Hihetetlen ez a Valószínűségszámítás és statisztika gyakorlat, így csütörtök hajnalban. A leghihetetlenebb benne szerintem az, hogy a kedves tanítónéni nincsen tusztában azzal, hogy neki milyen jogai vannak. Pedig ha tudná, akkor például WarPriestnek sem kellene óráról órára bizonygatnia, hogy ő bizony ebbe a csoportba jár az idők kezdete óta, csak Neptunon nem ide jelentkezett, mert nem volt hely, igaz máshol se volt. Ha a tanítónéni megtenné az, hogy megnézi az órai névsort - tehát azokat, akik az első három gyakorlat közül minimum kettőn jelen voltak -, és megnézi, hogy a Neptunon hány olyan hallgató van nála, akit még nem is látott órán, akkor könnyen-gyorsan lehetne helyet csinálni mindenkinek, és valóban csak azok nem értenék az anyagot, akik oda járnak. :-]

No de folytassuk a matematikát gyakorlat után is, mert bizony a matematika mindenütt ott van, az utcán, a tejesdobozon, S@ti real-time effektezett képén - amelyen legalábbis úgy néz ki, mintha szerepelt volna Spielberg bácsi Harmadik típusú találkozások című filmjében, mint extraterresztriális élőlény. És bizony ott van a matematika minden egyes egértologatásod mögött. Gondolom SztupY tanul majd Szoftverergonómián olyanokat, amik itt a linkre kattintva megjelennek mindjárt, ugyanis a figyelmetekbe ajánlok egy jó kis blogbejegyzést arról, hogy micsoda ideológiák állnak a grafikus felhasználói felületek mögött. Tehát: Giving you Fitts’. Magát a blogot is érdemes megnézegetni, aminek ez a cikk a része, vannak érdekes dolgok arrafelé.

Most pedig buszokról lesz szó. Debreceni buszokról méghozzá. A napokban ugyanis azt tapasztaltam, hogy a Hajdú Volán Zrt. beszerzett néhány új autóbuszt, feltehetőleg a gondos ápolás ellenére is apránként szétrohadó Ikarusok majdani pótlására. Tömegközlekedési cégeknél bevett szokás, hogy a kiszemelt típusból vesznek kettőt-hármat, bevonják a közlekedésbe, aztán ha megfelelőnek talátatnak, akkor vesznek belőle még néhányat - jó ellenpélda erre a Combino villamos, negyven milliárdért biztos diszkont vétel volt. Szóval most előfordulnak a 24-es vonalon ilyen újabb járművek is. Exkluzív beszámolónk következik.

Várom a buszt a megállóban. Már látszik is, amint közeledik. Fehér színű, szóval vagy a régebbi, vagy az újabb fajta MAN lesz az. De nem, mert ami begördül, az egy azoknál drabálisabb, ránézésre érdekes, egyfajta szocreál-hájtek megjelenésű jármű, amelyen kívülről próbálták a drabálisságot oldani apró formai elemekkel, mint például a darabjaira robbantott világítótestek, amikről két évtizede mindenki vágja, hogy pont ellenkező hatást vált ki. Orrán ott a céglogó: Jelcz. Aztán felszállok, és az élmény fokozódik, mert az utastér nagyban hasonlít a szeretett Ikarus 280-ra, csak valahogy az anyagválasztás sokkal igénytelenebb. Mert van az Ikarus, aminél tudod előre, hogy a fém majrévas fémből van, ahol fogni lehet, ott biztosan nem szúrja meg semmi kiálló bizbasz a kezedet. Itt meg gyanútlanul megmarkolod az üléstámla kapaszkodóját, aztán el is engeded, mert gyakorlatilag nincsen olyan pontja, ahol ne lenne iszonyúan sorjás és éles. Nagyon jó viszont az ajtózárást jelző "sziréna", ami leginkább olyan, mintha udvariasan megkérné az utasokat, hogy legyenek szívesek a beleiket beljebb húzni, mert az ajtó záródik, de végülis neki mindegy... Ha beszélne, Marvinnak hívnák.

A másik új jószág maga a szocializmus: MAZ (MA3) autóbusz. Orosz gyártmány, ugyanez a cég készít többek között vasúti motorkocsikat is, ennek megfelelően az autóbusz is kicsit debil formájú, akár egy gumikerekekre szerelt személyvagon. Az jól látszik rajta, hogy amit le lehetett spórolni, az le is lett spórolva, a lámpák, üvegablakok, kapaszkodók, kapcsolók, leszállásjelzők mind csereszabatosak az összes valaha forgalomba helyezett orosz jármű megfelelő berendezéseivel. A belső dizájn hasonló: valószínűtlenül jónak ítélném, ha hetven év feletti idős bácsika lennék, akinek az űrtechnológiát mai napig a fekete bakelit jelenti. Abból ugyanis sokat használtak fel. De az ajtók mellett például olyan rettenetes műfa burkolólap van felcsavarozva, hogy olyat még nem is láttam. Előny, hogy a busz utasterét slaggal ki lehet pucolni, a víz semminek nem árt odabent. Mondtam, hogy a cuccok nem ezen a típuson debütálnak, az viszont kicsit aggasztó, hogy az ajtócsengő egy az egyben egy atomerőmű jelzőrendszeréről lett átszerelve, méghozzá úgy, hogy az éktelen sípolást az álmennyezetbe rejtett hangszórók által a buszon mindenki fél méternél közelebbről hallja. Úgyhogy ez már nem is egyszerűen hihetetlen, ez már szinte anbölívöböl.