A napokban láttam e két filmalkotást, ami nem arról szólt, hogy Rambo olyan Predatorokkal küzd, akik Alienek ellen küzdenek, bármennyire is összezavaró a post címe ilyen szempontból. Szóval a John Rambo az egy film, az Alien VS Predator: Requiem meg egy másik. És azzal, hogy bekanyarítottam közéjük a VS szócskát (rövidítésecskét), egy trendre óhajtok rámutatni a mai filmgyártásban, aminek az Alienek és Predatorok bedőltek, Rambo meg nem.

Őszintén megmondom, hogy Rambo eddigi munkássága nekem kimaradta az életemből. Illetve részleteket láttam mind a három Rambófilmből, de sosem vonzott annyira, hogy megnézzem a tévében vagy elkérjem valakitől vagy ilyesmi. Ezt a legújabb John Rambót viszont (illetve a film címe csak simán Rambo, mivel az első rész címe ugye nem az volt. De mindkét cím eléggé hülyeség, mivel egy negyedik részről lenne szó. Akkor miért nem lehet Rambo 4? A Rocky is Rocky Balboa lett tisztára ok nélkül... jaj, túl sok van már a zárójelben, már ez is össze fog zavarni mindenkit...) megnéztem, mert érdekelt, hogy ellen tud-e állni annak az egyre inkább észrevehető trendnek, hogy hiába van egy filmnek R-es ratingje, akkor sem mutatnak semmit, mindig elvágnak a megfelelő pillanatban (amikor pont a lényeg következne).

Az AvP:R-t úgy is megnéztem, hogy az előző rész borzasztóan közepes volt, ráadásul PG-13 ratinggel. Merthát okosan adagolt feszültséggel, okos történettel azért simán lehetett volna PG-13-as is egy AvP, csak akkor meg az lenne a baj, hogy hiányzik a cseresznye a tejszínhab tetejéről. De legalább a tejszínhabig stimmelt volna... Az AvP viszont jópár rétegnyire van a tejszínhabtól, nem sikerült eljutnia még annak a lehetőségéhez sem, nemhogy a cseresznyéhez. Hajaj... Ennek tudatában kicsit örvendeztem a ténynek, hogy ezt az alkotást már nem Paul W. Anderson jegyzi, hanem mások, így talán valamelyest növekszik a színvonal - egy csöppet növekedett is. Kb. fél rétegnyit, ha maradunk a torta/süti-metaforánál... Márpedig maradunk, mert House metaforákat használ, a sütit amúgyis szeretjük, meghát a Portal ugye, ami mostanában nagy hatással van rám. Most játszom végig másodszorra, de ne kalandozzunk el, megér az egy külön postot is ugye.

Az Alien-sorozat ugye abból az alapötletből indult ki, hogy egy B-filmet csináljunk meg A-minőségben. Meg is csinálták, ahogy azt már mindannyian tudjuk, hatalmas feszültséggel, egyedi hangulattal, zseniális rendezéssel, s akkor ismeretlen, de mégis kiemelkedő alakítást nyújtó színészekkel. Ami most minket ebből leginkább érdekel az az, hogy azért rendesen benne voltak a halálok is. Így a hatás hatványozódott, hiszen volt minden mellé, nem csak a kaszabolás volt a lényeg, ez egy igazi klasszikus, egy művészi értékkel is bíró film. Ezután jött James Cameron és újradefiniálta az egészet. Telitömte akcióval, de a hangulat megmaradt - ezzel újabb klasszikust hozott létre.

És jött 2007 és az AvP:Requiem. Hajjajjjajjajjajj... Ennyit tudtam mondogatni, miközben teljesen érzelemmentesen néztem, ahogy a szereplők halomrahalnak. "Azért jöhetne már egy kis történet is" - gondoltam úgy a 30. perc tájékán, amikor még az istennek nem akart elszakadni a történet a kliséktől. De persze annyira nem akart, hogy nem is szakadt el, maradt is ezen a vonalon. Az akciójelenetek közül nekem csak egy volt igazán emlékezetes, amikor (SPOILER!!!)a főszereplőcsajt a Predator a csillaggal (a Predator 2-beli korong Level 2-es változata) felszögellte a falra(/SPOILER!!!). De ez egyrészt összesen 2 másodperc, másrészt pedig véletlen volt... Szóval még itt is megmutatkozott a forgatókönyvíró inkompetenciája. A szkript tehetetlenségét ugyebár a rendesen és látványosan megkomponált és leforgatott akciójelenetekkel lehetne ellensúlyozni, de mivel ezen képsorok 90%-a este és esőben játszódik, az üdvösség ezen a téren is elmaradni látszik. Pedig annnnnnnnnnnnnnyi potenciál lenne ebben a filmben...

Egy rövid párhuzamot vonhatunk az esős-sötét akciójelenetek és az Aliens-beli első akciójelenet között. Aki nem gondolkodik, az azt is mondhatja akár, hogy ej, ej, kedves James, hát hogy néz ki ez az akciójelenet? Nem látni semmit, sötét, néhány villanás itt-ott, de nem is lehet kivenni, hogy az egy alien, már elkapva a kép, hát nem totál ugyanaz, mint az Avp:R-beli esős-sötét, nemlátomkihúzottbekinekmertannyiragyorsavágás típusú akció? A válasz természetesen: nem. Az ácsi ott van, hogy az Aliensben volt annak a jelenetnek célja és értelme. E két szót nem igazán ismerhette a Requiem forgatókönyvírója, ugyanis az ő sötét akciójelenetei a szó minden értelmében sötétek (háhá), és tönkre is teszik úgy a hangulatot, ahogy az meg van írva. A cameroni fészek-jelenetben át lehet érezni azt, hogy ezek a karakterek most pánikhangulatban vannak, hogy ez egy igazi, az életszerű kavarodás, amin nem látszik, hogy komponált, előre meghatározott vonalat követne. Mi éppen úgy nem tudjuk, hogy most mit csináljunk, mint Gorman, éppen úgy rettegünk, mint Hicks, hogy nem is fogom látni, mi kapott el, itt tehát a látvány hiánya még dob is a hatáson! Zseniális.

Ellenben amit az AvP:R-ben látunk, az valami fertelem. Az Aliensben azért izgulunk a karakterekért, mert tudjuk, kik ők. Igaz, még nem ismerjük őket annyira (az említett jelenet relatíve azért korán történik), mégis érdekesek, mert ki vannak találva rendesen, van személyiségük, szinte élnek. A Requiemben csak klisét kapunk klisé hátán, ha a karakterekről van szó, így rezzenéstelenek maradunk, miközben folyik az akció, amit nem látunk. Akkor talán össze lehetne rezzenni, ha valamit látnánk. De még annyit se képes kínálni ez a rettenet. Az első résznél egy kicsit azért jobb, mert itt legalább nem szenvedtek semmiféle föld alatti piramissal, hanem legalább azt beismerték, hogy nincs semmi kreativitásuk. Hah.

Azok a jelenetek, amikben próbálnak hasonlítani a régebbi filmekre, egy újabb trendet idéznek: a csináljunk meg mindent még egyszer, sokkal silányabban címűt. Senki nem lepődik meg a film közben, hogy "jéé, lándzsája van", "jéé, váll-ágyúval lőtte szét a fejüket!", vagy "jéé, körbeszőtték őket és most benne vannak abban a hálóizében". Ezen elemeket már rég bemutatták sokkal érzékletesebben az előző filmek. A másik gond, és a főtrend, hogy hiába R-rated az anyag, mégse látunk igazából semmit. Erre a legjobb példa az a jelenet, amikor az erdőben az elején a csávó meg a kisfia megtalálják az arctámadókat. Az egyiket megsebzik puskával, a kifröccsenő sav lemarja a csávó kezét - és alig látni! Ha már történet nincs, legalább lássuk, ahogy amputálódik az a kéz... Mivelhogy más csúcspontja nagyon nincs annak a résznek, jó lett volna, ha legalább ennyi örömünk van. A többi meg már kitalálható amúgyis. Jaj...

Komoly gondok vannak a film struktúrájával is. Az egyik fő jelenet egy olyan red herring, amikor két főszereplő eldönti, hogy megkeresik az egyikük kulcsát. A csatornában. És mi lesz? Persze arra számítanánk, hogy jól megeszik vagy megarctámadják őket, de nem! Olyan okos és meglepő a forgatókönyv, hogy végülis csak hallanak valami furcsa zajt - és ennyi. Na jó, az egyik talál egy Alien-bőrt, de ebből a szempontból Harry Dean Stanton alakítása verhetetlen (azt a fejet, amikor megtalálja...), úgyhogy ezt nem is említem a film érdekében. Hát ennyi. És ez akart egy drámai csúcspontja lenni a filmnek. Óriási a színvonal, mondom.

Még vég nélkül lehetne sorolni a logikai hibákat, kezdve ott, hogy minek kell kék nyomeltűntető szubsztanciával vitézkedni, ha egyszer elszabadultak az idegenek, most akkor nem fogják észrevenni az emberek, hogy páran meghaltak, vagy mi? A két perces kifejlődési időt nem is említem meg újra, azt már jól elszúrták az AvP 1-ben. Nem érdemes azt sem kommentálni, hogy a Ponyvaregénybeli Mr. Wolf alapján mintázták ezt a Predatort, aki szerepel a filmben. Kicsit mintha jobban kidolgozták volna az előbbi karaktert, de lehet, hogy csak én vagyok itt nagyigényű. Hja, a trendek már nem engedik meg ezt. Karakterek, pff... még mi kéne? Ja, és a halálok előtt elkapják a képet. Van egy olyan snitt, amiben a Predalien odatöröl a falhoz egy nőt. Na, ebből a snittből egyedül az "odatörli a falhoz" rész nem látszik. Pedig csak 3 tizedmásodperc kellett volna még, ha nem is mutatják telibe. De nem. Még ennyit se kapunk. Hiszen nem azért kapott R-ratinget, hogy mutassunk is valamit, éRted...

Szóval ez egy tipikusan nem érdekel hogy él-e hal-e film, ezért 5/10-re taksáltam. Az AvP-t meg megjelenésekor 6/10-re értékeltem, de az idővel nagyon megkopott, most már csak 4/10. Így egy picit jobb a Requiem, de nagyon-nagyon buta egy film....

Rambóról ezek után annyit kell csak nyilatkozni, hogy ott aztán beismerték rendesen, hogy a történet csak háttér és ürügy, a karakterek mégis sokkal jobbak, mint a Requiemben. Merthogy igaz, hogy alig van dialógus, és ott se mondanak ki direktben semmit (a végén még közhelyek lettek volna...), de mégis, a körvonalakból kisejlik a teljes kép, és bár az a teljes kép elég szegényes, ennyi elég is. Merthogy itt aztán az akciójelenetekre nem igazán lehet panaszunk - végre egy film, ami nem hódolt be a trendnek, visszanyúl a 80-as évekbeli gyökerekhez. Talán az utolsó ilyen film a Starship Troopers volt. Azóta semmi, de most végre igen. Sokkal jobb film, 8/10.

Konklúzió: igenis, vissza a múltba, és igenis, jó lenne egy ilyen reneszánsz. Mert hátha vissza lehet hozni azt a hangulatot, amit még mondjuk a RoboCop, és a Terminátor képviselt, mielőtt még túlságosan elpécésedik itt minden. Már várom, mikor látunk még egyszer egy olyan nyakonszúrást, amit még Svarci adott elő az Emlékmásban. Az lesz a reneszánsz igazi jele, Rambo még csak az első fecske. De jöjjön ám a többi!