Nfol már járt egyszer kliens-kanosszát, now it's my turn...

Ugyanis ma úgy volt, hogy megveszem a kábelt. Megyek be a Pannonba, egy új eladócsaj próbál kiszolgálni, mondom neki, hogy én volnék az, aki rendelt egy K310i-hez egy kábelt. Látom rajta, hogy nagyon nincs képben, bemegy hátra, és előhozza ugyanazt a dobozt amiről a másik kolléganővel már szerencsésen egyszer megállapítottuk, hogy nem az. Azért is kellett a központból rendelni...

Mondom neki, hogy próbáljuk már meg, mert nekem ez gyanúsan ugyanannak tűnik, ami egyszer már nem volt jó. Megpróbálja, majd rádöbben: "Jéé, ez tényleg nem ehhez való."... Jó reggelt kívánok.

Végre a másik kolléganő is felszabadult, aki megállította előbbi emberünket, aki már térült-fordult és kihozott nekem egy Nokia adatkábelt. én kicsit összehúzott szemmel már éppen mondanám, hogy "Nehogymár azt mondd nekem, hogy ezt küldte a központ", de a képben lévő kolléganő szerencsére már tereli is vissza szegényt a raktár felé, hogy "Nem, ez sem jó, ez Nokia...", és megy inkább ő is be, hiszen partnere most meg kétségbeesetten kérdezi: "Akkor most nem jött meg?"... Mármint az a rendelés, amiről ő az eddigiek alapján nem is tudott, hogy egyáltalán létezik. Teccikérteni.

A kolléganő egy másik doboz alól (tökjó, hogy pont belátni a raktárhelyiségbe...) bányássza elő azt a kábelt, amit a központ küldött. Szándékosan fogalmazok ilyen kínosan pontosan, hiszen akkor jött a mai nap első sokkja: a zacskóban látnivaló, hogy nem USB-kábel van, hanem egy soros kábel. Erre aztán tényleg megszólaltam összehúzott szemmel, kicsit elnyújtva a szavakat: "Hááát... ez nem egy USB-kábel..." Esküszöm, még kacsintottam volna is, ha a csajból nem sütött volna a jószándék, dehát sajnos ő se ért ahhoz, amit el akart volna adni. De legalább megértette elsőre, hogy nem, ez tényleg nem az a kábel, ami kellett volna. Viszont, ami ezután következett, az megintcsak egy kisebbfajta sokk volt. Nade ha már kanossza, legyen kövér...

... a csupajószándék eladó kolléganő ugyanis azt mondja, sajnos nem tud mit tenni, hiszen ők ezt a központtól rendelték, és a központ ezt küldte... Ezen a ponton hirtelen elkezdett érdekelni, hogy vajon hogyan rendelhették ezt a kábelt? én ugyanis kifejezetten USB-adatkábelt kerestem, a másodszor előhozott eredeti doboz is egy USB-kábelt tartalmazott. Tehát akkor vagy ők nem USB-kábelt rendeltek, vagy a központban sem tudják megkülönböztetni a soros kábelt az USB-től. Áááááááá! Fáj a fejem, már csak ha belegondolok is...

Az utolsó tanács úgy szólt, hogy próbáljam meg más szolgáltatóknál(!), mintha attól, hogy ez a kis üzlet nem tudott szerezni, már az egész Pannonnál nem lenne ilyen kábel; aztán az is előkerül, hogy menjek független GSM-szaküzletekbe. Jó. Megyek.

Aurora szerencsére tudott egyet a közelben, úgyhogy körülbelül fél óra múlva már ott is vagyunk. A srác szimpatikus, mikor mutatom a telefonomat, hogy ehhez szeretnék USB-s adatkábelt, azonnal mondja is, hogy 2500-ért tud adni. A biztonság kedvéért rákérdezek, hogy "Biztosan jó ehhez a telefonhoz?", s a srác még majdnemhogy engem néz hülyének, hogy hátpersze. Ok, hát ha ennyire profik vagyunk, akkor elviszem. Kicsengetem az árát (ami papírpénzzel nem kis teljesítmény! Azért érzitek...), és mikor a rádióban próbálgatom és nem nagyon hajlandó felismerni a gép, akkor döbbenek rá, hogy a For SYER K750 felirat nem véletlenül van a csatlakozó alján egy fekete matricán fehérrel feltüntetve...

DAMN IT!!!

Hát igen. Így jártam. A blokk viszont megvan, holnap megyek visszacserélni egy most-már-tényleg-jó kábelre, vagy visszakapom az árát, és próbálkozom megint máshol. Ha addig nem őrülök meg...

A sztori slusszpoénja az lenne, hogyha az eredetileg mutogatott kábel tényleg jó lenne a telefonomhoz. Na, akkor őrülnék meg, de akkor aztán tényleg nagyon.

Időközben elolvastam Robin Cook Mutáció című könyvét is, amit random lekaptam a polcról a régi könyvei közül, hogy lássam, vajon elfelejtett-e írni, vagy már eleve nem tudott. A kísérletből az derült ki, hogy ez a könyv annyira nem katasztrofális, mint a Válság, de azért azt se nagyon lehet mondani, hogy bármi extrát tartalmazna. Az alapötlet jól ki van gondolva, de egyszerűen túl lassú a történetszövés, és mikor már mindenki kitalálja, hogy ki áll az egésznek a hátterében, akkor is képes még további három "rejtélyt" bedobni és még 150 oldalon keresztül örömködni rajtuk, már majdhogynem azt nem írva a szövegben, hogy "Ugye, hogy ezt milyen jól kitaláltam?", ami egy idő után - pláne, hogy én akkor már 200 oldallal azelőtt rájöttem, hogy mi lesz - nagyon-nagyon idegesítő. Végülis, ha innen nézzük, igazából csak egy probléma volt ezzel a könyvvel: okosabb voltam nála. A Válsággal azért több probléma is volt ezen kívül, mert ebben legalább nem voltak akkora ordító plot hole-ok, hogy az embernek jojózzon tőlük a szeme... Így viszont azt is el tudom képzelni, hogy akik nem voltak okosabbak a könyvnél, azoknak még tetszhetett is. Mármint a Mutáció, mert nem akarom senki emberfiát megvádolni azzal, hogy tetszett neki a Válság - bár a Bookline-on 4 csillagot kapott az ötből, szóval... Ehhez most nem tudok további kommentárt fűzni, mert hirtelen nagyon elszomorodtam.

Now Playing: The Crystal Method - Weapons of Mass Distortion
Pedig már hogy elterveztem, hogy végülis ez lesz a csengőhangom - előbb is eszembe juthatott volna, hogy ezt a számot szerintem eleve annak is írták a fiúk :-)
Őőő... már persze ez is lesz! [elszánt arcú smiley]

Komment-link