Üdvözlök mindenkit innen az esőfüggöny nedvesebbik feléről. Ami hét közepén 45 centis állóvizet, metró- és villamosleállást, valamint általános keseregnivalót okozott a fővárosban, az királyul elért ide is, és... Nos, nem volt belőle semmi különös. Nem állt le a metró vagy a villamos, nem áll semennyi víz az utcán. Hiába, dombtetőre költözni tudni kell. De a mai éjszaka már a negyedik olyan volt ezen a héten, amikor a napközbeni maga sem tudja, milyen idő után megérkezik egy kellemes kis vihar, és ahelyett, hogy eldörögne meg villámozgatna magának, úgy elkezd esni az eső, mintha minden egyes esőcsepphez egy T72-es szovjet harckocsi lenne hozzákötözve, természetesen teljes menetfelszereléssel, személyzettel és gulyáságyúval. A hőmérsékelt ismeretlen algoritmus szerint váltakozik 20 és 32 fok között, és a két végállapot közötti átmenet bekövetkezhet egy órán belül. Magyarul olyan sz*r az időjárás, mintha ezt is koalíciós kormány állítaná elő.

És már most biztos vagyok abban, hogy a jövő héten is hasonló ingergyilkos hülyeség lesz nyár helyett - mert a nyár nem az, amikor két hétig reggel-este 35 fok van, meg több; az nem nyár, az a Szahara -, úgyhogy érdekes lesz a nyaralás.

Én nem tudom, hogyan működik ez az egész rádiós műsorszerkesztés, azt gondolom ugyan, hogy a műsorvezető nem cserélgeti a CD-ket a deckben, amíg beszél, de akkor bizonyosan van nekik erre megfelelő zenekatalogizáló programjuk meg spéci formátumú lejátszójuk, ami megmutatja, mennyire izgulnak a hallgatók az aktuális játszott számra. Gondolom mostanában alaposan felduzzadt a Sean Paul, Destiny’s Child és hasonmásaik zenetára, mert ha bekapcsolod a rádiót, biztos előkerül egy ilyen szám perceken belül. Tök jó egy másfél órás út alatt húsz ilyet hallani, mondjuk megérdemeltem, amiért otthon felejtettem a megírt CD-ket... Ezek szerint a dedós szöveget el lehet adni, csak jó erős akcentussal kell beszélni.