2005-09-14

Ma körbejártuk a főiskola területét és alapos munkát végezve körülbelül 30, a filmklubot hirdető plakátot ragasztottunk ki, hogy informáljuk az embereket arról, hogy ez a filmklub ez lesz és jó lesz, és különbenis, jöjjenek el. Mindenekelőtt persze azért, hogy mindenki tudjon róla. Próbáltuk minél jobban, minél feltűnőbben elhelyezni a plakátunkat, ha nem volt helyünk, átrendeztük az egész hirdetőtáblát, hogy legyen.

Ha megengedtetik nekem, vonnék egy halovány analógiát. Az életben is tulajdonképpen ezt csináljuk: próbáljuk minél szélesebb körben megismertetni másokkal saját nézeteinket, helyet követelve magunknak a vélemények nagy hirdetőtábláján (azzzta, de szép hasonlat, gyorsan fel is írom...). Eközben sajnos bezárkózunk, és nem nézzük meg a többi hirdetést, csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy a mi plakátunkat minél több helyre kiragasszuk, hirdetve, hogy mi így gondoljuk. Láttam egy nagyon érdekes filmet, amelyben elhangzott a következő mondat:

"The real trick to life is not to be in the known, but be in the mystery."

Azaz próbáljunk meg elszakadni a saját dolgainktól, próbáljunk ki olyan dolgokat, amikről keveset tudunk, ne mindig ismert környezetben éljünk, mert akkor nem fogunk fejlődni, sőt, ártunk is magunknak. Azzal, hogy újra és újra ugyanazt a plakátot ragasztjuk ki, létrehozunk egy csomó beidegződést, amely már ismert, azonos reakciókhoz vezet. E reakciókat aztán addig ismételjük, míg teljesen érzéketlenné válunk, és már nem is merül fel, hogy van más út is. Hallgatjuk tehát a Kossuth Rádióban a határon túli magyarok problémáit, és ez nekünk így jó, nem vágyunk másra (sok-sok kereszthivatkozást és analógiát bele, ettől blog a blog...). Pedig más is van a világon, csak nem érdekel minket, elvagyunk azzal a jó érzéssel, hogy mi kiragasztottuk azt a plakátot. Jöhet az áldott passzivitás, mi igazán mindent megtettünk... Ezen magatartás veszélyeivel az említett film részletesen foglalkozik, emellett rengeteg érdekes gondolatot is felvet, úgyhogy ebbe most nem megyek itt bele, inkább mindenkinek ajánlom ezt az igazán remek alkotást.

Most, hogy kiraktam saját plakátomat a világ legnagyobb hirdetőtáblájára, az Internetre, máris jobban érzem magam, jöhet a jól megérdemelt pihenés...

Eddigi hozzászólások:

S@ti

permalink: #1 | 2006-05-04 19:37:27

"(sok-sok kereszthivatkozást és analógiát bele, ettől blog a blog)"

Meg sok-sok olyan szöveget, amit rajtad kívül csak egy ember ért! Fontos...

*szórakozottan mormol tovább maga elé*

Fontos... fontos...

Hozzászólnál? Itt megteheted!

Neved

E-mail (kötelező megadni, nem jelenik meg)

Weboldal (opcionális)

Jelöld be, ha szeretnéd, hogy emlékezzek rád, amikor ugyanerről a számítógépről böngészel!

Kommented:


Löncshús: (A kód a mai nap sorszáma, 1 és 31 között.)

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2024 by S@ti, de egyébként PD!