A Világ Legpechesebb Csapata megint bebizonyította, miért nem érdemes szurkolni nekik. Hollandia minden VB-n többet érdemelne, de minden VB-n kiesik. A támadójátékuk mindig zseniális, mint most is, de sosem sikerül fontos pillanatokban gólt szerezniük.
Mindegy, én remélem, hogy egyszer VB-t nyernek... MéG AZ éN éLETEMBEN!!!

Ha ép idegrendszert szeretnétek magatokénak tudni, fogadjatok meg egy tanácsot: NE szurkoljatok a hollandoknak!

én viszont nem tehetek mást: szeretem ezt a csapatot...

Ezt a szöveget írtam most az IWiW üzenőfalra, illetve próbálom írni, de az üzenőfal nem működik, legalábbis a szöveget felküldeni nem tudom... Anyways, a gondolatmenetet folytatnám azért így a meccs margójára.

Nem fogom mentegetni a hollandokat, valóban sportszerűtlenek voltak ők is, de a portugálokat se kellett félteni. Hogy ki volt sportszerűtlenebb, azt lehetetlen eldönteni, a legjobban a bírót lehetett sajnálni ebben a tekintetben. Ami miatt a Világ Legpechesebb Csapatának nevezem a holland gárdát azt a szokásos jelenség miatt teszem: megint olyan csapatuk volt, amivel VB-t lehet nyerni, és megint nem nyernek. Persze ez több más nemzetre is igaz, de amilyen körülmények között ők veszíteni tudnak, az minden alkalommal megér egy misét. Amikor az ellenfél vezetést szerez ellenük, és nekik támadniuk kell egy egyenes kieséses meccsen (akár VB-döntőben), velük mindig az történik, hogy van millió helyzetük, már az ellenfél is beismeri, hogy igen, megérdemelnék az egyenlítést, de egyszerűen képtelenek rá. Amikor döntetlen az állás, akkor meg a győztes gól megszerzésének tekintetében van ugyanez. 1974 óta van olyan csapatuk, minden VB-n, ami nyerhetne, ehhez képest egyszer sem nyertek. én az 1998-as Brazil-Holland óta szurkolok nekik igazán, de amikor azt elvesztették, akkor még nem sejtettem, hogy micsoda idegfeszültségnek nézek én elébe minden VB-n.

A megőrülés következő fázisa a 2000-es EB volt, ahol az általam amúgysem kedvelt olaszok ellen kellett helytállniuk valamelyik egyenes kieséses meccsen, már nem tudom, negyed- vagy elődöntő volt-e, de mindegy is. A lényeg az, hogy az olaszok megint a tőlük megszokott antifutballt játszották, a hollandok pedig szimpatikusan támadtak, nyomtak, rohamoztak, de minden labdájuk a kapufán csattant, minden beívelésről hajszálakkal maradtak le, hameg nem, akkor a hajszálak a kapufa és a labda között jelentek meg. A 2004-es EB-ről nincsenek igazán emlékeim, mert Dick (nomen est omen...) Advocaat kezei közt a csapat egyszerűen szenvedett, annyira nem értett hozzá az az ember, hogy az valami hihetetlen, ott már azon csodálkoztam, hogy egyáltalán odáig eljutottak (elődöntő).

Van Basten kedvenc játékosom volt még, amikor játszott (persze 1988 és 1990 közt még nem nagyon néztem, úgyhogy ezt az Eurosport által időről időre vetített World Cup Legends című műsorból tudom...), ő (is) mindenképp többet érdemelt volna. Nem tudom, mik az idevonatkozó hírek, de remélem, nem köszön le a válogatott éléről.

A végszó itt is ugyanaz lesz, mint az IWiW-en: szeretem ezt a csapatot. Igaz, hogy az idegrendszeremnek nem tesz jót, de az egy dolog...

Ezek után már csak annyit mondok, hogy Klinsmann is kedvenc játékosom volt (ő viszont tényleg, a '96-os EB-t végigszurkoltam, és emlékszem is pár nagy góljára), úgyhogy az argentinok ellen a következő körben megint edzem az idegeimet...

Now Playing: New Order - I Told You So