Nfolnak igen szerencsésen alakulnak a dolgai, már ami azokat a dolgokat illeti, amik miatt többet írt, mint amennyit szünet nélkül írt volna. Bár azt nem hinném, hogy a szerencsében kéne az okot keresni...

Ami pedig Mätthaust illeti, a cím apropója a mai Nemzeti Sport főcíme volt, amit accidentally megláttam ma a Postán: "MÄ?¤tthaus Brazíliába írt alá!" - szólt a felirat. "*******!" szóltam volna én, ha kimondom, amit gondolok. Brazíliába menni MÄ?¤tthausnak hazaárulás. Hát nehogymár az általam egyik legnagyobb kedvencemnek tartott (volt) labdarúgó pont oda menjen... nem, nem szívlelem a brazilokat. Nagyon nem...

Időközben megnéztem a Good Bye, Lenin!-t, amit ugyebár Nfol nagyon dicsért. én nem fogom annyira, szerintem 8/10-et ér. A Magnólia pedig kimondottan unalmas volt, a maga 188 percével... Talán csak én nem éltem bele eléggé magamat, de szerintem azokban a karakterekben nem volt ennyi. Ezért 7/10-et kapott, mert amúgy rendben volt, és jó volt a színészi játék nagyon. Az Elefánt pedig megmutatta, hogy nem kell egy filmnek 188 percesnek lennie ahhoz, hogy unalmas legyen. Minimalista cselekményszövés, minimalista karakterábrázolás, hangulatfilm. Ezek a jellemzői ennek az alkotásnak, és mivel a hangulat számomra nem volt teljesen megfelelő, ezért nem nagyon tudtam értékelni a két és fél perces "nézzük egy ember hátát, miközben sétál" jeleneteket...

Nfol, ha már visszatért, rögtön bizonyítékot is szolgáltatott arra, amit én egy pár posttal lejjebb összehordtam magamról, és hát igen... Tényleg bizonyíték, na :-)

Mielőtt egy szép képpel lezárom a postot, iwiwen szórakozom meg olvasok egy topicot a hülye reklámokról. Közben pedig Chemical Brothers szól.
A kép pediglen arról fog szólni, hogy megvan az első UT-győzelmem 2006-ban, íme:



és most örülök magamnak - meg azért is, mert sikerült betenni a képet linkként...

Now Playing: Basement Jaxx - Red Alert