Kilencre voltam berendelve az IBM-be, ott megismerkedtünk az IBM egyik HR-esével aki celebrálta és konduktálta a mi kis kiválasztási folyamatunkat. Elmondta, hogy milyen részei lesznek a tesztnapnak, és hogy kb. meddig tart. Ki is osztotta az első tesztet az üdvözlő és általános infós szöveg után. Ez egy személyiségteszt-lap volt, amin minden sorban volt 4 tulajdonság, és ezekből jelölni kellett, hogy ezek közül melyik az, amelyik leginkább (I-vel jelölöd), illetve legkevésbé (K-val) jellemző rád. A másik két tulajdonság melletti jelölőnégyzet üresen marad. Erre nem volt időlimit, mondta a HR-es csaj, hogy nyugodtan közben lehet ki-be járkálni, mosdőba menni meg kint már van ásványvíz és süti, lehet fogyasztani. Én sem maradtam ülve, hanem járkáltam ki-be, lazán. Ezzel is szoktam, hogy ez most nem annyira kötött szitu. A többiek közül azért akadtak páran, akik ekkor még elég mereven csak ültek és írtak, de aztán ők is beleszoktak, mindenki laza lett a végére úgy nagyjából. Ez egyébként tetszett, mert tényleg oldott hangulatban zajlottak, még az időlimites tesztek is.

Tehát megcsináltuk ezt a személyiségtesztet, akkor háromfelé vált a dolog: elkezdett zajlani az angol szituációs gyakorlat, erre szólítottak folyamatosan egy-egy embert, közben a többiek írták az IT-tesztet meg egy bizonyos RAVEN nevű tesztet, aminek keretében folyamatábrákról kellett megmondani, hogy mi a következő darab bennük. http://tbn1.google.com/images?q=tbn:Vjxh5ALxeChMAM:http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/73/RavenMatrix.gif - mint például ez, de ennél sokkal bonyolultabbak :-)

Na, ez a kör, mire mindenki megírt mindent és szerepjátszott, ez eltartott délig. Közben folyamatosan járkáltunk ki-be, beszélgettünk, szendvicseztünk, ásványvizeztünk. Az IT-teszt Windowsos részét 60%-ban 100%-ra tudtam, utána meg már annyira átment a hálózatos részre, hogy ott csak tippelgettem, de szerintem az is jó lett. Az Unixos részt üresesen hagytam, mert azt a tippet kaptam, hogy inkább az, minthogy hülyeséget írjunk. A roleplay meg annyiból állt, hogy egymással szemben volt két laptop, egy csaj játszotta a külföldi ügyfelet, akinek valamilyen problémája támad a géppel, és meg kell oldani ezt a problémát angolul, telefonon keresztül távsegítve.

Nekem az volt, hogy Csehországból telefonált az ügyfél, hogy nem írja a gépe a cseh karaktereket valami miatt. Én először a Wordben próbáltam megoldani, aztán megnyittattam vele a vezérlőpultot, de ott nem találtam meg. Közben folyamatosan mondtam, hogy akkor próbáljunk meg mást, akkor eszembe jutott, hogy az óra mellett a tálcán szokott lenni a rendszer nyelvének a kétbetűs kódja, és ugyan a saját laptopomon nem láttam, de mondtam neki, hogy lát-e két betűt az óra mellett. Mondta, hogy igen, és "HU". Mondom, itt a gond, a rendszer nyelve tehát magyar, így a billentyűzet-beállítások is magyarok. Mondtam neki, hogy menjen rá jobb gombbal, erre mondta, hogy eltűnt. Ezeket direkt csinálják :-)

Mindegy, mondtam, hogy akkor vezérlőpult, billentyűzet, mert közben eszembe jutott, hog ezt amúgy ott kell előhozni, és... nem volt ott a laptopomon. De neki igen! Húh, akkor mondtam neki, hogy hát kell lennie ott checkboxnak vagy listának, vagy valami módjának, hogy kijelölje a Cseh nyelvet, mint rendszernyelvet és át tudja váltani. Erre elvesztette a fonalat, mondtam neki, hogy írja le nekem, mit lát a képen. Elmondta, mit, és akkor megmondtam neki, hogy katta a cseh-re és OK. És most térjünk vissza a Wordhöz, és próbáljunk cseh karaktereket gépelni. És voilá, thank you, you're welcome, stb. Ja, közben amíg gondolkodtam, megnézettem vele a Word verziószámát, bár felesleges volt, de addig is beszélek meg tartom a kapcsolatot meg stb.

Merthogy: ennek az egésznek nem az volt a lényege, hogy a problémát oldd meg, hanem hogy a segítséget szolgáltasd. Tartsd a kapcsolatot, csináltass vele dolgokat, dumálj, a problémát meg közelítsd meg több oldalról. Ha nem megy, nem baj, de próbálkozz, utasíts, segíts. Az első kieső srác pont egy olyan feladatot kapott, hogy az volt a gondja a csajnak, hogy nem tudja, hogy hogyan importálja Firefoxba a könyvjelzőket Explorerből. Erre a srác: Firefox, File, Import, aztán katt arra, hogy Explorerből, és kész. Őt ki is vágták azonnal. Aztán arról beszélgettünk, hogy hát nem tehet róla, hogy tudja, így nem tudja megközelíteni több oldalról és nem tud többet beszélni... Hát ja, ez egyrészről pech, deszerintem nem ez volt a fő gond nála, hanem inkább az angoltudás lehetett, mert amikor a HR-es csaj összegereblyézett minket a következő feladatokra, akkor mikor mindnyájan együtt voltunk, akkor mondta, hogy az a két ember, aki most kiesett, annak az angollal voltak problémái (így fogalmazott, nem az angol feladattal, hanem az angollal), így nekik nem érdemes. Mondta is, hogy "Akinek az angol nem megy, annak nem érdemes folytatni". OK, maradtunk tehát az első szűrő után 17-en, aztán mikor mindenki megírt mindent és volt bent angolon mindenki, akkor összeültek tanakodni az értékelő-emberkék, és kiszórtak még hét embert.

Az úgy zajlott, hogy összeültünk a következő fordulóra és a HR-es csaj mondta, hogy akinek most olvasom a nevét, az marad a csoportos feladatra meg a matekos és szövegértős tesztre. A többiek mennek. És utolsó előttiként (az ábécésorrend miatt :-) felolvasásra került az én nevem is. Huh, második szűrőn is átmentem.

Maradtunk ugye 10-en, két csoportra oszlottunk. Öten elmentek a csoportos feladatra, a másik öttel együtt én bennmaradtam írni a matekot meg a szövegértést. Kérdezte a csaj, hogy "Na, melyikkel kezdenétek?" Én mondtam, hogy a matekkal, mert az ugye nehezebb. Tök oldott volt a hangulat, mindenki arra szavazott, hogy matek. Ok, akkor matek...

... hát, izé. Nem hazudok: gyalázatos lett. Übergigamegaalfaomegaszánalom! A végére 8 feladatból meg tudtam oldani hatot úgy, hogy az első négyet becsültem (nem tudtam végülis értelmes eredményre jutni sehogy, nem tudtam kikukizni azokat az ánuszszaggató grafikonokat (ne tessék megütközni, ez a pornolize.com-ról van még mindig!), amikor meg számoltam, akkor nem olyan számok jöttek ki nekem eredménynek, amik a megoldólapon meg voltak adva!), a következő kettőt meg hasraütésre. Kicsit sandítottam oldalra is az egyik srácra, aki teleírta a lapot részszhalzámításokkal, én meg felírtam két hülyeséget, aztán inkább csak hasaltam meg becsültem. Nem tudom, hogy részszámítások nélkül elhitték-e nekem :-)

Na, ezután beparáztam nagyon, hogy jaj, most emiatt lehet, hogy kivágnak, és ilyen közel az interjúhoz, nemááááááááááár. De nem! De ezt majd később. Most jött a szövegértés-teszt. Eéggé trükkös volt, már nem tudom visszaidézni, de a 9 feladatból 8-ban 100%-ra biztos voltam, mert nagyon gyorsan olvasok, és hiába csak 12 perc volt rá, nem tudtak kifogni rajtam. A kilencedik meg baromság is volt szerintem, mert nem is szerepelt a szövegben egyértelműen. Mondjuk, kell ilyen is, na. Akkor kezdtem megnyugodni, hogy most már csak egy jót kell domborítani a csoportos feladaton, és akkor felhozom én ezt a kört is, nem esek ki, nem én. Na ez adta meg a végső lökést. Felszívtam magam.

Jött a csoportos feladat. Ötfős csoportban egy szerverfrissítés menetrendjét kellett megoldani, úgy, hogy kaptunk egy általános leírást meg öt specifikusat. Az egyéni leírásokban egy-egy részterület volt, az enyém az adatbázis frissítése lett. Ezek a frissítések részműveletekből álltak, és meg volt adva az is, hogy melyik másik frissítést kell előtte elvégezni, meg az is meg volt adva, hogy melyik művelettel melyik nem futhat együtt. Ki volt kötve, hogy a feladat során nem választhatnak csoportvezetőt, és nem dönthetnek szavazással a résztvevők. Végülis itt én beszéltem a legtöbbet, úgyhogy szerintem ezzel sikerült megnyerni őket :-)

Na, akkor a zsűri elvonult értékelni ezután a kör után is. Jó 10-15 perc, beszélgetés. Ketten vannak, akik Győrből jöttek, egy debreceni van ugye, a többiek a környékről, Újváros, Fehérvár. Ja, meg még egy veszprémi srác volt. Paráztunk, hogy ki mehet interjúra, és kit szórnak még itt ki...

Eljött az ítélet ideje. Jön a HR-es csaj, és így kezdi: "Hát, van egy jó meg egy rossz hírem." De nem választhattunk, kezdte a jóval: "Mindenki mehet interjúra - viszont a rossz hír, hogy akkor most sorba kell állni". Hmm, csak néztem. Soha rosszabb hírt egyébként (WTF? Mi az, hogy ez rossz?) Ezt kibekkelni... Akkor tényleg jó lehettem, ha ilyen szánalom matekkal nem küldtek el. Nade ok, akkor interjú. Én mentem be utolsónak végülis.

Az interjút egy tök kedves srác tartotta, de szinte teljesen érzelemmentesen (háromszor azért megmosolyogtattam), kifürkészhetetlen, hogy amiket mondtam, az jó volt-e vagy nem. Mindenesetre kérdeztem, érdeklődtem, és elmondtam, hogy amíg kell, addig megoldom a bejárást, de hamar fogok albérletet találni. És ennyi, mint mindenkinek, nekem is azt mondta a srác, hogy akkor két héten belül telefonon értesítünk, köszönöm szépen.

Na, ezek után úgy éreztem, meglesz. És talán egy hét se telt belé, már megmondták, hogy meglett :-)

Most pedig héderezek tovább :-)