2006-10-11
› S@ti. Eddig 2 hozzászólás.
Jééé, van nekem blogom is? Akkor alkossunk már bele valamit - adtam ki az ukázt magamnak, mert írni még lenne is miről, csakhát idő meg alkalom meg effélék nem nagyon akadnak mostanában.
Időközben volt Magyarország-Törökország meccs, amit nem láttam, de Nfol úgy jellemezte, hogy már magam előtt láttam azt a Dárdai-helyzetet, amit természetesen fölérúgott a neves magyar futballista. A témában egyébként ajánlom az Index fórumon a Magyar válogatott topicot, merthogy az jó.
Hétvégén voltunk Bodajkon a hagyományőrzőkkel, és hatan megalakítottuk a Béemjébétét, ami a Bodajki Mocsárjárók Baráti Társaságának betűszava, illetve rövidítése, vagy mije. Az úgy volt, hogy volt egy túra, amelynek során a társaság eleje nem várta meg a társaság végét, amelynek következtében hatan elkeveredtünk a csoporttól, ráadásul pont egy útelágzó... útegálzaó... útelágazódásos szituációban, amikoris tippelni kellett, hogy melyik ösvényen is mentek tovább a többiek. Hát nem azon, amire Rómeó mutatott. Aztán letértünk az ösvényről azért, hogy rá tudjunk térni arra az ósvényre, amelyiken ők mentek tovább, de az se sikerült.
(Időközben ebben a pillanatban kapcsoltam be a SportKlubot a TV-tuneren, és most megy a Málta-Magyarország, ami jelenleg éppen 2-1-re áll és Léderer Ákos közvetíti éppen, amint Bozsik Péter kiabál a pályára a széléről, Döme pedig okosan néz a háttérben)
Valahogy aztán mégis kilyukadtunk egy ösvényen (többszöri patakátkelés után), ahonnan kiértünk egy tisztásra, ahol gyors népszavazás után arra szavaztunk, hogy menjünk ki a víztározóig, ahová a többiek is feltételezésünk szerint tartottak. Elértünk az országútig, ahonnan egy ösvény vezetett az erdőbe. Aminek egyszercsak vége szakadt (mármint az ösvénynek, nem az erdőnek), de ez minket nem akadályozott meg abban, hogy úgy tegyünk, mintha még ott lenne. Konkrétan belegyalogoltunk egy olyan sűrű erdőbe, hogy folyamatosan törni kellett magunk előtt az utat.
(Torghelle lesen)
Egyszercsak kiértünk a rengetegből, és más jellegű rengetegben találtuk magunkat: ezúttal a szürke, száraz és halott fák helyett egy élő és zöld növényekből álló sűrűbe sikerül bejutnunk. Ahogy haladtunk tovább, Rómeó hirtelen hátraszól: "Ez lápvidék."
Itt kezdődött a megközelítőleg háromnegyed óráig tartó mocsárjárásunk, melynek keretében próbáltuk továbbra is közelebb küzdeni magunkat a víztározóhoz, miközben fásszárú növényekre lépkedtünk, hogy ne süllyedjünk bele a mocsárba. én ezt annyira nem tartottam poénosnak, mert lehettek volna ott gyorsabbansüllyedős részek is, de végülis nem voltak. és amíg nem tudtuk pontosan, merre menjünk, addig is legalább röhögtünk rajta, hogy nem tudjuk.
(Dárdai kötényt kapott)
A mocsárból kiérve úgy ünnepeltünk, mintha már visszajutottunk volna a táborhoz. Pedig még nem voltunk ott, bár az ezután következő terep már nem volt annyira nehéz, mert itt már végig ösvényen mentünk, sőt, egy darabon még országúton is. Ekkor eszünkbe jutott egy tábla, amit még idefelé menet láttunk, és amely szerint 16 órától azon a területen vadászat folyik és golyós fegyverekkel lőnek, és ott ebből kifolyólag nem szabad tartózkodni. De nekünk át kellett mennünk visszafelé azon a területen mindenképpen, úgyhogy elkezdtünk találgatni, hogy vaddisznót vagy golyót kapunk-e a nyakunkba. Végül megúsztuk mindkettő nélkül.
(Gera volt szabálytalan)
Végülis a BMJBT fél hatkor ért vissza a táborba, aholis megtudtuk, hogy a többiek nem is mentek el a víztározóig (amelyet mi távolról bár, de láttunk a mocsár közepéről), mert sokan elfáradtak a csoportból és elkezdtek nyavalyogni, hogy forduljanak vissza. Elfáradnak és nyavalyognak a kiépített ösvényen, tetszikérteni? Ez bizonyára jópár olvasómnak déja vu-élményt okoz, szóval nem is részletezném, mire gondoltam ekkor.
A címet pedig a Kommunikációs és etika nevezetű óra ihlette, amelyen az a mondat hangzott el, hogy "Nem érdemes irreális célokat kitűzni magunk elé, hiszen sokminden jó lenne, mégsem tehetjük meg - nem változhatunk például ötletszerűen hóvirággá." Felhívnám a figyelmet arra, hogy a cím nem "based on", hanem "inspired by" jellegű. Pont, mint az I, Robot esetében, amelyet sokan szidtak azért, mert nem hű a könyvhöz, de egyrészt nem is állította róla soha senki, hogy az lesz, másrészt meg az könyv, ez meg film. What's wrong with you, people? [szemforgató smiley]
Hú, kicsit alternatív lett ennek a bejegyzésnek a vége, de legalább van :-)
Now Playing: Adema - Needles
Iszonyat keméééééééééény...
Komment-link
›
Az egész válogatott ellen polgári peres eljárást kellene indítani közösség elleni izgatás, hitelrontás és munkakörében elkövetett súlyos fegyelemsértés vádjával.
Matula bácsi helyi alteregójával nem találkoztatok?
Nem, teremtett lélekkel nem találkoztunk, hacsak az őzeket nem számoljuk ide...
Nfol teszthozzászólást villantott.
Dicska, a Wendigót is!
Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]
Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]
Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]
Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam
Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???
Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]
Erről majd írok én is valamikor...
Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)
S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.
Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2024 by S@ti, de egyébként PD!