Annyira nem rossz ötlet az It's the Mind, hogy le is nyúltam blogcímnek. Bővebb információért lásd az előző post kommentjei közt Nfol elsőjét.

Annyiban szerencséje van az eddig történtek ellenére is hűséges olvasóimnak, hogy nem a post maga, hanem amiről szól, az lesz It's the Mind jellegű. Pedig ide most bevághatnám a post legelejét, és-

Na jó, just kidding.

A mai nap az interkulturális kommunikáció jegyében telt, ugyanis meglátogattuk a 35-ös koli negyedik emeletén lakó mintegy 26 kínai és mintegy 1 bangladesi tanulót, valamint az ötödiken lakó mintegy 20 ukrán hallgatót, akik mind három évre jöttek ide. A főiskola annyira okos volt, hogy erre a 47 emberre egy (1) darab kapcsolattartót nevezett ki, aki Desperado, az IAESTE Helyi Bizottságának elnöke. Az előző gyűlésen megkért minket, hogy nem lenne rossz, hogyha aki tud angolul, az segítene már egy kicsit, mert egy embernek azért a 47 egy kicsit talán sok. Mi pedig mentünk Aurorával, aki saját bevallása szerint egy kukkot nem tud angolul, mégis egész sokmindent megértett a lezajlott párbeszédekből, meglepően kevésszer kellett "játékba avatkoznom", azaz fordítani, ami elhangzott az imént. Szóval ezúton is elismerés neki - az már egész biztosan nem igaz, hogy egy kukkot sem :-)

A kínaiakkal azért nehéz megtalálni a közös hangot, mert csak kettőjük tud angolul, a többiek eléggé katasztrofális szinten állnak a nyelvvel, és én egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy hogy fognak ők itt tanulni, mivel az oktatásuk elviekben angol nyelven folyik. Hogy most akkor folyik-e, vagy mindent Ericről és Martinról másolnak (a két srác, aki tud angolul közülük - mindenkinek van egy amerikai neve), azt nem tudom, mindenesetre érdekes. Nomeg az is, hogy ők itt angol nyelvet is tanulnak, és alig hiszem, hogy itt lenne olyan angoltanár, aki tud kínaiul. Márpedig valamilyen közös nyelv ahhoz is kell, hogy valakit angolul tanítsunk, szóval... Na, itt már erősen kezd It's the Mind jellege lenni a dolognak, de van még tovább...

A kínaiakhoz még visszatértünk később, a Martinnal való találkozásunk után gyorsan felmenekültünk az ukránokhoz, akik már sokkal közvetlenebb, talpraesettebb és nyelvtudóbb népség - mindegyikük tud angolul, egész jól! Ivan ráadásul óriási arc (a srác, akinek megadtam a számomat - mindegyik külföldi tanulónak van egy magyar mobilja), nagyon jól tud angolul és remek kiejtéssel tudta kimondani, hogy "táska", amikor kiderült, hogy Desperado a táskáját hogy-hogynem a kettővel odébb lévő lányok szobájában hagyta. éppen interneten sakkozott, amikor megjelentünk nála, és a "Now, I'll beat some people on the internet!" mondattal búcsúzott tőlünk, valami utánozgatatlanul ördögi kifejezéssel az arcán. Spot on!

A kellemes rész után újra körbejártuk a kínaiakat, elsősorban Eric megtalálása céljából, de az valahogy nem sikerült, úgyhogy megnéztük a konyhát, ahol a következő kis szkeccs zajlott le: Desperado bement, és látta, hogy főzőcskéznek éppen bent úgy hárman. Megkérdezte tőlük, mit főznek, mire a válasz így hangzott: "Yes." Desperado kijön, és azt mondja: "Na, látjátok, ez a társaság teljesen reménytelen, most kérdeztem tőlük, mit főznek, és annyit mondtak, hogy yes. De talán azt hitték, azt kérdezem, hogy hogy vannak..." - morfondírozott el talán már félig magának, de én közbeszóltam: "Nade arra a kérdésre is milyen válasz már az, hogy yes?" Ezt a mai napig nem értem. It's the Mind, mondom...

A körbejárás során találkoztunk még Leóval, aki azért még Ericen és Martinon kívül nagyjából értelmes arcnak néz ki, elfogadható szinten tud angolul, szóval vele sok probléma nem lesz. Aztán benyitottunk egy olyan szobába, ahol az egyik srác egy izometrikus nézetet használó, szemlátomást shareware szintű hack 'n slash játékot futtatott negyed képernyőn egy laptopon, jöttünkre fel sem nézett. Desperado kommentárja: "Ez egész nap ezt csinálja. Átjön a lányok szobájába, és ezzel játszik." A srácon nagyon látszott, hogy most az a kb 400*300-as ablak neki a virtual reality, szóval nem is zavartuk tovább. Ehhez hozzá kell még tennem, hogy It's the Mind? Na ugye...

Kiderült közben, hogy a szinten egy zuhanyzó sem működik. Martin ezt élénken elmagyarázta nekünk kétszer is, aztán hatalmas ide-odamagyarázások után sikerült összeraknunk a képet, ami a következőképpen néz ki: a koliban most újítják fel a zuhanyzókat oly módon, hogy kicserélik a zuhanytálcákat. Ez azzal jár, hogy egy napig hagyni kell száradni a szilikont, amivel lekenik. Az alapötlet az volt, hogy nehogy az legyen, hogy senki nem tud zuhanyozni, csak minden második szobában fognak szilikonozni. A kis tekerőt minden második szobában kivették a foglalatából, hogy ne tudja senki megnyitni a vizet és újra összevizezni mindent. Csakhogy ezek az okos kínaiak azt csinálták, hogy levették a tekerőket, és átvitték a szomszéd szobába. Így azokat a zuhanyzókat is használták, amiket nem szabadott volna nekik. A slusszpoén most jön: a karbantartók erre az összes zuhanyzóban elzárták a vizet. Így a kínaiak jelenleg nem tudnak zuhanyozni; csak abban a szobában működik a zuhanyzó, ahol a bangladesi srác lakik egy másik kínaival, mert ott nincs zuhanytálca, nem volt mit szilikonozni... A bangladesi srácot egyébként Nurulnak hívják, baromi jól tud angolul, elképesztően barátságos és oltári jó arc. Meg a kínaiak szerint is, mert Martin kérésére beleegyezett, hogy jó, akkor az a 26 ember, akinél nem működik a zuhanyzó, zuhanyozhat nála.

Mi próbáltuk rábeszélni Martint, hogy próbáljon egyezkedni az egy szinttel feljebb lévő ukránokkal (vagy az egy szinttel lejjebb lévő magyarokkal, for that matter), de azt mondta, ő nem akarja, mivel az egy "másik kultúra". Mikor a magyarokat kérdeztük, ugyanez volt a válasz. Ilyenkor meg az ember hiába akar segíteni, mert ezzel, hogy ő nem akarja, nem tudunk mit kezdeni. Aztán Martin még háromszor elmondta a problémáját, és rájöttem, milyen furcsa érzés kettő után harmadszorra is elmondani, hogy "I'm sorry, we'll do everything to solve this problem". Na, szerintetek milyen érzés? Talált: It's the Mind...

Aztán Martin még háromszor elmondta a problémáját, és rájöttem, milyen furcsa érzés kettő után harmadszorra is elmondani, hogy "I'm sorry, we'll do everything to solve this problem". Na, szerintetek milyen érzés? Talált: It's the-

Hmm... I have a terrible feeling of déja vu...

Na, a végére azért csak It's the Mind jellegű lett a post maga is, nem úsztátok meg. Mindenesetre én szeretnék beszélgetni majd valahogy a többi kínaival is, hiába totál kakukk az egész társaság angolból, majd csak megoldjuk valahogy. Az meg aztán különösen érthetetlen, hogy miért nem nyitnak jobban legalább az ukránok felé, akikkel még ráadásul egy cipőben is járnak, mert Ukrajna hiába szomszédos ország, mégiscsak idegenek ők itt mindannyian. Az meg, hogy "más kultúra" nem érv, mert ennyi erővel csinálhatnak kínai negyedet az egész emeletből, de akkor meg minek jöttek ide...? Mindegy, ezen nem idegesítem magam, az idő talán megoldja ezt a problémát is. Az ukránokkal meg semmi probléma nem lesz, mert három lány tőlük például Budapestre utazik önállóan vasárnap repülő- és vonatjegyeket venni haza, és nem ez az első eset.

IíN
IíN

Úgy látszik, a busz is igazodott a mai nap általános It's the Mind hangulatához.

Now Playing: Franz Ferdinand - Tell Her Tonight

Komment-link