Nfol did vote today. Aláírok, arrébb állok a papírokért. Kezembe nyomnak egy egész ex-mammutfenyőt, ami lehetne nyolcadekkora is, ha nem ilyen elkúrt nagy betűkkel nyomtatnának rá lényegtelen szövegeket. Vagy tényleg van Magyarországon olyan szavazópolgár, aki egy négyzetkilométer alapterületű magyarázó ábra nélkül nem tud behúzni egy ikszet egy karikába? Mert ha van ilyen, akkor konkrétan ő mennyire van tisztában az egész választással, annak a tétjével úgy egyáltalán...? Kétségeim vannak. Mindegy, bevonszolom magammal a papírlepedőket a fülkébe, ahol nem Kiefer Sutherland várakozott, hanem egy toll meg egy deszka. Fejlett Tetris-skillemnek köszönhetően sikerült úgy elrendeznem a dolgokat odabent, hogy írni is tudjak és ne ejtsek le semmit a padlóra, aztán kicseréltem a szoftvert az origamiCAD legújabb verziójára és beleraktam mindezt a borítékba. Odakint azért viccből megkérdeztem, hogy a két urna közül melyikbe dobjam, hátha az egyik nyerő, vagy ilyesmi, tőlem úgyis elspórolták az elsőszavazók ajándék tollát az elmúlt két választáson, hátha jár valami vigaszdíj. De nem járt. Ráadásul megfigyeltem, hogy a választási bizottságban ott van a volt biológia-földrajz tanárnőm, akit én annak idején fenntartásokkal kezeltem, és majdnem sikerült kisurrannom észrevétlenül, amikor anyukám odaszólt neki, hogy nem vagyok-e ismerős valahonnan... Köszi, anya.

RTL Klub monnyon le! Mi az, hogy ma 13:15-kor megmutatják a Hungaroringről a FIA GT-futam rajtját, és majd éjfél után lesz összefoglaló belőle? He? Nem volna kurva logikus, ha egyben közvetítenék a futamot? Aztán ha vége, lehet ismételni az F1 Kínai Nagydíjat, legalább jól elmegy vele az idő és nem lesz programon a vasárnap délutáni kötelező matinéműsor, ami úgyis kurva érdektelen, mert este héttől választási műsor ezerrel, sőt, százezerrel, amiben jól felkészült szakértők órákon át fognak tájékoztatni minket arról, hogy hát bizony az a rózsaszín oszlop sokkal magasabb, mint a gesztenyebarna oszlop, de ha a gesztenyebarna oszolopot egy betonalapra állítjuk fel, akkor majdnem egál. Vagy ha egy sportműsorral ezt meg lehet csinálni, akkor van egy remek ötletem a választási műsorra is: este hétkor mutassák be, hogy x választókörzetben y néni már reggel z órakor leadta szavazatát, azután jöhet az esti film meg a Heti Hetes, és éjfél után egy kétperces bejelentkezés alatt közöljék, hogy ez meg ez volt, győzött a Madesz vagy a Fiszop, jóéjt.

És fogok írni egy levelet az FIA-nak, hogy 2008-tól lesznek szívesek kötelezővé tenni az F1-es futamokon az esőt, továbbá Takuma Sato és az összes hátsó kerékanya monnyon le! Maga a Kínai Nagydíj elég kaotikus volt, ettől pedig izgalmas, annak ellenére, hogy nemcsak a nézőtéren volt sok kínai, hanem a pályán is sokaknak voltak kínai, hehe. Kihagyhatatlan volt, bocs.

Ezt pedig valaki igazán elmesélhetné nekem...:

Komoly problémánk van éppen: el kellene dönteni, hogy meddig tart egy nap. "24 óráig!" - mondaná egy olyan ember, aki nem sejti, mire akarok most kilyukadni. Holott a kérdés nem az, hogy milyen hosszú... hogy milyen hosszú egy nap, hanem hogy mettől meddig olyan hosszú. Értitek, mi? Bizonyára. Jó, S@ti kolléga érti, mert ő már be vagyon avatva és azt is tudja, hogy embereknek testi épsége forog kockán emiatt.

Merthogy ma és holnap kampánycsend van. Aki szombaton vagy vasárnap bármi olyat csinál, ami politika, vagy annak lehet tekinteni, vagy nem lehet annak tekinteni, de ráfogják, az törvényt sért. Csakhogy adódik a kérdés: péntek éjjel, a 23 óra 59 perc utáni első perc, azaz a 0 óra 0 perc vajon még péntekhez tartozik, vagy már szombathoz? Vagy egyikhez sem, mert van pénteken 24 óra 0 perc is? De ha van, akkor a szombat első perce 0 óra 1 perc? A magyar járműrendszámok esetén is úgy van, hogy ha egy betűhármas eléri a 999-es számtagot, akkor a következő rendszám rögtön 001-re végződik, 000-ás nincsen, esetleg egyedi rendelésre, de talán úgy sem. Nagyon fontos ez abból a szempontból, hogy kinek a szórólaposztogató emberét kell megruházni, ha három jelölt szórólaposztója pénteken 23 óra 59 és szombaton 0 óra 1 perc között járt mifelénk.

Ja, ha már bedobták... Gondolom másfelé is így van ez, de idén nagyon megdöbbentett, hogy az összes itteni ikszelhető lakos készített valami tájékoztatót, így a kampánycuccokkal megtelt egy egész mappa. Van vagy öt kiló. Korábban elég volt az ismeretségi körben bízni... Délelőtt azért végigolvastam mindenki írását, és egészen érdekes következtetéseket voltam képes levonni belőlük.

Egyrészt, a legkisebb eséllyel rendelkező képviselőjelölt is olyan programot bírt összeállítani, amivel fejlettebb demokráciákban országgyűlési választást lehetne nyerni, ha mindenki elhinné. Útburkolás, településrészek összekötése bicikliúttal, a közbeeső területen parcellázás meg infrastruktúra, hogy lehessen oda építkezni, ipari park fejlesztése, új buszmegálló, a meglévők lefedése, atomóra, szélerőmű, autópálya-lehajtó, és persze Wi-MAX a kerti klotyóba is. Törekvő, de bukó. Van persze, aki szerény, és azt írja, hogy négy éve sem ígért semmit és erre idén sem tud sokat rátenni, de legalább minden terve valóra vált. Őszinte, de bukó. Van, aki kevésbé szerény, és azt állítja, hogy ő már mióta, meg mi mindent, és abból mennyi minden lett. Bizalomkeltő, de bukó, mert jól ismerem, és nem ilyennek ismerem.

Másrészt nagyon szeretném, ha kiderülne, hogy az összes anyagot ugyanaz az egy személy gépelte és egyedül ő olyan szerencsétlen, hogy a kellőképpen frekventált nyírbogdányi szót következetesen nagybetűvel kezdi, az önkormányzati képviselőjelölt szerinte "önkormányzatiképviselő-jelölt", gyakori az és utáni vessző, ami úgy töri ketté a mondat addig sem elsöprő lendületét, mint a méterrudat a geometriai valószínűség. Ha viszont mindenki külön dolgozott, az nagyon szomorú, értitek, hogy miért: egy település vezetésére olyanok akarnak vállalkozni, akik egy kétoldalas anyagot nem tudnak korrektül elkészíteni. És majd ők írnak pályázatokat komoly támogatásokért... Jóhogynem én.

Harmadrészt sosem godoltam volna, hogy itt ilyen sok humoros ember él és dolgozik. Tényleg, némelyikük anyagán olyan jól szórakoztam, hogy nagymamám nem értette, mi olyan mulatságos azokban a papírokban. Nekem ugye sok közöm nincsen az önkormányzat munkájához, legfeljebb annyit tudok róla mondani, hogy ahol eltűnik rengeteg pénz abból a kevésből, ahol mindennapos a balf*szkodás és ahol azért küldenek el egy kiváló pedagógust az iskolából, mert pluszköltségei fedezésére havi kétszázötven forint (tehát havi +250 Ft, éves szinten 3000 forint összesen) fizetésemelést kért, ott valami nincsen rendben és indulok a csatornaásó géppel azonnal rendet rakni. De ennyi rálátással én nem indulok képviselőjelöltként, ellentétben sokakkal. Jaj, leesett, vazzeg, amennyit ők ott tesznek, annyit én is tudnék tenni havi nem tudom, mennyiért cserébe. Aztán a legjobb mégis az a jelölt, aki összesen tíz mondatot bírt leírni, és azok szerkezetileg úgy épülnek egymásra, hogy: i. mondatban állít valamit, i+1. mondatban ennek ellentmond, i+2. mondatban mindkét előzőnek ellentmond, i = 1, 2, ..., 8. She’s got a point...

Viszont a Mihály-napi családi összejövetelen nagyon finom volt a halászlé meg a zúzapörkölt, és ritka jót gémeltünk a Burnout3-mal, hogy valami pozitívumot is mondjak ma.

Úgy tűnik, véglegesen kilábaltam a megfázásból, aminek legjelentősebb jele számotokra az lehet, hogy megint van egy darab újfajta kinézet, amin mocskosul sokat dolgoztam tegnap este óta, meg végre vannak kicsinyke stílusváltó képek a stílusváltóban, mindezt pedig mindenféle adóemelés, tömegtüntetés vagy böszmeség nélkül sikerült elérni, ami manapság nem kis szó. Remélem tetszik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Infine fantázianevű költemény akkor néz ki úgy, ahogy nálam, hogyha van feltéve egy Corbel nevű betűtípus a gépetekre. Ha nincs, az sem nagy baj, mert rögtön utána Trebuchet MS és Arial típus következik, ami majdnem ugyanúgy néz ki és része a Windows 2000, Windows XP, és újabb rendszereknek, meg a Linuxoknak, tehát biztosan van mindenkinek.

De ha neked mindenáron kell a Corbel, akkor sincs gond, mert vagyok olyan rendes, hogy belinkelem őt és néhány társát, akikről annyit kell tudni, hogy mindegyiknek C-vel kezdődik a neve és mindegyik része a Windows Vistának, valamint szerintem mindegyik szép a maga műfaján belül. Íme:

A betűkészletek telepítéséhez nem kell mást tenni, mint a tetsző betűkészlet képére kattintva letölteni a .zip állományt, kicsomagolni és a kapott fájlokat bemásolni a %WinDir%/Fonts könyvtárba, vagy a Vezérlőpult/Betűtípusok ablakot megnyitva oda belevonszolni és meg is van. Remélem a Microsoft nem rúg fenékbe, amiért nem az ő oldalukra linkelek.

Megint voltam szerelni, gépet. Ott, ahol már máskor is voltam modemes internetet beállítani. Tegnap délután ugyanis kopogtatnak, kinyitom, és rögtön mondják, hogy helló, gáz van, net meg nincs, sőt igazából a számítógépet sem lehet használni. Hogy pontosan mi a bajuk, azt persze nem lehet belőlük kiszedni, így a probléma megismerése ma délelőttre tolódott. Megbeszélt időpontban határozottan kopogok az ajtón és bemegyek. A gép környezetében kihúzgált telefonkábelek és egy árválkodó ADSL-modem hever. Juhé!

Mondom, hogy vázolják fel a problémát. Telefonon ajánlották nekik, hogy egy hónapig ingyen lehet használni az ADSL-t, akarnak-e olyant, hát akartak. Aztán volt nagy csudálkozás, amikor kijött egy emberke, átadta a modemes pakkot és azzal a lendülettel el is tűnt a balfenéken. Alanyaink tehát ott álltak a szélessáv kapujában, csak éppen kezdeni kellett volna valamit azzal a fránya ADSL-modemmel, hogy széles legyen a sáv. Mivel ők továbbra sem értenek az ámítástechnikához, a kéretlenül a lakásba szivárgó szomszéd fiú kezdett neki a műveletnek, sikerrel. Azóta nemhogy szélessáv nincs, de még a régi, keskeny csíkocska sem üzemel. Azazhogy üzemelne, ha...

Megpróbálom leírni, mivel szembesültem a bekapcsolás során. Megjelenik az asztal, betöltögeti a büdös életben nem használt gyorsindító sz*rokat - Winamp Agent, meg WinZip Tray Service és társai -, aztán megjelenik egy üzenet, hogy "gratulálunk, Ön a böngésző harminc napos próbaváltozatát használja", amit le lehet okézni és rögtön elindul az Axer Gyerekinternet nevű böngésző, teljes képernyőn méghozzá. Hamar bezárnám, de a kilépéshez jelszót kér, amit ofkoz nem ismerünk. Jó, maximum fut a háttérben, gondolom én, de ő nem úgy gondolja, mert például a CTRL+ALT+DEL-re előjövő Feladatkezelő sem látszik a képernyőn a hülye böngészőablak miatt, akárcsak bármilyen másik alkalmazás. Reboot, üzenet leokézása előtt msconfigban letiltom az Axert, békén is hagy végre. Kezdődhet az érdemi munka, a szomszéd fiút meg majd lebeszéljük az átszivárgásról.

A feladat tehát kettős: vagy üzemeljük be az ADSL-t, vagy ha az nem működik, akkor üzemeljük be ismét a telefonos kapcsolatot. Utóbbi egyszerűbb, a DSL-modemből kihúzott telefonvezetéket a faxmodembe átdugván rögtön van internet, igaz a korábbi kezdőlap helyett a tulajdonos megrökönyödésére a T-Online kezdőlapja jelenik meg. Ha gyakorlott és szemét szervizes volnék, itt beiktattam volna egy apróbb sóhajt, hogy "ó, még ez is, plusz kétezer..." Visszaállítom. Nagy az öröm. Lássuk azt az ADSL-t. Csináld magad készlet, részletes leírással. Kár, hogy a leírásban szereplő modem típusszáma nem egészen egyezik meg azzal, amit a kezemben tartok éppen. Mindegy, lyuk ugyanannyi és ugyanolyan van rajta, összedugdosom a telefonnal, telefonszűrővel, a géppel meg a konnektorral, vígan világít a négy közül három led, ami azért érdekes, mert ezek közül adott körülmények között egynek kellene világítania, egynek meg villognia. A kapott telepítőlemez segítségével generálunk egy új hálózati kapcsolatot, ami eltart húsz percig, ugyanis a csatlakozáshoz szükséges nevet és jelszót csak az ügyfélszolgálat tudja közölni, a tulajdonos nem... A beállításoknál minden oké, vagy TCP/IP, meg PPPoE, meg anyám tyúkja - a kendermagos -, ehhez képest csatlakozni nem lehet, mert arra hivatkozik, hogy nem megfelelő címre akarunk kapcsolódni. Tök jó, hogy a címet elvileg a T-Online saját programja állítja be, én nem is találom meg a paneleken semerre. Továbbra sem tetszik a modem ledsora, átdugom másik telefonzsinórra, el is érek vele annyit, hogy habár csatlakozni nem tudtunk, az adatforgalmat jelző led villog, ami azért érdekes jelenség.

Másfél órával később, a szerelési útmutató és az összes kapott dokumentum átolvasása végeztével szétszereljük az egészet, visszarakjuk a dobozába és várunk addig, míg valaki meg nem mondja nekem, hogy MIT CSINÁLTAM ROSSZUL. Mert én nem tudom.

Mindegy is, a mai napnak a vonaton egy lány adott kegyelemdöfést, amikor is Nyíregyháza előtt megcsörrenő telefonjába azt sikerült belemondania valakinek, hogy "Itt vagyunk Nyíregyháza előtt, már látszanak a sínek... ú, de gáz vagyok, nem? Ez egy full-extrás beszólás volt..." Aztán beszéltek valami másról, aztán megint előhozta, hogy hát a sínek. Én már ott tartottam, hogy oké, hogy sínek, de talán közelebbről is meg kellene nézni őket, ha már annyira tetszenek neki. És azt hallottátok, hogy lelkes amatőrök Gyűrűk ura-feldolgozást készítenek a Gyurcsány-beszéd alapján? Egyelőre a cím titkos, egyedül annyit sikerült belőlük kiszedni, hogy a plakátokon LOTR helyett LQRT felirat lesz... :-] És ezt a fertelmes Gumimaci-dalt volt már szerencsétlenségetek hallani? Áááááá... Hát hogy mondjam, a Belgának vannak olyan számai, amik direkt lettek sz*rok; ez nem éri el azt a színvonalat. Mondjuk azt is fellógatnám valahová, aki ezt rádióban vagy tévében le meri adni, nem is beszélve arról a kreatív elméről, aki ezt az egészet összehozta. Nem is tudom, mi a szomorúbb: hogy valaki 2006-ban ilyet csinál, vagy hogy ebből még pénzt is kaszál...

Hihetetlen ez a Valószínűségszámítás és statisztika gyakorlat, így csütörtök hajnalban. A leghihetetlenebb benne szerintem az, hogy a kedves tanítónéni nincsen tusztában azzal, hogy neki milyen jogai vannak. Pedig ha tudná, akkor például WarPriestnek sem kellene óráról órára bizonygatnia, hogy ő bizony ebbe a csoportba jár az idők kezdete óta, csak Neptunon nem ide jelentkezett, mert nem volt hely, igaz máshol se volt. Ha a tanítónéni megtenné az, hogy megnézi az órai névsort - tehát azokat, akik az első három gyakorlat közül minimum kettőn jelen voltak -, és megnézi, hogy a Neptunon hány olyan hallgató van nála, akit még nem is látott órán, akkor könnyen-gyorsan lehetne helyet csinálni mindenkinek, és valóban csak azok nem értenék az anyagot, akik oda járnak. :-]

No de folytassuk a matematikát gyakorlat után is, mert bizony a matematika mindenütt ott van, az utcán, a tejesdobozon, S@ti real-time effektezett képén - amelyen legalábbis úgy néz ki, mintha szerepelt volna Spielberg bácsi Harmadik típusú találkozások című filmjében, mint extraterresztriális élőlény. És bizony ott van a matematika minden egyes egértologatásod mögött. Gondolom SztupY tanul majd Szoftverergonómián olyanokat, amik itt a linkre kattintva megjelennek mindjárt, ugyanis a figyelmetekbe ajánlok egy jó kis blogbejegyzést arról, hogy micsoda ideológiák állnak a grafikus felhasználói felületek mögött. Tehát: Giving you Fitts’. Magát a blogot is érdemes megnézegetni, aminek ez a cikk a része, vannak érdekes dolgok arrafelé.

Most pedig buszokról lesz szó. Debreceni buszokról méghozzá. A napokban ugyanis azt tapasztaltam, hogy a Hajdú Volán Zrt. beszerzett néhány új autóbuszt, feltehetőleg a gondos ápolás ellenére is apránként szétrohadó Ikarusok majdani pótlására. Tömegközlekedési cégeknél bevett szokás, hogy a kiszemelt típusból vesznek kettőt-hármat, bevonják a közlekedésbe, aztán ha megfelelőnek talátatnak, akkor vesznek belőle még néhányat - jó ellenpélda erre a Combino villamos, negyven milliárdért biztos diszkont vétel volt. Szóval most előfordulnak a 24-es vonalon ilyen újabb járművek is. Exkluzív beszámolónk következik.

Várom a buszt a megállóban. Már látszik is, amint közeledik. Fehér színű, szóval vagy a régebbi, vagy az újabb fajta MAN lesz az. De nem, mert ami begördül, az egy azoknál drabálisabb, ránézésre érdekes, egyfajta szocreál-hájtek megjelenésű jármű, amelyen kívülről próbálták a drabálisságot oldani apró formai elemekkel, mint például a darabjaira robbantott világítótestek, amikről két évtizede mindenki vágja, hogy pont ellenkező hatást vált ki. Orrán ott a céglogó: Jelcz. Aztán felszállok, és az élmény fokozódik, mert az utastér nagyban hasonlít a szeretett Ikarus 280-ra, csak valahogy az anyagválasztás sokkal igénytelenebb. Mert van az Ikarus, aminél tudod előre, hogy a fém majrévas fémből van, ahol fogni lehet, ott biztosan nem szúrja meg semmi kiálló bizbasz a kezedet. Itt meg gyanútlanul megmarkolod az üléstámla kapaszkodóját, aztán el is engeded, mert gyakorlatilag nincsen olyan pontja, ahol ne lenne iszonyúan sorjás és éles. Nagyon jó viszont az ajtózárást jelző "sziréna", ami leginkább olyan, mintha udvariasan megkérné az utasokat, hogy legyenek szívesek a beleiket beljebb húzni, mert az ajtó záródik, de végülis neki mindegy... Ha beszélne, Marvinnak hívnák.

A másik új jószág maga a szocializmus: MAZ (MA3) autóbusz. Orosz gyártmány, ugyanez a cég készít többek között vasúti motorkocsikat is, ennek megfelelően az autóbusz is kicsit debil formájú, akár egy gumikerekekre szerelt személyvagon. Az jól látszik rajta, hogy amit le lehetett spórolni, az le is lett spórolva, a lámpák, üvegablakok, kapaszkodók, kapcsolók, leszállásjelzők mind csereszabatosak az összes valaha forgalomba helyezett orosz jármű megfelelő berendezéseivel. A belső dizájn hasonló: valószínűtlenül jónak ítélném, ha hetven év feletti idős bácsika lennék, akinek az űrtechnológiát mai napig a fekete bakelit jelenti. Abból ugyanis sokat használtak fel. De az ajtók mellett például olyan rettenetes műfa burkolólap van felcsavarozva, hogy olyat még nem is láttam. Előny, hogy a busz utasterét slaggal ki lehet pucolni, a víz semminek nem árt odabent. Mondtam, hogy a cuccok nem ezen a típuson debütálnak, az viszont kicsit aggasztó, hogy az ajtócsengő egy az egyben egy atomerőmű jelzőrendszeréről lett átszerelve, méghozzá úgy, hogy az éktelen sípolást az álmennyezetbe rejtett hangszórók által a buszon mindenki fél méternél közelebbről hallja. Úgyhogy ez már nem is egyszerűen hihetetlen, ez már szinte anbölívöböl.

Mint mondottam volt, hétfő óta a megfázás állapotában tengődök - merthogy én ilyen sarkából kifordult világképet alkottam magamnak, amelyben a megfázás nem betegség, hanem állapot -, és mivel eddigi tapasztalataim alapján a jó drága csodaporoktól meg éjszaka izzasztós teáktól egy pillanattal hamarabb nem szűnik meg ez az állapot, mint nélkülük; szóval így beletörődve vártam, hogy állapotot váltsak. Ennek elősegítésére remek nap a szerda, mivel szerdáról azt kell tudni, hogy csak reggel van egy előadásom, méghozzá Rendszerszervezés, ami elég lájtos, elsősorban amiatt, hogy az előadó áltagosan minden második percben kezd bele egy anekdotába arról, hogy milyen volt x évvel ezelőtt, vagyis magával a tanulnivalóval alig haladunk, de legalább megtudjuk, hogy márpedig annak idején a dBASE adatbáziskezelő milyen komplikált volt, meg hogy a régi mainframe-ek lecserélésekor ki mit lopott szét belőlük; állítólag az egyik típusú meghajtó motorjából remek fűnyírómotort lehetett barkácsolni.

Úgy meg főleg lájtos, hogy előtte elolvas az ember egy novellát a legújabbik Galaktika magazinból és onnantól kezdve egyfolytában olyan gondolatai támadnak, hogy "húbazze, ez mennyire komoly", meg "még ilyet, sci-fi regény és egyetlen fézerpisztoly sem sül el benne". Óra után aztán felbattyogtam az ISzK-ba, ahol addig köröztem, amíg sikerült találnom egy szabad gépet, és már majdnem leültem, amikor konstatáltam, hogy bizony egy darab WarPriest fog ül mellettem, ami tök jó, úgyhogy dupla örömmel ültem le. Internetes tevékenységem kimerült abban, hogy kerestem egy jónak tűnő BGI leírást a használható függvényekről, mert azokat honnan is tudnám fejből, ugye; meg persze megint letöltöttem a fél deviantART-ot, nyilván eluralkodott már rajtam a pictofília, ha van ilyen egyáltalán és azt jelenti, amit gondolok, hogy jelent.

Délután pedig általános punnyadás kezdődött. Orvosilag nem bizonyított ugyan, de talán lehet valami abban, hogy a katódsugárcsöves monitor egyébként káros sugárzása jó hatással van az ember arcüregének éghajlatára, magyarul az elektroszmog kipurgálja a szemét bacilusokat a képem mögül. Mindenesetre mire este lett és kezdődött az Internazionale - Bayern München Bajnokok Ligája-mérkőzés, addigra nemcsakhogy elfelejtettem, mi az a megfázás, de még rajzoltam számtalan ikont az RKLauncherhez - szép, átlátszó .png-ket, hadd vakuljanak a mókusok, ugye -, meg csináltam blogdizájnt is, meg egyéb dolgokat. Közben rájöttem, hogy valószínűleg nem Gimppel kellene nekikezdeni az Adatbázisrendszerek megvalósítása 2 előadás elektronikus formájába kerülő ábrák elkészítésének, hanem inkább valami vektoros programmal, mint a Xara X^S, mert jócskán huzigálni kell a vonalakat meg téglalapokat. És azt is meg kell néznem, hogy a LaTeX megeszi-e a Xara által exportált .eps grafikákat, mert ha nem, akkor fene megette az egészet.

Lapzárta után érkezett: Internazionale 0 - 2 Bayern München. Én nem értem, mit akart az Inter ilyen játékkal, meg ilyen ritka fegyelmezett játékosokkal...