Ezt az esszészerűséget már két éve be akarom gépelni, és végülis némi kreatív igazgatói nyomásra sikerült is megvalósítani. Mióta pedig van blogom, azt tervezem, hogy ha majd egyszer már begépeltem, akkor majd kiteszem ide. Hát tessék, itt van :-)

...

Szathmári Sándor: Még néhány felesleges szó (utószó a Hiába című regényhez)

Mint az elején írtam, a szó nem gondolatközlésre való. A tragédia ott van, hogy az emberek mégis szavakba akarják magukat átültetni, és ha valami hiba történik a világban, utánanéznek, ki tanította azt a rendszert és milyen szavakkal. Következő lépés, hogy a szavakat kicserélik, új szavakkal fejezik ki ugyanazt a szándékot, és azt hiszik, új célt tűztek ki, mert lerombolták a régi szavakat.

Pedig, ha az ember venné magának azt a fáradságot, hogy embertársa tanítását kényszer nélkül is megtanulni igyekezzen, de sok ostoba és felesleges disputa szűnne meg!

Valamit megtanulni nem azonos az elolvasással. Ha valamit elolvastunk, először kínai nyelven írottnak látszik, mert szokatlanok a szavak. Ilyenkor meg kell próbálni felépíteni magunkban egy szemszöget, amit legvalószínűbben képzelünk, megbújva a szavak mögött. Persze, ez még valószínűleg nem az, amit a szerző is gondolt, és ez kiviláglik a következő mondatokból, amikbe az elképzelt szemszöget helyezve nem fog egyezni a szavakkal. Most más szemszöggel, hangulattal próbálkozunk, míg végre megtaláljuk azt, aminek az összes eddig olvasottak meg fognak felelni. Ettől kezdve az egész tán világos és könnyen olvasható lesz.

Aki a megérteni akarás fáradságát nem veszi magának, a legelső szóbuckán megbotlik, ott megakad és elkezd rágódni, lemarházza a szerzőt, aki pedig esetleg ugyanazt akarja, mint ő. Így keletkeznek azok a disputák, amiket azonos célú emberek ellenfelekként vívnak egymással.

Az emberi tökéletességet már egyszer kifejezte valaki: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ebben benne volt a teljes anyagi egyenlőség, egyforma érvényesülés, béke, szabadság, fesztelen pihenés, igazmondás, becsületesség, életbiztonság. Ennél mindenre kiterjedőbb életszabályt soha többé nem alkottak.

De az e címen felül kerekült rétegek érdeke hamarosan befogta az eszmét saját érdekszekerébe, lőn elnyomás, kiuzsorázás, gyűlölet, és lőn sötétség, mindárt első nap.

Az utódok pedig keresték, hol is volt a hiba. A szavakat addig böngészték, míg rájöttek, hogy ez a szeretetparancs nagyon általános és szentimentális valami, és sok kibúvót tartalmaz. Majd csinálnak ők precízebb valamit, amit nem lehet félrecsavarni! és kimondták: szabadság, egyenlőség, testvériség.

és elkezdtek az emberek egyenlők lenni. Ha a bankigazgató leugrott a villamosról, éppúgy négy pengőt fizetett, mint a napszámos. Ha a bankigazgató megbetegett, éppúgy nem fizette meg senki helyette a kezelést, mint a munkásnak. A szabadság is megindult. A nagytőke éppúgy indíthatott lapokat, csinálhatott propagandát, mint azok, akik csak azért nem tették, mert nem volt miből. A nagytőke kartelleket alapított: ennyit kérünk az áruért, ennyit fizetünk a munkásnak. Ha nem tetszik a munkásnak, ő is szervezkedjen. Sztrájkoljon. Legfeljebb három hétig nem keres se a munkás, se az igazgató. Hogy az igazgató rendszerint tovább bírta a keresetnélküliséget? Elvégre szabadságában állt bírni. Ha nagyon kellemetlen volt a munkásszervezkedés, az igazgatók szövetsége feketelistát készített a békétlenekről, akiket mindenünnen kizártak. Elvégre szabadság van. Tessék a munkásoknak is feketelistát állítani a nem tetsző igazgatókról, és kimondani, hogy azokat viszont ők nem alkalmazzák üzemeikben. Szabad!

és a szabadság tényleg meg is követelte, hogy minden szabad legyen.

érezték a dolgozók, hogy valami nem egyezik, bár az alapelvekkel egyezik.

Pedig csak vissza kellett volna térni a lenézett szeretetparancshoz, ami még tökéletes volt. Mert ugyebár, ha az igazgató úgy szerette volna munkását, mint saját gyomrát, ezek a zavaró momentumok nem merülhettek volna fel. De nekik részletezni kellett, eltudományoskodni olyan pontokba, amelyek az élet egyes jelenségeiben jót jelentenek, máskor rosszat.

és lőn még feketébb sötétség a második nap.

és akkor megint utánanéztek a szavaknak: mit mondott a liberalizmus? A szerződési, vagyongyűjtési és vagyonfelhasználási szabadságot. Ez pedig két osztályt hozott létre: a tőkével rendelkezők és nem rendelkezők osztályát. Fogalmazzuk tehát újra a tökéletesség elvét így: osztálymentes társadalom.

Ez végül csak elég világosan mondja ki, hogy egyik ember nem nőhet a másik nyakára? élesen és precízen ki lett mondva: megszüntetjük az osztályokat, a tőkét szocializáljuk. Itt már igazán nem lehet hiba.

De már ott bizonytalan a helyzet, ki melyik osztályba tartozik. A mindenható részvénytársasági igazgató, bár a tőke nem az övé, tőkésnek lett nyilvánítva, mert szellemileg a tőke megbízottja és szolgája. Viszont a kismester, bár saját tőkéje van, proletárnak számított, mert szíve és érdeke oda húz.

Ez csak az egyik szóbucka, amiben megbotlottak.

Aztán a tőke szocializálása kezdődött. Mert a telekkönyvben a gyártelep Kohn Izsó, Geötheössy Zuárd vagy az első hazai Kelmestő és Bőrnyúzó Rt. nevére volt írva, és azt látták, hogy ezekkel a fenti közgazdasági tényezők bizonyos zavaró körülményeket fejtenek ki az áhított tökéletességgel szemben. Nosza, ki kell gumizni a bejegyzést, és helyére a tulajdonos rovatba odaírni: Osztálymentes Állam, Mely Átmenetileg él, De Szabály Szerint El Fog Halni. Így minden rendben lesz, nem lesz kartell- és monopolhelyzet, a munkásság kiuzsorázására.

és keletkezett abszolút monopolhelyzet. Most már minden attól függ, melyik pillanatban ébred a szovjet vezetősége rá, hogy csak inteni kell a hadseregnek, és egy kis puccs után az egész lakosság nekik fog verejtékezni olyan feltételekkel, amelyeket ők diktálnak. Egy gépfegyver máris ezer embert képes sakkban tartani, hogy a gázokról és a repülőgépekről ne is szóljunk. és ha ez megtörténik, senki ellene nem szólhat, hisz a tőke nem magántulajdon, csak a tőke hozamát kényszerítette magához a vezetőség, amely nem saját üzemében dolgoztatva kereste meg pezsgőjét, hanem az államiakban.

Hiolott, ha úgy szeretnék a népet, mint saját magukat, ez sem történne meg. De hát nekik részletszabályt kellett hozni, ami egy esetben jó, de a másikban már katasztrófa. Feltétlenül valami "új" kellett, és azt hiszik, ők hozták azt a nochniedagewesen eszmét, ami az egészet visszavonhatatlanul és elalkudhatatlanul rendbe hozza.

és lőn sötétség a harmadik nap, sőtétebb minden eddiginél, mert már minden természetes, igaz, agyon van tudományoskodva és a részletes szabályok tömege olyan káoszt teremtett, hogy minden elnyomásra és zsarolásra van valahol kádencia a paragrafusok közt.

Vajon honnan merítik a hitet, hogy pont az állammá monopoilizált gazdaságban, minden kizsákmányolás legtermőbb talajában és legtágabb lehetőségében nem fog bekövetkezni az a kizsákmányolás, ami eddig mindenkor követte a próféciák diadalát?

és honnan veszik a próféták és a közönség azt a hitet, hogy újat mondanak vagy hallanak, ha a szavak újak? érdekes tünet, hogy jó szándékú emberek összeverekednek, mert másképp titulálják szándékaikat, és meg vannak győződve, hogy céljaik tényleg különbözőek is, mert nem fárasztották magukat azzal, hogy társukat megtanulják.

Ennek pedig az a következménye, hogy mindegyik egy részletszót tűz ki annak elérésére, amit mind akar, de azt hiszik, hogy nem mind akarják és kátyúba jutnak, mihelyt a szó jelentési körén kívül új fogalmak merülnek fel.

(...)

Ugyanígy a materializmus. Jézus az elnyomás és a kiuzsorázás ellenében a szeretetet idealizmusnak hirdette: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem igével is. Tehát ne akard embertársaid bőrét lenyúzni, légy belátással, hogy az éppúgy életre teremtett ember, mint te. Később ugyanezt materializmusnak nevezték: az ember kenyérrel él, ne hagyd, hogy az elnyomók lenyúzzák a bőrödet. Jöjjön meg a proletáröntudatod, hogy éppúgy életre teremtett ember vagy, mint más.

De az egyik idealizmus, a másik materializmus. és agyba-főbe verik egymást az emberek, ami hagyján volna, ha csak a másik cégér alá férkőzött rosszakaratúakat vernék agyon, de még nagyobb elánnal verik be a másik párt jó szándéújainak koponyáját, mert azok még fanatikusabban hiszik, hogy a szavak alapján tesznek, ha jót tesznek. Egyik, mert akkor követi Istent, a másik, mert az felel meg a materializmusnak.

Mondjunk furcsa példákat? Az idealista Jézushoz jön egy gazdag ifjú. Elmondja, hogy a vallás minden szabályát betartotta, és kérdezi, megfelelt-e az Isten parancsainak ezzel? Jézus egyszerűen azt feleli: menj haza, oszd szét a vagyonodat a szegények közt, és meg fogsz felelni az Istennek. Vagyis az igének materiális gyökerei is vannak. (Mellesleg megjegyezve: ha ezeket a napnál világosabb szavakat is el lehetett alkudni, hogy képzelik, hogy a szocializmus lesz az egyetlen, el nem csavarható tanítás?)

Másrészt: az ember tényleg nemcsak anyagiakkal él. Hogy egyezik a materializmussal a szerelem, művészet, faji élet, kultúra? Nem tesz semmit! Ki lett jelentve, hogy lényegében az is a matériához tartozik, mert, bár nem anyag, de, mint az életnek egyik része elvben odatartozik. (Ahogy a gazdag ifjú vagyonának szétosztása elvben az idealizmushoz tartozott, a demokrácia pedig a magyar mivolthoz)

Ez a zavar okozza azt is, hogy nem rajongó, csak pusztán igazat kereső lélek eltéved az elvekben. Ha végigolvassa egy idealista próféta könyvét, örömrepesve csap rá: hiszen mindezt én is így gondoltam! Később végigolvas egy materialista könyvet, és abban szintén megtalál mindent, amit a világon tenni szeretett volna, de meg van magyarázva, hogy mindez pedig materializmus. és akkor döbbenve eszmél az igazat kereső, hogy a materializmusnak is igaza van. Ilyen szemszögből éppúgy lehet látni a világot, mint amúgy.

De hát akkor kinek van igaza?

Ezért zavarodik bele önmagába a világ. Azt hiszik, mást mondanak, mikor az élet jó megélését, az igazi emberi hasznosságot másként fejezik ki.

Más szemszög? Más világnézet? Dehogy! Más szavak! Igazán kár a tiszta, jó szándékú kereső lelkekbe azt szuggerálni, hogy mást hisz, ha őt hiszi, nem az "ellennézetet". Miért kell belezavarni önmagával és más jó szándékúakkal meghasonlásba hozni a tiszta, kereső lelket. Ez, és csakis ez a próféták bűne, mert különben ők is jót akarnak.

Pedig élet csak egyfajta van, amit jól megélni csak egyféleképp lehet. Ez olyan egyszerű volna! Szeresd felebarátodat, mint magadat. Próbálj ennél abszolútabb, teljesebb kifejezést találni a tökéletes társadalomra. Nem találsz.

és a tiszta valósághoz, a lényeg felismeréséhez nem tudunk eljutni, mert gondolatainkat szavakkal zavarjuk és hínározzuk meddővé és magunk is megbotlunk, megfeneklünk saját szavainkban, nem tudjuk a tökéletes benső gondolatot olyan erőhöz juttatni, hogy az rendezze a szavakat, ne pedig a gondolatot kelljen a szavaknak utána mesterkednünk.

Ha egyszer a jó szándékúak megtanulnák egymást, béke lenne, és tiszta ébredés. De csak szavak lesznek mindig, amit az uralomra jutott rosszindulat mindig ki fog csavarni, és kamatoztatni mások bőrére és sosem fogjuk tudni, miért lett minden rossz, hiszen a régi prófécia szavait immár uralkodó rendszer biztosítja és érvényesíti.

Ezért fogunk rángatódzni folyton, földtől az égig, a rendszerek kergetni fogják egymást, lesznek "újabb és újabb" "világnézetek", és míg a politika szélhámosai nyugodtan kasszálják be lényegnemlátó filozofálgatásuk kamatait, addig mi, jó szándékúak, hévvel fogjuk egymást új és új szavak zászlajai alatt ölni és irtani, mert szavakra haragszunk és szavakból élünk. Nem lesz soha nyugalmunk. Ez az ember tragédiája.

De csak a jó szándékúaké. A többié a butaság és rosszindulat, amely butaság vagy megfeszíti a prófétát, vagy köldök alá fényképezi az arcképét és megválasztja Muss Kátét, a rosszindulat mindent kamatoztat. Ezek finomak és nem verik be egymás fejét. Ezt a jó szándékúaknak hagyják.

Ezért: hiába.

...



Eddig az idézet, most pedig két gyors megjegyzés, az egyik az idézettel kapcsolatos: érheti az a vád ezt az idézetet, hogy pesszimista, de én azt mondom, hogy ha társadalmilag az ismertetett okok miatt nem is vagyunk képes változtatni, egyénileg megtehetjük. Csak észre kell venni, hogy mindez hogy mutatkozik meg a saját életünkben...

A másik megjegyzés pedig a szárított banánra vonatkozik az előző postból: helyreigazításként közlöm, hogy amit írtam, az boltban előrecsomagolt termékre vonatkozott, a bioboltban dekára vásárolt változatnak még lehet, hogy banáníze is van. Helyreigazításunkat olvastátok.

Now Playing: Rascal Flatts - Life is a Highway
Kár, hogy a film (Verdák) nem volt olyan jó, mint ez a szám...