Minden blogba kell egy ehhez hasonló cím (bár Nfolnak csak a szerverleállás miatt kellett ezt elsütnie), amely jelzi, hogy az adott blogger azért még létezik, és alkot, valamiért azonban az utóbbi időben csak fejben, ezért 8-10 nap kimarad csak úgy hirtelen. Van ilyen.

Most, hogy úgy csináltam, mint a Terminátor (bár én nem ígértem meg előtte, tehát még rendesebb is vagyok, mint ő), nézzük az elmúlt napok fontosabb eseményeit. Először is (bár hogy miért is ezt mondom először, azt megfejteni senki nem tudná - inkluzíve én - , de ez már egyik olvasót se lepi meg...), a múlt hét elején újra megnéztem a régi címemet, és laza csuklómozdulatokkal sikerült 22 db spamet törölnöm. Most még igazi levél se volt köztük, mint a múltkor - pedig kerestem. Mikor az utolsó 29.99-ért reklámozott Windows XP-adet is bedaráltam a virtuális iratmegsemmisítőbe, rájöttem, hogy van mégis egy levél, ami fontos volt. De erről egy későbbi postban, mert ehhez nekem most képet kéne feltöltenem, amire az uw jelenleg képtelen. Ja, és a Shaolin Soccer trailerjének linkjét is át akartam cserélni, mert Ninjánál megnéztük azt a trailert, amit belinkeltem, és az nem sikerült túl jól, én meg azt hittem, csak egy van, az, amelyiket régebben láttam. Tehát majd feltöltöm azt a verziót, addig ne nézzétek meg a másikat! Ezt az előző mondatot meg kieditálom, majd ha ismét képes leszek fájlt feltölteni az uw-ra és már átírtam a linket is...

Más. Kitört rajtam a "csak még egy részt"-mánia a múlt héten. Ezúttal nem a Végtelen Határok vagy a Repülő Cirkusz okozott ekkora addikciót, hanem ez. Az első két részt néztem meg gyors egymásutánban először, és azonnal végem volt. Most az első szezon 18. részénél tartok, és amikor van időm nézni, valahogy mindig kettővel több részt nézek meg, mint amennyit előzetesen engedélyeztem volna magamnak...

Az oldal színösszeállításának megváltoztatásában egyelőre még nincs előrelépés, de rajta vagyunk az ügyön Nfollal keményen ('I'm on it, Jack!"). Nfolnak is megvolt a maga baja a múlt héten, igen sűrűn emlegetett egy bizonyos SQL szervert, többnyire ugyanolyan kontextusban... Miközben MSN-eztünk a KAC-ban, rájöttem, hogy az ottani gépeknél valami beállítási probléma folytán három emberrel való beszélgetés esetén nem ajánlatos mindhárom ablaknak dinamikus hátteret beállítani, mert először heves lassulás, majd "kevés a virtuális memória" hibaüzenet tapasztalható. Egy P600-ason, egy aránylag kompetens videokártyával, egy egyszerű, flashes mozgó hátteret nem tud kezelni az XP. Teccikérteni... Így hát Nfol ablakának háttere egy szép, de statikus levendulamező lett. Ha már a háttereknél és az MSN 7.5-nél tartunk, Ninja észrevett egy apró bugot, amely szintén a dinamikus hátterek beállításához köthető. Ilyet használva ugyanis időnként előfordul, hogy az üzenetablak részben nem halványul le a háttérbe a kép, és ebből kifolyólag nem lehet látni azt, hogy mit írunk, sem azt, hogy mit ír a másik - még akkor sem, ha menet közben visszaváltunk statikus háttérre. A hibát az ablak bezárásával és újranyitásával megoldhatjuk, és nekem itthon még nem jött elő, de a KAC-ban ma megtapasztaltam. Igaz, hogy ott ültünk egymás mellett és átMSN-eztünk egymásnak, de ezt most kivételesen nem hülyeségből tettük (Vigyázat! Ilyen alkalom csak egyszer van egy évben!), hanem egy linket küldtem neki át. Mondjuk ha már az egymás melletti MSN-ezésről van szó, akkor azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a legnagyobb hülyeség világrekordját szerintem ebben a témában mi ketten tartjuk Ninjával, merthogy még 2004 végén egyszer azt találtuk ki, hogy egyikünk webről jelentkezett be, a másik meg rendesen, és egyik ablakból a másikba küldözgettük az üzeneteket. Kár, hogy ilyen kategóriát még nem láttam a Rekordok Könyvében...

Ahol ilyen sokáig elmarad a post, ott bizony a blogger fejében komoly gondolatok fogalmazódnak meg. Tehát térjünk át a mai post filozofikusabb részére, ugyanis mikor fontolgattam a visszatérést, a következő eszmefuttatás prioritást élvezett, tehát mindenképpen megkapjátok. Visszakanyarodunk a Torzult Tranzisztor című postban közölt két sorhoz, mert most már kicsit több mondanivalóm van róla, mint amit akkor írtam. Az Nfol által is idézett szövegrészlet így szólt:

Hey you, hey you, finally you get it
The world ani't fair, it eats you if you let it

Erről akkor azt írtam, hogy "Ha ezt még valakinek magyarázni kell, akkor nem érdemes". Nos, ezt azóta is tartom, csakhogy azóta szembesültem azzal, hogy vannak, akik annyira rabjává váltak a rendszernek, hogy ebből is képesek lennének azt kihozni, hogy megvédjék saját, már alapjaiban önveszélyes szemléletmódjukat. Ők ebből az idézetből a második sornak a háromnegyedét emelnék ki, és a sor végét pedig elintéznék annyival, hogy "de nem olyan egyszerű ám azt nem engedni...", majd megnyugodva megállnak és ismét megállapítják, hogy a szemléletük helyes; eztán eszükbe sem jut majd, hogy talán mégiscsak tőlük függ, hogy tesznek-e végül is valamit saját magukért. Ugyanis igazán fontos lépést más helyettük nem tud tenni ("én csak az ajtót mutatom meg"), és egyik idézet sem mindenható, önmagában egyik sem alkalmas arra, hogy kirángasson valakit szemléletének alapjaiból. Ráadásul a szemlélet már ott hibás, hogy egyáltalán létezik... De erről majd esetleg később, most hívhatjuk így, mivel hosszú lenne mindig elmagyarázni. Ezért egyszer se teszem meg :-)
Visszatérve az alapproblémára: következik-e ebből az, hogy az ilyen embereknek nem érdemes magyarázni az idézet értelmét? Az, amit először írtam erről, még most is érvényben van. én csak akkor tenném, ha biztos vagyok abban, hogy a másik magától is tud mindent, amit mondanék neki. De ezt inkább be is fejezem, mielőtt doktori disszertációt írnék ebből a két sorból, vagy megkapnám a diplomám másik felét Nfoltól (az első felét még korábban, egy MSN-es beszélgetésünkre való visszautalásakor kaptam meg). és akkor arra a részre még rá se tértünk (szintén az új KoRn albumról), hogy:

stand up! nobody's dieing to save you
speak up! nobody's waiting to save you
wake up! nobody's working to free you

... pedig kicsit telitalálat, ráadásul a szám maga is hatalmas kedvencem lett, amelyikben van (Souvenir). A ti érdeketekben azonban ebbe most nem megyek bele. Amúgyis elég hosszúra nyúlt már ez a post, úgyhogy az MPFC 41. részében található poénnal zárnék:

"How about a sudden ending?"

Now Playing: Sevendust - Corrected