Kedves olvasóim! Elképesztő transzdimenzionális jelenségnek lehettek ezúttal szemtanúi! Ezt a postot ugyanis... Win98 alól írom. Fantasztikus, igaz? Magyarázat következik.

Múlt hét pénteken kezdte el azt csinálni a gép, hogy látszólag random időpontokban újraindult. Aztán később megláttam a mintázatot: minél tovább pihen a gép, annál később indul újra. A legelején még a reakcióm eléggé laza volt ("Windows."), aztán később gyanússá vált, hogy itt hardverhiba van. Leginkább valami melegedésre gyanakodtam, meg is konzultáltam pár emberrel bent a cégnél és arra jutottunk, hogy tegyem fel az Everestet és nézzem a hőfokokat. Na, hát akkor ezt fogom tenni, gondoltam én.

A boot után volt kemény 10 percem a Windowsban, utána újraindult. Aztán újra. És újra. Meg se találtam még az Everestet, úgyhogy beléptem a BIOS-ba és néztem a hőfokokat. 42 fokos CPU-hőfoknál indult újra. Na igen, 42, hát persze, tudtam én mindig is...

Ennek hatására megszólalt egy sirály-kórus a fejemben: a táp lett tehát az elsődleges gyanúsított, amely a későbbi indításoknál elkezdte levágni az áramot az asztal alatti elosztókból. S mikor ez már úgy is megtörtént, hogy a gép be se volt kapcsolva, a bűnössége bizonyossá vált. Ekkor kezdődött el az az eseménysorozat, amit akár egy külön postban is megírhatnék "Táp-kanossza" címmel.

Mivel a tápot januárban vásároltam, megvannak a garipapírjai. Felhívtam az üzletet, ahol vettem ("Tájak-korok-múzeumok, gyűjtsünk Csepel-biciklire..."), és kedvesek voltak ugyan, de mondták, hogy nem úgy megy az, hogy csak beviszem a papírokkal együtt és kapok másikat ("... nem kapsz Csepel-biciklit, majd ha négyszázszor annyi lesz..."), hanem fel kell küldeniük Pestre, ahol bevizsgálják, és majd egy hét múlva kapok cseretápot ("... gyűlöltem az emlékházakat...").

(Megjegyzés: a zárójeles idézeteket nem tudtam linkelni, mert a YouTube felfüggesztette ("... processing") a kontómat.)

Három munkatársam is ígért nekem kölcsönbe tápot, amíg nem kapom meg a cserét. Az első srác rosszul emlékezett, hogy neki hol van az a tápja, amit adni akart, vagy hogy egyáltalán létezik-e. De ha volt is, hát nem volt ott, ahol gondolta, hogy volt. A második srác közben rájött, hogy amit ő hozni akart volna, az régebbi és nem lenne kompatibilis, így egy egész gépet hozott helyette, amin Win98 van... és hát végülis nélküle nem született volna meg a post sem. A harmadik kolléga tényleg hozott tápot, ám az a táp valószínűleg gyengélkedik, mert egypár másodperc működés után a gép leáll - még a BIOS-füttyig se jut el...

Így hát itt ülök most egy Win98-as gép előtt, és végignéztem azt a meccset, amit az USB-s lézeres egérrel vívott... Fergeteges volt, de megcsinálta és működik! Azóta turulcsiripeltem, RSS-t olvastam, és egyéb webkettes dolgokat műveltem, amikre még csak nem is gondoltak, amikor kitalálták ezt az operációs rendszert. Hihetetlen, szinte látom, ahogy a Win98 csodálkozik ezen a sok újdonságon (leginkább a "béta"-feliratokon :-)), és álmélkodik, hogy mivé fejlődött a net. Én utoljára öt éve használtam ezt az oprendszert, akkor is csak azért cseréltem, mert az akkor még újnak számító gépem már XP-re volt optimalizálva...

Remélem, egy másik tápot hamarosan szerzek, ha nem, akkor legkésőbb jövő hét szombatig időutazóként rovom a net ösvényeit. Ja, netezésen kívül mást nem tudok csinálni ezen a gépen, mert CD-meghajtó van csak benne és nem ismeri fel az 500 GB-os külső merevlemezemet. Így hiába tudnék rátenni zenelejátszót, filmlejátszót, nem lenne honnan venni a tartalmat bele... Még jó, hogy van Sansám, így tudok zenét hallgatni net közben...

De ha nekem valaki azt mondja mondjuk két héttel ezelőtt, hogy nemsokára 98 alól fogok postot írni a blogba...