Ez a pillanat is eljött hát. Egy darabig még ámítottam magam, hogy posztolok én még ide, és nem veszi át a Tumblr-em teljesen a hatalmat, de átvette. Átvette, tehát ideje lezárni ezt a blogot. Annyit még megteszek, hogy azokat a bejegyzéseket, amiket a XOO rendszere valami miatt benyelt, azokat újra kiteszem (hála a Google Reader cache-ének, még megvannak, illetve van egy, amelyik nem teljesen, de azt is újra posztolom), utána pedig megírom a búcsúposztot.

Mozgalmas volt ez a hét(!) év, és ideje van a búcsúnak. Akinek még mindig feedben van a blog, az még várja ki, ezt a pár posztot, utána akár ki is veheti - csak addig ne, amíg örökre el nem hallgat...