13, 19,5

Verőfényes napsütés jelezte, hogy már majdnem nyár van a mai kreatív igazgatói ülés kezdetén, és ha már itt tartunk, a végén is. E tény kreatív igazgató általi megemlítése után felrémlett bennem az Index időjárás-előrejelzése, amely azt mutatta hétfőtől szerdáig, hogy felhő, csütörtökre viszont azt, hogy napocska. és tényleg.

Ezen a ponton jó sokmindent kigondoltam a blog folytatására, de egyelőre minden ötlet kezdetleges, nem kiforrott, és semennyiben nem felel meg a maximalizmus követelményeinek. Tehát most az következik, hogy ahogy jön. S mivel múltkori Para-Kovács-imitációs kísérletem zajos sikert aratott legalább egy ember körében (jogvédett képzavar), ezért próbálok majd alkotni egy Para-Kovács-imitációs bekezdést is. Vagy többet.

A kreatív igazgatósági ülés legnagyobb eredménye az volt, hogy két lépcsőn mentünk le és két lépcsőn mentünk fel. Ezen kívül még jelentős előrelépés történt Micimackó ügyében, aki egyszer azért ment el Malackával együtt meglátogatni Nyuszit (akinek sok esze van, ezért nem ért meg semmit), mert csütörtök van. Ebből is látszik, hogy Milne és Ende heveny kreatív igazgató-hiányban szenvednek, és rá vannak szorulva e blog kreatív igazgatójának kreatív ötleteire.

Az ülés egyébként a ZRt. vs Rt.-vagy-bármi-más-csak-még-nem-tudjuk-mi ügyében nem hozott semmi eredményt, ennek eldöntését tehát ismét a következőre toljuk. Vagy az azután következőre. De toljuk. Konkrétumot márpedig csak arról tudok mondani, hogy ha valami valamilyen tekintetben valamilyen, attól még más tekintetben lehet másmilyen.

Egy első emelet is tartogathat meglepetéseket. No persze, nem mintha az univerzumban uralkodó alaptörvények egyike az lenne, hogy amikor meglepetésekről van szó, okvetlenül jutnia kell egy első emeletre is. Csupán annyiról van szó, hogy a meglepetések első emeletre való jutására legalább annyi esély van, mint arra, hogy egy borz homloküregében megtalájuk egy 4 éves gyermek "Kalandok egy tábla csokival a Himalája tövében" munkacímű rajzának piszkozatát, egészen kicsire összehajtogatva.

A szóban forgó első emelet is úgy éli mindennapjait, mint egy közönséges, semmi meglepetést nem tartogató első emelet, amikoris hirtelen olyan első emeletté válik, amely igen. De a szóban továbbra is forog, annál is inkább, mivel már van is miért. A meglepetés, melyet tartogat, illetve mit tartogat, a képünkbe hajít, az arcunkba vág, nem más, mint az ottani kijelző hibás működése. A kijelzőnek ugyanis a felső háromnegyede eltávozott az élők sorából, és csak az alsó egynegyed funkcionál, érdekes fél, olykor negyed mondatokat performálva az arra járóknak. Például ha a diákság azt olvassa, hogy "... óra elmarad", akkor máris tág tere nyílik a találgatásoknak, amelyek ilyenkor valahogy a filozófia kiszámíthatatlan, de ugyanakkor bizonyára mégis rendezett, bár ismeretlen , épp ezért rendezetlennek tűnő törvényei szerint mindig azzal érnek véget, hogy "Jó, akkor ne menjünk be kettőtől."

A kijelző persze egyáltalán nem biztos, hogy hibásan működik. Lehetséges, hogy a felső háromnegyed extinkciója valójában egyfajta atavizmus, visszatérés az ősállapothoz, egy zavartalanabb lét halványrózsaszín felhőjében letett esküről készült túlexponált fénykép. Lehetséges továbbá, hogy azzal, hogy a felső háromnegyedet beavatkozva a folyamatba működésre késztetjük, azzal valójában erőszakot teszünk a természeten. Mi van, ha a vadon élő kijelzőknek tényleg csak az alsó egynegyedük működik? Miért olyan telhetetlen az emberiség, hogy nem használja fel a természet által nagyvonalúan felajánlott teret, hanem még többet és még többet akar, egészen addig, míg végül a tudomány legfrissebb eredményei azt fogják mutatni, hogy az egész világ egy tüdőbeteg orrszarvú szarvának hegyén inog, körülötte rovarok köröznek, arcukon halvány mosoly, miközben űzik és hajtják azt a dolgot, amiről azt gondolják, az a szépség.
Nem fogjuk elhinni.

Az egyik diák megy el most a kijelző előtt, szórakozottan felpillant, mint aki már megszokta a kijelző szokásostól is elvontabb működését, majd felfedezi az ismétlődő mintát. A kijelző ugyanis egyetlen szót ír ki tizenötször az alsó negyedbe: "szúnyogháló" - szól a kinyilatkoztatás. A diák elméjébe színezüst, de kissé halvány fényű, kopottas, de mégis nemes hatású nyílként hasít a gondolat: "Kommunikálni próbál.", aztán a neuronok, rendezik soraikat, a szinapszisok lenyugszanak. A diák nem tudja, miért gondolta ezt, a kiváltó okban keresi a választ, de a kijelző néma marad: a probléma elhárítására kirendelt munkás, az univerzum biztonságos működésének szolgálatában már áramtalanította. Ígyhát inkább továbbmegy, arcára olyan kifejezés ül ki, mint akinek két percen belül fel kéne hívnia egy olyan embert, akinek nem tudja a számát.

Ismét egy sikertelen Para-Kovács-imitációs kísérletet olvashattatok, s nem kizárt, hogy lesz még ilyen. De megnyugtatok mindenkit: ebben a bejegyzésben már nem. Egyébként most tényleg külön büszke vagyok magamra, mert az a tagmondat, hogy "...ha valami valamilyen tekintetben valamilyen, attól még más tekintetben lehet másmilyen", nem szó szerint így ugyan, de elhangzott valóban a kreatív igazgatói ülésen, és szerintem tökjól fel tudtam most használni egyfajta hídként a két gondolati egység között.

Ez a bejegyzés pedig már csak két dologról fog szólni. Az egyik, hogy birge egy külön szekciót alkotott blogjában azért, hogy az én blogomat is lehessen kommentálni. A szekció a S@ti blogkommentek frappáns címet viseli, és aki csak kattintani szeretne, és kényelmes embernek gondolja magát, az kattintson és írjon oda blogkommentet, ha szeretne. SztupYtól pedig az a reveláció származott, hogy ha valaki hajlandó kicsit trükközni, akkor ide is tud kommentálni, méghozzá úgy, hogyha a "No comments" feliratra kattint jobb gombbal, majd a "Parancsikon másolása" vagy a "Copy Link Location" opciót választja, aztán nyit egy új tabot és beilleszti a linket, és a http://sati1984.uw.hu/ rész után odaírja, hogy "index.php", a link többi részét pedig sértetlenül hagyja. Ekkor megjelenik az az oldal, aminek egyébként is meg kéne jelennie, már bal klikkre is. De nem jelenik meg, csak így.
Ja, és fontos: aki nem szeretne kommentelni, az ne csinálja egyiket se! Köszönöm.

Now Playing: Massive Attack - False Flags
Tizedszer is.