Most csak Zsebszimfónia lesz, mert a Percek éjfélig-re nem volt annyi időm, hogy hallgassam, ezért arról még nincs kialakult véleményem.

Air - Pocket Symphony review (track by track analysis stílusban)

01 - Space Maker - Egy elég álmos és lassú ujjgyakorlattal indul az album, amit a két francia srác, ha álmában keltik is fel, két perc alatt összedob. Nekik ez semmi... Sajnos nem ér nyomába a Moon Safari egyik hasonló nótájának sem.

02 - Once Upon a Time - Eleinte nem tetszett, aztán fokozatosan megszerettem. Itt kezd éledezni az a játékosság és átgondolt felépítés, ami az együttes eddigi színvonalát jellemezte. Határozottan jó, már eléri a Talkie Walkie gyengébb trackjeinek szintjét. Mondjuk szerintem telibe lőtte azt a sávot, ahol nekem az Universal Traveller helyezkedik el.

03 - One Hell of a Party - Eléggé disturbing a vokál, a track meg összességében jellegtelen, és nem az a baj, hogy végig downtempo, mert a Massive Attack például tud jókat csinálni ebben a vénában (lásd Three), de ez most mellé...

04 - Napalm Love - Amikor még csak átfutottam a tracklistát, már akkor láttam, hogy ez lesz az album legjobb trackje. Nem vicc. és tényleg ez az: az igazi Air, a kellemesen beteg, mégis dallamos, játékos soundscape-pel. A 10,000 Hz Legendről a Radio #1-ra emlékeztet.

05 - Mayfair Song - Az előző track után nagyon megörültem, hogy hátha fennmarad végig ez a színvonal, de ez szinte minősíthetetlen. Azonnali visszazuhanás a legmélyebb pontba. Jellegtelen és elkeserítő...

06 - Left Bank - Van benne egy könnyed kis csavar, egy szép dallamfutam, de sajnos nem elég...

07 - Photograph - A Nickelback zseniális azonos című dala után nem gondoltam volna, hogy ilyen című számot még el lehet rontani. De el lehetett :( Sajnos ez is jellegtelen...

08 - Mer du Japon - Ez sem közelíti alulról sem az eddigi albumok leggyengébb számait sem, de legalább kicsit pörgősebb, mint az előzőek... De ha már Japán, akkor belegondolni se érdemes, hogy hol van ez egy Alone in Kyoto-hoz képest... Jaj!

09 - Lost Message - Lehangoló és kísértő, ami nem feltétlenül baj, mert valahol a Playground Love is az, de ennek se kifutása, se teteje, se füle, se farka. S ez megint mit eredményez? Talált: jellegtelenséget...

10 - Somewhere Between Waking and Sleeping - A cím mindent elárul. Az álom és az ébrenlét határán járni eléggé jellegtelen. és bizony, a számot is sikerült zseniálisan jellegtelenre alkotni, hogy minél jobban tükrözze a... áh, hagyjuk... :(

11 - Redhead Girl - Ismét sejtelmes női vokál, de megintcsak nem sikerült semmi maradandó. Jellegtelen! Grrrr!!!

12 - Night Sight - Na, ennek meg már a címéből is látszott, hogy semmi remény. Kel-e még mondanom, mi a baj vele...?

Összesítve: fogalmam nincs, mivel foglalkozott egyik kedvenc elektronikus popduóm az alatt a 3 év alatt, ami eltelt a zseniális Talkie Walkie és eközött a borzadály között. Merthogy egy Air-albumon csak két olyan track legyen, ami csak halványan is tükrözi, mire képesek a fiúk, azt nem tudom másképp nevezni. Nem érem fel ésszel, gyerekek...
Csak abban tudok reménykedni, hogy amikor a Massive Attack remélhetőleg még idén kijön a Weather Undergrounddal, akkor nem követi el ugyanezt a hibát - na, az lenne az igazi tragédia...

A Sorozatidőszakban kifejtettem, hogy mi a baj a politikaelmélettel. Ehhez most egy adalék: Aurorával ma be kellett mennünk a karrier-irodába, mert kaptunk egy ejnyebejnyét, hogy a tárgyalástechnika képzés utolsó foglalkozására nem mentünk be, nem voltunk rajta a jelenléti íven (egyébiránt azért, mert a Média Hungary 2007-re készítettünk egy filmet és azt vágtuk), és különbenis, hogy képzeljük mi, hogy csakúgy semmibe vesszük a szervezők áldozatos munkáját. De legalább az ottlévő ügyintéző lány kedves volt és mindent megértett, sőt, revelálta, hogy az egész dolog nem is olyan komoly, csak írjunk egy tesztet és kész. Sikerült ahogy sikerült, most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy erről újfent eszembe jutott egy bizonyos mondat, amit az előadó mondott még az egyik olyan előadásán, amin bent voltunk, és erről eszembe jutott, hogy kötődik ez a már említett postban előadott fejtegetésemhez.

Említettem volt ugyebár, hogy a rendszer túlnőtt önmagán, és már rég nem az a cél a fontos, aminek az elérésére a módszereket kitalálták. Ennek egy emberi oldala a politikai tárgyalás: amikor a pártok viselkedéséről ordít, hogy nem az a fontos, hogy egy jó szociálpolitika valósuljon meg, hanem hogy az övék. Ezt mondta a tanár, én meg még hozzáteszem, hogy néha még tovább megy a dolog, és az attitűd egyenesen az lesz, hogy "Mindegy, hogy milyen, csak ne az övék legyen..." A pártoknak azon csoportok érdekeit kéne nézniük, akiket az adott döntés érint, de ezzel vagy az a helyzet, hogy emberekkel nem működik, vagy valaha működött, csak valahogy túlhaladtuk. Jöhet kommentben, hogy ki szerint mi a megoldás :-)

Erről még lesz később szó, ha össze tudom magamban állítani rendesen azt a gondolatot, ami már régóta itt motoszkál in the back of my head, most legyen szó egy kicsit az egyik tanárról, akinek beadandót kellett készíteni. én nem ismerem, mert nekünk nincs vele óránk, de tiszteletbeli keresztlányomtól hallottam, hogy az ominózus tanár sorra dobálta vissza a beadandókat úgy, hogy el se olvasta őket - már a címre pillantra megmondta, hogy ez márpedig nem jó. A probléma lényege, hogy a társadalmi kommunikációról kellett szólnia a beadandóknak, és annak nem felel meg sem a személyközi, sem a szervezeti, sem a közvetlen emberi kommunikáció. Itt szólaltam meg az elmesélés közben: "Miért érzek tautológiaszagot?", mert a történet csak úgy folytatódhatott, hogy a tanár hatalmas intelligenciájával a következőképp magyarázza meg, mit vár: "A társadalmi kommunikáció az nem szervezeti kommunikáció, nem is személyközi kommunikáció, nem is ... (tegyünk be tetszés szerinti kifejezést) ... hanem a társadalmi kommunikáció." és majdnem igazam is lett: a tanár végül nem mondta meg, szerinte mi a társadalmi kommunikáció. De ha mondott volna valamit, hát tutira ez lett volna.

Róla eszembe jutott egy olyan tanár, aki tartott nekünk órát, méghozzá Információszerzés, forráskezelés címmel, s az első órán lediktált 15-20 információ-definíció közül csak 2-3 nem volt tautologikus. Nodehát nembaj, négyes lettem belőle, annyi baj legyen, legfeljebb majd megmagyarázom otthon, hogy azért lettem négyes, mert négyes lettem...

Jelen pillanatban tökjól érzem magam, mindösszesen annyi sirámom van, hogy a BSG S2 nagyon-nagyon lassan jön lefelé... :-( A Palik-videókkal kapcsolatban úgy döntöttem, hogy jobbabékesség alapon nem teszem fel újra ugyanazokat még bújtatva sem, hanem csak ide. Maximum 3 post múlva linkelve lesz mindkettő, stay tuned!

Nfol has subscribed to your videos.

Hűha! Aztán kommentálj is, kolléga! Ugyanez Dicskának is szól, van még egypár olyan videó, ami ordítva követeli a kommenteket :D

Now Playing: Linkin Park - Given Up
Visszavonom, amit eddig mondtam, egyre jobbnak tűnik az album... Teljes elemzés nemsoká :-)

Komment-link