Ma (tegnap, mert ez már éjfél után van) néztem például Doomot, ami nem volt annyira rossz, mint képzeltem, az FPS-jelenet elég ötletes volt, ezt viszont ügyesen ellensúlyozták a filmtörténet egyik leghülyébb jelenetével, amikoris az egyik tengerészgyalogos úgy nyírja ki magát, hogy többször odaveri a fejét a golyóálló üveghez. Ennek drámai hatást kéne kiváltania, de én csak arra tudtam gondolni: "Az alacsony intelligenciaszint alapkövetelmény a tengerészgyalogságnál?"... Egyébként decens film, egy 6/10-et megérdemelt. Bár a vége már inkább Mortal Kombat volt, mint Doom.

Aztán például tegnap (tegnapelőtt, és amúgyis csípem az időrendi sorrendet...) néztem Star Wars Holiday Specialt, ami a szó szoros értelmében fájdalmas. Nem viccelek, ez fizikai fájdalom. Hála légyen annak az embernek, aki kitalálta az előretekerés gombot... Az egyetlen valamirevaló rész a rajzfilmbetét volt, és az még magában egy nyolcast meg is érne a tízből... eltekintve persze attól az apró részlettől, hogy C3-PO pislogott benne. és ráadásul vízszintesen.

Például biztos eszetekbe jutott már, hogy például ez is egy olyan post, amiben a blogíró például ötlethiányban szenved, ezért a postot például egy szó körül építi fel, például azért, hogy azt például mindig például ismételgethesse például. és például nem tévedtek például.

Mindjárt például befejezem ezt a postot például. Aztán később majd például megnézem például a Good Bye, Lenin!-t, amit például Nfol is dicsért, és ha már például Nfolt hoztam fel például, akkor például drukkolok neki például, hogy egyrészt minél hamarabb írjon például blogot, másrészt meg azok a dolgok például, amik miatt például blogot se tud írni, azok például minél szerencsésebben alakuljanak.

Now Playing: például The Crystal Method - The Winner