Éppen poszt-traumatikus stresszben szenvedek, mert a House második szezon újranézése közben (S02E18) belenéztem a TV2-n épp most adott részbe (a harmadik szezonból), és hidegrázást kaptam Kulka János hangjától.

Annnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnyira nem illik House-hoz, hogy az valami hihetetlen! Akkor már inkább lehetne Rudolf Péter, mert tőle legalább a cinikusabb poénok jobban jönnének. Ez így csak szenvedés. Úgy is az lenne, de legalább nem annyira.

Tanulság: szinkronosan továbbra is csak S1-et érdemes nézni, mert ugye Szakácsi (R.I.P.) zseniálisan hozta a karaktert...

Újranézve egyébként feltűnt, hogy House diagnoszta-teamjének tagjai állandóan, újra és újra bedőlnek House-nak és amikor felajánlja, hogy fogadjanak valamelyikükkel valamiről, mindig fogadnak is. És persze mindig elvesztik, mert a végén kiderül, hogy ez az anafilaktikus anterográd afázia azon ritka esetei közé tartozott amely nem járt a szaturáció graduális csökkenésével, és ezért nem lupus, nem autoimmun, és a toxikológia amúgyis negatív. Ja, és ha nem volt szó konkrét összegről, akkor is adja Cameron a pénzköteget, de lehet, hogy csak random. House meg szerintem ebből él, nem is a fizetéséből. Nem véletlenül vagdosnak egymáshoz ötezreket Wilsonnal...

A második szezon vége iszonyatosan hajtós. A 15. résztől nem lehet egyszerűen letenni a sorozatot, még a Family Guyt is felfüggesztettem miatta, pedig az sem kezdett hanyatlani, csakhát a House jobb. Ez van. A szezonfinálé pedig a legjobb tévéepizód ever. Már csak élményből is újranéztem már kétszer, most fogom harmadszor, ha végigjutok az előtte lévő részeken... Nekem már egy ideje a 24-et is veri a cucc. Aki figyelmes, az felfedezhet némi új, House-related tartalmat is az oldalon, mivel végre, hosszú idő után megint volt affinitásom kicsit csinosítani a blogon... :-)

Azér' figyelitek: sikerült rájönnöm így pár nap után, hogy nus valójában az évfolyamtársam... Mondjuk a "végre olvas valaki a nem közvetlen ismeretségi körömből is" kitételt az előző postból még mindig tartom, mert vele kábé négyszer beszéltem három és fél év alatt, akkor is olyanokat, hogy Te is fel akarod venni az indexedet? Kibalassan megy a sor itt a TO-n nem? Miért kell mindenkinek regényt mesélni szó szerint, aki bemegy...?, és nem pedig olyanokat, hogy Az én kedvenc trackem a Neighborhood #2 (Lad'ka), szerintem istenkirály ahogy végigvonul rajta az a beteg pengetés, meg az a beteg vokál, meghát hegedű is, b*zmeg, hát ez kész, neked is tetszik, ugye, na hát persze, még jóhogy... Elolvastam a top Iksz of 2007 című bejegyzést, és minimális az átfedés az albumok közt (az igazság keresztjén kívül nulla ugyebár), de a bejegyzés gondolatvilágát és megnyilatkozásait igen sok kredittel tudom értékelni. Olvastam egy Balázs-show-s beszámolót is tőle a ZéHában, hasonló volt, mint az enyém, szóval arra is aszontam, hogy váó. Tud a srác. Nem is tudtam róla, hogy ennyire tud. Azért, mert nem a közvetlen ismeretségi köröm tagja. Ezt nem győzöm hangsúlyozni.

Mondjuk azt egyre inkább érzem, hogy annak a Funeral albumnak újra neki kell ülnöm, mert az, hogy elsőre csak a Neighborhood #2 (Lad'ka) és a Neighborhood #3 (Power Out) fogott meg róla, az tarthatatlan mostmár. És hogy én is ajánljak valamit, szerintem nus tudna elaboráltan nyilatkozni a TV on the Radio - Wolf Like Me című számáról. Egyszer tán kiderül, hogy igazam volt-e.

Hej, de szépen kikúráltam magam ebből a Post-traumatic stress disorderből... és még fehér tábla se kellett hozzá. Igaz, pénzt se kaptam érte. Szóval 1-1.