Múlt vasárnap reggel történt, hogy elindultunk nyaralni. Eredetileg hétfőn mentünk volna, de köztudott, hogy a hétfő különösen problémás a budapesti közlekedés szempontjából, és kicsiny hazánk úthálózata zseniális módon úgy van kialakítva, hogy akinek semmi dolga nincsen Budapesten, annak is keresztül kelljen mennie az egész városon. Lehet persze kerülni Szeged felé :| . A háttérben komoly lobbit sejtek. Az M3-ason így vasárnap reggel alig voltak páran, azok is inkább a mogyoródi lehajtó környékén tülköltek egymásnak, mert mindenki a futamot akarta látni, és akkor még nem sejtették, hogy a futam után jófajta sárdagasztásban is részük lesz a felázott, agyagos talajú parkolóban. Félúttól szakadt az eső, gyönyörűen húzták maguk után az esőfüggönyt az autók, Pestre érve kicsit csendesedett, de így is elég volt ahhoz, hogy elnézzek egy furcsán kanyarodó sávot a rakparton, amit amúgy a vizes aszfalton kiválóan látható sárga festés jelölt. Pestről ki az M7-esen Siófokig, onnan 7-es főút és Balatonlelle. Szerény megfigyelésem szerint utakat arrafelé sem tudnak jobban építeni, mint nálunk, mondjuk az ottani kátyúkon való áthajtáskor legtöbbször nem akarja az ember leokádni a műszerfalat, persze csak azért nem, mert idehaza hozzászokott az érzéshez. De a németeknek ez egy pokol.

Tehát Balatonlelle. Város. Laknak ott vagy három-négyezren, főszezonban ötször ennyien. Amelyik házban nincsenek kiadó szobák, az vagy holnapután dől össze, vagy jövő héten; ami holnapután, abban holnap még vendégek lesznek. A kérót mi ismerősök ismerősétől szerváltuk, egy elég korrekt helyen van, csendes mellékutcából nyíló még csendesebb zárt park közepén áll az épület, amely egy hétemeletes üdülőház, és erős a gyanúnk, hogy a benne lévő 140 lakás java részében nem a tulajdonosok laktak éppen, amit meg is értek, mert a tulajdonosok nyilván jól tudják, mikor érdemes lejönni a Balatonra és szar idő esetén nem jönnek; ebből következik, hogy az idő meglehetősen szar volt. A tó állítólag egy köpésre van - nem tudom, képtelen vagyok 150 métereset köpni, talán a focisták...

Vasárnap este szétnéztünk a főtéren, hát, elég komoly része ez a településnek, kétoldalt végig éttermek meg üzletek meg grafikusok meg tetoválóemberek meg hennafestők meg hajfonók meg éttermek meg üzletek meg hennafestők meg éneklő indiánok meg tetoválóemberek meg hajfonók meg indiánok meg éttermek meg... Az éneklő indiánokról annyit, hogy rendesen be voltak öltözve, meg szórták a ritmust a sámándobbal, az érdekes az volt, hogy három este is láttam őket, és volt, hogy hárman voltak, volt, hogy ketten, volt, hogy négyen, de mindig ugyanúgy játszottak, hiába no, aki tud, az négyen is tud, meg ketten is tud. Volt amúgy a főtéren egy internetkávézó, történetesen otthon több számítógép van a lakásban, mint ebben a kávézóban, és azok mindig szabadok voltak, mert Fennvaló, segíts rajtam, Linux futott rajtuk.

Hétfőn és kedden tök szar volt az időjárás, biztos nem volt elég oposszum a környéken, jobb híján bambultam a szobában, pedig vittem magammal a fejgeom könyvet direkt, hogy ha bent kell lenni, akkor majd azt én olvasgatom, de szerintem már itthon sem gondoltam én ezt komolyan. Szerdán hajóval átmentünk Tihanyba, mondanám, hogy jó volt a hajón, de nem volt jó, mert másfél órát mentünk szinte alapjáraton, amitől az egész hajó remegett, nekem a mostanában fájó jobb térdem úgy lerázódott, hogy még a parton is két percig élesztgettem magamat, hogy menni tudjak. Ráadásul a fedélzeten a kívánatosnál közelebb ültem egy nénihez, akinek szófosása volt, és ahogy húsz métert ment előre a hajó, ő rögtön tapadt az ablakra és mondta, hogy ú, az meg az ott ez meg az, szóval még este is csengett a fülem attól, hogy "balatonföldvári löszfal" meg "minisztertanáccs üdülője". Tihanyban megnéztük apátokat (lefordíthatatlan szójáték :-), a közeli réten érdekes módon más indiánok adták elő ugyanazt a performanszot, amit Lellén többször láttunk, csak náluk volt egy ember, aki néha előrelépett és a magasba emelt egy állatkoponyát - ilyenkor félni kellett a nézőknek; aztán megebédeltünk jól, a kólásüveggel úgy fogtam öt darazsat, hogy maguktól beleszálltak; meg is kérdeztük a pincért, hogy ezek benne vannak-e az árban, mert nyilván arra valóak, hogy amíg vár a vendég a kajára, addig se unatkozzon.

Konkrétan a tóba pénteken másztam bele, már majdnem három napja jó idő volt akkor, gondoltam valamennyit csak melegedett a víz, de csinált az mindent, csak nem melegedett. Nagy nehezen mégis benyomultam, de minél messzebbre mentem a parttól, annál jobban éreztem, hogy ez így, ebben a formában... Az egy dolog, hogy hideg a víz. Pár perc alatt hozzá hűlni, onnantól nem érdekes. Nadehogy kétszáz méterre a parttól még mindig le tudok ülni a vízben és kint van a vállam... Kösz, nem. Legalább döglöttem kicsit a stégen, néztem a vizet és közben nagyokat gondolkoztam, remélem kifelé nem látszott nagyon. Szombatra megint megérkeztek a felhők, meg esett az eső - illetve, ha jobban meggondolom, nem is esett, egyszerűen mentem az utcán és hirtelen vizes lett az arcom a semmitől. Vasárnap reggel úgy döntöttünk, hogy hétfő helyett már ma hazaindulunk, végülis feküdni meg tévézni otthon is lehet, a butikokat már ezerszer végigjártuk, a víz nem vonzó, satöbbi. Gödöllőtől ismét én vezettem hazáig, az autópályán megint esett, aztán a Tiszavasvári-Nagycserkesz-Nyíregyháza szakasz jött, amiről tudni kell, hogy ott olyan az út, hogy van két hatalmas kerékvájat a kamionok miatt, ezek közül el lehet dönteni, hogy melyikben akarsz hazáig döcögni. További nehezítésként bizonyos helyeken elmebeteg korlátozások vannak, például tök egyenes részen egyszercsak előkerül egy harmincas tábla, száz méterrel arrébb látszik a feloldó, és a táblák között nincsen semmi, még egy nyamvadt mellékút sem; nincs ember, aki itt lelassítana, viszont a yard szívesen pozícionálja ide a trafipaxot. Az esőben elkezdett párásodni a szélvédő, és akárhogy tekergettük a szellőzést, nem használt semmi, egyedül a klíma bekapcsolása után tűnt el a pára, de ahogy lekapcsoltuk, rögtön visszajött, úgyhogy mire hazaértünk, nekem hasogatott a fejem az egész úttól.

Szóval szép-szép a Balaton meg a környéke, de otthonra nem kéne. Azt a nyüzsgést meg sok idegent el lehet viselni egy hétig, de egész nyáron, egész évben nem lehet valami kellemes. Aki ott lakik, az szív a legnagyobbat, mert minden drágább, még a nagyobb boltokban is, mint a Spar vagy a CBA. Jó oké, biztos jó bevétel nekik a szállás kiadása, de azért az sincs mindig. Majd tolok fel képeket, ha kész leszek velük. Addig is ahoj!