5,5 fokot mutatott az uszoda közelében lévő kijelző, mikor megkérdeztem egykor még "legújabb hűséges olvasóm"-ként emlegetett hűséges olvasómat, hogy most, mikor már nem ő a "legújabb", hogyan is referáljak rá a blogban. A válasz igen kreatívvá sikeredett, ugyanis némi (önmagával való) tanácskozás után megszületett az eredmény (természetesen demokratikus úton, szavazás útján): kreatív igazgató. A blog kreatív igazgatójának kinevezésének aztán annyira elkezdtünk örülni, hogy az igazgatósági ülés következő napirendi pontját egy frappáns huszárvágással elfelejtettük megvitatni, nevezetesen azt az örök problémát, hogytudniillik, mi is legyen a mai bejegyzés címe. Ám nemcsak a kreatív igazgató, de én is szeretem a kreatív, alkotó munkát: ahogy az a címből is látszik, igen kreatív voltam.

Kreatív módon természetesen nemcsak a bejegyzés címét lehet megvitatni, hanem azt is, hogy például miért is megy valaki az út bal oldalán, mikor mehetne a jobb oldalon is. Az út közepéről már (tényleg) nem is beszélve (pedig az lett volna csak az igazán kreatív...). Mindezt úgy, hogy közben a 12 perccel korábban megkezdett gondolatomat még sikerült is befejeznem. Igaz, azzal sem lyukadtam ki sehova logikailag (meg végülis máshogy se), de hát ez már csak ilyen egy gondolat volt. A csütörtöki bejegyzésekre egyébként jellemző, hogy úgy általában se nagyon lyukadnak ki sehová, mert csütörtök van. és pont. Ami persze most sem jelenti azt, hogy bárhova is kilyukadtam volna, de...

... a blog, mint műfaj lényege, hogy befejezni nem lehet, csak abbahagyni. és aki ilyesmit hajlandó olvasni, annak vállalnia is kell annak minden ódiumát. Tehát gondolom, senkit nem lep meg, hogy ez a bejegyzés sem fog kilyukadni sehová, és ennek megmagyarázására csak egy kifogás az, hogy "mert csütörtök van", de kifogások lehetnek olyanok, hogy elhiszitek. Márpedig a "mert csütörtök van" megállaptítást mindig el kell hogy higgyétek, mert ez a Végső Válasz. Ugyebár.

Ebben a bekezdésben a blogíró bázis áttelepült a KAC-ba, ugyanis az előző három bekezdés az EISZből alkotódott roppant kreatívan, és kicsit zavart az a tény, hogy az ottani gép billentyűzetén a szóköz billentyű nem működött, úgy 10-ből 4 esetben nem igazán reagált. Ígyhát a gondolataim kifejezésének ily módon ez egy kisebbfajta gátat szabott, de ez nem feltétlenül baj, ugyanis olyankor, mikor a billentyűzet tökéletes, akkor a blogírás ugyebár úgymond "nem feladat", hiszen abszolút nem kell hozzá kreativitás. Na jó, mondjuk ez nem egészen az a példa, mint amit a blog kreatív igazgatójával tárgyaltunk meg a mai nap folyamán, de ami a szóközös eset kreatív megoldását illeti: már-már kacérkodtam a gondolattal, hogy a szóközkarakterre nyomok egy Ctrl+C-t és onnantól a szóköz billentyű helyett majd beillesztéssel csinálom a szóközöket. Aztán végülis rájöttem, hogy az a módszer lassabb, mint az addig alkalmazott addig verem a space-t, míg be nem írja végre a szóközt módszer, mivel a tízujjas gépelésnek megvan az a hátránya is, hogy néha gyorsabban ír az ember, mint ahogy gondolkodik, és ha még a szóközökön is gondolkodni kellene, hogy azt most a Ctrl+V-vel kéne megoldani, akkor minden gondolatmenetemet megtörné ez a dolog ismételten. Bár a szóköz billentyű kalapálása is megtöri, de nem oly súlyosan. Higgyétek el, nem így nézne ki az első három bekezdés, ha kreatív módszerrel csináltam volna. és íme, ebben a bejegyzésben máris van egy tanulság is: nem mindig jó, ha kreatív az ember. Ráadásul, most sikerült kreálni egy olyan gondolatmenetet is, amivel actually jutottam is valahova. Történelmi pillanat, de azért remélem, nem hatalmasodik el ez a tendencia a blogon...

... ebben a bejegyzésben legalábbis biztosan nem lesz már rá alkalma, ugyanis ennek a bekezdésnek, amely a bejegyzés utolsó bekezdése, hamarosan vége. és logikus módon vége lesz akkor a bejegyzésnek is. Illetve vége van. Most.

Now Playing: Semmi, mert még mindig a KAC-ban vagyok (ahová bármikor besétálhat a kreatív igazgató, és ily módon láthatja, hogy elmélyülten dolgozom a blogon. Illetve 1-2 perc múlva már nem láthatja, de...), és nem vettem elő a discmant. De ha elővenném, akkor-- na nézzük, mi is menne... Disturbed - Droppin' Plates Ez bírna menni. No persze, mivel most már újra használom az újraírható CD-met is, amit eddig pihentettem, lévén albumokat hallgattam inkább, s azokat meg egyszerírhatókon hordozom magammal. Ezt az újraírhatót most "zúzzunk, de nagyon" vénában sikerült megírnom, oly módon, hogy az eddig is ismert albumokból (Disturbed - The Sickness például ugyebár) kiszedtem az olyan számokat, amiket úgyis skippelnék. Emígyen jött létre egy olyan összeállítás a CD-re, ami albumokból áll, mégis válogatás. Lehet gratulálni.
és olyan sokáig írtam ezt a bekezdést (amely előtti mégsem az utolsó volt, de ez messzire vezet...), hogy közben ha hallgattam volna a Droppin' Platest, akkor már vége lenne, tehát váltana a következőre, ami a következő lenne:
KoRn - Twisted Transistor