Ma a Hiperkarmától az Üres ment a fejemben, úgyhogy ez lett a cím. A Now Playing szekcióban majd ideidézem a szövegrészletet is.

Ma megközelítőleg 24 fok volt, és 24-e van. Ráadásul nekem ma kellett volna birgének 24-et hoznom, de nem tettem. Holnap meg már 25-e lesz. De azért vinni fogom, mert feleségem sem maradhat sokáig a pisztollyal rohangáló Kiefer Sutherland látványa nélkül. Így majd az ő kórképét is dokumentálhatom, ahogy tettem azt a sajátommal. és Eráéval. és Nfoléval. Utóbbi éppen az S3-nál tart, és mindenféle spoilereket kényszerül írogatni a blogjába, előbbi pedig végzett az S4-gyel, s így csatlakozott az S5-öt váró betegek ideggyógyintézeti osztályán található ápoltak népes csoportjába. Valljuk meg, ilyen ápoltnak lenni azért még mindig jobb, mintha az embernek kampókkal nyúlkálnának a szemébe. Ez történt ugyanis Ninjával, aki ráadásul szitén várja az S5-öt. Persze az orvosok holmi könnycsatorna újranyitására hivatkoztak esetében, de mi tudjuk, hogy valójában el akarták adni a szemgolyóját... Csoda, hogy még megvan. De megvan, ezért Ninja látni fogja az S5-öt is. Mondjuk ettől nem feltétlenül lesz jobb neki, ugyanis egyik ismerősének vitte el az S1 után az S2-t azzal a szöveggel, hogy "Most nem fogsz engem szeretni, de hoztam S2-t". Mire a szenvedő alany: "Hát most tényleg nem örülök neked..." Azóta sem örül, mert ahogy azt Nfol is megjegyezte: ha a 24 a közeledbe kerül, akkor minden életcélod felülíródik azzal, hogy "végignézem azt a szezont, ahol éppen tartok." és most vegyük hozzá, hogy az S5-öt már elkezdhettem volna nézni, 14 részem már van belőle. De nem, kibírom nyárig, amikor majd meglesz a teljes... De, igenis kibírom... Kibíííííííííííííroooooooooooom... Dammit!

Bocsánat azoktól, akik (még) nem értik, mert nem néztek (még) 24-et, de ez most szükséges, hogyúgymondjam esszenciális, méghogyúgymondjam, vitális volt (mert én ilyen szavakat is tudok ám...) a blog szempontjából. Ha már itt tartunk, akkor megjegyzem, hogy ezen szavak közül nekem a vitális tetszik a legjobban. és még használni is tudom a beszédemben (nemegyszer volt már rá példa), azaz, a beszédem egy vitális eleméről van szó itt, kérem szépen. Nem úgy, mint a "captivate" szó, és különféle alakjai, amit sajnos csak nagyon ritkán tudok használni, élőbeszédben pedig még nem volt rá példa (fórumon már volt, de akkor éppen nem kaptam meg érte a magamét Leontól, mert nem látta...). Egyszer majd lehet, hogy lesz.

Az előző bekezdés tulajdonképpen nem szólt semmiről, legalábbis semmi olyanról, amit bele terveztem, úgyhogy leszögezhetjük, hogy a tervezés nem mindig vezet eredményre. De van, amikor igen. Ez terv- és helyzetfüggő. Ha a helyzet passzol a tervhez, akkor megvalósul, ha nem, nem. Ráadásul a terv maga pedig személyfüggő, azaz függ attól a személytől, aki kitalálja azt. De ebben a bekezdésben se fogok írni arról, amit elterveztem, ha így folytatom, úgyhogy most kíméletlenül a tárgyra térek. Tehát: említettem már egy régebbi bejegyzésben, hogy anyukám révén sokszor hallom a Kossuth Rádiót, és amikor kivételesen véletlenül nem a határon túli magyarokról volt éppen szó a műsorban, akkor vajon mi más témát is lehetett találni? Talált: a választást. Megütötte a fülemet az a félmondat, amely szerint "aki nem tud olvasni, kérheti más szavazópolgár segítségét". Vizuális agyterületeim működésbe léptek, és elképzeltem a jelenetet. Egy olvasni nem tudó ember szavaz, amikor - mivel nem tud olvasni - nem tudta elolvasni a pártok programjait se. Persze tévében, rádióban elmondták, ki lehet magyarázni. Ugorjunk tehát a szavazásra: mi van, ha a szavazópolgár, akinek a segítségét kéri az illető, elhiteti vele, hogy oda van húzva az iksz, ahová ő mondta, de közben meg nem? Nem fogja tudni ellenőrizni sehogy szegény olvasni nem tudó ember, hogy valóban arra szavazott, akire... Na, ilyen az, ha én Kossuth Rádiót hallgatok, és végremár nem csak a határon túli magyarokról hallok a műsorban, hanem valami olyasmiről is, amit a blogan érdemes megörökíteni. Persze ez az "érdemes" szó ez megintcsak személyfüggő, mert biztos van, aki szerint nem volt érdemes, de mivel az én blogomról van szó, ezért a blog az én személyemtől függ. Ez egy vitális alapelv a blog megértése szempontjából. Nem győzöm eleget hangsúlyozni.

Most pedig filmklub következik hamarosan a Pillangó-effektussal, majd éjfél körül hazaérek, publikálom ezt a postot, és közben direkt elindítom a Hiperkarmától az Üres című számot. De már most odaírom, hogy az megy. Önbeteljesítő jóslatot láthattatok.

Now Playing: Hiperkarma - Üres
... igen, a fonákon lenni mindig
Mindennek háttal...

...

Eddig volt kész a blog, amikor elindultam arra a filmklubra, ami végülis nem volt. Testületileg úgy döntöttünk, hogy nem lesz mégse, mert láttuk a filmet, ami a Pillangó-effektus lett volna. Meg amúgyis csúsztunk volna. Mindegy, nem volt, helyette elmentünk birgéhez, akinél realizáltuk, hogy a tanulmányi előmenetele szempontjából... talált, vitális lenne, ha megírná végre a beadandókat, tehát úgy döntöttünk, hagyjuk őt alkotni. Ezért Erával és Viktorral elmentem orgonát lopni. Megalakítottunk hirtelen egy orgonalopó bűnszövetkezetet, a virágeltulajdonító alvilág egyik legveszélyesebb bandájává avanzsáltunk, majd nekivágtunk az újvárosi éjszakának. Nem is eredménytelenül, nem sokkal később orgonát tűzhettem a pólómba, Viktor pedig papírzsebkendőket szedett ki a nadrágszárából. Megvitattunk fontos témákat még ezen kívül is, ugyanis arra jutottunk, hogy orgonát ne nagyon lélegezzetek be, mert a tüdőbe jutott orgonának nem túl előnyösek az élettani hatásai. Utunk utolsó állomása az uszoda melletti kijelző volt, ahol 19,5 fok volt, előtte a Városházánál 21. Tehát két és fél fokot hűlt az idő, mialatt elértünk az egyik kijelzőtől a másikig. Az a kijelző egyébként össze van kötve egy kétkomponensű sebességmérővel is, amely azt eredményezi, hogy az arra elhaladó járműveknek az ő sebességüket is kiírja. Namost ezt két nagy téglalap alakú valami jelzi az úton, és én meg azt találtam mondani, hogy mivel az autóknak négy kereke van, ezért négy adatból is számolhat sebességet a kijelző. Ami már csak azért sem felel meg a valóságnak, mert nem a kijelző számol, de ne kössetek bele, mert csak a fogalmazás leegyszerűsítése miatt fogalmaztam így, mindannyian tudjuk, hogy nem. A kijelző még az 5,8 fokot se ismeri, hát hogy tudna már számolni... Szóval ezt a gondolatmenetet úgy folytattam, hogy az autó tehát négyszer megy el a kijelző előtt, mire Era felvetette, hogy akkor talán Schumacher is négyszer ment át a célvonalon, amiért 40 pont járna neki a szokásos 10 helyett, és ezzel mindannyian egyetértettünk, mert hiszen mind a négy kereket be kell vinni a célba, ez tényleg igazán nagy teljesítmény. Erre újabb felvetés érkezett Erától, hogy akkor kerékszám szerint kéne pontozni a versenyzők teljesítményét, mire felrémlett egy olyan kép, amelyben a Ferrari mérnökei próbálják maximalizálni azon kerekek számát, amiket még pluszban fel lehet szerelni Schumacher autójára. A vége pedig az lett, amikor elburjánzott kerék-amőbák fogják alkotni a mezőnyt. Itt hála Hora mesternek, elfogyott az időm (mondtam, hogy olvassátok el a Momót, nem megmondtam?), és haza kellett indulnom. Most pedig hazaértem, és kiegészítettem a blogot, meg még egy ötletem is támadt a csütörtöki kreatív igazgatósági üléssel kapcsolatban, de azt most nem árulom el. Meg különbenis ki fog derülni csütörtökön. és mivel hazaértem, most mást hallgatok. Nevezetesen elkezdtem hallgatni a Delerium Karma című albumát.

Now Playing: Delerium - Duende
Lassú, nyugodt elektronikus. Ilyenekkel van tele a playlistem, de ez most új szerzemény, és olyan Enigmás meg Thievery Corporationös. Akinek ez nem mond semmit, az hallgasson Enigmát meg Thievery Corporationt.