Lezajlott a 2006-os gólyatábor, és én csak most jutottam úgy géphez, hogy rávisz a lélek a blogírásra. Például tegnap este is jutottam géphez, de akkor inkább Duke Nukem Manhattan Projectet játszottam blogírás helyett, ami egy kváziháromdés platformjáték egyébiránt. Még egyébirántabb pedig, egyik nap délután is jutottam géphez, de akkor meg House M.D.-t néztem, amire nemrég kaptam rá. Tegyetek így ti is. Ninjánál már ott az első szezon, hamarosan Eránál is ott lesz, meg birgénél is. Nfol már korábban rákapott. Szóval terjed ez, terjed... A cím is ebből a sorozatból van: a differenciáldiagnózis az a folyamat, melynek során Dr. House felírja egy fehér táblára a tüneteket, a munkatársai próbálkoznak mondani valamiket, aztán a végén House-nak lesz igaza. Tulajdonképpen az egész sorozat is ennyiből áll, de elképesztően szórakoztató.

Gondban vagyok, mert nem tudok kiakasztó dolgokat írni az új elsősökről... Pedig a gólyatábor előtt már úgy rákészültem, hogy most segítőként majd átélem ezeket az elképesztően stresszelő és idegfeszültséggel teli pillanatokat, amikről a blog indulásakor volt szó, de nem. Az új elsősök nem voltak nyavajgósak, nem fáradtak el hirtelen és nem kérdeztek hülyeségeket.

Az első napon a Semmelweis úti kollégiumba voltunk Ninjával beosztva, hogy kísérjük be az ide költöző kommunikációsokat, vegyük fel az adataikat, vigyük fel a csomagjaikat, etc. Aztán este következett a tankörünkkel való megismerkedési est, amin végülis nem ismerkedtünk meg senkivel. A saját tankörünkből teljes biztonsággal még most is csak egy-két embert ismernék meg, szóval jól odafigyeltem :-)

Másnap a "csónakház" nevezetű eseményre kerül sor értelemszerűen a csónakházban. Illetve -nál... Mindegy. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy nagy tér, ahol mindenki nyüzsög, közben két hangfalból ütemesen árad ugyanaz a vérgyász ((c) by Nfol) zene, mint ami a RockMenzán, aztán egy idő után a sok ember rájön, hogy nem igazán tudnak ennyien együtt semmit csinálni, akkor gyorsan kitalálják, hogy legyen valami vetélkedő, aztán annak is vége és marad a semmi. Namost erről lemaradtam, mivel sikerült megtalálnom az egyik lányt, akit beköltöztettünk előző nap (az ő szobájukhoz külön kellett kulcsot gyártani oly módon, hogy a pótkulcsot lemásoltattuk), meg ott volt vele egy srác, és velük beszélgettünk egész éjszaka, amígnem hajnali egy felé közelítve úgy döntöttünk, hogy megyünk. Időközben Ninja kifejtette a "Milyen az a Soxak?" kérdésre, hogy "Ugyanez, csak nappal"...

A Soxak vetélkedő pedig tegnap volt, és tényleg majdnem ugyanaz volt, mint a csónakház, de volt egy óriási különbség: igazi zene volt, nem RockMenza féle fertelmek!!! Először hallottam ezen a főiskolán zenét!!!!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Erával azonnal petíciót akartunk írni, hogy az a srác legyen a DJ a menzán, aki a Soxakon szolgáltatta a zenét. Volt például a Kosheentól a Wish!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Még mindig nem tértem magamhoz...

és elérkeztünk a mai naphoz, amikoris két óránk lett volna, de nem volt, és én poénból magamon hagytam az első hétre a gólyatáboros karszalagot. és most is úgy gépelek, hogy még rajtam van. Ezzel is bővült legalább a Kulisszatitkok rovat...

Most pedig megyek végre UT-zni, folytatni a DNMP-t, meg tovább nézni a Dr. House-t. Már hiányzott...

Now Playing: Coldplay - Low

Komment-link (mostantól nem új ablakban nyílik, birge kérésére)