... ami teljesen nyilvánvaló! - fejezhetnénk be a mondatot tegnapi tapasztalataim alapján.

Nemrégiben az a vád ért engem, hogy "antiszoc" vagyok a tévékkel, főleg a TV2-vel. Na, ehhez a partikuláris eseményhez nincs semmi köze annak, hogy én tegnap leültem megnézni a Híradót és a Fókusz Pluszt. Ehhez más események vezettek, de senkinek semmi köze hozzá, aki most olvas, még annak sem, akitől a vád jött. Illetve nem is vád volt, de így jobban kijött a mondanivaló. Már ha kijött. Meg persze, ha egyáltalán volt minek kijönnie. Mindegy.

Tehát Híradó. Híradó, amely mindent megtesz azért, hogy az emberek azt higgyék, történik valami, de mindig szánalmasan elbukik. Nálam legalábbis. A fél óra alatt nem történt semmi az égvilágon. Ez azért pozitív, mert 24 óra eseményeit brilliánsan össze tudták foglalni a fél óra alatt, ami hatalmas bravúr. Tényleg. Másrészt, a kis bevágásokat sikerült pont úgy összeállítani, hogy még véletlenül se derüljön ki belőleük semmi több, mint amennyit a beharangozóban két mondatban elmondtak az esetről.

Nézzük például a barlangbalemászó férfi esetét, aki egy elhagyott telefonkábelt és egy barlangot meglátva úgy döntött, hogy akkor ő most lemászik és lentrekedt és felhozták. Namost ezt elmondták ugye a beharangozóban, váltunk a helyszíni képekre. Az egy dolog, hogy a nyilatkozók sosem mondanak semmi többet, mint amit eddig is tudunk már, de hogy ebben az esetben legalább egy decens képet nem lehetett felvenni az ominózus barlangról és a semmi alá odavágni, az valami elképesztő. Viszont ezt lehet pozitív dolognak is felfogni, mert így megmaradt a műsor konzisztenciája: a kép illeszkedett a szöveghez.

Egy másik hír arról szólt, hogy valahol tönkretettek egy focipályát úgy, hogy a helyi önkormányzat bérbe adta azt egy jégrevü-társulatnak, akik tönkretéve adták vissza a gyerekeknek, és így 150 gyerek futballkarrierje került komoly veszélybe, mert nincs más pálya, ahol gyakorolhatnak. A helyszíni kisriport 95%-a semmi információt nem tett ehhez hozzá, bár itt meg kell adni, hogy legalább a képek érzékletesek voltak: főleg az, amikor egy gyerek egy buckában elesett, és ezt még lassított felvételen is megcsodálhattuk. Hűha! A Belga együttes szerintem serényen veregette egymás vállát, amint látták, hogy az "A Gabesz utolérte volna a Gullitot, csak megbotlott egy vakondtúrásban" azóta halhatatlanná vált soruk milyen élénken valósult meg, és hogy ezt nekünk az RTL Klubos kollégák micsoda zsenialitással voltak képesek prezentálni. Szerintem egypár könnycsepp is elmorzsolódhatott a fiúk szemében a látványra. Node vissza a riporthoz. A maradék 5% abból állt, hogy az egyik interjúalany eléggé szubtilisen utalt arra, hogy az önkormányzatból "valaki" áll emögött a háttérben, hogy ő döntötte ezt el, és még nem tudják, ki az. Erre száguldó riporterünk még mindig a pálya előtt állva jelenti, hogy a mai napon a polgármestert nem tudtuk elérni. Stúdió. De pont akkor, amikor már kezdett volna érdekes lenni a dolog, és még akár egypár új információt is szerezhettünk volna. Hát igen, a rutin, a rutin... Egyébként is megfigyelhető, hogy amikor valami ilyesmi van, ahol hivatalos köröket kéne megkérdezni arról, hogy akkor ez és ez itt hogy is van (például véletlenül pont szintén a tegnapi Híradóban volt egy riport a koraszülött-ellátás támogatásának akadozásáról és ezzel összefüggésben az Országos Mentőszolgálat létszámleépítéséről), akkor valahogy mindig az a riport vége, hogy a tudósító egy hivatalos épület előtt állva azt mondja, hogy az illetékesek nem voltak elérhetők/nem nyilatkoznak/nem is léteznek. Így az egész riport olyan, mint egy vicc poén nélkül. Az embernek a második után már remegnek a kezei...

és ez még nem a legrosszabb, amit egy Híradó megnézése közben elszenvedhetünk, ó, nem, barátaim, ó, nem. Ennél a riportfajtánál csak egy rosszabb van: az, amikor teljesen nyilvánvaló dolgokról csinálnak egy 4-5 perces (tehát a normálnál kétszer hosszabb!) "összeállítást". Hogy pontosan mit állítottak össze, az mindjárt kiderül. Először is, kijelenti a két műsorvezető közül az egyik, hogy ez a bejátszás a strandszezon végéről fog szólni. Merthogy ez az utolsó nyári hétvége, és ezt sokan igénybeveszik a strandokon. Aki csak egy pancsoló kislány értelmi szintjével rendelkezik, az már tudja, hogy miről van szó, oké, ugorjunk, lapozzunk, vágjunk, csak csináljunk már végre valamit, de nem. Jön a riport. Random vágóképek egy vonatállomásról, aztán strandról. A szöveg közben arról szól, hogy a vonattal utazni, a strandon meg strandolni lehet.

("Hírértéke van!" Sikoltják hisztérikusan a háttérben azok az "újságírók", akik ezekért a szövegekért felelősek. Hagyjuk is őket békén, hiszen erre való a hangmérnök, aki bölcsen benyomta az ő hangsávjukra a MUTE gombot, és így mi nem halljuk. Ez itt egy "mental image" volt csak, nem akartam elterelni a dolgot, bocsánat.)

Vágás után egy strandtulajdonos következik, aki elmagyarázza, hogy ez bizony a nyári szezon utolsó hétvégéje. Aztán pedig random bevágások olyan emberekről, akik épp most indulnak vonattal a strandra. A kérdés nyilvánvalóan az volt, hogy "Na és tessék mondani, mit fognak ott csinálni?", hiszen a zavart arcú (együttérzek velük...) riportalanyok azt mondják "Hát... fürdeni, meg kikapcsolódni". Hasonló kaliberű újdonságokkal szórakoztat minket az a huszas éveiben járó nő is, aki már talán éppen mondana valami újat (de tényleg) is, amikor hirtelen egy döccenéssel... elindul a vonat. Eh, a rutin, a rutin... Szerintem a stáb egyeztetett a mozdonyvezetővel.

Aztán bevágás a strandra, ahol random fürdőzőket látunk, majd egy obskurus mondat következik (természetesen parafrázis, mint ahogy eddig minden, csak nem képzelitek, hogy megjegyeztem...?): "A nagy forgalomnak csak a büfések örültek, de erről nem nyilatkoztak nekünk." és aki még próbálta követni ezt az egészet, annak most gördül le végleg a függöny. Erre már nem tudtam annál értelmesebben reagálni, minthogy kerekre tágult szemekkel felnyögtem: "Eh?". Ha ez most egy film lenne, ideje lenne beküldeni egy csinos lányt, aki egy nagy táblán felmutatja a "PLOT HOLE" feliratot, de így sajnos be kell érnünk az IRL szörnyülködéssel. Ez tényleg olyan, mint mikor a film bedob egy olyan elemet, ami úgy tűnik, hogy később fontos lesz (ekkor még "plot point"-nak hívják, sőt, jobb helyeken "important plot point"-nak), aztán az egész elfelejtődik és semmi nem lesz belőle (magyarul kilyukad, és így (is) születik a "plot hole"! Varázslatos, ugye?).

Azaz, végre körbeértünk: semmi lett abból, ami semminek is indult. A műsor végén pedig hét és fél másodperc alatt elsorolják azt a hat eseményt, ami ma tényleg megtörtént (hat arany a kajak-kenu világversenyen), majd a "fontos hírek még egyszer, röviden", de sajnos too little, too late, ugyanis a semmi az akármilyen hosszúra elnyújtva vagy röviden átfutva is semmi marad...

De hogy pontosan mennyire hosszúra lehet elnyújtani a semmit, arról csak a Fókusz Plusz megnézése után lehet fogalmunk.

Két riport kapott helyet a műsorban, így most mindkettőt ismertetném részletesen. Első riportunk a parlagfűről és az allergiáról szól. A kedvcsinálóból megtudjuk, hogy a parlagfű egyre nagyobb területeken burjánzik, és aki nem irtja, annak büntetés lesz az osztályrésze, valaminthogy folytatódik a tendencia, és egyre többen lesznek allergiásak. és máris jön a riport, amiből...

... ugyanezen nyilvánvaló tények derülnek ki, csupán annyi különbséggel, hogy ezeket egy allergiaszakértő mondja el, aki már a 60-as évektől kezdve kutat. én azt gondoltam, hogyha már ilyen expert a csávó a témában, akkor igazán mondhatna valamit az okokról is, hogy ez miért is van így, hogy növekszik az allergiások száma, legalább nagy vonalakban, de nem. Ha voltak is új információkat is magukban foglaló mondatai, azokat a riportot készre fésülő kollégák szemlátomást gondosan kivágták. Igen, hát a rutin, a rutin...

A riporternő allergiatesztre vállalkozik, miközben bemutatkozik egy olyan idegesítő feature ezekben a Fókusz-riportokban, ami vagy nagyon új lehet, vagy csak én nem vettem észre annak idején, amikor még néztem tévét: többször is olyan képeket vágnak be, amin látszik, hogy a stáb filmez. Az éppen történtektől távolabbról felvéve látjuk, ahogy a stáb előállítja azokat a képeket, amik ugye közelebb vannak, és látjuk a srácot is, aki tartja a mikrofont, és ugyebár mi ezért halljuk, hogy ki mit mond éppen. Na ez már önmagában is egy vétéefre minimum okot ad, mivel igazából nem hiszem, hogy a televízó most már jóval több, mint 50 éves fennállása óta bárkinek is el kéne magyarázni, hogy hogy készülnek ezek a riportok. Egy stáb kimegy egy kamerával és egy mikrofonnal és felveszi a dolgokat. Nagy ügy. Nadehogy még egy kamerát kivinni (!) azért, hogy be lehessen vágni, hogy a másik filmez, az nekem valahogy már magas. De lehet, hogy csak a mikrofonállvány-srác akart már végre szerepelni. Ki tudja. Ugyanez egyébként megismétlődött egy bevágás erejéig a másik riportban is, erről majd külön megemlékezem ott, érdemes lesz.

A riporternő tesztje negatív, tehát nem allergiás. Végre valami új információ! Talán még mindig nem eléggé rutinosak a szerkesztők? Nem baj, ha több nem lesz, akkor oké a dolog, ez az egy annyira nem fájt, mert végülis senkit nem érdekel... No, menjünk akkor tovább.

Random felvételek egy hatalmas mezőről, ahol persze burjánzik a növény, ide szállt ki a riporternő az ellenőrzőfiúkkal, akik jól megmondják, hogy "itt bizony ez nő", és körbejárják a terepet, dokumentálnak, majd megkeresik a tulajdonost, és jól megbüntetik. Namármost, az ellenőrzőstáb több tagja is majdhogynem kapitulálni kényszerül a pollenkoncentráció szervezetükre gyakorolt káros hatása miatt, a riporternő pedig egyelőre még szinte közönyösen mondja az egyik bevágásban Ellenőrfiú #1-nek, hogy "Te is tüsszögsz", amivel sikerül az érzékeny egyensúlyt helyreállítani, hiszen olyan információt sikerült közölnie, ami egyrészt nyilvánvaló és nem új (az eddigi vágóképekből látszott a srácon, hogy ő is allergiás), másrészt a tetejébe még senkit nem is érdekel! Brilliáns! A rutin, a rutin...

Tulajdonképpen már nincs is sok hátra a riportból, még néhány random vágókép a tüsszögő stábtagokról, ahol már Ellenőrfiú #2 is igen ramatyul bír kinézni, majd jön a lekonferáló szöveg, amit a riporternő láthatóan szinte sugárzó örömmel mond el, mert most, így az egésznek a végén nagyon örül annak, hogy ő nem. Mármint nem annak, hogy nem közölt új információkat, hanem annak, hogy ő nem tüsszög és nem könnyezik... Illetve várjunk csak: lefogadom, hogy 50%-ban annak is örül, hogy új információ véletlenül sem hangzott el. Hát persze, a rutin, a rutin...

A következő riport arról szólt, hogy megkerestek három nagy magyar futballcsillagot a múltból, hogy most mi van velük. Dzurják Csöpi, Détári Lajos és egy harmadik csillag szerepelt a riportban, akinek sajnos elfelejtettem a nevét, és még a neten sem tudtam megtalálni, olyan béna vagyok... Ez van. Namost új információ ebben a riportban sem volt, hiszen amit eddig is tudtunk (hogy ezek hárman nagy játékosok voltak anno), ahhoz valahogy megint nem sikerült hozzátenni semmit. Nade ennyi tapasztalattal már igazán tudhatjuk, hogy pont ezen dolgozik keményen a stáb, hogy így legyen. S ebben segítségükre van a rutin, a rutin...

Azonban az utolsó kérdés mindegyik riportalanyhoz (igazából nem mindegyikhez, mindjárt megtudjuk, miért, türelem) az volt, hogy mitől jutott el idáig a magyar futball, és hogy mi a baj a maiakkal. Erre az ismeretlen harmadik volt futballzsenink azt mondta, hogy "Sokkal több pénzért játszanak, mint annak idején mi, ezért nem követelik meg tőlük ugyanazt"... A kijelentésben már önmagában is logikai ellentmondás van, amit mindjárt feloldunk, de először nézzünk egy kicsit nyugatabbra, ahol ugyebár még több pénzért játszanak, és... Szóval értitek. A logikai ellentmondást pedig úgy fogjuk feloldani, hogy nem oldjuk fel. Ugyanis még lehet, hogy igaza is van, méghozzá azért, mert a "több pénzért kevesebbet követelni meg a focistáktól" annyira magyar módszernek hangzik, hogy hajlok rá, hogy azt mondjam, ennek az embernek nemcsak futballtudására, hanem helyzetelemző értékeléseire is bátran számíthatunk a jövőben.

Vágás, ezúttal Dzurják Csöpi válaszol... ehm... próbál válaszolni a kérdésre, ő a következő mondatot mondja: "Annak idején minden gyerek futballozó akart lenni, és nekik volt magyar példaképük. Ma már csak Ronaldinhót, Ronaldót meg Beckhamet lehet látni a gyerekek mezein, magyar nevet nem." Erre én meg azt mondom, hogy with all due respect, akik idejuttatták a magyar focit, azoknak még volt magyar példaképük is...

és íme Détári Lajos, aki ugyebár mostanság a magyar válogatott edzője, és a riporter állítása szerint "őt volt a legnehezebb elérni". Maradt még annyi agysejtem így a vége felé, hogy ki tudjak préselni egy "Wow!"-t magamból. Kellett nekem itt jellegzetesen magyar dolgokat emlegetnem... Node itt az interjú, amelyben őtőle persze nem kérdezik meg, hogy mi a baj a maiakkal, nem. A végén még válszolna. Ehelyett a régi időkről beszéltetik, de még így is csak olyan gondolatokat tudhatunk meg, amik teljesen irrelevánsak. Például most komolyan, kit érdekel, hogy Dömét felismerték-e a boltban vagy nem. Akkor már inkább meghallgatom ugyanezt Hajóstól, ő ezt (is) zseniálisan elő tudja adni. Ez a videó egyébként erősen alap, hihetetlen klasszikus már most. De elkalandoztam. Tehát megy az interjú, és közben megint bevágnak egy pillanatra egy olyan bizarr képet, amin két másodpercig az látszik, hogy a stáb interjút készít Détári Lajossal. Erre szokták a filmeket ízekre szedő site-ok azt a kifejezést használni, hogy "mindblowing, eh?" Erre én se tudok mást mondani.

A két műsor között a reklámok alatt pedig ismételten azon kaptam magam, hogy a saját fejemet ütögetem a 100%-os narancslé dobozával. Úgy látszik, azokra már én is csak heves autoagresszióval tudtam reagálni...

A kaput pedig az tette be nálam, amikor a Matyi és a Hegedűs nevű "együttes" új albumát kezdék promotálni, Duj duj desuduj címmel. Abban a borzalmas pillanatban szó szerint fizikai fájdalmat érezve dőltem hanyatt az ágyon és másfél percig mozdulni sem tudtam. Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című könyvéből már idéztem ezt a mondatot (illetve nem idéztem, megemlítettem), de most ideírom még egyszer: agysejtek tekintetében mindeni multimilliárdosnak mondhatja magát. és azt is ideírom még egyszer, hogy én nem érem be milliókkal. De lehet, hogy inkább a Jedi Visszatérből kéne idéznem azt a mondatot, hogy "Nekem már késő, fiam"...

Ezt a postot nagy mértékben az Agony booth inspirálta, ahol ízekre szednek rossz filmeket, és a Híradó közben végig azon gondolkoztam, hogy miket mondanának erre ők - a Fókusz Plusz alatt meg már fogalmazgattam a bejegyzést. Egyébként ők azok, akik megemlítik Superman egyik ritkán használt szuperképességét: "Kimondani a nyilvánvalót", és ez a rész a Superman IV review-ban még direktebben ihlette ezt a kis szellemi ámokfutást. Az eredeti szöveg így hangzik:

As random firemen and rescue workers rush out of nowhere, Superman declares, "I think he needs a doctor!" You see, this is his little known superpower of Stating The Obvious.

Azt hiszem, Urbán Flórián is a Krypton bolygóról jött.

Now Playing: Bodyrockers - Round and Round


Komment-link