Bár angolul egyáltalán nem hangzik jól a rövidítés, hogy ne mindig NÉP legyen, megváltoztattam a címet. És most nézzük, milyen is volt 2009:

Filmek

Avatar - Mindent elmondtam már erről a filmről, amit el lehetett. Az évtized moziélménye, ahhoz képest, amilyen a film, még kevés hype-ot is kapott :-) Egyszerűen elvarázsol. Varázslat. Ez az, amiért a mozit kitalálták. És én már tudtam ezt régebben is. Lehetőleg IMAX-ben nézzétek! 10/10, 2009 legjobbja, könnyedén.

District 9 - A másik film, amit nagyon vártam, és mindenki nagyon várt, és úgy hype-olták, hogy "újradefiniálja" a sci-fi műfaját. Hát nem sikerült. De ha ezt ki is vesem, akkor se lesz egy partikulárisan jó film, inkább csak erős átlag. A powersuit-os részek jók voltak - egészen az Avatarig. Sorry... 7/10

Ice Age: Dawn of the Dinosaurs - Én azok közé tartozom, akiknek még tetszett a második rész, de ennek a harmadiknak már frankón semmi értelme nem volt. Próbáltak még egy kis pénzt csengetni a kasszába úgy, hogy mindent összehordanak. Teljesen inkomprehenzibilis a film, de legfőképp az, hogy hogy kaphatott ez zöld lámpát? És miért mentem rá el moziba? 5/10

Inglourious Basterds - Moziünnepen néztem, és bizony ünnep volt, mert ez egy nagyon jól összerakott, perfekt tempójú, egyszerűen kemény film. Mestermű, sokaknak a Ponyvaregénynél is jobban tetszett. Én eddig azért nem megyek el, de mindenképp megadom rá a kilencest, mert óriási volt. Csak így tovább, Tarantino - akinek az elméjének az épségéért sokszor komolyan aggódom: "medve zsidó"...? Húhhhuhh... 9/10

Moon - Na, én ezt jobban vártam, mint a District 9-et, végre egy olyan film lehetett volna, ami az általam hőn imádott 2001 nyomába érhet... Dehát Duncan Jones nem Stanley Kubrick. Sajnos igazából semmi nem történik a filmben, és sajnos érezhetően. Mert vannak ugye kemény üres félórák a 2001-ben is, de annak minden kockájából süt a zsenialitás. Itt üres az egész. És az ember legalább a végére várna valami tvisztet vagy ilyesmit, de még az sincs. Így épp csak nézhető... 6/10

Partly Cloudy - A Pixar-rövidfilm, ami az UP! előtt ment. Már tavaly is azt mondtam, hogy ezeknek nem romlik a minősége, és tényleg. Aranyos, humoros, zseniális! Ha minden igaz, itt nézhető, de psszt... 9/10

Star Trek - Nem tudom megbocsátani a plot hole-t egyszerűen. A sztori legalább óvodás szinten legyen jól kidolgozva, utána jöhet a többi. A látvány nem volt rossz helyenként, de semmi, értsd 0 maradandó jelenet van benne. 5/10

Terminator Salvation - Ezt nagyon vártam Christian Bale miatt, merthogy ő még nem szerepelt igazán rossz filmben: na most megtette. Érdekes módon pont Sam Worthington történetszála ért valamit ebből a filmből, az még egész jó is volt (csak ne nevezzék Terminátornak). A jövőkép nem stimmelt, az akciójelenetek nem voltak jók, a kontinuitás arconköpve (már a harmadik rész által is, de itt aztán már teljesen)... Vártam Michael Ironside alakítását is, de igazából csak egy random parancsnokot alakítot, tényleg bárki lehetett volna... 6/10, de tényleg csak Sam miatt.

The Butterfly Effect 3: Revelations - Már a második rész se volt jó, de ez még katasztrofálisabb: igazából csak fogják az első film alapötletét és elsütögetik különböző sztorikhoz. Itt ilyen nyomozós-tvisztes lenne a dolog, de nagyon gyenge, a végén a tvisztnél még ásítottam is egyet, hogy "hát persze". Nagyon nem ajánlom: 5/10

The Proposal - Romantikus vígjáték, egyszer jó moziban, de legalább a jobbak közül való. Műfaján belül sok rosszat nem lehet róla mondani. Pont jó, semmi extra igazából. 6/10

The Taking of Pelham 1 2 3 - Azon kívül, hogy pont azt a metrót rabolja el Travolta, amit a legtöbbet használtunk New Yorkban (azon a vonalon volt a szállás), nem sok jót tudok róla mondani. Olyan semmilyen, már alig is emlékszem rá... 5/10

Transformers: Revenge of the Fallen - Az akciók sokkal jobbak benne, mint az első részben, ezt emg kell hagyni, amúgy a történet igen gyenge, meg a poénok is. Felejthető, ami sajnálatos, mert én bírom a Shia gyereket is, meg volt egy fantasztikus erdei csata, csakhát mivel nem sikerült megcsinálni a filmet rendesen, ezért senki nem fog rá pár év múlva már emlékezni. Van, aki már most sem emlékszik. Ami még különösen érdekes, hogy hogy lehet az, hogy Michael Bay egyik pillanatban még tud kamerarángatás nélkül akciójelenetet rendezni, legközelebb meg már nem. Most akkor tud vagy nem tud? Cameronnak azért a cipőfűzőjét se kötheti be, de nem is célja, az látszik is. Vesd össze még ezt és ezt. Ez volt az a film, amiből én messzemenő következtetéseket vontam le a filmművészet jelenlegi állapotáról. Ja, meg van már erről egy review-m is, ahol nem szidtam le olyan nagyon... Igazából a nagyzolás az, ami ebben a filmben a legtaszítóbb. MB effektekért felelős stábja büszke volt arra, hogy több mint hatvanezer részből áll egy-egy robot a vásznon. Namost ha emellé ilyen felfoghatatlan cselekményt hegesztenek, mint ami ebben a filmben van, akkor ne csodálkozzanak, hogy senki nem képes felfogni, hogy mi van. Higgyétek el, aki azt állítja, hogy ennek a filmnek van értelme, az hazudik.... 5/10.

Watchmen - Azt mondják a népek, akik olvasták a képregényt, hogy majdnem verbatim az adaptáció. Hát ha tényleg, akkor még kevésbé értem a hype-ot, mert a sztori nem annyira jó, hogy még valami irodalmi top100-on is szerepeljen egyetlen képregényként. Na neeee... A film meg egyszerűen szólva: béna. Uncsi, és egyszerűen nincs jól megcsinálva. Hiányzik az a képesség, amivel beszippant a saját univerzumába. Engem nem tudott. A soundtrack meg atrocitással egyenlő. Egyedül Rorschach karaktere említésre méltó, mert az egész jó volt. A többi kuka. 3/10

X-Men Origins: Wolverine - Egész jó a megvalósítás, habár a sztori helyenként nagyon nem jó. Valami sokkal sötétebb dolgot vártam eredet-sztorinak, így kicsit lightos a dolog. Viszont olyan nagyon nem tudok haragudni a filmre, mert van egyfajta varázsa. Na nem zseniális, távolról sem, de legalább még emlékszem rá... 6/10

Zene

Hoobastank - For(n)ever

Sajnos nem tekinthetek el attól, hogy az album címe milyen borzasztóan színvonaltalan szójáték, mert ugyan már a 2006-os albumuk sem volt jó, de ez már teljesen megbocsáthatatlan, hogy az egész albumon csak egy (1) emlékezetes (borderline zseniális) szám van, az pedig a The Letter. A többi az őrületesen felejthető... Én még várom, hogy mikor sikerül megismételni a The Reason album zsenialitását.

The Prodigy - Invaders Must Die

Sok zenekritikus kiröhögte szabályosan, mert a hangzás 10 évvel ezelőtti, vagy legalábbis a stílus a 10 évvel ezelőtti Prodigy-t idézi, mintha nem fejlődött volna az együttes. Erre két dolgot mondanék: egyrész nem feltétlenül baj az, ha valami működik és csinálunk még egy(pár) művet a működő formulára építve (lásd a New Order két legújabb albumát!), másrészt pedig azért vannak új elemek bőven a hangzásban. Harmadrészt: a Prodigy az előző albumával már egyszer próbált újat (nekem az is tetszett), de a meg le lett szólva azért, mert a hangzás túl experimentális. Szóval semmi se jó, mi? Dehogynem Ez az album jó!!! Nem tudok rossz számot mondani róla (talán a Black Smoke uncsi kicsit), egyszerűen végig zseniális! A legjobb számot egyszerűen képtelen vagyok kiválasztani, mert mind fantasztikus, úgyhogy hallgassuk meg a címadó dalt.

Röyksopp - Junior

Az albumcím az előzőekhez képest nem valami nagy, viszont a kontent az nagyon ütős. Eleinte annyira nem tudtam hová tenni, de a fejemre nőtt. Szinte mindegyik track emlékezetes valamiért, mind a zene, mind a szöveg zseniális annak ellenére is, hogy sok újdonságot hoz a hangzásban a duó. Ennek legeklatánsabb példája a Vision One című track, amit hirtelen ránézésre (izé... hallgatásra) meg nem mondana az ember, hogy Röyksopp, de fantasztikus olyan "na ezt nem gondoltam volna"-szerűen :-) Legjobbat nem nagyon tudok választani itt sem, de ha muszáj, akkor itt van a The Girl and the Robot.

The Lonely Island - Incredibad

Itt nem lehet haragudni a gyenge szóviccért, mert a szövegek egyébként is magukért beszélnek. Paródiaalbumnak jó, bár egy-két jobb tracket még el tudtam volna viselni. A legjobb track természetesen az örök klasszikus I'm on a Boat!

Static-X - Cult of Static

A Static-X-et mindig is bírtam, de most elmentek egy kicsit olyan irányba, amiről inkább azt tudnám elképzelni, hogy Dicskának tetszik. Egyébként nem rossz, kicsit pszichotikus, kicsit őrült, de határozottan hallgatható metál muzsikáról van szó. A legjobb track a Tera-Fied, a YouTube-on csak élő felvételek vannak róla, úgyhogy sajnos nem tudom linkelni.

Franz Ferdinand - Tonight: Franz Ferdinand

Új a hangzás, de a stílus a régi, szerethető, innovatív dalok, amelyek megmutatják, hogy a FF halad a korral, sikerült 2009-re aktualizálni az együttest. Minden dal hallgatható, a Ulysses a legnépszerűbb, nekem mégis a Twilight Omens tetszik a legjobban, nem azért mert annyira újszerű lenne, hanem pont azért, mert hibátlanul hozza a már ismert formulát.

Depeche Mode - Sounds of the Universe

A 2005-ös fantasztikus hangzású Playing the Angel után valami elképesztő minőségi visszaesésnek lehetünk tanúi. Lassú, álmos trackek követik egymást, sehol az update-elt hangzás, ami jelen esetben azért rossz, mert unalmas. Ha a 2005-ös hagyományok maradtak volna, akkor azt mondom, hogy jól hozták a színvonalat, így viszont sajnos nem tudok róla sok jót mondani. Amit tudok, az is rossz, hiszen a legjobb track a Wrong.

Placebo - Battle for the Sun

2004-2005 tájékán nagyon bírtam a Placebót, de most már egyre kevésbé. Ugyanis az akkor legújabb albumuk szinte végig zseniális volt, meg az előte lévők is. A 2006-os Meds című opusszal azonban mgindultak a lejtőn lefelé, és úgy tűnik nehéz lesz a megállás. A legjobb track a Breathe Underwater, ami tényleg nagyon jó, de nem sikerült ezt a dallamosságot végigvezetni az albumon. Kár érte...

The Crystal Method - Divided By Night

Sokaknak az a véleménye, hogy a TCM energiája hiányzik ebből az albumból. Én azt mondom, nem veszett el, csak átalakult: a fantasztikus basszus a Divided By Night-ban, a sodró lendület a Kling to the Wreckage-ben és a Sine Language-ben egyszerűen bizonyítják, hogy a TCM igenis ott van a háttérben. Az már más kérdés, hogy sok experimentális dolog került bele, de mindegyik ilyen elem úgy van megvalósítva, hogy látszik (hallatszik), hogy nem csak összedobtak valami újat, hogy bekajálja a nép, hanem tényleg odafigyeltek minden apróságra. Van rajta pár olyan track, amiről soha nem mondanám meg, hogy TCM (pl. Black Rainbows), de az album végére érve én azt mondom, örülök, hogy új oldalukról is megismerhettük a fiúkat, azzal együtt is, hogy azért 2-3 olyan igazi TCM-es szám igenis van rajta. A legjobb köztük a Drown in the Now, amiről sokan azt írják, hogy... mondjatok már egy rendes magyar megfelelőt az "overproduced"-re... Egyébként ez nem overproduced, hanem pontosan a megfelelő mértékben van behangolva, hogy összeálljon tökéletesen. Ha overproduced zenét akarnak hallgatni azok, akik erre ezt mondják, azok hallgassanak Ronald Jenkees albumokat. A két lassú szám közül pedig nekem a Black Rainbows a befutó, orrhosszal.

Kasabian - West Ryder Pauper Lunatic Asylum

Nekem már az Empire se tetszett annyira 2006-ban, és a srácok továbbra se tudják elérni az első albumuk hangzását. Próbálnak mindig valami újat, de nálam ez így nem klappol. Míg az első albumról szinte az összes tracket meg tudom nevezni, a másodikról már csak a Shoot the Runner és a Stuntman volt emlékezetes, erről már csak egy track, az Underdog fog beugrani. Van itt azért még potenciál, én bízom abban, hogy meglesz ez legközelebb!

MuteMath - Armistice

Elképesztően felemelő, lendületes, örömzenét játszanak a fiúk! Szinte semmi rosszat nem tudok elmondani erről az albumról! Talán egy-két gyenge szám becsúszott, de a legtöbb azért egyszinten van a legjobbal, ami természetesen nem lehet más, mint a zseniális Electrify. Még amikor elmennek a kicsit melankolikusabb, lassabb tempó felé, akkor is sikerül nagyon jót alkotni (No Response). Az év egyik meglepetése, bár nekem nem jött olyan váratlanul, mert a 2006-os albumuk is nagyon ott volt!

Daughtry - Leave This Town

A 2006-os zseniális azonoscímű album után itt a következő, ahol félig-meddig sikerült kiherélni a hangzást, ami naggyá tette az előadót. Itt már hagyományosabb dallamvezetés jellemzi az eddig sem sok kockázatot vállaló rádióbarát muzsikát játszó bandát, és ez bizony nem pozitívum. Olyan sok emlékezetes számot nem is sikerült összehozni ezúttal, a legjobb a Learn My Lesson, de ez is nagyrészt inkább olyan semmilyen. Nagyon kár érte, mert itt érdemes lett volna fejleszteni kicsit a dolgokon.

Client - Command

Ezt az albumot vártam nagyon, de most, hogy itt van, nem igazán tudok mit mondani róla... Jellegtelen, főleg ahhoz képest, hogy a 2007-es Heartland mekkora jó volt. Egyszerűen még kedvencet se tudok erről választani... Nem mondom, hogy rossz, de a Clienttől ennél sokkal-sokkal többet vártam!

Breaking Benjamin - Dear Agony

Nagyon az epikus hatásra megy ez az album, de valahogy nem jön össze. A BB egyébként se változtatott nagyon semmit a hangzásán, és ez nem is lenne rossz, ha jól hoznák amit tudnak, de itt ez nem jön össze. Valami hiányzik, valami eszenciális. Márpedig ha teszünk az albumra egy olyan című tracket, hogy Anthem of the Angels, akkor ennél sokkal jobban kéne ám csinálni. Sokkal jobban.

Ronald Jenkees - Disorganized Fun

Ahogy azt már kifejtettem, RJ-vel pont az a baj, hogy nem csinálja úgy, ahogy jön neki, hanem csiszolgatja és... overproducálja a műveit. A címmel ellentétben a rendszertelenség csak két trackben nyilvánul meg igazán, meglepő módon a Disorganized Funban és a Throwing Fire-ben. Amit a Guitar Sounddal művelt, az meg egyenesen megbocsáthatatlan. Így az albumon a Disorganized Fun a legjobb ebben a formában, de amúgy a Guitar Sound improvizált verziója veri. Le is rippeltem a YouTube-ról, és én inkább azt a verziót hallgatom :-) RJ-nek továbbra is azt üzenem, hogy csak üljél le és játssz és pörköld cédére ami kijön, gondolkodni nem kell.

Soilwork - The Chainheart Machine

Dicskának biztos tetszik, de nekem mindegyik track ugyanúgy hangzik. A Figure #5 az sokkal jobb volt, mert volt dallama is a számoknak. Ez így számomra nem jön be.

Tiesto - Kaleidoscope

Vannak rajta jók, de még a legjobbak sem érhetnek a 2004-es Just Be albumon tapasztalható fantasztikus magasságok nyomába. Egyszerűen fogyasztható és tizenkettő egy tucat dalokkal van tele ez az album, és Tiestótól egyáltalán nem ezt várjuk...

Air- Love 2

A Pocket Symphony után annyira nem vártam ezt az albumot, mert az annyira katasztrofális volt, hogy azt hittem, végleg elveszett az Air számomra. De nem: sikerült egy a Moon Safarira emlékeztető alkotást összehozni, és ez igazán kelemes meglepetés volt. Felsorolni felesleges, mik rajta a jók, mert egy-két kivétellel mindegyik az, de a közhiedelemmel ellentétben nem a Sing Sang Sung a legjobb, hanem a So Light is her Footfall. Nem TELJESEN Moon Safari színvona, de közel van és jó!

Wendigo - Audio Leash

Erről az albumról csak annyit, hogy magyar és csúcsminőség, de ezt már egy másik blogger sokkal jobb szavakkal bemutatta, mint én, úgyhogy inkább linkelem az ominózus postot, amiből az is kiderül, hogy az album hol tölthető le teljesen legális módon.

Owl City - Ocean Eyes

Wow! Ezek a srácok kialakítottak egy felismerhető hangzást (némi vokóder-segítséggel, dehát jó ez), és a szövegeik meg a "kellemesen bugyuta, ugyanakkor néha filozofikus magasságokba is eljutó" típusból vannak, a dallamok meg fergetegesek. Egyszerűen hallgatható! A legjobb szám természetesen a Fireflies, de elképesztő az egész album! A év meglepetése számomra, a Fireflies-ra azt találtam mondani, hogy 2009 legszebb száma. Hát, tartom...

Sok album kimaradt itt még, pl. a következő együttesek 2009-es művei: Basement Jaxx, Muse, Mew, Metric, Papa Roach, Three Days Grace, de ezeket még nem tudtam elégszer meghallgatni ahhoz, hogy adekvát véleményt tudjak formálni róluk. És nagyon haragszom a Massive Attackre, hogy csak egy EP-t adtak ki, és az se olyan jó, mint ahogy azt a False Flags-ből sejteni lehetett. Ejnye!

A 2009-es album TOP 3 tehát így néz ki:

1. Prodigy - Invaders Must Die

2. The Crystal Method - Divided By Night

3. Röyksopp - Junior

Az Owl City csak hajszállal maradt le a harmadik helyről!

Nem 2009-es, de jó dolgok

1. StarCraft (1998-1999)

Hát igen, én csak most estem bele így ebbe a dologba, igazából egy nagy-nagy problémám van vele, de ezt már mondtam is ezen kívül az egész játék tulajdonképpen varázslatos. A jobbklikk-problémáról pedig csak annyit, hogy életemben először érveltem az amúgy általam nem igazán szeretett Occam-borotvája elvvel. De igazam volt, ezt még a vitapartner is elismerte. Továbbra is értetlenül állok. Egyébként nem leszek benne nagyon profi, szeritnem online 1on1-ben kb. soha nem fogok tudni nyerni, de 3v3 meg 4v4 meccseket simán nyomok időnként. Mert jó.

2. PES 6 (2006)

A játékokkal kapcsolatban igencsak sanyarú a sorsom, amennyiben még mindig 2004 nyarán frissült utoljára a gépem, és így online játszani csak olyan játékokkal tudok, amik mennek is a gépemen. Mindenesetre a PES6-hoz még mindig van közösség, és egyszerűen zseniális a játék. A hollandokkal játszom, és általában úgy is kapok ki, mint ők. Fantasztikus 10%-os nyerési mutatóm van, de van PlayStation 2 kontrollerem, amit direkt ezért vettem magamnak karácsonyra. Azzal egy-két százalékot javult is a játékom :-) Az SC mellett ez az év online tevékenysége nálam (már az UT-t nem számítom ide, mert az örök)

3. Buffy, the Vampire Slayer (1997-2003)

Idén néztem végig, és azt mondom, érdemes mind a 7 szezont végigkísérni, de legfőképpen az első 3-at. A harmadik a legjobb, az végig zseniális! A legzseniálisabb epizód pedig a negyedik szezont lezáró Restless. Amúgyis tele van ikonikus, hisztérikusan vicces vagy abszolút könnyfacsaró momentumokkal (néha egyszerre a három), a vége felé pedig szerepel egy kicsit Nathan Fillion is. Aki nem találja túl darkosnak, az kezdjen bele és nem fogja megbánni!

4. How I Met Your Mother (2005)

Ezt a sorozatot idén sikerült felfedeznem, és tetszik! Eleve, hogy Whedon hősei közül ketten is benne vannak, az meg hab a tortán, hogy a többi karakter is jó. Egész jó 8-9-es epizódokat hoz a sorozat, ami feltétlenül kellemes meglepetés volt. Most vagyok a második szezon elején és tetszik a átívelő szál is, nem csak az egésznek a kellemes idiotizmusa :-)

5. Weekend Players - Pursuit of Happiness (2008)

Feltétlenül muszáj kiemelnem ezt az albumot, mert minden ízében zseniális kis chillout-muzsika. Kicsit poposabb, mint a Massive Attack, de ettől eltekintve rájuk emlékeztet valahogy. Nincs rajta gyenge track, és ha tudtam volna a létezéséről, akkor a tavalyi NÉP-ben kiütötte volna a Coldplayt a harmadik helyről simán!

Amit várok 2010-ben

- Massive Attack album! Igen, még nem adtam fel :-)
- Új Zagar album!
- Firefly Season 2 (ezt minden évhez ide fogom írni innentől kezdve)
- Érdekes módon filmet nem nagyon tudnék most mondani, amit várok, de majd lesz.
- Hmm, sorozatot se tudok mondani... Hajjaj... Persze Whedon új sorozata, ha a nem a már említett lesz, akkor azt, de...

... tényleg ennyi. Ez persze nem jelenti azt, hogy 2010 rossz év lesz ilyen szempontból, csak annyit, hogy jelenleg keveset tudok arról, hogy mi lesz. Úgyhogy erről többet majd a 2010-et lezáró nagy postban hallhattok (olvashattok). Addig is azt mondanám, hogy 2009 számomra a mikroblogging éve volt több szempontból is, úgyhogy 2010-ben is inkább a Tumblr-en és a Readeren leszek aktív.

Ígyhát mindenkinek BUÉK, ide pedig próbálok azért havi 1 postot legalább kanyarítani :-)

Ja, és még egy random dolog: az év szava a "ridiculous" volt számomra, csak keressetek rá, hogy hány postban szerepel a mikroblogomban...