt. Mivel a dodge eszenciális a megfelelő mozgáshoz UT-ban, egyértelmű, hogy ez így nem mehetett tovább. Úgyhogy itt van egy új billentyűzet, ami majdnemhogy teljesen ugyanolyan, mint a régi, csak az Kolink volt, ez meg Genius, méghozzá azért, mert tartósságra nem nagyon lehet billentyűzetet venni, szóval ez csak azért nem ugyanolyan, mert hátha ez tovább bírja.

Nademivelhogydeviszont nem ugyanolyan, ezért más. Máshol vannak rajta a Power, Sleep, Wake gombok; nevezetesen eddig úgy nézett ki, hogy a kurzorok felett rögtön ott volt a Delete-End-PgDn trió, ebből kifolyólag UT-ban a Delete-re állítottam be automata szövegre a "LOL" szócskát, hogy ha történik valami vicces, akkor ne kelljen begépelni mindig, az Endre állítottam a screenshotot, hogy ne kelljen az F9 után nyulkálni és a PgDn-re állítottam a "support!!!" felkiáltást, hogyha nálam van a zászló, ne kelljen vele megállni és begépelni, hogy ugyanmár fedezzenek már engem, és ne csak rohangáljanak ide-oda a pályán (igen, ezt néha tényleg mondani kell...).
Aztán eggyel ezek felett volt az Insert-Home-PgUp triumvirátus, amik közül az Insertre állítottam be a "Mehetsz, vigyázok rád!" hangüzenetet, amit olyankor kell használni, mikor a zászlós csapattárs már éppen benyomná, hogy "support!" vagy "cover!", ezzel jelzem, hogy én igenis észrevettem, és megpróbálom fedezni. A Home-ra jön elő a pályaszavazó képernyő (mapvote), a Page Up jelenleg üres, még gondolkodom, mit tegyek rá.
Ezek felett volt a régi billentyűzeten a Print Screen-Scroll Lock-Pause hármas, és még azok felett a Power-Sleep-Wake szentháromság... ja, nem, az a Ctrl-Alt-Del.

Ezen a billentyűzeten a Delete gomb alatt van a Power, ami azt eredményezte, hogy ma csak háromszor kapcsoltam ki UT közben a gépet teljesen, mikor be akartam nyomni, hogy "LOL". Ennek hatására kicsit megváltozott a helyzetről is a véleményem, átértékeltem, és már annyira nem is tetszett viccesnek... Három ilyen alkalom kellett tehát ahhoz, hogy azt mondjam magamban: "Márpedig én ezt ki fogom kapcsolni". Beletúrtam a Vezérlőpultba, először a billentyűzet beállításait néztem, de ott csak kurzorvillogás-sebesség, meg ismétlési várakozás volt. Aztán rájöttem, hogy az energiagazdálkodási résznél lehet ez inkább, és tényleg. Aki még hasonló problémával küszködik, vagy csak nem szeretné, hogy egy véletlen gomblenyomás miatt kikapcsoljon a gép mondjuk egy videokódolás kellős közepén, annak íme a rövid megoldás: azt a sort keressük meg, ami arról szól, hogy mi történjen akkor, ha megnyomjuk a számítógép ki/bekapcsoló gombját, és állítsuk "Nincs művelet"-re. Így most hiába nyomtam meg ezen pár bekezdés írása közben véletlenül hatszor a Del helyett a Powert, nem történt semmi...

Tegnap pedig megnéztem az Audition című japán horrorfilmet. Illetve azt állítják róla, hogy horror, de nem az, csak thriller nagy jóindulattal. Egy felhasználó egyenesen azt írta róla, hogy ez brutálisabb, mint a nagy klasszikus The Thing, ami máig az egyik legjobb horror, mivel amellett, hogy brutális, elgondolkodtató is. Az Audition azonban nem tudott egyik se lenni, se brutális nem volt, se elgondolkodtató. Volt benne néhány lynchi megoldás, meg némi Silent Hill hangulat, de semmi egyéb értékelhető... +1 ponttal néhány Lynchet idéző felvillanásért 6/10.

Ja, és most veszem észre, hogy így hálistennek a Sleep sem működik, most nyomtam le véletlenül az End helyett...

Now Playing: Coldplay - Spies

2006. augusztus 8 kedd

Ezt az esszészerűséget már két éve be akarom gépelni, és végülis némi kreatív igazgatói nyomásra sikerült is megvalósítani. Mióta pedig van blogom, azt tervezem, hogy ha majd egyszer már begépeltem, akkor majd kiteszem ide. Hát tessék, itt van :-)

...

Szathmári Sándor: Még néhány felesleges szó (utószó a Hiába című regényhez)

Mint az elején írtam, a szó nem gondolatközlésre való. A tragédia ott van, hogy az emberek mégis szavakba akarják magukat átültetni, és ha valami hiba történik a világban, utánanéznek, ki tanította azt a rendszert és milyen szavakkal. Következő lépés, hogy a szavakat kicserélik, új szavakkal fejezik ki ugyanazt a szándékot, és azt hiszik, új célt tűztek ki, mert lerombolták a régi szavakat.

Pedig, ha az ember venné magának azt a fáradságot, hogy embertársa tanítását kényszer nélkül is megtanulni igyekezzen, de sok ostoba és felesleges disputa szűnne meg!

Valamit megtanulni nem azonos az elolvasással. Ha valamit elolvastunk, először kínai nyelven írottnak látszik, mert szokatlanok a szavak. Ilyenkor meg kell próbálni felépíteni magunkban egy szemszöget, amit legvalószínűbben képzelünk, megbújva a szavak mögött. Persze, ez még valószínűleg nem az, amit a szerző is gondolt, és ez kiviláglik a következő mondatokból, amikbe az elképzelt szemszöget helyezve nem fog egyezni a szavakkal. Most más szemszöggel, hangulattal próbálkozunk, míg végre megtaláljuk azt, aminek az összes eddig olvasottak meg fognak felelni. Ettől kezdve az egész tán világos és könnyen olvasható lesz.

Aki a megérteni akarás fáradságát nem veszi magának, a legelső szóbuckán megbotlik, ott megakad és elkezd rágódni, lemarházza a szerzőt, aki pedig esetleg ugyanazt akarja, mint ő. Így keletkeznek azok a disputák, amiket azonos célú emberek ellenfelekként vívnak egymással.

Az emberi tökéletességet már egyszer kifejezte valaki: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ebben benne volt a teljes anyagi egyenlőség, egyforma érvényesülés, béke, szabadság, fesztelen pihenés, igazmondás, becsületesség, életbiztonság. Ennél mindenre kiterjedőbb életszabályt soha többé nem alkottak.

De az e címen felül kerekült rétegek érdeke hamarosan befogta az eszmét saját érdekszekerébe, lőn elnyomás, kiuzsorázás, gyűlölet, és lőn sötétség, mindárt első nap.

Az utódok pedig keresték, hol is volt a hiba. A szavakat addig böngészték, míg rájöttek, hogy ez a szeretetparancs nagyon általános és szentimentális valami, és sok kibúvót tartalmaz. Majd csinálnak ők precízebb valamit, amit nem lehet félrecsavarni! és kimondták: szabadság, egyenlőség, testvériség.

és elkezdtek az emberek egyenlők lenni. Ha a bankigazgató leugrott a villamosról, éppúgy négy pengőt fizetett, mint a napszámos. Ha a bankigazgató megbetegett, éppúgy nem fizette meg senki helyette a kezelést, mint a munkásnak. A szabadság is megindult. A nagytőke éppúgy indíthatott lapokat, csinálhatott propagandát, mint azok, akik csak azért nem tették, mert nem volt miből. A nagytőke kartelleket alapított: ennyit kérünk az áruért, ennyit fizetünk a munkásnak. Ha nem tetszik a munkásnak, ő is szervezkedjen. Sztrájkoljon. Legfeljebb három hétig nem keres se a munkás, se az igazgató. Hogy az igazgató rendszerint tovább bírta a keresetnélküliséget? Elvégre szabadságában állt bírni. Ha nagyon kellemetlen volt a munkásszervezkedés, az igazgatók szövetsége feketelistát készített a békétlenekről, akiket mindenünnen kizártak. Elvégre szabadság van. Tessék a munkásoknak is feketelistát állítani a nem tetsző igazgatókról, és kimondani, hogy azokat viszont ők nem alkalmazzák üzemeikben. Szabad!

és a szabadság tényleg meg is követelte, hogy minden szabad legyen.

érezték a dolgozók, hogy valami nem egyezik, bár az alapelvekkel egyezik.

Pedig csak vissza kellett volna térni a lenézett szeretetparancshoz, ami még tökéletes volt. Mert ugyebár, ha az igazgató úgy szerette volna munkását, mint saját gyomrát, ezek a zavaró momentumok nem merülhettek volna fel. De nekik részletezni kellett, eltudományoskodni olyan pontokba, amelyek az élet egyes jelenségeiben jót jelentenek, máskor rosszat.

és lőn még feketébb sötétség a második nap.

és akkor megint utánanéztek a szavaknak: mit mondott a liberalizmus? A szerződési, vagyongyűjtési és vagyonfelhasználási szabadságot. Ez pedig két osztályt hozott létre: a tőkével rendelkezők és nem rendelkezők osztályát. Fogalmazzuk tehát újra a tökéletesség elvét így: osztálymentes társadalom.

Ez végül csak elég világosan mondja ki, hogy egyik ember nem nőhet a másik nyakára? élesen és precízen ki lett mondva: megszüntetjük az osztályokat, a tőkét szocializáljuk. Itt már igazán nem lehet hiba.

De már ott bizonytalan a helyzet, ki melyik osztályba tartozik. A mindenható részvénytársasági igazgató, bár a tőke nem az övé, tőkésnek lett nyilvánítva, mert szellemileg a tőke megbízottja és szolgája. Viszont a kismester, bár saját tőkéje van, proletárnak számított, mert szíve és érdeke oda húz.

Ez csak az egyik szóbucka, amiben megbotlottak.

Aztán a tőke szocializálása kezdődött. Mert a telekkönyvben a gyártelep Kohn Izsó, Geötheössy Zuárd vagy az első hazai Kelmestő és Bőrnyúzó Rt. nevére volt írva, és azt látták, hogy ezekkel a fenti közgazdasági tényezők bizonyos zavaró körülményeket fejtenek ki az áhított tökéletességgel szemben. Nosza, ki kell gumizni a bejegyzést, és helyére a tulajdonos rovatba odaírni: Osztálymentes Állam, Mely Átmenetileg él, De Szabály Szerint El Fog Halni. Így minden rendben lesz, nem lesz kartell- és monopolhelyzet, a munkásság kiuzsorázására.

és keletkezett abszolút monopolhelyzet. Most már minden attól függ, melyik pillanatban ébred a szovjet vezetősége rá, hogy csak inteni kell a hadseregnek, és egy kis puccs után az egész lakosság nekik fog verejtékezni olyan feltételekkel, amelyeket ők diktálnak. Egy gépfegyver máris ezer embert képes sakkban tartani, hogy a gázokról és a repülőgépekről ne is szóljunk. és ha ez megtörténik, senki ellene nem szólhat, hisz a tőke nem magántulajdon, csak a tőke hozamát kényszerítette magához a vezetőség, amely nem saját üzemében dolgoztatva kereste meg pezsgőjét, hanem az államiakban.

Hiolott, ha úgy szeretnék a népet, mint saját magukat, ez sem történne meg. De hát nekik részletszabályt kellett hozni, ami egy esetben jó, de a másikban már katasztrófa. Feltétlenül valami "új" kellett, és azt hiszik, ők hozták azt a nochniedagewesen eszmét, ami az egészet visszavonhatatlanul és elalkudhatatlanul rendbe hozza.

és lőn sötétség a harmadik nap, sőtétebb minden eddiginél, mert már minden természetes, igaz, agyon van tudományoskodva és a részletes szabályok tömege olyan káoszt teremtett, hogy minden elnyomásra és zsarolásra van valahol kádencia a paragrafusok közt.

Vajon honnan merítik a hitet, hogy pont az állammá monopoilizált gazdaságban, minden kizsákmányolás legtermőbb talajában és legtágabb lehetőségében nem fog bekövetkezni az a kizsákmányolás, ami eddig mindenkor követte a próféciák diadalát?

és honnan veszik a próféták és a közönség azt a hitet, hogy újat mondanak vagy hallanak, ha a szavak újak? érdekes tünet, hogy jó szándékú emberek összeverekednek, mert másképp titulálják szándékaikat, és meg vannak győződve, hogy céljaik tényleg különbözőek is, mert nem fárasztották magukat azzal, hogy társukat megtanulják.

Ennek pedig az a következménye, hogy mindegyik egy részletszót tűz ki annak elérésére, amit mind akar, de azt hiszik, hogy nem mind akarják és kátyúba jutnak, mihelyt a szó jelentési körén kívül új fogalmak merülnek fel.

(...)

Ugyanígy a materializmus. Jézus az elnyomás és a kiuzsorázás ellenében a szeretetet idealizmusnak hirdette: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem igével is. Tehát ne akard embertársaid bőrét lenyúzni, légy belátással, hogy az éppúgy életre teremtett ember, mint te. Később ugyanezt materializmusnak nevezték: az ember kenyérrel él, ne hagyd, hogy az elnyomók lenyúzzák a bőrödet. Jöjjön meg a proletáröntudatod, hogy éppúgy életre teremtett ember vagy, mint más.

De az egyik idealizmus, a másik materializmus. és agyba-főbe verik egymást az emberek, ami hagyján volna, ha csak a másik cégér alá férkőzött rosszakaratúakat vernék agyon, de még nagyobb elánnal verik be a másik párt jó szándéújainak koponyáját, mert azok még fanatikusabban hiszik, hogy a szavak alapján tesznek, ha jót tesznek. Egyik, mert akkor követi Istent, a másik, mert az felel meg a materializmusnak.

Mondjunk furcsa példákat? Az idealista Jézushoz jön egy gazdag ifjú. Elmondja, hogy a vallás minden szabályát betartotta, és kérdezi, megfelelt-e az Isten parancsainak ezzel? Jézus egyszerűen azt feleli: menj haza, oszd szét a vagyonodat a szegények közt, és meg fogsz felelni az Istennek. Vagyis az igének materiális gyökerei is vannak. (Mellesleg megjegyezve: ha ezeket a napnál világosabb szavakat is el lehetett alkudni, hogy képzelik, hogy a szocializmus lesz az egyetlen, el nem csavarható tanítás?)

Másrészt: az ember tényleg nemcsak anyagiakkal él. Hogy egyezik a materializmussal a szerelem, művészet, faji élet, kultúra? Nem tesz semmit! Ki lett jelentve, hogy lényegében az is a matériához tartozik, mert, bár nem anyag, de, mint az életnek egyik része elvben odatartozik. (Ahogy a gazdag ifjú vagyonának szétosztása elvben az idealizmushoz tartozott, a demokrácia pedig a magyar mivolthoz)

Ez a zavar okozza azt is, hogy nem rajongó, csak pusztán igazat kereső lélek eltéved az elvekben. Ha végigolvassa egy idealista próféta könyvét, örömrepesve csap rá: hiszen mindezt én is így gondoltam! Később végigolvas egy materialista könyvet, és abban szintén megtalál mindent, amit a világon tenni szeretett volna, de meg van magyarázva, hogy mindez pedig materializmus. és akkor döbbenve eszmél az igazat kereső, hogy a materializmusnak is igaza van. Ilyen szemszögből éppúgy lehet látni a világot, mint amúgy.

De hát akkor kinek van igaza?

Ezért zavarodik bele önmagába a világ. Azt hiszik, mást mondanak, mikor az élet jó megélését, az igazi emberi hasznosságot másként fejezik ki.

Más szemszög? Más világnézet? Dehogy! Más szavak! Igazán kár a tiszta, jó szándékú kereső lelkekbe azt szuggerálni, hogy mást hisz, ha őt hiszi, nem az "ellennézetet". Miért kell belezavarni önmagával és más jó szándékúakkal meghasonlásba hozni a tiszta, kereső lelket. Ez, és csakis ez a próféták bűne, mert különben ők is jót akarnak.

Pedig élet csak egyfajta van, amit jól megélni csak egyféleképp lehet. Ez olyan egyszerű volna! Szeresd felebarátodat, mint magadat. Próbálj ennél abszolútabb, teljesebb kifejezést találni a tökéletes társadalomra. Nem találsz.

és a tiszta valósághoz, a lényeg felismeréséhez nem tudunk eljutni, mert gondolatainkat szavakkal zavarjuk és hínározzuk meddővé és magunk is megbotlunk, megfeneklünk saját szavainkban, nem tudjuk a tökéletes benső gondolatot olyan erőhöz juttatni, hogy az rendezze a szavakat, ne pedig a gondolatot kelljen a szavaknak utána mesterkednünk.

Ha egyszer a jó szándékúak megtanulnák egymást, béke lenne, és tiszta ébredés. De csak szavak lesznek mindig, amit az uralomra jutott rosszindulat mindig ki fog csavarni, és kamatoztatni mások bőrére és sosem fogjuk tudni, miért lett minden rossz, hiszen a régi prófécia szavait immár uralkodó rendszer biztosítja és érvényesíti.

Ezért fogunk rángatódzni folyton, földtől az égig, a rendszerek kergetni fogják egymást, lesznek "újabb és újabb" "világnézetek", és míg a politika szélhámosai nyugodtan kasszálják be lényegnemlátó filozofálgatásuk kamatait, addig mi, jó szándékúak, hévvel fogjuk egymást új és új szavak zászlajai alatt ölni és irtani, mert szavakra haragszunk és szavakból élünk. Nem lesz soha nyugalmunk. Ez az ember tragédiája.

De csak a jó szándékúaké. A többié a butaság és rosszindulat, amely butaság vagy megfeszíti a prófétát, vagy köldök alá fényképezi az arcképét és megválasztja Muss Kátét, a rosszindulat mindent kamatoztat. Ezek finomak és nem verik be egymás fejét. Ezt a jó szándékúaknak hagyják.

Ezért: hiába.

...



Eddig az idézet, most pedig két gyors megjegyzés, az egyik az idézettel kapcsolatos: érheti az a vád ezt az idézetet, hogy pesszimista, de én azt mondom, hogy ha társadalmilag az ismertetett okok miatt nem is vagyunk képes változtatni, egyénileg megtehetjük. Csak észre kell venni, hogy mindez hogy mutatkozik meg a saját életünkben...

A másik megjegyzés pedig a szárított banánra vonatkozik az előző postból: helyreigazításként közlöm, hogy amit írtam, az boltban előrecsomagolt termékre vonatkozott, a bioboltban dekára vásárolt változatnak még lehet, hogy banáníze is van. Helyreigazításunkat olvastátok.

Now Playing: Rascal Flatts - Life is a Highway
Kár, hogy a film (Verdák) nem volt olyan jó, mint ez a szám...

2006. augusztus 7 hétfő

Still Alive Vol. 2

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Újabb hosszabb szünet után folytatódik a blog. Az előző héten vendég volt nálunk, nevelőapukám fia, akivel többek között néztünk 24 S1-et, meg The Terminalt, de ilyenkor ugyebár udvariatlanság elkezdeni blogot írni. Ígyhát nem is kezdtem.

Ma volt eső, aminek Schumacher nagyon örült volna a Magyar Nagydíj vége felé, de nem akkor volt, hanem ma, ezért szerepel most itt és nem a sporthírekben tegnap. Aztán volt ma atomtámadásra figyelmeztető szirénapróba a faluban pontban 13:00-kor, aminek kapcsán elgondolkodtam, hogy most komolyan, ha igazából lenne, akkor mit tennék. éppen 25 méterre voltam körülbelül a házunktól, ballagtam hazafelé, de nem jutott eszembe semmi értelmes. és egyébként is, a legelső reakcióm az volt, hogy "Á, ez biztos csak próba".

Most pedig reakciók következnek, szám szerint kettő. Az első, birge blogjában található mondatra fog következni:

Erről jut eszembe: S@ti még nem nyilatkoztál, hogy tetszett SztupY, a Tűzrókaszelidítő Kis Herceg éneke, a Hegyalja fesztiválról.. na milyen koncertről?

Reakció: időközben MSN-en megbeszéltük, hogy ez mire is vonatkozott, mert elsőre én is annyit értettem ebből a mondatból, mint most ti. A történet, mint kiderült, annyiból áll, hogy és birge és SztupY elmentek a Hegyaljára (eddig nem is tudtam, hogy SztupY tud kezelni egy komplett oviscsoportot... :-)), és engem onnan felhívtak körülbelül negyven másodperc terjedelemben, abból a célból, hogy én abból a negyven másodpercből találjam ki, hogy melyik az a szám, ami éppen megy. Namármost én akkor abból indultam ki, hogy ha valaki felhív valakit (jelen esetben birge engem), akkor azt általában azért teszi, mert mondani akar neki valamit ("Ez egy általánosítás" - mondaná most Havas Henrik). Úgyhogy abszolút nem figyeltem a háttérzenére, hanem próbáltam megtudni, hogy birge mit akar mondani. Az eset tragédiája, hogy birge egy szót nem szólt (értelemszerűen), SztupYról egyébként nem is tudtam hogy ott van, aztán később MSN-en azonnal Hiperkarmára tippeltem. Ami nem volt jó, és még feketepontot is kaptam, mert Emil.RuleZ! volt a megfejtés, de aztán mondtam, hogy én az ERZ!-t amúgy se szeretem annyira, tehát tulajdonképpen így még kuszáltabb lett az, ami már amúgyis bonyolultan indult. Mindenesetre most nyilatkoztam, jól.

Nfol blogjából ragadok ki a második reakcióhoz egy mondatot ("Ez egy kiragadott mondat" - mondaná most Havas Henrik):

Jut eszembe, azt nem tudja valaki, hogy ha beállítom az órát a pontos időre, akkor két nappal később miért siet máris tizenöt percet?

Erre nagyjából azt tudom mondani, amit az üzenőfalra is írtam arrafelé, de most más szavakkal fogom megfogalmazni. Tehát amikor szinte teljesen ki lett cserélve a gépem belseje 2004 nyarán és megkaptam az új alaplapot, az óra nekem is hasonlóképp viselkedett, aztán a fórumon megtudtam, hogy bizonyos alaplapoknál mindig sietni fog az óra, és nem lehet ellene mit tenni, csak próbálkozni az XP beépített szinkronizációjával. Az meg úgy működik, hogy az órára kattintva előbányásszuk a szinkronizációs panelt, beírjuk, hogy "time.kfki.hu", és rányomunk az "azonnali szinkronizáció" gombra. és ezt minden alkalommal elkövettem, amikor legalább 5 percet már sietett a gép órája. Ez így ment egészen kb. két hónappal ezelőttig, amikor a gépemre került a Clock Tray Skins nevű kis programocska, amely tartalmaz az óraskineken kívül (amelyek egész jók) szinkronizációt is, amit be lehet állítani rendesen, nem úgy, mint az XP esetében. Beállítottam 1 óránként szinkronizációra, és azóta semmi gond vele, most is csak egy percet siet.

Az utóbbi napok fejleményei közt szerepel az, hogy van újra macskám. Múlt hét előtti hét szerdán érkezett, kb. három hetesen, és fekete-fehér mintázattal rendelkezik, lány és Kitanának hívják. Körülbelül ennyit kell tudni róla, meg azt, hogy mostanában előszeretettel próbálgatja a karmait a kezemen meg a lábamon is.

Most jön az a rész, ami az előző Still Alive-ban is benne volt, onnan idéznék akkor: "Ahol ilyen sokáig elmarad a post, ott bizony a blogger fejében komoly gondolatok fogalmazódnak meg." Ez a megállapítás még mindig aktuális, mivel most is így történt. Megállapítottam például, hogy a szárított banánnak nincs banáníze. Bizony...
Ha ez a gondolat még nem lett volna elég komoly, akkor van itt két idézet, amiket én találtam ki nemrég:

"Ha nálad a maximum egyenlő a minimummal, maximalista vagy."

"Mindenki számára csak az létezik, amiről elhiszi, hogy van."

Azt hiszem, egyiket sem kell magyarázgatni tovább, megjegyzésként még annyit, hogy az első megszületésében a kreatív igazgatónak van szerepe, a másidikéban pedig Richard Bachnak és az ő könyveinek, különös tekintettel a Búcsú a biztonságtól címűre.

érdekes párhuzam az előző Still Alive-val, hogy abban is szerepelt a 24 S1, mivel akkoriban néztem először, most meg azért szerepel, mert másodszor. Nfol meg először fogja majd nézni az ötödik szezont, meg a Prison Break S1-et, amiről eszembe jutott, hogy még egy kiragadott mondatra szerettem volna reagálni.

Mire hazaértem, megjöttek a DVD-k S@titól, felületes szemrevételezés alapján nem tűnnek görbének, töröttnek vagy hiányosnak, mondjuk a boríték celluxszal van leragasztva és alatta a papír szép gyűrött; nem gondolom, hogy ezt S@ti állította elő, úgyhogy a postát továbbra is szeretjük, a következő csomagot meg számzáras páncéldobozkában adom fel kisföldalattival történő kiszállításra.

Írta volt Nfol a #493-ban, és valóban igaza van, én celluxnak a közelében nem jártam a boríték lezárásakor, a Magyar Posta ZRt. a felelős a dologért. De vannak rendes ZRt-k is, majd bebizonyítjuk, ha azok leszünk a kreatív igazgatóval, vagy ha nem, akkor meg higyjétek el.

Biztos kifelejtettem még valami fontos dolgot, amit mindenképp közölni kellett volna, dehát erre való a következő post, meg az Edit funkció, úgyhogy ezzel ez a bejegyzés most készen van. Végezetül pedig mindenki hallgassa meg a Poets of the Fall új albumát, itt a címadó szám klipje, ami ugyan nem sikerült túl jól, de a szám igen. Meg az album is, bár a Signs of Life-nál egyelőre úgy érzem, nem jobb. De egyrészt még lehet, másrészt meg egy olyan kirívóan zseniális albumnál még ha nem is jobb ez, mégis nagyon jó.

cb.gif Hozzászólok! ()   › Poets of the Fall - Carnival of Rust

2006. július 25.

Élmény

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Unreal Tournament, BSC Snipermania 1-es szerver (újabban reneszánszukat élik a sniper-szerverek nálam), CTF-Deck32][ pálya, kék csapat. Az egyik csapattag hátán ott a piros zászló még a piros bázis kijáratánál a jobb oldalon állunk. Arról a részről annyit kell tudni, hogy teljesen egyenes út vezet a kék bázisig, neki kell lódulni, és ha jól fedezik a zászlóvivőt, akkor nem tudják lekapni.

Szóval ott vagyunk négyen védeni, ott toporgunk, miközben a zászlós ember nem indul el a bázis felé. Körbeálljuk, senki nem érti, mi van. A zászlós ide-oda szaladgál, mint aki nem tudja, mit kell csinálnia. Ez megy 10-20 másodpercig. Addig csodával határos módon egy piros sem jött oda vérfürdőt rendezni, pedig aránylag könnyű lett volna legalább három embert lelőni (elsőnek persze a zászlóst), mielőtt egyáltalán észrevesszük, mi van. De nem jöttek.

Egyikünk hirtelen megunta (nem én, én még mindig csak addig jutottam el, hogy "márpedig én ezt nem értem"), és beírta: "run". Mire a zászlós: "LOL". Aztán egy kicsit elindult a bázisunk felé, mindenki azt hitte, hogy na, végre, most, talán - aztán megint visszafutott ugyanoda.

Ezután két másodperccel megjelentek a pirosak, és lekaszáltak pár embert, aztán valaki másé lett a zászló, az meg elindult, lelőtték, visszaszerezték (a zászlót).

2-3 másodperccel később hirtelen beírja az előbbi zászlós, hogy: "Oh, did I have the flag?" - erre akik ott voltak, őrülten elkezdtek LOLozni (én is).

Néha a legjobbakkal is előfordul, hogy nem veszik észre, hogy "hozzájuk pattan" a zászló valamelyik lelőtt csapattárstól, és nem mindig lehet a harc hevében észrevenni a sárga villogó feliratot a képernyő alján. Egy szó mint száz: előfordul.

De most képzeljétek el: nem csináltatok semmit, és 4-5 csapattárs körbeáll, és nyilvánvalóan arra vár, hogy csinálj valamit. Amikor beírták, hogy "run", akkor lehet, hogy azt gondolta, pár ember TS-en összebeszélt, hogy beszívatják... Félelmetes.

Ezen az élményen kívül nem sokminden megosztanivalóm van jelenleg, csak annyi, hogy ott oldalt a linkek elkezdtek szaporodni (bár a friss gyümölcsös nem működik valami miatt, majd feltöltöm a YouTube-ra), tessék rájuk kattintgatni.

Edit: Nfollal kijavítottam a linket, de attól még lehet, hogy felteszem a YouTube-ra is... Ja, és mindenki nézze meg a Dogville című filmet! Óriási! (és Hajós kedvenc filmje... :-))

cb.gif Hozzászólok! ()   › Modjo - What I mean

2006-07-20

T-étlenül

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Az utóbbi időben nem sok aktivitás volt megfigyelhető errefelé, ami annak volt köszönhető, hogy igazából nem tudom okát adni, hogy miért, de nagyrészt azért, mert pihenek. Persze voltak már olyan időszakok, amikor szintén pihentem, blogot mégis írtam, meg amúgyis, megy nekem a pihenés úgy is, ha blogot írok, meg úgy is, ha nem. Most ez utóbbinak lehetettek tanúi. és ezért még a kreatív igazgató sem haragszik.

Nadehogy miért pont most van blog és nem egy vagy két nappal előbb vagy később? Erre persze aki figyel, rögtön rávágja, hogy "Mert csütörtök van", ami részben jó válasz, de részben meg nem. Illetve persze, hogy jó válasz, hiszen ez a Végső Válasz, de van még ennek a napnak egy másik jellegzetessége, ami tulajdonképpen előbb volt, mint ahogy ez a nap csütörtök lett volna. Bizony.

Július 20. Ez a nap tavaly például egy szerdai nap volt. Tavalyelőtt meg kedd. De valószínűleg még mindig nem értitek, mire akarok kilyukadni, illetve van, aki érti, de az tulajdonképpen csal. Vagy csak figyel a blogra :-)
A lényeg, hogy ez most egy évforduló, azaz jubileum, vagy mi, ugyanis 2005. július 20-án kötötték be az ADSL-t otthonomba, és innentől kezdve vagyok szélessávon jelen az Internet vérkeringésében. A 2005-tel foglalkozó postomban ezt már leírtam egyszer, szóval aki tudta, az többek közt innen tudhatta.

Persze nem volt ez olyan nagyon egyszerű már akkor sem, ugyanis mikor a fórumon bejelentettem a szerződés megkötése után, hogy nemsokára szélessáv, akkor Ragan és Nándo egyből nekiálltak vészmadárkodni, hogy pl. Ragannak is 40 nap volt, mire kijöttek és bekötötték végre. én világosan július 20-át írtam a "létesítés kívánt időpontja" rubrikába, amivel kapcsolatban a fórumon szerzett élményeimmel összefüggésben egyáltalán nem meglepően szkeptikus voltam. Ezért MSN-en elindítottam egy visszaszámlálást a nevemben, és az volt a nevem, hogy S@ti - 1204/128: MÁR CSAK 4 NAP!!!!, aztán később értelemszerűen egyre csökkent a szám, és azt terveztem, hogy amennyiben nem jönnek ki 20-án beszerelni (amire akkor nagyjából 100% esélyt láttam), akkor folytatom a visszaszámlálást mínuszban. és amikor végre kijönnek (ezt úgy -30 előtt semmiképp nem vártam), akkor majd a számból látszik, hogy mennyit késtek, és az MSN-es kontaktjaim közben biztos sokszor meg fogják kérdezni, hogy mik ezek a számok, meghogy mire számolok vissza, meg hogyhogy mínuszban, és akkor nekem ha ADSL nem is, de a magyarázat "öröme" fog majd osztályrészemül jutni, és akkor hogy fogja majd sajnálni mindenki szegény S@tit és milyen jó is lesz...

Ezen töprengésemből a nulladik napon reggel 7:30-kor vertek fel az itthoniak, hogy ugyan ébredjek már, mert telefonált a szerelő, hogy kábé fél kilencre itt lesz, és beszereli. én unottan a másik oldalamra fordultam, hogy biztos még álmodom, hiszen még csak az a nap van, amikorra ígérték, hát hogy jönnének már... De sajnos 8:15-kor kénytelen voltam felkelni, mert a szerelő tényleg megjött. A netkapcsolatom pedig drasztikus sebességnövekedést volt kénytelen elszenvedni 9:10 perc körül, amikoris újra lett. Csak akkor már nem ugyanaz lett, hanem gyorsabb...

Persze nem ment ez akkor sem ennyire egyszerűen, hiszen a hálókártyát annak idején nem installáltam, és később, mikor installáltam, akkor sem akart működni, de erről már volt szó a blogban, épp eleget szónokoltam arról, hogy az első időkben még csak USB-ről működött. Még egy A Halott hálókártyák esete című post is volt, ami ezt a témát boncolgatta (és ami továbbra sem Agatha Christie egy elfeledett krimije :-)).

Szóval a szélessáv egy éves évfordulója, ami mintegy második születésnapja a blognak. Illetve első, hiszen ez előbb van, mint a majdani első születésnap, de mégis második, mert mégse az első...

A címben pedig Nfol helyzetének állítottam emléket, ugyanis ő még mindig nem tud szélessávon netezni, neki még mindig csak modemes elérése van. Az ő területén az a cég akarna szolgáltatni, aminek a neve kitalálható a címből, és ez a cím több szempontból is illik a mostani szituációra, nem csak az övére, de az enyémre is, illetve a blogéra is. Na, rég volt már ilyen csütörtöki blog, hogy még a cím is meg volt benne magyarázva... Ja, és 32 fok van. Kábé. Mivel kijelzőt nem láttam. Sem pedig hőmérőt. Sem pedig oposszumot.

Mi tőrtént eddig? rovatunk támogatója a Blogalkotó vagy-ZRt.-vagy-nem-mert-még-mindig-nem-döntöttük-el.

Az utóbbi időben láttam bizonyos filmművészeti alkotásokat, amikről most pársoros vélemény következik. Bár nem a legutóbbi ilyen témájú post beígért filmjeiről van szó (Például a Száll a kakukk fészkére áldozatául esett annak, hogy nem találtam meg itthon a DVD-t, de nemsokára megoldódik az ügy a kreatív igazgató segítségével), mégis itt vannak. Csak nem azok, hanem ezek.

Csibefutam - Háááát... nincs elég ötlet a filmben ahhoz, hogy érdemes legyen megcsinálni. Mégis megcsinálták. Kár, hogy ez csak utólag derült ki. De most komolyan: ebben a műfajban csak rengeteg extrával teletömött filmet (lásd: Szörny Rt.) érdemes készíteni, ilyet nem. Ebben ugyanis nem volt semmi extra...
6/10

Verdák - De ebben sok volt! - mondhatnám lelkesen, csillogó szemmel, de sajnos nem mondom... Merthogy ebben sem volt. Az egy dolog, hogy a DreamWorks nem volt képes a Shrek 2-n (9/10) kívül más értékelhetőt felmutatni (eddig maximum 7/10-es filmjeik voltak), ezért is nem a Túl a sövényen-t néztük a moziban, hanem ezt, mert ez PIXAR, akiknek eddig a "legrosszabb" filmjük csak 8/10-et ért el. Eddig a pillanatig. Ugyanis most sikerült egy olyannyira semmi extra filmet összehozni, hogy csak néztem. Sajnos elvesztették a zsenialitásukat valahol, nem sikerült eltalálni a hangnemet, a főszereplőt, a sztorit, a hangulatot...
7/10

Quantum Leap - Az egyik kedvenc régi sorozatom volt még anno, mikor még a TV2-n ment. Mit is mondhatnék róla... a főszereplő(k) személye az, ami a sorozatot naggyá teszi, Scott Bakula valami elképesztően hiteles módon tud szerencsétlenkedni, nameg persze a szituációkat is igen ügyesen kitalálták. Végre valami, amit ajánlhatok is :-)
9/10

Ja, és Tekken 3-aztam is elég sokat, ti is tegyetek így, csak azért ti hagyjátok abba, mikor már az izületeitek belefájdultak...



Now Playing: Rob Dougan - There's Only Me

2006-07-12

Variációk egy témára

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Talán a legelcsépeltebb címet láthatjátok debütálni a blogban (na jó, több ilyen nem lesz, ígérem), de ez a post most bizony azzal fog foglalkozni, amivel mostanában az egész net foglalkozik. Például Nfol is, aki egyszer képriportot csinált, másodszor beharangozta, hogy blog fog születni a variációkból, amiket együtt találtunk ki MSN-en. Hát akkor itt vannak, a valószínűséget 10-es skálán kell érteni...

Variáció 1: Orvosi eset

[23:33:24] Nfol: Zidane: Mi a helyzet srác? A gól óta alig élsz vazz...
[23:33:39] Nfol: Materazzi: Beszorult a levegő. K**va kellemetlen, tudod...
[23:33:52] Nfol: Zidane: Ismerek egy újfajta terápiát, megmutassam?

(Valószínűség: 8: előfordul az ilyesmi)

Variáció 2: iWiW meghívó

[00:25:41] Nfol: Materazzi: "Hé Zizu, kell IWiW-meghívó?"
[00:26:04] Nfol: "Csak küldd ezt továáááááááááá..."

(Valószínűség: egy hónappal ezelőtt még 9-10 körül, ma már lecsengett az őrület, úgyhogy 2)

Variáció 3: Petíció

[00:26:59] S@ti: Materazzi: "Tudtad, hogy be akarják vezetni a tandíjat?"
(Valószínűség: Most viszont ez zajlik, úgyhogy 8-9...)

Variáció 4: Benzinár

[00:27:50] Nfol: Materazzi: "Mi is emeljük a benzin árát holnaptól."
(Valószínűség: Mivel ez a téma az 1970-es évek közepétől mindig aktuális, ezért 8)

Variáció 5: Világi Péter

[00:28:47] S@ti: Materazzi: "Figyelj, itt van nálam egy rádió, most beállítom a Danubiusra, és lássuk, meddig bírod VP éneklését hallgatni!"
[00:29:03] S@ti: "Most pedig berakom a mezem alá a rádiót..."

(Valószínűség: Mivel még a rómaiaktól ered a "Danubius" kifejezés, ezért 2, egyébként még ennél is minimálisabb. Sajnálatos ugyanakkor, mert talán még ez a változat áll legközelebb pszichológiailag az esethez - emberileg én ebben az esetben tudom átérezni Zizou lelkiállapotát a legjobban...)

Variáció 6: A torna legjobbja

[00:31:30] S@ti: Materazzi: "Hé, Zizou, tudtad, hogy esélyes vagy a torna legjobbjának?"
[00:32:06] S@ti: Zidane (gondolatban): "Hú, b*zmeg, nem akarok az lenni, már nagyon unom, hogy mindig én vagyok. Gyorsan csinálok valami sportszerűtlent..."

(Valószínűség: 5, ugyanis 50-50, hogy akkor éppen ez járt-e Zizou eszében...)

Variáció 7: Körlevél

[00:34:21] S@ti: Materazzi: "Köszi, hogy felvettél ismerősnek, küldtem is 10 körlevelet, az egyik arról szól, hogy állatokat kínoznak, és csak oda kell kattinatni a linkre, és alá kéne áááááááááááááááááá..."
(Valószínűség: 9: Mindig aktuális...)

A végére kicsit elcsépeltek lettek a körlevéles-iWiW-es viccek, de nem gond. Amiket esetleg kihagytam, azokat meghagyom Nfolnak az ő saját blogjába. Úgyhogy ha látni akarjátok a teljes képet, olvassátok az övét is.

én pedig most befejezem ezt a blog történetében rekordidőben készülő postot (hajnali 1:50 van!) azzal, hogy most olvastam Richard Bachtól a Búcsú a biztonságtól című könyvet, és húúú... Sokat van kedvem belőle idézni. Majd lehet, hogy megteszem, de lehet, hogy nem. Meg lehet, hogy jönni fog egy filozofikusabb jellegű post, de lehet, hogy nem. Ez már csak így megy errefelé...

Now Playing: Disturbed - Fear

2006-07-10

Egy cseppet érdemtelen olasz győzelemmel ért véget a 18. labdarúgó világbajnokság, de ezt már annyira megszoktam az olaszoktól, hogy szemem se rebbent... Zidane borzalmas megmozdulása ellenére is a torna legjobb játékosa lett az újságírók szerint, tehát mindenki még nagyobb erőkkel találgatja magában, hogy vajon mit mondhatott Materazzi. A címben Urbán Flórián verzióját olvashatjátok arra vonatkozólag, hogy mi nem lehetett.

én azt tudom elképzelni még, hogy Materazzinak alapból körülbelül Világi Péter-féle orgánuma lehet, és úgy kezdte el sorolni a játékosok neveit, vagy egyáltalán bármit. VP hangjából nem kell sok, és én is a plafonon vagyok, pedig én köztudottan "kiegyensúlyozott" és "higgadt" ember vagyok. Ezeket a jelzőket mondták Zidane-ra is - bár a futballtudásunk sajnos nem összevethető dimenziókban tartózkodik... Mindegy, most nem ez a téma, hanem az, hogy nekem ez a tippem a VB utolsó nagy kérdésére.

Ha már VP-nél tartunk, vele kapcsolatban hallottam valami elképesztő dolgot Erától, amit egyszerűen muszáj hallanotok. Illetve nem azt, hanem csak azt, hogy van olyan. Méghozzá olyan van, hogy a Danubius rádióban vannak bejátszások, amik abból állnak, hogy VP magyarra fordított angol dalszövegeket énekel eredeti dallammal. Illetve, gondolom inkább "dallammal". Szóval már maga az, hogy VP énekel elég lenne egy atomháború erkölcsi igazolására is (ez persze lehetetlen, de az is, amiről szó van, úgyhogy...), de az, hogy még angolból magyarra fordított dalszövegeket, az már... Az már leírhatatlan. A CoolTV-n mennek néha klipek, amiknek a szövegét feliratozzák. Namost nemrég derült ki a "sziklázd meg a testem" és hasonló szülemények kapcsán, hogy ez egy ügyesen(?) felépített médahack(!) akar lenni. Hááááááááát... sajnos a médiát egyszerűen nem lehet elég hülyének feltételezni hazánkban (elég már csak arra gondolni, hogy VP egyáltalán közvetíthetett meccseket...), a CoolTV-t meg... hát maradjunk annyiban, hogy az még a hazai médián belül sem tartozik éppen a krémbe - na és még ezek gondolták azt, hogy ez majd így elsőre szépen mindenkinek leesik, hogy "hű, milyen vicces fiúk ezek, de jó kis médiahack ez...". Adj egy törést! mondhatnám erre stílusosan.

Szerintem Magyarországon a népesség nagyrészének (nagyon nagy részének) angoltudása korántsem annyira kifinomult, hogy egy ilyen "médiahacket" észrevegyen, ráadásul ettől nem is lesz kifinomultabb... Az ötlet egyébként magában nem lenne rossz, tekintve, hogy például Svédországban nincsenek szinkronizált filmek, csak felirat van és eredeti hang még a TV-ben is, szóval nem lenne az rossz gondolat, hogy a klipek alá tegyünk feliratot, mert akkor a fiatalok megtanulják a nyelvet, stb. - viszont pont ezt a területet felhasználni egy ilyen hülyeségre... Eh, hagyjuk is. Annyira jellegzetesen magyar ez a dolog, hogy nem is érdemel több szót.

Be is fejezem ezt a bejegyzést most azzal, hogy még mindig visszhangzik a fejemben Urbán Flórián halhatatlan idézete, egyszerűen nem állom meg, hogy le ne írjam még egyszer:
"Ejnye-bejnye, Zidukám, ezt nem kellett volna..."

Now Playing: Dirty Vegas - I Should Know

2006-07-08

Sokkolódtam

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Most mondhatnám azt, hogy a németek kiesése miatt nem írtam sokáig bejegyzést, de ez nem lenne igaz: az affinitás hiányzott megintcsak hozzá, ami most megjött. Egy kis összefoglalás következik az utóbbi idők eseményeiről:

Zene: Michelle Branch - All You Wanted. Most erre vagyok rákattanva. A klipnél érdemes megfigyelni, mennyire együttél a kép a szöveggel...

Könyv: Stephen King: Rémkoppantók. Kicsit túl van írva néhány helyen, de azért hozza a színvonalat. Persze nem a Christine-ét, mert azt még egyszer nem fogja tudni hozni a Mester, ezt állítom, de nagyon jó könyv ez is.

Film: Singing in the Rain. én gyaníthatóan azok közé az emberek közé tartozom, akik azt mondanák látatlanban, hogy "Musical? Haggyámáááá...", de mégse mondtam ezt, úgyhogy mégse azok közé az emberek közé tartozom, és különbenis, hatalmas film. 9/10

Sport: Na, ezt hagyjuk...

Esemény: Találkozás az egyik MSN-kontaktommal Pesten, tegnap. Az eredménye az lett, hogy a végén ismét sokkolódtam. Ebből a sokkból éledezem lassan-lassan, de most azért csak összedobtam valami bejegyzésfélét...

Now Playing: Michelle Branch - All You Wanted

So lonely inside, so busy out there...

2006-07-03

Villanásvissza

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A két egyértelmű kérdést rögtön meg is válaszolom: 1. igen, tényleg kimaradt a múlt csütörtöki bejegyzés, pedig lett volna mit írni az időjárásról (hajaj...) és 2. igen, élek még, meg nem állt meg a blog, nem csuktam be a boltot, csak nem volt affinitásom/időm/energiám/kedvem a blogíráshoz az utóbbi időben. ("Jó estét kívánok, köszöntöm a kedves nézőket, őőő... ahhoz, hogy bejegyzés szülessen, írni kell." Urbán Flórián, szakkommentátor)

Most, hogy a mi Flórink is konstatálta, hogy a mai bejegyzés az ideális ívre került (pedig ezt Palik szokta inkább konstatálni), egy tanácsot adnék így az elején mindenkinek: ha bármely Libri könyvesboltban járva könyvet vesztek és azt mondja az eladó, hogy jár hozzá szerencsesüti is, ne higgyétek el! Rögtön ki is fejtem, miért.
A szerencsesüti ugyebár egy kínai találmány (ha jól tudom :-)), amelynek a belsejében lapul egy cetli valamilyen keleti bölcsességgel. Ugyebár. Namost amit a Libriben kaptok a könyve(i)tekhez, az nem más, mint egy Flóra-reklámnápolyi, ami többek közt azért is nem szerencesüti, mert nem süti, hanem nápolyi. A gondok már nagyon korán elkezdődnek tehát. és folytatódnak is, például úgy, hogy a cetli nem is ott van a két ostya között a töltelékben elrejtve (amely húzással még talán menteni lehetett volna valamelyest a helyzetet), hanem csak simán a nápolyi mellé téve a csomagolásban. és ha ez még nem elég, akkor nem is bölcsességet találunk a papíron, hanem egészségügyi tanácsokat. Az enyémen például valami olyasmi volt, hogy oda kell figyelni a táplálkozásra, hogy egészségesek legyünk. Give me a break! én két könyvet vettem (Kingtől a Rémkoppantókat és Coelhótól az Alkimistát), ígyhát két ilyet (tehát nem szerencsesütit!) kaptam, e kettőt megosztottam Erával, aki elkísért, és neki meg valami olyasmi volt, hogy valami öreg fazon azt mondja, hogy a hosszú élet titka az, hogy mindig enyhén éhesek legyünk... - érezni, hogy a marketingesek görcsösen a lap fölé hajolva már majdnem ráírják nagy betűkkel, hogy "éS AZ, HOGYHA FLÓRA-TERMéKEKET FOGYASZTASZ! BECCSZÓ!", de aztán ezt az ötletet dobták a második brainstormingon.

Szóval szerencsesütit még mindig nem láttam, viszont szélvihart igen. Méghozzá csütörtökön.

Rájöttem, hogy a DosBox egy hatalmas találmány. Megy vele rendesen, hanggal a Mortal Kombat II, ami a sorozat legjobb tagja, eszméletlenül hangulatos és nagyon jó a játékmenete is. Szóval már csak ezért is megéri, de még nagyon régen (1993 és 2000 között), amikor nekem még volt SNES-em, volt két játék, amit legalább 20-szor végigjátszottam, ez a két játék a Flashback és a The Lost Vikings volt. Illetve miket beszélek, dehogy "volt", van! Nagyon is van, mivel DosBox alatt ezen programok PC verziói is mennek. Igaz, a Flashbacknek nem jók a hangjai, a Lost Vikingsnek sem, meg a zenéi sem, de mennek. és ez most csak engem érdekel, de ezt akkoris meg kellett osztanom veletek :-) Ja, Nfolnak persze üzenem, hogy a vikingeket ne hagyja sokáig elveszve!

Ha már Nfolnál tartunk, blogját olvasgatva egy dolog vált előttem világossá: semmi szükség arra, hogy megmagyarázzam a címeket - hacsak nem akarok belőle valami külön viccet csinálni. Egyébként Nfol "hápé" című postjának címéről ("A Tizenkét dühös ember című film címét tudnám idézni..." - Palik László), nekem nem az az objektum jutott eszembe, amit Nfol emleget a cím-meg-nem-magyarázatában, hanem az a mennyiség, amiből egy átlagos multiplayer FPS-ben (tehát a Quake 3-ban nem!) respawn után az ember 100-at kap.

Kulisszatitok következik: ezen post megírása nagyban köszönhető Nfol blogjának, ugyanis őt olvasgatva jött meg az affinitásom ahhoz, hogy ezt a postot megírjam. Mielőtt elkezdtem volna, két percig meredtem magam elé azon a két dolgon töprengve, hogy
1. Vajon mit mondhat David Hasselhoff azon a bizonyos gifen (válasz: nincs)
és
2. Vajon miért riceg be a scrollozás a Firefoxban, amikor ahhoz a gifhez ér a kép (lehetséges válaszok: a) A Firefox is monnyon le, ha nem képes egy AMD Athlon XP 2800+-os procival és 1 GB RAM-mal szerelt gépen egy 128 MB-s videokártya társaságában sem egy egyszerű animgif jelenlétében egyenletesen scrollozni egy szöveges oldalt; vagy b) Hasselhoff annyira kúl, hogy a Firefox egyszerűen nem akarja, hogy elscrollozz onnan, ezért próbál marasztalni)

Most pedig folytatom a lélekben való készülést a holnapi német-olaszra.

("S@ti most írt egy bejegyzést." Világi Péter, "kommentátor")
("Igen, épp ezt akartam mondani, hogy most úgy tűnik, hogy született egy bejegyzés." Urbán Flórián, szakkommentátor (azért nem idézőjellel, mert ilyen eleve nem is létezik, illetve nem szabadna léteznie...))

Now Playing: Chemical Brothers - Marvo Ging

2006-06-25

AVLPCs

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A Világ Legpechesebb Csapata megint bebizonyította, miért nem érdemes szurkolni nekik. Hollandia minden VB-n többet érdemelne, de minden VB-n kiesik. A támadójátékuk mindig zseniális, mint most is, de sosem sikerül fontos pillanatokban gólt szerezniük.
Mindegy, én remélem, hogy egyszer VB-t nyernek... MéG AZ éN éLETEMBEN!!!

Ha ép idegrendszert szeretnétek magatokénak tudni, fogadjatok meg egy tanácsot: NE szurkoljatok a hollandoknak!

én viszont nem tehetek mást: szeretem ezt a csapatot...


Ezt a szöveget írtam most az IWiW üzenőfalra, illetve próbálom írni, de az üzenőfal nem működik, legalábbis a szöveget felküldeni nem tudom... Anyways, a gondolatmenetet folytatnám azért így a meccs margójára.

Nem fogom mentegetni a hollandokat, valóban sportszerűtlenek voltak ők is, de a portugálokat se kellett félteni. Hogy ki volt sportszerűtlenebb, azt lehetetlen eldönteni, a legjobban a bírót lehetett sajnálni ebben a tekintetben. Ami miatt a Világ Legpechesebb Csapatának nevezem a holland gárdát azt a szokásos jelenség miatt teszem: megint olyan csapatuk volt, amivel VB-t lehet nyerni, és megint nem nyernek. Persze ez több más nemzetre is igaz, de amilyen körülmények között ők veszíteni tudnak, az minden alkalommal megér egy misét. Amikor az ellenfél vezetést szerez ellenük, és nekik támadniuk kell egy egyenes kieséses meccsen (akár VB-döntőben), velük mindig az történik, hogy van millió helyzetük, már az ellenfél is beismeri, hogy igen, megérdemelnék az egyenlítést, de egyszerűen képtelenek rá. Amikor döntetlen az állás, akkor meg a győztes gól megszerzésének tekintetében van ugyanez. 1974 óta van olyan csapatuk, minden VB-n, ami nyerhetne, ehhez képest egyszer sem nyertek. én az 1998-as Brazil-Holland óta szurkolok nekik igazán, de amikor azt elvesztették, akkor még nem sejtettem, hogy micsoda idegfeszültségnek nézek én elébe minden VB-n.

A megőrülés következő fázisa a 2000-es EB volt, ahol az általam amúgysem kedvelt olaszok ellen kellett helytállniuk valamelyik egyenes kieséses meccsen, már nem tudom, negyed- vagy elődöntő volt-e, de mindegy is. A lényeg az, hogy az olaszok megint a tőlük megszokott antifutballt játszották, a hollandok pedig szimpatikusan támadtak, nyomtak, rohamoztak, de minden labdájuk a kapufán csattant, minden beívelésről hajszálakkal maradtak le, hameg nem, akkor a hajszálak a kapufa és a labda között jelentek meg. A 2004-es EB-ről nincsenek igazán emlékeim, mert Dick (nomen est omen...) Advocaat kezei közt a csapat egyszerűen szenvedett, annyira nem értett hozzá az az ember, hogy az valami hihetetlen, ott már azon csodálkoztam, hogy egyáltalán odáig eljutottak (elődöntő).

Van Basten kedvenc játékosom volt még, amikor játszott (persze 1988 és 1990 közt még nem nagyon néztem, úgyhogy ezt az Eurosport által időről időre vetített World Cup Legends című műsorból tudom...), ő (is) mindenképp többet érdemelt volna. Nem tudom, mik az idevonatkozó hírek, de remélem, nem köszön le a válogatott éléről.

A végszó itt is ugyanaz lesz, mint az IWiW-en: szeretem ezt a csapatot. Igaz, hogy az idegrendszeremnek nem tesz jót, de az egy dolog...

Ezek után már csak annyit mondok, hogy Klinsmann is kedvenc játékosom volt (ő viszont tényleg, a '96-os EB-t végigszurkoltam, és emlékszem is pár nagy góljára), úgyhogy az argentinok ellen a következő körben megint edzem az idegeimet...

Now Playing: New Order - I Told You So

2006-06-23

Mosogatózombi

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Voltam ma birgééknél a koleszban. A cím szerintem mindent elmond. Nem akarok beszélni róla... Azt viszont elmondom itt a blogban is, hogy őszintén csodálom Erát, hogy meg tudta őrizni az ép elméjét, ugyanis ami arrafelé megy, ha Viktor is ott van, az már ismét univerzum-anomáliákat juttat eszembe...

A Világi Péter-féle közvetítések problémáját pedig egy frappáns huszárvágással sikerült megoldanom, hála egy a TV-tuneren lévő nélkülözhetetlen funkciónak, amit most képen be is mutatnék:



Ebből mindnyájan tanulhatunk.

Now Playing: Spanyolország - Szaúd Arábia

2006-06-22

Verseny

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Az utóbbi napokban, mintha verseny zajlana a világban, hogy hol tud kevesebb dolog történni. Kezdődött azzal, hogy Trinity halála után annyira megzavarodtam, hogy elkezdtem egy parlamenti közvetítést nézni. Pont aznap volt szó a reform/megszorító (nem kívánt törlendő) csomagról, a Fidesz és az MSZP képviselői is elmondták a véleményüket vagy tizenöt 2 perces felszólalás keretében. Namost a felszólalások kb. a következőképpen zajlottak:

Random MSZP-s képviselő: "Tehát az új csomag azért jó, mert itt és itt rendbeteszi az államháztartási hiányt, ugyanakkor az ilyen és ilyen szociális helyzetben lévő embereknek itt és itt ennyit és ennyit ad."

Random Fideszes képviselő: "Nagyon jó hallani, hogy mennyit ad a csomag, de én inkább azt látom, hogy az ilyen és ilyen szociális helyzetű családoktól ennyit és ennyit vesz el."

Random MSZP-s képviselő: "Az előbb arról volt szó, hogy a csomag remekül rendbeteszi a hiányt itt és itt, ugyanakkor nekik itt és itt ennyit és ennyit ad."

Random Fideszes képviselő: "De ezektől meg elvesz."

Random MSZP- s képviselő: "De ezeknek meg ad. Meg különbenis, hozzátenném, hogy az államháztartási hiányt is rendbeteszi itt és itt."

Random Fideszes képviselő: "De elvesz!"

Random MSZP-s képviselő: "De ad!"

Random Fideszes képviselő: "De elvesz!"

Random MSZP-s képviselő: "De ad!"

Random Fideszes képviselő: "De elvesz!"

Random MSZP-s képviselő: "De ad!"

Random Fideszes képviselő: "De elvesz!"

Random MSZP-s képviselő: "De ad!"


és így tovább.

Folytatótodd azzal, hogy szerdán az Argentina - Hollandia meccsen a csapatok egymás közt is azon versenyeztek, ki tud kevesebbet tenni a pályán. Mindkét csapat kifutott a gyepre, megnézte, hogy van-e még labda, pattog-e még, megvan-e még a másik csapat, tudnak-e azért egy kicsit ők is labdázgatni, meg tart-e még ez az izé... VB, vagy micsoda (bár az RTL Klub szerint "Vébé", és ezt ők képesek voltak zöld neonból (vagy whatever it is...) kirakni másfél méteres betűkkel. Jááááájjj!!!). Jelentem: megvan, pattog, megvan, tudnak, tart. Ezt ennyivel el lehetett volna intézni, de nem, nekik ehhez másfél óra kellett, és ennél tartalmatlanabb másfél órát nem sokat ültem végig, de így most nem lesz német-holland meccs, legalábbis a közeljövőben nem, úgyhogy végső soron örülök. Meg annak is, hogy nem Világi Péter kapta a közvetítést, de róla még később is lesz szó ebben a bejegyzésben...

Folytatódhatott volna azzal, hogy most azt mondom, hogy ma se történt semmi, de ez most nem lenne igaz. Ma is lehet például szidni az időjárást, amely pont most, egy órája fordult át erősen pulcsibarátba, pedig a kreatív igazgató délelőtt még a "van legalább 48 fok" tagmondatot is hitelesen elő tudta adni. Hogy aztán később hogy alakul, azt egyelőre senki nem tudja, mert már azt se hiszem el, hogy csak két hét nyár lesz, mert azt amúgyse akartam elhinni.

Szóval nem folytatódik, mert ma tényleg történtek dolgok, például az, hogy elhatároztam, hogy ha valami nagyon-nagyon nagy büntetést akarok kieszelni a világnak, akkor valahogy elintézem, hogy a Világi Péter-Urbán Flórián-Kovács Kálmán trió kommentálja a VB-döntőt.

Ez tényleg megér egy külön bekezdést, mert most jövök az olasz-cseh meccsről, amely színvonalában nem volt rossz, bár az olaszok játékstílusa szavatolja azt, hogy ők mindig is versenyben fognak maradni a postban korábban említett versenyben; de még így sem lehetett nem észrevenni azt a jelenséget, amit én abban a mondatban foglaltam össze, hogy "Világi Péter monnyon le!!!" - az valami elképesztő, amit ez az ember művel. Ha megkapná maga mellé Kálmánt és Urbán Flóriánt, szerintem valami elképesztő univerzum-anomália következne be, mert sejtésem szerint ekkora negatív színvonalat egyszerűen nem lehet a térnek egy ilyen kis pontjára koncentrálni egyazon időben. VP ugyanis semmi mást nem csinál, csak mondja a játékosok neveit, ha véletlenül humorizálni próbál, az ember fogja a fejét, és azt gondolja, térjen inkább vissza a játékosok neveihez, csak hagyja már abba. Kovács Kálmán is próbálkozik időnként az analógia és a hasonlat elsajátításával, de neki sem megy.

Egy (agy)halálos kombó tehát úgy nézne ki, hogy megy egy holland támadás, amiben VP elmondja a neveket (elképesztően idegesítő hangon, teszem gyorsan hozzá), a támadás valahogy végződik, mondjuk góllal (merthát mégiscsak a hollandokról van szó, hát na), UF erre elmondja szóról szóra azt, amit láttunk az előbb, Kálmán pedig benyög valami hasonlatot, mielőtt hozzáteszi, hogy a labda gömbölyű, és hogy a másik csapat pedig innentől nagyon nehéz helyzetben van, és a keretes szerkezetet pedig ismét VP zárja valami siralmas próbálkozással arra, hogy ő se maradjon le Kálmán mögött (ott amúgyis csak UF-nek és neki van hely...), és ő is mond egy hasonlatot... Ezt tényleg hallani kéne, hogy értse az is, aki nem nézi a VB-t vagy nem érdekli annyira (a többiek nagyon jól tudják, miről beszélek...), de az biztos, hogy ilyet én senkinek a világon nem kívánok. Szóval akik nem tudják, azok inkább örüljenek neki...

Ma volt a második napja egyébként Bush kevesebb mint egynapos látogatásának (azért ez szép trükk, nem?), és ahogy hazaértem, erről volt szó a tévében, és kiderült, hogy Bush pont arról nem mondott egy szót sem, amiért idejött (a vízumkényszer témájáról), tehát a világ visszazökkent a szokott kerékvágásba: megint sehol nem történik semmi. Azt hiszem, ebben a postban is egyedül abban az egy tagmondatban történik valami, amit a kreatív igazgatótól idéztem; illetve az utal valami valódi történésre. Annál is inkább, mert most ez az egyetlen hiteles adatom a mai hőmérsékletről...

Now Playing: The White Stripes - Seven Nation Army

2006-06-20

Insane Asylum

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Rendhagyó post következik, egy fórumbejegyzésemet találtam meg nemrég, még 2004 szeptemberéből. Ez következik most:

Emléket állítanék akkor annak az infótanárnak, aki bejött helyettesíteni. Ugyanis a reguláris tanárnőnk most épp Belgiumban van, úgyhogy valszeg még holnap is a helyettes tanár lesz bent.

Ott kezdte, hogy leültetett mindenkit egy fiú egy lány mintázatban. Azaz csak akarta, mivel a mi szakunkon 220 emberből 200 lány, így a csoportunkra levetítve sem ment ez a dolog. De ez nem zavarta emberünket. Aztán elkezdtett egy félórás szentbeszédet arról, hogy mi a különbség a fősuli és a középsuli között. A színvonaláról annyit, hogy kedvem támadt valamit szétverni, de legközelebb szegény számítógép volt, ami nem tehet semmiről.

Ekkor füzetet kért és az első sor, amit feliratott, hogy "a megjelenés kötelező", meghogy minden hétfőn 10:00-kor (persze kihangsúlyozva, hogy "nulla-nulla", hogyne). Mindeközben minden második mondata az volt, hogy "itt most felnőtt emberekkel beszélek". Ennek ellenére rászólt arra, aki nem írta le.

Aztán elkezdte feldiktálni az alapfogalmakat. Idézem:

- gép
- billentyűzet
- monitor
- egér
- porvédő
- asztal
- lámpa
- szék

Természetesen arra is rászólt, aki nem írta le, hogy "asztal, lámpa, szék". Ezután a különféle elnevezésekről tartott kiselőadást. Például arról, hogy a "gép" kifejezést nehogy behelyettesítsük a "hardver" szóval, mert aki ezt csinálja, az velejéig romlott és társadalomképtelen alak, pfuj. Ettől a szövegtől kedvem támadt megenni az asztalt, a lámpát és a széket. Minden második mondat továbbra is: "felnőtt emberek vagytok".

Aztán félórás kiselőadás arról, hogy a porvédő levételével kezdjük a gép bekapcsolását, és külön kitértünk arra is, milyen szögben kell letenni a porvédőt az asztalra a monitor mellé (sic!) Természetesen minden lépést felírni a füzetbe közben, így:

1. porvédő levétele
2. a gép bekapcsolása
3. monitor bekapcsolása
4. lámpa bekapcsolása (sic!)

Vagy valami hasonló, engedelmetekkel nem veszem elő a füzetet.

Ezek után kiselőadás arról, hogy kisujjal kell nyomni a Ctrl-t, mutatóujjal az Altot és már istentudjamelyikkel (de CSAK AZZAL) kell nyomni a numerikus Delt (Windows NT bejelentkezés, Novell Client). Persze én úgy csináltam, ahogy szoktam: gyűrűsujj-mutatóujj, és NEM a numerikus Del, hanem a másik. és ha nem ülök hátul, holtbiztos, hogy beleköt, hogy miért így csinálom. De akkor valamelyikünk már nem élne...

Aztán szerencsére elkezdtünk gépírást gyakorolni (megjegyzem: a vakírást egyáltalán nem jól tanultam meg autodidakta módon, csak a bal kéz stimmel, a jobbal nem szabványosan gépelek. Ennek ellenére megy vakon a gépelés, de ha meglátná egyszer is, hogy mit művel a jobb kezem, holtbiztos, hogy beszólna, hiába ad nekem folyamatosan jelest az általa írt(!) oktatóprogram...), úgyhogy a tortúra az utolsó fél órára véget ért.


Annyit tennék még ehhez hozzá, hogy hála istennek a következő órára már megjött az egyébként normális tanárnő, valamint azt jegyezném még meg, hogy jobb kézzel most is szabálytalanul gépelek, a bal kezemmel pedig szerintem a FIFA 2000 és a Mortal Kombat 4 című játékprogramok segítségével tanultam meg gépelni, ugyanis ezekben a kurzorbillentyűkön kívül még az A, S, D, F, E, W és R gombokra volt szükség. Az S gombról a mai napig a Nagy ütés, a D gombról pedig egy gyönyörűszépen kivitelezett kapuralövés jut eszembe. Ja, és a cím a fórumhozzászólás fejléce volt.

Ma még annyi történt, hogy Németország imponáló, szimpatikus, eredményes, látványos és hatékony játékkal 3-0-ra verte Ecuadort, valamint Urbán Flórián bebizonyította számomra azt, hogy ezt a fajta a skála mínusztartományának alvége felé elhelyezkedő, semmitmondó, rettenetes, iszonyatos "szakkommentárt" valahol tanulni lehet, ugyanis élő, épeszű ember ilyen mondatokat egyszerűen nem mond. Inkább megnéz zsinórban 10 magyar bajnokit, vagy lerágja a saját lábát.

Ja, és a játékvezetők legtöbbje Bólogató Jánosként követi a FIFA fontoskodó felszólítását, melynek hatására akkor is sárga lappal büntetik a sípszó után (vagy előtt) a labdát elrúgó játékost, ha az nyilvánvalóan nem hallhatta a jelzést. A legnagyobb röhej az volt, amikor Petr Czech is magyarázta a bírónak, hogy ugyan ne adjon már sárgát az ellenfélnek, hiszen ő is hallotta a nézőtérről jövő sípszót, aminek a szerencsétlen sorsú ghánai játékos úgy gondolta, eljött az ő pillanata és végre elvégezheti a büntetőt. Aztán annyira meg is zavarodott szegény, hogy a szabályos körülmények között megszületett második kísérlete már a kapufán csattant. Volt meccs, ahol több sárgalap volt ilyenért, mint durvaságokért. Úgy tűnik, ezen felhívás kiagyalóin már túlnőtt a jelenség - kérdés az, hogy ilyet minek kellett egyáltalán kitalálni...?

Now Playing: The Crystal Method - Onesixteen
Jó anyag ez a London album, csak kár, hogy OST...

2006-06-19

...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Nincs címe a mai bejegyzésnek. Ez a post más lesz, mint a többi, nem tudtam neki címet találni, vagy csak valami nagyon banálisat, de azt meg nem akartam.

Trinity ma délután meghalt. Röviden annyi történt, hogy egy hónappal ezelőtt szült 7 kismacskát, eleinte rendben volt, aztán kábé két hete elkezdett nem nagyon enni, időközben a kismacskák is elpusztultak, mivel nem volt elég ereje gondozni őket, lévén alig egy éves macska, ez teljesen normális. A két héttel ezelőtt kezdődött legyengülését is ennek a számlájára írtuk, vártuk, hogy felépüljön, kiheverje. De nem heverte ki, egyre kevesebbet evett, aztán ma délelőtt már odáig fajult a dolog, hogy ki kellett hívni az állatorvost. Aztán végül az ő kezei között halt meg.

Az orvos szerint a méhében volt egy gyulladás, ami a halála előtt már kitapintható is volt, aztán ez a gyulladás húzódott át a többi belső szervére is, ezért volt étvágytalan és kedvetlen, ezért is gyengült el, mert a toxinok folyamtosan keringtek a szervezetében. Nekünk azonban nem volt rá okunk, hogy az étvágytalanságot és a gyengeséget ne ideiglenesnek és fiatalkorából adódóan normálisnak tartsuk. Nem volt az, de lehetett volna. Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy nem tudtuk volna időben hívni az orvost...

Végezetül itt van egy kép róla, ami akkor készült, mikor a Klubfoglalót és a többi főiskolai napon készült anyagot itthon átvettem a gépre és megkaptam a DV-kamerát. Ezzel a kamerával vettem fel róla pár percet, de sajnos villanyfénynél a kamera nem lát jól. Amikor valakinek elküldtem ezt a képet, mindig bocsánatot kértem a gyenge minőségért, de mire hazaértem a kamerával, a természetes fény már elmúlt, ezért lett a kép ilyen:



Azt is hozzá szoktam tenni rögtön, hogy tervezem természetes fénynél is lefotózni vagy felvenni Trinityt, de ez már sajnos nem történhet meg.

Now Playing: Red Hot Chili Peppers - Dosed
Illik a mostani hangulatomhoz...

2006-06-15

Pulcsibarát

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

... és vártam az alanyt.


Történelmi pillanatnak lehettetek és lehettünk szemtanúi, ugyanis első alkalommal van alcím a blogban. A kredit pediglen a kreatív igazgatónak jár ismét, meg nekem is, amiért sikerült megoldanom az alcímet kreatívan annak ellenére, hogy a Wordpress engine-je nem ajánl fel ilyesmit. Ja, és 20 fok volt...

... meg kreatív igazgatói ülés is, amely során egy igazán sokkoló következtetést voltunk kénytelenek levonni, de előtte még szóba került Agatha Christie, David Lynch és különféle gazdasági tevékenységek. Az én ötletem az volt, hogy fizetőssé teszem a blogot, aztán az, hogy utólag szedjük be mindenkitől a pénzt (egy bejegyzés 1000 Ft alapon), aztán mikor rájöttem, hogy ezek az ötletek nem tennék túl népszerűvé a blogot, a kreatív igazgató megoldotta a kérdést a Vekni 3 felvásárlásával. Ezek a dolgok pedig összefüggenek valamivel, amit már testületileg próbálunk eldönteni elég régóta, ha majd lesz döntés, kiderül, hogy mivel kapcsolatban született az meg. Mindenesetre, ha gazdasági tevékenységben még annyira nem is, bürokráciában már jók vagyunk! :-)

Poénkodtam (bár ez vitatható... :-)) én már az időjáráson éppen eleget, legutóbb pont egy csütörtöki bejegyzésben említettem meg azt a foci VB-t, amit ősszel rendeznek meg. Nos, ha ennyire nem is súlyos a helyzet, de a kijelző 20 fokot mutatott a Városházánál, ugyanakkor sokkoló reveláció fogadott minket az uszodánál, az ottani kijelző ugyanis... gyengélkedik. Így onnan most nem tudok hiteles adattal szolgálni, bár a kreatív igazgató mintha látni vélt volna egy 27 fokot. Ami persze jól egybevág az eddigi megfigyelésekkel, mert annyira sok ugye nincs, de nem is annyira kevés, mint a másikon. Mindezek után pedig vártam az alanyt, és a kreatív igazgatónak kölcsönadtam a világ legjobb könyvét és a világ egyik legjobb filmjét a kettő közül.

Ha már szóba került a VB, akkor természetesen itt most őrjöngő öröm következik, mert a németek már biztos továbbjutók.

(őrjöngő öröm)

Az ősszel megrendezésre kerülő VB talán egyelőre mégiscsak túlzás, mert a kommentátorok rendre 25 feletti számokat mondanak, mikor arra kerül a sor, hogy megmondják, hány fok van a mérkőzések színhelyén, ebből is látszik, hogy az ő kijelzőjük nem romlott el, bár bizonyosan nem oposszum formájú. A tévében a közvetítésnek pedig sikerült megint alulmúlnia magát, legutoljára akkor láttam ilyet, amikor a 2000-res EB-t közvetítették valami "futballarénából", és én már arra gondoltam, hogy én itt most átaludhattam kb. 25 évnyi gazdasági fejlődést, mert körülbelül annyira saccolom azt a legközelebbi időpontot, mikor hazánkban lehet építeni majd egy ilyet, és már kezdtem izgalomba jönni, hogy jajdejó, 2025-ben vagyunk, még van 3 év addig, míg Kyle Reese-t visszaküldik az időben Ezt a filmet kell ismerni e tagmondat értelmezéséhez...), és kíváncsi voltam, milyen más csodálatos dolgokat sikerült azóta elérnie az országnak... S mindez egy pillanat alatt vált semmivé, mikor a tüzetesebb vizsgálat során 2-3 bejelentkezés után kiderült, hogy a "futballaréna" kifejezést ők egy olyan létesítményre értették, ahol az emberek nagy kivetítőn nézhetik a meccseket...

Még talán ezt is sikerült most überelnie ezúttal az RTL Klubnak és a Sport Klubnak egymással karöltve, ugyanis ezzel a VB-vel jöttem arra rá, hogy ha azon kéne versenyezni, hogy melyik országnak van több teljesen felesleges szakkommentátora, akkor Magyarország lenne a világbajnok.

A szakkommentátor intézményét utoljára a FIFA 2000-ben találtam jónak, amikoris John Motson és Mark Lawrenson (az ottani Palik-Héder duó) mellé harmadiknak betették Gary Linekert, de értelmét ennek a dolognak ott és akkor sem láttam, mert a játék annyira pörgős volt, hogy mire Gary befejezett volna egy mondatot, John állandóan közbevágott azzal, hogy mi történik a pályán. Mondjuk abban a játékban lehetett úgy is játszani, hogy John a saját szavába vágjon, dehát ez már csak így volt akkoriban. Szóval Gary egész érdekes dolgokat mondhatott volna, meg egy kicsivel nagyobb játékerőt is képviselt annak idején, mint a mi Flórink, aki egész egyszerűen képtelen egy értelmes magyar mondatot szerkeszteni azon kívül más témában, hogy szóról szóra leírja azt, ami a pályán nem sokkal a megszólalása előtt történt. Kovács Kálmán az egyik meccsen már analógiákat is próbált használni, amivel csak a fizikai fájdalmat fokozta a dobhártyámon - hát ezt még gyakorolni kéne kicsit talán... Legközelebb papírral és tollal ülök le meccset nézni, mert néhány dolgot érdemes lenne felírni és megörökíteni. Nagy László még decens módon képes szakkommentálni, ő csak simán olyanokat mond, hogy a labda gömbölyű és hogy "nem látom az átütő erőt X csapatban" - ez legalább nem fáj... A legjobb beszólást azonban vitán felül Kovács Kálmán követte el, aki egy ízben így kommentált egy szabadrúgás utáni szituációt: "Most azért fog kirúgás következni, mert nem értek hozzá" - hogy ő hogy értette a mondatot, meg hogy én hogy értem, az nem szorul magyarázatra...

érdemes belenézni néha az index online közvetítéseibe, a Cseh-Amerikai meccsen mosolyogtam nagyokat a szakkommentárokon néha - bár a Német-Lengyel találkozó esetében érzésem szerint alaposan túllőttek a célon, nagyon látszik, hogy kreativitás nélkül nehéz szakkommentálni. Mondjuk az előző közvetítés sem kreatív, de tudott vicces lenni anélkül is. Persze csak egy bizonyos mértékig. Máris túlmagyaráztam, inkább kattintsatok a linkekre. A Német-Lengyel közvetítésben a legjobb rész azonban vitán felül ez volt:



és ezt most azért tettem be, mert már elég régóta tetszik, meghát nekik meg a hollandoknak drukkolok (ha még nem mondtam volna, akkor most mondom :-)). Egyébként pedig gyorsan beletúrtam a netbe és találtam egy holland oroszlánt is, ami szintén már nagyon régóta tetszik:



Ilyen látszó képek amúgyis rég voltak már a blogban. Most nézzétek meg, mennyivel szebb lett ez a bejegyzés is tőlük. Nohát.

Now Playing: Kosheen - Gone

2006-06-11

Eszembe jutott...

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

... hogy mit akartam az előbbi postba zárásként írni. Azt, hogy az Eurosport nagy pofával reklámozza a VB-t, és erre nevetséges módon csak összefoglalókat és néhány háttér-riportot láthatunk a témában. Két eset lehetséges: 1. tényleg azt akarják, hogy elhiggyem, hogy nem volt pénzük megvenni a közvetítési jogot (please...), vagy 2. tényleg azt hiszik, hogy a biciklizés nagyobb nézősereget vonz.

Időközben rájöttem arra is, hogy a Google Videos videói között nincs meg minden, illetve nem az egész weben keres, ahogy azt gondolni lehetne, mert nem hozott be olyat, ami pedig a YouTube-on megvan. Ez egyébként egy Air-szám klipje, jellemzően. Na, nyomás mindenkinek megnézni (vagy legalább meghallgatni a számot), a blogba meg most ennyi fért, mivel azért írtam, mert tökre megörültem neki, hogy eszembe jutott, mit akartam írni az előzőbe. Ezzel teremtettem meg most azt a mintázatot, ami mostanában jellemezni fogja a blogot: rövid, tömör postok, kicsit sűrűbben, mint máskor.

Szakkommentár: Kicsit szaggatottá vált most a blog... úgy látszik, most rövid és tömör postokkal operál az oldal gazdája... meglátjuk, mit tud majd belőle kihozni, de a győzelemhez gólt kellene rúgnia, és...

(Kovács Kálmán után szabadon)

Now Playing: Air - Alpha Beta Gaga
Tegyetek így ti is!

2006-06-10

VBlog

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Most pedig jól megmagyarázom a címet: a VB és a blog szavakat vontam össze. Ugye, milyen zseniális...?

Gyulai ügyében tévedtem, nem ő volt a stúdióban, és még csak játék sem volt, tehát maximális dicséret illeti az RTL és a Sport Klub szerkesztőit, amiért ilyen frappánsan negligálták az előző címemet. Tényleg szép munka volt!

A szokásos fontoskodás és "szakértelem" ezúttal is jelen volt, mint mindig. Az előző világversenyen, a 2004-es EB-n a játékvezetők figyelmét külön felhívták arra, hogy a keményebb belemenésekre nyugodtan ítéljenek sárgát és pirosat - mintha nem ezt tették volna eddig is; valamint hogy támogassák a támadó jellegű futballt és amikor kell, ítéljenek előnyszabály - mintha nem 100 éve játszanák a focit, hanem 10 perce... Az idei VB-n is bizony fel kellett hívni a bírók figyelmét egy-egy olyan pontra, ami már szintén jó ideje ott figyel a szabálykönyv lapjain, méghozzá az időhúzásra és a játék akadályoztatására. Márminthogy most ezt a két cselekedetet (ami néha egy) büntessék a különböző színű lapok felmutatásával. De nem baj, én már tudom, mire fogják felhívni a játékvezetők figyelmét a 2008-as EB-n: arra, hogy ha a labda a gólvonalon túlra kerül, gólt kell ítélni!

A meccsek viszont eddig magukért beszélnek, nem kellett a németek meccséhez sem szakértő, azért esetenként már-már meggyőző játékot is mutattak a fiúk, szóval csak így tovább. Ugyanez vonatkozik (mármint a csak így tovább) a hollandokra is. Ezek az ecuadoriak meg eléggé meglepték a lengyeleket, kár, hogy X-et tippeltem a meccsre az IWiW játékában... Eh, mindegy. A közvetítés színvonala viszont messze elmaradt a királyi tévében sok-sok éve tapasztalhatóétól sajnos. Az első meccs még rendben volt, ott csak a szokásos "szakértői" beszólás volt idegesítő, amikor Flórián elmondta egy mellélövés után, hogy "A játékos mellélőtte a labdát" - jaj, bocsánat, ezt ő szakértőként mondta, máris nem szóltam semmit... Szóval ettől igazán megszabadulhatnának, hagyhatnák Hajdú B.-t egyedül működni, tud ő. Aki meg nem tud, a szakkommentátor azon is csak rontani tud (lásd Lengyelország - Ecuador), szóval ezt a szakértő dolgot ezt nagyon nem kéne erőltetni...

Mostanában olvasom Richard Bachtól a Minden és mindenki EGY című könyvet, és nagyon értékes gondolatok vannak benne, majd idézek belőle kicsit egy későbbi bejegyzésben. Most csak annyit árulok el a könyvről, hogy sok gondolat benne összecseng a Kazohiniában található gondolatokkal. Nadehát ha minden EGY, akkor az a két könyv se két... :-)

és emlékszem, hogy írni akartam még valamit, de...

... ettől lesz életszerűbb a blog! :-)

Now Playing: Moby - In this World

2006-06-08

Játék

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ma körülbelül 21 fok van, de ez most nem érdekes, úgyse marad ilyen az idő, ilyen meg amúgyse maradjon. Holnaptól kezdődik a világtörténelem első olyan fociVB-je, amit ősszel rendeznek meg. Csak ha már az időjárásnál tartunk.

Az RTL Klubon csak a nyitómeccset fogják közvetíteni, a másik aznapi mérkőzést nem. De legalább Gyulai simán azzal fogja kezdeni, hogy "kezdjük játékunkkal", és ha valami tragikus történik (ne történjen, de ha mégis), hát előkerül majd a gyászmaszk is. Egyébként egyelőre dicséret illeti a UPC Directet, mivel a 43-as csatornán most még ott van a Sport Klub, úgyhogy egyelőre úgy néz ki, nem maradok le egy meccsről sem.

A mai blogban nem is lesz túl sok minden, csak még annyi, hogy találtam egy haláli arcot a YouTube-on, aki egyetért velem az X-Men 3-mal kapcsolatban. Csinált egy videót, amiben elmondja a véleményét, és egy kicsit parodizálja is a filmet. Főleg az a rész sikerült nagyon jól, amikor Hugh Jackman sírását utánozza. Ha többre vagytok kíváncsiak, kattintsatok a srác nevére, nézzétek meg a profilját meg a többi videóját, például ezt, amelyből kiderül, hogy miért tervezem, legközelebb úgy letenni a telefont, hogy "Kill the president".

és ha már játék a post címe (Gyulai után szabadon), akkor most írhatnék játékokról, például arról, hogy az IMDb-n most már játékokat is lehet pontozni, és az Unreal Tournament vérlázító módon csak 8.7-es ratinggel áll a 10.0 helyett, vagy írhatnék arról, hogy PSX-emulátoron ugyebár Mortal Kombat Trilogyt játszom, de nem vagyok lenyűgözve tőle, inkább Tekken 3-at játszom, ami sokkal jobb, de nem. Most nem írok ezekről.

Now Playing: Roland Garros női elődöntő (Henin - Clijsters)

2006-06-03

Mix

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Nem, egy pillanatig sem fontolgattam, hogy "Kevert" legyen a mai post címe. Most pedig, kérem szépen, pozitív hangot fogok megütni a postban, ugyanis az előző bejegyzésben említett zápor és zivatar az érdeklődés hiányában elmaradt, nomeg az UT-dagonyázás is (Nfolnak MSN-en már előre így emlegettem a rendezvényt), annál is inkább, mivel a játék aszfaltozott pályán folyt, és így még ha akartuk volna, se tudtuk volna összesározni magunkat.

Körülbelül fél 11-kor érkeztem meg a helyszínre, de az Unreal feliratű pólókról rögtön tudtam, hogy jó helyen járok (azt akkor még nem, hogy az IpT-klánt tisztelhetem az úriemberek személyében), Zayllal (egyetlen klántársammal, aki játszott is) elég érdekesen találkoztam, ugyanis a bemelegítőmeccsre (totál vegyes csapatokkal) én is kifutottam a pályára, és mikor már lejátszottuk (győztünk :-)), akkor derült ki, hogy az egyik srác, akivel voltam, pont ő volt. A másik klántársamat már sokkal könnyebben megismertem, Ferge összetéveszthetetlen bárki mással :-). Ezen a bajnokságon neki most a szurkoló szerepe jutott, mert ő úgy jött el, hogy akkor játszik, ha meglesz a ']['.']['.-csapat, és már csak ő hiányzik.

Aztán az igazi Tournamentre megalakítottuk a csapatot: Zayl (']['.']['.), Rudi, Tiensin (cXa), Habbi, S@ti (']['.']['.). Akihez nem írtam klánt, azt azért tettem, mert ők már nem aktív UT-sok. A csapat neve pedig roppant fantáziadúsan Mix lett...

A hat mérkőző csapat a következő volt: IpT, Lc, Mix, cXa, dS, sF

IpT-ékkel mérkőztünk először, ellenük nem sikerült gólt szereznem, mivel a kapusposzton Zayl és én váltakoztunk, én kezdtem. Ennek ellenére is sikerült hoznunk a mérkőzést, méghozzá viszonylag simán - a pontos végeredményre nem emlékszem.

Ezután az sF-klán jött, akik egyébiránt egy instaklán, és nem igazán sikerült kompetensen képviselniük ezt a játékmódot a sok nw-klán között, ugyanis a mérkőzést nem igazán vették komolyan. Egy gyönyörű góljuk ugyan volt, de az is inkább szerencsés találat volt, mintsem kidolgozott akció eredményes befejezése. Ezen a meccsen négy gólt szereztem, de leginkább a csapattársaké az érdem (három esetben rám volt kijátszva a helyzet, nekem csak be kellett gurítanom a jóformán üres kapuba), mert nagyon jók voltak, valamint az a tény is óhatatlanul idekívánkozik, hogy az sF védelme nem állt a helyzet magaslatán...

A következő ellenfelünk dS volt, én ismét kapusként néztem szembe többek köztött Dream támadásaival, végülis úgy emlékszem, négy gólt kaptam, de mi többet lőttünk. Három meccs után is veretlenek voltunk tehát. Megjegyezném egyébként, hogy a ']['.']['. és a dS között jelentős játéktudásbeli különbség van UT-ban, tőlük például egy jó darabig (két-három év :-)) még biztos, hogy mindig kikapunk, hacsak nem fejlődünk fel div2-es skillre... Ez most tehát egy jó kis elégtétel volt - az egyik első waromat a ']['.']['. színeiben már nem próbaidősként ellenük "vívtam" meg a csapattal - a "vívtam" szót azért teszem idézőjelbe, mert azon a meccsen többet feküdtem vérbefagyva a padlón, mint amennyit a pályán rohangásztam...

Az Lc elleni meccs volt a legintenzívebb, és talán a legnehezebb, mivel sokáig vezettünk (ha jól emlékszem), majd hatalmas rohamok következtek mindkét részről, sok szívrohamot okozó lövés, átadás, ívelés, fejes és egyéb akció, mígnem hirtelen egyenlítettek Lc-ék - de lehet, hogy fordítva volt, ez nem 100% :-). A lényeg viszont változatlan, mert (és itt most komolyan félre kell tennem szerénységemet), egy gyönyörű mozdulattal a jobb alsóba bombáztam a labdát 20 másodperccel a találkozó vége előtt. Ötödik gólom tehát győztes gól, és jóval fontosabb volt, mint az előző négy együttvéve. Hanem a realitást nem teszem félre a szerénységgel együtt: piszok szerencsém volt, hogy viszonylag tiszta helyzetben pont jól pattant elém a labda...

Az utolsó meccs volt a legszomorúbb, ugyanis a cXa elleni döntőt sajnos elbukta a Mix csapat, 5-4-re. Időnként most is visszagondolok arra, hogy legalább az egyik gólt nem kellett volna bekapni... Dehát ez van, a labda gömbölyű, az ezüst is szépen csillog, és valaki lője már le a közhelygépet, köszönöm, lehetőleg fejbe. Headshot! - no, így már illik is az UT-hoz a dolog. GG cXa!

Összesítésben tehát a második hellyel kellett megelégednünk, és az ígérettel, hogy jövőre összekaparunk egy kompetens ']['.']['.-csapatot. Ja, és még egy ígéret: kapus nem leszek, épp elég volt ez a három alkalom ahhoz, hogy bebizonyosodjon, melyik poszton vagyok jobb: öt rúgott gólra kaptam 9-et (ha jól emlékszem)...

A torna legpszichedelikusabb élménye pedig az volt, amikor a cXa elleni szuperdöntő legfeszültségteljesebb pillanataiban a játékra próbáltam koncentrálni a kapuban, amikoris balról hallom, hogy valaki az EternalCave2 mapon valami trükköt magyaráz egy haverjának a kék csapat respawn-helyeivel kapcsolatban. Azt hiszem, ez mindennél jobban jellemzi a mai délután hangulatát...

Thx game minden csapatnak!

Most, hogy ezt a beszámolót letudtuk, essen szó még a Da Vinci-kód című könyvről, amit nemrég sikerült végigolvasnom, és... hát ennél gyengébb könyvet mostanában csak egyet olvastam, Nemere Istvántól (aki egyébként jókat is tud írni, ha akar) a Borzalom(sic!) című művet, aminek se füle se farka nem volt. A DVk (nem, ez nem UT-klán! :-)) annyiban volt jobb, hogy füle és farka volt, de a kettő között nem sok szubsztanciát véltem felfedezni. Az egész könyv annyiból áll, hogy a két főszereplő menekül. Menekül ide, oda, amoda, közben újabb és újabb jeleket fejtenek meg, és újabb és újabb történelmi kiselőadások következnek. Amelyek egyébként nem is rosszak, de ha azt nézem, hogy ez egy könyv, akkor illene több cselekményének lennie, mint egy platformjátéknak, nomeg jellemfejlődést se ártana talán rakni bele... Amiből írd és mondd, nulla volt a könyvben. Hogy bennem-e a hiba, nem tudom, de mikor letettem a könyvet, nagyon elszomorodtam, hogy ez lehet bestseller, sok sokkal jobb könyv meg nem...

... ha már a sokkal jobb könyveknél tartunk, olvastam Agatha Christie két művét is recently, és mindkettő sokkal jobb, mint a DVk. A két könyv Poirot első és utolsó esete volt, az A titokzatos Stylesi eset és a Függöny című krimik. A Függöny egyenesen a legjobb Poirot-könyv, ráadásul filozófiai mondanivalója is van, de abba most nem megyek bele, mert ahhoz előbb tényleg el kell olvasni. Most legyen elég annyi, hogy ajánlom.

Függöny.

Now Playing: Andy Hunter - Open My Eyes
Nfol jól mondta: kötelező hallgatnivaló ez a Life album. Meg az Exodus is, bár a már ismert trackeken kívüli többi nem tett rám különösebb hatást - még...

U. i.: Igen, most lesz ilyen is. Mégpedig azért, hogy bocsánatot kérjek azoktól, akik nem igazán járatosak az Unreal Tournament című a-világ-legjobb-játékában, és nem igazán értik azokat a kifejezéseket, amiket használtam az UT-foci beszámolóban. Szóval bocsánatot kérek, de ezt most azért írtam meg így, mert egyrészt ezek a kifejezések szervesen hozzátartoznak az eseményhez (mintegy megőrizve annak integritását... bizonyám!), másrészt meg ezt a beszámolót egy az egyben a ']['.']['. klánoldalra (oldalt van a linkje, "Ha esetleg érdekel valakit :-)") is kitesszük majd.
Szóval, ha valaki megijedt a "respawn-pont", "instaklán", "div2" és hasonló kifejezésektől, az jobb, ha már most elkezd tanulni a ZH-ra, mert...

U. u. i.: és a végére egy megjegyzés a smiley-k szokatlan mértékű megszaporodásáról ebben a postban. Eddig minden postban direkt próbáltam kerülni a használatukat, de most valahogy nem lehetett őket sehonnan kihagyni... Még innen sem :-)

2006-06-01

Kommentárok

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A post munkacíme "Kommentek" volt, de aztán, hogy ne legyen idegen szó, végülis megváltoztattam. Tehát most kisebb lesz a legközelebbi összeszámolásnál az ilyen címek aránya. Igazából tehát semmi jelentősége nincs az egésznek :-)

Az első kommentárt a 24 ötödik szezonjához fűzném, amit végignéztem a múlt héten sikeresen. Annyit tudok mondani róla, amit eddig az összes szezon végén tudtam mondani: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Azért a második és a negyedik szezon vége által kifejtett hatást ez a finálé nem érte el, de összességében semmi nem hibádzott. Hamisítatlan 24-feeling, utánozhatatlan. és persze Kiefer Sutherland, az isten, mint mindig. Ráadásul a Comment.com szerint el fog indulni a Coolon a sorozat az első szezonnal, dehátugye ezzel az a baj, hogy szinkronos lesz, márpedig KS hangja nélkül a 24 nem sokat ér... Mindegy, reméljük a legjobbakat, jelen esetben azt, hogy ezúttal nem kell majd levenni a műsorról az alacsony nézettség miatt...

Következő kommentárom az időjárásról fog szólni. A csütörtöki blogok általában amúgyis sokkal többet tartalmaznak ilyen irányú utalásokból, mint egyébként, és bár most a kreatív igazgatói ülés technikai problémák miatt elmaradt, az időjárásról mégis van mondanivalóm. Ha nem is az, hogy hány fok van, hanem az, hogy hány fok lesz... Az index időjárás-előrejelzésére pillantva, napocskákat remélve ne kattintsunk, mert csalódni fogunk. Ám ha szeretnénk minél több felhőt látni, akkor bizony kattintsunk. Megaztán évfolyamtársaim hallották azt is, hogy a meteorológusok azt mondják, 2 hét lesz a nyár, majd valamikor júliusban, valamint azt is mondják, hogy augusztusban már fűteni kell majd... Szóval a klíma teljesen megbolondult, sikerült addig cs*szegetni a természetet, hogy lepöccintette a kisujja körmnének a hegyéről a koszt ((c) by Dicska valamikor 1995-96 körül... - ja, és róla még lesz szó ebben a bejegyzésben). és én még azon aggódtam, hogy elmossa-e az eső június 3-án (holnapután) az UT-foci nevű jeles eseményt, amelyre majd megyek. Hát persze, hogy elmossa :-( A jeles esemény egyébként annyiból áll, hogy UT-klánok tagjai mérkőznek meg labdarúgásban. Vért izzadtunk, mire összekapartuk a ']['.']['. csapatot, és erre tessék, zápor, zivatar.

Most egy igazi komment következik, amit a Világ Legjobb Könyve (egy korábbi bekezdésben már szerepelt, egyébként ZH-kérdés természetesen) alapján készült film kapcsán alkottam dühömben. Az anyag magáért beszél, úgyhogy tessék elolvasni. Meg a könyvet is. A filmet meg nem megnézni addig, amíg a könyvet el nem olvasni, mert az tilos. Komolyan.
Ha már az igazi kommenteknél tartunk, itt van még egy, ennek alanya pedig az X-men sorozat harmadik része, amire egyik évfolyamtársam cipelt el a moziba, kis híján sikerült is megbánnom a dolgot, mert ha 5/10 alatti értékelést érdemel a film, akkor az semmiképp nem nevezhető jó üzletnek, de a film pont 5/10 volt, szóval még éppenhogycsaknem :-)

Még mindig a filmeknél maradva rövid kommentárok következnek különböző filmkeről, pontszámokkal.

Maradj! - Végre valami jó! Gondolatébresztő, stílusos, tartalmas, fenyegető, néhol horrorisztikus, ízig-vérig thriller. Ewan McGregor, Naomi Watts, némi David Lynch-beütés, Mulholland Dr.-szerűség, összességében nagyon-nagyon jó film.
9/10

én, Pán Péter - Számomra korántsem annyira megragadó, mint ahogy azt állították róla. Kate Winslet nagy kedvencem az Eternal Sunshine óta, ő hibátlan is volt, Johnny Depp viszont egy kicsit olyan furcsának hatott a filmben. Mindenesetre még így is jobb, mint azok a filmek, amiket mostanában láttam...
7/10

A fantasztikus négyes - Merthogy itt van egy igazi agyatlan, hiteltelen, és úgy különbenis mindenféle filmművészeti alkotásokat jellemző dolgot nélkülöző film, amit még a speciális effektek sem tudtak megmenteni. Kerüljétek el...
4/10

Atlantisz gyermekei - Na, ez meg a másik King-adaptáció, aminek sikerült igazán feldühítenie, nem is nagyon néztem, inkább csak tekergettem bele, mert egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy megintcsak át van írva az egész sztori, és semminek nincs semmi értelme. A könyv mélysége teljesen elveszett, és lévén King egyik legjobbjáról szó, megintcsak nem értem, hogy engedhetett ilyesmit. Nem csak ő, de bárki. Eh, hagyjuk, megintcsak felidegesítem magam. Ráadásul a film a négyrészes könyvnek csak az egyik részét dolgozza fel, az elsőt. Jaj, a végén nagyon bénán belenyúl az utolsóba is... ezt most értékeljem pozitívumnak? Nem fogom.
2/10

Megnézésre következik a John Malkovich-menet, a Domino, a Száll a kakukk fészkére és a Charlie és a Csokigyár. Meglátjuk, milyen pontszámok születnek...

Jelenleg éppen Roland Garrost nézek, ahol szintén esik egész nap az eső kisebb megszakításokkal, közben meg MSN-ezek. Előfordul az a csoda, hogy elérhető vagyok, és nem elfoglalt. Hűha... Meg az a csoda is előfordult, hogy Dicska felbukkant, és lelkére kötöttem, hogy olvassa a blogot. Illetve eddig is olvasta, csak lassan haladt vele, most február-március környékén tart. Ami igen dicséretes. Időközben pedig töltöttem le PSX-emulátort és az UT mellé mostanában bejött a Mortal Kombat Trilogy és a Tekken 3 is. Ezekről még lehet, hogy lesz szó a blogban.

Now Playing: Millencolin - Birdie
Ez annyira tetszik, hogy ide is idézem a szöveget teljes egészében:

Everything is up to you, oh that you aware
yeah you know just what you gotta do, the heart must be fare
you got your advance
forget about your worries now, we all make mistakes
you gotta make it anyhow 'cause you got what it takes right

now here's your big chance
you gotta make a move now

'Cause you're free to be all that you want to
So never let the days pass by
There's not a thing in this world that you can't do
All you gotta do is try
And you want to, yeah, we all want to

You know you gotta have a goal, before it's too late
So come on, you just have to be careful
just make your own fate now
You gotta make an effort, you gotta make your move now

'Cause you're free to be all that you want to
So never let the days pass by
There's not a thing in this world that you can't do
All you gotta do is try
And you want to, yeah we all wanna learn to fly

Yeah I know it's not an easy mission
To keep your goals up and so high
'Cause I know you've got ambition
So don't deny, now all you gotta do is try

'Cause you're free now
Yeah, you're free to be all that you want to
But let it be now
So never let the days pass by
'Cause you're free to be all that you want to
So never let the days pass by
There's not a thing in this world that you can't do
now all you gotta do is try, and you want to
yeah we all want to


Na erre mondom én azt, hogy megtanítani senkinek semmi olyat nem lehet, amit nem tud amúgyis. Viszont tudni nem elég, hinni is kell...

2006-05-25

Izészívózás

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A 20,5 fok nyilvánvalóan helytelen volt az egyik kijelzőn (na, melyiken? ZH kérdés lesz természetesen), és a másik kijelző sem lett túl népszerű a kreatív igazgató körében, amikor azt állította, 16 fok van (reakció: "Na ez nem igaz...'). Kezdem azt hinni, hogy a hőmérsékletet pontosan csak oposszum formájú hőmérővel lehet mérni. Hogy kilenc tonnás-e az ominózus oposszum, azt még nem tudom, de már tényleg csak ezt kell eldönteni. Egyébként 23-24 fok lehetett.

Apropó 24... Nemsokára meglesz az S5, és elkezdhetem redokumentálni saját függőségemet. Illetve inkább tovább, de először az "újradokumentálás" kifejezés jutott eszembe, amit persze nem fogok rendesen leírni magyarul, mert hogy néz az már ki, meg amúgyis szeretem az ilyen félig latin, félig magyar kifejezéseket, mert ezek jók. Tehát nemsokára újra függőségbe esem a 24 által, tehát readdikcionálok. Na, azért nem. Ráadásul ez így biztos helytelen is.

A fülgyulladás és a Da Vinci-kód minden aspektusának kitárgyalása után született meg a cím, amely a nyárfának köszönhető, amely fehér, szállongó izéket generál mindenfelé, így a koliban is, amelyet még mindig felújítanak, de már laknak benne. Még kreatív igazgatók is, akik éles szemmel észrevették, hogy az izék (hivatalos elnevezés!) felhalmozódnak a fal mellett, sarkokban és egyéb frekventált helyeken, meg azt is, hogy végig többes számban említem, pedig csak egy kreatív igazgató van. Szóval a takarítás során majd izémentesítés is történik, méghozzá, mivel a takarításban a porszívózás is benne foglaltatik, könnyen belátható, hogy amikor a porszívó izéket szív fel, akkor átlényegül izészívóvá. Ugyebár.

Ma fedeztem fel, hogy az IMDb paródiája, az AMDb újabb "filmekkel" bővült. Még talán fél éve linkelték be az IMDb-n az egyik topicban, akkor még csak két cím volt benne, és én kicsit nemodafigyelve simán elhittem, hogy az AMDb 1992-ben alakult és blablabla, ahogy az ott állítva vagyon, és még be is kérdeztem a linkelőtől, hogy akkor hol van a többi film, de felvilágosítottak, hogy az egész oldal poén, tehát az a szöveg is. Retrospektben (bizony... :-)) már nem is értem, hogy lehettem ilyen hülye, de felteszem, ti igen. A lényeg, hogy akkor még csak a The Stalwart Soul és a Cannibal Barbarian című alkotások voltak oda feltéve, most viszont van több is. Ezek közül a CyborgWarp sikerült talán a legjobban, a KAC-ban hangosan kuncogtam, és a mellettem ülő srác szerintem többször is kétségbeesetten kereste google-lal a megoldást erre a problémára, csakhát a "Mi a teendő akkor, ha valaki fulladozva kuncog mellettünk az AMDb-t olvasva?" kifejezésre nem adott ki neki a gép találatot. Megúsztam. A kedvenc goofomat akkor ide is idézném, mert akkor jó lesz nektek (ez a CyborgWarpból van):

Revealing mistakes: Alex decapitates the second Yakuza clone assassin with a katana and Alex's head falls off instead.

Ha már a bakiknál tartunk, már évek óta töröm a fejem, hogy hogy lehetne magyarítani a plot hole kifejezést (nem az aszfalton, hanem a filmekben, mielőtt bárki előállna a kátyú megoldással...). Egyszer, mikor még 2004-ben valamikor egy filmes bakikat gyűjtő magyar oldal adminja voltam, az adatbázisban kategóriákra voltak osztva ugyanígy az IMDb szerint a bakik és ott logikai bukfencként szerepelt, ami tökjó, de valami hivatalosabban hangzó kéne, csak nem jut eszembe. Ja, a revealing mistake árulkodó hibának, a crew or equipment visible pedig belóg a stábnak volt fordítva, ami szintén kiemelkedő, és jól hangzik, csak akkor van gond, ha az "... or equipment..." esete forog fenn... Ja, és a continuityra is mondjon már valaki valami mást a folytonossági hiba helyett, mert ez utóbbitól meg falra mászok. A plot hole esetében bevallom, hogy maximalista vagyok, de ebből nem engedek.

Plot holes: Beresford Maywaring delivers the eulogy at his own funeral.

No, valami ilyesmit takar egyébként a plot hole :-)

Now Playing: Placebo - Scared of Girls
Mert az EISZ-ben elővettem a discmant, és éppen ez megy. Egyébként a Kemp című szám ötvenedik meghallgatása után már elég kompetensnek érzem magam ahhoz, hogy ki merjem jelenteni: az előző post végén szereplő általam idézett dalszöveget nem tudom, honnan szedték a különböző lyricsszel foglalkozó oldalak (legalábbis az a három, ahol megnéztem), mert én most kijelentem, hogy a dal márpedig egyáltalán nem úgy kezdődik, ahogy ők írták, sőt, az a szöveg a dalban sehol sem szerepel, mint ahogy abból a szövegből alig is szerepel a dalban valami, amit ők ott dalszövegként leközöltek. és mégis, mindenhol ugyanazt írják. Mert ha még az lenne a helyzet, mint a Make Me Bad esetében (KoRn), amikoris mindenhol különböző volt a dalszöveg pár helyen, mert mindenki hallás után próbálta leírni, akkor azt mondanám, hogy oké, tényleg elég nehezen érthető a szöveg, mert ez a Kempre is igaz, de így... érthetetlen. Mindenestre az idézet marad, mert jól hangzik és nagyjából egyetértek vele. Igaz, hogy csak a harmadik sor utolsó három szavára és az utolsó két sorra mondom azt, hogy biztosan ebben a formában hangzik el a dalban, de...

2006-05-24

Paródia(b)log

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Merthogy nem csak csütörtökön vagyok soros blogírásra, hanem most is. Nfolnak egyébként is gratulálok ahhoz, ami sikerült. Bármi legyen is az, én már a második többváltozós derivált függvény leprogramozási részleteinek ecsetelésénél elvesztettem a fonalat.

Most mégis egy csütörtöki napról lesz szó, amikoris Ninjával a KAC-ban kikötve éppen fent láttuk Tibit, és indítványoztam, hogy az akkor még igazán élő és aktuális IWIW-es körlevél-őrület margójára rögtönözzünk már egy kis üzenőfal-paródiát Tibi szórakoztatására, aki egyébként nem IWIW-tag, és ezért kimaradt ebből a jóból is. Ugyanakkor, aki meg IWIW-tag és ott volt a körlevél-őrület kialakulásánál, az szintén jól szórakozhat a most közzétételre kerülő szösszeneten, aminek az IWIW-üzenőfal paródialog nevet adtam keresztségben. Az előadást ketten később megismételtük a log alapján birgének is, majd én egyedül már otthonról Nfolnak is. Az ebből az előadásból készült log alapján kerül most közlésre a nagy mű. Lássuk tehát, hogy milyen üzenetek születtek az üzenőfalon akkor, amikor egyesek jóvoltából körbejárt a Simó György által aláírt kamulevél, ami mindenkinek 50 továbbküldés után 1 meghívót igért. Ja, és a szövegben szereplő igen negatív szavakon kéretik nem megütközni, amúgyis cenzúrázok, mint mindig, mert úgy sokkal viccesebb.

[00:10:00] S@ti: Srác akit nem ismersz 1: Megkérek mindenkit, hogy ne
küldjön több körlevelet! Köszönöm.

[00:10:21] S@ti: Srác akit nem ismersz 2: Nem hiszem, hogy átjött az
üzenet mindenkinek, ezért most már tényleg megkérnék
mindenkit, hogy ne zaklasson már ilyen hülyeségekel

[00:10:33] S@ti: Srác, akit nem ismersz 3: Aki még egyszer b*zi
körlevelet küld, amivel meghívót lehet kapni, annak
leborítok 34 katicabogarat a torkán a k*rvaéletbe mostmár.
Meg amúgyis menjen a p***ába

[00:10:52] S@ti: Lány, akit nem ismersz 1: Úgy látszik, sok embernek
nem jut el az agyáig, hogy ez már elsőre se volt vicces.
Eddig tűrtem, de most már tényleg hagyjátok abba.
Gondolkodjatok mááááár! Hogy lehettek ilyen hülyék?

[00:11:10] S@ti: Srác akit nem ismersz 4: Elegem van már a "Nem leszel
szerelmes, megdöglesz, szerencsétlen leszel, többé nem
leszel boldog, leesik a gyűrű az ujjadról ha nem küldöd
tovább" levelekből. Nem értitek meg, hogy nem érdekelnek az
ilyen k*baszott levelitek? Ha mégegyszer ilyet küld valaki
akkr annak feldugom a s*ggébe az extra meghívóját.

[00:11:28] S@ti: Lány akit nem ismersz 2: Komolyan mondom, most már
tökre elegem van az egészből. Tisztára depi lettem ezektől
a levelektől, légyszi haggyatok mááááááááá

[00:11:40] S@ti: Srác, akit nem ismersz 5: K*rvasz*r napom van, de
legalább kaptam levelet. De mégse kaptam, mert ilyen idióta
sz*rságokkal tömitek a postaládámat. De most már nem
szórakozok, keményen KITILTOM azokat, akik ilyet küldenek.
Szóval nyugodtan, csak rajta! én szívesen nyomkodom a
tiltást, amúgyis kettéáll már az összes herém ezektől a
baromságoktól. és mondtam már, hogy sz*r napom volt,
b*zmeg??

[00:12:01] S@ti: Lány, akit nem ismersz 3: Öngyilkos leszek ezektől a
körlevelektől. Most fogalmazok egy körlevelet, amiben
mindenkit szavazásra szólítok majd fel, hogy mi legyen. Kötél? Méreg? Szavazzatok és küldjétek tovább!
Fontos! Légysziiiiiiiiiii

[00:12:32] S@ti: Srác akit nem ismersz 6: Most nem azért, hogy bárkit
is lealacsonyítsak, vagy bizonyos szellemi szintbe
soroljak, de ez már a negatív csúcs gyerekek. Az ilyen
leveleknek abszolút semmi értelme nincs és kit érdekel, ha
inktívak sokan vannak. én is az vagyok mikor nem használom
a netet.

[00:12:51] S@ti: Srác, akit nem ismersz 2 (megint): Most már tényleg
idióták vagytok, vagy ennyi retartdáltat ismertem eddig is,
csak nem vettem észre? Hatszor kaptam meg ma megint ezt a
hülyeséget, én tényleg birkatürelmű ember vagyok, és eddig
nem gondoltam rá, hogy kitiltok bárkit is, de tényleg
elkezdem, ha ez kell. Ha ennyien benyaljátok ezt a
baromságot, akkor tényleg nem csodálkozom, hogy itt tart
ma... Magyarország

[00:13:09] S@ti: Lány akit nem ismersz 2: Olyan, de annyira de annyira
felb*sztátok már az agyamat, hogy aki mégegyszer ilyenm
idiótasággal zaklat azt komolyan kitörlöm ismerőseim
közül.

[00:13:23] S@ti: Srác akit nem ismersz 4: Itt a végszó! CONTACT
TÖRLéS!!! Hulljon a férgese meg a marhája!!!!

[00:13:34] S@ti: Srác, akit nem ismersz 8: Engem tökre nem érdekel,
hogy az a hülye p*csa hogy végez magával. Felőlem lenyelhet
keresztben egy kamiont is. Nem küldtem tovább.

[00:13:48] S@ti: Srác akit nem ismersz 6: Inaktív contactok rulz.
Csatlakozz te is a nagy csapathoz. Inaktívan nem küldjük
tovább ezt a sok sz*rt. Csatlakozz te is! Csak eggyütt
sikerülhet!

[00:14:00] S@ti: Srác akit nem ismersz 2 (megint megint): Nem hiszem
már el, komolyan mondom, szerintem SZı°RNI kéne már az ilyen
"meghívót kapsz" meg "arzénnal csináld" szövegekre! Nemigaz
nem tudnak már megírni egy ilyen rohadtegyszerű motort, és
nekem kell mindenkinek az üzeneteit blokkolni. Sanyi! Te is
bevetted ezt az ostobaságot? Mikor jönnek érted az ápolók?

[00:14:32] S@ti: Srác akit nem ismersz 5: Tudjátok mit? Nyuodtan
küldjetek még üziket. Rekordot akarok dönteni, hogy
rájöjjek, ki a leghülyébb ennyi ökör között. Figyelj Julcsi
kösd fel magad az egérkábellel,
nehezen nyúlós és kéznél van, még csak a szobából se kell
kimenni, hogy megtedd.

[00:14:44] S@ti: Srác, akit nem ismersz 4: Hámosmáf*szomkivan.
Felrobbantom a szervert. Aki jön, írja fel magát a
körlevélbe és küldje tovább!

[00:14:52] S@ti: END OF SCENE


Amint említettem, a fenti jelenetnek Ninja és én vagyunk a szerzői, lehet találgatni, hogy melyik sort ki írta, mert nem fogom elárulni.

Az IWIW-nél maradva még egy kicsit, eszembe jutott a mai nap, hogy minden olyan ember, aki ott családi állapotának az "egyedülálló"-t adta meg, az igazán különleges ember, mert ezek szerint olyan családi állapottal rendelkezik, amilyen senki másnak sincs, azaz egészen "egyedülálló" eset... Ugye ne ragozzam tovább ezt a poént...?
(Miért, volt poén?)

Ninja emlékeztetett a Solo nevű kártyajáték kapcsán arra, egy megjegyzésével, hogy ebben az országban időnként mekkora aranybányái nyílnak meg a bunkóságnak és a primitívségnek. Volt ugyebár a Homáron egy "Győzike veszekedős kártyajáték" című post és hír, akkor gondoltam arra először, hogy annak, aki ilyet kitalál, gyűjtést kéne rendezni egy Agysejt-kezdőcsomagra - bár a primitívség ellen nemhogy ezzel, de semmivel nincs mit tenni, tehát azon már meg sem lepődtem, hogy van Győzikés energiaital is, ami a Győzike adrenalin nevet viseli, és szintén a Homáron szerepelt postként, de azt már nem olvastam el, bár agysejtek tekintetében mindenki multimilliárdosnak mondhatja magát (idézet a Száll a kakukk fészkére című könyvből, amit meglepetésre megtaláltam itthon csak úgy nagyhirtelen és gyorsan elolvastam), én szeretnék is az maradni, a milliókkal nem érem be. Szándékosan nem linkeltem be a postokat, ezek fényében már érthető, miért.

A végére pedig két videó jön (természetesen a különféle agyrémikus videók hivatalos gyűjtőhelyéről, a YouTuberól), az egyikben a Mortal Kombat: DA-beli Jade világít rá arra, hogy a videojátékokban látható agresszió a valóságban nem megoldás, a másik pedig... Na az megér egy külön bekezdést.

Ez a másik videó úgy került elő, hogy időnként megnézem a most recent videókat és ami érdekesnek tűnik, arra rányomok. A videó 1:56 hosszú, de ha valaki az első fél perc után még bírja, annak maximális tiszteletem ("... Bélabá..."). Ez a videó tipikus példája a fokozatoknak. Először az ember még azt mondja: "Hű, ez tökjó ötlet, meg tök vicces". Aztán mikor rájön, hogy neki összesen két percen keresztül kéne a videót néznie, miközben végig ugyanez lesz, azt gondolja, talán képes lesz rá. Kicsit később (pont fél percnél volt ez nálam) azt gondolja: "Oké, most már hagyjátok abba szerintem..."
Természetesen eltettem a kedvencekbe.

Now Playing: Millencolin - Kemp
Tegnap (kedden) végig, egész nap ez ment a fejemben, meg még ma reggel is, és most vagyok olyan hülye, hogy bekapcsoljam a winampba is ezt. Nem vagyok normális. Ja, a klipje pedig itt van.

I gotta learn how to lose and to choose my own wars
I gotta understand its not me against the world no more
When you are sure as hell then I dont know
You are so pure and well when I am low
When you say sure as hell then I say no
Then I say no
I say no!

2006-05-23

Ismét egy elmaradt Filmklub (ahol a Hervadó virágok lett volna (végre egy olyan, amit nem láttam...)), ismét KAC, ismét egy olyan cím, ami a Filmklub elmaradása okozta dühből... nem, nem. Ez nem igaz. A címet már reggel kigondoltam, amikor a Kosheen Kokopelli című albumának első trackjét, a Wasting My Time-ot hallgattam, és abban volt egy ilyen sor. De akár az is lehetett volna a cím, hogy "the winners gained, and the losers lost", mivel ez a hihetetlenül meglepő gondolat is szerepel a dalszövegben.

Pénteken megállapítottam, hogy a Mentálhigiéniaóra annyira nem is jó, mint eddig gondoltam. Illetve az óra jó volt, de a végkifejlete annak, hogy én ezt a tantárgyat felvettem, majdnem nem lett jó. Illetve még lehet jó, de... szóval be kellett járni órára, és akkor úgy lehetett jegyet szerezni, hogy egy dolgozatot kellett írni valamilyen témába vágó témában. én speciel az önértékelést választottam, és írtam egy kb. 80-20%-os saját gondolat-források arányú művet. Az internetről konkrétan két sor volt beidézve, azon kívül meg Elliot Aronson A társas lény című könyvéből (amiben minden benne van, ami erre vonatkozik) idéztem még egy kicsit. A többi saját gondolat volt, és ilyet ti ne csináljatok.

A dolgozatomat ugyanis visszadobta a tanár azzal, hogy "kevés a forrás", meg különben sem arról szól, amit írtam. Mivelhogy merészeltem írni az Asch-kísérletről meg a Milgram-kísérletről is, ami a konformitásra és az engedelmességre vonatkozik. Erre azt mondta, hogy "az nem az önértékelés". Csakhogy én gondolati egységbe foglaltam, és oda is írtam, hogy az miért az. Mernék nagy összegben fogadni arra, hogy a tanár egyszerűen csak nem olvasta el, meglátta Asch és Milgram nevét a dolgozatban és már ráírta, hogy "Ez nem az önértékelés". Pedig mind a konformitás, mind az engedelmesség az önértékeléstől függ, de sebaj... A tanár utasított, hogy dolgozzam át, én meg beültem az EISZ-be, kivágtam az Aschről meg a Milgramról szóló részt (amivel kinyírtam a saját gondolatmenetemet is), majd kerestem az önértékelésről neten még 6 forrásból (ha már kevés volt a forrás...) másolás-beillesztés. Amikor mondtam neki korábban, hogy hát éppen ez a lényege, hogy saját gondolat, akkor azt mondta, hogy "Az egy érettségizett embertől elvárható, hogy önállóan tudjon írni." Mire én: "Könyvből meg még egy nem érettségizett ember is tud írni." Mire a tanár: "Nem olyan biztos az. Neked se sikerült." - --------- (agyhalálszünet)

Ilyet még kitalálni se mertem volna, hogy egyszer majd az lesz a baj egy beadandómmal, hogy túl sok a saját gondolat és nem másoltam a netről. Hát legyen neki, szépen kiheréltem a dolgozatomat, elküldtem magamnak mailben "Mentálhigiénia kiherélve" subjecttel és majd onnan kinyomtattatom pénteken és odaadom. Mivel a forráslistában most már összesen vagy 6 forrás szerepel, és az internet-saját gondolat arány 50-50%, a jeles érdemjegyben már biztos is vagyok.

Nem értünk a végére az agyhalálgeneráló folyamatoknak. Rögtön rá, vasárnap jött még egy. Egy héttel ezelőtt értesítést kaptunk arról, hogy egy utazásokat hirdető cégtől mi nyertünk 100000 forint értékben valamit, és küldenek meghívót és menjünk átvenni. A nyeremény vagy utazás(i kedvezmény), vagy műszaki cikk lehet. Eleinte azt hittem, hogy tökjó, nyertünk műszaki cikket, merthát csak megválaszthatjuk, hogy mit szeretnénk... Hát nem így volt, de ez már tudható volt, mielőtt elmentünk volna.

A meghívón ugyanis már "lezárt borítékok" szerepeltek (rendesek, legalább bevallották), és akkor már tudtam, hogy nem lesz külön "utazás" és "műszaki cikk"-kupac, mivel műszaki cikk nincs. Erre most mernék nagyobb összegben fogadni, hogy aki vasárnap (vagy bármikor) ott volt ezen a tájékoztatón (mert az egésznek az volt a lényege, hogy hallgassunk meg egy tájékoztatót a cég működéséről... - átlátszó, mi?), azok közül senki nem húzott olyan borítékot, amiben műszaki cikk volt. Senki.

Azért csak elmentünk, mert legalább nem vagyunk otthon, világot látunk és egy rakás pénzt elkölthetünk metrójegyre. Már az elején látszódott, hogy átverés az egész, mert minden odaérkező párnak (direkt férj-feleség, élettárs-élettárs alapon válogattak, szóval már az
hülyeség volt, hogy találomra sorsolták ki a telefonszámokat...) volt egy "kalauza", akivel odaültünk az asztalunkhoz és felvették az adatainkat. Igenám, csakhogy nemsokára jött egy másik pár is, akiknek csak a mi asztalunknál jutott hely. Az nekem már az elején baromi gyanús volt, hogy a teremben, ahova bevezettek minket, éppen lett volna elég asztal ahhoz, hogy mindenki külön asztalhoz kerülhessen. De a csoportos manipuláció érdekében egy kalauzra két párnak kellett jutnia, hogyha az egyik pár nem érdeklődik annyira, akkor a másik hátha, és ha a másik igen, akkor talán az egyik is meggondolja, hogy igénybe vegye a jövőben a cég zolgáltatásait. A kaluzunk egy unszimpatikus, modortalan fazon volt, akinek a modortalansága főképp abból adódott, hogy már az első másodpercben átláttunk rajta, és ő is látta. Szóval egál...

Egy idő után, mikor a tájékoztató lezajlott, megjelent ismét az a nő, aki a tájékoztatót tartotta, és odajött hozzánk, hogy "Magukat akkor annyira nem érdekli ez a dolog, ugye?", mire mi mondtuk, hogy hát nem, és akkor húzhattunk borítékot (hát persze, hogy utazási kedvezmény volt!). Ez persze azért volt, hogy ne távozzunk onnan rossz élményekkel, amit már nem muszáj, azt ne üljük végig, és érezzük azt, hogy törődtek velünk, pedig csak kivettek minket onnan, hogy nehogy visszafelé süljön el a dolog, és miattunk ne érdekelje a másik párt sem, meg amúgyis, akik átlátnak a szitán, azokat jobb eltávolítani. De a nőn is egyből látszott, hogy látja, hogy átlátunk rajta. Szóval senki nem sértődött meg, mi meg jól elmentünk legalább Pestre. Mert a kanári-szigetekre nem fogunk - a kedvezmény ugyais csak a szállásra vonatkozik 100000 forint értékben. Utazás, költőpénz, járulékos költségek? Azt fizethetnénk mi. Na ennyit erről...

Meg most a mai bejegyzésről is, mert megyek haza a KAC-ból, feltenni.

Now Playing: Semmi, mert nem vettem elő a discmant, de ha menne, akkor a Kokopelli album menne a Kosheentől ugyebár, meg a Resist, és mindkettő kötelező hallgatnivaló. Special thx to Era, aki elküldte a Sucide című számot a Resist albumról, amitől jól rákattantam a Kosheenra.

2006-05-18

Dear Kate,

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Huh... lélegzek fel most, 23,5 fokban (pedig nem is igaz, legalább 26 volt), amikor hazaérve befejeztem végre a mentálhigiénából beadandó beadandót. Pedig tegnap egy áramszünet is próbált utamba állni, ami sikerült is neki, szétrombolta egy tökjó gondolatmenetemet, aztán még azt is elérte, hogy a BL-döntőt csak most hazaérve néztem meg videóról. Merthogy mikor visszajött az áram, a gépet már nem kapcsoltam vissza, csak elindítottam a videót, hogy felvegye a meccs végét, amit addig hallgattam a beadandó írása közben.

Azt a gondolatmenetet, amit szétrombolt, nem tudtam rekreálni végül, de kreáltam helyette kreatívan egy nagyon hasonlót. Pedig kerülhettem volna akár kognitív disszonanciahelyzetbe is, amennyiben az énképem, miszerint én nem veszthetek el áramszünet miatt jó gondolatmeneteket ütközött volna azzal a tudattartalommal, hogy ez mégis megtörtént, és így akár indokolhattam is volna magamnak ezt azzal (önigazolás), hogy az attitűdöm megváltozzon a gondolatmenettel kapcsolatban, és a végén elhiggyem azt, hogy nem is volt olyan jó ez a gondolatmenet - de nem. Igenis jó volt, nem kerülök kognitív disszonanciába, hanem kreatív leszek. Period.

A cím magyarázata egy a kreatív igazgató által kreatívan egy évfolyamtársa nevében és órára beadandó feladat keretében megfogalmazott angol nyelvű levélben rejlik, amellyel kapcsolatban az instrukció úgy hangzott, hogy "egy barátodnak írod", így tehát ő kreatívan elnevezte ezt a barátot. Erről pedig ez a quote jut eszembe, amit pont két perce olvastam a bash.hu-n:

[9:20 PM]: most szerelmes levelet irt a képzelt barátnőjének :DDD
[9:20 PM]: honnan tod h képzelt?
[9:20 PM]: onnnan hogy ismerem a csajt


Hát valami hasonló a helyzet itt is. Kiemelendő még a mai üléssel kapcsolatban, hogy sikerült beleszőnöm az élőbeszédembe a with all due respect kifejezést, amire eddig nem volt soha alkalmam, és most végre volt. Special thanks to kreatív igazgató természetesen.

Ha valaki figyel néha a jobboldalra is, akkor észrevehet bizonyos változásokat. Például már nem csak blogroll kategória van, hanem van más is, például "Kötelezők" meg "Multimédia". Különösen ez utóbbi rész fog majd bővülni sok kötelezővel (Ugye, milyen leheletfinom kis kereszthivatkozás? Imádnivaló!), amint lesz hozzá kedvem, hogy végiggondoljam és alaposan átgondoljam, miket is rakok még oda. Egyelőre azok vannak ott, amik az eddigi bejegyzésekben felbukkantak, de a Youtube-ról (ami kötelező) belinkelek pár kötelezőt még, amiket így majd nem kell feltöltenem a szerverre. Egyébként az eddig odakerült linkekhez mindegyikhez van kis megjegyzés, szóval tessék rajtuk elidőzni egy darabig az egérmutatóval! Ez vonatkozik mindkét kategóriára.

Továbbra is a multimédiánál maradván, a kamerát megkaptam, bedigi... illetve átvettem mindent (ezt mindig elszúrom, mert a DV-kamerával felvett felvételek eleve digitálisak :-)), de nem fogok belőle szinte semmit feltölteni ide, mert az érintettek nem adták beleegyezésüket ehhez. Mindenesetre némi footage-et (ezt muszáj volt) majd közlök Trinityről, aki mikor megkérdeztem, hogy akar-e enni, azt mondta: "Miau.", s mikor megkérdeztem a felvételek elkészítése után, hogy feltehetem-e a netre ezeket, szintén ezt mondta. Ő tehát beleegyezik.

A főiskolás napokon történt esztelen agyatlanságokat nem élvezhetitek tehát, talán jobb is így, mert 1 óra 20 perces anyagból igen nehéz lenne összeállítani egy olyan rövid videót, ami még érthető is lenne másoknak. Sőt, lehet, hogy semmi a világon nem lenne abból érthető senki számára, aki nem volt ott. Mondjuk való igaz, hogy amikor anyukám ragaszkodott hozzá, hogy meg akarja nézni, és elkezdtem neki vetíteni a képsorokat, hamar megbánta, egészen pontosan négy percen belül, amikor először bejelentette, hogy unja, és én megmondtam, hogy ez még 56 percen keresztül ugyanilyen lesz. Akkor kijelentette, hogy ő ezt nem bírja nézni. Hát... már kezdem kapisgálni, hogy azt végignézni, ahogy 4 ember üvöltő zene közben néhol megállás nélkül ordítozva és vigyorogva Honfoglalózik 1 óra 20 percen keresztül tényleg keresztülvihetetlen feladat lehet olyannak, akiben nem ébreszt konkrét emlékeket a dolog... én mindenesetre szakadtra röhögtem magam, miközben átvettem, néhány hangosabb érzelmi kitörésem után aggódva nézegettem hátrafelé, hátha megjelenik két fehér köpenyes tagbaszakadt ápoló egy olyan új, divatos hátrakötött ujjú pulcsival, azt állítva, hogy ez jól illene rám.

Ma hazafelé a buszon Dunaföldvár belsejében járva végignéztem, ahogy egy 5-6 éves gyerek egy játékkarddal akarta benyomni az első ajtón a leszállásjelző gombot az egyik megálló előtt. Ez ment két percig, mikoris elértünk a megállóig, és a sofőr szájáról a következő kifejezést olvastam le: denenyomjadmeghanemszájjáledek***agyorsan. Mindezt képzeljétek el a következő zenei aláfestéssel: Linkin Park - Numb, mert épp ott tartott a discman és máris előttetek áll egy olyan pszichedelikus élmény, ami képes arra, hogy feltépje a valóságot a perforáció mentén.

Now Playing: Bodyrockers - I Wanna Live
With all due respect... aki ennyit és ilyen hangosan ordibál arról, hogy mennyire élni akar, annak egyáltalán marad ideje és energiája rá...?
Ez kábé ugyanolyan hülyeség, mint arról festeni képet, hogy mennyire szeretnék képet festeni...

2006-05-11

A mai nap folyamán sok embert figyeltem meg kisebb fémdobozzal a kezükben, amiből szorgalmasan döntötték magukba a vízzel higított, édesítőszerrel dúsított kátrányt. A Főiskolás Napokon ingyen osztogatták a nullaharminchármas Pepsi Maxet, azért nem Maxot, mert ezt a terméket már tíz évvel ezelőtt is reklámozták, és akkor "mex"-nek mondták. Most másnak mondják, de ez egy világméretű összeesküvés része, amelynek keretében azt akarják elhitetni a már tíz évvel ezelőtt élt emberekkel, hogy emlékezetkiesésük van, ami végeredményben arra vezethető vissza, hogy túl sok cukrot vittek be a szervezetükbe. Ígyhát ami jó dolog eddig volt a szén-dioxiddal dúsított kátránylében, azt is kivonják belőle, és egy új terméket, amelynek léte egy defektuson alapul, máris el lehet kezdeni explicite reklámozni. A tévéreklámban a srác vércukorszintje leesik. Aztán ő maga is.

Ezután Vágó István jelentkezik be, a kérdés, hogy hogyan végezte Giordano Bruno földi pályafutását. A játékos enyhe kézremegéssel bök az A-válaszra, majd egy stúdiónyi ember üdvrivalgása közepette néhányszor zölden felvillan a "máglyahalál" opció. Ez az igazi regresszió a média által támogatva: ha a közönséget visszavinnénk az 1600-as évekbe, egészen simán beilleszkednének, bizonyára a nyilvános kövezések során is sokan szavaznának arra, hogy "a szakállast dobáljuk agyon, ne a pocakost"; persze egy kis időre zavarba jönnének, amikor nem találnák sehol azt az SMS-számot, amire a szavazatokat küldeni lehet. Persze nem mintha annyira rossz lenne a Pepsi Max - egy doboz elfogyasztása például semmivel sem tesz minket kevésbé szociálissá, mint ha például két és fél órán keresztül kergettünk volna egy pókot az A pont és a pontosvessző használatának jellemzői Anton Szemjonovics Ivanov istenes verseinek második versszakában című hetvenhárom és fél oldalas tanulmány összetekert példányával.

Az enyhén para-kovácsi bevezető sem másíthatja meg azt a tényt, miszerint csütörtök van, amint az újfent bebizonyosodott, mindenki tudja. A kreatív igazgatósági ülésen többek között erre is, de sok más dologra például nem derült fény. Például arra az egyébként teljesen lényegtelen dologra sem, hogy legyünk-e Zrt. vagy nem, arra viszont igen, hogy vagy 15 vagy 20 fok van. és tulajdonképpen egyik sem, és ezzel ez a problémakör kicsit hasonlít ahhoz, amikor a kreatív igazgató azt mondja, hogy "Nem létezik egyéni és nem létezik általános sem", és ez mind egyidejűleg igaz - de persze egyáltalán nem ugyanaz, sőt, most, hogy jobban megnézem, egyáltalán nem is hasonlít... és különbenis, 23 fok van.

én pedig itthon vagyok, és könyvlistát írok egy, a kreatív igazgatósági ülésen elhangzott mondat hatására, éppen most tartok ott, hogy az Alexandra ONLINE-on kutakodom érdekes könyvek után. A kutatásba pedig belevonok pár olyan embert, akire éppen rákattintok MSN-en, hogy mondjanak könyveket. Ezidáig ShadoW, Nándo és KTamas volt az áldozat. Nfol most épp nem online, de pénteken ő is sorra fog kerülni.

A mai napon még említést érdemel Lau élménye, amely ismét ahhoz az órához kapcsolódik, amely "még egy agyhalott embernek is képes lenne szellemi károsodást okozni", szóval ott történt, hogy számítógépen akart lejátszani a tanár valamilyen anyagot, amihez nem volt fent megfelelő kodek, és így csak hang volt, kép nem, 10 perc után pedig bekapcsolt a képernyőkímélő, miközben a film hangja ment tovább. Így alakulhat ki a technika tökéletlensége folytán egy pszichedelikus élmény. De még mielőtt ismét Para-Kovács imitációs kísérletet követnék el, gyorsan befejezem a bejegyzést. Mindenkinek jobb így.

Now Playing: Dry Cell - Body Crumbles

2006-05-09

Klubfoglaló

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Főiskolás Napok, első nap úgy, hogy nem lesz második. Mert holnap nem megyek be. Ma meg már most (20:26) itthon vagyok. Az okokról kicsit később. A mai nap úgy zajlott, hogy a Filmklub megkapta az E-klubot (E-Magyarország Klub, ha valaki még mindig nem tudná... :-)) - persze csak kölcsönbe. Ígyhát, mivel az ottani gépekhez (ha valaki még mindig nem tudná) olyan monitorok vannak, amik egyben hangfalak is, és elég nagy hangerőt bírnak, valamint az infamous kettes (hmm... - de ezt csak zárójelben és alattomosan) gépen vannak mp3-aim (ha valaki még mindig nem tudná), meg amúgyis mindig van nálam, és másoltam fel most is, szóval ezen együtthatók konstellációjának köszönhetően egész nap tudtam bömböltetni azokat a zenéket, amiket én akartam. Végre egyszer (1-szer) az életben megadatott nekem ez az öröm/kiváltság/élmény (nem kívánt törlendő), szóval most boldog vagyok. Többek közt egyébként a következő számok mentek:

Saliva - Click Click Boom!
Saliva - 800
Nine Inch Nails - The Hand That Feeds
Disturbed - Szinte az összes :-)
Seether - Fine Again
Seether - Remedy
Seether - World Falls Away
KoRn - Twisted Transistor
Poets of the Fall - Lift
KoRn - Word up!
Poets of the Fall - Overboard
Sevendust - Corrected
Monster Magnet - Look to Your Orb for the Warning
Nickelback - Animals
Adema - The Way You Like it

és még sok más, most ezzel nem akarom húzni az időt (helyet), a lényeg az, hogy az egész nap (déltől este hatig) azzal telt, hogy a gép előtt ültem, honfoglalóztam és közben bömbölt a fülembe valami szám, legtöbbször a Disturbedtől a Stupify című szerzemény, ami egészen egyszerűen tökéletes a Főiskolai Napokra. Ahol egyébként ment más zene is, lent, nagyon nagy hangfalakról, de mi a tetőtérben alig is érzékeltünk belőle valamit... :-) Identifikálni azok közül a számok közül amúgyis csak a Sixpence None the Richertől a Kiss Me-t tudtam, ami egyébként nem rossz szám, de come on...

Mindeközben azonban történt más is. Méghozzá az, hogy hogy-hogynem (három "hogy" egymás után!) volt ott nekünk kéznél egy digitális kameránk, amit mi használtunk is. Méghozzá arra, hogy leforgassuk a Klubfoglaló című filmet, ami tulajdonképpen több szempontból is zseniális (mármint a cím, nem a film, illetve az is...), mivel mi elfoglaltuk az E-klubot a Főiskolai Napok első napján, valamit azt vettük fel, ahogy Honfoglalózunk az én accountommal, és közben ökörködünk. Ezt akár szimbólumnak, párhuzamnak is felfoghatjuk: Honfoglaló - Klubfoglaló... a hülyeség tehát elfoglalta a klubot! Na, mondtam én, hogy zseniális. A dologból úgy jöttem egyébként ki, hogy legalább 30 JEP-pel kevesebbem van, mint amikor elkezdtük, a napi rangom pedig négy halálfej, mivel nem figyeltünk oda a játékra, mert filmeztünk. A mérlegünk körülbelül úgy nézhet ki, hogy 3 győzelem, 2 második hely, és 7 harmadik. Mondom, nem figyeltünk oda, de ez látszik a felvételeken is :-)

A filmben egyébként szerepel Ninja (a cím tőle származik!), szerepel egy olvasóm, szerepel a Lacek és szerepelne benne birge és Era, ha nem csak a legvégén felvett anyagban lennének benne tíz percig. Mivel ők az előtte felvett egy órányi anyagban nem szerepelnek, ugyanis elmászkáltak mindenfelé a főhadiszállásról. Amit én azért nem tettem (se velük, se amúgy), mert nem láttam értelmét bárhova is mászkálni, amúgy persze sokszor látom, mert mászkálni egyébként tényleg egy jó dolog, a Duna-partra vagy különféle hőmérőkhöz, tehát tényleg bármikor, meg szívesen, csak a Főiskolás Napok alkalmával, most, hogy így alakult, inkább úgy döntöttünk, hogy hülyeség- és kordokumentumot készítünk. Azoknak, akik még nem éltek 2006-ban, hogy lássák, milyen volt akkoriban egy Főiskolás Nap, amikor egy csapat hülye összegyűlik az E-klubban és hülyéskedik, azoknak, akik már éltek ugyan, de még olyan kicsik voltak akkor, hogy nem emlékezhetnek erre, azoknak, akik már éltek, és emlékezhetnek, de nem voltak ott, és ezért nem látták eme jelentős eseményt, és azoknak, akik éltek már, és ott éltek, és látták is, de meg akarják nézni még sokszor. Szóval a hülyeségdokumentum mindenkinek szól. Pont. Ráadásul dokumentálva van a Penny Market készenléti állapota és a park készenléti állapota is, mert akik majd a jövőben a DF-re jönnek, azok nem fogják elhinni, hogy volt olyan, hogy még nem volt kész. Pedig volt, és ezt azok is láthatják majd, akik éltek ugyan, de nem emlékezhetnek, meg azok is, akik még nem éltek, de emlékezhettek... izé. Szóval a kordokumentum is mindenkinek szól. Period.

Az egyetlen kisebb akadálya annak, hogy e hülyeség- és kordokumentumból felkerülhessen bármilyen kis részlet is erre a szerverre, az, hogy jelenleg az egy órát és hozzávetőlegesen 10 percet kitöltő videóanyag kettő darab DV-kazettán tartózkodik, amelyekhez ismétcsak szükség lenne arra a kamerára, amivel rögzítettük, vagy egy olyanra, ami le tudja játszani azt, dacára annak, hogy nem azzal rögzítettük. Ha az ügyben előrelépés történik, beszámolok a fejleményekről.

Ja, és hogy miért nem maradtam ott... A meghívott vendég a rendkívül jelentős zenei magaslatokban már több éve permanensen szárnyaló Pa-Dö-Dö együttes. Illetve az egyik program az ez. és ezen a ponton vagyok nagyon-nagyon büszke magamra, mivel az NRE-ben (Nagy Rockmenza Elemzés, ha valaki még nem tudná), ennek a blognak a leghíresebb, leghírhedtebb és legsikeresebb bejegyzésében azt írtam annak idején: "... és a totális zenei elhülyüléshez már csak a Pa-dö-dö hiányzik..." - és bejött! Így legyen ötösöm a lottón. A másik highlight pedig a szerdai nap programjában szerepel: 0:30-tól 3:30-ig: Rocmenza-feeling! Itt látszik az alkotók grandiózus méreteket öltött kreativitása: annyira szerda van, hogy ki kellett találni valamit, ami azon a napon biztos, hogy nincs, ám ez a dolog itt úgy látszik, meghaladta a képességeiket. Nem baj, fiúk, majd legközelebb. Bízom bennetek, tényleg hajszálon múlt.

Now Playing: Disturbed - Stupify
Ez a szám ment le ma a legtöbbször, hazafelé a buszon is a discmanben visszajátszottam háromszor, itthon is azzal indítottam, meg most is az megy, már álmomban is azt fogom hallani, hogy see, but I don't get it, don't you think, maybe we could put it on credit, don't you think, maybe it can take control when I don't let it, I get stupified, it's all the same you say, live with it but I don't get it, don't you think, maybe we could put it on credit, don't you think, maybe it can take control when I don't let it, I get stupified, I get stupified. Szóval ezzel nincs gond.

2006-05-04

13, 19,5

Verőfényes napsütés jelezte, hogy már majdnem nyár van a mai kreatív igazgatói ülés kezdetén, és ha már itt tartunk, a végén is. E tény kreatív igazgató általi megemlítése után felrémlett bennem az Index időjárás-előrejelzése, amely azt mutatta hétfőtől szerdáig, hogy felhő, csütörtökre viszont azt, hogy napocska. és tényleg.

Ezen a ponton jó sokmindent kigondoltam a blog folytatására, de egyelőre minden ötlet kezdetleges, nem kiforrott, és semennyiben nem felel meg a maximalizmus követelményeinek. Tehát most az következik, hogy ahogy jön. S mivel múltkori Para-Kovács-imitációs kísérletem zajos sikert aratott legalább egy ember körében (jogvédett képzavar), ezért próbálok majd alkotni egy Para-Kovács-imitációs bekezdést is. Vagy többet.

A kreatív igazgatósági ülés legnagyobb eredménye az volt, hogy két lépcsőn mentünk le és két lépcsőn mentünk fel. Ezen kívül még jelentős előrelépés történt Micimackó ügyében, aki egyszer azért ment el Malackával együtt meglátogatni Nyuszit (akinek sok esze van, ezért nem ért meg semmit), mert csütörtök van. Ebből is látszik, hogy Milne és Ende heveny kreatív igazgató-hiányban szenvednek, és rá vannak szorulva e blog kreatív igazgatójának kreatív ötleteire.

Az ülés egyébként a ZRt. vs Rt.-vagy-bármi-más-csak-még-nem-tudjuk-mi ügyében nem hozott semmi eredményt, ennek eldöntését tehát ismét a következőre toljuk. Vagy az azután következőre. De toljuk. Konkrétumot márpedig csak arról tudok mondani, hogy ha valami valamilyen tekintetben valamilyen, attól még más tekintetben lehet másmilyen.

Egy első emelet is tartogathat meglepetéseket. No persze, nem mintha az univerzumban uralkodó alaptörvények egyike az lenne, hogy amikor meglepetésekről van szó, okvetlenül jutnia kell egy első emeletre is. Csupán annyiról van szó, hogy a meglepetések első emeletre való jutására legalább annyi esély van, mint arra, hogy egy borz homloküregében megtalájuk egy 4 éves gyermek "Kalandok egy tábla csokival a Himalája tövében" munkacímű rajzának piszkozatát, egészen kicsire összehajtogatva.

A szóban forgó első emelet is úgy éli mindennapjait, mint egy közönséges, semmi meglepetést nem tartogató első emelet, amikoris hirtelen olyan első emeletté válik, amely igen. De a szóban továbbra is forog, annál is inkább, mivel már van is miért. A meglepetés, melyet tartogat, illetve mit tartogat, a képünkbe hajít, az arcunkba vág, nem más, mint az ottani kijelző hibás működése. A kijelzőnek ugyanis a felső háromnegyede eltávozott az élők sorából, és csak az alsó egynegyed funkcionál, érdekes fél, olykor negyed mondatokat performálva az arra járóknak. Például ha a diákság azt olvassa, hogy "... óra elmarad", akkor máris tág tere nyílik a találgatásoknak, amelyek ilyenkor valahogy a filozófia kiszámíthatatlan, de ugyanakkor bizonyára mégis rendezett, bár ismeretlen , épp ezért rendezetlennek tűnő törvényei szerint mindig azzal érnek véget, hogy "Jó, akkor ne menjünk be kettőtől."

A kijelző persze egyáltalán nem biztos, hogy hibásan működik. Lehetséges, hogy a felső háromnegyed extinkciója valójában egyfajta atavizmus, visszatérés az ősállapothoz, egy zavartalanabb lét halványrózsaszín felhőjében letett esküről készült túlexponált fénykép. Lehetséges továbbá, hogy azzal, hogy a felső háromnegyedet beavatkozva a folyamatba működésre késztetjük, azzal valójában erőszakot teszünk a természeten. Mi van, ha a vadon élő kijelzőknek tényleg csak az alsó egynegyedük működik? Miért olyan telhetetlen az emberiség, hogy nem használja fel a természet által nagyvonalúan felajánlott teret, hanem még többet és még többet akar, egészen addig, míg végül a tudomány legfrissebb eredményei azt fogják mutatni, hogy az egész világ egy tüdőbeteg orrszarvú szarvának hegyén inog, körülötte rovarok köröznek, arcukon halvány mosoly, miközben űzik és hajtják azt a dolgot, amiről azt gondolják, az a szépség.
Nem fogjuk elhinni.

Az egyik diák megy el most a kijelző előtt, szórakozottan felpillant, mint aki már megszokta a kijelző szokásostól is elvontabb működését, majd felfedezi az ismétlődő mintát. A kijelző ugyanis egyetlen szót ír ki tizenötször az alsó negyedbe: "szúnyogháló" - szól a kinyilatkoztatás. A diák elméjébe színezüst, de kissé halvány fényű, kopottas, de mégis nemes hatású nyílként hasít a gondolat: "Kommunikálni próbál.", aztán a neuronok, rendezik soraikat, a szinapszisok lenyugszanak. A diák nem tudja, miért gondolta ezt, a kiváltó okban keresi a választ, de a kijelző néma marad: a probléma elhárítására kirendelt munkás, az univerzum biztonságos működésének szolgálatában már áramtalanította. Ígyhát inkább továbbmegy, arcára olyan kifejezés ül ki, mint akinek két percen belül fel kéne hívnia egy olyan embert, akinek nem tudja a számát.

Ismét egy sikertelen Para-Kovács-imitációs kísérletet olvashattatok, s nem kizárt, hogy lesz még ilyen. De megnyugtatok mindenkit: ebben a bejegyzésben már nem. Egyébként most tényleg külön büszke vagyok magamra, mert az a tagmondat, hogy "...ha valami valamilyen tekintetben valamilyen, attól még más tekintetben lehet másmilyen", nem szó szerint így ugyan, de elhangzott valóban a kreatív igazgatói ülésen, és szerintem tökjól fel tudtam most használni egyfajta hídként a két gondolati egység között.

Ez a bejegyzés pedig már csak két dologról fog szólni. Az egyik, hogy birge egy külön szekciót alkotott blogjában azért, hogy az én blogomat is lehessen kommentálni. A szekció a S@ti blogkommentek frappáns címet viseli, és aki csak kattintani szeretne, és kényelmes embernek gondolja magát, az kattintson és írjon oda blogkommentet, ha szeretne. SztupYtól pedig az a reveláció származott, hogy ha valaki hajlandó kicsit trükközni, akkor ide is tud kommentálni, méghozzá úgy, hogyha a "No comments" feliratra kattint jobb gombbal, majd a "Parancsikon másolása" vagy a "Copy Link Location" opciót választja, aztán nyit egy új tabot és beilleszti a linket, és a http://sati1984.uw.hu/ rész után odaírja, hogy "index.php", a link többi részét pedig sértetlenül hagyja. Ekkor megjelenik az az oldal, aminek egyébként is meg kéne jelennie, már bal klikkre is. De nem jelenik meg, csak így.
Ja, és fontos: aki nem szeretne kommentelni, az ne csinálja egyiket se! Köszönöm.

Now Playing: Massive Attack - False Flags
Tizedszer is.

2006-05-03

Mostanában olvastam Para-Kovács Imre két könyvét is, név (cím) szerint a Lassú Fény és az én-teriőr című darabokat. Ígyhát most az fordult meg a fejemben, hogy amolyan Para-Kovács stílusban alkotok egy bejegyzést. Legalábbis megpróbálkozom vele. Aztán persze úgyis visszatérek a S@ti stílusra. Addig is, due to extreme abstraction, reader discretion required...

Para-Kovács (vagy whatever) mode ON

Zsúfoltan indult a mai reggel, amikoris még a felkelő nap cirógatná az arcomat, ha nem lenne lehúzva a redőny, ami márpedig miért is ne lenne lehúzva, mikor estére, de legkésőbb éjszakára neki az az állapot adatott meg csakis és kizárólag, hogy le legyen húzva. Ebben az állapotában egy áthatolhatatlan akadályt képez a felkelő nap sugarai előtt, amelyek igazából nem is a felkelő napéi, mivel reggel 10-kor, amikor magamhoz térek végre és eldöntöm, hogy még fél órát, de minimum húsz percet feküdnöm kell, mielőtt szembe tudok nézni a délelőtt vészesen, kétségbeejtően kihalt UT-szerverekkel, szóval ilyenkor már, de főleg májusban már fent van a nap egy ideje.

A digitális világ szólít, MSN bejelentkezőablak, sápadt kattintásokkal törlöm a gmail-fiókomból a spameket, miután hosszan elnyújtott pillantásokkal szemrevételezem, hogy még mindig nem jött új levelem, tényleg sehonnan, de az elnyújtottság még legalább négyötödrészben a biológiai órám szerinti igen korai időpontnak szól. Semmi komoly.

Virtuális harctér, duplagyilok, capture, support. Sikerül ismét hatalmas eredményeket elérve dicsőséget hoznom a TT klán nevére. De tényleg, kétszer első lettem a BSC Snipermania #1-es szerveren, ami persze mondhatni, hogy annak köszönhető, hogy délelőtt, meg minden, de akkoris. Egy lengyel csóka össze is tévesztett a lengyel TT-klán egyik tagjával. Vagy azt hitte, hogy az vagyok. De valamit hitt.

A szétrepülő húscafatok képe még szinte a retinámon tartózkodik, mikor jóleső fáradtsággal nyomok egy laza quitet és a desktopon a szemembe ugró Yoda képe rángat vissza a sivár ablakok közé. Háromnegyed óra játék után már igazán törődni kell a szociális háló ápolásával is, ígyhát MSN, majd a reménytelenül sok felesleges objektumot (ojjektumot) tartalmazó táska vállamra emelése után most, amikor írom ezt este háromnegyed hatkor, még mindig nem tudom, hogy miért is vittem magammal a széldzsekit, mikor nem is. De mégis, és mikor erre gondolok, olyan képet vágok, mint egy deriváláson rajtakapott őz*.

Start menü, bal klikk, kilépés a házból. Ajtó bezárása, folyamatok az agyban, a discmanben. A világ kiélesedik, a gondolatok, mint ködfoltok kavarognak a levegőben, majd valami visszahúz, a valóság irrealitásába. Frissen leterített aszfaltkígyóra süt a nap, csillog sötéten, érthetetlenül. Most kezdték el lecserélni az utcánkban az aszfaltot, és éppen itt tartanak. Itt, azaz kábé 200 méterre a házunktól. Ahogy elindulok mellette, érzem, ahogy süt rám, fekete sugaraival. Séta térben, időben - ahogy haladok a forrás felé, úgy fiatalodik, egyre melegebb, mintha extra feature-t találtam volna az élet című DVD-n, a visszafelé lejátszást. A környezetből pedig egyébként is ez látszik egyedül valódinak, mintha vedlene a világ, és egy darabon már itt az új bőr.

A városban halott szitakötő fekszik a Széchenyi Pékség előtt, mint az életerő (vis vitalis) értelmetlen rekvieme. Körülöttem arcok, melyeknek mindegy, hogy este fél kilenctől a tévékettő a Dinamitököl, a Halálos csapás vagy az A harag pöcse** című duplazsé kategóriás filmművészeti remeket vetíti. és mindnyájan tovasietnek a hétköznapok eufórikus elhülyülésének lanyha ígéretével kisujjukban.

Para-Kovács (vagy whatever) mode OFF

Az előző pár bekezdés megszületésében kollaborált birge számítógépe (a továbbiakban Loretta) és az EISZ 7-es számot viselő gépe, amire várva a sorban aggódtam, hogy majd biztos a szóköztéren erős kihívásokkal küszködő 4-es gépet kapom majd, de aztán mégis a hetest kaptam, aminek meg az egere rossz. Hazafelé, a buszon végigolvastam az A horror vakui című Para-Kovács könyvet, ahonnanis majd mindjárt lesz egy idézet. De elébb elmondom, hogy a buszból figyeltem, ahogyan egy galamb rászáll egy tévéantennára, amely ennek hatására enyhén megremeg. Elképzeltem, hogy e mozzanat hatására diszkrét szemcsehullám fut át a mónikasón. Így lesz egy galambból hangyák.

Most pedig egy idézet fog következni az átalam legutóbb olvasott Para-Kovács műből, csak hogy értsétek, milyen stílust is akartam én utánozni, ami hálisten nem sikerült:

Az idő ezen a reggelen is vastagon fogott, és ökörnyállal öblögetett az erdő mindenfelé, úgyhogy a vízóra-leolvasó teljesen elázott, mire felért az északi oldalról, zakóján csomókban állt a tárgyiasult október, mintha egy sportcsarnoknyi meztelen csigában hempergőzött volna, pedig dehogy. (Részlet az "A vízóra-leolvasó álma" című részből)

Látható, hogy ebből a stílusból vajmi keveset sikerült megvalósítanom, alapjában végig S@ti maradt a szöveg, innen a "vagy whatever" kitétel is.

Ezen kívül fontos hír, hogy a közhiedelemmel ellentétben működik a kommentezés itt is, de ennek módozatairól és egyéb vonzatairól következő, csütörtöki szeánszunk alkalmával fogunk megemlékezni, amely szeánsz alkalmával majd Para-Kovács helyett valaki más szellemét próbáljuk majd sikertelenül megidézni. Leginkább a kreatív igazgatóét - de most extraduplapluszjó adalékként egészen biztosan vendégszerepelni fog a blogban SztupY (tapsvihar) és birgéről is szólunk holmi kommentek ürügyén néhány keresetlen szót (szűnni nem akaró viharos vastaps). Amúgy meg boldog névnapot neki. Először délelőtt MSN-en, aztán most estefelé itt.

*((c) by Para-Kovács, de ezt muszáj volt!
**Ez pedig a világ legjobb könyvéből*** van
***Stephen King - Christine

Now Playing: Lostprophets - Make a Move

So are we lost or do we know
Which direction we should go
Sit around and wait for someone to take our hands and lead the way

Cause every day we're getting older
And every day we all get colder
We're sick of waiting for our answers


A válaszokba hisztek? Nesztek
Nesztek, itt a válasz, ami egyremegy, hogy én adom-e
Vagy az, akit éppen áltatsz... álmodsz

(Hiperkarma - Látatlan)

én már nem is kellek ide...

2006-04-27

17 fok és 22,5 fok. A mai kreatív igazgatói ülés számokban. Ami nem túl izgalmas önmagában, de valójában végtelenül az, hiszen eddig mindig csak egy hasonló jellegű adatot jegyeztünk fel csütörtökönként. De most kettőt. Kettőt, ami egyébként sok nyelven elmondható, és úgy jön ki, hogy van még egy. Tehát nem csak az uszoda mellett van kijelző, hanem a Városházánál is, ahogy az már egy korábbi bejegyzésben említve is volt. De kreatív igazgatói ülésen most először állt rendelkezésünkre két adat, amelyekkel ennek örömére kreatívan nem csináltunk semmit. Helyette inkább Nfol blogjával kapcsolatos napirendi pontunkkal, és holmi elvarratlan szálakkal foglalkoztunk.

Az Nfol blogjával kapcsolatos napirendi ponttal kapcsolatban felelős kreatív igazgatói döntés született, amelynek eredményével az érintett nemokára tisztába jön. A kreatív igazgatóról elnevezett félsziget mára már kontinenssé nőtte ki magát, ami jelentős eredmény a cég működése szempontjából. Viszont hogy a cég micsoda, arra vonatkozólag álláspontunk szerint még nem jutottunk konszenzusra. Tehát nem fogadjuk el egyelőre a "ZRt."-t, mint berendezkedési formát, csak akkor, ha majd önállóan is erre a döntésre jutunk. Ehhez azonban még nem áll rendelkezésre elegendő információ. Tehát információgyűjtésbe kezdünk, majd felelős döntést hozunk.

Most jut eszembe, hogy valamit mégiscsak kezdtünk a két adattal (hőmérséklet), méghozzá azt, hogy megállapítottuk, hogy az érzékelők (azazhogy a szenzorok) rossz helyen vannak. Nem lehet ugyanis ekkora különbség ugyebár. és egyébként is alattomosak ezek a hiányos skálázottságú hőmérők, ugyanis a Városháza már az ,5 fokot se ismeri, csak egészeket. Milyen valóságban élhet...?

A címre vonatkozólag pedig tessék olvasni Varázslóiskolát, mert abban van az leírva, hogy a legyek csak azért nem sötétítették el a napot, mert csütörtök van. Bizony-bizony.

Now Playing: Seether - Sympathetic
... as I'm fadin' away against the wind... - micsoda zseniális kép ez már, nem?

2006-04-26

Egy újabb Hiperkarma-idézet a cím, amely ezúttal az írásgyakorlat óra miatt jutott eszembe. Ahol is, a téma az volt, hogy mi az a határvonal (ha létezik egyáltalán), amely elválasztja a közízlést az egyéni ízléstől. Egyik évfolyamtársam a Sziámi együttessel kapcsolatban (tőlük csak egy dalszövegrészletet ismerek, meg talán birgénél egyszer hallottam is egy-két számukat, de valahogy elég is volt belőlük) mondta azt, hogy túl sok mondanivalója van ahhoz, hogy a köznép egyáltalán vegye a fáradságot ahhoz, hogy elgondolkodjon rajta. Ez nagyon igaz (mondjuk nekem nem ezért volt elegem belőlük, nekem amúgyis, igenis, van egyéni ízlésem, hát na...), és nekem (természetesen!) a Hiperkarmával kapcsolatban jutott ugyanez eszembe. Kicsit később majd mondom, melyik az a konkrét dalszövegrészlet, ami rögtön beugrott (de egyébként nem tudom, miért éppen az, hiszen azt a számot, amiből van, nagyon keveset hallgatom, és eddig nem tartozott a kedvenceim közé... bár most talán...), de előbb legyen szó arról, hogy szerintem létezik-e a közízlés és az egyéni ízlés között az a bizonyos határvonal.

Nem tudom, hogy ez egyáltalán valós probléma-e. Hiszen mindenkinek az ízlésvilágában található olyan elem, ami a közízlésben is megtalálható. Tehát a közízlés által jónak talált alkotások közül se mind gagyi. Ez a metszet pedig mindenkinél más, mert... talált, személyfüggő. Ha meg valaki azért nem tart jónak valamit, mert benne van a közízlésben, akkor az hülyeség. Szóval nem érdemes határról se beszélni, mert az egyéni ízlés - személyfüggő mivoltának köszönhetően - képlékeny fogalom. Meghatározhatatlan, ezért már önmagában sincs határa. Olyan dologgal meg aztán pláne nincs, amely elemeket tartalmazhat belőle...

A Hiperkarma nem egy túl ismert együttes, és ez annak (is) köszönhető, hogy nem sokan gondolkodnának el a dalszövegeken, úgymond nem "könnyen emészthető" műfaj. De ez megintcsak nem egy valós dolog, hogy most azzal mérjünk bármit is, hogy mennyire sikeres, meg mennyire sokan tudnak róla. Végső soron (ha nem az anyagiakat nézzük, márpedig nem) úgyis az egyéni ízlés számít. Tehát én eljutottam oda, hogy a közízlés nem egy létező fogalom. Ki kell alakítani a saját világunkat, de ez úgyis magától megy, vagy sehogy. Aki csak agyatlan zombiként ül a TV előtt és azt hiszi, hogy csak azok a műsorok/filmek léteznek, amiket oda el lehet adni, akkor egy egész nagy szeletét a világnak egyszerűen ignorálja. Attól az még létezik. Mint ahogy a Hiperkarma is létezik. De amire utaltam azzal, hogy nem sokan gondolkodnának el a dalszövegekről, az az volt, hogy sokan kialakult fogalmaiknak köszönhetően nem azért nem gondolkodnának el azokról a dolgokról, amik a szövegben szerepelnek, mert azokról is kialakult fogalmaik vannak (ami egyébként igaz), hanem már egy korábbi szinten (is) megakad a dolog, ugyanis a "dal" fogalma is kialakult náluk, hogy az "csak" egy dal, ami nem gondolkodtathat el, mert "nem arra való". Persze ez eléggé sarkított kép, és nem is így, tudatosan igaz, de tudat alatt tényleg igaz az emberek durván 80-85%-ára... Ami félelmetes, de nem lehet érte okolni a médiát, meg nem lehet emlegetni ezzel kapcsolatban olyan mondatokat, amelyek úgy kezdődnek, hogy "a mai világban..." és úgy folytatódnak, hogy "... nem látszik a gondolkodás haszna, mert a TV-ben is úgy érnek el a hősök eredményeket, hogy lekardozzák azokat, akik az útjukba állnak...", stb.; egyszerűen azért, mert ez egy öngerjesztő folyamat. Ha ezt mutatja a média, akkor az emberek tényleg ilyenek. és akkor jönnek a már sokat emlegetett kivételek, akiket nem lehet elégszer emlegetni, és akiknek lehet adni Hiperkarmát, mert érteni fogják. Nem feltétlenül ugyanúgy értelmezik, ahogy én, de értelmezik. Egyénileg.

A dalszövegrészlet, ami beugrott, így hangzik:
Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel
Hogy adod át a szíved a száddal...


Ez a két sor olyan mély mondanivalóval bír számomra, hogy oldalakat tudnék összeírni, ha kiindulva belőlük eleresztem az agyam. Most nem teszek így, de megjegyzem, hogy nemcsak a "dal" fogalma kialakult egyeseknél, hanem a "film" fogalma is: kaptam én már olyan véleményt a fejemre, hogy egy filmet azért készítenek, hogy szórakoztató legyen, és ne keressek benne mondanivalót. én nem keresek, de ha van, meglátom. Erről pedig nem tehetek...

Now Playing: Hiperkarma - Vétó
Mint az sejthető, ebből való az idézet. és most már kedvenc is. Főleg, hogy a szöveg más részei is igen tanulságosak. De erről majd egyszer, később, és nem itt...

2006-04-25

Önidézet

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ma voltam sétálni, méghozzá egyedül, ugyanis keddenként van két lyukasóránk, amikoris a mai napon évfolyamtársaim azon része, akikkel esetleg eltölthettem volna az időt, mindannyian el voltak foglalva a beadandókkal, amiket én már hétvégén megírtam, leadtam. Ígyhát, mivel nem bírtam a tétlenséget, Panasonic SL-MP75 nevű hűséges társammal elindultam sétálgatni, s eme sétálgatás alatt eszembe jutott egy három szavas kifejezés, aminek annyira megörültem hogy a mai posttól kezdve olvashatjátok az oldal kvázi fejlécében. Mármint ott, ahol eddig a Gondolatokat világbakilökő csodaszerkezet szöveg volt látható. Az ne zavarjon meg senkit, hogy idézőjelben írtam oda, ugyanis magamtól idéztem. Szóval akik eddig hülyeségnek tartották a Gondolatokat világbakilökő csodaszerkezetet, azok most elégedetten csettinthetnek: még nagyobb hülyeséget sikerült helyette kitalálnom. Persze ez sejthető is volt, hiszen ez (a hülyeség) az egész blogra vonatkozik, ahogy azt sokszor el is mondom, bizonyára többször is a kelleténél. Hülyeség ennyiszer elmondani nem...?

A mai post napirendi pontjai között igazából ez az egy szerepelt - egészen addig, amíg nem olvastam Nfol blogját. Ekkor felkerült egy másik is, de ez majd a megfelelő helyen fog szerepelni. Tehát végülis ide mégse került fel. Hogy akkor hova került fel, az majd a megfelelő helyen (oda került ugyanis fel) kiderül. Mert csütörtök lesz.

Now Playing: Delerium - Wisdom
Csak végére jutok ennek a Karma albumnak. Nagyon jó cucc egyébként, még mindig.

2006-04-24

Mindennek háttal

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Ma a Hiperkarmától az Üres ment a fejemben, úgyhogy ez lett a cím. A Now Playing szekcióban majd ideidézem a szövegrészletet is.

Ma megközelítőleg 24 fok volt, és 24-e van. Ráadásul nekem ma kellett volna birgének 24-et hoznom, de nem tettem. Holnap meg már 25-e lesz. De azért vinni fogom, mert feleségem sem maradhat sokáig a pisztollyal rohangáló Kiefer Sutherland látványa nélkül. Így majd az ő kórképét is dokumentálhatom, ahogy tettem azt a sajátommal. és Eráéval. és Nfoléval. Utóbbi éppen az S3-nál tart, és mindenféle spoilereket kényszerül írogatni a blogjába, előbbi pedig végzett az S4-gyel, s így csatlakozott az S5-öt váró betegek ideggyógyintézeti osztályán található ápoltak népes csoportjába. Valljuk meg, ilyen ápoltnak lenni azért még mindig jobb, mintha az embernek kampókkal nyúlkálnának a szemébe. Ez történt ugyanis Ninjával, aki ráadásul szitén várja az S5-öt. Persze az orvosok holmi könnycsatorna újranyitására hivatkoztak esetében, de mi tudjuk, hogy valójában el akarták adni a szemgolyóját... Csoda, hogy még megvan. De megvan, ezért Ninja látni fogja az S5-öt is. Mondjuk ettől nem feltétlenül lesz jobb neki, ugyanis egyik ismerősének vitte el az S1 után az S2-t azzal a szöveggel, hogy "Most nem fogsz engem szeretni, de hoztam S2-t". Mire a szenvedő alany: "Hát most tényleg nem örülök neked..." Azóta sem örül, mert ahogy azt Nfol is megjegyezte: ha a 24 a közeledbe kerül, akkor minden életcélod felülíródik azzal, hogy "végignézem azt a szezont, ahol éppen tartok." és most vegyük hozzá, hogy az S5-öt már elkezdhettem volna nézni, 14 részem már van belőle. De nem, kibírom nyárig, amikor majd meglesz a teljes... De, igenis kibírom... Kibíííííííííííííroooooooooooom... Dammit!

Bocsánat azoktól, akik (még) nem értik, mert nem néztek (még) 24-et, de ez most szükséges, hogyúgymondjam esszenciális, méghogyúgymondjam, vitális volt (mert én ilyen szavakat is tudok ám...) a blog szempontjából. Ha már itt tartunk, akkor megjegyzem, hogy ezen szavak közül nekem a vitális tetszik a legjobban. és még használni is tudom a beszédemben (nemegyszer volt már rá példa), azaz, a beszédem egy vitális eleméről van szó itt, kérem szépen. Nem úgy, mi