Kicsit megint hosszú volt a reklámszünet, s ez nagyban köszönhető volt annak, hogy az Aurora-Enid66-S@ti koprodukcióban készülő TDK-dolgozat munkálatai lekötötték minden energiámat. Viszont a készítési folyamat során történtek olyan események, amelyekről érdemes beszámolni.

Például arról, hogy a TDK-ra nagyjából a szakdolgozat formai követelményei vonatkoznak. Azaz, négyszeres mélységű alcímezés tilos, tehát 1., 1.1 és 1.1.1 lehet, de 1.1.1.1 már nem. Elképzeltem, ahogy őszes szakállú akadémikusok olvasnának egy olyan dolgozatot, amiben van négyszeres mélységű alcímezés. A beszélgetés valahogy így zajlana:

Őszes szakállú akadémikus 1 (morfondírozva): Ezt nem értem... Megnéznéd nekem, kedves Őszes szakállú akadémikus 2?
Őszes szakállú akadémikus 2: Rendben. (szünet) Sajnos, én sem értem. Hívjuk ide Őszes szakállú akadémikus 3 kollégát, ő biztos tud segíteni!
Őszes szakállú akadémikus 3 (elolvassa): Hát, én ezt nem tudom felfogni. De ne hívjuk ide Őszes szakállú akadémikus 4-et, mert az már túl bonyolult lenne.

Függöny.

A TDK-dolgozat megírásának céljából Enid66 otthonában gyűltünk össze, s kezdtük el az alkotási folyamatot. Mivel az ő gépükön már Vista van, először csodálhattam meg az MS e remekművét testközelből. Három észrevételt tennék a következő sorokban, mert négy az már túl bonyolult lenne.

Először is, az előnézet, mint funkció. A Mac OS-ban ugye már benne van, és ott már kellően le is szedtem a keresztvizet erről a feature-ről, mivel az iMac képernyője hiába akkora, mint egy ház, sajnos még ott sem látszik a gyufásdoboz méretű preview-ből, hogy mi is van a programablakban, mindenképp rá kell kattintani. Ráadásul, a képen szerepel a program logója is, ennyi erővel meg aztán tényleg elég lenne csak az ikon... Amikor hallottam róla, hogy a Vista ezt integrálni fogja (Nfoltól anno), könyörögtem magamban, hogy ne így - és könyörgéseim meghallgattattak! A Vista csak akkor mutat előnézetet, ha rávisszük az egeret a tálcán az elemre. Így ez opcionálissá is válik rögtön, és ez így már tényleg jó. Igaz, mi a TDK írása közben nem tudtuk használni egyáltalán, mert 3 megnyitott Word dokumentum 20*15-ös előnézeti képét földi ember nem különbözteti meg egymástól...

A második észrevétel már designjellegűbb az előzőnél: átlátszó fejlécek. A Vistában az egyes ablakok címsorai szép effekttel sejtetik a mögöttük lévő képernyőtartalmat. Ilyen vizuális csillivillikre tehát nagyon figyelnek, de (és itt jön leheletfinoman a harmadik észrevétel!) nem tudják továbbra sem megoldani, hogy az "tálca elrejtése" funkció ne unja meg egy idő után, és ne szűnjön meg működni a funkció. Croissant (Enid öccse) szerint: "Hihetetlen, hogy már a negyedik operációs rendszerben nem tudják megoldani..." Szerintem meg ezzel az otthonosságot akarják megőrizni, mintegy kohéziót és konzisztenciát teremteni az egyes OS-ek között, mivel az embernek az ilyen jellegzetes, évek (évtizedek!) óta ismert hibák viszontlátásakor egyből nem lesz annyira idegen az új oprendszer, ezek mintegy jelzőtáblaként mutatnak az ismert területek felé, melgegséget varázsolnak az ember szívébe és kialakítják az "Igen, ez egy MS termék!"-érzést. Nem bug az, feature!

A TDK alkotási folyamata közben még szó esett a Harry Potter-sorozat kapcsán a Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsékról, amelyek között az egyik könyvben volt kísértet-ízű. Ez Aurorának szöget ütött a fejébe, és megkérdezte, az milyen lehet. Croissant válasza: "Kóstolj meg egy kísértetet, és megtudod." A kísértetek mindig körülöttünk vannak, szóval az is lehet, hogy ez már megtörtént, teszem én most hozzá. Dacára annak, hogy ami mindig körülöttünk van, azt nem feltétlenül esszük meg.

Enid megkínált minket alma-licsi ízesítésű ásványvízzel is, amin ugyebár éreznünk kellett volna a licsi ízét is, de mivel többszöri gondolkodóba esés után sem tudtuk megfejteni, hogy mi lehet az a licsi, ezért azt sem tudtuk megállapítani, hogy érezzük-e az ízét. Amikor a második napon már cítrom-lime ízesítésű ásványvízre került a sor, az nem adott fel ilyen jellegű feladványokat, de bölcsen megállapítottam: "Ebben nincs licsi."

A Mindenízű Drazsék között lehetne akár tanulmány-ízű vagy Vista ízű drazsé is. Ezt most csak úgy.

Vagy licsi-ízű!!! Hát persze, hogy nem lehet kihagyni ezt a poént...

Na jó, félre a licsivel, más: egy filmfeladathoz kellett storyboardot szerkesztenünk, a téma: "Mozgás". Erre Aurorával összedobtunk mindenféle agyament ötletet, és a többiek elé tártuk. Ők megkérdezték, hogy akkor mi legyen a sorrend (ami egy storyboardnál azért nem elhanyagolható szempont), mire mi azt mondtuk, azon nem gondolkodtunk még. Pedig kell valami koncepció, kötötték az ebet a karóhoz. "A koncepció csak hátráltat! Haladjunk!" - jelentettem ki, és sajnos nem kerültem be a Ki mondta? Miért mondta? című könyvbe, pedig nagyon igyekeztem. Ráadásul a szituációhoz egyáltalán nem illett, mert sajnos a storyboardhoz tényleg kell koncepció - ami végülis az lett, hogy random beszámoztuk az egyes kitalált jeleneteket. Azt viszont már kezdem érteni, amit egysze a kreatív igazgató jegyzett meg MSN-en (akkor még nem WLM volt) a híres mondásokról. Valahogy így hangzott: "Valaki egyszer valamiről mondott valami csacsiságot, és ezt valaki megjegyezte. Az illetőnek nem állt szándékában híreset mondani, de mégis az lett belőle." Ha úgy vesszük, most ugyanez történt, csak fordítva: mondtam valami egyáltalán nem csacsiságot, híreset akartam mondani, de senki se kapta fel, és nem lett belőle az. Jobb híján most a blogban leírtam, most pedig ez már a köztulajdon része. Mivel a blog teljes anyaga PD :-)

Találkoztam egyik ismerősömmel, Deviánsnak hívják és jelenleg demonstrátorkodik a DC2-ben (a volt EISZ). Azt mesélte, hogy statisztáskodik a Hellboy 2 forgatásán. Ezt egyébként LG nevű cimborájával együtt teszi, akivel egyszer filozófia órán a következő eset esett meg:

Filozófiatanár: "Fejezze be legyen szíves a beszélgetést ott hátul."
LG: "Bocsánat tanár úr, csak ma még nem ettem és éhes vagyok."
Filozófiatanár: "Hogy hívják magát?"
LG: ""******** ********, de a barátaimnak csak LG"
Filozófiatanár: "Hmm.... LG... Még jó, hogy nem evett, mert akkor most aludna az órámon."

Szóval nekik az volt a feladatuk a forgatáson, hogy az egyik jelenetben egy gödörből előjövő szörny elől meneküljenek, lehetőleg hitelesen. Magát a szörnyet majd a post-production során beteszik CG-vel természetesen, tehát a semmire kellett reagálni és a semmi elől kellett menekülni. A statiszták közül sokaknak meghaladta a képességeit az ilyen fokú absztrakció, ugyanis azért kellett újraforgatni a jelenetet sokszor, mert a rendező észrevette, hogy a statiszták közül jópáran röhögnek, miközben futnak a szörny elől. Volt egy srác, közvetlenül LG előtt, aki a legjobb narrátoros filmek vénájában merev mozdulatokkal, teljesen kijelentő mondatokban kiabálva ("Jaj. Jaj. Úristen. Meneküljünk Jaj..."), maga elé meredve futott. Ilyesmiről Dicskával hülyéskedtünk még annak idején, de nem gondoltam, hogy a "Jaj. Nem akarok meghalni." effektus tényleg létezik a valóságban is. Szegény Guillermo Del Toro meg szerintem magában megfogadta, hogy soha többé nem fog Magyarországra jönni ennyi idióta közé. És még meg se tapasztalta, hogy LG és Deviáns mire képesek úgy általában... Hajaj... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a két úriembernek sikerült a szörny elől való menekülésben lefutnia magát, Hellboyt is, úgyhogy Deviánsnak rögtön javasoltam, a Gyorsabb vagyok, mint Ron Perlman! személyes üzenet használatát WLM-en. Azt mondta, még gondolkodik.

Valami miatt eszembe jutott, Dicska egyik régi idézete, csak mivel nem írtam le azonnal miről, ezért nem tudom, miről. Mindenesetre álljon itt az idézet, mert önmagában is érdekes, és a post zárásának tökéletes. Figyelem! Szószerinti idézet következik 2001-ből!

"... aki Linuxon futtatott Win98-at, és azon belül ablakban a Quake 2-t hálóban."

Ebből mindnyájan tanulhatunk.