Vasárnap este adta az m1 Michael Moore Fahrenheit 9/11 című "dokumentumfilmjét", ami sokkal inkább tűnik egy jól összerakott, direkt bulváros hangvételű oknyomozó riportnak, mint klasszikus dokumentumfilmnek.

Nándóval MSN-en keresztül már beszélgettünk erről a filmről, és úgy emlékszem, az első megállapításom az volt, hogy fogalmam sincsen, Moore bácsi a fejére nőtt bézbólsapkájával vajon kergetnivaló elmebeteg-e vagy esetleg nehezen megérthető zseni. Igazság szerint most sem tudom eldönteni azt, hogy amit abban a két órában a képünkbe tolnak, mennyire lehet valós, mennyi köze van az igazsághoz és mennyi belőle a jól hangzó, ámde fiktív töltelék. Moore szerint az egész 2001. szeptember 11-i terrorakcióhoz jelentős köze van az Államok vezetésének, köztük ugyebár a szeretett Bush jr. elnöknek, és az egész eseménysorozat - a repülőgépes dolgoktól kezdve egészen az iraki "rendrakásig" - célja egy leendő közép-ázsiai olajvezeték felügyelete és burkolt megszerzése, illetve ki tudja még micsoda, a terrorellenes harc zászlaja latt gyakorlatilag bármit elérhetnek - a terrorokon kívül... Inkább nem mesélem el a részleteket, akit érdekel, nézze meg a filmet; valószínűleg mindenkinek más információknál fog előjönni az a bizonyos érzés, hogy "márpedig én ezt már nem tudom elhinni", merthogy vannak benne olyan dolgok is.

Én annyit mondanék, hogy ha Moore tényeket közöl, akkor nem értem, miért nem csücsül az egész Kabinet valami sivár, nyomasztó börtöncellában; ha meg kitalálta az egészet, akkor kérem küldje el az ötleteit a 24 sokadik szezonjának forgatókönyvíróihoz. A valóság mindig bonyolultabb.

Így utólag szeretném legmélyebb tiszteletemet kifejezni a potsdami Topfler családnak, akik a lellei étteremben lehalkíttatták a pincérrel a Tokio Hotelt játszó rádiót, mert őket zavarja, pedig ők értik is a szövegét. Vagy pont ezért...?