Nem csak azokról a zenei albumokról fogok erre az évre emlékezni, amelyeknek az imént díjakat adtam, az biztos. Itt van nekem két másik dolog is: az egyik a tény, amivel ki tudtam egészíteni a bolgom alcímét, a másik pedig maga a blog. Magyarul és egy mondatban: a blogom 2005-ben indult. Nemsokára szakítok a default kinézettel (ha a wordpress engine-je is úgy akarja), de ez a kinézet, ahogy most látjátok a blogot (és még a változtatások előtt fogok betenni képet is, tehát ahogy a képeken látjátok a blogot), mindig is ezt az évet fogja számomra idézni. Az évet, amikor megteremthettem saját, önálló kis szeletkémet ebben a csodálatos tortában, amelyet úgy hívnak, Internet, és amelyet személy szerint a világ legnagyobb találmányának tartok. Sokan, sokszor szkepticizmusukat fejezik ki az Internettel szemben, de egy részük azt se tudja, mi az - igazán.

Számomra olyasmi, amivel kapcsolatokat tudok teremteni. Amellyel más emberekhez tudok szólni, és barátokat szerezni. 1998-ban találkoztam először az Internettel, de akkor még nem tudtam, hogy igazából mi ez. 2001-ben láttam meg a lehetőséget; azt, amiről azóta is vallom, hogy ez az egész szól. 2001-ben regisztráltam először fórumra, és bár akkori nézeteim azóta sokmindenben megváltoztak, megértem akkori önmagamat, hogy mit miért mondtam az adott helyzetben. A lényeg mindig is a gondolatok közlése volt. A gondolataimé. Az, hogy S@ti néven szerepelek saját, polgári nevem helyett, számomra nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek, amit amúgy nem "mernék". Gyakori érv ez az Internet káros hatásait emlegetők eszköztárjában. De amióta csak megkaptam ezt a nevet (igen, a névnek külön története van, majd esetleg egyszer...), igyekeztem megtartani a koherenciát - soha nem éreztem ezt lehetőségnek arra, hogy bármiben más legyek, mint amilyen vagyok. S@ti én vagyok, és ezt azt hiszem, akit személyesen is ismerek olvasóim és fórumozótársaim közül, mind megerősítenék. Szeretem ezt a nevet, szeretek S@ti lenni, szeretek blogot írni, mert ez mind én vagyok. Nem én teremtettem S@tit, S@ti teremtett engem - legalábbis azt a részemet, aki szabad hangot és figyelmet kap itt, akár a blogomról van szó, akár a fórumról, akár chatről - akármi másról, ami az Interneten zajlik.

Merthogy sokminden zajlik. Amikor 2002 végén végre otthonról is beléphettem e világ vérkeringésébe, hiába tettem ezt GPRS-en keresztül, mindenképpen hatalmas előrelépés volt. A fórum, amelyre addig írogattam, nem volt túl látogatott- mondhatni arra pont jó volt, hogy addig, amíg nem jutok rendszeresen nethez, követni tudjam az ott folyó eseményeket. 2003. január 3-a óta vagyok része a GAMER-fórumnak, és rengeteg felejthetetlen élmény köt azokhoz az emberekhez, akiket ott megismertem. Nem, nem a nickekhez, a számítógéphez vagy a fórumengine-hez - az emberekhez. Mindig is az emberek voltak a középpontban.

2005. július 20-a volt a következő fontos pont, amikor is annyi év után végre ADSL-hozzáférést sikerült szereznem, amellyel mára már teljesen kihasználhatom az Internet lehetőségeit. Ezután pedig 2005. szeptember 4-ét fogom kiemelni egyértelműen, a blogom indulásának dátumát. Ez pedig egyetlen embernek köszönhető: Nfolnak, akit szintén a fórumról ismertem meg (később személyesen is), és akivel sokszor keresztbeutalunk a blogjaink hasábjain, és aki még mindig, ismétlem, még mindig, 2006-ban is modemes hozzáféréssel rendelkezik. Az ő Mozillája még mindig szenved, ha bonyolult, sok elemből álló oldalt kell letölteni, és ezenközben számolnia kell a perceket. Neki köszönhető az, hogy ezt most olvassátok. A blogokat már korábban felfedeztem magamnak, és az ötlet is megszületett, hogy ilyet nekem írnom kéne - mégis tartom, hogy e site létrejötte közvetetten (na jó, ezt nem varrom azért teljes mértékben a nyakába...) Nfolnak köszönhető.

Ha most következő postként betenném az összes MSN-logunkat, amelyet vele közösen alkottunk, annak a vége az lenne, hogy saját kezűleg vágnátok léket a koponyátokon, és saját kedvenc kiskanalatokkal kanalaznátok ki az agyatokat olvasás közben tébolyultan vigyorogva. Úgyhogy nem is teszek ilyet, egyszerűen csak elmondom, hogy a legtöbb poénkodás, kereszthivatkozás és hülyülés végső soron két dologra vezethető vissza: az egyik, hogy hülye vagyok (nem, a saját hülyeségemet nem fogom a nyakába varrni), a másik pedig a köztünk lévő barátság. és ez utóbbit még akkor is tartom, ha nem túl sokszor és nem túl hosszú ideig találkoztunk személyesen.

Lehet, hogy szétszórtnak tűnik ez a post, lehet, hogy csapongok benne és nem mindenhol teljesen világos, hogy mire akarok kilyukadni. Lehet, hogy nem is akartam semmire, de így 2005-öt búcsúztatva mindenképpen vissza akartam tekinteni arra az időszakra is, amikor ez az egész (a blog, az ADSL) még nem létezett, és ezzel kapcsolatban mindenképpen ki kellett adnom magamból a gondolatokat - blogom alcímének megfelelően. Végső soron, ha le akarom egyszerűsíteni, akkor egy mondatot mondanék: "Az ember a lényeg." Nem kell megmagyarázni, miért nem csak ebből az egy mondatból áll ez a bejegyzés. Mindenesetre a blogomban is érvényes ez a mondat, és itt az "ember" én lennék. Lehet vele vitatkozni, hogy mennyire reprezentál a blog engem (szerintem teljes mértékben, hiszen én írom...), és kell is, hiszen így jutunk majd valahova. Időnként visszaolvasva rengeteg dolog kerül utólag magamban helyre. A jellemfejlődés fontos eszköze is ez a blog. és így belegondolva - talán ezért akartam én mindig is blogot (vagy akár naplót) írni. De ez mindig is csak "talán" marad, hiszen ebben a blogban nincs kérdés és nincs válasz sem. és nem is lesz - 2006-ban sem.

Now Playing: Moby - Spiders