2011. június 23

Filmek mostanában

S@ti. Még senki sem szólt hozzá.

Több téma is lenne, amiről írnom kellene, de valahogy nem visz rá a lélek. Úgyhogy most filmeket fogok értékelni :-)

Hitman (2007)

Szó szerint semmire nem számítottam, és azt is kaptam nagyjából. Egy pozitív meglepetés ért: amikor beharangozták (még régen) a filmet, akkor azt gondoltam, hogy Timothy Oliphant nem jó a 47-es szerepére. Tévedtem, vannak villanások, amikor látszik, hogy jó lenne. Csakhogy a karakterrel és a sztorival olyan szinten nem kezdenek semmit az égvilágon, hogy azon semmilyen színészi játék nem segíthet. A Hitman játékok nem álltak túl közel a szívemhez, szóval személy szerint ez nekem nem fáj annyira, de el tudom képzelni mit érezhetnek azok, akiknek a kedvenceik közé tartoznak a kopasz hős kalandjait elregélő játékok. 4/10, még egy decens akciójelenet sem akadt benne.

The King's Speech (2010)

Tipikusan észre lehet venni, hogy milyen húzásokkal, fogásokkal hajtottak az arany szobrocskára - azt viszont el kell ismernem, hogy a rendezés és a plánok nagyon rendben voltak, volt egypár olyan kameranézet, amire még most is emlékszem, tehát erre tényleg nagyon odafigyeltek. A sztori és a karakterek úgy félig-meddig rendben voltak, de semmi kiemelkedő. A hype-hoz viszont csak úgy tudott volna felérni, hogyha valami extrát hoz. Nem hozott, így lett a sokadik "annyira nem jó, mint amennyire hype-olják" típusú film. Pedig a téma megérte volna a figyelmesebb feldolgozást. 6/10, egyszernézős.

The Next Three Days (2010)

Azt írták róla, hogy érdekesen mutatja be azt, hogy hogyan süllyed bele egy tanár az alvilág mélységeibe, mikor feleségét gyilkossággal vádolják. A gond mindezzel csak annyi, hogy Russell Crowe arcszerkezete számomra eleve olyan, hogy ha kiszínészkedi a gőzölgő beleit az asztalra, számomra akkor sem tűnik úgy, mintha átélné a szerepét. Vagy ha nem tette, akkor meg az a baj. Mindenesetre végig indiszponált a játéka, és lehe, hogy ő próbálkozott, nem tudom. A történetben nincs szinte semmi új elem, úgyhogy ebből a rendezéssel és a színészi játékra való odafigyeléssel lehetett volna maradandót kanyarítani. Nem sikerült. Vonszolja magát a film, el-elveszik a feszültség, mintha a főszál sem érdekelte volna az alkotókat annyira. Más meg nagyon nincs ebben a filmben. Talán egy bónuszpont jár a nem hollywoodi befejezésért. 6/10

The Hangover (2009)

Igen, nekem csak most került sorra, közvetlenül a második rész előtt néztem meg. Nem fogok túl bő lére eresztve nyilatkozni róla: volt egy egyedi hangulata, volt benne némi marháskodás, volt benne egypár "na, ez nem hiányzott" típusú poén és hát körülbelül ennyi. Az ötletért mindenképp dicséret illeti a készítőket, a kivitelezés lehetett volna jobb, de nincs vele komolyabb baj. Egyszer érdemes. 6/10

The Hangover 2 (2011)

Eleve jön a kérdés ugye, hogy érdemes volt-e folytatást készíteni az eredetinek. Ha látatlanban még úgy is felelnék, hogy igen, a film megnézése után már határozott nemet üvöltenék, ugyanis a másodikban sikerült az első film legelőnytelenebb és leggusztustalanabb vonásait, poénjait, szituációit kiemelni és továbbvinni - ahelyett, hogy okosabban és kreatívabban álltak volna hozzá a feladathoz. A helyszínváltozáson kívül más, új, vagy legalább értékelhető humorforrás nem is nagyon van. Egy random összevisszaság az egész, amit az első rész felépített (ha csak 6 pont erejéig is), azt le is zúzta ez a második rész elég rendesen. 3/10 a verdikt. Csak ha nagyon nagy rajongói vagytok az első filmnek. Csak akkor.

Monsters (2010)

X évvel ezelőtt egy idegen űrhajó zuhant a Földre, egy fertőző zónát létrehozva. Két karakternek egy bizonyos helyzetben nincs más választása, mint keresztül menni a zónán. Ennyit a rövid összefoglalásról. A film maga unalmas, se egy tanulság, se egy üzenet, se egy igazán jól kidolgozott kontextus. Le is lövöm az egyik poént: a legjobban azon lepődtem meg, hogy a főszereplő fotós és a csaj, akit átkísér a zónán a film nagyjából felénél (tehát az első 30 perc rendben eltelik a semmivel) oda kerül, hogy komppal átmennek Mexikóból Amerikába (ne kérdezzétek), vagy át kell menniük a zónán. Namost mivel ez a film felénél történik, teljesen nyilvánvaló lesz, hogy valami gond lesz a komppal. A gond pedig az lesz, hogy amikor fel akarnak szállni, kiderül, hogy a csávó otthonfelejtette a csaj útlevelét. Öhh? Nagy szemeket kerekítettem, mikor ezt megláttam. Ez valami kifacsart, a film hangulatába egyáltalán bele nem illő realizmus vagy fekete humor akart lenni (nem igazán lehetett eldönteni). Utólag belegondolva, még tetszik is ez a megoldás, mert emberi - csak a karakterek gyenge kidolgozottsága nem indokolta a létjogosultságát egy ilyen megoldásnak. Uncsi, lassú, semmi akció. Szörnyek is alig, szóval a cím its felfoghatatlan. Még átvitt értelemben sem, olyan nagyon gonosztevő embereket sem szerepeltettek az alkotók. Szétfolyó, értelmetlen, 4/10.

Paranormal Activity 2 (2010)

Na, ez tetszett! Amúgyis szeretem ezt a műfajt, és az első rész is tetszett. Új elemként bekerült a biztonsági megfigyelőrendszer, amire egy egész jó in-universe magyarázatot is sikerült kitalálni. Az is nagyon jól sikerült, ahogy az első filmmel összekötötték az eseményeket. Az meg pláne bónuszpont, hogy még egy kicsit előrefelé is mentünk az időben, pedig ez technikailag végülis egy prequel. A hab a tortán pedig az, hogy sikerült ebbe is tenni egy emlékezetes pillanatot, ami talán nem volt annyira sokkoló, mint az első rész hasonló jelenete, de én biztos, hogy emlékezni fogok rá, és egyébként remekül fémjelzi a filmet. Komolyabb negatívumot nem is tudok mondani, talán a színészi játék néhol, de abszolút nem zavaró. Jó film, ajánlom! 8/10

Machete (2010)

Ha legalább akció lett volna benne kicsit több. De ebben a műfajban etalonnak továbbra is az Alkonyattól Pirkadatig és a Planet Terror tekinthető. Pedig ez is betalálhatott volna, de elszórakozták. Üresen telnek a percek, pedig mi akcióra szomjazunk. Megy a duma, pedig mi akcióra szomjazunk. A nyitószekvencia, az első 3 perc reményre adhat okot - aztán elunalmasodik, elhülyül. Graham Chapman azért joggal maradt ülve, annyira nem hülyült el, de majdnem. Egy-két említésre méltó jelenet van csak benne, de múlt héten láttam és már alig emlékszem valamire. Nem ajánlom... 5/10

TRON: Legacy (2010)

Az eredeti Tron 1982-ben azzal tarolt, hogy két újdonság is volt benne: gyakorlatilag az első film volt, ami élőszereplős módon mutatta be, hogy milyen egy számítógép belseje, valamint a képi világot is kitalálta ennek megjelenítéséhez. A renderelés minősége valami egészen elképesztő volt, főleg ha belegondolunk, hogy 1982-ben készültek a képsorok. És nem csak a vektorgrafikás részekre gondolok, hanem mondjuk a fénymotorokra is. Ehhez képest 2010-ben már csak egy 2.0-ás környezetre futotta. És nem is igazán sikerült korszerűsíteni az analógiát, Flynn fia még mindig diszket kap a hátára, mert ugye az néz ki jól vizuálisan. Ami nem baj, csak legalább legyen akkor valami más, ami változott. De nem, szinte ugyanaz minden a filozófiát tekintve, illetve kapunk egy kicsit homályos sztorit az ISO-król illetve a szokásos "a számítógép félreértette, és kinyírt mindenkit" szitut. Már nem is linkelem ezekre a TvTropes-ról a trope-okat, már annyit se ér. Ezerszer láttuk már, ironikus, hogy pont a Tron-sorozatnak lett volna esélye rá, hogy ezeket először (vagy legalábbis forradalmi vizualitással először) süsse el, de 28 évvel később erre már esélye nincs. Amire itt pontokat lehet még adni, az a Daft Punk zenéje, ami zseniális és egy sokkal jobb filmet idéz, illetve Flynn epikus jelenete az End of Line klubban. Az vitathatatlan, hogy ennél sokkal több kellett volna. 6/10 End of Line.

The Limits of Control (2009)

Jarmusch filmjeinek mindig is volt egy egyéni, lassú hangulata, ami ebből sem hiányzik. A sztorivonal nem túl jelentős, voltaképpen azt figyeljük, ahogy egy középkorú, fekete férfi bolyong. Céltudatosan bár, de bolyong. A végén valamilyen szinten megvilágosodik előttünk, hogy mi volt ez az egész, de a részletek persze hiányoznak. Nekem az elemek tetszettek is (a két eszpresszó, a hülye metafizikai utalások, a lassú hangulat), és az élmény is rendben lehetett volna, ha nem lett volna ennyire repetitív a film: azt azért nem kellett volna háromszor végignéznünk, hogy emberünk a lépcsőkön sétál illetve minden új helyszínen ugyanazt a rutint adja elő. Ez már sok. A végén Bill Murray zseniális, de mire odáig eljutunk, szénné unjátok a fejeteket. Így még lehet, hogy még jobban, hogy ezt olvastátok :-) Az egésznek az értelme persze nem derül ki, s ez valahogy még jól is áll a filmnek azon a ponton. Ennek ellenére csak 5/10-et tudok adni. Kacérkodtam, hogy megéri e a hatos csak azért, mert Jarmusch, egészen addig, amikor ezt magamban ki is mondtam, és rájöttem, hogy "csak azért, mert Jarmusch" nem. :-)

United 93 (2006)

A WTC elleni támadások napján eltérített egyik repülő sztoriját adja elő ez a film szinte egyáltalán nem túldramatizálva, kicsit dokumentarista, kézikamerás stílusban. Azért nehéz értékelni, mert egy emlékezetes karakter, jelenet, beszólás nincs benne, és mindezt ki tudják magyarázni az alkotók, hogy hát ők inkább a hitelességre és az életszerűségre törekedtek. És számomra akkor nincs értelme. Így mindenki az arctalan tömeg része volt számomra, és nem kínált fogást magán sehol a film. Sehol. És amelyik film nem ragadja meg a figyelmemet, azt nem tudom jobbra értékelni eleve, mint 4/10. Kár érte, a témát szerintem kicsit hagyományosabban, de odafigyelve sokkal jobban is fel lehetett volna dolgozni.

Ez volt most az utolsó, amint látjátok, megintcsak igen sanyarú idők járnak rám filmek szempontjából. Már elég régen nem láttam 9-10 pontosat, és ez 2008 körül még meglepett, de ma már nem tud. A következő post filozófiai jellegű témát fog feszegetni, talán holnap vagy a jövő héten valamikor, ezt most tulajdonképpen azért írtam, hogy írjak valamit.

Hozzászólnál? Itt megteheted!

Neved

E-mail (kötelező megadni, nem jelenik meg)

Weboldal (opcionális)

Jelöld be, ha szeretnéd, hogy emlékezzek rád, amikor ugyanerről a számítógépről böngészel!

Kommented:


Löncshús: (A kód a mai nap sorszáma, 1 és 31 között.)

Legutóbb

Nfol

Nfol teszthozzászólást villantott.

Nfol

Dicska, a Wendigót is!

Dicska

Nnnna, most jött el a holnap. Huhh, a láncszívű gép biztosan fülembe fog kerülni, és akkor már az Os [...]

S@ti

Akkor REAGÁLJ RÁ :-) Amúgy nyilatkozz a Láncszívű gépről és az Osztva estével-ről is! Meg persze ar [...]

Dicska

Na most erre én REAGÁLOK, de most már biztos nem, mert nagyon hosszú :D. De folytatom, és akkor majd [...]

Dicska

Jujj, de jó, már nagyon várom! :D Azt hiszem, gyorsabb voltál nálam

S@ti

Nálam műkszik tűzrókáról... Neripo???

Dicska

Höhö, csak nálam nem működik a link? A Chrome legalábbis nincs vele köszönő viszonyban. Amúgy csak ó [...]

Nfol

Erről majd írok én is valamikor...

Nfol

Igen, mert annak kell jönnie, lévén a 318 a 316-nál nagyobbak közül a legkisebb. :)

S@ti blogja a Bloghajtány motort használja, amelyet Nfol készített.

Érvényes XHTML és CSS. A bejegyzésekhez RSS-feed is tartozik, a blog forgalmát a Google Analytics méri. Köszönöm a figyelmet! ©2005-2017 by S@ti, de egyébként PD!