2007. november 11vasárnap
› S@ti. Eddig 6 hozzászólás.
Azt hiszem, ennél kifejezőbb cím ehhez a bejegyzéshez nem szükséges. A műsor által okozott helyrehozhatatlan mentális károk, az okozott sebek még most sem hegedtek be teljesen. És esküszöm, fizikailag is kimutatható lenne az agyamon néhány elváltozás...
... pedig nem is volt annyira rossz, mint amire számítottam! I mean, kifoghattunk volna egy sokkal borzalmasabb adást is. De nem. Pluszban nem volt borzalmas, csak egyszerűen a műsor szerkezete, hangvétele in general annyira agydaráló és szánalom, hogy egyszerűen nincs menekvés. No escape. De komolyan.
Mindenekelőtt azonban szót kell ejtenünk a hangulatfelelős intézményéről. Azaz, kicsit egyszerűbben szólva a tapsoltató emberről. Ő az, aki 60-70 ezret keres egy nap (3 adás felvételén) azzal, hogy megtanult egy igen bonyolult köröző mozdulatot, amivel azt jelzi, hogy folytassuk csak a tapsolást. És persze ő mondja azt, hogy kezdjük el és hogy fejezzük be. A srác egyébiránt hentes. Ez hozzá tartozik a teljes képhez. Az ilyen insider-infók egyébként csak növelik a műsor mentális károkozó faktorát...
Node, térjünk a lényegre. Az első adás három kis epizódból állt, amelyek közül rögtön az első volt tán a legagyhalálosabb. Bejött egy lány, aki állítása szerint hat éve volt együtt már egy sráccal, aki most mondani akar neki valamit. Node nem úgy ám, hogy megmondja neki, ááá, nem. Akkor nem is lenne szükség a showra. A srác azt a megoldást választotta, hogy ő bizony Balázzsal fog 3 képet megmutatni a lánynak, aki ezek után találja ki, hogy melyik kép az aktuális. Balázs megmutatta a képeket, közben ő maga is próbálkozott feldobni őket, mert úgy csinált, mint aki nem látja, mit ábrázol a kép. Itt kicsit ki kell hogy térjek rá is: Balázs egy jóeszű, okos srác, csak a műsor színvonala eleve determinálja a róla kialakult képet. Ami nem egy pozitív dolog, mert sokkal többre lenne képes. De ezzel megint bemennénk a "Vajon erre van igény, vagy ezt nézik mert ez megy?"-kérdés utcájába, ahova márpedig most nem.
Tehát ott tartunk, hogy a lány nem tudta kitalálni, melyik kép lehet. Ez a szerencsétlenkedés egyébként szintén in general jellemző a műsorra meg a szereplőkre, szóval ez egy feature, nem bug, ne tessék aggódni, nincs itt semmi látnivaló. Csak tudnám, hogy akkor miért show... Na mindegy.
Tehát a fal mögé rejtik a lányt (a falat az operatőr húzza hátulról, mielőtt bárki is azt hinné, hogy az automatizmus egy ismert fogalom lenne a XXI. században, Magyarország egyik vezető televíziójában), bejön a srác, és 4 perc alatt akadósan, döcögősen elmeséli, hogy hat éve vannak együtt a lánnyal. Hmm... nekem itt kezdett gyanús lenni a dolog.
Elhúzódik a fal, óriási meglepetésre ott a lány (wow!!! I never would have guessed...), és a srác elkezdi mondani a Balázsnak(!), hogy hát szeretném megkérni a kezét. Egy eléggé leharcolt állapotban lévő vörös rózsával indul neki ennek a questnek, miután Balázs finoman figyelmezteti, hogy akkor tán a lánynak kéne mondania, nem neki. Node sebaj, a srác máris adjusztálja az irányt, 90 fok balra és átadja a virágot. Balázs megpróbálkozik azzal, hogy valami értelmeset kiszedjen belőlük, de együtt sem képesek adekvát válaszadásra, úgyhogy mindannyiunk örömére elengedik őket...
... és akkor két olyan dolog történik, amit a tévénézők már nem látnak.
1. Amikor a srác és a lány egymás mögött kimegy, akkor a gyártásvezető (aki a kellékes is egyben és egyébiránt autószerelő), kisnatcheli a virágot a lány kezéből, mert az még másnak is kell!!! Ha ezt videón látom, visszatekerem, de így csupán arra hagyatkozhattam, hogy majd felvétel után megkérdezem Aurorától, hogy jól láttam-e. Később ezt ő is megerősítette, ami után 5 másodpercig egymásra bámultunk hitetlenkedve.
2. A mikroportok levétele egyesével történik. Tehát először a lányról szedte le az erre kijelölt munkatárs (aki tán pincér lehet akkor, bár erről nincs információm, csupán deduktívan próbálok hozzáállni a problémához) a mikroportot, aki ezután vissza se nézve, meg sem várva a srácot kisietett a helyiségből. Így viselkedik az, akinek nem egészen másfél perce kérték meg a kezét?
Mindezek után csak arra tudok következtetni, hogy az a hat év az körülbelül hat perc lehett, de a látottak alapján lehet, hogy még annyi sem. Az ezután következő történet is hasonló mederben zajlott: bejött egy szerencsétlen (erre nincs jobb szó...) 14-15 éves lány, aki nagy nehezen előadta, hogy szeretne többet egy sráctól, aki aztán szintén bejött és ő meg azt mondta, hogy ő meg nem. Erre a lány azt mondja: "Jó." Balázst is meglepte, hogy ilyen gyorsan elfogadta a döntést, úgyhogy ezzel még nyúzta őket 5 percig, és higgyétek el, nem sok fájdalmasabb öt perc volt az életemben eddig ennél... Persze mindezt úgy, hogy a két idióta egymásra se néz, még el is húzódik egymástól. Ez kb. úgy lehetett, hogy 1 perccel a műsor előtt bemutatták őket egymásnak, mire a srác vállat vont: "Ja, veled fogok szakítani? Oké." Ha még az előző jelenetet valami óriási, tejútméretű jóindulattal még csak-csak valósnak lehetett volna értékelni, akkor ehhez az egész, táguló világegyetemben lévő jóhiszeműség sem elgendő, hogy ezt valaki bevegye. Nincs olyan naiv ember az univerzumban, aki tényleg elhiszi, hogy ezek közt volt valami, annyira hiteltelen volt az alakítás. Így már érthető, miért nem próbálkoztak azzal, hogy nem fogadja el a döntést elsőre a lány: mert ha még ezt se tudták rendesen eljátszani, akkor majd biztos egy vitát sikerül... Eh, hagyjuk is.
Még két epizód érdemel említést a három felvételből, ezek közül az első szintén több okból hihetetlen volt.
Először bejött egy anyuka, akinek problémái voltak a 11. osztályos gyerekével. Elmondta, hogy lóg az iskolából, meg hasonlók. Ezzel még nem is volt baj. Utána elrejtették a fal mögé és bejött a gyerek.
Belazázik a srác, ledobja magát a székbe és elkezdi két pofára mesélni, hogy suli után ő bizony ki szokott állni a térre és összetört gyógyszereket árul drogként, meg néha a haverjai is hoznak ilyeneket, amiket szintén árul.
Balázs: Mi van, ha valaki ebbe belehal? Mi van, ha olyan gyógyszert adsz neki, ami ártalmas? Vérnyomáscsökkentő például.
Gyerek: Á, nem, az nem lehet, mindig megnézem, mit adok el.
Balázs: Mindig megnézed?
Gyerek: Ja, persze. Biztos nem lesz baja senkinek.
Balázs: És amiket a haverjaid hoznak? Azokat nem nézed meg, ugye?
Gyerek: Hát azokat nem.
Balázs: És mi van, ha attól lesz baja valakiek?
Gyerek: Á, nem. Biztos nem lesz.
Balázs: Nade amiket ők hoznak, arról tudod, hogy mik?
Gyerek: Nem.
Balázs: Hát akkor lehet belőle baj, nem?
Gyerek: Háát... lehet.
Balázs: És akkor mi lesz, ha ebbe valaki belebetegszik, baja lesz vagy meghal?
Gyerek: Hát... akkor így járt.
Ezek után azt is elmondta ez a tinédzser géniusz, hogy ő bizony néha szokott füvezni is.
Namost ez legalább két büntetőjogi kategóriába simán beleesik, mondjuk az persze nem számít beismerő vallomásnak, ha valaki ezt így a tévében bemondja, mivel bárki mondhat bármit, de a rendőrség helyében ráállnék a srácra, mert ez egy alapos gyanúra minimum okot ad. Balázs megvitatta vele jövőbeli terveit, majd szembesítették az anyukájával.
Az egyik ok, amiért ez a történet hihetetlen, az az, hogy ki az a barom, aki ilyet tényleg bemond a tévében, hogy ő ilyeneket csinál. A másik ok meg az, hogy annyira minimális intelligenciahányadossal rendelkező ember szintén nincs a világon, aki rá nem jön, ki van a fal túloldalán. Ááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Ez még most is fáj, ahogy most írom. Tehát két eset lehetséges: vagy tényleg létezik ilyen hülye ember és idáig csak nekem maradt ki az életemből ez ilyen szinten, vagy ez is megjátszott volt. A kérdés eldönthetetlen, mert sajnos azt már Einstein is megmondta, hogy az emberi hülyeség végtelen. És mondjuk, ha belegondolok, egy olyan embertől, aki összetört gyógyszereket ad el drogként, bizony, az is kitelhet, hogy ezt kétpofára elmondja a tévében...
Az utolsó történet valódinak tűnt, de eléggé kavarós volt. Bejött egy anyuka, akinek a 22 éves lánya már elköltözött otthonról, a 16 éves még nem, és állami gondozásba fog kerülni, ha nem csinál valamit a nővére, mert a nagymama úgy döntött, hogy a ház haszonélvezeti jogát kihasználva kirakja az utcára a lányát és az unokáját, aki lévén kiskorú, így megy az intézetbe. Húha, ez már itt meredek volt, de még bonyolódik a helyzet. Egy hónapja már elindult a folyamat, de az anyja és a lány nem úgy tűntek, mint akiknek nincs hol lakniuk... Többszörös összekavarodások után oda jutottunk, hogy a 22 éves lányt próbálták meggyőzni az anyja és a húga, hogy hasson valamit a nagymamára, mert "őrá hallgat". Aurora eközben beszélgetett az egyik hátsó operatőrrel, akivel közösen kikövetkeztették, hogy ez valószínűleg nem teljesen így van, mert nagyon gonosznak akarják beállítani a 22 éves lányt (aki mondjuk a modora alapján simán megérdemelte, de ezt csak zárójelben), és sok helyen hibádzott a sztori. Ezeket most már nem tudnám részletezni, de akkor sem érdekelt már annyira. Mindenesetre a szereplők itt valódiak voltak, az látható volt, csak hogy a történet mennyire volt valós... Ez nem derült ki.
Jaj, belefájdult a fejem, mire ezt mind leírtam. Mindjárt UT2004-ezek kicsit, hogy lenyugodjak. Illetve ááááááá!!! Miket beszélek... Mondom én, hogy jaj. Az UT2004-ről is jön majd blog, de ennek most legyen vége. Mindenkinek jobb lesz így.
Nfol reakcióit megnéztem volna a történtekre, főleg az elsőre meg a drogárus gyerekre... Ha Pákó átváltozását túlélte, akkor bizonyára ezzel se lett volna probléma. Ugye?
› Infected Mushroom - Suliman
Namost Einsteint belekeverni a Balázsműsorba eléggé komoly összeférhetetlenségek leküzdése árán volt csak lehetséges, ha jól sejtem, mindazonáltal flottul sikerült. Magán a műsor tartalmi dolgain különösebben nem tudtam meglepődni, azt hiszem, épeszű embernek egy tíz perces részlet alapján leesik a leesnivaló (ööö...). Viszont arról még mondhatnál valamit, hogy amikor a felvétel végén Balázs összefoglalja a napi adag tanulságait, akkor hivatalból kell a közönségnek veresre tapsolnia a tenyerét, vagy ez spontán reakció csupán, amellyel elnyomják az őket baromira nem érdeklő summázást?
MINDEN taps hivatalból történik. A summázásból egyébként, amint azt jól érzékeled, a helyszínen egy árva hangot nem hallani. Tudom, mert az utolsó felvételen közvetlenül Balázs mellett ültem. Gondolom, ezt a műsorstruktúrát összeállító kreatív (aki valószínűleg árufeltöltő valamelyik nagyáruházban) írta le egyszer így, és azóta senkinek nem jutott eszébe, hogy tán ez így egy kicsit életszerűtlen. De sebaj, ebben az országban jó ez is... :-(
Nem tudom, pontosan hogy képzelted el a kinézetet, induljunk ki ebből. (Az egészet nem színeztem át, mert úgy elég... hát, érdekes.)
Ez így kezdetnek tényleg tökjó, csak a másik oldalra is kéne valami színt találni. Namost az ugye lehetetlen, hogy a két szín között átmosódós határvonal legyen...?
Nem lehetetlen, csak valszeg elég furán nézne ki... De persze te döntesz, én meg megcsinálom.
Egyelőre ezt a színt is kicsit meg kéne változtatni, úgyhogy a másikkal még várunk :-)
Most meg írok postot.
Húúúúúú :-)
Nfol teszthozzászólást villantott.
Dicska, a Wendigót is!
Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]
Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]
Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]
Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam
Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???
Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]
Erről majd írok én is valamikor...
Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)
S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.
Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2024 by S@ti, de egyébként PD!