A benyelt posztok egyik legjobbja következik:

Illúziórombolás (2011. Márc. 22.)

Nem, ez most nem egy Aurorával és velem megesett történet lesz, most másról lesz szó. És nem, nem ezért illúziórombolás a post címe :-) Amúgy ha már (megint) Auroránál tartunk, már gondolkodom, hogy lefoglalom a sztorikaurorarolesrolam.tumblr.com-ot, és akkor majd tudjátok, hogy a webnek azt a szeletét kell nagyon nagy ívben elkerülni. Nem, még okostelefonról sem szabad ránézni. Volt, aki két sort meglátott az oldal szövegéből - és hetekig kórházban kezelték.

Elkalandoztam.

Tehát amiről most szó lesz, az valami egészen más. Grááh! Nem nagyon tudok szabadulni a Repülő Cirkusztól... Tehát.

Nemrég a nyakamba szakadt rengeteg e-könyv, köztük sok régi nagy kedvenc sci-fi, egy vagon Galaktika (de még mindig sok kellene), Star Wars könyvek, stb, stb. Ami most lényeges, hogy gyermekkorom meghatározó olvasmányai közül is köztük volt egypár, történetesen ilyenek, hogy Üvöltő Bika, Föld Alatti Piramis, és még pár Lőrincz L. László könyv 1997 előttről, mikor még tudott jó sci-fit írni, és konkrétan minden könyv, amit saját nevén írt, időtlen klasszikussá vált - de ami lényegesebb, hogy Nemere Istvántól megvan a Titkok Könyve 1-2-4 (a 3-at és a 2010-es ötödiket még vadászom), illetve a Tények és Talányok és a Rejtélyes Elődök című művei.

Ezeket én annak idején csillogó szemmel olvastam, mindig is lételemem volt a rejtély, az érdekesség, az anomáliák. Mivel akkor még nem volt netem, nem tudtam utánajárni az egyes idézett eseteknek, és nem tudtam ellenőrizni a leírtakat, hogy egyrészt valóban úgy vannak-e, másrészt más források mit írnak róluk. Most azonban, hogy megvannak e-bookban, kényelmesnek tűnt, hogy az újraolvasások során néhány érdekes résznél utánanézzek legalább annak, hogy a könyv írása óta milyen új fejlemények történtek egy-egy eset kapcsán, vagy hogy mi a hivatalos álláspont. Szóval több ízben utánanéztem a dolgoknak, és most igazán csak egy dolgot emelnék ki: a Legújabb Titkok Könyvében (Titkok Könyve 4) (2005) szerepel a következő passzus:

Az Uránuszon nem találtak még rádióadót, sem más gyanús dolgot. Viszont van egy holdja, az Umbriel, amely roppant módon különbözik minden más égitesttől. A kb. 400 kilométer átmérőjű szabálytalan kis holdon nincs semmi! Úgy értem, egy karcolás sem. Vagyis míg a milliárd éve az űrben keringő égitesteken a kis holdakon is sok kráter, becsapódás, ütközés nyomait láthatjuk, az Umbriel szűziesen tiszta, érintetlen. Feltehetjük tehát, hogy ez egy mesterséges bázis? Amelyik irányítható is. Ha pedig lakói, a "személyzete" képesek azt irányítani, akkor kitérhetnek minden ütközés elől, hisz műszereikkel arról jó előre tudomást szerezhetnek.

A Naprendszerben jelenlegi ismereteink szerint már lassan hatvannál is több holdról tudunk (csak a Szaturnusznak eddig vagy 25 holdját fedeztük fel) és ezek között ez az egyetlen, amely így néz ki. Talán azért, mert ahol jár, az Uránusz körül, az még kívül esik a kisbolygók övezetén, kevesebb meteorral találkozhat? De akkor nézzük csak meg az Uránusz többi tizennégy (!) holdját! Azok tele vannak kráterekkel, ütközésnyomokkal. Pedig ugyanott keringenek, ahol az Umbriel.

Ennek kíváncsiságból rögtön utána is néztem, hogy mégis szkeptikus körökben (ismerd meg ellenséged) milyen magyarázatok vannak erre a jelenségre. És a következőt találtam a Wikipedián:

Covered by numerous impact craters reaching 210 km (130 mi) in diameter, Umbriel is the second most heavily cratered satellite of Uranus after Oberon.

Ami még ennél is rosszabb, az a kép a szócikk mellett: 1986-ban készült, és tisztán mutatja a krátereket, semmiféle szűzies tisztaságról nincs szó..

.

Ez a felfedezés kicsit megsújtott, mert azért ezt a tévedést tényleg nagyon egyszerűen el lehetett volna kerülni. Bár Nemere István saját bevallása szerint Internetet nem használ, de sokat búvárkodik archívumokban, könyvtárakban. Akkor most higgyem el azt, hogy nem látott egy képet sem az Umbrielről a könyvhöz végzett kutatása során? Hmm...

Ez nem jelenti azt, hogy a Nemere István könyveiben közölt összes tény ilyen volna, mert sok van, amelyik utánanézés után is megállta a helyét. Az egyik kedvencem például a Cleve Backster munkásságáról szóló rész az első Titkok Könyvében. Backster volt az a fazon, aki hazugságvizsgálót kötött növények leveleire, és mikor valami veszélybe kerültek a növények, például valaki égő gyufát közelített hozzájuk, a mutató kilengett, mintha a növény ordítana. Később olyan kísérleti eredmények is születtek, hogy amikor az égetéssel megbízott személy, mikor még csak rágondolt arra, hogy most meg fogja égetni a növény levelét, már akkor kilengett a mutató. Erre vonatkozólag csak olyan forrásokat találtam, ahol többé-kevésbé sikerült megismételni a professzor egykori eredményeit.

Az Új Titkok Könyvében található egy fejezet glozeli leletekről, és arról, hogy a helyi régészek, illetfve a Francia Tudományos Akadémia régészei milyen nagy harcokat folytattak azért, hogy hamisítványnak nevezhessék a tárgyakat. Erről az esetről szintén a Wikipedián lehet olvasni, és bizony remekül mutatja, hogy a hivatalos tudomány képviselői milyen elszántak tudnak lenni, mikor meggyőződésről van szó. (Ugyanakkor sajnos a másik oldal is képes erre...) S glozeli leletek nem hamisítványok, és bár tucatnyi észérv szólt emellett (például az, hogy hat év leforgása alatt összesen több, mint 3000 tárgy került elő), mégis évtizedekbe telt, mire belenyugodtak az akadémikus urak, hogy hát tényleg valódiak. Egészen elképesztő, hogy komolyan azt hitték, hogy lelkes hamisítók háromezernél is több hamisítványt képesek készíteni - Persze, ha magukból indultak ki, akkor érthető: ha a hamisítók csak fele olyan lelkesek, mint amennyire vehemensen a tudós urak támadták a leleteket, akkor még a mai napig vésnék a kőtáblákat azok a bizonyos ismeretlen elkövetők... :-)

Mégis muszáj leírnom még valamit. A Tények és Talányokban van szó arról a rejtélyről, amit mostanában mindenki a "Tunguz meteor"-ként emleget, pedig mindmáig nem tisztázott, mi okozta a nagy robbanást 1908-ban. Amint látható, még a Wikipedia is csak addig megy el, hogy

"The explosion is believed to have been caused by the air burst of a large meteoroid or comet fragment at an altitude of 5-10 kilometres (3-6 mi) above the Earth's surface." (kiemelés tőlem)

Szóval nem tudjuk, mi volt. A könyv ezt írja:

[A szemtanúk] sokszáz kilométerre egymástól - és természetesen egymástól teljesen függetlenül - látták a repülő objektumot! Méghozzá száz és száz kilométerekre egymástól azt látták, hogy ilyen vagy olyan irányban repül az. Nem lehetséges tehát - tették fel a kutatók a kérdést - hogy ugyan csak egy objektum volt természetesen, de az nem mozgott végig egyazon irányban, hanem pályát változtatott..? így hát az egyszerű tajgai emberek délnyugaton is és délkeleten is láthatták a "tüzes testet". Ziegel professzor, összehasonlítva a szemtanúk szolgáltatta adatokat a pusztítások térképre vitt adathalmazával, kijelentette: az objektum repülése közben egyszer csak irányt változtatott, leírt egy 600 kilométer hosszú ívet, vagyis: elvégzett egy "repülési manővert"!

Én mindig is ezt tartottam az egyik legerősebb érvnek, és mindig ezt citáltam, mikor valaki amellett kardoskodott, hogy biztosan meteorról volt szó. Hogyhát a repülési manőver. Viszont így az Umbriel után... sajnos megrendült a hitem egy kicsit ebben az érvben is. Részben azért is, mert effektíve ellenőrizhetetlen a neten - ezt tényleg csak úgy lehetne kideríteni, ha az összes beszámolót beszerezzük és összehasonlítjuk. Pár forrást átnéztem a neten, azokban nincs említés efféle manőverről, de ez nem jelenti azt, hogy nem igaz. Csak nagyon-nagyon nehezen ellenőrizhető...

Nem tudom, hova akartam ezzel kilyukadni. Az biztos, hogy ha meg tudom szerezni majd a Titkok Könyve 3-at, akkor ugyanolyan lelkesedéssel fogom olvasni, mint a többit (a harmadikat nem olvastam annak idején sem). Viszont akár szkeptikus az ember, akár nem, mindig érdemes utánanézni a tényeknek. Főleg most, hogy már minden infó pár kattintásra van tőlünk...

Én nem vagyok se szkeptikus, se fafejű, mint egyes főiskolai tanárok, szóval ha én azt mondom, hogy fontos a forráskutatás, akkor azt komolyan kell venni. Egy beadandónál vagy egy szakdolgozatnál viszont sokszor vonakodtam forrásokat keresni, mert nem akartam, hogy befolyásolja a témáról alkotott gondolataimat. John Carmack a következőt mondta erről:

"The idea that I can be presented with a problem, set out to logically solve it with the tools at hand, and wind up with a program that could not be legally used because someone else followed the same logical steps some years ago and filed for a patent on it is horrifying" (Forrás)

Tehát ha én saját erőmből végigtolok egy gondolatmenetet valamiről, aztán utánanézek és másnál megtalálom ugyanazokat a következtetéseket, akkor sem dolgoztam hiába, ahogy azt a tanárok mondják, hogy nem kell mindig feltalálni a spanyolviaszt. De én néha fel akarom, mert ha végigjárom az utat, akkor az enyém. Ha csak elolvasom előre, amit valaki más már kitalált, az csak magolás. Persze néha segíthet, és néha szörnyű (mint Carmack esetében) rádöbbenni, hogy nem új gondolat, ami eszembe jutott, de akkor is ott az érdem, amit nem vehet el senki, hogy én önerőből jutottam el eddig, és nem csak szajkózok valami olyasmit, amit olvastam valahol. Persze miután ezt megtettem, utána kell nézni, hogy más is rájött-e már erre, különben ugye plagizálás, stb.

A gondolkodást nem lehet megspórolni. Még akkor sem, ha itt az Internet és "minden rajta van". Aurora nap mint nap megcáfolja ezt egyébként, például a "hernyósodok" szó megalkotásával legutóbb (lásd előző poszt kommentjei). Ja, erről jut eszembe: ha Schmitt Pál hernyósodik, akkor már várom, hogy mikor lesz belőle pillangó. Hátha az majd tud helyesen írni...

Wow, most látom csak, hogy pont a plagizálással meg az önálló gondolatokkal foglalkozó bekezdés után került elő valahogy Schmitt Pál... pedig hol volt ekkor még az a bizonyos ügye. Mindjárt meg is teszem az egyes bekezdések karakterszámait a lottón...