2012. május 16szerda, 10:58

The End - Part 2

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

A blog lezárását az egyik olyan post ismétlésével kezdem, amit valami miatt ugye benyelt a xoo.hu rendszere. Ez rögtön rendhagyó is lesz, mert sajnálatos módon ezt a gigaposztot nem tudta feldolgozni a Reader cache-e, és így sajnos elnyíródik még a filmek és a játékok előtt. És mivel nincs belőle backupom sehol, már nem tudjuk meg, mit írtam annak idején a 2010-es évről úgy összességében...

NÉP 2010 (2011. Január 4-5 körül írhattam...)

Ez a post aztán valóban rendszeridegen lenne tumblr-en, ha ekkora szövegfalat tennék ki a dashboardra, akkor máris jönne legalább 7-8 unfollow. Azaz maradna 4-5 követőm - azok is azért, mert nem látták :-)

Node ennek is elérkezett az ideje, itt a Nagy Évzáró Post 2010-hez!

Kezdjünk némi személyes vetületekkel: 2010 volt a legjobb év eddigi életemben, hiszen ebben az évben lett barátnőm Aurora :-) Ugyanezen okból feltételezem, hogy 2011 még ennél is jobb év lesz. Azért mégsem hagyom abba a posztot itt még... :-))

Ebben az évben lettem Teamleader is, karrierem tehát töretlenül ível felfelé... Volt fociVB is, amit végigmikroblogoltam, bár sajnos nem az általam óhajtott végeredménnyel zárult - ugyanakkor sose gondoltam volna, hogy pont mire a döntőbe jutnak, addigra megy el a kedvem a Hollandoknak szurkolástól (még mindig egymilliószor jobban akartam őket, mint a Spanyolokat, akiket ki nem állhatok, persze). A németeknek kellett volna nyerniük. De ez teljesen egyértelmű, már le se írom. Vagy...

No, akkor nézzük a nem annyira személyes vetületeket, azaz albumok, filmek, játékok...

2010 általam meghallgatott albumai (totál összevissza sorrendben, ahogy jön)

LCD Soundsystem - This is Happening

A Sound of Silver albumot már 2008-ban hallottam, de az nem igazán érintett meg, nem is emlékszem már rá. Annyit viszont meg tudok állapítani, hogy ez jobb. Sokkal jobb, még emlékezetes számok is vannak rajta. A stílust magát nem szerettem meg, de pl. a You Wanted a Hit illetve a Pow Pow című opuszok bizony jók, pedig érdekes módon nem túl remarkábilisak sem zeneileg, sem szövegileg. Még csak kreatívnak sem nevezném őket, de mégis azok, hiszen megjegyeztem őket.

Gorillaz - Plastic Beach

A 2005-ös Demon Days után (amin 3-4 jó track volt és a többi meg értékelhetetlen volt körülbelül) egy elég konzisztens albummal sikerült előállniuk a fiúknak. Már nem annyira őrült a hangzás, mint korábban, akár a feltűnésük idején (Clint Eastwood ugyebár), de ez egyáltalán nem ártott meg. Jó album, meglepően jó. A Stylo nem üt akkorát, mint amennyire be volt hype-olva - Bruce Willis szerepe se volt olyan hűdehűde a klipben - de tökjó retro hangulatot teremt és egy elég szolid track. És a többi is hasonló színvonalú, végig. Szóval jó!

The Chemical Brothers - Further

Vesztettek a hangzásukból a fiúk, egész sokat. A Swoon még egész jó, de a korábbi cuccaikhoz képest a többi track kb. sehol sincs. Bár ez már a 2007-es We Are the Night albumnál elkezdődött, de bíztam benne, hogy visszafordul. Nem fordult... :-(

Disturbed - Asylum

Az Another Way to Die-on kívül nem igazán tudok róla igazán maradandó számot mondani. Ami azért nagy szégyen, mert az Indestructible albumról bizony több ilyen is volt, és két év alatt ekkorát zuhanni színvonalban... Persze ha azt nézzük, akkor már 2000 óta romlanak, hiszen a legjobb albumuk még mindig az első, a The Sickness. Azt akár még ma is kiadhatnák újként. És lehet, hogy mások azzal magyarázzák, hogy a Disturbed tulajdonképpen megkomolyodott és azért nincsenek rajta azok az üvöltések amiket már az előző album óta hiányolok, de én erre azt mondom, hogy az egyéni hangzás az fontosabb, mint a komolykodás, tehát engem ez a magyarázat nem érdekel, én igazi Disturbed-hangzást akarok!

Chicane - Giants

Ez az album nagyon jó, ez egészen biztos, de inkább háttérzenének, ugyanis a Where do I Start-on kívül nem igazán van rajta megjegyezhető szám. Persze azok is jók, amik nem azok, mert szeretem hallgatni őket bármikor. Csakhát nem mondhatnánk, hogy minden második track Saltwater színvonalat képviselne. Mindenesetre ajánlom!

Anima Sound System - Tedd a Napfényt be a Számba

Ez az album szerencsére szakított azzal a hagyománnyal, ami miatt az a veszély fenyegette az ASS-t (ez nem nézki jól...), hogy átalakul egy közepes Asian Dub Foundation klónná. Ezek már ismét zeneileg és szövegileg is kreatív alkotások. Nem tudom hányadán állok vele, mert nagyon a gagyi és az egész jó határán egyensúlyoz végig az album. A Switch Me On a legjobb track szerintem, aminek párszor láttam már a klipjét is, és... szerintem játékosnak szánták, de... Nem sikerült elérni ezt a célt. Pedig a látszattal ellentétben ez nem egy gagyi szám. Meg az album is tökjó úgy egészében is.

Lostprophets - The Betrayed

Már az előző 2006-os Liberation Transmission albumnál is gyengülést éreztem az örök klasszikus Start Something-hez képest, de ez most erősebb cucc, mint az előző. A 2004-es albumhoz képest viszont alulmarad. Nincs rajta olyan igazán ordító klasszikus mint anno a Last Train Home vagy a Last Summer voltak, de mindegyik szám jó. A legjobb szám messze a Dirty Little Heart, amire lehet még emlékezni is!

Armin Van Buuren - Mirage

A 2008-as Imagine albumhoz képest jócskán gyengébb dalokról beszélhetünk, ez egy erős közepes AvB-től. A legnagyobb probléma ismétcsak a jellegtelenség. Míg az Imagine tracklistáját szinte fejből tudom, itt talán egy-két dal címe maradt meg. A legjobb dal a Youtopia, ami az Owl City énekesének hathatós közreműködésével készült és a hallgatása közben azt fogod a legjobban sajnálni, hogy nem lett ilyen az összes többi szám. Mert sajnos nem lett ilyen...

Underworld - Barking

Nem csak a Trainspottinghoz írt dal miatt, hanem speciel a 2002-es A Hundred Days Off című album miatt is szeretem őket. Elképesztően kreatív hangzás, és megjegyezhető dalok jellemezték az együttest. Eddig. Merthogy ez az ugatás ez tényleg úgy hangzik, mintha csak ugattak volna valamit az alkotók tekintet nélkül arra, hogy a végeredmény mennyire lesz markáns, zeneileg konzisztens vagy akár csak megfelelő. Az első track még nem is annyira szörnyű (bár sokkal gyengébb mint az említett előző albumukon bármi), de mikor a színvonal nem akar javulni a harmadik-negyedik szám után sem, akkor komolyan pánikba esel. Nem ajánlom, főleg azoknak nem, akiknek tetszett a 2002-es album.

Maroon 5 - Hands All Over

A M5 első albuma egy egészen kiváló, szinte megismételhetetlen mestermű volt, nem is volt rajta egy gyenge szám sem. A hangzást megtartották a következő (gyengébb) albumon is, és most, a gyengülés eddigi legalacsonyabb létrafokaként kijött ez az album. Teljesen jellegtelen, megjegyezhetetlen, jellemtelen, stílustalan. Nagyon haragszom rájuk emiatt, mert sikerült pont olyan műanyag egyenhangzást kreálniuk a sajátjukból, amik közül annak idején 2002-3-4-ben (fene tudja ugye, hogy a Songs About Jane mikortól "számít") pont nekik sikerült kitörniük (persze többek közt azért). Nagyon gyenge dalkollekció, nem ajánlom! (Ezt az álláspontomat azóta már nem tartom fenn: elég tisztességes egy album ez, azért, csak több hallgatásra volt szükség, mire beérett. Aurora tett róla, hogy megszeressem :-))

Faithless - The Dance

A To All New Arrivals-t nagyon nem értettem 2006-ban, talán csak egy-két jó számot találtam rajta. A király még mindig az 1996-os Reverence album, ha a konzisztenciát nézzük. Egyébként vannak zseniális dalok a No Rootson is, meg a Sunday 8PM-en is, szóval egy best of összeállítás lenne talán a legjobb. Ezzel az albummal egyébként nincs semmi különös gond, a számok jóval hallgathatóbbak és jobbak, mint az előzőn, de kiemelkedő szám csak egy van rajta, a Sun To Me című opusz. Igen, a filozófiai és metafizikai implikációk ellenére szerintem van értelme annak a kijelentésnek, hogy egy albumon minden szám kiemelkedő. Ezen nem :-)

Linkin Park - A Thousand Suns

Ezt az albumot úgy vártam, mint a Linkin Park visszatérését a kicsit félresikerült Minutes to Midnight után, de sajnos csalódnom kellett. Nem is az elkészült dalokkal van baj igazán, hanem az el nem készültekkel. Az album tele van egyperces random hangokból összedobott maszatolással, tehát a 15 track közül csak 8 nevezhető tulajdonképpen zenének. Ami felháborító, főleg azért, mert az a nyolc azért nem annyira rossz. A Wretches and Kings a kedvencem, magasan, de a többivel sincs komoly gond - persze az első két album szintjét nem nagyon érik el. Ha mind a 15 dal igazi dal lenne, akkor most lehet, hogy egy 3. helyezett albumra emlékezhetnénk, de így nem..

.

Massive Attack - Heligoland

Végre, végre, VÉGRE! 2006-tól kezdve minden évben megígérték ugye, hogy végre kijön a MA 5. albuma, de újra és újra semmi nem lett belőle egy zseniális számon (False Flags) és némi "2007 tavaszán megjelenik és Weather Underground lesz a címe" típusú hitegetésen kívül. De most végre tényleg itt van. Az első, amit fülbetűnik (jaj) az album hallgatása közben, hogy a hangzás valahogy nyersebb, nincs annyira a végletekig finomítva mint mondjuk a Mezzanine (továbbra is a világ legjobb albuma!) vagy a 100th Window esetében. Ez nem jelenti azt, hogy visszatértek a 90-es évek elején általuk megteremtett trip-hophoz - épp ellenkezőleg, nagyon is újszerű, első hallásra számomra nehezen is emészthető audiális élményről van szó. A hivatalos magyarázat szerint:

I think it's got definitely a more organic feel,[9]" says Del Naja of Heligoland. "100th Window was very much about this amalgamation of everything joining, and eventually the process was so extreme that you couldn't tell if there was a string part if it was electronic or natural. [There were] lots of organic parts that ended up sounding very electronic.

Azaz:

"Szerintem érezhetően sokkal organikusabb" - mondja Del Naja a Heligolandről. "A 100th Window arról szólt, hogy hogyan lehet összehozni, összevegyíteni mindent, és maga a folyamat annyira szélsőséges volt, hogy nem tudta senki megmondani, ha például volt egy húros rész, hogy ez most elektronikus vagy természetes hangzás. [Volt sok] organikus rész, ami végül úgy hangzott, mintha az is elektronikus lenne."

Én azt mondom, hogy a 100th Window is mestermű, az is egy stílus, hogy minden elektronikusnak hangozzon (nem tudom azt feltételezni, hogy ezt csak utólag vették észre, nevetséges lenne ilyen zenei istenekről ilyesmit gondolni, koncepció volt az vastagon), és igaza van a MA-nak, nem kell arra törekedni, hogy saját előző albumaikat másolják, ők tényleg az az együttes, ami minden egyes új kiadott lemezen valami újat és nagyon durván átgondolt hangzásvilágot tudott felmutatni. Ez itt sincs másképpen.

Ha az előző albumokból indulunk ki, nehéz felfogni pl. az első és a harmadik tracket (amik már az album kiadása előtt is hallhatóak voltak), és én nagyon aggódtam, hogy miért ebbe az irányba mentek el, mikor ugye ott volt a False Flags meg a Live With Me, amik annak idején állítólag reprezentálták, hogy hogyan fog az új album hangzani. Namost nem úgy hangzik, és eleinte, pár hallgatás után én el is könyveltem, hogy a Rush Minute és az Atlas Air a legjobb, mert az kb. hasonlít az eddig megszokott MA hangzásra, a többi meg jellegtelen maszatolás. Azonban nem álltam meg itt, újra és újra meghallgattam minden tracket, mert egyrészt mégis MA, másrészt pedig tudom róluk, hogy mekkora zsenik, szóval próbáltam megérteni, mit is alkottak. És akkor jöttek a revelációk sorban.

Ellövöm a poént: ez az album 2010 legjobbja. Ugyanis 3 gyenge track (Babel, Psyche, Flat of the Blade) kivételével mindegyik kiemelkedő,zseniális és megunhatatlan. Megérte összességében 7 évet várni. A gyenge trackekkel az a baj, hogy nem elég kreatívak - bár ettől még hallgathatóak. A többi viszont zseniális, a Pray for Rain például annyira hipnotikus, hogy hiába lassú, nem tudtam eddig még soha elkapcsolni, ha elkezdődött. Ugyanez a helyzet a Splitting the Atommal. A Girl, I Love Youban van egy elemi erejű, elsöprő energia és dinamika - nem lehet nem szeretni. A Paradise Circus érdekes ritmusaival és átgondolt felépítésével szintén az örökké emlékezetes elektronikus szerzemények csarnokába emeli magát. A Saturday Come Slow egy picit unalmas, de azért komolyabb gond nincs vele. És végül az album két legjobbja jön, a Rush Minute és az Atlas Air, amelyekről annyit tudok mondani, hogy a Mezzanine tracklistájára bármikor beférnének. Ennél nagyobb dicséretet nem is tudok most így hirtelen kitalálni :-)

Blonde Redhead - Penny Sparkle

A zseniális 2007-es 23 után (amit ha már akkor ismerek, valószínűleg befér valahová a top3-mamba...) nem igazán sikerült nemhogy zseniálisat, de még maradandót sem alkotni. Meg fogom még hallgatni párszor, de négy-öt hallgatás után sem lett jobb, úgyhogy ez egyelőre ennyi...

Poets of the Fall - Twilight Theater

A PotF 2005 óta stabil meredekséggel gyengül. A zseniális Signs of Life után jött a már csak nagyon jó Carnival of Rust, aztán a közepes Revolution Roulette, majd most a kifejezetten gyenge Twilight Theater. Remélem, hogy a következő album újrakezdi a ciklust a SoL-szinttől és kihagyja az "értékelhetetlenül pocsék"-fázist... A TT tartalmaz pár jó tracket, de édeskevés ahhoz, hogy emlékezzek rá két év múlva. A RR-re se emlékszem. Abba kéne hagyni az alliteráló albumcímeket, fiúk...

Röyksopp - Senior

Természetesen a 2009-es harmadik helyezett Junior album nagytesójáról van szó, amit ez a két norvég úriember úgy értelmezett, hogy kicsit komolyabbra, ambientebbre veszik a figurát. Hát, két track kivételével ez a próbálkozás nálam nem jött be (konkrétan Moby albumainak második CD-jein is szétunom a fejem). Mondjuk attól, hogy valami lassú és szubtilis, nem kellene uncsinal lennie (lásd Air), de ez sajnos nagyrészt az lett. A The Alcoholic és a The Fear a két említett kivétel, ezeket ajánlom, a többit felejtsük is szépen el...

Janelle Monae - The ArchAndroid

Ha nincs a TvTropes Album Exchange Club, akkor nem jut eszembe soha meghallgatni ezt az albumot (nem is tudtam még a létezéséről sem annak az előadónak), és megbántam volna, mivel eléggé fura, de helyenként kreatív és összességében eléggé érdekes zenéről beszélünk. A Wondaland című szám például örökké fémjelezni fogja számomra a 2010-es évet :-)

Caribou - Swim

Sokak évzáró listáján mint 2010 egyik kiemelkedő elektronikus alkotása jelent meg, ezért meghallgattam. Az Odessa valóban nagyon jó, a Sun meg tisztára Berlin House-anyag, de itt kb. ki is fulladt a dolog. Van még két-három track ami megjegyezhető, a többi meg teljesen jellegtelen és erőtlen. Ha tényleg ez 2010 egyik legjobb elektronikus albuma, akkor baj van...

Kanye West - My Beautiful Dark Twisted Fantasy

Szinte minden "2010 top albumai" listán ez jött ki elsőnek, úgyhogy muszáj volt meghallgatni, mielőtt lezárom a posztot. És elég meglepő módon - ez egy jó album. Nem 2010 legjobbja, de jó. Mindegyik szám hallgatható és kreatív mind zeneileg, mind szövegileg (bár a sok trágárság néhol már zavaró lehet). A vége felé azért elgyengül, de még úgy is egy bizonyos szint felett marad. A kedvencem a Monster és a So Appalled

... és itt ér véget számunkra most tragikus hirtelenséggel ez a post. Még a top3-amat sem tudnám most felidézni, azaz hogy melyik két album zárkózott fel a MA új albuma mögé a dobogóra. Amiket a filmekről, sorozatokról, játékokról írtam, az pedig pláne elveszett az utókor számára. Most vigasztaljon mindenkit az a tudat, hogy az utólag visszatett posztok közül ez az egyetlen olyan, amelyik elnyíródik, tehát a következőkben közlésre kerülő régebbi bejegyzések már teljes pompájukban fognak tündökölni...

› The Glitch Mob - Bad Wings

Hozzászólnál? Itt megteheted!

Neved

E-mail (kötelező megadni, nem jelenik meg)

Weboldal (opcionális)

Jelöld be, ha szeretnéd, hogy emlékezzek rád, amikor ugyanerről a számítógépről böngészel!

Kommented:


Löncshús: (A kód a mai nap sorszáma, 1 és 31 között.)

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2017 by S@ti, de egyébként PD!