Mostanában sokszor használom ezt a szót, bár a bejegyzéshez sok köze nem lesz, hacsak nem írok benne majd ilyeneket, hogy: "gnjtrnéfienfgagi8so84n gjksén" vagy "gnkjdngéagkljeánb", de nem írok. Bár persze ez tulajdonképpen nem random, mert a tudat bizonyára valamilyen szabályozási folyamatot gyakorol még efölött is, és mindenféle ismétlődési minták lennének a hasonló kalimpálásokban megtalálhatók, ha valaki venné a fáradságot és elkezdené ezt vizsgálni.

Ha relevánsabb címet akartam volna adni, talán azt írtam volna most így hirtelen, hogy "Az élet van", ugyanis Richard Bachtól a Búcsú a biztonságtól című könyvet olvasom most újra ötödszörre másfél hónap alatt, merthogy majd nemsokára vissza kell hogy vigyem a könyvtárba, és abban van ez a mondat. Képzeljük el, hogy ezt tekintjük valóságnak, és minden más tulajdonképpen illúzió. A könyv egyébként sokmindent tárgyal kérdésekről és válaszokról is: valójában nem a válaszok a fontosak, hanem a kérdések, mivel a válaszok állandóan változnak. Majd idézek is a könyvből pár részt, mielőtt visszaviszem.

Tegnapelőtt értesültem róla, hogy milyen veszély fenyegeti az internetet, és bizonyos részeket elolvasva a honlapon, megállapítható, hogy Orwellnek egyszer csak igaza lesz... Eddig ugyebár mindenki saját magának teremtette meg a saját internetjét, maga döntötte el, hogy milyen lapokat látogat, mit tölt le, stb. Röviden annyi a lényege a fenyegetésnek, hogy odaát pár telefonos cég eldöntötte, hogy ők kontrollálni fogják, hogy egyes oldalakhoz hogyan lehet hozzáférni. Az oldal kábeltévéhez hasonlítja a netet:

"But without Net Neutrality, the Internet will look
more like cable TV. Network owners will decide which
channels, content and applications are available; consumers
will have to choose from their menu."

Eddig nagyrészt a felhasználókon múlt, hogy a net ilyen lett, mint amilyen most. A felhasználók alakították ilyenné. Most a nagy cégek akarják alakítani a netet, ez körülbelül olyan lesz, mint ami már itt is előfordult, hogy az Origóról néhány tartalom csak T-online-osoknak volt elérhető egy darabig (vagy tán most is), csak nagyban. Az egész netre ki fog terjedni az, hogy csak olyan tartalmakat nézhetünk, amit a cég megenged. Ez pedig a szólásszabadság, véleményszabadság, információszabadság és az egyéb hasonló fogalmakat tiporja agyon egy idő után... ha megvalósul.

Ezt tegnapelőtt Nfollal alaposan kitárgyaltuk, miközben ő reménytelen küzdelembe bocsátkozott az arab kontaktjaival, akik úgy is tudják zaklatni MSN-en, hogy ő nem vette őket fel kontaktnak. Velem még sose történt ilyen, szóval nem értem a dolgot, úgy látszik, Nfol vonzza az ilyeneket. Később meg arról volt szó, hogy a fórum azért haldoklik, mert Nfol linkel, mások meg pókembert néznek. Ahelyett, hogy fórumoznának. Tetszikérteni...

és most csakazértis Sikolysivatag, ugyanis akármennyire is lehetséges még jelen pillanatban, hogy a projekt visszavonódik, az eddigi két bejegyzés akkoris megéri a linkelést. Már most. Másrészt pedig, ha olvassák, akkor ugye az illető rá van kényszerülve valamilyen szinten, hogy írjon, mert tudja, hogy olvassák. Ez birgénél is bejött, hátha bejön most is. No persze a Bach-könyvben le van írva, hogy nincs olyan, hogy kényszer, mert az is csak illúzió, de ezt csak olyannak vagyok hajlandó leírni és/vagy elmondani, aki már eddig is tudta. Hihi.

Now Playing: Coldplay - Speed of Sound

Komment-link