Egy újabb Hiperkarma-idézet a cím, amely ezúttal az írásgyakorlat óra miatt jutott eszembe. Ahol is, a téma az volt, hogy mi az a határvonal (ha létezik egyáltalán), amely elválasztja a közízlést az egyéni ízléstől. Egyik évfolyamtársam a Sziámi együttessel kapcsolatban (tőlük csak egy dalszövegrészletet ismerek, meg talán birgénél egyszer hallottam is egy-két számukat, de valahogy elég is volt belőlük) mondta azt, hogy túl sok mondanivalója van ahhoz, hogy a köznép egyáltalán vegye a fáradságot ahhoz, hogy elgondolkodjon rajta. Ez nagyon igaz (mondjuk nekem nem ezért volt elegem belőlük, nekem amúgyis, igenis, van egyéni ízlésem, hát na...), és nekem (természetesen!) a Hiperkarmával kapcsolatban jutott ugyanez eszembe. Kicsit később majd mondom, melyik az a konkrét dalszövegrészlet, ami rögtön beugrott (de egyébként nem tudom, miért éppen az, hiszen azt a számot, amiből van, nagyon keveset hallgatom, és eddig nem tartozott a kedvenceim közé... bár most talán...), de előbb legyen szó arról, hogy szerintem létezik-e a közízlés és az egyéni ízlés között az a bizonyos határvonal.

Nem tudom, hogy ez egyáltalán valós probléma-e. Hiszen mindenkinek az ízlésvilágában található olyan elem, ami a közízlésben is megtalálható. Tehát a közízlés által jónak talált alkotások közül se mind gagyi. Ez a metszet pedig mindenkinél más, mert... talált, személyfüggő. Ha meg valaki azért nem tart jónak valamit, mert benne van a közízlésben, akkor az hülyeség. Szóval nem érdemes határról se beszélni, mert az egyéni ízlés - személyfüggő mivoltának köszönhetően - képlékeny fogalom. Meghatározhatatlan, ezért már önmagában sincs határa. Olyan dologgal meg aztán pláne nincs, amely elemeket tartalmazhat belőle...

A Hiperkarma nem egy túl ismert együttes, és ez annak (is) köszönhető, hogy nem sokan gondolkodnának el a dalszövegeken, úgymond nem "könnyen emészthető" műfaj. De ez megintcsak nem egy valós dolog, hogy most azzal mérjünk bármit is, hogy mennyire sikeres, meg mennyire sokan tudnak róla. Végső soron (ha nem az anyagiakat nézzük, márpedig nem) úgyis az egyéni ízlés számít. Tehát én eljutottam oda, hogy a közízlés nem egy létező fogalom. Ki kell alakítani a saját világunkat, de ez úgyis magától megy, vagy sehogy. Aki csak agyatlan zombiként ül a TV előtt és azt hiszi, hogy csak azok a műsorok/filmek léteznek, amiket oda el lehet adni, akkor egy egész nagy szeletét a világnak egyszerűen ignorálja. Attól az még létezik. Mint ahogy a Hiperkarma is létezik. De amire utaltam azzal, hogy nem sokan gondolkodnának el a dalszövegekről, az az volt, hogy sokan kialakult fogalmaiknak köszönhetően nem azért nem gondolkodnának el azokról a dolgokról, amik a szövegben szerepelnek, mert azokról is kialakult fogalmaik vannak (ami egyébként igaz), hanem már egy korábbi szinten (is) megakad a dolog, ugyanis a "dal" fogalma is kialakult náluk, hogy az "csak" egy dal, ami nem gondolkodtathat el, mert "nem arra való". Persze ez eléggé sarkított kép, és nem is így, tudatosan igaz, de tudat alatt tényleg igaz az emberek durván 80-85%-ára... Ami félelmetes, de nem lehet érte okolni a médiát, meg nem lehet emlegetni ezzel kapcsolatban olyan mondatokat, amelyek úgy kezdődnek, hogy "a mai világban..." és úgy folytatódnak, hogy "... nem látszik a gondolkodás haszna, mert a TV-ben is úgy érnek el a hősök eredményeket, hogy lekardozzák azokat, akik az útjukba állnak...", stb.; egyszerűen azért, mert ez egy öngerjesztő folyamat. Ha ezt mutatja a média, akkor az emberek tényleg ilyenek. és akkor jönnek a már sokat emlegetett kivételek, akiket nem lehet elégszer emlegetni, és akiknek lehet adni Hiperkarmát, mert érteni fogják. Nem feltétlenül ugyanúgy értelmezik, ahogy én, de értelmezik. Egyénileg.

A dalszövegrészlet, ami beugrott, így hangzik:
Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel
Hogy adod át a szíved a száddal...

Ez a két sor olyan mély mondanivalóval bír számomra, hogy oldalakat tudnék összeírni, ha kiindulva belőlük eleresztem az agyam. Most nem teszek így, de megjegyzem, hogy nemcsak a "dal" fogalma kialakult egyeseknél, hanem a "film" fogalma is: kaptam én már olyan véleményt a fejemre, hogy egy filmet azért készítenek, hogy szórakoztató legyen, és ne keressek benne mondanivalót. én nem keresek, de ha van, meglátom. Erről pedig nem tehetek...

Now Playing: Hiperkarma - Vétó
Mint az sejthető, ebből való az idézet. és most már kedvenc is. Főleg, hogy a szöveg más részei is igen tanulságosak. De erről majd egyszer, később, és nem itt...