Ahogy ezt a postot írom így a 24 negyedik szezonjának utolsó részének megtekintése előtt, ismét Rob Dougan Clubbed to Death című számának második részét hallgatom, ami egyre jobban kezd megtetszeni. Az első ugyebár klasszikus, a másodiknak is komoly esélye van rá...

Ninjával elgondolkodtunk nemrég azon, hogy mi lenne, ha csinálnának egy olyan szezont a 24-hez, amiben terroristák lopnak el minden Unreal Tournament CD-t a világon (csak az első részt persze), és Jacknek meg kell találnia a raktárat, ahova felhalmozták őket (és fel akarják robbantani az egészet). Valahol a 12-13. rész környékén az elnöknek (Palmer) nehéz döntést kéne meghoznia: le kell állítani az UT2003 és az UT2004 gyártását, hogy ráálljanak az UT-k újra gyártására, ha egy példányt sikerül kimenekítenie Jacknek valahogy. Ez azonban akár tömegpánikot is okozhat. Palmer rettentő komolyan fontolóra veszi az ügyet, és végül azt mondja: "Do it!"Az utolsó résznek pedig úgy lenne vége, hogy Jack kimenekül az épületből, ami felrobban, majd mikor nagy fájdalmak közepette felkel, a kabátja alól előhúzza a megmentett 1 db UT-t. Aztán óra, és vége. Ennek a szezonnak is lenne alternatív befejezése, csakúgy, mint az elsőnek. Az elsőnél ugyebár a tragikus vég volt az eredeti vég, itt meg pont fordítva lesz, tehát az alternatív befejezésben Jack előhúzza a CD-tokot, amire az van írva, Quake 3: Arena...

Szolgálati közlemény következik: a végső döntés, hogy a macskát Trinitynek hívjam, Erának köszönhető, mert ő volt az első ember, aki MSN-en erről érdeklődött, hogy mi lesz a neve. Erre én megmondtam, hogy még gondolkodom, de talán Trinity. Erre ő azt mondta, hogy ez tökjó név, én meg gyorsan le is fixáltam, közben megörültem annak, hogy van bizonyítékom rá, hogy nem csak a Mátrix-mániám miatt adtam ezt a nevet, hanem van még legalább egy ember ezen a Földön, aki szerint ez egy kompetens macskanév. Ezúton is köszönet tehát neki.

Hallgatom a Texas Red Book című albumát is szorgalmasan (a fórumról szintén valakinek a top3-mában szerepel...), és erről is körülbelül az a véleményem, mint a Nickelback szerzeményéről, nevezetesen hogy az első pár track még zseniális, a többi már csak átlagos. De még a Getaway című szám sem veheti fel a versenyt a legjobb Texas-számmal, ami továbbra is az Inner Smile ("'cos you make me feel like / You touch my inner smile..." - klasszikus!). Közben az oldal átszínezésének projektjét sem felejtettem ám el, keményen dolgozom rajta ("I'm on it, Jack!"): a szövegháttér béta-verziója már készen van...

Most pedig 24 S04E24, valamint

Now Playing: Rob D - Furious Angel
Jééé, még egy klasszikus, és ez is Rob D-től...