Néztem Real Madrid - Celta Vigo meccset a sport1-en úgy félfüllel-félszemmel, és elhangzott az a megjegyzés Iker Casillassal kapcsolatban, hogy anyja Seat Ibizájával járt egy darabig (vagy jár most is, nem hallottam rendesen), és hogy ezért nem mert beállni a többi sztár parkolójába, félt, hogy kigúnyolják. Hát, nem tudom, ki hogy van vele, de énnekem már régóta egyik nagy álmom, hogy kigúnyoljanak anyukám Seat Ibizája miatt, és én csakazértis beállnék David Beckham kocsija mellé, hiszen ha az ő isteni hangszálai rezegtetik meg a fülembe jutó levegőt, akkor még azt se bánom, ha az lesz a mondat, amely kibontakozik a vibrációból, hogy: "Move this shit away from my car, you freak!"
értem én, hogy emberi érzéseket akarnak bennünk kelteni ezek a sztárok, de ha ilyet az átlagember meghall, egy bizonyos kicsiny tárgy üzemkész állapotba kapcsolódik a zsebében, csak úgy, magától.

Ma volt pár dolog, ami csak úgy eszembe jutott, minden, de minden ok nélkül, tehát készüljetek fel, hogy ezek semmilyen módon nem kapcsolódnak semmilyen témához. Tehát don't try this at home, rated R for Retarded és hasonlók.

Középsuliban még AutoCAD órám is volt (nem értek ahhoz se semmit ennek ellenére sem, mindig utáltam meg chateltem helyette meg hasonlók), és óra közben bőszen használtuk a "winpopup" nevű csodát, amellyel közvetlen üzenetet lehet küldeni egy másik hálózatba kötött gépre a windowson keresztül. Ez még a megboldogult win98 egyik hasznos funkciója volt (sőt, ha emlékeim nem csalnak, korábban win95-ről is működött), hiszen milyen hasznos, ha számtechóra közben a tanár figyelmének felkeltése nélkül tudnak az embertől irodalomházit kérni. Volt nekem egy igen érdekes osztálytársam, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Ricsinek, mert miért ne. Szóval Ricsi azzal szórakozott, hogy valakit kiszemelt, és elkezdett vele normális módon beszélgetni a winpopupon keresztül, majd amikor az illető nem gyanakodott, és letette a tálcára a programot, elkezdett neki őrült módjára üres üzeneteket küldözgetni - a terem másik végébe elhallatszott, ahogy csapkodta az entert. A célpontgép memóriája ily módon pillanatok alatt befloodolódott, ami azonnali lefagyáshoz vezetett. A szerencsétlen áldozat fejét csóválva nyúlt a resetért, majd mikor benyomta, Ricsi - mintha csak a BIOS ismerős "minden rendben" pittyegésére reagálna - ártatlan hangon megkérdezte:
- Na mi van, Laca, lefagyott?

Eszembe jutott egy Murphy-törvény, ami biztos nem érvényes rám: "A nap bármely szakaszában nem tudod úgy bekapcsolni a rádiót, hogy ne a kedvenc számod utolsó taktusait halld."
Ez három okból nem érvényes rám:

1. Nem hallgatok rádiót (Winamp rulez)
2. Nincs kedvenc számom (sok van)
3. Még ha lenne is kedvenc számom, úgyse adnák a rádióban

Most pedig, hogy egy igazán remekbeszabott és publicisztikailag zseniális fogással emeljem e post irodalmi színvonalát, keretes szerkezetet fogok alkalmazni. Teszem mindezt azért, mert a Real Madrid meccsen eszembe jutott, hogy mi lenne akkor, ha nem csak csapatok, hanem eszement módon gazdag magánszemélyek is vehetnének játékosokat. Például valaki csak úgy megvenné Ballackot itt, Magyarországon. Játsszunk el a gondolattal: milyen tág lehetőségek nyílnának meg az illető előtt! Ha bármilyen vitás ügye van bárkivel, kihívhatja egy focimeccsre, majd saját csapatába beállítván a világsztárt, minden egyes nézeteltérése alkalmával csodás erkölcsi győzelmet arathat. Például. Vagy például:

Eddig folyamatosan veszített kedvenc hazai élvonalbeli csapata? Többé nem fog! Vásároljon ön is saját világklasszist! Három csatár vásárlása esetén igyen kap egy Ön által tetszőlegesen választott hátvédet! Ha elégedetlen a megvásárolt játékos teljesítményével, a vételár 100%-át visszafizetjük, majd a játékost bevásároljuk az Ön kedvenc csapatának legközelebbi ellenfelének csapatába! Olasz játékosokra 15% kedvezmény a készlet erejéig! Rendelje meg most!