A cím szorosan összefügg szerencsétlen Ericsson T65-ösöm állapotával, amely sajnálatos módon tetszélő állapotba került, amennyiben se bekapcsolni, se kikapcsolni nem lehet, miközben ő maga se bekapcsolt, se kikapcsolt állapotban nincs. Konkrétan az akkumulátor töltöttségi szintet jelző ikonja van kint a kijelzőn, és ha megnyomom a bekapcsológombot, akkor kigyullad a kijelző, de nem reagál semmit. Akárhogy tenyerelek rá, semmi...
I figured, hogyha az akkut kiveszem és visszateszem, talán magához tér ebből a Schrödinger macskáját idéző állapotból, de nincs olyan csavarhúzóm, amivel a hátlapot rögzítő két darab csavart ki tudnám csavarni. Tehát most vagy telefont veszek, vagy csavarhúzót. A helyes megfejtők között apple-egereket sorsolok ki (ezekről később...)

A cím megszületésében tevékeny részt vállalt az a hűséges olvasóm, aki a fenti gondolatmenetet mélyértelműen végighallgatta, ezzel bábáskodva a tetszélő kifejezés megszületésénél. Bár a google hozott rá 16 találatot, de nekem ezektől függetlenül és éppen abban a pillanatban jutott eszembe.

Voltunk ismételten a külföldieknél, méghozzá múlt hét szerda este, amikoris eredetileg be akartuk jelenteni nekik, hogy a telefonom szolgálatteljesítés közben hősi halált halt, de nem lett belőle semmi, mert mielőtt találkozhattunk volna akár csak egy olyan emberrel, akinek megadtam a számomat, és ebből kifolyólag ez az infó fontos lehetne neki, leragadtunk egy az egyik kínai lánynál, aki éppen magyart tanult, és a belépő Desperadót rögtön letámadta azzal a kérdéssel, hogy az "egy" szót hogyan is kell kimondani. A "gy"-hanggal voltak kisebb problémái, aztán mikor Desperado kiment, tőlem kérdezte a többit. Ígyhát ottmaradtunk, amíg végig nem mondta az összes számot százig (azért voltak benne ugrások, 31 után rögtön 40 jött, és hasonlók - hálisten...), aztán meg pár kifejezést, mint például Jó reggelt!, Jó napot!, meg ilyenek. Ez utóbbiak közül a Milyen a ...? kérdésnél kétségbeesetten mutogatott az "ly"-ra, hogy na az most miféle szerzet. Hilarious...

Erről az jutott eszembe, hogy valamikor 1999-ben az 576 KByte-ban CoVboy kapott egy olyan levelet, amiben szerb nyelvű idézet is volt, és amikor közreadta, voltak benne értelmezhetetlen karakterek, mire CoVboy azt írta róluk, hogy azok helyén valami istentelen szerb hieroglifa volt, amit nem tudott feldolgozni a Word, és amúgyis látni kéne a helyesírásellenőrzőt szabályszerűen rázza a hideg...

További érdekesség, hogy például a "harminchárom" kifejezést a lány a következőképpen ejtette ki: "ha_minchá_om". A "_" helyén egy a "j" és a semmi közötti hang található, és mikor felszólítottuk, hogy pörgesse meg azokat az "r"-reket rendesen, akkor megtudtuk, hogy "Chinese people can't say _"... Ami plusz érdekesség ebben, az az, hogy ezek után minden olyan szó kimondásakor, ami "r" hangot tartalmazott, a "sorry" kifejezés használatával kért bocsánatot azért, amiért ez neki nem megy, de egyrészt nem haragudtunk, másrészt meg talán mégiscsak meg kellett volna tanulni a "bocsánat" kifejezést inkább, mert így a helyzet csak súlyosbodott a "so__y" révén... Egyébként tényleg aranyos lány, még a folyosóra is utánunk jött, és a "gy" hangot sikerült egész expert szinten elsajátítania, mire mennünk kellett. Merthogy egy idő után mennünk kellett és sajnos nem találkoztam Martinnal, aki elmagyarázta volna nekünk a zuhanyzók történetét (mellesleg meg is lincselt volna minket ott össznépileg a többiekkel, hogy miért nem tudtuk megoldani...); Nurullal sem futottam össze, aki ugyanezen okok miatt már hülyét kapott, hogy 26 ember nála zuhanyzik, a szobatársához képest pedig mellesleg egy zombiban is több élet van; S Ivant sem tudtam üdvözölni, hogy megkérdezzem, hány embert sikerült elvernie netsakkban...

Ennyit a nemzetközi kapcsolatokkal, ugorjunk át most a dokumentumfilmes és egyéb iMovie használatát igénybevevő feladatokra, ugyanis készen vagyunk a harmadik dokumentumfilmünkkel is, amelyben rejtélyes módon hanghibák keletkeztek. Azaz talán azt is mondhatnám, hogy egyáltalán nem rejtélyes módon, sőt, ha továbbmegyek, azt is kijelenthetem, hogy a rejtélyestől mi sem áll távolabb, hogy mi okozta a hanghibákat: a bűnös az iMovie nevű csoda, amely teljesen össze meg visszakavarja a hangsávokat, amiket mi azzal a csodálatos egérrel precízen odahúzkodtunk a megfelelő képsorok alá. A folyamat úgy néz ki, hogy mi megtervezzük, hogyan legyen, kidolgozzuk és megcsináljuk, az iMovie pedig nemes egyszerűséggel összebarmolja, és a végeredmény olyan lesz, hogy egy-egy képsornál néhol két hangsáv van egymásra keverve, máshol meg ebből kifolyólag két-három másodperces néma csendek keletkeznek. Ha ezután csúnyát akarok mondani valakinek, felszólítom, hogy csináljon videót az iMovieval, ugyanis az előző dokumentumfilmünk hangsávjait is összekuszálta, igaz, ott valami miatt csak az első 10 másodperccel tette ezt, de hogy az örömöm teljes legyen, csak akkor derült ki, mikor már kipörköltem DVD-re. Hát anyád.

A DVD-írás egyébként még egy aranyos feature ezeken a csodálatos (sőt, csudálatos) iMaceken, merthogy a szokásos sajátgépet idéző ablakban kell megnyitni az üres DVD-t, hogy bele lehessen húzni az asztalra kitett írnivaló avikat. Namost egyrészt még ekkora képernyőn sem mutat jól meg nem nagyon lehet elférni az ablakokkal, másrészt meg az egér érzéketlensége miatt néha meglepetésszerűen elfogy az asztal, miközben még a kezedben van a fájl, és különböző kézbalett-mozdulatokkal kell operálni, hogy fel tudj tenni valamit a pendrive-odra, de ennek a tetejébe még, ha DVD-írásról van szó, még ez sem elég. Ha ugyanis a fájlokat húzod bele az üres DVD ablakába, akkor rejtélyes módon kis nyilak jelennek meg az immáron ott szereplő ikonokon. Nekem ez először gyanús lett, és odahívtam az egyik gyakorlatvezető tanárt, hogy ugyan nézze már meg, hogy én látok-e rosszul, vagy ez az idióta tényleg csak a fájlok parancsikonjait óhajtja nekem DVD-re írni, és tényleg igazam volt. Azt kell ugyanis csinálni, hogy másolni kell az X darab itemet és beilleszteni a másik ablakba. Ezt már nem is kommentálom, mert még az iMovie szónál is csúnyábbat találok mondani...

Ami miatt viszont ezt az egészet előhoztam, az ez a werkfilm, amit birge készített az eddigi három beadandó filmecskénk forgatásainak bakijaiból és felemelő pillanataiból, elég sok helyen featurál engem is, valamint egy jó adag emberi hülyeséget. Nfolnak is a figyelmébe ajánlom, bár 70 MB-s a fájl, de mindenképpen látnia kéne... Meg persze mindenkinek, aki most olvas, természetesen.

Most pedig dobpergés következik (nem, fenyőfák nem...), mert jön a mai bejegyzés két fő témája közül az egyik. Az IWiW üzenőfaláról már értesülhettek róla páran, hogy ezt a videót levették a YouTube-ról, mivel panasz érkezett rá (a link már nem a YouTube-ra mutat, mert dühömben feltöltöttem a videót a saját tárhelyemre...). Bővebben nézzétek csak ezt:

Dear Member:

This is to notify you that we have removed or disabled access to the following material as a result of a third-party notification by SPORTFIVE claiming that this material is infringing:

Fantastic Goal: http://www.youtube.com/watch?v=xLzSSLOnoWk

Takács gólja tehát nem tekinthető meg többé a YouTube-on. A videót 3554-en látták, a ratingje 3,5-en állt az 5-ből, volt hozzá emlékeim szerint 4 komment is. Egyik sem arról szólt, hogy milyen kár, hogy ezt meg lehetett nézni itt. Ez valami hihetetlen, hogy valaki ennyire reakciós legyen... Az üzenőfalon fel is szólítottam mindenkit, hogy jelentkezzen az, akinek fájt, hogy fent van a videó a neten - director jelentkezett, de az nem érdekes :-)

Egyre kétségbeesettebb rohamokat produkálnak az internet információszabadsága ellen ágálók, és egyre kétségbeejtőbb az, hogy sok esetben sikerrel is járnak. Most már csak arra várok, mikor távolítják el Torghelle szenzációs megmozdulását is az oldalról (már majdnem 10000 néző látta), és mikor törlik az accountomat végleg. Ezt érdemlem, bizony...

Aurorával megtapasztaltuk pénteken, hogyan működik a netes vásárlás. Nekem eddig erről csak jó tapasztalataim voltak, hiszen a BookLine-on rendelt könyveim valóban megérkeztek akkorra, mikor mondták, de ez most egy teljesen más eset. Az Unitel WebShopból rendeltünk egy 160 MB-s Seagate vinyót, ami így olcsóbb, mintha a boltban kérnénk el. Személyes átvételt választottunk, kattintottunk egyet a megrendelésre, és azt hittük, hogy már lehet is átvenni. A boltba betérve az egyik eladó srác revelálta nekünk: az két nap, hogy a WebShopból leküldjék az üzletbe és ott átvehessük. Hát hogy is gondolhattuk, hogy az internetes vásárlás arra való, hogy meg tudjuk vásárolni a választott terméket??? Hol élünk mi? A jövőben??? Már már beleérünk 2007 fülcimpájába, és még mindig két nap az átfutási ideje egy személyes átvétellel megrendelt terméknek. Hát gratulálok! Nem lenne ám egyszerű megnézni, hogy van-e raktáron az adott termék, aztán majd azzal feltölteni a készletet, ami jön - nem. Azt nem lehet.

Ezek után Aurora felhívta a pesti központot, ahol a WebShop található, és a segítőkész női hang mondta, hogy hétfőre talán, de keddre biztosan odaér, mert ebben a pillanatban indult el a szállítmány. Hát 2007 ide, 2007 oda, meg kellett volna kérdezni tőlük szerintem, hogy "Bocsánat, tessék mondani, hányadik században élünk?", mert a válasz az lett volna, hogy "Hát, a tizen..." - jó, majd értesítjük. Aurora szerint, ha adnánk nekik egy teleportert, akkor is két napig eltökölnének rajta, mert azt úgy nem lehet, hogy csak betesszük, megnyomunk egy gombot, és már ott van, mert előtte ki kell tölteni ezt, alá kell írni azt, személyesen be kell jönni egyeztetni... Tanulság: attól, hogy interneten fut be a rendelés, még rendelés marad. Semmivel nem lesz gyorsabb!

Így a végén azt árulja már el nekem valaki, hogy hogy került körkörös (!) karcolás a discmanemben hordozott CD-RW-mre? Először a lejátszó hibájára gyanakodtam, mikor egyes trackeknél elkezdett "nyökögni", ami egyértelműen azt jelenti, hogy értelmezhetetlen adatokba ütközött az olvasófej, és a digitális-analóg átalakítás során ezek éles hangokként jelennek meg. Ez még mindig jobb, mint az, amit a számítógép művelt vele a rádióban, az iMac meg követte: egyszerűen leállt a másolással. Rájöttem, hogy a discmanem csak azért nem fagy le ezeknél a trackeknél, mert nincs neki esze, azaz nincs rajta operációs rendszer. Ez egy érdekes filozófiai vita tárgyát is képezhetné akár, hogy az OS mennyire felel meg az ész fogalmának, de tény, hogy a discman vért izzadva pörgeti a lemezt és olvassa a hülyeséget is akár, az operációs rendszer viszont a hülyeséget látván karba tett kézzel hátradől, hogy ő ezzel nem hajlandó foglalkozni. Melyik az okosabb?

Ja, és arra jöttem rá nemrég, hogy az Apple-egereken is van jobb és bal gomb, mert ha jobb oldalon nyomod meg, akkor jobb gomb, ha bal oldalon, akkor bal. Csakhogy ez az égvilágon sehogy nincs jelölve rajta, ezért tartott egy félévnyi iMacezésbe, mire rájöttem. Vivát.

Így a bejegyzés végén pedig szolgálati közlemény következik:

Jobbulást a kreatív igazgatónak! X 100000000000.

Szolgálati közleményünket hallottátok.

Now Playing: FC Kahuna - Hayling
Új kedvenc: gyönyörű vokál, megnyugtató dallam, elektronikus klasszikus. Itt megnézhetitek és meghallgathatjátok - amíg le nem szedetik azzal, aki feltöltötte...

Komment-link