Persze ha ez ilyen egyszerű lett volna, akkor nem lenne most itt ez a post. Merthát előtte tápot kellett cserélni, és csak utána romlott el az összes USB-s segédeszközöm... De kezdjük az elején.

2008 végén, az utolsó egy-két hónapban elég ritkán, de hetente átlagosan kábé másfélszer - és az azért mégiscsak sok, na - előfordult, hogy a gép minden ok nélkül egyszer csak zutty, kikapcsolt. Ezt a jelenséget én már képzeletben hozzátársítottam a blogban már korábban megénekelt jelenséggel, és először arra gondoltam, hogy valamit fundamentálisan el***hatott a Sansa a Windowsban, hogy most már csatlakoztatás nélkül is ezt csinálja néha. Dehát ahogy egyik ismerősöm szokta mondani: "Ezt dobta a gép". Ilyenkor bekapcs megint, aztán megvárom, míg 13-szor végigmegy a csík, és végre betölt a Win. Öreg, ha mondom...

Később kezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy tán mégsem az lehet a baj, amire eddig gondoltam (bár a Sansának az SP1 volt a gondja, az tutifix), és tekintve, hogy a tápot még 2005 elején kaptam, ráadásul javítva (azóta is hálás köszönetem Didymannek, a mágusnak!), hátha most kezdi beadni a kulcsot... Mindeközben pedig az SP3-as Windows telepítése is halogatás tárgyát képezte, hiszen az SP2-t nem tudtam feltenni, mert a művelet közepén egyszerűen egy szolid hibaablak feldobása után (szolid, mert se hibakód, se ok, se semmi, csak annyi, hogy "Leálltam, csákesz") vissza is vonult a vackára, hogy őt hagyják ezzel békén, az SP3 meg szétnézett a csatatéren és rögtön azzal kezdte, hogy neki márpedig SP1 kell. Miután háromszor próbáltam vele megértetni, hogy nekem márpedig az van, tessék megnézni, hogy még a programok telepítése és törlése részben is szerepel az SP1, én adtam fel, mert hajthatatlan volt a csávó. Az SP3 egyébként az SP2-t is tartalmazza, úgyhogy van egy tippem, ki lehetett az, aki a munkamoráljára hatással volt, de mondhatta volna akkor őszintén, hogy "Figyelj, nekem tetszik SP2 haverom ötlete: nem dolgozok én itt, szeva!", viszont amit így művelt, az már kimerítette a politika szó jelentését. Amely szót, igen, most káromkodásként használtam (lásd még: KoRn - Politics)

Hát akkor reinstall lesz, de az majd a szakdolgozat elkészítése után. Amely szakdolgozat el is készült és beadásra is került december 8-án, aztán meg azt találtam ki, hogy akkor majd államvizsga után. Amelyből egyébként a kettő közül egy már meg is volt (négyes eredménnyel, külön post jön majd róla!), a másik pedig 26-án lesz. Ha egyébként addig nem oldódott volna meg a dolog végülis, akkor nyilván az államvizsgák végeztével azt találtam volna ki, hogy akkor majd akkor, ha már lesz állásom. A sor vég nélkül folytatható ("Ha majd X Ft-ot keresek havonta.", "Ha majd kijön a Windows 8", stb.).

Külső szemlélő számára sejthető tehát, hogy az ilyen magatartásnak hardverhiba fog véget vetni, rövid úton. És lőn: feltevésem beigazolódott: mikor egy áramszünet után a bekapcsológomb hatására némi panaszos nyögésnél többet nemigen produkált a gép, beláttam, hogy itt táphalál esete forog fenn. De ez január 2-án volt, amikoris muszáj volt a harmadikát, meg a negyedikét eltöltenem gép nélkül, mivelhát semmi nem volt nyitva szombat-vasárnap. Már előre dörzsöltem a kezeimet, hogy milyen jól meg fogom írni ezt az egész tortúrát a blogban. Szerencsére, mivel mint minden karácsonykor, most is voltam antikváriumban az ajándékbeszerző körút egyik állomásaként, ezért volt mivel tölteni a gépnélküli időszakot. És persze dörzsöltem a kezeimet, serényen. Persze.

Ígytehát elvittem hétfőn a gépet a ***** számtechbolt szervizébe, ahol mindig is furák (értsd: borderline bunkók) voltak az eladók, dehát buszmegállóhoz az van emberi közelségben, és géppel a hónom alatt én nem sétálom keresztül a várost, az hótziher. Úgyhogy lélekben felkészülve bevittem a gépet hozzájuk, útközben viszont egyszer megálltam kezet dörzsölni, mert ha bunkóznak velem, annál szórakoztatóbb lesz a post, amit majd írok.

Egy fél csodát láttam, emberek. Az eladók közé felvettek egy normális, sőt, rendes és kedves srácot, aki odafigyelt arra, amit mondok, készséges volt és abszolút semmi probléma nem volt vele. Sőt, azt mondta, aznapra megcsinálják. Hát ez fantasztikus. És hogy miért fél csoda? Azonnal kiderül.

Viszem haza a gépet, és mikor itthon bekapcsolom, nem ismeri fel az egyik vinyót a gép. Méghozzá azt, amelyiket itthonhagytam, és később tettem be. Már-már megkérdőjeleztem a vinyószerelési skillemet, újrapróbáltam mindenféle jumpereléssel, amikor isteni szikraként bevillant a megoldás: a kábel. Igen. A kábel volt hibás, mivel a másik vinyó másik kábelről működött, azt látta, a másikat meg nem. Na, hát akkor jöjjön is a kábelcsere, és amikor ezt előadtam a másik srácnak a szervizben, aki korábban igencsak furán viselkedett, egy újabb fél csodát tapasztaltam: ez a srác is korrektül, mindenféle bunkózást és hasonló jellegű viselkedést mellőzve állt hozzá a problémához. Így tehát két fél csoda összeállt egy egésszé, amit kábé így tudnék megfogalmazni: a sok bunkó eladó közé tegyél egy rendeset, és a többi is rendessé válik!

Persze, persze, tudom. Azért nem neveztem szabálynak, hanem csodának. Így hát új táppal és új IDE-kábellel felszerelkezve jöhetett az új Windows telepítése, legfőképpen azért, mert közben kellett vennem egy új vinyót is, mert a bevizsgálás során mindkét eddigi vinyóm bad sectorosnak bizonyult. Ha már új rendszer, akkor BS-es vinyóra nem telepítjük, mert irgum-burgum lesz, ha kifekszik két hónap után...

Tehát Windows-telepítés. A szubjektummal kapcsolatban már megnyilatkoztam, sőt, a halogatás is ennek volt köszönhető. Ugyanis még most sincs minden program visszatéve még a rendszerbe, pedig lassan egy hónapja lesz már, hogy újraraktam... Erről most tehát nem lesz szó (akit mégis bővebben érdekel, katt, hiszen 2005 októberében képernyőre vetett gondolataim most sem vesztették aktualitásukat), viszont arról lesz, ami keresztségben tőlem a "Borzalmas USB-s események" nevet kapta.

Ezek úgy kezdődtek, hogy még talán egy-másfél éve vettem egy USB-s hosszabbítókábelt. Vagy kettő? Valahol asszem benne van a blogban, hogy szörnyülködtem az árán, de mindegy. Most ezt nem linkelem. Tehát USB-hosszabbítókábel, mert a gép lent van a földön, és asztal alá kéne bukni, és kotorászni a dzsungelben, hogy pendrive-ot használjak, ami elfogadhatatlan. Ja, meg most már van USB-s külső vinyóm és van gamepadem is. Ígyhát vettem nemrég egy USB-hubot is, amelynek négy kimenete van, így egyszerre lehet bedugva a külső vinyó, a gamepad, és még mindig marad két csatlakozó egy pendrivenak és mondjuk a PSP-nek. Amikor még a régi Windows működött, minden remekül ment. Mindig felismert mindent hubról is, hub nélkül is, hosszabbítóval is, hosszabbító nélkül is. Kivéve a Sansát, de az egy másik sztori.

Bezzeg az SP3! Namost az első gutaütést akkor kaptam, mikor gond nélkül beüzemeltem a netet, és aztán bekapcsoltam a külső meghajtót, ami ekkor HUB-on keresztül volt csatlakoztatva. Hallom, hogy kattant valami a gépnek, azt felfogta, hogy USB-s eszköz van csatlakoztatva és kezdeni kéne valamit. Aztán jött a paff: a vinyó felpörgött, de utána nem kezdte beolvasni az adatokat a gép. Mintha addig jutott volna csak, hogy "Jó, hát itt vagyok. És most mi van?" Én is ezt kérdeztem. Aztán kihúztam, és pendrive-ot csatlakoztattam a hubhoz. A pendrive felpörgött (jó, tudom, hogy abban nincs lemez, de a metafora fontos!), aztán megpihent és meg is jelent a meghajtók listáján a cucc. "Ollé!" - mondom, és kattintok. "Bazmeg." - mondja a gép, és kidobja, hogy "I/O eszközhiba miatt a művelet nem hajtható végre". Közben látom, hogy a pendrive vadul pörög (igen, én használhatom ezt a metaforát, és ne szakítsatok még egyszer félbe!), tehát mégsem az áramellátással van baj. Annál is inkább, mivel a külső vinyó meg külön 230-ról működik. Gyors próba a másik két pendrive-val és a PSP-vel is, az eredmény ugyanaz. Akkor ez lupus.

A hub így tehát kiesett a játékból, akkor próbáljuk meg a külső vinyót közvetlenül a hosszabbítókábelre dugni. Felpörög, éééés... a végeredmény ugyanaz! Hang van, de kép nincs... "No waaaaaay!!!" ordítom, és lendületből rádugom az egyik pendrive-ot, és... az meg működik!

Brrahh... BLDGLAMG... KRKRRKRRR#&@>vby$á;ła>#&#>&#>...................@#& .........

Totál zavar...

Összeszedtem magam, és előkapom a fehér táblát. A tesztek során kiderült, hogy a PSP-t sem olvassa hosszabbítóról, viszont mindhárom pendrive működik. A külső vinyó és bármi egyéb viszont nem. A differenciáldiagnózis során arra jutottam, hogy tökmindegy, mi a baj, jobb lesz, ha ez a hosszabbítókábel is nyugalomba vonul. Harddriveus externalitise és Playstation Portablitise is van egyszerre, szóval kapáltak a csávónak, mehetünk haza.

De azért mégse. Hátravan még egy dolog. Nézzük csak meg közvetlenül közvetlenül a külső vinyót. Éééééééés... Huhh... Micsoda dombormű! Nem romlott el, így működik. Tehát se hubon, se hosszabbítón keresztül nem ment (SP1 alatt tökéletes volt így is, úgy is), de közvetlenül most megy. Akkor tehát... a hub is, meg a hosszabbítókábel is pont most romlott el, mikor SP3-at telepítettem. Kicsit sok itt az egybeesés, nem?

Megnyugtató választ azóta sem találtam a problémára, viszont az USB-hub az asztali DivX-lejátszó esetében is ugyanazt a jelenséget produkálta: azon keresztül nem látta a pendrive-ot a masina, közvetlenül meg igen. Lupus, ha mondom.

Azt még lenyelem, hogy a hub elromlott, annál is inkább, mivel még garos. Nade a kábel is pont akkor adja be a kulcsot, amikor új a Win? Egyáltalán hogy tud elromlani egy kábel??? És hogy tud így elromlani, hogy az összes pendrive megy, de semmi más??? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Konklúzióként elmondható, hogy akkor fogom majd végképp nem érteni, ha majd az új hubbal és az új hosszabbítóval minden rendben fog menni. A nyomorúság garantált: vagy értem a szitut és nem működik semmi, vagy működik minden, és nem értem.

"Typical lose-lose situation. This is so you!" (Wilson)

U. i.: Jaj, majd kifelejtettem a slusszpoént: a Sansa működik, töltődik is, másolni is tudok rá. Hah!