13,5 fok. Bár a nap eleje nem úgy alakult, hogy ezt én majd tudni fogom a nap végére, ugyanis értesítést kaptam arról már reggel fél 9-kor, hogy a kreatív igazgatói ülés ma elmarad. Aztán végül mégis jártam a kijelző felé, nem is egyedül. Egyik leendő olvasómmal (erről még nem tud...), ráadásul nem is csak arra jártunk, hanem a Dunaparton is (ahol az áradás már eléggé visszahúódott), meg még sok helyen. Összesen három órát sétálgattunk fel s alá, eközben jó sok téma szóba került a pillangó-effektustól kezdve az evolúción át a gyógyszeriparig.

Ez utóbbi például Dr. Lenkei Gábor nagyszerű könyvének, a Cenzúrázott egészségnek a relációjában. A szerző nem egyebet állít ebben, minthogy a forgalomban lévő gyógyszerek több, mint 90%-a teljesen hatástalan, és csak a gyógyszergyárak profitnövekedését szolgálja. Olyanokat is ír, hogy orvosként nem érti, miért nem lehet gyógyítani szinte semmit. A magas vérnyomást és a cukorbetegséget hozza fel két példának, mindkettőre csak kezelés létezik, gyógymód nem, s hogy-hogynem, mindkettőre az a kezelés, hogy itt a gyógyszer, oszt szedjed életed végéig... Kicsit gyanús, nem? Nos, Lenkeinek is gyanús lett, és párhuzamként az építészetből hoz példát: egy építésztől senki nem fogadna el egy olyan hidat, amibe állandóan betont kell keverni, hogy össze ne omoljon, míg az orvosoktól természetes, hogy gyógyszerek nélkül összeomlik az ilyen betegek egészsége. Meg még pár olyan adat is gyanús lett neki, mint például hogy az USA-ban a negyedik vezető halálozási ok a gyógyszerek mellékhatásai... Meghogy egy-egy gyógyszert 15 év múlva vonnak ki a forgalomból ilyenolyan okokra hivatkozva (pl. mellékhatások), amik csodálatosképp 15 éve még nem voltak... Illetve nyilvánvalóan voltak, de akkormeg... Aki kíváncsi ennek a nem stimmelő képnek a további részleteire, az olvassa el a könyvet, nagyon ajánlom tényleg mindenkinek.

A napokban iwiw-en megtalált egy olyan emberke, akivel együtt jártam anno oviba. Erre való az internet, meg az iwiw ugyebár, soha az életben nem találtam volna ki, hogy majd valaki meg fog engem találni oviból, erre tessék. Az ő megjelenése pedig előhozott egy konkrét ovis emléket is, ami úgy igazán konkrétan tényleg az egyetlen ovis emlékem, úgyhogy most megosztanám veletek. A történet lényege az, hogy minket oviba egy kék Barkasszal vittek minden hétköznap, és még két emberrel elhatároztuk (úgy emlékszem, nem az én ötletem volt, de nem tudom...), hogy mi ezt a buszt márpedig felrobbantjuk. Addig már nem terjedt egyikünknek sem az éleslátása, hogy effektíve mi magunk is felrobbanunk, ha sikerül végrehajtani ezt a grandiózus tervet. Tehát elkezdtünk tervezni. Emlékszem, megkérdeztem anyukámat, hogy a növényeket meg a füvet meg lehet-e gyújtani, ő meg azt mondta, hogy "Ha száraz, akkor igen." Na, nekünk ezután sem volt annyi eszünk, hogy szárazat gyűjtsünk, ezért a projekt a következő dicstelen véget érte: egy nap, amikor már minden megvolt a megvalósításhoz, lepakoltunk egy kupac növényt a hátsó lépcsőre, elővettük a gyufát (amit nem tudom, honnan szereztünk, de nem is sima, hanem nagy, családi gyufa volt, erre tisztán emlékszem - és hogy még az se tűnt fel ott senkinek, hogy mit keres nálunk...) és nekiveselkedtünk, megpróbáltuk meggyújtani szerzeményünket. Ami nem gyulladt meg. Sokadszorra sem, így aztán a busz megmenekült a felrobbanástól. Hogy aztán konkrétan mi lett a sztori vége, azt már nem tudom, valószínűsíthetően elraktuk a gyufát, a szerencsétlenül járt növényeket pedig szerintem otthagytuk. Vagy nem. Mindenestre anyukámnak, mikor most elmeséltem ezt a sztorit, kiderült, hogy ő nem tudott erről, azaz senki (felnőtt) nem vett észre az egészből semmit. Ami elég ijesztő így utólag, mert kitalálhattunk volna azért azzal a doboz gyufával valami durvábbat is, még jó, hogy nem egymást gyújtogattuk ott fel...

Ja, igen, a cím. A címet ma Lau szolgáltatta, mikor megmutattam neki az "oposszumot", amit Selmecen vettem ugyebár, és szerinte nekem ezt jelentette ez a szlovákiai út: "Egy amorf faállatot". Hát azért volt meg történt ott más is, de most, hogy visszajöttem, végülis ezt hoztam magammal egy halom képeslapon kívül, mást nagyon nem. Tehát végső soron még igaza is van, hihi...

Now Playing: Liquido - Doubledecker
Most szedtem le ilyen válogatást, 1998-tól felfele minden évből tartalmaz egy halom számot. Ez most éppen az 1999-es mappában van, és tényleg ment anno sokat a VIVA-n. Mondjuk a Liquido-tól pont ez volt a leggyengébb a Play Some Rockot és a Narcoticot jobban szerettem. Ráadásul a Narcotic néha előfordul a Rockmenzán is. A Play Some Rockkal kapcsolatban mindenki egyet találhat, hogy az meg miért nem... Igen, helyes, mert rock. és mire ezt végigírtam, addigra már váltott is a Winamp:

Now Playing: Prodigy - Mindfields
Ez meg ugyebár Mátrix OST, amiről most az jut eszembe, hogy ma leeendő olvasómmal sétálgatva is szóba került a Mátrix, dehát ha én vagyok az egyik fél a beszélgetés során, akkor mindenképpen valahogy szóba kerül a Mátrix. és látjátok, most is szóba került...