(Ezt a címet is el kellett sütni valamikor...)

Az utóbbi időben heves inaktivitás figyelhető meg kicsiny webes birodalmamban, amely arra vezethető vissza, hogy nincs időm semmire. Ma van az első nap a héten, amikor éjjel fél 11 előtt már itthon vagyok, és nekem most elméletileg rendszert kéne telepítenem, miután rettentő ügyes módon sikerült learchiválnom mindent bad sectoros 120 GB-s vinyómról, ami fontos. Most pedig nyereményjátékunk következik: Hősünk vajon nekiállt-e újratelepíteni a rendszerét? A helyes megfejtők között piros pontokat fogunk kisorsolni.

Inkább kaptok két sztorit.

Sztori 1

Ninjával és egyik évfolyamtársunkkal a liftben állunk a 37-es (lepukkant, elhanyagolt) kollégiuman, és próbálunk feljutni a másodikról a hatodikra. A lift állapotát nem részletezném, design-elemei közt az 1968 körül felkerült vörös festés a legvállalhatóbb, az audiális hatások pedig jóval felülmúlnák a japán horrorrendezők által valaha kitalált összes hangmintát. Hirtelen egy minden eddiginél baljólslatúbb hang kíséretében egy zökkenéssel megállunk, és még nem vagyunk a hatodik emeleten. Az arcokon végignézve látom, hogy mindenki azt próbálja kitalálni, melyik két emelet között lehetünk. A lift kijelzőjére pillantva (ami külön megérne egy misét) sem oldódik meg a rejtély, hétemeletes épületekben én 14. emeletet még nem láttam - a lift ugyanis ezt a számot villogtatja kitartóan. Lehet, hogy csak én voltam figyelmetlen? A liftet mozgásra bírni azonban csak évfolyamtársunk tudja, aki már tavaly is a koliban lakott, tehát neki ez már egy igen familiáris esemény lehetett, legalábbis abból kiindulva, amilyen hihetetlen eleganciával kezelte a problémát. A műveleti sorrend a következő volt:

1. Forduljunk teljes testtel a kapcsolótábla felé
2. A bal kezünket tegyük gyengéden a kijelző és a gombok közti üres részre, mintha csak meg akarnánk simogatni a panelt.
3. A jobb kezünkkel kezdjük el őrült módon nyomni a hatodik emelet gombját.
4. Nyomogassuk tovább, a bal kezünk továbbra is maradjon nyugodt.
5. Nyomogassuk tovább, majd a zökkenés után vegyük szemügyre a kijelzőt és kontstatáljuk, hogy most a 15-ös szám villog.
6. Nyomogassuk tovább, majd amikor a lift elindul, jelentsük ki az évfolyamtársaink felé fordulva: "Ez a lift csak szeretetre vágyik".

Ninja és én elhűlve szálltunk ki a liftből, és valószínűleg neki is a "Tőlem aztán nem kap" mondat fogalmazódott meg az előbbi deklaráció hallatán...

Sztori 2

éppen beszállok a 33-as (Ultramodern, rendesen karbantartott, kulturált) kollégium 7. emeletén a liftbe (amelynek állapota egy szóban jellemezve: tökéletes). Megnyomom a gombot, de a fénycsík nem akar égve maradni, mintha valaki folyamatosan nyomná a stop gombot, amivel felülbírálja azt, amit én nyomok. Nyomom hát a gombot erősebben, közben átfut az agyamon, hogy a gomboknál én állok, és én nem nyomom a stop gombot (gyors pillantás a bal kezemre, mert sose lehet tudni)... nem, tényleg nem - de akkor miért nem veszi be, amit nyomok? Hát már ez a lift is szeretetre vágyik? Vagy mi van? Az utolsó verzió, ami átfutott az agyamon, az az volt, hogy lehet, hogy én vagyok a hülye, és... ez volt a megoldás. A gomb, amit nyomtam, ugyanis a hetedik emelet gombja volt.
Tanulság: ha a hetedik emeletről a hetedikre akarsz utazni, legalább tök gyorsan odaérsz. Ja, és ne szállj holtfáradtan liftbe olyan emberekkel, akiket nem ismersz, mert a végén még hülyének néznek, hogy hatvanszor benyomod annak az emeletnek a gombját, ahol vagy, mire végre megnyomod a földszintet. Nekem szerencsém volt: csak Ninja volt az eset tanúja (és most már ti is, jaj...)

Ha már ennyit beszéltünk a liftekről, akkor Now Playing: Poets of the Fall - Lift. Na jó, tényleg nem volt akkora poén...

Sztori 3... Na jó, ez nem annyira sztori, inkább egy vízió története: sétálunk az utcán Lacek, Ninja és én, amikoris Lacek előjön a szokásos témájával, hogy majd egyszer menjünk el Rockmenzára. Namost hűséges olvasóim már elképzelhetik reakciómat az előző postok alapján. Egy vízióm azonban támadt ez alkalommal ezzel kapcsolatban, amit kis jelenetben most prezentálnék is nektek:

Helyszín: Nyírbogdány, egy csendes napon, este 22:30-kor, teszemazt hétvégén, mert akkor biztos otthon van Nfol, aki most figyelmesen mered a monitorra, és webdesignba temetkezik. Közben MSN-ezik és nézegeti a fórumot is. Egyszercsak megjelenik körülötte három alak, az egyikük egy hirtelen mozdulattal betesz egy CD-t a gép meghajtójába, elindítja a winampot és azon nyomban felhangzik a Közeli helyeken. A három alak veszettül tombol, de egészen pontosan 13 másodperc múlva hirtelen megszakad a hangzavar; Nfol a kihúzott jackkel a kezében kibukkan a gép háta mögül, és halk hangon megkérdezi: "Ezt most komolyan gondoltátok?"

Függöny.