avagy:
Hogyan találjuk meg az Igazit tudományos módszerekkel?

Akinek volt szerencséje egy féléven keresztül kutatásmódszertant tanulni (mint nekem), annak ismerős lehet ez a szó. Ez a társadalomtudományi kutatások egyik fázisa, amikor a problémát átírjuk a mérhető dolgok nyelvére, magyarul meghatározzuk, mit fogunk mérni ahhoz, hogy a jelenséget behatóbban vizsgálhassuk. Nekem ez a szó jutott eszembe erről.

Ha már így reklámozom az oldal tetején, gondoltam, megnézem, mi is ez. Poénból és kíváncsiságból regisztráltam, mert valami felkeltette az érdeklődésemet: nem regisztráltam volna, ha nincs az oldalon egy olyan link, hogy "hozzám illők", ami regisztráció nélkül nem aktív. Kíváncsi voltam, hogy a rendszer mi alapján állítja valakiről, hogy "hozzám illő". Kiderült.

A tásadalomtudományi kutatás legelterjedtebb módszere a kérdőív. Itt is ezt a megoldást kapjuk az arcunkba, bár ez már nem is a konceptualizálás fázisa a dolognak, úgyhogy ezt gyorsan zavarjuk le: meg lehet adni bizonyos mérhető adatokat (magasság, testsúly, dohányzom/nem dohányzom, és így tovább), majd egy képet rajzolhatunk személyiségünkről: 7-es skálán kell megadni az optimizmus, pesszimizmus, humorérzék és egyéb hasonlók értékeit.

Tehát térjünk vissza a konceptualizálásra: mi is a "jelenség", amit konceptualizálni kell? A feladat adott: megtalálni az Igazit. Ehhez le kell írni mindkét embert valamiféle mérhető értékekkel. Namost képzeljük el a következő esetet: regisztrálok, ráklikkelek a "hozzám illők" linkre, megnézem az egyik találatot a sok közül. Apróra végignézem az illető adatlapját, majd fanyalogva félredobom: "Csak 6 pontot adott magának a "siker" skálán...". Ugye milyen életszerűtlen? Mi tehát a hiba?

Sikeresnek nevezhető-e egyáltalán egy olyan keresés, amely több találatot is kiad? Ebben az esetben semmiképpen. Úgy kell megszabnunk a keresési feltételeket, hogy 1 találatot adjon ki: ezt az embert keressük. A tudományos módszerű kutatómunkánkat nehezíti, hogy magunk sem lehetünk biztosak abban, mit is akarunk ettől a személytől, milyen legyen, stb. De tegyük fel, hogy tudjuk. Töltsük ki minél nagyobb gonddal az adatlapot, szabjuk meg gondosan feltételeinket (ne dohányozzon, legyen 120 és 230 cm között, stb.), és... vegyük észre, hogy akárhogy igyekszünk, mindig is több találat lesz az eredmény.

Ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk az Igazi személyét, olyan tulajdonságokat kéne felsorolnunk, amelyek egyformán relevánsak. Tehát gondoljunk bele: a testmagassága ugyanannyira fontos, mint az, hogy ő milyen feltételeket szabott akkor, mikor kitöltötte adatlapját, s ezen feltételek külön-külön is egyformán relevánsak. Azaz az Igazinak is hasonló tudományos alapossággal kell kitöltenie saját adatlapját. Vegyük észre, hogy ez nem járható út. Vizsgáljuk csak az adatlap egy részét, mondjuk a saját magunkra vonatkozó részt. A bemutatkozás mezőt hagyjuk üresen, nem vizsgálható tudományosan, amit oda írnánk. Tehát máris könnyebb dolgunk van: csak egy pár egyértelmű adatot kell vizsgálnunk. Ezek az adatok viszont még mindig túl általánosak. Az ideális hirdetés csak egyetlen folyamodványt eredményez. Tehát valami olyasféle hirdetésre lenne szükségünk, amely egyértelműen leírja azt az egy embet, akit keresünk (forrás: Parkinson törvénye). és itt ne kerülje el egy fontos dolog a figyelmünket: ez egy baromság.

Az Igazit tehát ne így keressük. Hanem így.

Kockulunk tovább, megállíthatatlanul.