Miután ilyen tökjól felcsaptam a februárt, folytatom is azzal, hogy jelenleg az UW eléggé megbízhatóan működik nálam. birgével megbeszéltük, hogy ez lehet, hogy annak köszönhető, hogy túl ritkán olvasom a saját blogomat, vagy túl ritkán akarok bejegyzést alkotni, mert ő mindennap próbál feljönni a blogomra, és az UW szerinte hagy kívánnivalókat maga után.

A probléma többrétű azért ennél. Ha én most költöznék, a counter elölről kezdené a számolást, márpedig azt nem szeretném. Az egész adatbázist egy az egyben áthúzni úgy tudom, sehova nem lehet, de jöhet kommentbe a cáfolat. Ha költözöm, akkor olyan helyet keresek, ahol működik az FTP (hogy tudjam hova átírni a régi postok kép-linkjeit). Amit birge említett, hogy úgy költözzem, hogy tartsam meg a régi blogot, valahogy nem tűnik számomra élhető alternatívának. Nem szeretném elölről kezdeni a számolást. Ez a dilim, úgy látszik...

Ja, csak közbevetésként: nem felejtettem el, hogy az "5 dolog, amit eddig nem tudtatok rólam"-konteszt stafétabotját megkaptam Nfoltól, valószínűleg élni is fogok a lehetőséggel, de még nem most, mert egyelőre gyűjtöm magamban, hogy miket fogok írni, csak nincs meg még minden. De "ami késik, nem múlik el soha", ahogy azt Theodore Roosevelt viaszbábuja mondta az éjszaka a múzeumban című filmben...

Mivel immáron képrögzítő eszközzel gazdagodott blogger lettem, a január 29-ei nyílt napon már megörökítenivalóra éhes szemmel érkeztem, s mikor felragasztottuk kreatívan a "DF FILMKLUB" feliratot a falra, amelyre vetítettük a Hairt, azonmód le is fényképeztem a képződményt, hogy ti is lássátok, mennyire kreatívak is vagyunk valójában:



Mikor Nurulhoz mentem felfelé, a 35-ös koli liftjében megakadt a szemem egy kiíráson, amelyben az ablakokkal való problémák mielőbbi jelzésére szólítja fel a bentlakókat egy felirat:



érdekes nyelvtani egyeztetési hibára lehetünk benne figyelmesek, ha közelebbről megnézzük...



No igen. Akkor tényleg igazán nagy baj lehet már, ha "az ablakok befúj a szél"...

Bár a régi klasszikussal nem versenyezhet, amit most újra ideidézek, úgyis régen volt már:



Ebből mindnyájan tanulhatunk.

Most pedig örömömben szaladok is az e-bookjaimból txt-ket gyártani.

Now Playing: Darkel - My Own Sun
Mivel az Air Pocket Symphony című albumára még várni kell, ezért addig az egyik tagjuk szólóalbumát hallgatom, amely határozottan nem rossz. A Darkel álnév mögött megbújó tag zenéje lendületesebb, mint az eddig ismert Air-melódiák, de az együttesre jellemző furcsa, mégis megragadó és ellenállhatatlan dallamvilág itt is megmutatkozik. Az egész azonos című album imádnivaló!

Komment-link