A mai post a megnyugvás postja. Rendeződött ugyanis két nagy-nagy probléma, amely a telefonom zavartalan birtokbavételének útjában állt. Eleddig.

Az első ugyebár az előző postban megénekelt ún. Kábel-kanossza volt, amely Aurora segítségével megoldódott, miközben Nfol és Dicska is kétségbeesetten távhelpelt. Aurora azonban a helyszínen tartózkodott, mikor sokadszorra említettem meg, hogy "hát, márpedig ez a kábel nem érintkezik", s egy határozott mozdulattal... De kezdjük csak az elején!

Amióta nem találkoztatok hűséges narrátorotokkal, azóta ő megjárta még egyszer a GSM-szaküzletet, ahol a srác beütötte a zinternetbe a kábel típusjelét, s nekem is láttatni engedte, hogy bizony, a hiba az én készülékemben van, mert a K310i is szerepel a támogatott típusok között. Ígyhát lehajtott fejjel kullogtam el a tett színhelyéről, megfogadva magamban, hogy "na, most már tényleg kipróbálom otthon is". A rádióba visszaérkezvén azonban nem hagyott nyugodni a kérdés, és megint csatlakoztattam a kábellel az ottani géphez a telefont, s újfent semmi. Aurora eddig csendben hallgatott a háttérben, de ebben a pillanatban akcióba lépett.

Elkérte az eszközöket, s első kísérletre is sikerült csatlakoztatnia a kábelt rendesen a telefonhoz. Igen, kiemeltem a rendesen szót, mivel kiderült számomra, hogy nem, nem volt véletlen, hogy amikor én dugtam be a kábelt a csatlakozóba, akkor lötyögött és úgy általában is gyanús volt, hogy ennek nem így kéne kinéznie. Mikor Aurora tette ugyanezt, akkor a kábel egy határozott csattanással került a helyére, ami tényleg a helye is volt, s így már felismerte a gép is.
Ez a pillanat hihetetlen megnyugvással töltötte el szívemet.

Itt kell megjegyeznem, hogy szeretem ezt a telefont, ugyanis a fájlmásoláshoz és egyéb buherákhoz nem kell feltelepíteni a PC Suite nevű programot, hanem egy egyszerű pendrive-ként ismeri fel a gép automatikusan a telefont, és máris szabad a vásár. Ily módon otthon villámgyorsan átmásoltam magamnak a Weapons of Mass Distortiont csengőhangnak, s ármásoltam az eddig készített képeimet a gépre. Ezekről kicsit később, most még ott tartunk, hogy relief.

További megnyugvás következett a TextEditor kapcsán is. Korábban kifejtettem azon nézetemet, hogy milyen jó lenne, ha a telefon képes lenne egyszerű txt-állományokat kezelni. Itt a végéről kezdeném a történetet: a TextEditort nem egészen egy órája próbáltam ki - nem működik. A telepítés után az elindításkor egy "Kis türelmet" üzenet fogad, s tartódik ki a kijelzőn ad infinitum. Legalábbis, mivel 5 és fél perc után sem változott semmi, bátorkodhatom kijelenteni, hogy ez már nem fog elindulni a telefonomon. Hogy hogyan lesz ebből is relief?

(Ami még mindig nem dombormű, mert azt úgy is ejtik, ezt meg [rilíf]-nek kell mondani, s most szándékosan használom a magyar megfelelőjével együtt vegyesen, mert ez hogyúgymondjam megnyugvást szolgáltat azok számára is, akik nem tudták eddig, hogy ez mit jelent. Most már tudják, s megnyugodhatnak.)

Hát úgy lett ebből is relief, hogy mielőtt a TextEditort kipróbáltam volna, egyszerűen látni akartam azt a hibaüzenetet, ami egy txt-fájlra ráenterezést követ, s ezért találomra ráböktem az egyikre a próbaképpen átmásolt 3 txt közül. S hihetetlen megnyugvás következett: a beépített böngésző zokszó nélkül megjelenítette a fájl tartalmát!

Mivel nekem a TextEditorból is inkább a megnyitás (majdnem megnyugvást írtam...) funkció kellett volna, meglepődve vettem tudomásul, hogy nem, nem kell ahhoz TextEditor, hogy tudjak olvasni txt-t a telefonon. Tehát mikor elindítottam a TextEditort, azt már megnyugvással a szívemben tettem, s így tulajdonképpen nem is nagyon érdekel, hogy működik-e. Maximum akkor venném így most hasznát, ha telefonról akarnék blogolni...



Ő itt Nurul Aman, a bangladesi diák, aki itt tanul a DF-en, és jó fej. A képen éppen egy általa főzött étel társaságában látható. Most végre meg tudtam mutatni vizuálisan is őt, mert... igen, igen. Ezt a képet a telefonommal készítettem...
Nurul egyébként a napokban küldött nekem egy e-mailt, amely alkalmat adott számomra, hogy megcsodáljam angoltudását írásban is, és... Hát, még a legelnézőbb hangulatban lévő spellchecker programot is szabályszerűen rázná a hideg a szavait olvasva, de a szöveg összességében érthető, ha az ember elképzeli hangban, hogy hogyan is hangzana kimondva az adott szó. Ettől eltekintve persze jó srác, amint az az eddigiekből is kiderült, csupán érdekességként jegyzem meg. Ma birgével is sikerült összefutnom a társaságában a mai nagy plakátolás közepette, és Nurul kíváncsi volt, hogy mi van a táskámban. én erre azt válaszoltam, hogy "All kinds of weird stuff: heads, hands... Various parts of dead bodies, you know", mire ő megjegyezte, hogy ha kellene még hulla, akkor vigyem ezt itt (az egyik asztal alá mutatott), mert még egészen friss. Mondom én, hogy jó arc!

Ma duplapost lesz, mert van még mondanivalóm. De nem akarok belezavarni a post hangulatába, mert ugyan nyugtalanító dolgokról nem lesz szó a későbbiekben sem, mégis annyira jó ez a relief, hogy őrizzük is meg az örökkévalóságnak.

Now Playing: Mauro Picotto - Proximus
Egy régi VIVA-s klasszikus...

Komment-link