Vasárnap este adta az m1 Michael Moore Fahrenheit 9/11 című "dokumentumfilmjét", ami sokkal inkább tűnik egy jól összerakott, direkt bulváros hangvételű oknyomozó riportnak, mint klasszikus dokumentumfilmnek.

Nándóval MSN-en keresztül már beszélgettünk erről a filmről, és úgy emlékszem, az első megállapításom az volt, hogy fogalmam sincsen, Moore bácsi a fejére nőtt bézbólsapkájával vajon kergetnivaló elmebeteg-e vagy esetleg nehezen megérthető zseni. Igazság szerint most sem tudom eldönteni azt, hogy amit abban a két órában a képünkbe tolnak, mennyire lehet valós, mennyi köze van az igazsághoz és mennyi belőle a jól hangzó, ámde fiktív töltelék. Moore szerint az egész 2001. szeptember 11-i terrorakcióhoz jelentős köze van az Államok vezetésének, köztük ugyebár a szeretett Bush jr. elnöknek, és az egész eseménysorozat - a repülőgépes dolgoktól kezdve egészen az iraki "rendrakásig" - célja egy leendő közép-ázsiai olajvezeték felügyelete és burkolt megszerzése, illetve ki tudja még micsoda, a terrorellenes harc zászlaja latt gyakorlatilag bármit elérhetnek - a terrorokon kívül... Inkább nem mesélem el a részleteket, akit érdekel, nézze meg a filmet; valószínűleg mindenkinek más információknál fog előjönni az a bizonyos érzés, hogy "márpedig én ezt már nem tudom elhinni", merthogy vannak benne olyan dolgok is.

Én annyit mondanék, hogy ha Moore tényeket közöl, akkor nem értem, miért nem csücsül az egész Kabinet valami sivár, nyomasztó börtöncellában; ha meg kitalálta az egészet, akkor kérem küldje el az ötleteit a 24 sokadik szezonjának forgatókönyvíróihoz. A valóság mindig bonyolultabb.

Így utólag szeretném legmélyebb tiszteletemet kifejezni a potsdami Topfler családnak, akik a lellei étteremben lehalkíttatták a pincérrel a Tokio Hotelt játszó rádiót, mert őket zavarja, pedig ők értik is a szövegét. Vagy pont ezért...?

(Címkitaláló munkakörbe keresek részmunkaidős vállalkozót. Fizetés nincsen, a dicsőségszázalékról megegyezünk.)

Nézzük csak, mi mindenről maradtam le, amíg nem voltam itthon. Először is lemaradtam arról, hogy valaki itthon próbált meg elérni telefonon, sikertelenül, majd pedig mobilon próbált utolérni, csakhogy nem tette publikussá a telefonszámát, így aztán már csak emiatt sem hívtam vissza. Remélem jól megszívta azért.

Aztán történtek itt olyanok is, hogy S@ti és ha jól sejtem, Ninja beszélgetése annyira super, man, hogy immár a bash.hu-n is olvasható. Gondolom azóta iWiW-en többen bejelölték őket ismerősnek :-] . És WarPriest is írt bejegyzést, amit csak most vettem észre, pedig a dátumozás szerint már vagy két hete ott van, ebből látszik, hogy mennyire szerte meg szét vagyok újabban. Sanyikáról fotót lehet kérni?

SztupY szigetel, tegnap eljutottam a sátorállítós részig, aszittem ottmaradok. Szerintem a mozes66 is arrafelé lehet valahol. Nándót meg jól megdícsérem, tényleg szépen összerakta ezt az új oldaltervet, nekem csupán a felső linkekhez van közöm, ami a site leggyengébb része, viszont sokkal inkább hangúlyossá kellene tenni azt a Firefox only feliratot... Apropó CSS: dögöljön meg az egész. Nehogy mégeccer meglássam, hogy ugyanolyan oprendszeren, ugyanolyan verziójú Firefoxban, Web Developer Extensionnel megtámogatva ne egyformán nézzen ki az oldal, mert durva leszek. Legjobb lenne, ha maga a W3C készítene egy böngészőt, ami JÓL implementálja az összes verziójú CSS-szabványt, vagy legalább egy CSS-értelmező motort adjanak közre, amit mindenki beépít a böngészőjébe, mert kezd akkora lenni a szakadék a Firefox/Opera/egyéb_jó_böngésző és a máig buta akárhanyas Explorer között, hogy azt már nem lehet sz*ros kis türkökkel áthidalni. Szerintem.

Nem is értem, hogy a szintén megújult DeviantArt esetén hogy tudják ezt az egészet megoldani. Ja, hogy értenek a CSS-hez? Úgy könnyű... Az a lenyíló kategóriaválasztó például rettentően tetszik, nem hinném, hogy CSS-alapú, mert akkor nem látszana az egéren, hogy tölt a szerverről, de ha CSS-alapú, akkor most öt percig szünet van, mert arrébb húzódok visszahegeszteni a képemet a helyére.

Titeket nem akar egy halom arab felvenni partnernek MSN-en? Tegnap este felkukkantottam és rögtön nyolc arab-jellegű személyt kellett elküldenem a francba. Pedig gondoltam rá, hogy nagy poén lenne, ha mindegyikkel "beszélnék", mindegyiknek lenne webkamerája és egyiket sem érteném meg...

Végezetül egy gondolat a köz érdekében: szlovák nácik monnyon le!

Múlt vasárnap reggel történt, hogy elindultunk nyaralni. Eredetileg hétfőn mentünk volna, de köztudott, hogy a hétfő különösen problémás a budapesti közlekedés szempontjából, és kicsiny hazánk úthálózata zseniális módon úgy van kialakítva, hogy akinek semmi dolga nincsen Budapesten, annak is keresztül kelljen mennie az egész városon. Lehet persze kerülni Szeged felé :| . A háttérben komoly lobbit sejtek. Az M3-ason így vasárnap reggel alig voltak páran, azok is inkább a mogyoródi lehajtó környékén tülköltek egymásnak, mert mindenki a futamot akarta látni, és akkor még nem sejtették, hogy a futam után jófajta sárdagasztásban is részük lesz a felázott, agyagos talajú parkolóban. Félúttól szakadt az eső, gyönyörűen húzták maguk után az esőfüggönyt az autók, Pestre érve kicsit csendesedett, de így is elég volt ahhoz, hogy elnézzek egy furcsán kanyarodó sávot a rakparton, amit amúgy a vizes aszfalton kiválóan látható sárga festés jelölt. Pestről ki az M7-esen Siófokig, onnan 7-es főút és Balatonlelle. Szerény megfigyelésem szerint utakat arrafelé sem tudnak jobban építeni, mint nálunk, mondjuk az ottani kátyúkon való áthajtáskor legtöbbször nem akarja az ember leokádni a műszerfalat, persze csak azért nem, mert idehaza hozzászokott az érzéshez. De a németeknek ez egy pokol.

Tehát Balatonlelle. Város. Laknak ott vagy három-négyezren, főszezonban ötször ennyien. Amelyik házban nincsenek kiadó szobák, az vagy holnapután dől össze, vagy jövő héten; ami holnapután, abban holnap még vendégek lesznek. A kérót mi ismerősök ismerősétől szerváltuk, egy elég korrekt helyen van, csendes mellékutcából nyíló még csendesebb zárt park közepén áll az épület, amely egy hétemeletes üdülőház, és erős a gyanúnk, hogy a benne lévő 140 lakás java részében nem a tulajdonosok laktak éppen, amit meg is értek, mert a tulajdonosok nyilván jól tudják, mikor érdemes lejönni a Balatonra és szar idő esetén nem jönnek; ebből következik, hogy az idő meglehetősen szar volt. A tó állítólag egy köpésre van - nem tudom, képtelen vagyok 150 métereset köpni, talán a focisták...

Vasárnap este szétnéztünk a főtéren, hát, elég komoly része ez a településnek, kétoldalt végig éttermek meg üzletek meg grafikusok meg tetoválóemberek meg hennafestők meg hajfonók meg éttermek meg üzletek meg hennafestők meg éneklő indiánok meg tetoválóemberek meg hajfonók meg indiánok meg éttermek meg... Az éneklő indiánokról annyit, hogy rendesen be voltak öltözve, meg szórták a ritmust a sámándobbal, az érdekes az volt, hogy három este is láttam őket, és volt, hogy hárman voltak, volt, hogy ketten, volt, hogy négyen, de mindig ugyanúgy játszottak, hiába no, aki tud, az négyen is tud, meg ketten is tud. Volt amúgy a főtéren egy internetkávézó, történetesen otthon több számítógép van a lakásban, mint ebben a kávézóban, és azok mindig szabadok voltak, mert Fennvaló, segíts rajtam, Linux futott rajtuk.

Hétfőn és kedden tök szar volt az időjárás, biztos nem volt elég oposszum a környéken, jobb híján bambultam a szobában, pedig vittem magammal a fejgeom könyvet direkt, hogy ha bent kell lenni, akkor majd azt én olvasgatom, de szerintem már itthon sem gondoltam én ezt komolyan. Szerdán hajóval átmentünk Tihanyba, mondanám, hogy jó volt a hajón, de nem volt jó, mert másfél órát mentünk szinte alapjáraton, amitől az egész hajó remegett, nekem a mostanában fájó jobb térdem úgy lerázódott, hogy még a parton is két percig élesztgettem magamat, hogy menni tudjak. Ráadásul a fedélzeten a kívánatosnál közelebb ültem egy nénihez, akinek szófosása volt, és ahogy húsz métert ment előre a hajó, ő rögtön tapadt az ablakra és mondta, hogy ú, az meg az ott ez meg az, szóval még este is csengett a fülem attól, hogy "balatonföldvári löszfal" meg "minisztertanáccs üdülője". Tihanyban megnéztük apátokat (lefordíthatatlan szójáték :-), a közeli réten érdekes módon más indiánok adták elő ugyanazt a performanszot, amit Lellén többször láttunk, csak náluk volt egy ember, aki néha előrelépett és a magasba emelt egy állatkoponyát - ilyenkor félni kellett a nézőknek; aztán megebédeltünk jól, a kólásüveggel úgy fogtam öt darazsat, hogy maguktól beleszálltak; meg is kérdeztük a pincért, hogy ezek benne vannak-e az árban, mert nyilván arra valóak, hogy amíg vár a vendég a kajára, addig se unatkozzon.

Konkrétan a tóba pénteken másztam bele, már majdnem három napja jó idő volt akkor, gondoltam valamennyit csak melegedett a víz, de csinált az mindent, csak nem melegedett. Nagy nehezen mégis benyomultam, de minél messzebbre mentem a parttól, annál jobban éreztem, hogy ez így, ebben a formában... Az egy dolog, hogy hideg a víz. Pár perc alatt hozzá hűlni, onnantól nem érdekes. Nadehogy kétszáz méterre a parttól még mindig le tudok ülni a vízben és kint van a vállam... Kösz, nem. Legalább döglöttem kicsit a stégen, néztem a vizet és közben nagyokat gondolkoztam, remélem kifelé nem látszott nagyon. Szombatra megint megérkeztek a felhők, meg esett az eső - illetve, ha jobban meggondolom, nem is esett, egyszerűen mentem az utcán és hirtelen vizes lett az arcom a semmitől. Vasárnap reggel úgy döntöttünk, hogy hétfő helyett már ma hazaindulunk, végülis feküdni meg tévézni otthon is lehet, a butikokat már ezerszer végigjártuk, a víz nem vonzó, satöbbi. Gödöllőtől ismét én vezettem hazáig, az autópályán megint esett, aztán a Tiszavasvári-Nagycserkesz-Nyíregyháza szakasz jött, amiről tudni kell, hogy ott olyan az út, hogy van két hatalmas kerékvájat a kamionok miatt, ezek közül el lehet dönteni, hogy melyikben akarsz hazáig döcögni. További nehezítésként bizonyos helyeken elmebeteg korlátozások vannak, például tök egyenes részen egyszercsak előkerül egy harmincas tábla, száz méterrel arrébb látszik a feloldó, és a táblák között nincsen semmi, még egy nyamvadt mellékút sem; nincs ember, aki itt lelassítana, viszont a yard szívesen pozícionálja ide a trafipaxot. Az esőben elkezdett párásodni a szélvédő, és akárhogy tekergettük a szellőzést, nem használt semmi, egyedül a klíma bekapcsolása után tűnt el a pára, de ahogy lekapcsoltuk, rögtön visszajött, úgyhogy mire hazaértünk, nekem hasogatott a fejem az egész úttól.

Szóval szép-szép a Balaton meg a környéke, de otthonra nem kéne. Azt a nyüzsgést meg sok idegent el lehet viselni egy hétig, de egész nyáron, egész évben nem lehet valami kellemes. Aki ott lakik, az szív a legnagyobbat, mert minden drágább, még a nagyobb boltokban is, mint a Spar vagy a CBA. Jó oké, biztos jó bevétel nekik a szállás kiadása, de azért az sincs mindig. Majd tolok fel képeket, ha kész leszek velük. Addig is ahoj!

Hát emberek...! Huszonegyedik Magyar Nagydíj, első nem-Marlboro Magyar Nagydíj. Igen, tudom, ha nem esett volna az eső, ez a futam is jóval unalmasabb lett volna, bár van rá egy ötösöm - matek, magyar vagy földrajz, lehet választani -, hogy a Schumi szépen felcsurgott volna a dobogóra, petit Alonso meg olyan ötödik-hatodik hely környékén futott volna be. De esett hálistennek, és ez amellett, hogy 2006, de talán az elmúlt három év legizgalmasabb futamává tette a Hungaroringet, valószínűleg Ecclestone bácsit is meghatotta mindaz, ami itt történt. Mert mikor volt utoljára F1-es futamon ilyen király vízremenős-gumihűtős-francsetudjamivan hangulat? Régen.

Hozzátenném hirtelen, hogy például Fisichella lökdösődése elfért volna mondjuk egy túraautó-versenyen, itt talán nem kellett volna annyira erőltetni... Raikkönen kiesése meg aztán tényleg LOL kategóriás, ha S@ti a tévékártyával nézte a futamot, szerintem odatette az ujját a megfelelő gyorsüzenő billentyűre, amivel UT-ban operál. Hihetetlen ez a finn srác, amikor nem megy neki, akkor menne, amikor meg megy neki, akkor nem megy. Schumacher járgánya megadta magát a végén, Alonso kiesése meg vagy a csapat hibája, vagy egy nagyon valószínűtlen mechanikai térgörbület eredménye, mer’ olyan nincsen, hogy a kereket rögzítő csavart rögzítő másik csavar is megválik a neki szánt környezettől. Van viszont ez a Kubica nevű srác, aki az első lengyel versenyző, és igazából annit lehet róla tudni, hogy jobb, mint Villeneuve. Igaz, hogy végül kizárták valami súlyproblémák miatt, de szerintem jól ment. Reméljük nem olyan tehetség, mint Rosberg, aki két futamon jól ment, azóta meg mindenkit megelőz a zuhanyzóban...

Ami hótziher: normális futamon Button nem győzött volna, akármennyire jól ment is a Honda alatta - első győzelme ez Buttonnak és a Honda gyárnak is, szóval őket baromira nem zavarja, és ami azt illeti, engem sem. De la Rosa sem lehetett volna második, Heidfeld pedig harmadik - első dobogós BMW-eredmény! -, de Czollner lehetett volna normálisabb, mert én konkrétan tíz percet adtam volna még neki az ájulásig. Szerencsére hamarabb véget ért a futam.

Értékelés: 9/10 a vizuális glitchek miatt, nem igaz, hogy a kameráló embereknél nem volt egy rongy, hogy letöröljék az objektívről a vízcseppeket.

Üdvözlök mindenkit innen az esőfüggöny nedvesebbik feléről. Ami hét közepén 45 centis állóvizet, metró- és villamosleállást, valamint általános keseregnivalót okozott a fővárosban, az királyul elért ide is, és... Nos, nem volt belőle semmi különös. Nem állt le a metró vagy a villamos, nem áll semennyi víz az utcán. Hiába, dombtetőre költözni tudni kell. De a mai éjszaka már a negyedik olyan volt ezen a héten, amikor a napközbeni maga sem tudja, milyen idő után megérkezik egy kellemes kis vihar, és ahelyett, hogy eldörögne meg villámozgatna magának, úgy elkezd esni az eső, mintha minden egyes esőcsepphez egy T72-es szovjet harckocsi lenne hozzákötözve, természetesen teljes menetfelszereléssel, személyzettel és gulyáságyúval. A hőmérsékelt ismeretlen algoritmus szerint váltakozik 20 és 32 fok között, és a két végállapot közötti átmenet bekövetkezhet egy órán belül. Magyarul olyan sz*r az időjárás, mintha ezt is koalíciós kormány állítaná elő.

És már most biztos vagyok abban, hogy a jövő héten is hasonló ingergyilkos hülyeség lesz nyár helyett - mert a nyár nem az, amikor két hétig reggel-este 35 fok van, meg több; az nem nyár, az a Szahara -, úgyhogy érdekes lesz a nyaralás.

Én nem tudom, hogyan működik ez az egész rádiós műsorszerkesztés, azt gondolom ugyan, hogy a műsorvezető nem cserélgeti a CD-ket a deckben, amíg beszél, de akkor bizonyosan van nekik erre megfelelő zenekatalogizáló programjuk meg spéci formátumú lejátszójuk, ami megmutatja, mennyire izgulnak a hallgatók az aktuális játszott számra. Gondolom mostanában alaposan felduzzadt a Sean Paul, Destiny’s Child és hasonmásaik zenetára, mert ha bekapcsolod a rádiót, biztos előkerül egy ilyen szám perceken belül. Tök jó egy másfél órás út alatt húsz ilyet hallani, mondjuk megérdemeltem, amiért otthon felejtettem a megírt CD-ket... Ezek szerint a dedós szöveget el lehet adni, csak jó erős akcentussal kell beszélni.