Tegnap volt a híradóban, hogy egy elektronikai üzletlánc üzletei bezártak, és a dolgozóknak 10 percük nem volt arra, hogy összeszedjék a dolgaikat, már gördült is le a roló. A dolgozók azóta sem kapták meg az utolsó fizetésüket, és nem tudnak mit tenni. Az üzletlánc fejesét próbálták elérni, de annyit sikerült csak belőle kicsikarni, hogy most nem, de jövő héten szívesen válaszol minden kérdésre. Nekem leesett az állam, hogy ez egy milyen egyszerű, és mégis milyen zseniális trükk!

"Nincs unalmasabb, mint a tegnapi újság" - hangzott el sok-sok újságírással foglalkozó kurzuson már, és tényleg. Olyan isten nincs, hogy a szóban forgó kereskedelmi TV visszatérjen egy egyhetes hírhez. A szóban forgó vezérigazgató vagy mi még ha a világ legnagyobb szemétségét is követte el a dolgozókkal szemben (ami egyébként valószínűnek is látszik így innen nézve), azt akkor sem lehet vitatni, hogy a média működési mechanizmusához nagyon ért. És aki ezt nem tudja, és csak bámulja a tévét, annak tök emberi gesztusként jön ez le a sok "Próbáltuk megszólaltatni a minisztérium illetékeseit is, de nem sikerült elérnünk senkit" után. Merthát ez az ember készséges, nyilatkozna ő, csakhát most éppen nem, merthát a nagybani helyzet, meg a válság meg a Fletó-Ficó találkozó, de jövő héten tényleg szívesen. Hát egy f***t. Ez kérem szépen egy zseniálisan gonosz trükk.

Persze ezt tényleg csak egy ilyen viszonylag mellékhír szereplője teheti meg, mondjuk ha már Fletót említettem, ő pont nem. Hiszen ha azt mondja, hogy a válság megoldására van egy ötlete, de most nem ér rá lenyilatkozni, csak holnapután, akkor őt ugyanúgy várni fogják a mikrofonokkal meg a kamerákkal, úgyhogy ez neki nem működik. Ha már a válság megoldásánál tartunk, Váncsa István mondotta azt a legutóbbi Heti Hetesben, hogy a csúcstalálkozónak az a lényege, hogy sok okos ember van az országban, aki tud egy csomó okos dolgot, és nem mondja, az istennek nem mondja, arra vár, hogy a miniszterelnök összehívjon egy ilyen csúcstalálkozót, ahol ott a többi ilyen okos ember is, és ott kinyílnak és mondják a sok okos dolgot és meg vagyunk mentve. Azt egyébként Hajós mondta ezzel kapcsolatban, hogy a Fidesznek ilyenkor ugye semmiképp nem szabad megjelennie, hanem nekik mindig azt kell kommunikálniuk, hogy bármi, amit a kormány csinál hülyeség, és mi egyébként ugyan ugyanezt tennénk, ha mi lennénk hatalmon, de ez akkor is vérlázító baromság és nem is értjük igazán, hogy Gyurcsány Ferenc ilyenkor mire gondol, hogy majd a válság majd szépen megvárja, amíg megoldják, vagy mi lesz, hát mondjon már le, és különben is előrehozott választás kell, dágádángdángdágádágádááááádááááá...

Ja, hogy velem mi van? Én jelenleg Windows XP SP2 telepítést halogatok. Azért kell, mert az amerikából hozott MP3-lejátszómnak SP2 kell, és nekem csak SP1-em van. Namost amikor az USB-kapcsolat létrejön, és inicializálni akarja a meghajtót, akkor a gép egyszerűen kikapcsol. Mintha elmenne az áram. Először tényleg arra is gyanakodtam, hogyhát lehet, hogy volt egy kicsi áramszünet, amit csak a gép érzékelt, hát akkor újra. És amikor még háromszor történt meg ugyanez, akkor jöttem rá, hogy a lejátszó az, ami kikapcsolja a gépet. Amúgy kísérteties, mert ez a hibajelenség elvileg azért van, mert szabálytalan művelet történik az inicializálás során, és úgy van beállítva a Windows, hogy a kék halál helyett elveszi az áramot. Igenám, de amikor utánakérdeztem, hogy hol lehet átállítani, hogy mégis inkább megnézném azt a kék halált, akkor átállítottam, hogy végzetes hiba esetén ne újraindulás, hanem hibaüzenet legyen - és azóta is ugyanez történik. Kikapcsol. Mondjuk ez egy harmadik verzió, mert nekem az ilyen se kép se hang az nem újraindulás...

Na, akkor jön a következő menetrendszerű kérdés, hogyhát miért nem teszem fel az SP2-t külön. Na, akkor meg is válaszolom: próbáltam, de a folyamat felénél egy hibaüzenettel leáll. Háromszor próbáltam, háromszor történt ugyanez. Utánakerestem a témának, azt írták, hogy az SP3 az tartalmazza az SP2-t is, és SP1 kell hozzá. Hát jó, akkor ugorjunk rögtön az SP3-ra. Annak a telepítője meg azt vágta a képembe, hogy neki SP1 kell ám. Nekem meg az van. Hiába hívják párbeszédablaknak a megjelenő panelt, sajnos nem sikerült megértenünk egymást. Azóta vissza se köszön...

Az integrált SP2-es Windows telepítése lesz tehát a megoldás, de még halogatom.

Egyrészt azért halogatom, mert az alaptételt már 2005-ben megfogalmaztam ("Soha, senki nem tud két ugyanolyan XP-t telepíteni saját gépére."), másrészt pedig egyszerűen vonakodok most átélni azokat az újratelepítés utáni pillanatokat, amikor csinálni akarok valamit, és bevillan, hogy "ja, az a program még nincs visszatéve" Rémálom. Iszonyat. Borzalom. Most azt fogom csinálni, hogy a szakdolgozatot még megírom az ismerős, otthonos környezetben, aztán ha azzal már nem kell törődni, akkor megküzdök azért, hogy újra kialakítsam az ideális környezetet.

Aztán pedig jöhet az államvizsga. Wháhá!