Na, most, hogy így bő egy hónap után akklimatizálódtam újra, most itt az ideje, hogy kicsit összefoglaljam az amerikai élményeimet amolyan pro és kontra stílusban most már, hogy konkludáljunk is. Viszont külön venném a tábort Amerikától, mert nem ugyanaz a kettő, egyáltalán nem. Szóval here we go:

Tábor PRO:

- Gyönyörű környezet, hegyek, miegymás. Ezt láttátok is a tábort bejáró videóimban, meg a képeimen. Nincs szükség további magyarázatra.

- Megtanultam automata váltós autót vezetni mindenféle barom terepeken. Buckák, szakadék, kövek, medve, minden volt. Fogadjunk, hogy ezután a rutinpályán meg azért nem fog menni, mert túl sima lesz az aszfalt, höhö. Namegpersze borzasztó lesz hozzászokni, hogy nem megy magától, hanem még váltogatni is kell közben. Meghogy mindkét lábat használni kell. Réééémes!

- Őőő... (kezd nehézzé válni) chipmunkok. Talán.

- Tudtam onnan is netezni, meg blogolni. Azért megér egy prót.

- Hát, mégiscsak Amerikában voltam. (Már nagyon erőlködök...)

- Ott szoktam rá a Facebook Pool nevű miniappjára. Na, az tényleg jó volt...

Tábor KONTRA:

- Nagyon hideg volt reggelenként, meg napközben is a legtöbbször. Kimaradt a nyááár! ÁÁÁÁ!

- A munkaidő rengeteg volt, 10-12 óra per nap, szünet két óra volt naponta, és este 8-kor végeztünk.

- Semmire nem volt időnk, ha nem dolgoztunk, akkor örültünk, hogy pihenhetünk. Ebből kifolyólag szinte nem is láttam semmit a hegyekből...

- A társaság eléggé fura volt. Mintha tudtunkon kívül fura mentális állapotban lévő emberek táborába kerültünk volna. Mindenki kattant volt valamilyen szinten. Na persze, én is az vagyok, de mégis, hát ha én tábort vezetnék, odafigyelnék, hogy mi zajlik...

- Hiába szóltunk, senki nem csinált semmit, ha valami panaszunk volt. Nem figyeltek oda ránk.

- Azt akarták, hogy katéterrel dolgozzak. Ez egyébként hosszú történet, lényeg, hogy egy egészségügyi probléma következtében egy gyógyszert vettem be, amiről már akkor sejtettem, hogy nem kellett volna, de mégis, és ez azt eredményezte, hogy katétert kellett alkalmazni rajtam. És fekszek becsövezve az ágyban, és a helyi probléma- és konfliktusmegoldó emberke odaül az ágyam szélére, és megkérdezi, hogy "miért is nem tudsz dolgozni?". WTF??? Az irritációtól lábra állni nem tudtam, nemhogy dolgozni. Ezt sokáig nem fogták fel, aztán még a legnagyobb nagyfőnök is azzal jött, mikor már rendben voltam, hogy "ezt nem csinálhatod meg még egyszer". Ezen annyira elszontyolodtam, hogy nem is csináltam meg még egyszer. Pedig mekkora fun volt már!

- Nem kaptunk segítséget a legelemibb dolgokban se néha. Azzal például nem nagyon törődtek, hogy a tábor után hogyan jutunk vissza Magyarországra, mire kibuliztuk, hogy hogy vigyenek el minket, addigra beleőszültünk.

- Nem csak az Amerikaiak voltak furák, de a többi nemzet fiai-lányai is. Még a finn és az ausztrál lány se szólt hozzánk kettőt se, mikor pedig egy géppel mentünk New Yorkig. WTF? 2

- Fizikailag elképesztően megterhelő volt a munka, nem is értem, hogy hogy fordulhatott meg a helyükben, hogy Aurorának ezt kelljen csinálnia lány létére...

- És mindezek ellenére senki nem vette észre, hogy itt nem stimmel valami, és mindenki oda meg vissza volt rajtunk kívül, hogy mekkora királyság ez a tábor. WTF? 3

- Nem kaptunk $200 bónuszt, pedig az amerikaiak kaptak. Aztán kimagyarázták azzal, hogy nekünk, külföldieknek rengeteget segítettek, mi azért nem kapunk. Mi próbáltuk kitalálni, mire gondolhattak, de fogalmunk nincs, hogy végülis mit segítettek. WTF? 4

- Senkire az ott megismert emberek közül nem tudnám azt mondani, hogy igazán a barátom lett. Pár ember megvan FB-n, de... értitek, na.

- Talán elég ennyi :-)

Amerika PRO:

- Kicsit más dimenzióban mozog ott minden. Az autó alap, szinte minden amerikai srácnak/lánynak volt autója már tizen-huszonévesen, szóval a személyes szabadság kicsit jobban áll ott.

- Minden műszaki cikk féláron van. Kamera, PSP, fényképező, külső 500 GB-s meghajtó. Ez mind nem lenne most, ha itthon kellene megvennem őket... Most biztos nem, később lehet, de nem most.

- Az árak amúgyis kedvezőbbek. Mondjuk azért nem minden féláron van, de pont rossz helyeken jártunk: Denver, Estes Park, New York - ezek mind olyan helyek, ahol nagy a turistaforgalom és ezért ugye felverik az árakat.

- Mindenki kedves volt, aki bármilyen szinten is a pult másik oldalán ült. Eladó, kórházi adminisztrátor, légitársaság-alkalmazott (már persze ha nem olasz az illető), metrójegyárus, stb. Egyszerűen ott tényleg a vevő az isten. Elképesztő.

- New Yorkban egy bottal járó idősebb bácsi segített nekünk csomagot cipelni. Ráadásul a Harlemben! Szóval mégse bunkók ott se az emberek. Ezen kívül, ha meglátják, hogy bénázunk a fényképkészítéssel, felajánlják, hogy segítenek, és ha belesétálnak a képbe, akkor bocsánatot kérnek, de ez nem nagyon fordul elő, mert megvárják, míg megcsinálod a képet és csak utána mennek tovább. Magyarországon azért ilyet még nem láttam...

- Az egész hangulat más ott, egyszerűen tényleg élhetőbb az az ország.

Amerika KONTRA:

- A legnagyobb no-no az az egészségügyi rendszer. Megtapasztaltam magam is: a szervezet, aki kiközvetített minket, biztosítást kötött ránk, de még így se tudták ott a kórházban megmondani, hogy kell-e fizetnem végül, vagy nem. A saját rendszerük működését se látják át! Borzasztó. Ráadásul neked magadnak kell felhívnod a biztosítót, mielőtt kezelnek, mert senki más nem járhat el az ügyedben. Nade ha vérbe fagyva fekszel az út szélén...? Vagy mielőtt katétereztek, én pl. félig eszméletlenül ájuldoztam és ezért nem tudtam felhívni senkit. Ja, és az ehhez hasonló esetekről már nem is beszélve. Nem akarok többet tapasztalni erről valahogy...

- Most úgy nem jut eszembe más...

Összefoglalva: a táborba biztos nem mennék vissza, esetleg egy másikba majd jövőre. Viszont Amerikában szívesen élnék pár évet, csak nem Coloradóban. Legalábbis nem azon a részén, ahol ilyen hideg van, még nyáron is... Brrrr!