Azt mondja nekem a csávó a tévében: "Most egy meccsre többször is fogadhatsz! Rúgnak egy gólt, te újrafogadsz, és..." még több pénzt vesztesz! - mondom én.

Egyik nap a Tibivel beszélgettünk arról a legendáról, miszerint Kubrick rendezte a holdraszállást. Erről egyébként az a véleményem, hogy ha nem is igaz, de ez egy szép legenda. Jól ki van találva. Szóval a beszélgetésünkről eszembe jutott egy kis jelenet.

Időpont: 1968, de már majdnem 1969.

Helyszín: A NASA egyik szupertitkos vetítőterme (persze, tudom, hogy nevetséges, hogy egy vetítőterem titkos, maximum az lehetne titkos, amit vetítenek benne, de nem maga a terem. Ahogy Galla mondotta a híres jelenetben: a fantomképpel nem a bűnöző arcát, csak az arcának a képét lehet összerakni. De ez nem az Agony Booth, úgyhogy ezt most hagyjuk, így akkor is jobban hangzik!)

Kubrick bemutatja a holdraszállás eddig elkészült jeleneteit. A teremben magas rangú NASA-emberkék vannak, akik természetesen felhördülnek, sóhajtanak, illetve elismerően hümmögnek a film alatt. Amikor a film véget ér, a terem elsötétül, s mielőtt a fények felgyulladnának, a Kubrick mellett ülő magas rangú NASA-fejes azt súgja neki oda: "Jó lesz ez, Stanley, csak a klasszikus zenét most hanyagoljuk, jó?"

Függöny.