Rendhagyó post következik, egy fórumbejegyzésemet találtam meg nemrég, még 2004 szeptemberéből. Ez következik most:

Emléket állítanék akkor annak az infótanárnak, aki bejött helyettesíteni. Ugyanis a reguláris tanárnőnk most épp Belgiumban van, úgyhogy valszeg még holnap is a helyettes tanár lesz bent.

Ott kezdte, hogy leültetett mindenkit egy fiú egy lány mintázatban. Azaz csak akarta, mivel a mi szakunkon 220 emberből 200 lány, így a csoportunkra levetítve sem ment ez a dolog. De ez nem zavarta emberünket. Aztán elkezdtett egy félórás szentbeszédet arról, hogy mi a különbség a fősuli és a középsuli között. A színvonaláról annyit, hogy kedvem támadt valamit szétverni, de legközelebb szegény számítógép volt, ami nem tehet semmiről.

Ekkor füzetet kért és az első sor, amit feliratott, hogy "a megjelenés kötelező", meghogy minden hétfőn 10:00-kor (persze kihangsúlyozva, hogy "nulla-nulla", hogyne). Mindeközben minden második mondata az volt, hogy "itt most felnőtt emberekkel beszélek". Ennek ellenére rászólt arra, aki nem írta le.

Aztán elkezdte feldiktálni az alapfogalmakat. Idézem:

- gép
- billentyűzet
- monitor
- egér
- porvédő
- asztal
- lámpa
- szék

Természetesen arra is rászólt, aki nem írta le, hogy "asztal, lámpa, szék". Ezután a különféle elnevezésekről tartott kiselőadást. Például arról, hogy a "gép" kifejezést nehogy behelyettesítsük a "hardver" szóval, mert aki ezt csinálja, az velejéig romlott és társadalomképtelen alak, pfuj. Ettől a szövegtől kedvem támadt megenni az asztalt, a lámpát és a széket. Minden második mondat továbbra is: "felnőtt emberek vagytok".

Aztán félórás kiselőadás arról, hogy a porvédő levételével kezdjük a gép bekapcsolását, és külön kitértünk arra is, milyen szögben kell letenni a porvédőt az asztalra a monitor mellé (sic!) Természetesen minden lépést felírni a füzetbe közben, így:

1. porvédő levétele
2. a gép bekapcsolása
3. monitor bekapcsolása
4. lámpa bekapcsolása (sic!)

Vagy valami hasonló, engedelmetekkel nem veszem elő a füzetet.

Ezek után kiselőadás arról, hogy kisujjal kell nyomni a Ctrl-t, mutatóujjal az Altot és már istentudjamelyikkel (de CSAK AZZAL) kell nyomni a numerikus Delt (Windows NT bejelentkezés, Novell Client). Persze én úgy csináltam, ahogy szoktam: gyűrűsujj-mutatóujj, és NEM a numerikus Del, hanem a másik. és ha nem ülök hátul, holtbiztos, hogy beleköt, hogy miért így csinálom. De akkor valamelyikünk már nem élne...

Aztán szerencsére elkezdtünk gépírást gyakorolni (megjegyzem: a vakírást egyáltalán nem jól tanultam meg autodidakta módon, csak a bal kéz stimmel, a jobbal nem szabványosan gépelek. Ennek ellenére megy vakon a gépelés, de ha meglátná egyszer is, hogy mit művel a jobb kezem, holtbiztos, hogy beszólna, hiába ad nekem folyamatosan jelest az általa írt(!) oktatóprogram...), úgyhogy a tortúra az utolsó fél órára véget ért.

Annyit tennék még ehhez hozzá, hogy hála istennek a következő órára már megjött az egyébként normális tanárnő, valamint azt jegyezném még meg, hogy jobb kézzel most is szabálytalanul gépelek, a bal kezemmel pedig szerintem a FIFA 2000 és a Mortal Kombat 4 című játékprogramok segítségével tanultam meg gépelni, ugyanis ezekben a kurzorbillentyűkön kívül még az A, S, D, F, E, W és R gombokra volt szükség. Az S gombról a mai napig a Nagy ütés, a D gombról pedig egy gyönyörűszépen kivitelezett kapuralövés jut eszembe. Ja, és a cím a fórumhozzászólás fejléce volt.

Ma még annyi történt, hogy Németország imponáló, szimpatikus, eredményes, látványos és hatékony játékkal 3-0-ra verte Ecuadort, valamint Urbán Flórián bebizonyította számomra azt, hogy ezt a fajta a skála mínusztartományának alvége felé elhelyezkedő, semmitmondó, rettenetes, iszonyatos "szakkommentárt" valahol tanulni lehet, ugyanis élő, épeszű ember ilyen mondatokat egyszerűen nem mond. Inkább megnéz zsinórban 10 magyar bajnokit, vagy lerágja a saját lábát.

Ja, és a játékvezetők legtöbbje Bólogató Jánosként követi a FIFA fontoskodó felszólítását, melynek hatására akkor is sárga lappal büntetik a sípszó után (vagy előtt) a labdát elrúgó játékost, ha az nyilvánvalóan nem hallhatta a jelzést. A legnagyobb röhej az volt, amikor Petr Czech is magyarázta a bírónak, hogy ugyan ne adjon már sárgát az ellenfélnek, hiszen ő is hallotta a nézőtérről jövő sípszót, aminek a szerencsétlen sorsú ghánai játékos úgy gondolta, eljött az ő pillanata és végre elvégezheti a büntetőt. Aztán annyira meg is zavarodott szegény, hogy a szabályos körülmények között megszületett második kísérlete már a kapufán csattant. Volt meccs, ahol több sárgalap volt ilyenért, mint durvaságokért. Úgy tűnik, ezen felhívás kiagyalóin már túlnőtt a jelenség - kérdés az, hogy ilyet minek kellett egyáltalán kitalálni...?

Now Playing: The Crystal Method - Onesixteen
Jó anyag ez a London album, csak kár, hogy OST...