A címről nem tudok túl sok értelmeset nyilatkozni, mert a kreatív igazgatóval szokásos (újabban) keddig sétánk alkalmával szúrtuk ki e szavakat a Széchenyi István Gimnázium ablakában papírból kirakva, ami még pluszban kölcsönzött némi pszichedelikusságot a dolognak. Ezáltal ezt a kifejezést ketten nem értettük, hogy hogy jön oda, de később egy teljesen más témában a kreatív igazgató tett egy olyan kijelentést, amit meg csak én nem értettem. Ez nyilvánvaló, hiszen érdekes is lenne, ha ő a saját kijelentését nem értené... A kijelentés így hangzott: "... de mi levesek vagyunk". Ezzel kapcsolatban szerintem én ma felállítottam a nemértés rekordját csak úgy hirtelen, mivel én nem csak a kijelentés érdemi részét nem értettem ("levesek"), hanem azt sem, hogy kire is vonatkozik ez igazából ("mi"). Akárhogy figyeltem, a kreatív igazgatóból nem lett több, miközben ezt a mondatot mondta, tehát végképp nem értem. Dehát ez ilyen.

Ma MSN-en két embernek is valami olyasmit mondtam, hogy ma ilyen hisztérikusan idiotikus napom van, ami úgy jött, hogy a sulikönyvtárban, ahol megújulása óta először jártam, MSN-en rámköszönt az egyik volt osztálytársam egy hülye flash-animáció linkjével, és abból indult ki tulajdonképpen a beszélgetés, hogy sajnos nem tudtam a hangját meghallgatni, mert itt ezeken a gépeken valami gond van a hanggal, pedig hangkártya is van, meg minden, de erről később. Aztán egyre hülyébb és idiótább és hisztérikusabb poénokat kezdtem írni - ez a mód néha tényleg csak úgy spontán rámjön és akkor általában elég nehéz engem leállítani. Kicsit később a KAC-ból MSN-ezve ugyanez történt egy másik állandó és hűséges kontaktommal (aki viszont egyáltalán nem olvas blogot, ezúton is ejnye-bejnye ("... Zidukám") neki!), annyi különbséggel, hogy abban az esetben én köszöntem rá...

Ha netán nem futunk bele ebbe a feliratba a kreatív igazgatóval, akkor a Hisztérikus idiotizmus cím meg is felelt volna a mai bejegyzésnek. Ez a kifejezés egyébként először akkor ötlött fel bennem, amikor Jack Lemmon színészi teljesítményét figyeltem az alkalomból, hogy másodszor néztem meg a Van, aki forrón szereti című filmet. Ennek apropóján ma egy alkalommal még JL hisztérikus vigyorát is próbáltam utánozni, de eléggé haloványra sikeredett. Az viszont teljesen biztossá vált számomra, hogy ebből a filmből rengeteget merített a Monty Python-csoport, mivel Jack Lemmon egyes részekben kiköpött John Cleese, Tony Curtis pedig egy jelenetben tisztára Michael Palin - és ott még a szöveg is tiszta MP-féle abszurd... Ennek ellenére Pythonék zsenik, csakhát Curtisék is :-)

Ja, igen: a könyvtárba hozott tökúj-tökszép-tökgyors gépek és azok hangkártyájának története. én nagyon örülök annak, hogy ezercsillió dologgal felújították a sulit - ezek közé tartozik egy tökúj épület, benne ezercsillió teremmel (amik között van egy nagyelőadó, ami kétezercsillió forintba kerülhetett, és kényelmetlen. Gratulálok), benne ezeregycsillió számítógéppel, ami tökjó, de tényleg. A könyvtár is all-new és Eukonform meg Eukompatibilis meg hasonló jók, és még hangkártya is van ott a gépekben. Ami egyébként tökjó ötlet, hisz hol máshol lehessen a hangot bömböltetve honfoglalózni, mint a könyvtárban. Bloody logikus, nem? Anyways, ha már van hangkártya, használjuk is - adtam ki az ukázt magamnak, és elkezdtem turkálni a zsebemben a discman után. Beraktam a lemezt a meghajtóba, bedugtam a fülhallgatókimenetbe a fülest - a kimenet előzékenyen a gép előlapjára van kivezetve, szóval előre dörzsöltem a kezem, hogy milyen kulturáltan fogom én itt úgy hallgatni a Y'all Want a Single-t, hogy közben még a discmanem akkumulátorát se fogyasztom. Nade nem eszik olyan forrón (pedig én úgy szeretem, hahahahaha (és ez most igenis Jack Lemmon-féle hisztérikusan idióta kacaj volt! Higgyétek el!!!), ugyanis a gép meg se volt hajlandó nyikkanni, pedig a Winampon rendbenlévőnek tűnt a lejátszás. Hosszadalmas barangolás következett a hangerőszabályzók rengetegében, sikerült elővarázsolnom egy olyat, hogy "Front Green In", de ezen a ponton végzetes csalódás ért: nem volt elnémítva... Pedig olyan szépen kitaláltam, hogy ugye ahova dugtam a fülest, az elöl is van, zöld is, meg be is, tehát biztos azzal volt a gond, dehát nem. A gépnek úgy se volt hangja, hogyha kivettem a fülest. érthetetlen...

Mint ahogy az is, hogy hogy képzelem én azt, hogy így éjnek idején, fél egykor én még blogot írok. Hát mi ez? Abba is hagyom gyorsan...

Now Playing: Air - Playground Love
Végigértem a Metallica-diszkográfia nálam lévő albumain (egy hiányzik a teljesből, tudom, tudom...), úgyhogy most újra a Shuffle az úr. és milyen jól válogat...

Komment-link